Szabad Szó, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-01 / 1. szám

Szabad. ESZHÉK El­Ő EGEI Két hatalmas eszmei áramlat küzd egymás ellen. A múlté és a jövőé,­ a rz­akció és a haladás. Az egyik az elmúlt idők állapotát akarja megőrizni, a má­sik a feltörő erő, amely lerombolja az akadályokat és utat nyit magának a szabadba. Ma az egész társadalmi rendszerünk átalakulóban van. Olyan világra szóló történelmi esemény ez, amelyhez ha­sonlót eddig talán csak kettőt tud fel­mutatni az emberiség története: a re­­nesszánszét és a nagy francia forradal­mat. Az első az egyház egyeduralmát rendítette meg, a második a feudaliz­musét. Az emberiség, míg napjainkig eljutott, hosszú és küzdelmes úton haladt végig, mely azonban egyenes fejlődési vonalat mutat. A világtörténelem minden egyes lapja vérrel íródott meg. Harcok és néha esztelennek tűnő háborúk szakadatlan láncolata volt ez, és sajnos, még ma is tart. A társadalom fejlődését és kialakulá­sát a dialektikus materializmus törvé­nyei szabályozzák. Nincs az az erő, amely ebben a haladásban feltartóz­tathatná. Marx Károly volt az első, aki felis­merte ezeknek a fejlődési erőknek tit­kos rugóit és Engels Frigyes segítségé­vel tudományos rendszerbe foglalta, Lenin és Sztálin tovább fejlesztették a marxista tanokat és gyakorlatilag alkal­mazták azokat. Ezért az egyetlen, igazi társadalomtudományt, amely a nép és az emberiség érdekeit szolgálja, Mar­­xizmus-Leninizmusnak nevezzük, ellen­tétben a többi különböző izmusokkal, amelyek szívesen rejtőznek a szociáliz­­mus szó mögé, hogy igazi népellenes szándékaikat könnyebben leplezni tud­ják. A nemzeti­szociálizmus minden tudo­mányos alapot nélkülöz. Hangzatos frá­zisokba öltöztették lólábaikat. Felállí­tották a faj teóriát, amelyet minden nor­málisan gondolkodó ember abszurduln­­a­k tart. Valaki — Hitler helyett és a nevében — megírta a hitlerista dögbibliáját, a „Mein Kampf”-nak címzett zagyvaságot, amelyet jóérzésű ember csak a legerősebb undor leküz­dése árán tud végigolvasni. Kijelentet­ték, hogy az élet állandó harc és a fel­sőbbrendű germán faj fogja a világot uralni. „Tudományosan” is megkísérelték ezen állítást alátámasztani a darwiniz­mus elferdítésével, a neo-darwinizmus­­nak nevezett, saját méretükre szabott szörnyszüleménnyel. Aki figyelmesen és elfogulatlanul ta­nulmányozza az „ideológiájukat” és „teóriáikat”, egy hatalmas űrt észlel, csupán nagy, üres szavak, minden lo­gika és tartalom nélkül. . Ha a hitlerizimus az egész emberi­ségre nézve nem lenne annyira tragi­kus, nevetségesnek nevezhetnénk. A náci eszmék győzelme az emberiség legsötétebb korszakát jelentette volna. Állandó, végnélküli harcot, tömeges le­mészárlásokat, nem csupán a zsidók, de egyéb nemzetek kiirtását is, mint aho­gyan azt Ukrajnában tették az ártatlan civil lakossággal, Lengyelországban, ahol körülbelül kétmillió keresztény intellektuellt végeztek ki az auschwitzi gázkamrákban. Csehországban, ahol bé­kés falvak egész sorát tették a földdel egyenlővé és mindenütt, ahová csak el­értek Hitler hóhérlegényei. A vérengzés végeláthatatlan lett mert a náci rendszert — ahogyan is propagandája nevezte — „rög­­iek” jellemezték. Nácizmus a finánctőke csúcshalmán­áló kisszámú klikk érdekeit szül­­, csupán. Hogy azt a nép elől ta­karni tudják, a közfigyelmet állandóan másfelé igyekeztek terelni. Ilyenformán megsokszorozták a szerencsétlenséget, magukkal rántván Európa többi nem­zeteit is a szakadékba. A Marxizmus-Leninizmus is harcot hirdet, de nem az emberét — ember el­len és nem a népekét — népek ellen, hanem az emberiség a természet káros elemei ellen. Harcot, amely leküzdi a betegségeket, a nélkülözést, a nyomort. Harcot a sötétség, a tudatlanság, az el­­nyomatás, az ember — ember általi ki­zsákmányolása ellen. Küzd azért, hogy soha többé ne legyen háború, küzd a lépek szabadságáért és egyenjogúsá­gáért. Ezért győzött a haladás eszméje és továbbra is győzni fog. Junger Lajos Egy­millió német menekül Németország belsejébe Jelentések érkeznek arról, hogy Ausztriában a lakosság körében igen nagy a zűrzavar. Egymillió német áll készen az indulásra, hogy Németország belsejébe meneküljön. Szállítóeszköz azonban nincs. Egy Budapestről Bécsbe menekült SS-parancsnok mondotta: „Már nem lá­tunk kivezető utat, kimerültünk, min­denki saját magával törődik. Embereink közül már senki sem hisz a győzelem­ben.” A magyar nemzeti kormány tagjainak nyilatkozatai Moszkva, dec. 31. A Debrecenben megjelenő „Néplap” december 25-i szá­mából közöljük az ideiglenes magyar nemzeti kormány vezetőinek nyilatko­zatait. Miklós Béla miniszterelnök: Kormá­nyom egy pillanatig sem akar tétlen maradni. A tegnap összeült nemzetgyű­lés egy fegyverszüneti bizottság azon­nali útbaindítását határozta el. Megtet­tük a lépéseket az új nemzeti hadsereg felállítására is. Erdey Ferenc belügyminiszter: Bel­politikánknak kettős célja van: egyrészt rendbeszedni a demokrácia alapján az állam gépezetét, másrészt meg kell sza­badítanunk országunkat a belső rend megbontóitól, le kell számolnunk a fa­sisztákkal. Gyöngyösy József külügyminiszter: Külpolitikánkat két tényező határozza meg: az elvesztett háború, melyet fa- Géza bácsi Harmincesztendős ismeretség. Megvallom, az utolsó tíz év úgy telt el, hogy nem is ta­lálkoztam vele. Néha hírt hoztak róla isme­rősök, éreztem, meg kellene látogatnom, sze­rettem is az öreget s mégis úgy múltak el esztendők, hogy fel se kerestem. Ő volt életem első kommunistája. Csodá­lattal néztem rá. A hitét csodáltam, mely végigkísérte életét. Megdönthetetlen volt „Ez így van", vagy „Így lesz.­“. Hiába hoz­tál érvet ellene. Fölényes, néha csúfondá­­ros modora lefegyverezett. A szeme ilyenkor különös fénnyel csillogott. Tanár volt, az egyik­­polgári iskolában tanított. Tanártársai mondták el egy kedves megjegyzését. Kollegájának hoztak villás­­reggelit. Tanártársának bárónő felesége volt s Géza bácsi, mikor meglátta az ételekkel megrakott tálcát, az ő gúnyoros modorán szólalt meg: „mondja meg a méltóságos asz­­szonynak, hogy a tekintetes tanári kar nincs rá elégedve a nagyságos tanár úrnak kül­dött villásreggelivel". Ahogy a hitleri idők jöttek, megkérdeztem ele: „No, Géza, mit szólsz hozzá, még min­dig hiszel a komisíunizmusban?“ Legyintett „így kell fiam, tombolja fel magát. Aztán jövünk meg. Csupa mosoly volt az arca. "A vallásos ember tud ilyen szépen, ennyi biz­tonsággal mosolyogni. Néha eltűnt: egy hónapra, három hónapra, hat hónapra. „Sebaj" — mondotta, mikor megkérdeztem tőle: „hol jártál Géza? „Egy kis levegőváltozás", intett, de már valami sápadt fáradtság ült az arcán, köhécselt. „Sebaj, fiam", s szinte ráhullott újra erre a fáradt, meggyötört arcra a mosoly. Egyszer esztendőkre visszamenőleg meg­kapta a nyugdíját. Elég szép összeget. Sorra járta barátait és ismerőseit, adósságokat tör­lesztett. Még engem is megszólított gyanú­san: „Nem tartozom, én neked? Le ne ta­gadd!" Végén néhány feje maradt. Sokat olvasott, szerette a könyveket. Ha együtt ültünk szobámban, a legfrissebben megjelent regényekről, tanulmányokról be­szélt. Az orosz forradalomról akkor jöttek az első írások: az első Katajev-könyv, Knicker­bocker „Der rote Handel droh”-ja, Mehnert: „Die Jugend in So­wjetrusslanc”. Még sze­rény könyvtáram ellen is lázított: „Ki vele!" mondotta hangosan, „levegőre!" Olvassa más is, mindenki! Csak a közkönyvtáraknak van jövőjük!" Minden irodalmi újdonságról tu­dott, Szabó Dezső forradalmisága számára nem volt elég, többet, bátrabbat várt az íróktól, de azért lelkesen olvasta őket. Legtöbben tisztában sem voltak, mi is a kommunizmus, hogy nézhet ki a valóság­ban. Különösen míg ki nem bontakozott a nagy orosz forradalom. Sokakban úgy élt, mint valami nagy veszedelem, betegség. Nem is volt kis dolog az ő kiállása. Voltak, akik kerülték, társaságában lenni már állástfog­­lalást jelentett, ő lett a város „kommunis­tája". És ő állta a vádat. Állta, mert tudta, hogy szívét, tiszta, megődzött hitét viszi magával: a börtönbe­ vagy utcára, vagy néha a kávé­ház esti lármájába. És ez a hit megszépí­tette az életét. Beteg, fáradt szemén mindvégig ott őrkö­dött felesége. Finom, törékeny asszony. Tanított, ő is. Nem vitázott, alig beszélt, mintha csak odaállították volna­­az ura mellé, hogy vigyázva őrizze. S az igazi öröm, amit az élettől kapott, nem csak az volt, hogy eljött az idő, amire várt, amiben hitt, hanem a gyerekei, akikbe bele tudta vinni kiolthatatlanul az ő börtö­nön és szenvedéseken keresztül megtisztult hitét. Tíz esztendő hallgatását töröm meg Géza, Simó Géza bátyám. Ne hidd, hogy nem vol­tam nálad. Nem kerestelek kétségek, nyug­talan órák között. Engem is sok minden ért. Panaszkodtam, mikor meleg szavakat szeret­nék üzenni feléd? Harminc esztendő hite és kitartása után akarlak kicsit fáradtan, kicsit betegen köszönteni téged. Ebben a városban egyedül neked jár ez a köszöntés. Nem csak tőlem, mindannyiunktól, akik szerettünk és figyeltük az életedet. Jó egészséget kívánok! sz. 1. a mai kornak megfelelő testes, vegytisztítás és ványolás„ , i !■■!—i■—mm—m­—m—m­iL Üzem: Ritz telep Vállalati üzletek: RITZ ISTVÁN üzemében történik, hol ruhája nem Bolyai u. -nerzselődhetik el, mert gázvasalógéppel vasal. Petőfi tér2 IM5. január 1 Az­­ Munkások sZILVESZTER-ESTET rendnek ma 7 órai kez­dett® Nép védelmi Égésűlét (volt Tran­­syi Vl.a szálld) helyisé­­ségében. siszta veink a németekkel való szö­vetkezésül zúdítottak népünkre és a Vörös sereg diadalmas előnyomu­lása a na-medencében. Késedelem nélkül puerszünetet kell kötnünk, a­zonnalkítanunk kell Németország­gal és­­veszünk a háborúban a hit­lerista vokság ellen. Nagyk­e földművelésügyi minisz­­feladat csak a földműves lakosság óriási fát és a földműves lakosság megsegível hajtható végre. Nemcsak kenyere anem földet is kell juttat­nunk sncstelen páralatoknak és a kisbirtoknak. Vörösnos honv. miniszter: Lefek­tettem érveket a nemzeti öntudattól áthatot nemzeti hadsereg megalko­tására. Gondoljunk­­ nélkülözőkre Az eak és kíméletlenség hirdetői és megisítói, a fasiszták háborújuk­kal feléli az otthonokat, földönfutó nincstelé tették a lakosság javaré­szét. Gmekek elszakadtak szüleiktől, a szülő veszítették gyermeküket utol­só ruhrabját is. Cipő és ruha híján gyerme­kzázai nem járhatnak isko­lába. A fejek átvergődnek a háború okozta éhségeken, gyermekeink azon­ban igényen áldozatai maradnak a háború, pedig nekik kell majd az ezrek­­ ezrek szenvedésével és véres­hallattal kiharcolt szabadságot és emberi léletet az elkövetkező nemze­dék szára biztosítaniuk. A Védelmi Egyesület a város min­den sorogcélú egyesületével összefog­va nagarácsonyi segélyakció szerve­zését h­ozta el a gyermekekért. Felkíri a város minden lakóját, hogy teségéhez képest a legnagyobb adomát juttassa el hozzánk erre az igen­yes célra. Az­­jegyűrt adományokat a kará­csonyi ráció utáni első napon maguk az iskolgyermekek osztják szét a leg­­­vászonob tanuló társaiknak. Néptelmi Egyesület, Mavásárhelyi Vöröskereszt, Belaátus Nőszövetség, Katmns Női Misszió, Beth Kata Egyesület, Unitus Nőegylet, Péncyi Tisztviselő Segélyegylete, Tervezési Nagyegylet. Pljázati hirdetmény A hadtői Hangya Szövetkezet azon­nali beésre­­bolt- és korcsmakezelőt kérGS Javamazás: havi 30 Pengő fixfiae­­tés és zázalékos forgalmi jutalék. Ovat 2000 Pengő készpénz. Páryatok lehetőleg személyesen a szövetlet igazgatóságához nyújtan­dók be 'Nagy szilveszteri est­i ROYAL/ étteremben Hangulatos zene, kellemes meglépésekkel, 1 'v el 3 óráin iitva."

Next