Szabad Szó, 1945. május (2. évfolyam, 101-122. szám)

1945-05-02 / 101. szám

1945 májra 2. HÍREK A luccai munkások már 1531. május elsején tüntettek a bérmi­nimum biztosítása és elíyélt követeléseik tel­jesítése érdekében — mondotta az 1889. esztendő júniusában Parisban összeült mun­kás-nagygyűlés egyik szónoka. Majd azt javasolta, hogy a nagygyűlés május elsejét a világproletáriátus nemzetközi ünnepévé avassa. A nemzetközi nagygyűlés elfogadta a ja­vaslatot. Azóta a világ dolgozói valameny­­nyien e napon tüntetnek a szocializmus meg­valósításáért. E napon a dolgozók ors­ágha­tárokon keresztül nyújtanak testvéri jobbot egymásnak. 1889. óta a világ proletariátusa május el­­­ején csendben zárt sorokban felvonulva tüntetett felszabadítása érdekében, akárcsak 414 évvel ezelőtt az elnyomott luccai selyem­­gyári munkások. Moga István A marosvásárhelyi gyógyszertárak szolgálati rendje. Május 1-én, kedden a Dávid-féle, 2-án, szerdán a Kővári-féle gyógyszertár tart éj­jeli szolgálatot. __ Groza Péter miniszterelnök, noha mint kisbirtokos, nem esik a földreform-törvény rendelkezései alá, a hunyad megyei Sztrigy község határán fekvő földjéből jelentős részt juttatott néhány fasizmus ellen küzdő kato­nának. __ A közoktatásügyi minisztérium enge­délyezte a gyulafehérvári Majláth-líceum megnyitását. __ Május elsején kezdi meg adását a pesti demokrata rádióállomás. _ Juhász Béláné zilahi lakos 20 ezer pen­gőt adományozott a Népvédelmi Egyesület­nek azzal a kívánsággal, hogy abból 10 ezer pengőt a zilahi járásba visszatért deportál­tak között osszanak szét.­­ Régen gazdái érdekeik védelmére és a termelés fokozására gazdakört alakítottak. Könyvet, írószert és papírárut SZATHMÁRY és KUPÁNTÓL —. Kereskedők figyelmébe! Felhívjuk a® összes kereskedőket, hogy ma reggel 9 óra­kor ,az egyesületben megjelenni szíveskedje­nek. Meg nem jelenés igazolandó. Vezetőség. A postahivatal közleménye A postahivatal értesíti a közönséget, hogy­­ évi május hó 1-től kezdődőiig a postautal­vány és távírótirbalvány felvételi és kifize­tési szolgálatot belföldi vonatkozásban meg­kezdte. Az utalványok be- és kifizetése lej pénznemben történik. Maros-Torda megyében egyelőre csek Marosvásárhely postahivatal-Szoknya — bhí* — fehérneműben „ J O L I K ” vezet. __ Május 6. az északerdélyi zsidóság gyásznapja Marosvásárhely, április 30. Az Észak­erdélyi Demokrata Zsidó Népközössé­gek nagygyűlésükön elhatározták, hogy május 6 át, a gettóba hurcolt zsi­dóságra való megemlékezésül gyász­­ünnepként ölik meg. Tisztogatás a lelkészi karban Bukarest, április 30. A vallásügyi minisztérium a lelkészi kar megtisztí­tására bizottságokat létesített. Tiszto­gató bizottság fog működni minden püspöki és érseki székhelyen, a bizott­ságban valamennyi vallásfelekezet képviselője helyet foglal. Hogy az éhségtől megmeneküljünk, fejleszteni kell a veteményes kerte­ket ... Az öntudatosabb elemeknek munkához kell látniok és akkor meg­látják majd, hogy a veteményes ker­tek megszaporodnak, területük megnő, az eredmények megjavulnak LENIN Soós József alpolgármester mondja: Marosvásárhely nem fog éhezni A hús-, zsír-, és olaj­ellátás nagy nehézségekbe ütközik, de valahogy csak megél Marosvásárhely lakossága Marosvásárhely, április 30. Alig van elfoglaltabb ember manapság Maros­­vásárhelyen Soós József alpolgármes­ternél, a városi közellátás vezetőjénél. Egy város gyomrára kell figyelnie, meghallgatnia ezerféle kívánságot, tűr­nie rágalmakat és alaptalan vádakat, hadakoznia tízfelé, harcolni a fekete­piac hiénái ellen — bizony emberhez méltó feladat. Soós József sohasem volt üvegházi ember. Elég küzdelmet vívott már az élettel. Egész élete sza­kadatlan erőfeszítés, küzdelem, a ha­talmasokkal folytatott viaskodás volt. Az ilyen embernek helyén van a szíve és az esze,­­ az első nehézség láttára nem száll inába a bátorság. Soós József mikor megbízatását át­vette, bizonyára tudatában volt, hogy milyen nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott, már már hőskölteménybe illő erélyességgel és talpraesettséggel megküzdött a számtalan nehézséggel. Kitartásának hála — bizony, nem mi mondjuk ezt, hanem a közénk vető­dött, messziről jött idegenek — Maros­­vásárhely valóságos oázis Közép- Európa, de bátran mondhatjuk: Európa sivatagában. Ha olykor-olykor kevesebb is a kenyér a kelleténél, ha hiányzik is némelykor azt asztalról a hús, ha a zsír- és olajellátás nincs is mindenkinek az ínyére, ha az árak drágák és napról-napra emelkednek, Marosvásárhely mégis kivételes élel­mezési helyzetijén van. Senki sem halt éhen, mindenkinek akad, ha néha szű­kösen is, egy-egy betevő falat. Soós Józsefet ritkán lehet megtalálni hivatalában, de ha meg is találja az ember, abban sincs sok köszönet, mert ilyenkor szobájában olyan sok ember tolong. Jó tíz napja keresem már Soós Józsefet, de mindannyiszor sikertele­nül. Mikor nincs hivatalában, akkor dolgozik igazán. Mészárosokkal ve­szekszik, kofákra mozdul rá, fekete­ tej után kutat. Egy detektív izgalmával nyomoz lelkiismeretlen kufárok után, egyszóval dolgozik, nem az aktakör­­mölő tisztviselők bürokratikus modo­rában. Vasárnap délelőtt lévén, a Sztálin­­téren sétálgatnak az emberek az álmos április végi napsütésben. Bizony hosz­­szú a munkában eltöltött hat nap, ked­ves ráadás a dolog nélküli vasárnap. A városháza előtt megyek el és kit látok, mint Soós Józsefet, aki mit sem tö­rődve polgármesteri mivoltával, a por­­tások trónján ül a városháza kapujá­ban. Odamegyek hozzá. — Még vasárnap sem ér rá pihenni? — kérdezem. — Nem bizony — feleli —, nekem nincsenek ünnepnapjaim, csak dolgos hétköznapjaim vannak. Az ember so­hasem tudhatja, mikor van szükség rá, ki keresi, kinek álhat rendelkezésére. Elmondom neki, hogy mostanában sok borúlátó ember panaszkodik ne­kem a megfizethetetlenül magas árakra, hogy közélelmezési zavarokról beszélnek, a legsötétebben látók sze­rint éhség fenyeget és így tovább. Rám néz balszemével, alaposan hunyor­­gat, kalapját kicsit szemébe húzza, majd váratlan lendülettel lekapja fe­jéről és dobbant egyet a lábával. Ez az első válasza! Egy kicsit meg­­hökkenek, de valósággal fellélegzem, amikor meghallom érces, de mégis me­legséggel teli hangját . Hát bizony nehézség van rakás­sal, kishitűségre azonban nincsen ok. Az izgalmak, a háború, a nélkülözések vén asszonnyá varázsolták a férfiakat is, ezen nem is lehet nagyon csodál­kozni, hiszen a hisztériával vegyült kishitűség ragadós nyavalya. Ismétlem, vannak nehézségek. Itt vannak mind­járt a tagadhatatlanul magas és szinte napról-napra növekvő árak. — Mi ennek az oka? — kérdezem. — Nem nagyon tudok erre­ vála­szolni, nem olyan könnyű dolog ez. Részben Észak-Erdély tisztázatlan gaz­­dasági helyzete, részben Észak-Erdély, valamint az ország többi helyének árai közötti aránytalanság. Aztán bizonyos rajtunk kívülálló dolgok, a hadseregek utánpótlásának biztosítása. Ez minden háborúval együtt jár. De nem utolsó sorban lelkiismeretlen, nyereségvágy­tól hajszolt emberek önzése és ember­telen aljassága. Minden tőlünk telhetőt elkövetünk az áruzsora letörésére és mégis, néha még magam is úgy látom, hogy céltalan szélmalomharc minden erőfeszítésünk. Minden tettenért feke­tézőt méltó helyre juttatunk, készle­teit elkobozzuk és mégsem szűnik meg a feketézés. Ebben a közönség is hibás. — Itt van például a tejkérdés. Na­ponta többezer liter hatósági tej kerül szétosztásra. Most mégis azt hallom, hogy egyesek három, sőt három pengő ötvenért viszik házhoz, vagy árusítják máshol a tejet. Belátom, hogy a­­sok­­gyermekes családanyák, a reggeltől es­tig robotoló nők, betegek nem állhat­nak be minden reggel a tejre várako­zók sorába, de erről már nem én te­hetek. A közönségnek is segíteni kell munkánkat. Ha maximált áron felül vásárol valaki valamit, azért ne a ha­tóság vezetőjét, hanem önmagát vá­­dolja — vagy törődjék bele a magas árba. — Mindezek ellenére nem látom sö­téten Marosvásárhely élelmezési viszo­nyait. A kenyér olcsó, ha nincs is be­lőle sok, de annyi van, hogy ha szűkö­sen is, de elég minden éhes szájnak. — Bevallom őszintén, a húsellátás, a zsír- és olajellátás nagy nehézségekbe ütközik. Mindent elkövettem, hogy hús kerüljön forgalomba. Arról már nem én tehetek, ha a marhahús kilója negy­vennyolc pengőre emelkedett. Kevés állat áll rendelkezésünkre, erről nem tehetünk. Remélem, hogy hetenként legalább kétszer-háromszor árusíthat­nak húst a mészárosok. 1 — A zsírellátás még nehezebb kér­dés. Nem sikerült sertést vágatni, ami kis tartalék zsír van a­ városban, azt eldugták és feketét árusítják, a meg­állapított nyolcvan pengő helyett száz­­tíz-százhúsz pengőt is adnak egy kiló zsírért a nélkülöző gazdasszonyok. Felkérek vaindenkit, ho­gy a saját wdriwfcen hozza tudomásomra a lelkiismeretlen kufárok özelméit. Ha a város közönsége nem áll mel­lettem és nem segít munkámban, alulmaradunk a lelkiismeretlenek­kel vívott küzdelemben. Aki ki­­kihaszálza a nehézségeket, meg­­nyúzza embertársait, az igazán­­ megérdemli, hogy őt nyúzzák meg. Egyébként nagyobb mennyiségű olaj kerül a napokban forgalomba, a meg­­­állapított maximális áron. Egyebet nem igen mondhatok, csak azt, hogy higgye el a közönség, hogy mindent el­követünk a közélelmezés biztosítására. Nem lesz éhínség Marosvásár­helyt, csak bízzanak bennünk és támogassanak. Soós József jövendölése igaznak bi­zonyul, néhány siető ember közeledik a városháza felé s keresi a polgármes­tert. Rögtön közrefogják és bevonul­nak az épületbe. Utánuk nézek. Soós József hevesen gesztikulál, meg vagyok győződve, hogy ebben a pillanatban megint harcol érted és értem. Nem lesz éhség Marosvásárhelyen. Polgár István A mai kornak megfelelő Vegytisztitár ts­gányolás RITZ ISTVÁN üzemében történik, hol ruhája nem perzselődhetik el, mert gőz vasa­lógép­pel vasal Üzem: Ritz-telep Vállalati üzletek: Petőfi-tér Bolyai­ u.2 3 * Szabad Szó .Testvérek! Elvtársak! Polgártársak! A népek, nemzetek történelmében az igazi haladást jelentő fejezeteket a nép vérével írta meg. A magyar nép történelmének köny­vében is gyakoriak a paraszt és mun­kás vérével írt fejezetek, kezdve Dó­zsa György paraszt-forradalmártól napjainkig. Dózsa György parasztforradalmával robban ki az a hatalmas ellentét, amely az elnyomó feudális rendszerét elnyomottak között létezett. Erdély történelmének külön fejezete a vallás szabadságharca. Ez is az emberi sza­badságért való harc. A Rákóczi-féle felkelés, hol együtt harcoltak a ma­gyar, román, tól elnyomott mezítlába­sok a szabadságért. 1848—49-ben is a világszabadságért forrongott a ma­gyar nép. Az 1918—19-es forradalom a magyar nép függetlenségének és sza­badságának harca vol. Mind a magyar, mind más­ népek szabadságharcait, eddig vérbefojották. Uralkodó osztályaik feladták uralmuk biztosításáért még az ország függet­lenségét is, ha kellett. Ezért szövet­keztek a német fasizmussal még azok az államok is, amelyek ősi ellensége éppen a német nép volt évszázadokon keresztül. A fasiszta Németország leverésével, a fasizmus teljes felszámolásával új korszak kezdődik a népek egymás kö­zötti életében nemzetiségi - társadal­mi téren. Az új korszak élharcosa a munkás­­osztály, amely most ünnepli meg Ro­mániában is az első szabad május el­sejét. Május 1 munkásság szabadság­harcának nagy ünnepe, de nemcsak a munkásság, hanem minden szabadság­szerető nép ünnepe is. Ünnepe ez az erdélyi magyarságnak is. A munkás­osztály harca segített a földek felosztásában. A m­uikáss­ág harca jelenti a szabadságot, repődést a nemzetiségek részére is. Magyar testvérek! Vegyük ki ré­szünkéit az első szabad május­­ meg­ünnepléséből. Gondoljunk szeretettel a Szovjet­ Unió szabad népeire, akik nagy és véres ál­dozatok árán elhozták nekünk a sza­badságot, üdvözöljük a román és magyar nép hadseregét,­­amely harcol a fasizmus megsemmisítéséért. Éljen a román—magyar testvéri szeretet és béke! Éljen a népek szabadsága! Éljen a munkások és földművesek szövetsége! Éljen az ODA! Éljen a­ romániai nép kormánya, Groza Péterrel az élén. Harc & fasizmus, sovinizmus kiirtá­sáért. Magyar Népű Szövetség, Marosvásárhely

Next