Szabad Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Minden kedves veneségínek boldog tízévet híven |jflJ|J(| ypnjiggfg Szentffy8rgy«u- 30« nBMiaaB^H0MOTaBMHHnHnHMa M flfSV ffS,Q!FTiP,^I ITBT malacpecsenye, malacsorsolas, flekiten,, ® “ ■ *■ ■» *■ d&m § bill-tS I fánk. K.tür.ß zene. Küküllőmenti fajlonw SZOLIDARITÁS Irja H. Berde Mária Nincsen két évtizede, hogy a Háromj'irjói »éren a ti gyarmatosad. «emile* Xviies hát egyes városas vívmányoi Például, a főutat kivéve, úthur latnak nálunk jóformán ugu sincsen. Ez a közállapot erős velőhatást gyakorol az idevtsiaitra. Két erény él mindnkh a „segíts magadon“ egyéni sztönzése, másfelől az együttél jomberi parancsa. Ezt a két előszétes életelvet a gyakorlatban s mulatósan tudjuk egyeztet ! Igyekszünk — teszem — a írunk háza előtt nemcsak cepegetni, hanem némi tűrhető gallágjárót is teremteni. Nemes viseny folyik jobbjaink között: szedi ki pontosabban az ánporcsfüveit, boka virágait és alapú tenyészetét. Homokozás, lapátoás, jégtörés mind hozzátartozik az ittlakás meghitt egyes foglalkozásaihoz. Viszont csk úgy dagadoz keble a közösségérzéstől annak a földinek, akiről a szomszédság elismeri, hogy légifogástalanabb a háza eleje. Ez ígérzés a buzgalomnak már szolidris jelleget ad. Hiszen világosan nekem jó és szép, az a többi járókelőnek se kuguállapot. Senknek sem közömbös, milyen utoljár, sem lábbelije, sem bokái szempontjából. Aki pedig történetesen nem akar tisztába jönni külvilágunk törvényeivel, azt megtanítjuk jóra. Amint alább következik: Old-mault utcabeliek semmiként «qf C-t.ik'ínozza.'ifc. időgép d.Há pedig többezereves igazság, NIi .Rómába jöttél, rómd módra keélned. Igaz, mint friss háztulajdonosnak elő dolga volt, bekapcsolófctm najlik át a csatornahálózatba. Ez tehát rendben indult, mer így a szennyié és azajisz neu 'rohanti utcám, s a megdagud folyókán nem hömpölyög félkilométer hosszában. A jövevény eny nyiben komoly utcatérsai szándékot mutatott. A tov..obiakba:. [azonban kínosan csalódtunk bennne. A teljesen feltört, szél túri [gyalogjárót, sehogy sem akarta ismét renitbetenni. Ment ez egy kis darabig. ."Végre azonban uticánk legbáránytürelműbb lakosaiis méltatlankodni kezdtek. Most, amikor a cipőkrém jóformán kihalt a földről, s ha akad, drágább, mint egykor a balkra, bokaficamesetén pedig műtárgyat kell eladni, hogy győzze zsebed az orvoslás költségeit. Ráadásul a linói műboltozat rendjében valamihelytévesztés történt. Az Odós, i míg a Nyilas havát éltük, s e fcarciaa égi hegyek helyett a jámbor Vízöntő r özönlött reánk, kancájával. Az úttest felolvadt, az új feázsúrék előtt kisebb Ecsedi-láp támadt. Valaminek történni kel-Egy jobb délelőttön mérnökszomszédunk nejével és meg máshölgyekkel nekivágott a városnak. Fentről nem esett, probléma tehát csak az a darab gyalogjáró költ, ott a közösségéivel nélkül valló háziúr előtt. Először megtanaskodták: ne vágjanak-e et az úttest vágányán a túlsó sorra. Ám tent a Kneip-kurát akkor meg kell ismételni, jobbat eszeltek ki. Mindenki kezébe fog egy Hatalmas lapos követ és azt belehelyezi a láp gübbeneibe. Aztán szép libasorban, kőről kém hágva, átvergődnek a kritikus frontom Ez így szépen volt kiokosodva. Csakhogy mihelyt egyik hölgy rámerészkedett a legelső hágókőre, a kerekded jószág könnyed sikamodával megindult vele az árok felé. önagyságát csakis a mérnök úr lélelkje eidére rántotta vissza a gübbenőből. — Ejnye, több eszünk is lehetett volnal Minek cipekedni? Hiszen ven itt pompás szegletes járda-anyagi Szólt a mérnöki lelemény hirében. A tulajdonos ugyanis a vadonatúj rácskerítés bevégezetlen orrú téglaoszlopait kátránypapírossal fedte le, a papirosokat pedig minden oszlop fején egy-egy sima s tiszta tégával rögzítette. Mérnök szomszédunk felnyúlt a legelső oszlop tetejére, leemelve róla a téglát, elhelyezte a sárban, ráállt, onnan élőlényült és leszedte a második oszlop nyomtatókat. Átugorva ere, a harmadikra kelt iíti sort, így ment ez végig az egész telek előtt, a hölgyeknek csak követni kellett úttörő lovagjukat a szomszéd, rendes íbiziái eyaloátjárójáig. A társaság aztán viszonylag tiszta lábbelivel és még tisztább lelkismerettel járta meg Is várost, majd ebédidőre vissa is tért teljes bizalommal. Mert ugyan ki fogja abból a fekete kulimászból a rögtönzött járdát felszedni? Nem is csalódtak. Mint a zsidók a Vörös-tengeren, oly száraz lábbal keltek ismét át gadágványon. / Ám jött a másnap." Amikor mérnökünk a kora reggeli szürkületben útrakelt hivatalába, egy kis meglepetés érte. A tógák paprikapirosra mosdatva, már újból szabályszerűen az oszlopok kátránypapacsait nyomtatták. — Igen ? — szólt magában mérnökünk. — Megadjatok csak, szökevények! Azonosmódulag leezedte újfent és glédába rakta őket- Hazajövet művét érintetenül találta. Elegtétellel állapította meg, hogy a gondolan házigazda kezd föleszmélni közönyéből. Sajnos, tévedett. Úgy látszik, a tujdonos csak röstellte a napvilágnál téglahalászatot tudani. A korai este leple alatt azonban kivontam őket és alapos fürösztés után megint visszarakta eredeti rendeltetésük helyéig. Most aztán verseny indult meg a mérnök úr és a háziúr között. A téglák minden éjjel fel és minden reggel lekerültek. Az egész utca leste a helycsere-játékot és minden jobbérzésű ember a meniókbe s szurkolt. — Nyugodt vagyok dolgomban, — azók a Közjavak lovagja csügyedetlenül..— Nem én fogok beléfáradni a játszmába. Mert lássuk csak, mi könnyebb: leszedni a tiszta téglákat, vagy kivájkálni a latyakból, megfürdetni és újból felrakni ? Néhány napig tartott a néma, de izgalmas küzdelem. Ekkor egy délelőben a háziúr egész világunk színe előtt kapitulált Az utca végén hatalmas társzekér fordult be és egyenest a feltört járda elé tarolt. Két lapátos ember ugrott le róla. A szekérről felvonták a vendégoldalt A szállítmány — vörös vasúti szénsalak — óriás robajjal zuhant le az oszlopos rácskerítés elé. Gyors lapátolás, töltögetés, egyengetés, hengerelés, szóval igazi vidékünkbe!) foglalatosság következett Maga a háziúr irányította. Új utcabelinknek egyszerre magasra rúgott a becsülete. Megjósolhatom, hogy maholnap egyesek köszönni kezdenek neki, sőt megkérdik tőle úgy futtátnak, mit szól — teszem — a pocsék időjáráshoz? Eltévedt tyúkjait hazatereljük, híres paszulymagvasokból s ajándékul adunk, szóval: földiák szánéba vesszük. Még párbanjáró, közcéljainkra kéregető hölgyeinket is bizalommal hozzáironyítjuk. Utoljára barátokraa szert fog tenni, akik, ha kifogynaka and jó a kamrájából, megsúgják neki, hol is tud feketén beszerezni — jófajta bajus-,pedrőt és hófehér síkport. Ihren. A pórház megállta, méltó s a EIUspektéren-túli fertály lakó-sainak rangára, kötelező véle ! ----- o-»Ali/iflpífáa i ♦erf a levest, hogy hazajusson az öt éhes öcsikenek. Nincs mad megoldás, meg kell enniüket| hetiyben a jó forró tevést* ; fejük felett egy hölgy tojlefonál a barátjának, jelzi, hogy« Stgé».« » vendégig «iba- kétszázhatvamnezekért Sét Sél. Egy érnek rnned étvágáya, a pincér boldogan hoaj ^ a Skkandarabokat te tojj Stéget az Ibolyka te Zel* .AUtfl^U V É.tátbfl.» . . a »Síi«* • fj£L? eS3 feketében és fejedelmi gesztusW »a két darab kék ötezrest ejt a didergő gyermekek zsákjába, hasa nem melettül Alig mennek el a gyerekek náris megérkezik egy állandós ,rendég, a hetvenéves Kása néni, haláha jobb napokat lat, ilvan középosztálybeli kalapos ■Si nagysága volt, ősz haja arcába csüng. Már jogot formál a névén étkezéshez Mohón eszik, S beszéL Rendkívül busz, ■a mert most újra állása van. Állása“. Az egyik marosvasári [elvi festőnek ül modelt. Het* zenéves, már megérett a pio^ C—’ Még a halált is kegyetlen hozzám — mondja, mikor az étezést befejezte. — Annyi nyilt elvisz, csak engem hagy im A kennyelmü öreg azonköpeny’ben jön prófétai opállal, ö a szélhámos ingyen* ló, mert háustennen jóesvben an meg dolgozhatna is. fU-ott kisegít, de azért naponta va*, hajtja ingyenétkezést a zonyréyen adó vendégiben. Az öreg .J^óféta" ° ««sztonaköpenyben gyorsan eszik es mér megy is. Köszönni nem koj szón meg semmit , ez is neki a gazugok zartalói o. Elondják, hogy ez öreg iszik, de sohasem ebben a vendégében. Kiskocsmákban issza meg amit összeszed, ételért azonban mindig idejön. Adnak neki. Ha kér biztosan éhes, nagy szó az, amikor egy ember koldulásra nyújtja a kezét — monojak. Antal Ádám I , j / A Zsídó Qijft.04 v!galm? I ír ■/ Sröyáier-lsls! reMez ,» fc c s ít ... - ciihoa av.*. v. u Zndi U.tdoa a&J üííz«.j ... uten '..taki • t/n 3 .tu» , — • ítíiaő éí ie, ».. iok — llsí* íit a jazz a*»ehtár. — Magterelések. (zí : :rsak?.!-c111»írem dolgrozsol Az élet tragikuma ott kezdődik, amikor vmaki mar non, tud, vagy még nm tor dóig . .. A ima nehéz idöven, r, a munkások 63 tiacmfidlök valósággal közelharcot vívnak az életei, kétszeresen érzik ezt az , öregek, akik már mumcakGote.frj nők 63 azeát a gyermekek, akikúl vesztették apjukat, támasz nélkül átírnak, de még képtelenek arra, hogy dolgozzanak. — Fáznak, mert rongyosak, éhezők, mert nincsetelenek és még annak a lehetősége sincsen meg, hogy munkájukon kereszti biztosíthassák életüket. Emberek, alóli pusztán az élötért élnek, egyik napot falják a másikra, a nyugaloru minden reménye nélkül. Az éhség és hideg üldözi őket. Gorkij tolla alá való a ténfergők rongyos hadserege, akiknek egyes hőseivel az egyik étterem söntéjében találkoztunk Idejárnak ezek az öregek és gyermekek zsákkal a kezükben elemet kérni, muradákot, elhullott húsdarabokat és kolbászvégeket, kenyérhajat, mindent, ami rágható és amit még el lehet vinni az otthoniaknak. Est nyollc óra van, mert ül terített asztalhoz a siberek és feketérnik hada. György fixgja éa Simon mefi most indulnak az esti körútra — este adikosobbak az embereik, —* hogy összeszedjék otthon maradt öt kis testvérüknek és beteg anyjuknak a másnapi élelmet. Atyjuk nincs, vagy még oda van valahol. • j : I i ■ ' Áll a két gyermek !z ajtóban, kezükben zsák, szemükben szótlan kérés. A pincér meleg levest hoz a két tizenegyéves leánykának, a kenyeres lány saját zsebére kenyeret. A két gyermek áll és tanakodik, a kérdés nehéz, hogyan lehetne zsákban- 5geen-rti—******** ' ' 1 m '****•• iselje figyelemmel a JOLIB órakatát. Vgm MMB^mill.lll mre—INWBPWWW—f „Víasi fogoly-szavan lé“ szétaam^sak pt *daiKuliafc Ufivarbey vármupenen székelytdvarhelyről jelentik^ Udvarhely megye több közsigé^ ből jelentés érkezett a központ* hatóságokhoz, hogy szélhamoi sok garázdálkodnak a falvamons akik azzal az ígérettel, hogy intézik a még haza nem térti hadifoglyok minél hamarabbi hazaindítását, egy-másfélminió, lej körüli összegeket vészék fel a hozzátartozóktól s a pénzzel aztán nyomtalanul eltünvk.A hadifoglyok hazaindításáte tervszerűen s folyamatosan végzik, ezen a téren tehát közbenjárások s „elintézések“ non* történhetnek. Mindazok, akik hasonló mesékkel keresek fel a* lakosságot szélhámosok, akiket azonnal át kell adni a legközelebbi csendőrségnek vagy rend* őrségnek. 97... B 3 Édeslyuk vendéglő [ nagy Szílveszter-esl I wnmr i r mmúmn mi r a szórakozás, malac-sorsolás, meglepetés Ezuten boldog újévet kíván m ra'r.den kedves vendégének p.pjj Y’lliltu ajdonos St r. -minyfiiTriB—Mwwi—ii i m maummmEsaaaixmesxmstiJ^ V&]^si~Al&galmazottac Szakszervezete nagyszakású műsoros Szilvesszteri bálja ,1946 dw i r 31-én este f1él 9 órai kezdettel a Kultúrpalota nagytermében ac , . zil3gos, szórakoztató .nirori — Renek szalon és jazz zenekar. — Kitűnő büffé i je-jjsiK neuuio. Kiizatte a RUftoi-idiota posztára.ui waUadiok ( ui .