Szabad Szó, 1948. július (5. évfolyam, 148-174. szám)
1948-07-01 / 148. szám
ma -€• Lfii Újabb adóügyi rendeletek _ ■ ° ma ' • ° * Magyar Népi Szövetség napilapja MAROSVÁSÁRHELY, 1948 júllis 1. Felelőszerkesztő: KOVÁCS GYÖRGY V. évfolyam 140. szám. CSÜTÖRTÖK szv1 '• Kacsó Sásilor: Nemzetiségünk felemelkedésének biztosítéka a városi és falusi dómb'; szoros szövetségében van rgfejeztes földműves népünk művelődésének útján határkövet jelentő Petőfi-verseivek A hétfőn, az egész napot betöltő Petőfi színjátszó, dalos és népitáncos országos versenyek után, este 9 órai kezdettel zajlott le a Kultúrpalota nagytermében Marosvásárhely és az ország minden részéből idesereglett hatalmas nézőközönség előtt, a győztes színjátszó, dalos és népitáncos csoportok ünnepi bemutatkozása. Ha valamikor, úgy most valóban kicsinek bizonyult a Kultúrpalota befogadni azt a hatalmas érdeklődő közönséget, amely már a kora délutáni órákban felvonult a Kultúrpalota elé, hogy a délelőtti és délutáni versenyek végigélvezése után, tanúja lehessen most már a győztes megyék versenyzői ünnepi bemutatkoz Mi mna ünnepenüi jöttünk ide — kezdte beszédét Kacsó Sándor. — Mi munkát végezni jöttünk. Mert az országos Petőfi-verseny, s mindaz, ami vel kapcsolatos: munka, elvégezni való feladat Népi tartalommal kell megtöltenünk a Román Népköztársaságot olyan tartalommal kell teltenünk, hgy maga a nép is érezze, hogy ez az ország az övé. — Mi ezzel a munkával se politizálunk. A polgárságnak. — A régi rendszerben is hoznak fel a városiba földműveseket. Ehhez a rendszerihez mi nem akarunk hasonlítani. A régi rendszer a falut nem akarta elemelni a városhoz. Parádézzon is színpadon, de ha feljön a városba a hetivásárra vagy a piacra, akkor már alázatos kezétcsókoloknát köszönjön. A cél az volt, hogy a falusi ne akarjon ifibbet tudni, többet látni, vagy éppen beleszólni a polgárság dolgába. Abba a nagy dolgba, amit politikának neveztek, amit falusi nép, az egész nép bőrére csináltak. A népi demokráciában és Népköztársaságain kívün nem arra törekszünk, hogy felemeljük a falut, hanem arra, hogy a falu felemelkedjék. Sajátpereiből emelkedjék fel a zásának. A Kultúrpalota hatalmas terme és a karzat már tömve voltak, amikor még ezres tömegekben hullámzott fel a tömeg a Kultúrpalota bejáratai előtt. Akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy bejutottak, azok újra meg újra felhangzó ütemes éljenzéssel ünnepelték ezt a nagyszerű napot s az azt megteremtő román népi demokráciát. A helyi demokratikus pártok, szervezetek, polgári és katonai vezetőkön kívül ott volt Nyilas Hona nemzetgyűlési képviselő, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának tagja, Takáts Lajos dr. nemzetiségi alminiszter, Kacsó Sándor a MNSZ országos elnöke, valamint az MNSZ akié a mai este és földműveseinknek, akik eljöttek a polgársághoz, meg akarjuk magyarázni, kultúránkon keresztül akarjuk érzékeltetni azt, hogy milyennek kell kell lennie a földműves népnek, hogy a népi demokráciába úgy illeszkedhessek bele, hogy azt magáénak érezze s milyennek kell lenni® a polgárságnak, hogy ezt a történelmi átalakulást ne akadályozza, hanem elősegítse, mert az akadályokat elhárítottuk előle. Saját erejéből tegye magáévá azt, ami az övé. Ezért kell átalakulnia annak, amit eddig népművészetnek neveztünk, ezért kell műkedvelésnek népi színjátszássá átalakulnia. Ezért kell felhozni, kibányászni azt, ami valóban a népé. Felfogásunk nem az, hogy népi művészetünknek meg kell jegeccsednie, hogy amit megtanultak, örökké úgy maradjon, látókörük ne táguljon, táncaik ne fejlődjenek, művészetük ne változzék. Azt akarjuk, hogy változzék, induljanak el a fejlődés útján, ne álljanak meg ott, ahol vannak. Nem féltjük a formákat, bomoljanak a régi foltnak is, hogy új élettel telhessenek meg. Hogy elindulhasson országos központjának több kiküldöttje. Ott voltak a testvéri román földműves népet képviselő mezőszabadi népitáncosok is. Mikor kilenc órakor a függöny felgördült leirhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a közönség a népköztársasági, szovjet és baráti népi demokratikus államok neveit színeivel . Népköztársaságunk nagyjai színpompásan díszített színpadra lépő nagyváradi Carmen vegyeskart, mely a RNK himnuszéval megnyitotta az ünnepi estet. A himnusz elhangzása után Kacsó Sándor országos elnök lépett az emelvényre s mondotta el, meg-megújuló lelkes ünneplés mellett nagyszabású beszédét, a falu a felemelkedés útján. — Várjon, hogyan indulhat el a falu a felemelkedés útján illetve hogyan segítheti a por— Akkor, amikor a felszabadulás tényét fel akarjuk használni — folytatta ezután, — amikor a nép felemelkedésé biztosítani akarjuk, nagyon jól tudjuk, hogy arra a rétegre kell támaszkodnia, amely látástól vakulásig dolgozik. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a dolgozó rétegnek egyetlen egy hűséges és megbízható szövetségese van és ez a városi dolgozók tömege. Amíg falusi földművességünk dolgozó tömegei nem értik ezt teljes hittel, lelkesedéssel, nem tudják, hogy felemelkedésük szoros kapcsolatban van a városi dolgozókkal, addig sorsuk még nem olvadt össze, tudatuk, és munkaerejük nem szoros tényezője a népi demokráciának. sis itt van haladó polgárságunk nagy feladata. A Magyar Népi Szövetségben szemben találkoztunk a polgársággal. Sokszor szembe kellett néznünk vele, mert igen kis részben azonosult azzal, amit mi végzünk. Igen, csak részben azonosult a népi demokráciával. Valamilyen másfajta demokráciáról álmodozik most is, olyan demokrácia,álság alat abban, hogy eliilálhasson ezen az úton? A viágtörténelem gyönyörű poklát mutat erre. A Szovjetunió dicsőséges hadserege igenis felszabadította a népi erőket. De többi munkát nekünk kell elvégeznünk. A népi erők felszabadítását ki kell használni, az eddig elért eredményeket meg keell rögzíteni és meg kell mutatni a további utat, a szilárd utat. Ezután Kacsó Sándor rámutatott arra, hogy éppen úgy, mint a múltban, a faluban egymással szemben álló rétegek vagyunk, vannak, akik látástól vakulásig dolgozunk, mások pedig, akik a régi időkben paroláztak zarakkal, mert nagyobb gazdáknak tartották magukat, több földjük volt, tehát úgy képzelték, többet is értenek, mint azok, akik egész nap véres verejtékkel keresték kenyerük«'í. ról, a melyet & resiones mar regui fi áradott. A polgárság, a városi polgárság értelmiségi rétege félt valamit múltjából, amit nem tudok más szóval megjelölni, mint altiszti rangját fent. Rangosabbnak érezte magát, mint a falusi, vagy városi dolgozó. És mert érzi, hogy ennek a megkülönböztetésnek el kell tűnnie, mert elsöpri az új világ szorongás van benne, félelem. Talán nem is tudja, de érzi, hogy magatartásával akaratlanul is, sokszor nem nekünk segít, nem a nép felemelkedését, nem a dolgozó réteg szilárd öszszekovácsolását akarja, hanem a reakció szekerét tolja. Nem vétlenül kértük itt földműveseinket, hogy vizsgálják meg önmagukat. Ez az elindulás az első lépés, amelyen tovább kell mennítok, hogy valóban övék legyen a Népköztársaság. Igazolni akarjuk előttetek a falusi dolgozó nép erejének kibontakozása és e kibontakozás lehetősége városi dolgozóink, a proletárosztály kezében váltás van s ezt a kezet feléjük nyújtja, mis dokumentálni akarjuk előttetek, előttük s, hogy ennek a dolgozó reteglek élgárdája,a Román Munkáspártt tudja, hogy mit csinál és miért csinálja, nagyon jól tudja, hogy a dolgozó falusi fötallianti réteg és a dolgozó váróus proletárság szilárd összefogása adja alapját Népköztársasaságunknak és lendíti tovább afelé a kibontakozás felé, amelytől be ijedjen meg a városi polgárság, mert az ő kérdéseit is megoldja, mert polgárságunk 90 százaléka tudja, ha nem, ha érzi, ha nem: a proletársághoz tartozott és tartozik ma is. — Azért hoztuk a városba falusi dolgozóinkat, hogy közelebbről lássák a gyárat, a amelynek dolgozói az ő sorsukat is kovácsolják, mert van bennünk a múltból származó idegenkedés. A múlt rendszer arra ítélte őket, hogy ők maguk is idillikusan, szépen lássák a maguk életét, ne vegyék észre, mi folyik a városban, merre megy a világ, higgyenek abban,, hogy sorsuk a látástól vakulásig vanó dolgozás. Arra is vigyáztak,hogy ne kapcsolódnasanak a városi proletársághoz. Féltek is egy kicsit a városi munkásságtól, irigykedtek is rá, mert hiszen az nadrágban járt, moziba mehet, sétálhat a korzón, ami a falunak nem áll módjában. Nem akarták, hogy sorsuk azonos legyen a városi dolgozóéval, mert kormos a gyár és érezték, hogy mégis urai a földnek, a városi proletárság pedig rabszolgája valamilyen titokzatos hatalomnak. Csak azt nera érezték, hogy sorsuk közös. Amikor idehoztuk a városba a falut, azt akarjuk vele észrevételni, hogy sorsuk közös s életük továbbfejlődése, felemelkedésük azon is múlik, mennyira állnak melléje a városi munkásosztálynak s élgárdájának, a Román Munkáspártnak. A reakció és az egyházak . Egy másik kérdés, amey itt kavarog a levegőben, a polgárság körében és lenn a falun, hogy bizonyos rétegek, bizony a társadalmi körök, amelyek sorra elveszítik régi rangjukat, zárt hatalmukat, politikai és ga® u.sági hatalmukat, kikub iCcacsó Sándor Emelkedjék fel a falu A falusi dolgozók egyetlen szövetségese