Népujság, 1948. december (5. évfolyam, 279-304. szám)

1948-12-22 / 297. szám

8 SZÍNHÁZMŰVÉSZE? /A csikós Népszínműfelujitás a mar­osvásárhelyi Miami Székely Színházban / A’ negyvennyolcas forradalom előest­jén a haladó szellemű pol­gárság természetes szövetsége­se, a parasztság. Petőfi­ vezér­lete miatt bevonul a magyar mo­­jdalomba, ah­ol hivatalos ti­szt­­ségre, sőt mondhatnánk, rong­­­va tesz szert- A nagy nemzed megmozdulás természetes kö­vetkezménye ez, mely megmoz­dulásban az egész nap egy­üt­t­­halcol az elnyomók ellen. A for­radalom leverése után alig egy­két évtizeddel azonban a pa­rasztság lassan visszacsúszik az Uralkodó oztályok látóhatára alá­ A feudoburzsoá Magyar­­ország irodalma a negyven nyol­cas idők tiszteletére a paraszt kérdést „népieskedéssel"* in­tézi el, ez kényelmes és nem ve­­­szélyezteti az új törekvéseket Jellege­tes erre az irodalomra az ,hogy a parasztot csak mint he­­jehujás, kulacsos-fokosos sze­­ifSt®yle fényt, litomos szűzleányt vagy tűzről pattant menyecs­két tudja elképzelni. Hogy mi a parasztság, hogy mi a lényege szerepe, feladata hogyan él és hogyan dolgozik, ajánlatos volt minél jobban elkenni a nagybir­tokok Hagy­­országán. A színműírod­alom ebben az felkenésben'‘ jelentős szerepet tölt be. A magyar színházba® » polgárság és földbrtokosság szine-java járt, tehát a gzmház kiszolgálja e közönség izlését, ■Úgy mutatja be a parasztot, hogy a gyö­ngeszivü néző lehe­tőkig kacagjon rajta, de ha sír­ni kell, ez a sírás semmi esetre s­e vegyüljön össze szormeó ér­zésekkel, 3 * . föld derék népe” maradjon meg csak továbbra is a saját területé®, a színpa­don megfelelően kicifrázva és felbokrétázva, az életben, a ta­nyákon és a jobb DáS piskókban. Szigligeti Ede teremtette meg a» szó legszorosabb értelmében ezt a színpadi műfajt, a népszir­művet, óriási tempóban írta da­rabjait és ugyanilyen tempóban adatja elő a vezetée alatt á­lő Nemzeti Színházban. Darabp'i- Esk­­eálfcálő, természet'*ne',es 'Jellegét csak fokozza a nem né­pi, h­anem népielkedő dalbetét, a lehető legdcs­ibban alkalmaz­va A kor n­'gy primadonnái­­mint Hegzdiffvé. Blaháné kitü­nően személyeslik meg a dalos- BEáju. ro|K)Pos menyecske ide­ált- Tisz-tvirágéletü az­ egész nép tem­m­ei irodalom. ..1z 1380-as évek­ben már megkezdődik hanyat­lása és hovatovább teljesen ki­szorul a magyar szápadról. Ha­­nyatlásána­k ie­eje természete­sen egybeesik a kaunkásmegm­oz­dulásokkal, amikor új. feltörek­vő oztály kezdi meg fenyegető nyújtózkodását és az úri Ma-­­gyarországnak elmegy » kedve a ..k­épeeskedéstől’’, már csak azért is, mert ez a feltörekvő osztály nem átélja nyiltan hir­­­detni, hogy a parasztság éppen jegy kitermeli a mega proletáriá­­tusát, mint a polgárság és ez a paraszti proletariátus nagyban különbözik a di.-3.szaros lobo­gó-gatyás di­sz-paraszttól A „nép egyszerű gyermeke’* meg­szűnt divatcikk lenni. Nem Szigligeti Edét akarjuk kicsin­yíteni, akinek maradandó alkotásai között foglal helyet a „Sdromf”, a magyar vígjáték Irodalom egyik gyöngyszeme.­­ Hervadhatatlan érdeme az is, hogy az elnémetesedett magyar polgárságot rászoktatta, arra, hogy a magyar nyelv legalább is olyan ..irodalmi nyelv*• a színpadon, mint A német, vagy francia. De népszínművei — tartalmilag — nem sokat érnek. Móricz Zsigm­ond mindössze egyesen egyet tartott méltónak az átmentésre, „vak lyuk­ig ta­lál szemet” darabot, a Csikóst, melyben Szigligetinek kivétele­sen sikerült 3 gentry-világ torz képét szembeállítani a paraszt­ság „majdnem’n­é­hű problé­máival. A marosvásárhelyi Állami Szé­­kely­­ Színház kitűnő művész­gárdája szeren­csés elgondolás­sal játszi, mókázza, dalolja és táncolja végig a Csikóst. Játék 1.sodorba, jelmezekben egy szánt­­ múlt század népszínműjátszá­sát viszi színpadra, nagyon he­lyese® mert a magyar színját­szásnak a csudabo­gara ilyen volt! Selyemrokolyás menyecs­kék cifraszürös parasztok, sze­relmes juhászbojtárok jellemzik Jaiglicht’ színpadát és az ekko­ri polgári közönség ízlését. A Jó és rossz” naiv szembeállí­tása. 3 mulató jelenetek. a népies­kedő párbeszédek uralják az­­ előadást. A közönség megismer­­­kedik egy százesztendős csak muzeális értékű alkotásal, mely­nek semmi jelentősége n­incs ma már, csupán arra szolgál, hogy színművészeti ismereteinket bő­vítse. Sí ez ig valami! Tamás Ferenc a szerelmes fia­tal bojtár szerepében. Szabó Er­nő u­án számadó­ csikósa,­­Kősze­gi Dit­­u háztériás földes­­s­zo­­nya. ifjabb Szabó elkényezte­tett és utála­ fog A9atoss­a. Vá­­rady Rudolf feketéség ka­antri­­kusa. Sa­bó Duci bűbájos pa­rasztreafiúkája. Jenny Ottó elke­seredett jobbágya. Izsó Johan­na tibrőlpattint csaplárosnéi» .Havasi R'z?i vénásSzonya Delly Ferenc haladószellemű fő bírója Maros­eh Béla p'p«c&uto­­raA mpn^'prófapálcás nyugalma­zott táblab’’rója, Kiss László ri­­deg nótáriusa és Kovát­s Dezső falusi tanítói» egyaránt hozzá­járult az előaddk sikeréhez. A­­J­a­íz ifjú művészei le‘kese® vállalták az epizódszerepeket és a statisztál­ást. Külön tan­tést érdemel Hacagay Laci éa Gömö­­ri Emma, akik két részeges vén­­asszony szerepében a komikum legmagasabb csúcsára emelked­nek. Háry díszletek, mint mindig, most is jók. Bámbó Károly ze­nekara szolgáltatja a zenei alá­festőst kifogástalanul. A rende­zésért és darab helyes beállítá­sáért Szabó Ernőt illeti az elis­merés. KT­ASINSZKY MÁRTA Műhelyi PROGRESuS FILMSZÍNHÁZ Te! 440 Műsora: 20, 21, 22, 23-án i-M­IFJOSite HiMLI A Szovjetunió sport parádéját mutatja be ez a gyönyörű szineű film. EiSshsor Marosvásárhelyen O Emis M.) Zajzon népe is épül a szovjet­ filmeken (Zajzon. — Ifjúsági levele­zőnktől). Gyönyörködtető ág­ne­velő célú film a „Kaukázus rag szódiái3'*, melyet most mutattak be Zajzorban. A falu népe, (Öre­gek és if­jak, dolgozó földműve­s­-k, és értelmiségiek a filmbe­­művésziesen megelevenített har­cokból, küzdelmekéüt megérthet­ték­, miképpen sikerült a Szov­jetunió népeinek elérniük és oly nagy eredménnyel betöltendők a vezető szerepet a világ demokra­ti­kus népei táborában. A filmvállalatok államosítása óta a kormány irányította fil­mek, köztük a legkiválóbb szov­­jetfilmek bemutatásával láthat­ja és értékelni is tudja dolgozó népünk,­­ milyen gondot fordít Népköztársaságunk a dolgozók nevelésére, szellemi színvon­aluk emelésére. A sáromberki „legifjabbak“ rohammunkája (Sáromberke — Levelezőnk­­től) A kicsi emberelőben mindig nagy hajlandóság volt arra hogy a nagyokat utánozzák. Hol jó­ban, hol rosszban, aszerint mit láttak tőlük. Újabban csupa jót, vagy jobban mondva több jót látnak tőlük , már rosszat. Látták, hogy a falu dolgozói vasárn­aponkint csoportosan mennek ki Marossárpataj­ra, hogy új medret ássanak a ra­koncátlan folyónak, amely majd­nem minden évben nagy kárt okoz áradáskor a szegény falu­siaknak. Ehhez a munkához csatlako­zott 9. sáromberki igledek 110 növendéke az első osztálytól a hetedikig tanítóik vezetése mel­lett az ear.­últ vasárnapon. Apró fiuk és leányok versenyt dolgoz­tak a felnőttekkel és bizony korukhoz mérten elég szép m­un­kát végeztek. Ez az ifjúság, amelyet de­mokratikus tanítóink már a kö­­zösségi, egymáson segíteni aka­rás szellemébő­l nevelnek, építi fel azt az új világot, amelyben m­ár csak rossz emlék lesz a nemzetiségi gyűlölet, ürömmel és remé­nységgel üd­vözöljük a háromba­rki ,regif­­'’abbitk’’ rohammunkáját. HALMÁGYI FERENC levelező , 11 omr wm,­­ vmm. Urjvarhelyi diákok Korondon (Székel­yudvarhely — Tudó­sítónktól) A székelyudvarhelyi elméleti líceum X/b osztályán­k 42 tanulója jól sikerült kurtur­­előadást tartott Korondon. A székely ha’kidából, népi táncok­ból, énekkari svámokból, vidám jelenetekből és szavalatokból álló műsort nagy tetszéssel fo­gadta Korogd község lakossága Különösen az ifjúság lelkese­det, mert a diákság előadásából sokat tanulhatott. A tanuló if­júság pedig közelebb került a földműves if­jakhoz. Ez az előadás is bebizonyította, hogy a városi és falusi ifjak és fel­nőttek között a kultúra terjesz­tésével lehet a legmélyebb kap­csolatot megteremteni. A falusi dolgozók kulturszom­­ját igazolja az a szeretet, mel­­­­­lyel a székelyudvarhelyi d­íj-a­­k­at fogadták. A diákcsoport vezető és az előadás megrendezői László Bé­­­­­a tanár és Mátéfi Béla oszt­ály-­­ főműk voltak. * HK8 aee«*®sr ^ Csiksomlyó k güressikra szilás­­ közilaségül (Csikszereda — Tudósítónktól) Csiksomlyó községben bevett­­szokás lett, hogy minden csü­törtök este a kulturházban mű­soros előadást tartanak. A köz­ség, valamint a környező falvak lakossága minden alkalommal zsúfolásig megtöltik a termet. A legutóbbi kulturelőadáson mi is felvettünk s amit ott lát­tunk ,minden várakozásunkat fe­lülmúlta. A csücso­mlyói kultur­­együittes komoly, kiforrott, ne­vet­ő h­atású előadáss­al állott elő Népi tánc, évek, népballada sze­r­epeltek a műsoron,­­kiegészítve egy­­színdarabbal és ritmikus tornával. A népballadást és költeményeket nem egyszerű szavalással adták elő, hanem ruejz személyítés ál­tal. A balk­é, vagy a vers­ sze­mélyes alakot öltötök és így sokkal élvezhetőbbé tették a tartalmat. A közönség lebilin­cselt figyelemmel kísérte végig az egész előadást Nem heves azonban az. ..̋-így minden alkalommal más és más kulturcsoport szolgáltává a mű­­sort. A különböző kul­túr csopor­toknak közösen kett. s®öigáltatni a műsort, igy Láhol a legjobban biztosítani a tanuló és dolgozó ifjúság igazi testvériségét, Som­lyón & kultúrcsoportok egy-egy is.i00ra körül alakultak ki, a fa-*­iusi ifjúságnak pedig külön cso­portja van. Az előadáson kívül dicséretet érdemel meg a pontos kezdet be tartása. Egyetlen egy perc ké­sé® nem volt a kitűzött időpont­tól és ezt a példát megszívlelhet­nék nemeik a csíki községek, hanem minden kultúrotthon, a­hol az előadások ábrában jó­kora késével szoktak kezdődni. A pontosságra úgy szoktatták rá a közönséget, hogy az eh-5 előadásokat a kitűzött időpont­ban ha üres ház előtt is meg­kezdték. Sok esetben előfordult hogy a késéshez szokott közön­­ség csak az előadás végére érke­zett meg. Tanult a közönség * most már jó félórával a kezdés időpontja előtt megtelt * +~^y uiet A csíksom­lyói kulturot^sok méltón viselheti a legjobb tísíki kultúrotthon címét. —zsi— Munkásszínjátszóknak a színjátszásról ÜL A színész­ munka a játék, a szidarabban megírt, megjele­ntet alakok ábrázolása. Milyen le­gyen ez a színészi munka? A színpadon emberek élnek és mozognak, mintha maguk között volnának és tekintetbe ve­szik a­­nézőközönséget. De az az élet. «xn.Ilyet a színészek élnek m­­asem lehet a való élet po­­tofo mása. A színpadon pergő élet sü­titve kell bemutassa a valósá­got, ahol — mint fentebb mond­tuk — a jellegzetes és fonkis vonásokat hangsúlyozzák ki. A jelentékteleneket pedig mellőzik­ A szinésznek mindig tudatában kell lennie annak, hogy az a sze­mély, akit ő ábrázol, n­e egy bizonyos személy csupán,­ ha­nem egy embercsoportot képvi­sel, akik híveiéképpen gondol­koznak, hasonlóképpen csellésze­nek, azonos vágyakkal és célki­tűzésekkel élnek. A színésznek tehát «obesem szabad csupán önmagát meg­játszania. Nem arra­­kiváncsi a nézőközönség hogy X. Y. szí­nész, vagy színésznő hogyan be­szél, hogyan mosolyog, vagy ho­gyan szenved, hanem Bánk bánt. Hamiettet, vagy Margi­­tot akarja látni és hallani. Igen gyakran előfordul, hogy egyes színészek p­­­­dig egyformán ját­szanak akár egy «Toflot, r*«V egy forradalmárt, akár uridá­­mát, vagy utcalányt alakíta­nak,. Hogy ez mlyen végzete» hi­ba, azt magyarázni sem kell. A vérbeli színésznek úgy k^l* ját- szanitt, hogy a nézőközömi»é« a meg­jelenített személy különíte­tes tulaj­don­ságain kívül va la­k­. en.ny­i gróf, valamennyi forr®1 vailmár, vaim­enn­yi ur^láma, vagy atcaieänv kiizöe jaljfk­BvlH násait is me-;,Lakija ebben alakításban. Hogy ez mennyire igy van, annak bizonyításán csak azt emiltem meg, hogy * „M'lyek a gyökerek'* egyik £­ 15- adása után a főszereplő alakká­sáról (az amerikai néger *« fu­sztot játszott») az egyik né* ző igy nyilatkozott: .-A háború alult­­r­eg'o«u'i­tem elég »ok né­gert. X. Y. színész tőkéjené­ger volt­” Ami azt jelenti, hogy az illető szerénynek sikerült ik-m c­ak Eret alakját tokelettefi megmintázni, hanem ifyben be*­mutatta a négerek közös ieflun- VOr'ás£it és rregnyilvár.u'áo^ is. Az a szinész, akire a nézőkö­zönség a^t mondja, ez mindig egyforma! — nem jó színész, mert miauiig csak önmagát játs­­sza meg i-3 képtelen K-leil'esz­kedM Szerepébe. A s.-iriés«í­kefi tűnnie & szerepe mögött (Folytatjuk) Hiába akarta a népre hárítani meg kellett fizetnie a földadót Udvari lelkésznek (Dicsőszentmárton) Udvari András dr. lelkész, a nagykükül­­lom^&yei isuk­iös kc^s­^abői ke­­rült a kiskükülőmegyei fúr kaz­ságbe. Bürkötön 3 do­gozó pa­rasztokat hosszú éveken keresz­tül kizsákmányolta az egyházi földeken. Az osztályharc kiéle­ződésével jobbnak látta, ha ott hagyja működése színterét , így került Tűr községbe. Udvari András úgy vélte, hogy új he­lyén múltjára és eddigi működé­sére fátyol borul. A MNSz kis­­kükülőmegyei szervezetének ébersége azonban leleplezte Udvari Andrást. Is­egállapítot­ta róla azt, hogy még az idén­­is 30 hold földet műveltetett meg híveivel, a­ termést maga használta fel, de nem átallotta a 30 hold föld adójának megfize­tését híveitől követelni. Udva­ri András egy 30 évvel ezelőtt kelt körlevélre hivatkozott, ami­kor az egyházi fö­d adóját 3 hí­vőkre kívánta hárítani. A főözr­ség öntudatos dolgozó paraszt­sága azonban nem kér km­bet ilyen körlevelekből. Udvari And­rásna­k végül mégis meg kellett fizetnie az adót. Íme egy példa arra, az öntuda­tos parasztság hogyan veszi fel a­. osztályharcot a falusi kizsák Hiányoló elemekkel és ezek kép­viselőivel.

Next