Népujság, 1948. december (5. évfolyam, 279-304. szám)

1948-12-31 / 304. szám

nevMű Éljen a Román Munkáspárt, a Román Népköztársaság vezető ereje! Jogegyenlőségünk birtokában írta KOVÁCS GYÖRGY / 48-- Román Munkáspárt K. V. Poétikai Irodájának a nemzeti kérdésben bead­t határozata rá­­m­utat arra a történelmi tényre is, hogy annak idején, a polgári­­földesúri Romániában a Román Kommunista Párt volt az egyet­len párt, amel is következetesen harcolt a nemzeti kérdés de­mokratikus megoldásáért. A RKP­­ létezése első pillanatától egyik alapvető feladatként tűzte ki a nemzeti elnyomás elleni harcot. Harcot az együttlakó nemzetisé­gek teljes jogegyenlőségéért gaz­dasági, politikai és kulturális té­ren. A dicsőséges Szovjet Hadse­reg győzelmei ált­al történt fel­szabadításunk után, a munkáscsa­tály élharcos pártja, mint a ro­mán népi demokratikus erők ve­­zető ereje, megbuktatva a reak­ciós Sanatescu-Badescu kor­mányt, a hozzálátott a nemzeti­ségi jogegyenlőség gyakorlati megvalósításához, követve a mar­­sizmus-leninizmus tanításait és felhasználva azokat a hatalman tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió ért el a nemzetiségi kérdésben, megvalósítva a hatal­mas Szovjetunióban élő nemzeti­ségek testvériségét és teljes egyenjogúságát. A román demo­kratikus erőknek, a munkásosz­tály élharccs pártja által vezetett eme küzdelme szorosan összefügg a régi kapitalista rendszer, a polgári életforma, a polgári na­cionalizmus, a vad sovinizmus el­len vívott harccal s eredményei­ben követte azokat az óriási sike­reket, amiket egyrészt a nemzeti­ségek közt tenyésző revizionista- Sovinista mórért keveréssel, más­részt a román nacionalizmussal szemben vívott harcunkban ér­tünk el. Szívós, kitartó, céltudatos küz­delem árán sikerült megdöntenie az ország demokratikus erőinek a Román Kommunista Párt veze­tése mellett a román polgári-feu­­dalista államformát, a monarchi­­át és megalkotni helyette a dol­gozó nép Szabad hazáját a Ro­mán Népköztársaságot, amely­nek egyéves fennállását a mai napon ünnepeljük. A Népköztár­saság kikiáltása egy esztendővel ezelőtt, lehetővé tette, hogy a munkásosztály élharcos pártja célkitűzéseinek megvalósulása a mindennapi életben meggyorsul­jon s a Párt vezetése mellett már azelőtt kivívott nemzetiségi egyenjogúságunk kimélyüljön olyan mértékben, amilyen mér­tékben le tudjuk gyűrni a régi kizsákmányoló, rendszer maradvá­nyait, felszámolni azok gánc-Sos­kedó tevékenységét román, ma­gyar és más nemzetiségi vonat­kozásban, vagyis­, amilyen mér­tékben előre tudunk haladni a népi demokrácia útján a mind­en féle kizsiákmányo­ást megszün­tető szocializmus felé. Népköztársaságunk egy éves, rövid történelme­n dolgozó nép ellenségei fölött aratott győzel­mek egész sorát írta be hazánk történelemkönyvébe. S minden újabb és újabb győzelem az or­szág nemzetiségi (magyar) dol­gozóinak is jogegyenlőségét mé­lyítette, életszínvonalát emelte, mint ahogy szélesítette a román nemzetiségű dolgozók jogait és emelte azoknak életszínvonalát. Népköztársaságunk demokra­tikus erői, élükön a Román Mun­káspárttal, miután a dolgozók milliói­nak akaratából megnye­rik a választásokat: új, demokra­tikus alkotmányt hoztak életre, mely az ország dolgozóinak, fér­fiaknak, asszonyoknak jogai mel­lett biztosítja a nemzetiségek jogegyenlőségét is. Ennek az új demokratikus alkotmánynak a G dp elvei szerint szélesedett ki a jog­egyenlőség az állami élet minden területén, nemzetiségi, magyar dolgozók elfoglalták a nekik biz­tosított helyeket az államappará­tus legfelsőbb szervéig, a minisz­tériumokig, a Nagy Nemzetgyű­lés Elnöki Tanácsáig mindenütt. A fontosabb ipari üzemek álla­mosításával a magyar nemzeti­ségű munkásság nemcsak bősége­sen adott munkásigazgatókat az államosított üzemek élére, hanem tömegeiben is megszabadult a ki­zsákmányolástól ezekben az üze­mekben s ugyanúgy az ő tulajdo­nává váltak az államosított üze­mek, mint román munkás­tá­rsai­nak. A nemzetiségi magyarság jogegyenlőségének gyakorlati va­lósága is egyik tényező lett azok­ban a munkaversenyekben, ame­lyek akár november 7., akár de­cember 30. tiszteletére folytak az üzemekben s melyekben egyfor­ma lelkesedéssel vette ki részét ro­mán és magyar dolgozó. De nemcsak gazdasági és poli­tikai téren mélyítette ki ennyire a nemzetiségi jogegyenlőséget a román népi demokrácia a munkás­osztály élharcos pártjának veze­tésével Népköztársaságunk rövid egy éves fennállása alatt. Kimé­­lyült a jogegyenlőség kulturális vritilitásban is. Az iskolák államo­sítása révén a magyar tannyelvű­­állami iskolák 2245-re szaprod­­tak , a Bolyai egyetemen és zene­művészeti főiskolán kívül új fő­iskolák létesültek az ország ma­gyar nemzetiségű lakossága szá­mára, így a kolozsvári képző­­művészeti főiskola, a kolozsvári gazdasági főiskola, a marosvásár­helyi orvosi és gyógyszerészeti intézet­i fakultással, stb. A nem­zetiségi jogegyenlőség a kulturá­lis élet minden területén kimé­lyült s ezáltal közművelődési életünk olyan virágzásnak indult, amilyenre a múltban sohasem volt példa népünk életében. Fa­lusi kulturotthonok százai, ezrei létesültek az ősz folyamán (cenk a székelyek által lakott megyék­ben máris megközelíti a kulturott­honok száma a félezret), napilap­jaink megizmosodtak, kibővültek ez alatt az egy esztendő leforgá­sa alatt, megnőtt a romániai ma­gyarság fővárosi napilapja, a Romániai Magyar Szó, megnőtt a Román Munkáspárt erdélyi napilapja az Igazság, valamint a többi magyar lapok is, mint a ko­losvári V­ilágosság, temesvári Szabad Szó, marosvásárhelyi Népújság, nagyváradi Fáklya, Szatmári Dolgozók Lapja, stb. Ugyancsak fejlődésének új kor­szakába érkezett k­o­telmi folyó­iratunk, az Utunk, mely kéthe­tenkénti megjelenéssel csaknem­­kétszeresére növelte eddigi oldal­számát. Megjelent ebben az esz­tendőben a Művelődési Útmutató, mely rövid idő alatt a városi és falusi dolgozók művelődési életé­­nek nélkülözhetetlen irányítójá­vá lett. Hasonló fejlődést mutat a falusi dolgozók lapja, a Falvak Népe, vagy a szakszervezetek magyar nyelvű lapja, a Szakszer­vezeti Élet. Népköztársaságunk megvalósítása tette lehetővé a romániai magyar könyvkiadás rendszeresítését, az Állami Kia­dó magyar osztálya létesítésével. Az Állami Kiadó magyar osztá­lya felbecsülhetetlenül értékes munkát végzett már eddig is az­zal, hogy egész sor magyar tan­könyvet juttatott gyermekeink kezébe és további tankönyvek megjelentetését készítette elő, szépirodalmi kiadványaival, ame­lyek közül főleg Salamon Ernő, a fasiszta pribékek által meg­gyilkolt kiváló munkáskötő ver­seinek összegyűjtése és­ kiadása, valamint szépen illusztrált, ér­tékes meséskönyvek kiadása figye­lem­reméltó. De már a közeljövő­ben megjelenik romániai magyar írók jónéhány alkotása, novel­ ál­­an­tológia, regények, verses­köny­vek, stb. Népköztársaságunk, il­letve vezető erejének, a Román Munkáspártnak megvalósításai közé tartozik nemzetiségi kultu­rális vonatkozásban három ailan, de állami magyar ,színház(Kolozs­vár, Marosvásárhely, Nagyvárad) és egy államilag támogatott Nép­színház (Sepsiszentgyörgy) léte­sítése, illetve fentartása. Decem­ber első felében, a Magyar Népi Szövetség rszágos kongresszusa­, alkalmával nyílt meg Kolozsvá­ron fiatal Népköztársaságunk leg­újabb magyar kulturális alkotá­sa, az Állami Magyar Népopera. A rmániai magyarság népi de­mokráciánk megerősödésével olyan bőséges lehetőségeket ka­pott nemzeti formájú és demokra­tikus tartalmú kultúrája fejlesz­tésére, amilyennek birtokában sohasem volt. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezeket a ke­reteket­ nem mindig tudjuk meg­tölteni megfelelő tartalommal. Színpadi irodalmunk messze mög' Lötte marad azoknak az igények­nek, melyeket az ország magyar dolgozóinak érdeke támaszt. Úgy­szintén íróinkat terheli elsősor­ban a felelősség azért, hogy könyvkiadásunk, vagy folyóira­taim, nem érik el azt a tartalmi színvonalat, amit joggal követel a saját problémáinak irodalmi ve­tülete felé érdeklődéssel forduló új olvasóközönség , amelyben a dolgozók százezrei harcos szövet­séget szeretnének találni új, sza­bad életformájukat építő küzdel­mükben. Napilap­jaink egy rezé­nek tartalma szintén nem éri el azt a színvonalat, amelyre pe­dig fel kell emelkednünk, hogy közös hazánk építési munkájában ne csak a meggyőzés, hanem a tömegek mozgósítására hivatott szerepet is be tudjuk tölteni. Nehéz küzdelmekből született Népköztársaságunk életének eme első éves határkövénél el kell tö­kélnünk magunkat, hogy eddigi nagy eredményeinket megvédjük és továbbfejlesztjük Népköztár­saságunk külső és belső ellensé­geivel szemben. Forró hazaszere­tet hatja át a román dolgozó nép mellett vállvetve küzdő és építő magyar nemzetiségű dolgozók százezreit, akik a BMP vezetése mellett, Népköztársaságunk meg­szilárdít­­ásában bizonyságát lát­ják Petőfi megállapításának: „Haza csak ott va­n, hol fog is tani’“ Ez a mai évforduló koránt sem jelent puszta alkalmat arra, hogy eredményeinket számbave­­gyük és összegezzük. Eredmé­­nyeinket, Népköztársaságunk vív­mányait, alkotásait számba sem tudjuk venni egy két vagy több újságcikk keretében, hiszen azok keresztül-kasul behálózzák életün­ket, egyéni és közösségi életünk minden mozzanatát. De az elért eredményekre vetett pillantás erőt, biztonságot és bátorítást nyúújt ez ország minden becsüle­tes gondolkozású dolgozójának nemzetiségre való tekintet nélkül hogy újabb harcok megvívására erősítsük román és magyar dol­gozók, munkások és parasztok szövetségét és Népköztársasá­gunk eredményeinek fokozására, köszörüljük munka­kedvünket. Varrógépek, kerékpárok, gyermekkocsik vétele, eladása, szakszerű javítása Hívásra házhoz is megyek Haranamnál Sztálin-tér 5. szám A Román Népkööztársaság egy éve Hadseregünk — a nép hadserege Ahol a nemzetiségek közötti barátság épül Az új hadsereg, népi demokrá­ciánk legszebb megvalósításai kö­zé tartozik. Míg a letűnt kapita­lista rendszerek idején a hadse­reg a sovinizmus, gyűlölet és em­bertelen kizsákmányolás meleg­­naságot arra használták fel hogy maságot arra használták­ ,sőt, hogy apáikkal és testvéreikkel szem­ben szuronnyal védelmezzék a maroknyi kapitalista réteg érde­keit, — addig ma a Román Nép­­köztársaság hadseregében a ro­mán és magyar és valamennyi itt élő nemzetiség fiai a legnagyobb egyetértésben, testvériségben, sze­re­­nzben élnek egymás mellett, sa­ját anyanyelvükön tanulnak, mű­velődnek és miközben a legkor­szerűbb katonai kiképzésben ré­szesülnek- Marx-Lenin és Sztálin szellemében arra nevelik őket, hogy a béke és szabadság védel­mezői legyenek. PETŐFI ÉS BALCESCU KÉPEI ALATT A laktanya szobák falán — azokban a termekben , ahol ma nem sovinizmust és egymás el­leni gyűlöletet szítanak, hanem az osztályharcról, a szegény pa­raszt, közép paraszt és a kulák helyzetéről és a Román Munkás­párt vezetése alatt szocializmust építő munkásság harcáról és eredményeiről beszélnek — ezek­nek a szobáknak a falán Petőfi és Balcescu képeit láthatjuk és a faliujságon, melynek ..Szabad­ság — Libertatea1’ nevet adták, ezt olvashatjuk. ..Mi román és magyar dolgozók egy célért har­colunk. Minket a dicsőséges Szov­jet Hadsereg szabadított fel és mi megtanultuk a szovjet népek­től, hogy csak egymással szoros szövetségben harcolhatunk ered­ményesen a kizsákmányolok el­len, a dolgozók boldogabb holna­p­jának megteremtése érdekében" A kaszárnyák falain belül épül és erősödik az együttélő nemzetiségek közötti barátság. A Magyar Népi Szövetség és vala­mennyi más demokratikus tömeg­szervezet kulturgárdái gyakran keresik fel a kaszárnyák if jajt. Magyar és román nyelvű egy fel­vonásos színdarabok, szavalatok és ének számok, zene és tánc cso­portok Szórakoztatják a külön­böző anyanyelvű ifjakat s meg­ismertetik velük egymás kultú­ráját, művészetét, népszokásait. Székely József újonc, amig be­vonult katonának, bizony min­dég csak rosszat hallott a hadse­regről. össze is szorult a szive, amikor átlépte a kaszárnya kü­szöbét. Gyerekkorában másról sem beszéltek a katonaviselt legé­nyek, csak arról, hogy Így és úgy bánnak a Szegény fiukkal a kaszárnyában. Mindenki tudja milyen volt az élet Horthy és An­tonescu hadseregében. De a kulákok fiainak ott is jól ment s°ra. Többet ültek otthon, mint a kaszárnyában. Igaz aztán, hogy visszatértükkor mindig vita­tok valamit — egy sonkát, egy­ tábla szalonnát, néhány Szár­­nyast — az őrmester urnák és a főhadnagy urnák. Székely Jóska azonban most más világot talált a retteget­t és Jak között. Őt is épp oly szerep tettel fogadták, mint a román újoncokat. Érezte, hogy haza ér­kezett hogy nem tekintik ide­gennek, hogy ez az ország neki­­,­ hazája és ekkor levelet írt haza szüleinek: „Ke­dves szüleim, tudatom­­ magukkal, hogy jól vagyok. Amit­ édesapám és a legények meséltek­ az ők katonáskodásuk idejéről, olyan állapotok most nincsenek. A hadseregnél, most mindenkit szeretettel fogadnak, akár román akár magyar, fiú az illető." ISKOLA ÉS OTTHONI , Nagy Sándor falusi földműves* legény boldogan írta haza barát­jának az egyik Régen környéki faluba: „Soha sem hittem volna, hogy ilyen jó dolgom legyen a katona,­ságnál. Feljebbvalóink soha sem­ bántanak, hanem szeretettel ok­­tattak bennünket. Ennivalót bő­­ségesen kapunk. Terített asztal­nál eszünk. Látnád csak Pista, milyen szépen fel van díszítőé az ebédlő­ Szobánk! A faliújságon már gyár írások is vannak. Mi ír­ja ki azokat. Van egy társunk, aki raj­zolni is tud. Ő aztán rajzolt egy román és egy magyar földmű­vest, amint éppen kezet szok­ta* vak egymással. A képet a had, nagy úr is megdicsérte.“ Fülöp Péter nyáradment Je­­geny írja: „Nem tanultam otthon sem* mi mesterséget. Iskolába is alig­ jártam.. Amíg bevonultam katon­adnak csak a földműveléshez ér­tettem valamit. Most azonba­­ már sokat tudok. Másfél éve györi katona és ezalatt megtanul­tam gépkocsit vezetni. Ismerend a motorok szerkezetét és ha le­szerelek, traktros akarok lenni../« így bűzélnek katona életükről a dolgozó nép fiai, akik a Román Népköztársaság laktanyáiban is­ a kólára és otthonra találtak, akik­­ a munkássággal, dolgozó paraszti­sággal és haladó értelmiséggel­ együtt biztos alapokra helyezik­ az épülő szocializmust. Erőss Ait­ol ­Emlékezet egy nő Egy évpel ezelőtt beteljesen ett a dolgozók vágya, megdőlt a királyság. A haladás utolsó gázolója, a király, elveszítette hatal­­mát, kénytelen volt otthagyni jól bebiztosító­­inak hitt állását. Megnyílt az út a haladás, a szocializmus felé. Mi, nők is meg,­réz* tűk már akkor e történelmi tény hatalmas fehentőségét, bolyog, megelégedett arcokat láttunk mindenfelé. Reménység sugárzott a Szemekből. Egy új, jobb élet kapuja tárult ki előttünk. Láttuk­ a cél, amiért dolgoznunk kell, most már magunkért, magunké­nak. Új életcélokat tűzhettünk ki magunk elé s megindulh­attátig ezek megvalósításának útján. De ez az öröm nem volt általános. A sok-sok örvendező arc között elve gyülve, otthonaikban megbújva ott voltak még az elé­­gedetlenkedők, a tegnap urai. Kétségbeesett arccal jártak köz­tünk s nem­ akartak megérteni hogy ezentúl már nekik is dolgoz­niok kell Nem akarták megé­rteni hogy Népköztársaságunk nem a vagyont, a pénzt írta zászlajára, hanem a munkát tette meg legfőbb értékké.­­ Népköztár­saságunk fennállásának is 5 évében küzdenünk kel­­lett a feltoroigusuló nehézségek ellen, de látjuk a kibontakozó jö­vőt is. Ezzel az érzéssel köszöntjük Né­pi Köz­társaságunk első évy­fordulóját. BERTALAN­ ISTVÁNNÉ h

Next