Népujság, 1949. május (6. évfolyam, 98-122. szám)
1949-05-01 / 98. szám
ÚRI MORI ömlk a bor, zeng a cigányzene, énekelnek az urak, akik nem is sejtik, hogy ez az utolsó „úri-muri” a magyar birtokos „úri” társadalom haláltá®ea.Az Állami Székely Színház próbáján vagyunk. A színpadon megjelenik Szakmáry Zoltán felesége, áld. követe,is férjétől, hogy vessen véget a tivornyának. Most tudja meg, hogy Zoltánnak tetszik az egyik falusi menyecske. Szakít férjével mire Zoltán felgyújtja a kastélyt és a „szent tűz” világánál kioltja saját életét. Legördül a függöny, vége a felvonásnak. A sötét nézőtéren itt-ott megmozdulnak a figyelő szülészek. — öt nerc cigarettaszállat — hangzik a rendező hangja. Az előcsarnokban a színház művészeivel beszélgetünk a darabról, melyet a jövő héten már bemutatnak. Harcos darab az „Úri muri” mondja a színház egyik művésze. Már az első felvonásban leleplezi annak a auláknak a típusát, aki együltésen megkeres háromezer forintot a falusi szegény nép kizsákmányolásaival és aki semmitől sem fél, mert a főispántól az alispánig és a csendőrig, mindenki ,lekötelezett koma meg rokonság. Ezért sikerült annyi éve® keresztül kizsákmányolni a magyar dolgozókat, mert az egész magyar úri világ szövetkezett a dolgozók ellen, mert azegész úri társadalom a dolgozók verejtékéből élt. Ö Köket állít szembe ezzel a társadami osztállyal a szerző? _ kérdezzük. Móricz bemutatja a szegény nincstelen zselléreket is, kik a kertek végében várják, hogy a Szakmáry úr kifizesse bérüket, hogy családjaiknak és gyermekeiknek két nyeret vehessenek. De ezeket szétugrasztja az egyik úr, ki azt mondja, nekik, hogy él a szülőfalujuk, de csak azért, hogy hazarohanva elodázhassák a munkabér fdfizetését. A darab az első világháború előtti időkben játszódik le. A kubikusok és zsellérek nagy tömege ebben az időben nem volt még osztályöntudatos lény és csak egy-egy nagy egyéniségnek, mint Áchim A. nak sikerült az egyes helységek nincstelenjeit osztályöntudattal telíteni. . .............. Rozika a falusi lány, nem a A „MURESUL“ állami nyomda mindenféle nyomtatványt készít. M-vásárhely, Sztálin tér 19 Telefon: 643. magyar dolgozó parasztot képviseli, hanem azokat az öntudat nélküli leányokat, akiket megszédített a város, aki Pestre akar kerülni, ki akar törni abból a nyomorgó társadalomból, melyben él. Az ő esete annak a példája, hogy ellentétben egyes magyar népies írók felfogásával a magyar parasztság sorsát nem lehet a falu polgárosításával megoldván, sem egyes egyének kiemelésével, hanem csak általános politikai, gazdasági forradalommal a munkásosztály vezetése mellett a marxi-letnini lápok napján. A darab pozitív érdeme, hogy társadalombírálatával leleplezi a magyar úri rendet, megmutatja miért kellett ennek a társadalomnak elpusztulnia. Megmutatja a nincstelen parasztság helyzetét is, de kivezető utat még nem tud mutatni. — Időszerű-e a darab bemutatása ? — tesszük fel az utolsó kérdést. — Feltétlenül. Az osztályharc kiéleződésének mai szakaszában rendkívül lényeges megmutatni azt, hogy mennyire kizsákmányolták a volt földesurak és kulákok a dolgozó népet, és hogy e kizsákmányolás tökéletes felszámolása és a feudo-kapitalista maradványok kiirtása csak az osztályharc útján lehetséges. Az ügyelő csengője megszólal, folyik tovább a próba. Az „Úri muri” az Állami Székely Színház idei évadjának erőpróbája lesz. Iv.) ANNABELLE BUCAR az amerikai diplomáciáról 23 Kihasználva diplomáciai immunitásukat a „diplomaták” bevitték az olcsó rubelt a Szovjetunióba, ahol vagy személyes szükségleteikre használták fel, vagy pedig más amerikaiaknak adták el 20 25-ös árfolyamon. Egyeseknek lehetősége volt, a külügyminisztériumban beváltani rubeljeit 12 es árfolyamon. Hasonló műveletek eredményeképpen sok amerikai hatalmas összegeket keresett. Másodsorban az amerikaiak tevékeny részt vettek a vámmentesen behozott áruk törvénytelen eladásában. Például franko Moszkva lehetett kapni 1 dolárért tíz csomag cigarettát, tehát a diplomáciai kurzus szerint 12 rubelért. Ugyanezt a cigarettát 100—150 rubelért, tehát 8—12 dollárért adták el. A rubeleket ismét átváltoztatták dollárra vagy pedig antik műtárgyakat, gyakran igen nagy értékűeket vásároltak rajtuk, ez az mints A legutóbbi tíz évben az amerikaiak, megszegve a Szovjetunióban érvényben lévő és a kivitelre vonatkozó intézkedéseket, orosz ikonokat, szent képeket vittek ki az országból eladásra és ezen is hatalmas összegeket nyertük. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy meglehetős nagyszámú amerikai, kihasználva a diplomáciai immunitást és a diplomáciai csomagok vámellenőrzés mentességét, két vagy három tucat hatalmas méretű és súlyú csomaggal és zsákkal hagyja el a Szovjetuniót. Alig ismerek olyan moszkvai amerikai követség tisztviselőt, aki visszatérve, hazájába ne vinne magával könyvritkaságokat, ékszereket, antik műtárgyakat, fényképezőgépeket. A harmadik meggazdagodási eszköz az volt, hogy kartársaiknak avagy más moszkvai követség tagjainak dollárt adtak el, ajtik viszont hasonló nyerészkedési ügyleteket bonyolítottak le ezzel a pénzzel. A pénzreform előtt a Szovjetunióban a papírdollárt rendszerint háromszor hatszor olyan drágám lehetett eladni, mint hivatalos árfolyama és értéke volt. Hogyan lehet ellenőrizni ezeket a vádakat? Elsősorban bármelyik becsületes amerikai, aki a Szovjetunióban lakik, megteheti ezt. Mindenki aki a követségen dolgozik tudomással bír ezekről, a dolgokról és ismertnek olyan személyeket, akik korlátlan mennyiségben tudnak szerezni nekik szovjet valutát, a hivatalos árfolyamnál kétszer alacsonyabb áron. De vannak konkrétebb bizonyítékok is. Például a követség tisztviselői folyószámláinak ellenőrzése 1946 nyaráig, rámutat arra a tényre, hogy sok esetben a háború ideje alatt és az azt követő tizennyolc hónapban a követségen dolgozó amerikaiak nem váltottak be hivatalos árfolyamom dollárt a követségen és a szovjet állami bankon keresztül. Egyes esetekben, csupán megtévesztésből váltottak be kis összegeket hivatalos árfolyamon. Ez nyilvánvaló bizonyítéka a nemzetközi „fekete börzén” folytatott spekulációs üzelmeknek, mivel tudott dolog, hogy szovjet valutát diplomáciai árfolyamon csak a követség és az állami bank által lehet beszerezni. Ez azt is jelenti, hogy a követség hivatalnokai meglopták az amerikai adófizetőket mivel az Egyesült Államok kormánya ebben az időben a Moszkvában tartózkodó amerikaiaknak igen magas fizetést adott 12 rubeles árfolyamon számítva a dollárt. Más szavakkal a követség tisztviselői csalás útján különleges „támogatást” zsebeltek be. Ezt a követség valamennyi alkalmazottja tudta. 1946 nyarának vége felé a követség összes alkalmazottai parancsot kaptak, hogy dollárjaikat csupán szükségleteiknek megfelelő arányban váltsák be rubelre. A beszámolókból kitűnik, hogy ettől kezdve, 1947 év végéig a követség egyetlen alkalmazottja sem váltott be hivatalos úton egyetlen rubellel sem többet, mint azt az összeget, ami szigorúan szükséges volt létfentartásához. Bizonyítani lehet, hogy a hivatalosan s törvényesen beszerzett rubel mennyiség nem volt elegendő az amerikaiak életszínvonalának fenntartásához. Ennek bizonyítására elégséges, ha tanulmányozzuk azokat az emlékiratokat, amelyeket az amerikai követség tisztviselőinek többsége előterjesztett az árak és általában a megélhetés felől, hogy ürügyük legyen a külügyminisztériumtól a moszkvai amerikai követségi tisztviselők részére ízetésemelést kérni. Az emlékiratok részletesen felsorolják a követség munkatársai többségének kiadásait. Ha ezeket az emlékiratokat tanulmányozták volna és a benne foglalt adatokat összehasonlították volna az egyes tisztviselők által vásárolt rubelmenynyiséggel, úgy kitűnt volna, hogy a felhasznált rubelmenynyiség felét, vagy negyedét szerzték csupán be hivatalos úton, míg a többit a fekete börzén. A jelenleg Moszkvába® tartózkodó idegenek tovább igyekeznek üzérkedni, de a szovjet kormány hatékony rendszabályokat léptetett életbe ezek ellen a műveletek ellen Hasonló bizonyíték a diplomáciai hivatalnokok utazási útmutatója beleértve a katonai attasátus hivatlnokaiét is, a® utolsó két három évben (FOLYTATJUK) (Szentkeresztbánya, ■ Tudósítónktól) szentkeresztbánya kezdeményező munkásai közé tartozik Bölöni Endre vasesztergályos is, Bölöni Endre és munkástársa, Buti Károly, azok közé a szakmunkások közé tartoznak, akik magukénak érzik az üzemet s annak céljait, terveit minden tudásukkal igyekeznek elérni, megvalósítani. Nemcsak arra törekednek, hogy a mindennapi munkájukért járó fizetést felvegyék, hanem ha egy új üzem gépeit olyan állapotba tartsák, olyan átalakításokkal tegyék célszerűbbeké, amelyek még nagyobb mértékben elősegítik az üzem önköltségének csökkentését, terveinek megvalósítását. A két lelkes munkás Bölöni Károly tervei szerint egy régi vertikális helyzet-fúrógépet hengerfúrógéppé alakított át Új hengert és előtoló szerkezetet készítettek. Az átalakított hengerfúrógéppel 80%kal könnyítette meg a termelést. Nagyobb jelentőséget ad kezdeményezésüknek, hogy a gépet nem csak hengerfúrásra használhatják, hanem az továbbra is megtartotta helyzetfutó értékét is, így két célt is szolgál az átalakított gép. Azonkívül óriási mértékben csökkenti az üzem kiadásait, mert eddig minden hengerfurást távoli gyárakban kellett elvégeztetni, ami nemcsak a munkálatok díjának kifizetését jelentette, hanem nagy szállítási költséggel is tézhette az üzemet. Mindez megszűnt. Most már házilag végzik a hengerfurásokat. Ezenkívül — ugyancsak Bölöni Endre tervei szerint — dugattyúkat is öntenek az üzem öntödéjében. Egyelőre csak saját használatra, de ez is nagy könnyítést jelent a fejlődő üzemnek. Bölöni Endre és társa éppoly szerény munkások maradtak értékes újításuk után is, mint amilyenek azelőtt voltak. Csak annyit hangoztatnak: — örvendünk, hogy tudásunkat érvényesíthettük. Végre mi, munkások is részesei, nem csak eszközei lehetünk a fejlődésnek. Bölöni Endrének egyébként szakkönyve jelenik meg „Esztergályosok és marósok” címmel. Bölöni Endre új gépét tervez NÉPIFJSÁG Erősödik az új iskola és a család kapcsolata Nyitott kapukat döngetnénk, ha azt akarnák bizonyítani, hogy az iskolába járó gyermekek nevelésében az iskola nem nélkülözheti a legszorosabb kapcsolatokat a szülői házzal. Hiszen az iskolás a vermek a napnak csak legfennebb egyharmadát tölti el annak az intézménynek a falai között, amelyre szülei oktatását és részben nevelését bízták, ellenben idejének nagyobbik részében a családi környezetre és ennek a környezetnek eleven hatásaira utalt. Azt szeretnék megvizsgálni, hogy a vége felé közeledő iskolai év milyen tapasztalatokkal szolgált abban a tekintetben, hogy az új szellemű iskola és a szülői ház között sikerült-e most, szorosabb kapcsolatokat létesíteni, mint az a múltban volt. Iskolánk (magyar tanításnyelvű közgazdasági szakiskola) minden hónapban rendez szülői értekezletet Hasonló értekeztek nem újak, hiszen az elmúlt iskolai rendszer szintén ismerte és a régi iskolai rendtartásban ugyancsak elő volt írva azok tartása, bár sokkal ritkábban, mindössze egy es - ilyen értekezlet idejenként, illetve évharmadonként. Csakhogy az akkori szülői értekezletek és a mostaniak között nagy különbséget tapasztalhatunk. Az akkori értekezletek legszembetűnőbb jellemvonása az a negatívum volt, hogy az értekezletek legfontosabb tényezője, a szülő sokszor csaknem egészen hiányzott, vagy pedig olyan létszámmal vett azokon részt, hogy szinte kínálkozott az olcsó humorizálás: a szülői értekezleten megjelent „a“ szülő, mint ennek az emberfajtának képviselője. Ezzel szemben az idei iskolai év eddig megtartott szülői értekezletei azzal az örvendetes tapasztalattal szolgálnak, hogy azok látogatottsága e6-re emelkedik. Bizonyos, hogy az új középiskola munkarendjében nehéz olyan időpontot, találni, amely alkalmas lenne a sokféle foglalkozású szülőknek, szállásadóknak arra, hogy az értekezleten kivétel nélkül megjelenjenek, bizonyos az is, hogy a nagyszámú vidéki szülőt is összehívni szinte lehetetlen, tehát, a szülők távolmaradását indokolni nem lenne nehéz. Hogy ennek ellenére a mostani szülői értekezletek látogatottsága egyre emelkedik, holott az azokon résztvevők elfoglaltsága a múlthoz képest mitsem csökkent, sőt még fokozódott, ez csak annak a jele lehet, hogy az iskola és a Szülői ház között a kapcsolatok közvetlenebbekké váltak s a népi demokratikus államrendszer iskolájának egyik célkitűztte kezd megvalósulni. Az értekezleteken megjelentek viselkedése is azt mutatja, hogy nem kényszerből, vagy mnt nyűgnek tekintett kötelességből jelentek meg gyermekeik iskolájában, hanem az őszinte érdeklődés, a gondjaikra bízott gyermekek szeretete hozza őket ezekre az értekezletekre, ahol igyekeznek bepillantani az oktató és nevelő munka műhelytitkaiban feszült figyelemmel és érdeklődéssel hallgatják az intézet, vezetőségének és tanári karának minden közlését... Kívánságaik közlésében is sokkal bátrabbak és közlékenyebbek, mint, a múltban. Nyilvánvaló, hogy szocializmus felé haladó rendszerünk közelebb hozta a szülőt az iskolához s ez utóbbit az élethez. A szülők ösztönszerűen érzik, hogy az új iskola a mindennapi életnek egyik tényezője, nem valami ködös magasságban trónoló misztikus fogalom, hanem a közösség céljainak egyik munkálóta, amely közösségnek nevelő és szülő egyaránt alkotó eleme, akik között kapcsolatot teremt a legfőbb életcél, a gyermek helyes nevelése. Tr. FAB.CZADY ELEK levelező ‘■afakam'maKfwrci■Bnaanaanm FIGYELEM! A marosvásárhelyi Kisiparosok Szakmai Tanácsa, ezúton is tudomására hozza tagjainak, hogy május 1-ével kapcsolatban a gyülekezés a Kisiparosok Székházában reggel 7.30 perckor lesz és nem úgy, ahogy előzetesen volt megbeszélve. Vesetesség. Felhívjuk tagjaink figyelmét a pontos megjelenésre. pm. 1949 május 1 A „MURESUL“ állami nyomda telefonszáma: 1143.