Népujság, 1949. augusztus (6. évfolyam, 176-200. szám)

1949-08-03 / 177. szám

nPOHANIAI HAGYAR NÉPI SZ Szerda, 1949 augusztus 3 ARA 4 LibI­LDI NAPI L­APJ­AI évfolyam 177 szánt 51 Középisku művészei! :s­o!áh léíesü£nek H­áromszéken rohamosan emekedik az áj szövsittezets .ago. számi A román és magyar dolgozók testvériségének jegyében Méltó külsőségek között zajlott le Segesváron Petőfi Italása 103 éves évfordulójának megünneplése Miron Constantinescu a RMP és Andics Erzsébet a MDP Központi Veze­tősége politikai irodájának tagja méltatta a nagy költő politikai jelentőségét (Segesvár. — Kiküldött munka­társunktól.) Petőfi halála cente­náriumának megünneplése Se­gesváron hatalmas lelkesedés mel­lett, a harcvállalás jegyében folyt le. Már szombaton reggel a város teljes díszben várta az érkező ven­d­égeket. Az ország különböző vá­rosaiból jöt­ek küldöttségek, munkások, földművesek és értel­­mis­égiek, képviselve az ország dolgozóit és kultúrintézményeit. Az ünnepségek szombaton este kezdődtek meg a főtéren felállí­tott szabadtéri színpadon, ame­lyet Petőfi­­képe és egyik versé­nek idézete díszítettek. A meg­nyitó szavakat Boian Mihály, a járási ideiglenes bizottság elnö­ke mond­a, méltatva az ünnep je­lentő­ségét. A RNK írószövet­ségn­­ek nevébe 11 román nyelven Cice­rone Teodorescu beszélt, ismer­tetve Petőfi életét és harcát. Ma­gyar nyelven Páll Árpád tartott előadást. Petőfi harcáról megem­lékezve a szónok, a következőket mondta: — A szabadságharc ideje alatt azokkal harcol, akik le akarják ráznii az idegen igát, de az ő cél­ja továbbtekint­ő­ a népet akarja felszabadítani következetesen vé­gigvitt demokratikus forrada­lommal. A hazát át akarja vál­toztatni, hogy abban a nép szá­mára gyümölcsözzenek a jogok. Az ünnepi beszédek u­tn kul­túrműsor következett, amelynek során Senkálszki Endre, a kolozs­vári Állami Magyar Színház tag­­ja ,,Egy gondolat bánt engemszt’ című Petőfi költeményt adta elő. A műsoron szerepelt még két román nyelvű szavalat, Erdősza­­káll (Maros megye) román tánc­­csoportja, Oklánd (Udvarhely me­gye) díjnyertes énekkara, Vámos­­gájf­alva énekkara, Nagy­kun, Ke­­csetkisfalu, Fehéregyháza, és Szentlászló (Nagykükülő m­g. ) tánccsoportjai. A kultúrműsor befejezése után éjfélkor a Déva-telepi csángó ze­nekar és a medgyesi IRTI üze­mek zenekara szerenádot adott a kivilágított váron. Iinescu miniszter, a BMP politi­kai bürojának tagja, a Magyar Köztársaség küldöttsége, Andics Erzsébet dr. egyetemi tanár, a Magyar­ Dolgozók Pártja politi­kai bürojának tagja, Zejk Zol­tán költő, a Szabad Nép, a MDP központi napilapjának szerk­e­z­tője, Kucka Péter költő, Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szövetség országos elnöke, Hodos Nicolae miniszterelnökségi államtitkár, Takács Lajos dr. helyettes mi­­niszter, Széll Jenő, a Magyar Köztársaság bukaresti követe, meghatalmazott miniszter, Zab­­­ria Stancu, a RNK írószövetségé­nek elnöke, Beniuc Mihai író, Révi Ilona, a MNSz központi ve­­zetősége politikai bárójának tag­ja, Gaál Gábor, a RNK akadémiá­­jának tagja, Balogh Edgár, a Bolyai tudományegyetem rektora, Aszódy János, az Állami Könyv­kiadó magyar tagozatának igaz­gatója, valamint politikai és szel­lemi életünk számos kiválósága. A vasárnapi ünnepség Vasárnap reggel zeneszóra éb­­redt a város. Két zenekar járta végig az utcákat. A dolgozók a város főterén gyülekeztek, ahon­nan zászlók és felmondatos táb­lák alatt felsorakozva zarándo­koltak a fehéregyházi Petőfi em­lékműhöz. A fehéregyházi síremléket zászlóerdő vette körül. A RNK zászlója mellett a Szovjetunió és a baráti Magyar Köz­ársaság zászlóit lengette a szél. A jelmon­datok a béke megingathatatlan bástyáját, a Szovjetuniót, a Ro­mán Népköztársaságot és annak vezető erejét, a Román Munkás­pártot, valamint a baráti Magyar Köztársaságot éltették. Az emlék­mű két oldalán Petőfi és Balces­­cu képei voltak­ elhelyezve. Az emlékmű előtt pedig terméskő alapra helyezett emléktábla volt vörös lepellel letakarva. Az em­lékmű lábánál román és magyar népviseletbe öltözőt, ifjak és lá­nyok álltak díszőrséget. Délelőtt 10 óra után néhány perccel érkeztek ki az emlékmű­höz a városból elindult dolgozók. Rövidesen megérkeztek a ven­dégek: Bányai László, a RNK Nagy Nemzetgyűlése elnöki ta­nácsának tagja, Miron Constan­ A­z első öt után tíz öt kollektiv gazdaság létesült július 31-éi­ g Sáros — kiküldött munkatársunktól. Országunk első öt kollektív gazdaságának a napokban történt megalakulás­a után, július 31-én újabb tíz községben avattak fel ünne­pélyes keretek között kollektív gazdaságokat. Az újabb kollektív gazdaságok a következő községekben létesültek: a Ialomita megyei Progresul községben, a Buzau megyei Caldure­­siben, (utóbbi az „1907” neve kapta) a Covurlui megyei Urlestiben, a V’ulcea megyei Cea­­murlia de josban, (Referit néven), a szatmármegyei Batizban, (Petőfi nevét viseli), a szi­lágymegyei Berezinben, a Temes-Torontál megyei Lenauheimban, (Victoria néven), a sze­ben megyei Selimbarben, (Március 6-ról elnevezve), a Teleormán megyei Slobozia Mân­­dru­n, „1907” néven), valamint a nagyküküllő megyei Sáros községben. A sárosi kollektív gazdaság ünnepélyes felavatásán a dolgozók ezrei vettek részt. Medgyesről és a környező falvakból a gyári munkások és szegényparasztok hosszú sorok­ban, érkeztek Sárosra, hogy részt vegyenek a 67 taggal megalakult kollektív gazdaság ünne­pélyes megnyitóján. Úgy a gyári munkások, mint a dolgozó földművesek sok ajándékot hoztak ekéket, gazdasági felszerelést stb. Az ünnepség vasárnap reggel 10 órakor kezdődött. Sáros község kollektív gazdaságá­nak vezetőségét egyhangú lelkesedéssel választották meg. Elnök: Serianu Vasile, tagok: Pintea Martin, Sandru Ileana, a KDNSZ helyi elnöke, Bob Gheorghe és Mafias Samuila, ellenőrök: Deac Vasile, Benoie Vasile és Moraru Ion. Részletes beszámolót az ünnepségről lapunk legközelebbi számában közlünk. Zaharie Stancu, a RNR írószövetségének elnöke beszél Az ünnepséget a Román Nép­köztársaság, a Magyar Köztársa­ság és a Szovjetunió himnuszai­nak hangjai nyitották meg, majd Carolan N. Nagykükülő megye ideiglenes bizottságának elnöke üdvözölte a vendégeket és a megjelent küldöttségeket. Ez­után Zaharia Stancu, az írószö­vetség elnöke mondott beszédet román nyelven, ismertetve annak a harcnak jlentőségét, amelyet Petőfi Sándor, a nagy költő és­­forradalmár folytatott a népek szabadsága érdekében.­­ A dicső Szovjet Hadsereg által felszabadított népi demo­­kráciájú országok minden váro­sában ma Petőfi-ünnepségeket tar­tanak — mondotta Zaharia Stan­cu. — A Szovjetunióban is ma Petőfi emlékének hódolnak, mert Petőfi nem csak a magyar nép, hanem az egész békét és haladást szerető emberiség költője volt. Ma a nagy forradalmár halála századik évfordulóját a két tá­­­bor, a Szovjetunió ál­al vezetett békéért harcoló imperialistaelle­nes tá­bor és Truman és néhány bankár által vezetett imperialis­ta tábor közötti harc egyre job­ban kiéleződésének pillanatában ünnepeljük meg. A szónok részletesen ismertet­te a mozzanatait annak a harcnak amelyet Petőfi folytatott és az általa folytatott harc mai jelen­tőségét, majd így folytatta beszé­dét: — Az a szabadság, amelyért Petőfi élt, harcolt és meghalt, 100 év után megvalósult. A dicső Szovjet Hadsereg, a Sz.UK.(b.)P. a nagy Sztálin vezetése mellett felszabadította az elnyomott né­peket. A Petőfi által elindított harc azonban nem ért véget, mert a burzsoázia szolgálatában állók meg akarják gátolni a népek Sza­badságát. Befejezésként Zaharia Stanca a következőket mondotta: — Eljöttünk Petőfi Sándor, ro­mánok, magyarok, munkások és földművesek, oda, ahol te az éle­tedet áldoztad és kiáltjuk: éljen a Román Népköztársaság és a Ro­mán Munkáspárt. Éljen a Magyar Köztársaság és a Magyar Dolgo­zók Pártja. — Itt vagyunk Petőfi Sándor és azt kiáltjuk: Éljen a Szovjet­unió, éljen Sztájin. — Itt vagyunk Petőfi Sándor és azt ígérjük, ahogy te kívántad, megvédjük, ha kell életünkkel is a békét és a szabadságot. Leleplezik az emléktáblát A Magyar Köztársaság Kül­döttségének nevében Andics Er­zsébet, a Magyar Dolgozók Párt­ja politikai bárójának tagja, egye­tem­i tanár beszélt, amire lapunk legközelebbi számában­ térünk vissza. A következő szónok Miron Con­stantinescu, a BMP politikai bárójának tagja, miniszter volt. Miron Constantinescu a RMP Központi Vezetősége nevében és a RNK kormánya nevében hódolt Petőfi Sándor emlékének­ Beszédében, — amelyet lapunk következő számában fogunk tel­jes egészében leközölni. — Pető­finek az együttélő népek barát­sága érdekében folytatott harcá­ról emlékezett meg. Kihangsú­lyozta, hogy azt, amiért Petőfi 100 évvel ezelőtt életét ál­doz­a, ma a Szovjetunió által folytatott harc következtében megvalósul . A szónokot gyakran szakította félbe a tömeg lelkes éljenzése, melynek során a románok ma­gyarul, magyarok románul éltet­ték a rom­áni-magyar barátságot, a Szovjetuniót és a Román Mun­káspártot. Beszéde végén Miron Constan­tinescu leleplezte azt az emlék­táblát, amelyet Petőfi halála cen­tenáriumának alkalmából Nép­­­köztársaságunk dolgozói emel­ek. Az emléktáblán, román és ma­gyar nyelven az alábbit felirat ál­l: Jertek ki hozzám s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára“. Petőfi Sándor Ezt az emléktáblát a Román Népköztársaság második évében emelték Petőfi Sándor emlékeze­tére. A nagy forradalmi költő ezen a síkon esett el 1849 július 31-én. 1949 július 31.“ Ezután az „Egy gondolat bánt engemet című Petőfi verset adta elő Sehkálszki Endre, román nyel­ven pedig a ReSpubLifea című verset szavalták el, majd a kül­döttségek megkoszorúzták az em­lékművet. A RMP K. V. koszorúját Mi­ron Constantinescu, a Román Népköztársaság kormánya koszo­rúját Takács Lajos dr- helyettes miniszter helyezte el.Ezután egy­más után helyezték el koszorúi­kat a Magyar Köztársaság kül­döttsége, a bukaresti magyar kö­vetség, a RNK Külföldi Kapcsol­­a­tokat Ápoló Szerve, a RNK írószövetsége, a MNSz központi vezetősége, a RMP nagykükülő­­megyei Szervezete, a megyei idig­­lenes bizottság, Segesvár városa a tömegszervezetek­,­ az üzemek, a földvári tégla­gyár, Fehéregyhá­­za, Bihar, Hunyad, Héjjasfalva dolgozói, a kolozsvári román mű­

Next