Népujság, 1950. február (7. évfolyam, 25-48. szám)

1950-02-01 / 25. szám

Szerda, 1950 február 1. ARA 4 LEI VII. évfolyam 25 szám A francia sim­ion fekozzik illeSiord­ai Luca László elvtárs beszéde 1960. évi állami költségvetésünkről A Román Népköztársaság 1950. évi költségvetését tar­talmazó törvénytervezet benyúj­tása alkalmával Luca László elvtárs, a RMP KV titkára, miniszterelnökhelyettes és pénz­ügyminiszter, a következő beszédet mondotta: Képviselő elvtársak és elv­társnők! A minisztertanács megbízá­sából benyújtottam az 1950. évi költségvetési tervet és az 1947-48. évi költségvetés vég­rehajtásának végleges ered­ményeit, azzal a céllal, hogy a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése megvizs­gálja és jóváhagyja. Az 1947-48., valamint az 1949. évi költségvetés végre­hajtása, s az 1950. évi költség­­vetési tervezet a munkásosz­tály nagyszerű sikereit tükrö­zi abban a történelmi munká­ban, amelyet a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges és a Román Munkáspárt vezette munkásosztály a burzsoá­ föl­­desuri uralom végleges felszá­molásával s a szocializmusnak a Román Népköztársaságban való felépítésével folytat. (Taps). Miután eltávolítottuk a kor­mányból az utolsó burzsoá­­földesuri elemeket, amelyek országunk gazdasági-pénzügyi helyreállítását szabotálták, monarchia megdöntése s a Román Népköztársaság meg­alakulása után, amikor az egész politikai államhatalom átment a dolgozó parasztság­gal szövetséges munkásosztály kezébe, — a Román Népköz-,­társaság határozottan rátér­hetett a kapitalista kizsákmá­nyolás felszámolásának és gazdasága új, szocialista ala­pon való újjáteremtésének útjára. Az 1948 évi gazdasági-pénz­ügyi feladatokat, mégpedig: a pénzreform megszilárdítását,­­a főbb termelőeszközök, szállí­tóeszközök, biztosítási és bank­vállalatok államosítását, az államosított vállalatok fejlő­désének biztosítását, a költség­vetés megvalósításának bizto­sítását az új feltételek között becsülettel teljesítettük, ez t®nak a lelkesedésnek tulaj­donítható, amellyel országunk­ban a városi és falusi dolgo­zók, a Román Munkáspárt ve­zetésével hozzáfogtak a kapi­talizmus felszámolásához. Bár majdnem az összes ál­lamosított vállalatok élére egyszerű munkások kerültek, az államosított vállalatok új vezetőségének hamarosan si­került elsajátítania a vezetés művészetét, sikerült általában jól hasznosítania azoknak a régi mérnököknek és techni­kusoknak segítségét, akik nagyrészt csatlakoztak a népi demokratikus rendszerhez és becsületesen dolgoznak a szo­cializmus építéséért, így nem csupán a termelés folytonossá­gát és növekedését, hanem az állami vállalatok jövedelme­ 80 bérjét is biztosították. Az 1948-as költségvetés, bár megőrzött még egyes régi szer­vezeti rémákat, az 1948 ápri­lis elsejei pénzügyi reformok alapját képező új felfogásban mégis különbözött a® előző költségvetésektől, valamint abban is, hogy — az ország költségvetésének történetében először,­­ jelentős összegű, termelői el­­­egű fontos beruhá­zásokat folyósítottunk, s egy­úttal, a múltban ismeretlen arányú alapokat fordítottunk a dolgozók gazdasági és tár­sadalmi-művelődési szükség­leteinek kielégítésére. Az új költségvetési reform,­­melynek nyomán a költség­­vetési év egybeesik a naptári évvel) következményeképpen az 1948-49. évi költségvetés végrehajtása 9 hónapra szű­kült, vagyis 1948 december 31- ig befejeződött s ehhez képest módosultak a megfelelő költ­ségvetési előirányzatok is. Ebben az időszakban az ál­lami jövedelmek 105,595 millió lejt tettek ki, a kiadások pe­dig,­­ amelyekben benne fog­laltatnak a­zok a kiegészítő kölcsönök is, amelyeket az év folyamán, tevékenységük meg­szilárdítására és kiszélesítésé­re, a minisztériumoknak folyó­sítottunk, valamint a befekte­tésekre folyósított kiegészítő hitelek, 1­95.860,4 millió lej összegre emelkedtek. Az 1948-as (9 hónapos) költ­ségvetési év tehát 12.734,6 mil­­­­lió lejes többlettel zárult. A költségvetés teljesítése és túlteljesítése elsősorban an­nak közönhető, hogy a Szovjet­unió a békeszerződésekből fo­lyó terhek csökkentésével se­gítséget nyújtott; továbbá an­nak tulajdonítható, hogy foko­zottabb mértékben hajtottuk be a kapitalistáktól és a zsi­­rosparasztoktól az adókat, fo­koztuk az adócsalások elleni küzdelmet, megújítottuk a pénzügyi gépezetet és minde­­nekfölött a Román Munkás­párt vezette munkásosztály hatalmas erőfeszítéseket tett a termelés növelésére az állam tulajdonába került gazdasági vállalatokban. Az 1949 esztendő az első év volt, amelyben dolgozó népünk, a Román Munkáspárt vezette munkásosztállyal az élén, a Szovjetunió és vezetője Sztá­lin elvtárs testvéri segítségé­vel, valamint a többi népi de­mokratikus országok együtt­működésével, a szocializmus építésének útjára lépett. Az 1949. év a tervgazdaság első, kísérleti éve volt. Első állami tervünk teljesítése és­ túlszárnyalása a termelés nö­vekedése során, valamint a több mint 100 milliárd lej ér­tékű beruházások újabb és­­ újabb vállalatok, a villamosí­tás, utak, közlekedés, vasút­vonalak, vízduzzasztó­ gátak és a Duna-Feketetenger csatorna céljaira, valamint mezőgaz­daságunk kifejlesztésére és gé­pesítésére, mind élő tanúbi­zonyságai gazdasági erőnk növekedésének és a Román Népköztársaság politikai meg­szilárdulásának. A termelés növekedése és újabb kulturális és egészsége­ügyi intézmények létesítése, az állami társadalombiztosítás ingyenes voltának bevezetése és kiszélesítése hasonlóképpen hozzájárultak a városi és fa­lusi dolgozók gazdasági és kul­turális színvonalának szünte­len növekedéséhez. Első tervévünk eredményei nemcsak az ország gazdasági­pénzügyi megszilárdulását és a népi demokratikus rendszer megerősödését jelentették, ha­nem széles távlatokat nyitot­tak a Román Népköztár­saság fejlődése és felvirágzása és a béke erős tényezőjeként való megerősödésében ama országok keretében, amelyek ,­ élükön a Szovjetunióval és Joszif Visszárionovics Sztálin­nal, a nagy tanítónak és felül­múlhatatlan stratégának a veze­tésével — sikerrel védelmezik a békét, a szabadságot, a sza­badságszerető népek biztonsá­gát és nemzeti függetlenségét. A szocializmus építésének első évében elért sikerek újabb harci fegyverek a dolgozók és minden haladó ember kezé­ben, az imperializmus és vala­mennyi táncos kutyája ellen, amilyenek a jobboldali szo­ciáldemokraták, Tito gyilkos fasiszta bandája és a másfajta reakciósok és fasiszták. Az első állami terv sikerei erős fegyverek a kizsákmá­nyoló osztályok maradványai­nak és a nép összes ellensé­geinek felszámolására Köztár­saságunkban. Hála a dolgozó parasztság­gal szövetkezett munkásosztály lelkes erőfeszítésének, hála a Szovjetunió tapasztalatai mind szélesebb körű felhasználásá­nak a szocializmus építésében, hála a Párt és kormányunk helyes irányításának, az 1949. évi költségvetést­­— jóllehet évközben a bevételi és kiadá­si tételeit egyaránt felemeltük, — jelentős többlettel hajtott­­uk végre. Ez a költségvetés teljesen fedezte az állam szük­ségleteit, biztosította a nem­zetgazdaság és az állami terv­be® előirányzott összes fontos beruházások pénzellátását. termelési terv túlszárnya­lása, a termelés növekedése, általában az önköltség csök­kentése egész sor terméknél, valamint a költségvetés jelen­tős felesleggel való végrehaj­tása megerősítették a lej vá­sárlóértékét, megerősítették az idegen valutákkal szemben (Folytatás a 3-ik oldalon) A maradiság elleni harc jegyében Marosvásárhelyi munkásujitók első találkozója A C. F. R. négy munkásujitója beszélt munkamódszereiről (Marosvásárhely) A vörös­terítővel fedett asztalnál ko­molyan, öntudatosan, talán kissé megilletődötten a CFR műhelyek újító munkásai ül­nek. Hátuk mögött a falon a nagyszerű, lelkesítő, mozgósító szavak: „A Sztahánov mozga­lom alapjaiban mélyen forra­dalmi mozgalom“. A terem széksoraiban dolgo­zók tömege­i a termelésben élenjáró munkások és értelmi­ségiek, akik egy nálunk új, nagyjelentőségű kezdeménye­zés első mozzanatának részt­vevői. A munkásújítók első találkozása történt meg Ma­rosvásárhelyen vasárnap dél-­­előtt a Román-Szovjet Barát­ság Házában. A termelés élharcosainak rendszeres találkozója, tapasz­talatcseréje a munka termelé­kenysége emelése érdekében egyike azoknak az értékes módszereknek, amelyeket a nagy Szovjetunió dolgozói ál­lítanak példaként elénk. Ami­kor a sztahánovizmus forra­dalmi mozgalma széles, hatal-A marosvásárhelyi munkás­­újítók találkozója, — amely nemcsak városunkban, hanem Erdélyben is az első. — Ben­­czel Béla rövid beszédével kezdődött, aki a maros megyei Arlus vezetősége nevében vá­zolta az összejövetel célját és jelentőségét, rámutatva arra, milyen felbecsülhetetelen ér­tékkel bírnak számunkra a nagy szovjet nép tapasztalatai a szocialista ipar kifejlesztésé­ben. A sztahánovista mozgalom keletkezését és jelentőségét román nyelven Kormos Vasile, a Simó Géza gyár ifjúmunká­sa, az IMSZ megyei vezetősé­gének tagja, magyar nyelven Verdes Margit, az Arlus me­gyei fiókjának kultúrfelelőse ismertette. Különösen kidom­borították a termelékenység emelkedésének más és más jelentését a kapitalista és a szocialista, vagy a szocializ­mus útján haladó társadalom­ban. A tőkés gazdasági rend­szerben a munka termelékeny­ségének emelkedése, a terme­lőeszközök fejlesztése munká­sokat tesz feleslegessé, a mun­kanélküliek seregét növeli. Ahol azonban a termelőeszkö­zök a dolgozó nép közös va­gyonát alkotják, — így a RNK-ban is — a termelékeny­ség emelése a jólét, a boldog jövő építésének nagyszerű eszköze, más tömegmozgalommá nőve- ját, az úgynevezett „sztáháno- dolgozóink is a termelés és a kedett a Szovjetunióban, szovjet vista kedd“-et amely azóta is termelékenység emelése, a­ szakszervezetek hivatalos lap- a szovjet dolgozok gyakorlati ....... . „ , , ja, a ,,2Tud'’ kezdeményezte és tapasztalatcseréjének egyik­e az unit­ál­t nagy feladatok szervezte meg a sztáhá®ovis­ legeredményesebb formája, mielőbbi teljesítése érdeké­t a élmunkások első találkozó- Ezt a módszert alkalmazzák be­. A termelékenység emelése - a lólét eszköze Beszélnek a munkásújítók A beszédek elhangzása után a CFR műhelyek munkásújí­tói mondották el, hogy mi ösz­tönözte őket az újítások beve­zetésére, s hogyan sikerült újításaikat megvalósítaniuk. Először Sipos Sándor elv­társ, a marosvás­árhelyi CFR sűtőház helyettes művezetője. Munkaéremmel kitüntetett újí­tó beszél. — A Román Munkáspárt megtanított engem arra, hogy számunkra a legértékesebb tő­ke az ember, segített megér­teni ezt a bölcs sztálini meg­állapítást. Láttam, hogy mi­(Folytatás a 8-ik oldalon)

Next