Népujság, 1950. március (7. évfolyam, 49-75. szám)
1950-03-03 / 51. szám
NÉPÚJSÁG 3 A RONAN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGE IS A MINISZTERTANÁCS HÁRÓZATA a munka temelékenységének növelése és a munkások, technikusok és tisztviselők életkörülményeinek megjavítása érdekében teendő intézkedésekről ’ Lnmunka saerímti ereszt és sabBtatista elvén alapuló és 1918. február elsején bevezetett új bérrendszer alkatonázásának egy esztendei tapasztalatából megállapították, hogy ez a rendszerhelyeslés jó eredmtyekre vezetett. Az új bérremiszerv hatatonas csztörzőnek bizonyult a dolgozók lendületének növelésére, a termelés fokozására, a munka termelékenységének emelésére, a muunka iránti magatatos a megváltoztatására, tehát a szocializmus építésének kibortlakozására országunkban. Az új bérrendszer jövedelmük növelésének és életszínvonaluk emelésének széles távlatait nyitotta meg a munkások előtt, a termelés és munkájuk termelékenysége emelkedésének arányában. Megállapítottuk egyúttal azt is, hogy az új bérrendszert nem mindenütt alkalmazták helyesen, hanem egyes helyeken hibák és hiányosságok történtek. 1. Egyes vállalatokban az inkadrálás során igazságtalanságokat követtek el a munkások és tisztviselők egy részével akik tulajdonképpen a bértarifa megfelelő iránytáblázatainak előírása szerint, besorolásuknál magasabb szakképzettséggel bírnak. Ezek a munkások és tisztviselők sok esetben magasabb bérkategóriának megfelelő munkát végeznek, mint amilyen kategóriába besorolták őket, s ezért a jelenlegi besorolás nem ösztönzi alkotó lendületük fejlődését és szakképzettségük színvonalának emelését, nem ösztönzi a termelés és a munkatermelékenység fokozását. Másrészt egyes munkásokat és hivatalnokokat magasabb bérkategóriába sorolták be, olyan bérkategóriába, amely nem felel meg az ő szakmai képzettségi fokuknak, amint azt a bértarifa iránytáblázata az illető kategória részére előírja. Ez akadályozza a valóságos képesítésüknél magasabban besorolt munkások és tisztviselők szakképzettségének emelését és oda vezet, hogy ezeknél a munkásoknál és tisztviselőknél — az ilyen besorolás által nyert kis keresettöbblet miatt, — leszűkítették azt a lehetőséget, hogy termelésük mennyiségi és minőségi növelése útján sokkal nagyobb mértékben növeljék keresetüket. Egyes munkásoknak és hivatalnokoknak szakképzettségi fokuknál magasabb kategóriába való besorolása a munkatermelékenység növekedési ütemének fékezéséhez, a béralap igazolatlan emeléséhez, a termékek önköltségi árának növeléséhez, végső fokon pedig a bérek vásárlóerejének csökkenéséhez vezet. Ez annyit jelent, hogy az ilyen hibás besorolás kárára van az összes dolgozóknak, mert nekik kell elviselniük az egyes munkások és tisztviselők szakképzettségüknél magasabb besorolása miatt megnövekedett önköltségi árkülönbözetet. Hasonlóképpen gátolja az ilyen besorolás a szocialista felhalmozás, tehát a szocialista gazdaságunk fejlődéséhez szükséges pénzügyi eszzközök felhalmozása ütemének trvcorsulását 2. Az a mód, ahogyan a mestereket és technikusokat fizették, nem felelt meg mindenütt ezek szakképzettségének és annak a fontos szerepnek, amelyet a termelési folyamatban betöltenek, tehát nem jelentett számukra erőteljes ösztönzést a termelés és a munkatertéezékenység fokozására. Ennek következtében számos, a mestereknél és technikusoknál alacsonyabb szakképzettségű, de nagyobb keresetű munkás fékezte saját szakképzettségének emelését, hogy mesterré való előléptetését elkerülje. Hasonlóképpen, ahelyett a törekvés helyett, hogy iparunk növekvő szükségleteinek megfelelően mesterré és technikussá léptessék elő a nagyobb szakképzettségű munkásokat, egyes mestereknek az az ellenkező törekvése nyilvánult meg, hogy kérelmezzék visszahelyezésüket mesteri állásukból a szakmunkások sorába, hogy így magasabb keresethez juthassanak. Pedig arra van szükség, hogy a mesterek és technikusok javadalmazásának módja ösztönző legyen és ezek felé a munkakörök felé irányítsa a legjobb elemeket a szakmunkások közül. 3. A termelési prémiumok rendszere a munkások, technikusok és mérnökök számára, valamint a kivételes munka jutalmazásának rendszere helyes irányelveken alapul; ezeknek célja, hogy az illető vállalat termelési tervének túlteljesítéséhez rendkívüli, személyes teljesítményekkel hozzájáruló személyek anyagi megjutalmazása útján ösztönözzék a termelés és a munkatermelékenység növekedését. Egyes vállalatokban azonban a prémiumrendszert helytelenül alkalmazták, amennyiben mindenkinek osztottak termelési prémiumot, tekintet nélkül, hogy ki hogyan járult hozzá a termelési terv túlteljesítéséhez mennyiségileg és minőségileg. Ez a bérek kiegyenlítéséhez vezetett, ami nem felel meg a végzett munka mennyisége és minősége szerinti elosztás szocialista elvének és kiküszöböli a termelés és a munkatermelékenység fokozásának ösztönzőjét. Ez igazságtalanság volt éppen azokkal a munkásokkal, technikusokkal és mérnökökkel szemben, akik valóban rendkívüli, személyes erőfeszítésekkel járultak hozzá a termelési terv túlteljesítéséhez. A prémiumrendszer ilyen alkalmazása, — amihez a megállapított kritériumok szerinti prémiumfizetést igazoló nyilvántartás hiánya is hozzájárul — az összes dolgozókra nézve káros, mert természetellenes módon megterheli a béralapot, anélkül, hogy biztosítaná a termelés fejlődésének ütemét, akadályozza az önköltségi ár csökkentését , és a dolgozó fogyasztó tömegeknek szükséges termékek olcsóbbodását, kárára van a szocialista felhalmozásnak. 4. Bár 1949. folyamán a túl-,órák száma kevesebb volt, mint 1948-ban, mégis több vállalatnál a munka szervezésének egyes fogyatékosságai következtében és helyenként sürgős termelési szükségességek ürügyével a túlórázási rendszer kiterjesztésére törekedtek. Azonban a munkanap tartamának meghosszabítása túlórák formájában kedvezőtlenül hat ki a munkás egészségére és munkájának teljesítőképességére és nem biztosítja számára az általános kulturális színvonalának emeléséhez szükséges időt. Ugyanakkor a túlórázás a béralap indokolatlan növeléséhez és a termékek önköltségének megterheléséhez vezet. 5. Ami az akkordmunka rendszerének alkalmazását illeti, amelynek az alapja a végzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás elve, bár kiterjesztésére azokban a szektorokban, attól még nem alkalmazták, 1949. folyamán előrehaladás történt, ennek ellenére jelentős hibák is voltak észlelhetők. Bizonyos vállalatokban voltak esetek, amikor a munkások, akik túlteljesítették a meglévő normákat, ahelyett, hogy ösztönzést nyertek volna, nem kapták meg az általuk elért új munkaidőnek megfelelő díjazást, hanem egyes felemelt normák hirtelen megállapításával igazságtalanság érte őket, ami csökkentette a munka termelékenységének növelésére irányuló lendületüket. Másfelől a normák megállapításánál egyes helyeken nem vették figyelembe a munkahelyek munkaviszonyai megjavításának lehetőségeit, az üzembe helyezett új berendezéseket, valamint a munkások szakképesítési színvonalának emelkedését ; hasonlóképpen nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a normák megállapításánál általában statisztikai és felbecslési módszereket használtak, nem pedig technikaitudományos módszereket. Az egységes tudományos elv hiánya a normák megállapításánál volt az oka, hogy az alkalmazott különböző normák között indokolatlanul nagy aránytalanságok létezzenek, ami csökkentette a munkások lendületét. Hasonlóképpen hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a termelési ágak többségében hiányzott az arra irányuló alapos törekvés, hogy a munkásosztály soraiból származó, jól felkészült normakiszámító kádert létesítsenek, egyes helyeken még ellenséges elemek is befurakodtak a normakiszámítók közé. 6. Hiányzott a munkatermelékenység növekedése nemzetgazdasági jelentőségének átérzése, ami abban nyilatkozott meg, hogy a technikai-szervezési intézkedésekre nem vezettek be tervet, ennek következtében egyes szektorokban a munka termelékenységének növekedése nem volt folyamatos, ami nehézségeket támasztott a terv teljesítésére és túlszárnyalására irányuló munkában. 7. Az ipar növekvő szakmunkásszükségletét a vállalatok általában helyesen oldották meg a szakképesítő tanfolyamok segítségével a kiképzés terén, anélkül, hogy a képesítés nélküli munkásokat kivették volna a termelésből. Egyes vállalatok azonban nem foglalkoztak alaposan azzal, hogy szakmunkás-kádert teremtsenek és hibásan arra törekedtek, hogy más vállalatokból alkalmazzanak szakmunkásokat, áthágták a törvényes bértáblázatok előírásait, az illető munkások szakképesítési színvonalával arányban nem álló nagyobb fizetéseket ajánlottak fel, ami a munkaerő hullámzásának egészségtelen jelenségét váltotta ki és amit, ha nem szüntetnek meg a vállalatok munkájának szétválásához vezet. .. Előttünk ma az a feladat áll, hogy teljesítsük és túlszárnyaljuk 1950. évi álami tervünk előirányzatait és így megteremtsük az ötéves terv megvalósításának előfeltételeit. E feladatok sikeres elvégzése és az észlelt hibák kiküszöbölése érdekében a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a minisztertanács elhatározzák: I. Minden minisztérium, intézmény és gazdasági szervezet intézkedik, hogy 1950. július 1- ig a vezetésük alatt álló vállalatok és egységek lássanak hozzá a vállalatra vagy egységre kiszabott terv, továbbá a munkaköröket meghatározó vázlat és szervezeti szabályzat alapján feladataiknak megfelelően beosszák teljes személyzetüket és egyidejűleg kiküszöböljék azokat a visszaéléseket, tévedéseket és fogyatékosságokat, amelyeket a besoroláskor követtek el. 2. Az Állami Tervbizottság és a pénzügyminisztérium, az Országos Szakszervezeti Tanácscsal együttműködve, 1950. március 15-ig egységes prémiumrendszert dolgoz ki és terjeszt elő, amelynek alapján a prémiumokat mindegyik alkalmazottnak a termelési terv mennyiségi és minőségi túlteljesítéséhez az önköltségi ár csökkentéseivel elért megtakarításokhoz való hozzájárulásuk szerint ítélik oda, figyelembe véve a különböző termelési szektoroknak a nemzetgazdaság keretében betöltött politikai-gazdasági jelentőségét. Prémiumok csak azzal a feltétellel adhatók, ha a gazdasági egységek teljes egészében teljesítették a terv mennyiségi és minőségi feladatait. A prémiumokat a terv szerinti béralapban erre a célra előirányzott összegből adják. 3. Tekintettel a túlórák alkalmazásának kedvezőtlen következményeire, az összes minisztériumok, intézmények és gazdasági szervezetek kötelesek intézkedéseket tenni a túlórák alkalmazásának csökkentésére, s csak azokat a munkákat figyelembe venni, amelyeknél a késedelem nehézségeket okozna a többi termelési ágakban. Ebből a célból a túlórák arányszántát kizárólag csak minisztertanácsi határozat alapján évnegyedenként állapítják meg az illető minisztérium kérésére. A vállalatoknál túlórákat csupán a szakszervezeti szervek hozzájárulásával lehet teljesíteni, amelyeknek kötelessége őrködni, hogy a dolgozók számára kedvezőbb körülményeket teremtsenek politikai, kulturális és szakmai színvonaluk növelésére. 4. A mesterek és technikusaik szerepe különlegesen fontos a termelési folyamatban. Ezért egy miniszteri közi bizottság az Országos Szakszervezeti Tanáccsal együttműködve, intézkedéseket javasol a miniszteri tanácsnak — a jutalomrendszer és a besorolási tarifák keretében — a mesterek és technikusok képességeiknek és munkamegszervezési teljesítményüknek megfelelő, helyes javadalmazására. 5. A fizetések helyes arányának helyreálítására a különböző termelési ágak között, az illető iparág politikai-gazdasági jejelentőségéhez viszonyítva a nemzetgazdaság keretében, az Állami Tervbizottság és a pénzügyminisztérium, az Országos Szakszervezeti Tanáccsal együttműködésben, rendszabályokat javasol egyes meglévő visszásságok megszüntetésére. Ezeknek a rendszabályoknak a negyedéves tervekben kell kifejezésre jutniok, 1950 második évnegyedétől kezdődően. 6. Az igazgatói alapnak az a rendeltetése, hogy a vállalat egész munkaközösségét érdekeltté tegye a jövedelmezőség növelésében. A minisztériumok, a gazdasági szervezetek, az Országos Szakszervezeti Tanáccsal karöltve intézkedéseket hoznak az igazgatói alap helyes felhasználására, elsősorban szociális-kulturális célokra mári kislakásokra, csecsemő- és napközi otthonokra, kulturális és sport célokra, a törvényben megállapított arányokban. Kivételesen az igazgatói alap egyrésze felhasználható az élüzemek szocialista versenyeiben kitűnteknek a jutalmazására. A vállalati igazgató személyesen felel az igazgatói alap helyes és idejében történő felhasználásáért. 7.. Az év folyamán a termelés technikai színvonala, a vállalatok felszerelése, megszervezési foka és a munkások szakmai színvonala tekintetében hozott intézkedések révén a munkafeltételek megjavultak s ezáltal sok esetben az akkordmunka normái többé nem felelnek meg a jelenlegi helyzetnek. Ahhoz, hogy a munka menynyisége és minősége szerinti javadalmazás szocialista elve elérje célját, a normáknak meg kell felelniök a reális technikai feltételeknek, máskülönben elvesztik ösztönző hatásukat a a munkásokra. Ezért a minisztériumoknak haladéktalanul meg kell tenniök az intézkedéseket a vállalatokban érvényben lévő akkordmunka-normák helyességének felülvizsgálására. Ebben a felülvizsgálatban közreműködnek a vállalati, szakszervezeti szervek és be kell vonni az alkalmazottak tömegeit is. A javasolt új normákat technikai szempontból meg kell indokolni. E normáknak a teljesítését munkások részéről azoknak a technikai-szervezési intézkedéseknek az alkalmazása biztosítja, amelyek az illető vállalatokban a munka termelékenységének növeléséhez és az e normák alapján dolgozó munkások megfelelő javadalmazásához kell vezessenek. Az új normákat és fizetési tarifákat az egyes minisztériumok javaslatára minisztertanácsi határozattal hagyják jóvá. A jóváhagyott normákat a vállalatok önhatalmúlag nem változtathatják meg. A normák felülvizsgálatára vonatkozó munkálatokat és t normák indítványozását az Állami Tervben meghatározott időpontokban kell végrehajtani