Szabad Szó, 1948. december (5. évfolyam, 309-332. szám)

1948-12-05 / 312. szám

WK famdm. 5___________________ 3 A vétójog megszüntetése megsemmisítéssel fenyegetné az Egyesült Nemzetek Szervezetét Visinszkij nagy beszéde a vétójog kérdéséről Párizs. (Rader) Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének különbizottsága foly­­tatta a vétójog kérdésében megkez­­dett vitát. Új-Zeéland küldötte a vétó­jogot támadó fegyvernek m­ink­ős­ tet­te és annak a reményének adott kifejezést, hogy az argentínai javaslat alapján rö­videsen kiküszöbölik az egyöntetű sza­­vazás elvét. Visinszkij, a szovjet főmegbízott mondott ezután nagyhatású beszédet és adatokat közölt a nemzetközi alapok­mány keletkezéséről, így felsorolta, hogy Roosevelt, az Egyesült Államok volt el­nöke, történelmi tanulságok alapján ja­­vasolta, hogy a Biztonsági Tanács mun­kálatait állandó tagjai egyöntetű szava­zására kell alapítani. Visinszkij hivatkozott a négy nagyha­talom 1945 június 7-i nyilatkozatára, amelyhez később Franciaország is csat­lakozott. Annak idején leszögezték, hogy a Biztonsági Tanács 5 tagja nem csele­­kedhetik függetlenül, amennyiben a Ta­nácsban a nem állatok­ tagok részéről 2 szavazat támogatása szükséges. Vagyis a* vétó­jog nem biztosít különleges helyze­te a Biztonsági Tanácsnak, mint, ahogy ezt e jog ellenségei állítják. A Tanács nem állandó tagjai is vétót mondhatnak a határozatokkal szemben, amennyiben távoltartják magukat a szavazástól. Ilyen esetben a határozat nem hozható meg két egyöntetű szavazat nélkül. A szovjet főmegbízott kiemelte azt a nagy felelősséget, amely a nagyhatal­makra az egyöntetű szavazás révén­­ hárul-Visinszkij utalt Franklin Rooseveltnek 1944 november 14-i levelére, amelyet­­ Sztálin vezértábornagyhoz intézett és s am­elyben Roosevelt elnök a Biztonsági Tanács állandó tagjait „a béke legfőbb * védelmezőinek“ nevezte. A Tanácsra há­­r­ul az erkölcsi vezetés feladata é­s éppen­­ ezért minden kérdésben egyöntetűen kell eljárá­iok. Az angol*amerikaiaknak a vétójoggal szembeni álláspontját illetőleg a szovjet főmegbízott megállapította, hogy ez a magatartás kifejezi a háború utáni nem­zetközi politika két irányvonalát. Az egyik irány az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányára alapítja poli­tikáját, a másik pedig az angol-amerikai tömb iránya, annak a nemzetközi együtt­­­­működését, diktatórikus módszerekké képzeli el, nyomást gyakorolva a többi államokra, hogy támadó politikáját elő­mozdítsa. Ez az irányzat megnyilatkozik­­ az ENSz munkájában, amely a nemzet­közi politikai élet érzékeny barométere. A nemzetközi alapokmány megakad­á­lyozza a reakciós és támadó erőket, hogy túllépjék a határt. Visinszkij ezután kifejtette, hogy a legutóbbi két évben az ENSz bizonyos tagjai, különösen az Egyesült Államok nyomására, törvénytelen módon olyan különbizottságok alakultak, amelyek csorbították az ENSz tekintélyét. Most pedig a Biztonsági Tanácsban, újabb tá­­madást kezdtek a nagyhatalmak egyön­tetű szavazása ellen. Visinszkij hangsúlyozta, hogyha meg­szüntetik a nagyhatalmak vétójogát, ez megsemmisítéssel fenyegetné az ENSz-t. A szovjet főmegbízott tüzetesen élér mezt® a vétó­jog ellenségeinek érveit é­s kimutatta, hogy ellenvetéseik a tények durva meghamisításán alapulnak. Az időközi bizottság működésével kap­­­csolatban Visinszkij kimutatta, hogy nem tartja figyelemre méltónak a bizottság jelentését, mert a ,,kisközgyűlés“ az an­­gol-amerikai többség nyomására, az alapokmány megszegésével létesült. Annyit azonban megállapított a szov­jet főmegbízott,­ hogy az időközi bizott­­ság jelentésének szerzői szintén értelmi szerzői annak az összeesküvésnek, amely a nemzetközi alapokmány és végső elem­­zésben az ENSZ ellen irányult Ami az amerikai, angol és kínai kül­döttség­­javaslatát illeti, ez tisztán az időközi bizottság jelentésén alapszik, ezért a szovjet küldöttség elfogadhatat­lannak tartja­ 1 A szovjet főmegbízott utalt a szen­­franciszkói értekezlet határozatára, a­­melyben tisztán leszögezték, hogy a Biztonsági Tanács dönt a kérdések fon­tosságát illetőleg és a fölött, hogy milyen kérdések kerülnek egyöntetű vagy egy­­szerű többségi szavazás alá. Visinszkij végül annak fontosságát hangoztatta, hogy az összes nagy- és kisnemzeteknek erőfeszítést kell tenniük a nemzetközi együttműködés, a béke és­­ biztonság megteremtése érdekében. A­­ vétó­jog egyik legfontosabb feltétele az­­ ENSz sikeres működésének és a nemzet­közi együttműködés előmozdításának Ebben az értelemben a szovjet küldött­­­­ség határozott javaslatot terje­szt majd­­ elő. Biztos eredményt jelent egy hirdetés a Szabad Szó hasábjain Közvetlenül ellenőrzik az állami költségvetés félti a szántását és az állami vállalatok ügykezelését Bukarest . Miután az alam­dasági és pénzügyi tevékenysége egyre bővül, halaszthatatlan szükség volt az állam­i pénzkezelés eddigi ellenőrzési­­ rendszerének megszüntetésére és új szám­­viteli rendszer bevezetésére. A hivatalos lap törvényrendeletet kö­­zöl, amely kimondja, hogy a pénzügymi­nisztérium mellett pénzügyi ellenőrző igazgatóság létesül. Ennek az igazgató­ ,­ságnak különleges szervei ellenőrzik az­­ állami költségvetéssel kapcsolatos össze­­­­gek ügykezelését és felhasználását. Ez a bizottság ellenőrzi továbbá azok*­­ nak az intézményeknek pénzkezelését,­­ amelyeknek költségvetését a Nagy Nem-­ zetgyűlés szavazza meg, vagy a minisz- ■ tériumok hagyják jóvá, az államhatalom­­ helyi képviseleteinek és a közintézm­é­­nyek költségvetéseit, valamint az általa­­ és h­elyi hatóságok tulajdonát képező, vagy érdekeltségébe tartozó vállalatokat Ugyanez az igazgatóság vizsgálja felül és szabályossá az emati­­fai intézm­é­­nyek és válla­latok belső pénzügyi elen­őrzési rendszerét is. Az új igazgatóság szervei kérhetik az intézmények és válla­­latok összes könyveinek a bemutatását é­s felülvizsgálhatják a pénztárt. A tör­­vény kötelezi az intézmények és vállala­tok vezetőit, hogy évenként legalább egyszer maguk is vizsgálják fúl a pénz­kezelést és az ezzel kapcsolatos ügyv­i­tát. A törvény meghatározza a miniszté­riumok, állami vállalatok és helyi köz­­igazgatási intézmények belső pénzügyi ellenőrzésének általános módozatait is. A törvényrendelet életbelépésével egy­­idejűleg feloszlatták a legfelső állami számvevőséget, a működését szabályozó összeg törvényeket pedig hatálytalanítot­­tak. A számvevőszék ellenőrzési hatás­köre az új igazgatóságra, a bírósági el­járás hatásköre pedig a bukaresti ítélő­­táblára száll át. törvényesen biztosítják a diáksegélyt, amelynek összegét ezer­ntt az állami költségvetés fedezi Bukarest. — Dem­okra­tiku­s rend­­szerünk egyik fő feladatáid tűzte ki a kulturális színvonal emelését és ezért a közoktatással kapcsolatban semmiféle áldozatot nem kimél Ezt a demokratikus törekvést fejezi ki az a rendelettörvény, amely a diáksegélyezés rendszerét telje­sen új alapokra helyezi. A törvény kimondja, hogy az állam a diákoknak nyújtott segélyeket, ösztön­­díjakat, anyagi támogatást, diákotthonok és étkezdék fenntartását, jegyzetek ki­adását, a közoktatásügyi minisztérium útján végzi el. Ez a minisztérium fedezi az ilyen természetű kiadásokat még ak­kor is, ha a főiskola más min­isztériumok hatáskörébe tartozik. Minden olyan felsőiskola mellett, a­­melynek diáklétszáma több mint 6 ezer külön segélyző hivatalt létesítenek, a kisebb létszámú felsőfokú iskoláknál pe­­dig egy hivatalt létesítenek két, vagy szükség esetén több iskola mellett. A diákok orvosi felügyeletét az egész­ségügyi minisztérium szervezi meg a köz­oktatásügyi minisztériummal és a Romá­­niai Diákszövetséggel karöltve. A támo­gatás magadásánál tekintetbe veszik a diáik társadalmi származását, a szülők, a családfenntartók és a diák jövedelmeit, valamint iskolai tevékenységeit. Egyfor­ma esélyek esetén tekintetbe veszik a fe­­löttnek a diákmozgató miben végzett te­­vékenységét. A diák­segélyezés költségeinek fedezé­sére a pénzügyminisztériumot felhatal­mazzák, hogy a közoktatásügyi minisz­­térium kötségvetésébe beiktasson a se­­gélyezéshez szükséges minden összeget, ugyanakkor p pedig a tö­bbi minisztériu­mok költségvetésében eddig hitelként sze­­replő segélyezési összegeket törlik. Ez az első eset az ország történetében, hogy a diáksegélyezést törvényesen sza­­bályozták és a segélyezéshez szükséges teljes összegeket az állami költségvetés kiadási tételeibe iktatták. „A sztálini alkotmány a vitán legdemokratikusabb alkotmánya“­­ címen.­­­I Az előadást művészi műsor követi. Belépés díjtalan. f HiiHiiiiMUHHtmHHiimuHuiifitimMimiiHHitiiMitMiiummmuiimuuuuutiimiimiMimMMiiuumM­iMMwmiiHiiiuiuuwttHHumwitMa­­ Az ARLUS temesvári szervezete vasárnap, 1948. december 5-én, délelőtt 11 órakor a Capitol­­mozgóképszínházban ünnepélyes keretek között ünnepli meg a szí­­ni alkotmány 12. évfordulóját X t nnn.ni DiMlAM JULII! ti rt\i • 5ZA3AD SZÓ Jíon&wessxusunfc jelentősébe A Magyar Népi Szövetség negyed­ országos kongresszusa elé az egész dol­­gozó magyarság nagy reményekkel néz. Miért? Egyszerű a felelet. Azért, mert minden dolgozó magyar emléke­­zetében még élénken él a kolozsvári, temesvári, illetve udvarhelyi kongresz­­szus. Mi is volt a helyzet szervezeteink keretein belül az első országos kon­gresszus alatt? Az odújukból előree­­reszkedő horthysta-szálfasiszta revíziós f­ékvérfiek irányításával urtfiuk igye­­kez­tek a kongresszust tekintélyében aláásni. Székelyudvarhelyen a reakció már teljes egészében kimutatta foga­ leherét. Sátáni gonoszsággal hónapo­­kon át a legaljasabb módon igyekezett elmaradt tömpéinket félrevezetni és a demokrácia és a Magyar Népi Szövet­ség, tehát saját érdekével szembejik­í­tani. A reakciónak támadása az késztette a MNSz dolgozóit, hogy ke­­m­ényen vegyék fel a harcot a fel*­világosító munka révén, a más véres ■ tércén élősködők ellen A temesvárott lezajlott kongresszus mindannyiunk felejthetetlen nagy im­­itaP* volt. A megjelentek ünnepelhet­ték vezetőiket, akik előrelátóan vittek a szervezeti munkát. Ennek tudható be, hogy a tavalyi, harmadik kongres­­szus után erőben és számban megesrő­sedtünk. A negyedik országos kongresszus után szervezetünket fellendítve, a Ro­mán Munkáspárthoz szorosan felzár­kózva, dolgozó magyar testvéreinket « kizsákmányolástól mentes társadalom útján újabb nagy győzelmekre visszük. CSIKÓS ISTVÁN szervező,felelős A balti tengerészek A CAPITOL bemutatója 1919-ben, az intervenciós háború kel­­lős közepén játszódik a film. A fiatal szovjetköztársaságot minden oldalról bekerítették az ellenforradalom csapa­tai. Áruló generálisok eladják hazáju­­kat és a nemzetközi imperializmus k* hadianyag-, csapat- és pénzsegítséget küld, hogy felszámolja az imperializ­­mus arcvonalán keletkezett törést. Eb­ben az ostromlott országban, különle­gesen fontos szerepe van Kronstadt-­ nak. Ezen keresztül visz az út Lenin­grad felé. A várost a Balti tenger fe­lői az imperialisták hajóegységei fenye­­getik. Magában a városban is baj vám Az ifjú forradalom tengerészei sem látják még tisztán hivatásukat. Még sok a hiba­, fegyelmezetlenség. De mindezt ellensúlyozza a Kom­­munista Párt ereje, befolyása és ta­paszt­altsága. Munkával, küzdelemmel helyreállítják a rendet és az egységet A balti tengerészek egy emberként kel­­nek fel, hogy megvédjék hazájukat a tőkés hódítók elől. Nehéz ez a banc a külső és belső ellenség ellen. Két parti erődöt sikerül az ellenforradalmának*­ nak fellázítaniok a forradalom ellen. A legveszélyesebb szakaszban. Fenye­get az intervencionista partraszállás. Azonban a balti tengerészek, követ-;­ve a Párt, a haza szavát, áldozatkész, hősies küzdelemben győznek. Velük győz végérvényesen és nemcsak Kron­­stadtban, hanem az ország minden te­­rületén a Nagy Szocialista Forradalom. A film főalakja, Viharev ko­misszár, jellemzően, mutatja be a párt­­hű, forradalmi lelkesedéstől átfűtött harcost. Halála a Gavrilij-cirkálón hűségeskü a forradalom iránt, a forra­dalom nagy vezérei: Lenin és Sztálin iránt. A gondosan megformált fő- és mellékalakokon, történelmi hűséggel megalkotott eseményhalmazon kívül, a realista szovjet filmművészet ragyogó képességeit mutatják be a tömegjelenett­­ek, amelyek természetessége páratlan 4* 0

Next