Szabad Szó, 1959. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)

1959-02-04 / 29. szám

4 A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának munkálatai A február 3-i délelőtti ülés (Folytatás az 1. oldalról) nagy figyelmet fordított és fog fordítani a munka termelékeny­ségének minden eszközzel való e­­melése lenini tanításának megva­lósítására, ami a kapitalizmussal való gazdasági versengés győzel­mének nélkülözhetetlen feltétele. Egyben, ahogyan Lenin rámuta­tott, előrehaladásunkat a munka magasabb termelékenysége felé, saját szovjet módszereinkkel kell, hogy megvalósítsuk-A munka termelékenységének növekedési ütemét illetően, a Szovjetunió túlhaladta a kapita­lista országokat. Amíg iparunk­ban a munkatermelékenység éven­te 6—7 százalékkal növekszik, A­­merika iparában csupán 1,5—2 százalékkal emelkedik. A hétéves terv folyamán a munka termelé­kenységének egy főre számítva 45—50 százalékkal kell növeked­nie az iparban. A munkaterme­lékenység növelésének egyik dön­tő tényezője a munkások, mérnö­kök és technikusok műszaki ki­képzésének és ismereteinek szün­telen tökéletesítése. * F. R. Kozlov ezután kitért a Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportnak bűnös tevékenységére és rámutatott, hogy e sz akadár és frakcionista csoport szétzúzá­sával és eltávolításával a párt még jobban megszilárdította so­rait, még magasabbra emelte a marxizmus-leninizmus magasztos zászlaját. E dicsőséges és legyőz­hetetlen zászló alatt — mondotta a felszólaló — hazánk munkás­­osztálya a leninista párt vezeté­sével 1917-ben a világtörténelem új korszakát nyitotta meg. E zászló alatt most hazánknak új és felette fontos fejlődési sza­kaszába lépünk — a kommunista társadalom építésének szakaszába. Ezután M. G. Pervuhinnek ad­ták át a szót. Különösképpen ki kell emelni, hogy a párt XXI. kongresszusa milyen óriási jelentőségű volt és lesz hazánkra és az egész nem­zetközi életre nézve — mondotta a felszólaló. A Szovjetuniónak az utóbbi évek­ben a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztése terén, a szovjet emberek jóléte emelésének terén el­ért jelentős sikerei a párt általá­nos lenini vonala következetes al­kalmazásának eredménye. A XX. kongresszus határozatai­nak valóra váltásával a párt rövid idő alatt olyan fontos akciókat va­lósított meg, mint a nemzetgazda­ság vezetésének újjászervezése, in­tézkedéseket tett a mezőgazdaság fellendülésének biztosítására és a kolhoz rendszer erősítésére, a köz-­­társasági és helyi szervek jogainak kiszélesítésére stb. Mindez a szo­cialista gazdaság lényeges fejlődé­séhez, a szovjet népnek a kommu­nizmus építése és az államvezetés érdekében kifejtett alkotó kezde­ményezőképességének fejlesztéséhez vezetett. Az idő alatt, míg pártunk és az egész nép — mondotta M. G. Per­­vuhin — cselekvően bekapcsolódott e felette nagy jelentőségű intézke­dések valóraváltásáért folytatott harcba, a Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoport a frakcióharc útjára térve megkísérelte, hogy gá­tat emeljen a XX. kongresszus és az SZKP KB utólagos plenáris ülésein hozott legfontosabb hatá­rozatainak teljesítése elé. Akkor, amikor a kongresszus küldötteinek feltárom ezen ismert tényeket, — mondotta M. G. Pervuhin — kese­rűséggel kell megállapítanom, hogy abban a pártra nézve nagy fele­lősségteljes pillanatban nem tud­tam felismerni idejében a frakcio­nista csoport összeesküvő, pártelle­nes szándékait. A felszólaló kijelentette, hogy el­ítélte és elítéli e csoport frakciós, szakadár, pártellenes tevékenységét és hogy a KB júniusi plenárisán a pártellenes csoportra vonatkozó ha­tározat mellett szavazott. M. G. Pervuhin hozzáfűzte, hogy teljesen egyetért N. Sz. Hruscsov elvtárs­nak mind a jelenlegi kongresszu­son, mind a KB decemberi és más plenáris ülésein előterjesztett jelen­téseiben az e pártellenes csoport tevékenységével kapcsolatos minő­sítésével. Hogyan történt, hogy hibát kö­vettem el? — mondotta M. G. Pervuhin. Abból az alkalomból, hogy a Központi Bizottság megvi­tatta az ipar és az építkezések ve­zetése átszervezésének kérdését, kifejeztem kételyeimet és ellenve­téseimet a tervezett átszervezésre vonatkozó egyes javaslatokkal kap­csolatban. Téves álláspontom e legnagyobb fontosságú kérdésben, mondotta a felszólaló, arra vezetett engem, hogy nagy politikai hibát kövessek el, támogatva a pártelle­nes csoportot. Azt mondotta, hogy a múltban sohasem foglalt állást a KB Elnöksége által kidolgozott vonal ellen és teljes mértékben egyetértett a szűzföldek értékesíté­sével kapcsolatos javaslatokkal, a külpolitikai kérdésekkel. M. G. Pervuhin azt mondotta, hogy hálás a Központi Bizottság­nak, amely lehetővé tette számára, hogy az államapparátusban végzett munkájával helyrehozza a párttal szemben elkövetett hibáját. Ami az ipar és az építkezések vezetésének átszervezésével szemben elfoglalt álláspontomat illeti, mondotta a továbbiakban, úgy vélem, az egész párttal és néppel együtt, hogy mind ezek az intézkedések, mind mások, teljes mértékben helyesek. Jelenleg a Német DK-ban dol­gozom, a Szovjetunió nagyköveté­nek minőségében s így jobban meg­győződöm arról, — hangsúlyozta M. G. Pervuhin — milyen károkat okozott a pártellenes csoport a Szovjetunió külpolitikájának azzal, hogy fékezte egyes — a nemzetközi feszültség enyhítését célzó —­ in­tézkedéseik valóra váltását. M. G. Pervuhin ezután a Berlin kérdésével és a Németországgal megkötendő békeszerződés kérdésé­vel kapcsolatos szovjet javaslatról beszélt. Azt mondotta, hogy ezeket a mélységesen emberi, békés javas­latokat a Német DK egész lakos­sága támogatja. N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió hétéves népgazdaság­fejlesztési tervére vonatkozó jelen­tése a kommunista építés nagy­szerű programjának világos képét nyújtja. A szovjet nép, a XXI. kon­gresszus határozatai alapján, még gyorsabban halad majd előre a le­nini után, a napfényes jövő felé. Biztosítom a XXI. kongresszust, mondotta végezetül M. G. Pervu­hin, hogy mindig őrködni fogok a párt érdekei felett, tevékenyen har­colni fogok a párt általános vona­lának alkalmazásáért, a marxiz­mus-leninizmus diadaláért, a kom­munizmus győzelméért. Jambov tartománybeli kolhoz el­nöknője. Üdvözölték a kongresszust az indiai, ausztráliai, görögországi és mexikói kommunista pártok képviselői. A kongresszus bizottságot léte­sített, amely N. Sz. Hruscsovnak a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számaira vonatkozó beszámolója nyomán határozatot készít elő- A kongresszus február 4-én folytatja munkálatait. A február 3-i délutáni ülés Moszkva. (Agerpres. ) Az SZKP XXI. kongresszusának február 3-i délutáni ülése Kiril Mazurovnak, az SZKP KB Elnök­sége póttagjának elnökletével kez­dődött, aki átadta a szót Antanasz Sznecsikusznak, Litvánia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága első titkárának. A hétéves terv több mint 12 milliárd rubel beru­házását irányozza elő Litvánia népgazdaságába — mondotta a szónok —, amely szám kétszer nagyobb, mint az utóbbi hét év beruházásainak összege. Litvánia dolgozói boldogok, hogy a szov­jet népek testvéri családjában él­nek, a hatalmas átalakulások, a kommunista társadalom építésé­nek korszakában. Dizsuma Durdi Karajev, Türk­­ménia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára beszámolt a kongresszus résztve­vőinek arról, hogy sikeresen befe­jeződött a világ legnagyobb csa­tornája, a több mint 400 kilomé­teres Kara Kum csatorna első szakaszának építése. Joszif Kuzmin, a­z Állami Terv­bizottság elnöke és a Szovjetunió minisztertanácsának alelnöke a Szovjetunió népgazdasága fejlesz­tésének 1959—1965 évi legfonto­sabb ellenőrző számait jellemezve hangsúlyo­zta, hogy a hétéves terv olyan célkitűzéseket jelöl meg, a­­melyeknek valóra váltásához a múltban évtizedekre, sőt évszáza­dokra volt szükség. Az előző gaz­dasági tervek a szovjet állam bi­zonyos fejlődési szakaszára jelöl­tek ki feladatokat, míg a hétéves terv a Szovjetunió 15 éves távla­ti építési tervébe illeszkedik be.. Alekszandr Neszmejanov akadé­mikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, a tudo­mánynak a népgazdaság fejleszté­sében betöltött mind nagyobb sze­repéről beszélt. A továbbiak so­rán Neszmejanov akadémikus fel­sorolta azokat a problémákat, a­­melyeknek a megoldásán a szov­jet tudósok dolgozni fognak. A kongresszus február 3-i esti ülése során felszólalt Szaren Tov­­maszian, Örményország Kommu­nista Pártja KB első titkára és Evgenyija Andrejeva, az egyik Nyomatott întreprinderea „Poligrafică“ Temesvár. SZABAD SZÓ Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak a moszkvai Kalibr műszergyárban mondott beszéde (Folytatás az 1. oldalról) számban. Mezőgazdaságunkat több mint 38.000 traktorral láttuk el. A dolgozó parasztság — megbízható szövetségesének — a munkásosz­tálynak testvéri segítségével szi­lárdan és bizalommal halad a szo­cializmus útján. Dolgozó paraszt­ságunk felhasználja a Szovjetunió kolhozparasztságának gazdag ta­pasztalatait. Fejlődik a tudomány, a művé­szet, az oktatás, a kultúra egyre inkább a széles néptömegek köz­kincsévé válik. A nép életszínvonala évről évre emelkedik. Ez tükröződik a nem­zeti jövedelem növekedésében, a munkások reálbérének és a dolgozó parasztok jövedelmének emelkedé­sében, a lakosságnak eladott köz­szükségleti cikkek mennyiségének növekedésében, és a lakásépítkezé­sek ütemének fokozódásában. Megszilárdult a dolgozók egy­sége a párt és kormány körül, a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetsége és országunk népi rendszere. A szocializmus teljes győzelméért vívott harcban egész dolgozó népünk szilárdan és bizalommal követi a munkásosztály pártját. A szocialista tábor országainak együttműködése és kölcsönös se­gítségnyújtása keretében a Ro­mán NK a Szovjetunió sokoldalú, valóban testvéri támogatását él­vezi. A román nép mélységes hálá­val adózik a nagy Szovjetuniónak a testvéri segítségért és elhatáro­zott szándéka szüntelenül erősíteni barátságát és egységét a nagy szovjet néppel. A szocialista országok legfőbb ereje megingathatatlan egységük­ből és szolidaritásukból fakad. Az SZKP XXL kongresszusán is­mételten és erőteljesen kifejezésre jutott a szocialista tábor egysége és összeforrottsága. A román nép hozzá fog járulni a szocialista tábor egységének szüntelen erősítéséhez. Munkásosz­tályunk és pártja előmozdít­ják a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrottságának megszilárdu­lását. Kedves elvtársak és barátaink! A Szovjetunió, a népi Kína és a szocialista tábor többi országának felfelé ívelő haladása merőben kü­lönbözik a kapitalista világban egyre hangsúlyozottabban megnyil­­vánuló válságjelenségektől és gaz­dasági ellentmondásoktól. A lendületteljes békés építőmun­­ka a Szovjetunióban és a többi szocialista országokban ékesen bi­zonyítja, hogy ezek az országok a békére és a békés egymás mellett élésre törekednek. A nemzetközi események alaku­lása teljes mértékben igazolja az SZKP XX-ik kongresszusának azt a tételét, hogy napjainkban meg lehet előzni a háborút. Az imperia­lista ármánykodások ellen a béke hatalmas erői kelnek harcra világ­szerte. Ezen erők első soraiban a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa halad. Következetes békepolitikájuk a tartós békéért vívott harc döntő tényezője. Az SZKP XXL kongresszusa munkála­tai során megvizsgálja a szovjet állam gazdasági fejlesztését az el­következő években. A kongresszus munkálatait a népek újabb óriási hozzájárulásának tekintik a világ­béke erőinek növeléséhez és meg­erősítéséhez. Országunk dolgozóinak nevében újabb győzelmeket kívánunk önök­nek, kedves elvtársak, az összes szovjet embereknek, az SZKP XXI. kongresszusán kijelölt nagyszerű feladatok valóraváltásában a Szov­jetunió népeinek javára, az egész haladó emberiség javára. Éljen a nagy szovjet nép és di­csőséges vezetője — a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a román és­­ a szovjet nép testvéri barátsága! Éljen a szocialista tábor orszá­gainak megbonthatatlan egysége! Éljen a világbéke! Testvérpártok kongresszusi küldöttei a moszkvai dolgozók között Moszkva, (Agerpres), — TASZSZ. Az SZKP XXI. kongresszusán részvevő kommunista- és munkás­pártok küldöttségei február 2-án ellátogattak számos moszkvai üzembe és gyárba, ahol a szovjet dolgozók nagygyűléseket rendeztek tiszteletetükre. Eddig a Kínai NK, Albánia, Ro­mánia, Magyarország, Anglia, Chile, Argentina, Dánia, Franciaor­szág, Venezuela, Japán, Indonézia, Izrael, Norvégia, Ausztrália, az Amerikai Egyesült Államok, Olasz­ország, Izland, Marokkó és más országok küldöttségei keresték fel a moszkvai vállalatokat. Az üzemek és gyárak munká­sainak, mérnökeinek és tisztvise­lőinek nagygyűlésein a külföldi pártküldöttségek tagjai beszédet mondottak; a moszkvai dolgozók melegen ünnepelték a testvérpár­tok küldötteit. A DENAM­I (Franciaország) Fi­ves — Lille fémipari üzemek több mint 5.000 munkása és tisztviselője tilta­kozó tüntetést rendezett, mert az ad­minisztráció elhatározta, hogy elbo­csátja a vállalat Lille-i üzemének mun­kásait. A tüntetők plakátokat vittek a következő felirattal: ,,Nem engedünk senkit, elbocsátani“, „Dolgozni aka­runk!“ A HAITI „FORRADALMI FRONT“ bejelentette tiltakozását az USA kü­­lügyminisztériumánál amiatt, hogy az Egyesült Államok támogatja Duva­­liert, Haiti diktátorát. Az üzenet hang­súlyozza, hogy az Egyesült Államok­nak be kell szüntetnie a haiti dikta­tórikus rendszernek nyújtott pénzügyi, katonai és erkölcsi támogatást. OLASZORSZÁGBAN február 1-én általános sztrájkot hirdettek az ének­karok és szimfonikus zenekarok tagjai. A sztrájkolók béremelést követelnek. A sztrájk miatt Rómában, Milánóban, Firenzében, Nápolyban és más olasz városokban szünetelnek a szimfonikus hangversenyek és operaelőadások. AZ USA külföldi segélyprogram­jának tanulmányozására alakult bi­zottság két tagja — George McGuy, az USA volt törökországi nagykövete, és Arthur Radford tengernagy, a vezér­kari főnökök egyesített csoportjának volt elnöke — Isztambulba érkezett. ATHÉN egyik legforgalmasabb ut­cájában áruház nyílt meg szovjet me­zőgazdasági gépek eladására. Ez Gö­rögország egyik legnagyobb ilyensze­­rű áruháza, amelynek kiváló minősé­gű árui máris magukra vonták a hiva­talos és üzleti körök figyelmét. A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG és a Német DK kormányküldöttségei­nek Prágában folytatott tárgyalásai után a napokban aláírták az 1961 — 1965 évekre szóló kereskedelmi egyez­ményt. NYUGAT-NÉMETORSZÁG Szociál­demokrata Pártja egy kimutatást nyúj­tott be a Bundestaghoz arról, hogy tÁiÁr° a bundestai választások, vagyis 1957 szeptemberétől 1958 júniusáig 147 ár­emelés volt. Megdrágult a többi között a szén és acél, a kenyér, cukor, tej és hús, a gáz- víz- és villanyszolgál­tatás, s a szállítási és postadíjszabás. A nyugat-berlini Telegraph ezzel kap­csolatban azt írja, hogy a Német SZK- ban szüntelenül emelkednek az árak. ARGENTÍNÁBAN ismét 35—40 szá­zalékkal megdrágult a kenyér és más sütőipari termékek ára. Az utóbbi na­pokban a konzervek és a kondenzált tej 50 százalékkal, a kávé 100 száza­lékkal drágult. A tojás ára néhány nap alatt négyszeresére emelkedett. VARSÓBAN január 30-án aláírták a Lengyel NK és a Kínai NK idei kul­turális egyezményét. A terv szerint a lengyel Mazowsze együttes ellátogat Kínába, míg a szicsuani opera együt­tese Lengyelországban vendégszerepel. Ugyanakkor sor kerül tudósok, diákok és írók kölcsönös látogatás­á­ra. Az év folyamán több kiállítást is rendeznek. FEBRUÁR 2-án reggel hat óráig a harmadik szovjet mesterséges hold 3.639-szer kerülte meg a Földet. Mansfield szenátor merev álláspontját New York­ (Agerpres).­­ A United Press International hírügynökség washingtoni tudósí­tója közli, hogy Mansfield­ szená­tor, a szenátus demokratapárti csoportjának vezetője a következő kijelentést tette: „A nyugati orszá­goknak mind Berlin, mind pedig Németország kérdésében le kell mondaniuk merev álláspontjukról.. Gondosan tanulmányoznunk kell, hogy a jelenlegi helyzetben milyen utat választunk“, helyteleníti az USA a német kérdésben Mansfield hangsúlyozta: „abba kell hagynunk azt, hogy az oro­szok minden javaslatára gépiesen nemmel válaszoljunk. Esetleg te­gyünk mi is néhány javaslatot, hogy legalább időnként pozitív eredmények szülessenek az oroszok­kal folytatott tárgyalásainkon. Az oroszok legalább értésünkre adták, hogy a maguk részéről hajlandók megvizsgálni a másik fél javasla­tait, a Nyugat azonban egyetlen javaslatot sem tett­. Szerda, 1960 február 4 Oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo<XV 11 év a barátság és gyümölcsöző együttműködés szolgálatában Az SZKP XXL kongresszusa munkálatainak ünnepi, felemelő tanulságokkal és célkitűzésekkel teli napjaiban népünk ma, feb­ruár 4-én jelentős eseményre emlékezik. Ma is éve, hogy a­­láírták a román-szovjet barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyezményt. Most, amikor a Szovjetunió je­lene és jövője oly kézzelfogha­tóan rajzolódik ki a kommuniz­mus építőinek kongresszusán el­hangzott jelentés nyomán, most, amikor a történelmi fejlődés vo­nala azt mutatja, hogy a szo­cialista tábor országai nagy vo­nalakban együtt fognak belépni a kommunista társadalom nap­fényes korszakába, ez az évfor­duló különös jelentőségűvé vá­lik. A román és a szovjet nép ba­rátsága, a „nagy barátság", a­­hogy népünk elnevezte, szilárd alapokon áll. Nem szólva azok­ról a sokrétű és szoros kapcso­latokról, melyek népünk és az orosz nép között a közös, há­nyatott történelem során kiala­kultak, a „nagy barátság“ új és minden eddiginél mélyebb gyökerei akkor fogantak meg, mikor 1944-ben a Szovjetunió dicsőséges hadserege testvéri segítséget nyújtott népünknek. Ez a segítség döntően hozzájá­rult ahhoz, hogy hazánkban végleg megszűnjön a fasizmus népnyúzó rendszere és lehetősé­get adott a román nép szabad fejlődésének­­ megindulásához. Mikor 1948-ban a szerződést a­­láírták, már túljutottunk az el­ső nehézségeken. Ez, és min­den azután következő, sikerünk és megvalósításunk szorosan, elválaszthatatlanul összefügg a nagy szovjetországgal való ba­rátságunkkal, a szovjet néptől kapott önzetlen, állandó segít­séggel. Népünk egész éle­tében, állami életünk, gaz­dasági és kulturális fejlődésünk minden mozzanatában ott tük­röződik az a merőben új, szo­cialista viszony, amely orszá­gaink, népeink között kialakult. Hazánknak a múltban is vol­tak kapcsolatai, de nem szocia­lista, hanem kapitalista or­szágokkal Ezek szitták a vé­rünket, nyomorba taszítottak és magukkal ragadtak egy igaz­ságtalan, pusztító rablóháború­­ba. Az imperialista nagyhatal­makkal való „kapcsolataink” az úr és szolga, a kizsákmányoló és kizsákmányolt „kapcsolatait" jelentették- Ha­ volt valaki, a­­ki hazánkban ezeknek a kap­csolatoknak is haszonélvezője lehetett, úgy ez a burzsoázia és a földesúri osztály volt. A szocialista országok nem ismernek egymás között ilynemű kapcsolatokat. Hazánk barátsá­ga és együttműködése a Szov­jetunióval az egyenjogúság, a nemzeti függetlenség kölcsönös tiszteletben tartása elvén alapul. Barátai és szövetségesei va­gyunk a Szovjet­uniónak, mert lé­tezik és erősödik fejlődésünk, tevékenységünk elvi-ideológiai alapjainak egysége. Létezik és erősödik az osztálypolitikának töretlen vonala, melyen marxi­leumai pártjaink vezetnek ben­nünket. Létezik és erősödik szo­cialista építésünk, a boldog em­berhez méltó élet építésének vi­lágos, alapvető kérdéseiben és célkitűzéseiben azonos útja. Az elmúlt 11 év alatt kap­csolataink, együttműködésünk hihetetlenül sokoldalúakká, kiter­jedtekké váltak. A Szovjetunió, az idősebb, tapasztaltabb test­vér, minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált, hogy segít­sen népünknek nehéz, építő har­cos munkájában. Hosszú volt az út, az első szovjet gyapot­­báláktól 1945-ben, a szovjet se­gítséggel felépült atomreaktorig és ciklotronig. Hosszú út, mely­nek útjelzőjül ott állnak a gyá­rainkban dolgozó szovjet gépek, a kohóinkban izzó szovjet vas­érc, a szovjet könyvek, a szov­jet emberek, akik élőszóval és írásban elhozták az immár kom­munizmust építő nagy nép leg­jobb tapasztalatait. Mi is ad­tunk abból amit alkottunk, ad­tunk szakembereink, élenjáró dolgozóink, tudósaink tapaszta­latából, adtunk földünk és gyá­raink termékeiből. Gazdasági é­­letünk e szoros kapcsolatának, minden nap minden órájában új eredményei születnek: trak­tor és kombájngyártásunk roha­mos fejlődése éppúgy, mint első antibiotikum gyárunk vagy mű­anyagiparunk első, biztató lé­pései. De túl a gazdasági e­­gyüttműködés egyre dúsabban gyümölcsöző területén, népeink mindjobban megismerik egy­más kultúráját, művészetét, iro­dalmát és ez egyre bensősége­sebbé teszi barátságunkat. Ba­rátságunkat, mely végleges és elszakíthatatlan. Barátságunkat, mely a szocialista országok szi­lárd szövetségének láncszeme és mint ilyen gátat emel bár­milyen ellenséges imperialista mesterkedés előtt. Ezen az év­fordulón népünk büszkén gon­dol a szovjet néppel való „nagy barátságára" és meleg baráti, testvéri üdvözletét küldi a kom­munista társadalom építőinek. SARDI IMRE o pooő 6 í>00<XXXXXX>00000<XX><XXX»0<XXX>00000000000<XXXXXX>000000000000000<XXXX>00000<X>0' N. Sz. Hruscsov fogadta Aidátok « 1959. évi a Német SZK moszkvai nagykövetét Moszkva. (Agerpres.) — TASZSZ. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke feb­ruár 2-án fogadta H. Krollt, a Német SZK rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét és be­szélgetést folytatott vele. Jelen volt V. A. Zorin, a Szov­jetunió külügyminiszterének he­lyettese. 16 év a sztálingrádi győzelem óta Sztálingrád. (Agerpres). — TASZSZ: Sztálingrád lakosai február 2-án ünnepelték a hitleristák végzetes sztálingrádi vereségének 16. évfor­dulóját. Azóta a romok helyén egy telje­sen új, a réginél sokkal szebb város épült fel a Volga jobbpartján, mintegy 60 kilométer hosszúság­ban. Csupán a múlt évben 12.000 munkás és tisztviselő család köl­tözött be új lakásába. Sztálingrád ma három és félszer annyi ipar­cikket gyárt, mint a háború előtt. A közelmúltban helyezték üzembe a sztálingrádi vizierőmű — a világ legnagyobb vizierőművének b­első turbináját; az aluminium-gyár és más nagykapacitású üzemek is megkezdték a termelést. A hősi vá­ros gyártmányait több mint húsz országba exportálják. Román dokumentumfilmet mutattak be Stockholmban Stockholm. (Agerpres). — A Svéd—Román Baráti Társaság január 30-án estélyt rendezett a stockholmi Medborgarbuset terem­ben. Az estélyen jelen voltak diploma­ták, a művészeti és kulturális élet számos képviselője, újságírók és nagyszámú közönség. Karl Otto Zamore, svéd író vázolta népi de­mokratikus rendszerünk gazdasági eredményeit és beszámolt a romá­niai tömegeik kulturális színvona­lának emelésében kivívott sikereink­ről. Az estélyen Gunnar Hans népi zenekara svéd népizenét játszott, majd bemutatásra került a Retye­­zát cmű román dokumentumfilm, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. szovjet-román kölcsönös­ áruszállítási egyezményt Moszkva. (Agerpres). — Az Agerpres munkatársa jelenti: A Román Népköztársaság Kereskedelemügyi Minisztériuma és a Szovjetunió Külkereskedelmi Minisztériuma között baráti és együtt­működési szellemben lefolyt tárgyalások eredményeként, február 2-án Moszkvában aláírták a Román Népköztársaság és a Szovjetunió 1959 évi kölcsönös áruszállítási egyezményét. Az egyezmény előirányozza az árucsere további növelését, 1958 hoz képest, ami hozzájárul Románia és a Szovjetunió gazdasági együttműködésének erősödéséhez és a kölcsönös előnyös árucsere fejlesztéséhez. A Szovjetunió egyebek között nehéz hengerelt árut, vasércet, kokszot, színesfémeket, ipari felszerelést, gyapotot és a román nép­gazdaság számára szükséges egyéb árukat szállít a Román Nép­köztársaságnak. A Román Népköztársaság kőolajipari termékeket, hajókat, fűrész­árut, cementet, vegyi termékeket, friss és feldolgozott gyümölcsöt, bútort és más árukat exportál a Szovjetunióba. Az egyezményt román részről M. Popescu kereskedelemügyi mi­niszter, szovjet részről pedig N. Sz. Patolicsev külkereskedelmi mi­niszter írta alá. Megnyílt az ázsiai és afrikai ifjúság konferenciája Kairó. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A kairói egyetem nagy előadótermé­ben február másodikén több mint 4.000 vendég jelenlétében megnyílt az afrikai­ és ázsiai országok ifjú­ságának konferenciája, amelyet az afrikai és ázsiai országok kairói ér­tekezletének határozata értelmében hívtak össze. A konferenciát Yuszef Es­­szibaj, az afrikai és ázsiai országok Szoli­daritási Tanácsa állandó titkárságá­nak főtitkára nyitotta meg, aki a je­lenlévők viharos tapsa közepette fel­olvasta N. Sz. Hruscsov és Nasszer elnök üdvözlő táviratait. Ezután An­­vad Szadat, az Egyesült Arab Köztár­saság Nemzeti Szövetségének főtitká­ra melegen üdvözölte a konferencia részvevőit. A konferencia első ülésén 42 or­szág küldöttei vettek részt, közöt­tük az Algériai Köztársaság, Afga­nisztán, Dél-Arábia, a Kínai Népköz­társaság, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság, Ceylon, a Guineai Köztársaság, Irak, Jordánia, Japán, Libanon, Líbia, a Szovjetunió, a Dél afrikai Unió, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság és más országok és területek küldöttei; megfigyelőként jelen vannak a Béke Világtanács, a Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség, az UNESCO, az Arab Liga és más nemzetközi szervezetek képvise­lői. Tömeggyűlések Olaszországban egy demokratikus kormány megalakításáért A TASZSZ Róma­ (Agerpres), jelenti. — Rómában, Genuában, Trentóban, Firenzében és más olaszországi vá­rosokban, február 1-én nagygyűléseket tartottak; a dolgozók olyan demokra­tikus kormány megalakítását követel­ték, amely meg tudja oldani az ország égető problémáit, meg tudja szüntet­ni a munkanélküliséget és a nyomort, véget tud vetni sok tartomány gaz­dasági elmaradottságának és függet­len nemzeti politikát folytat. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt KB helyettes főtitkára kijelentet­te, hogy a jelenlegi válságot főképpen a Fanfani kormány politikája és a népi tömegek szükségletei közötti ellent­mondás idézte elő. Fanfani kormányzá­sának hét hónapja alatt nemcsak i­or nem kezdett hozzá Olaszország lej­égetőbb problémáinak megoldásáho hanem a nagy monopóliumokat tám­o­gató politikájával a tönk szélére ii­tatta a kis- és középvállalatokat és sú­lyosbította a nép anyagi helyzete Az olasz dolgozók a társadalmi refo­mok politikáját követelik -- mondott Luigi Longo — olyan politikát, amel a haladás útjára térítse az ország. Befejezésül rámutatott arra, hogy i „új, demokratikus kormány megalakítá­sáért vívott harcban széleskörű egysé hozható létre a lakosság különböző ré­tegei között. A Belga-Kongó-i események valódi oka: Az afrikaiak ki akarják vívni függetlenségüket London. (Agerpres). — A Times cikket közöl a Belga- Kongó-i helyzetről brüsszeli tudó­sítójának tollából. A cikk rámutat arra, hogy „továbbra is sok benn­szülöttet tartóztatnak le“. „Leopold­ville környékén a rendőrség tovább folytatja a „tisztogatást“. Feltehető, hogy Stanleyvilleben is megmoz­dulásokra kerül sor“ — írja a lap. Mint a Times kiemeli, kudarcot vallottak mindazok a kísérletek, a­­melyek a „kommunizmus beszűrő­désével“ próbálták magyarázni a Belga-Kongóban folyó nemzeti fel­szabadító mozgalmat. A lap vilá­­gosan rámutat az események valódi okára: „az afrikaiak ki akarják vívni függetlenségüket, amely véle­ményük szerint egyenlő jogokat jelent és közvetlen részvételt az államvezetésben. Kemény harcot vívnak a közlekedési szabadságért, a szervezkedési jogért, a vallás- és sajtószabadságért­. Szerkesztőség (Telefon 55-94, 55-95) és kiadóhivatal (Telefon 55-74), L. Engels­ utca 2. szám.

Next