Szabad Szó, 1967. július-szeptember (24. évfolyam, 6957-7033. szám)

1967-08-02 / 6984. szám

Folyamatosan értékesítjük a zöldségféléket AZ ARAD RAJONI termelő­szövetkezetek gazdasági életében a zöldségtermesztési részlegeknek igen nagy fajsúlyuk van. A ter­melőszövetkezetek Arad rajoni szövetsége szoros együttműködés­ben dolgozik az MTSZ-ekkel, s az a törekvésünk, hogy a föld­művesek azokat a zöldségféléket termesszék, amelyekre a legjobb adottságok vannak. Kisiratoson, Kürtösön, Mácsán, Sofronyán, Szentmártonon, s néhány más mezőgazdasági termelőszövetke­zetben a korai paradicsom, Kis­­peregen a paprika termesztésére szakosítottuk a kertészetet. Az Arad környéki MTSZ-ek elsősor­ban a belső piac, a Refacerea gyár ellátására hivatottak. Rajonunk termelőszövetkezetei­ben megvan annak a lehetősége, hogy az árutermelési tervet tel­jesítsék. Idén, a múlt évhez vi­szonyítva nagyobb mennyiségű műtrágyát vásároltak, s a mű­anyag-fólia használata és az ön­tözés is újabb területeket hódít. Ezen intézkedések konkrét ered­ménye abban jut kifejezésre, hogy a termelőszövetkezetek ko­ra tavasztól késő őszig a bel­földi és a külföldi piacokon nagy mennyiségű zöldségfélét tudnak értékesíteni. A termelőszövetkezetek Arad rajoni szövetségének egyik fő célja megszervezni a termelt áru értékesítését a mezőgazdasági szövetkezetek támogatása révén az állami és szövetkezeti szerve­zetekkel való szerződéskötés te­rén, valamint a termékeknek a szövetkezetek által közvetlenül a piacon vagy a szövetségek közvetítése útján való eladása terén. Ezen alapvető kötelessé­günknek igyekszünk eleget tenni. A termelőszövetkezetek és a zöldség- és gyümölcs felvásárlá­sával foglalkozó Arad rajoni vál­lalat között szoros kapcsolat ala­kult ki. A grafikontervet közö­sen készítettük el és arra is ki­terjedt a figyelmünk, hogy az MTSZ-ek vezetőtanácsai az áru értékesítését hozzáértő emberek­re bízzák. A zöldségfélék átvé­tele elég gyors ütemben halad. Különösen a kürtösi átvevőköz­pont dolgozói végeznek jó mun­kát. Az MTSZ-ekben a korai paradicsom és a többi zöldség­féle szedésével és osztályozásá­val hozzáértő kertészek foglal­koznak. EBBEN AZ IDŐSZAKBAN földművese­ket, hogy a nagy mennyiségű zöldségfélét folyamatosan szed­jék, s a külföldi és a belföldi piacokra jó minőségű árut szál­lítsanak. Az MTSZ-ek július 1-ig 1600 tonna korai paradicsomot, 450 tonna uborkát, 970 tonna új burgonyát, jelentős mennyisé­gű káposztát, földiepret és egyéb zöldségfélét küldtek külföldre. Különösen a mácsai, a kürtösi, kisiratosi, pécskai, koreai, maj­­láthfalvi, szentmártoni és a szem­laki termelőszövetkezet kerté­szei értékesítettek nagy mennyi­ségű árut. A belső piac folyamatos ellá­tásáért is nagy erőfeszítéseket tesznek. A többi között zöldhagy­mával, salátával, borsóval, ubor­kával, káposztával, burgonyával, csipőspaprikával és korai para­dicsommal járultak, illetve já­rulnak hozzá termelőszövetkeze­teink a lakosság ellátásához. RAJONUNK TERMELŐSZÖ­VETKEZETEINEK termékei tar­tományunk határain túlra is el­jutnak. A szövetkezeti szövetség tanácsa más tartomány­beli szö­vetkezeti szövetségekkel elég szo­ros kapcsolatot alakított ki. A megrendeléseknek megfelelően készítjük el a grafikontervet. Az MTSZ-ek a korai zöldségfélék jelentős részét Krisána, Kolozs­vár, Maros-Magyar Autonóm tar­tományban s más nagy munkás­központokban adták el. Azt is meg szeretném említeni, hogy egyes termelőszövetkezetek­ben nem tartják szigorúan tisz­teletben a grafikontervet. Az is előfordul, hogy a zöldségfélék osztályozását felületesen végzik. A zöldségfélék felvásárlásával foglalkozó vállalat egyes dolgo­zói pedig a jó minőségű árut le­értékelik. A termelőszövetkezetek Arad rajoni szövetsége, szoros együtt­működésben az MTSZ-ekkel és a zöldségfélék felvásárlásával foglalkozó vállalattal, a kampány teljében arra törekszik, hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek a nagy mennyiségű árut folyamatosan, jó körülmények között tudják értékesíteni, hozzá­járulva ily módon az exportterv teljesítéséhez, a belső piacok jó ellátásához és a pénzbevétel, a munkaegység értékének növelé­séhez. Pascali Vasile, az MTSZ-ek Arad rajoni szövetségének mérnöke na mozgósítjuk a A Resicai Gépgyártó Üzem­ két élmunkása, Gál Hermann és Mun­teanu Petru VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ RKP BANAT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6984. szám 4 oldal­ára 25 bani Szerda, 1967 augusztus Mint vasúti dolgozó, beosztásomnál fogva, eléggé sokat já­rok mindenfelé, dehát nem kell vasúti dolgozónak lenni ah­hoz, hogy véleményt mondjon valaki az utasellátásról az állo­másokon, hiszen a legtöbb embernek alkalma van utazásra (ha máskor nem, hát a pihenőszabadság idején), s különösen hosz­­szabb úton, bizony nagyon jólesik, ha a vasúti restiben ehet valamit, megihat valamilyen hüsítő italt. Az alábbiakban né­hány személyes tapasztalatomról szeretnék beszámolni, az utasellátásról tartománybeli állomásokon. KÜRTÖS, e határállomás ven­déglője, mondhatni, valóban ven­déglátó egység, nemcsak a beren­dezése vonzó, hanem a pincérek is nagyon figyelmesek, gyorsak a kiszolgálásban, a menü változa­tos, a tisztaság pedig példás; ter­mészetes az is, hogy e helyen, ahol nagyon sok idegen is meg­fordul, a személyzet három-négy nyelvet is beszél... Az ARADI ÁLLOMÁS étterme is szépen berendezett, tiszta, a személyzet eléggé udvarias, étel­választék is­­ akad. Itt azonban már olyasmivel is találkozol, ami bizony hibás: nem mindig kaphatsz például gratárt.. . csak a nap bizonyos szakában, „mi tib­il“ pedig egyáltalán nem. A személyzet azt állítja, azért nem tartanak „mititeit“, mivel hát ők... első oszályú vendéglő... Legyen szabad azonban megje­gyeznem, hogy a fővárosi legelő­kelőbb éttermekben is kapható „mititei“... dehát, úgy látszik, az aradi resti még ezeknél is „előkelőbb“, s nem hajlandó „mi­­titei“-rel rontani a „Hírnevét“... Másik hiba itt, hogy az utas ne­hezen kaphat valamilyen , hideg ételt, amit becsomagolhatnának (például hideg sültet stb.). TEMESVÁR, ÉSZAKI PÁLYA­UDVAR — a tartomány egyik legforgalmasabb állomása. Az étterme azonban távolról sem elégíti ki az igényeket. Már a­­hogy belépsz, kedvezőtlen képet alkotsz magadnak a nem éppen túlzott tisztaság miatt: az abro­szok ételfoltosak, itt-ott italfol­tokkal tarkítva; az egész helyi­ség levegője nehéz, füstös — nincs megfelelő szellőztetése. Ha mégis elhatározod magad, hogy rendelsz valamit, bizony elég sokat kell várnod, míg hozzád érkezik a pincér; az ételválasz­ték annyira sovány, hogy egy­kettőre végez a pincér a felso­rolással: egy „csorba“, nagynéha leves és két-három féle második­­fogás, rendszerint mindig ugyan­az. Amikor megkapod az ételt, arról meg kiderül, hogy langyos, vagy éppen hideg, eléggé szel­­len... Reggelenként nagy a for­galom itt: az utasok a restin keresztül közlekednek, jönnek a vonatoktól, mennek a vonatok­hoz, ráadásul a csomagolóeszkö­zöket, üres üvegeket ott halmoz­zák fel a bejáratnál... BUZIÁS és LUGOS a tarto­mány két további forgalmas ál­lomása, az első a gyógyfürdője miatt, a második pedig mivel több vonal csomópontja, rajoni székhely, iparváros stb. Itt a vendég meg kell elégedjen egy­­egy fajta levessel, második fo­gással; ha az útra akar csoma­­goltatni, nagyon sokat kell vár­nia, míg elkészítik. E vendéglők hűtőszekrényeiben... konzerve­­ket, csokoládét, édességeket ta­lálhatsz, a legkevésbé azonban azt, amit hűteni kellene: a hű­­sítőitalt... KARÁNSEBES vasútállomásá­ra, a környékbelieken kívül, so­kan érkeznek olyanok, akik a szomszédos hegyekben akarják tölteni pihenőszabadságukat. Az állomás vendéglőjének falán fel­iratok: „Nem szolgálunk ki a bárnál“, „Válogatott italokkal szolgálunk“, „Énekelni tilos“, „Tejfeles, túrós mamaligával szolgálunk“... A valóságban a­­zonban mindezen feliratoknak éppen az ellenkezőjét kapod e testiben, ha véletlenül helyet foglalnál — bár ehhez bizonyára nincs semmi kedved, tekintve a helyiség és az abroszok — eny­héin szólva — kétes tisztaságát. . . De talán ennyi elég is annak szemléltetésére, hogy a tarto­mány sok állomási vendéglőjé­ben az utasellátás még távolról sem kielégítő, sem az elemi tisz­taságot, sem a kiszolgálást, sem pedig az ételválasztékot illetően. Ráadásul, meleg ételek rendsze­rint csak a nap bizonyos­ szaká­ban kaphatók, pedig hát az utas akkor enne valamit, amikor van ideje erre, amikor érkezik, vagy indulás előtt, tehát a nappal és az éjszaka bármilyen szakában kellene kapjon valamilyen me­leg ételt, méghozzá a lehető leg­nagyobb választékban, hogy vál­tozatos igényeket elégítsen ki s végre leszokhassunk arról, hogy „otthonról csomagoljunk“ (ez ugyanis távolról sem „mo­dern“...). További megjegyzé­sem: nem mindenki hajlandó időt veszíteni, vagy pénzt áldoz­ni vasúti éttermi kosztolásra, vi­szont valamilyen meleg étel (pél­dául kávé, virsli stb.) jólesne ne­ki, miért ne biztosíthatnánk az ilyenfajta utasnak is mozgó bü­fét például, melegítő tartályok­kal, ahonnan mindig melegen szolgálhatnák fel a kávét és más ételt? Azt hiszem, nagyon sok utas véleményét kifejezem akkor, a­­mikor azt állítom, hogy az utas­ellátásban is sokkal több kezde­ményezőkészségre volna szükség, azért, hogy kielégítsük a legvál­tozatosabb igényeket és hozzá­igazodjon ez az ellátás a külön­féle utasok pénztárcájához is. Sura Ion, a Tartományi Vasútigazgatóság dolgozója A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: A tartományi ke­reskedelmi igazgatóság figyelmébe ajánljuk a fenti észrevéte­leket, hogy az illetékes vasúti és közétkeztetési szervek közre­működésével megoldást találjanak. A rékási állami gazdaság szőlővel beültetett domboldalain új, korszerű traktorok jelentek meg. Ezek segítségével sikerült megoldani a gondozási és talajművelési munkálatok gépesítését MAI SZÁMUNKBAN Művelődési jegyzetek (2. oldal) KISZ-élet: Fokozzák a fiatalok részvételét a munkában Cikkeink nyomán Sport (3. oldal) Új tájat varázsol az emberi akarat Minden nap elteltével egyre jobban kibontakozik az új vá­ros képe, az építők szüntelenül növelik arányait. A régi és az új Orsová közti különbség be­szédesen igazolja, hogy az igé­nyek egyre növekszenek s a tervezők, építők igyekszenek lé­pést tartani ezzel. — Idén, az első félévben si­került negyven lakással többet átadnunk a használatnak — mondotta leplezetlen büszke­séggel Reinholz Péter, az új­város építői „vezérkarának" főnöke, az építőtelep vezetője. — Mennyi idővel előbb adták át a lakásokat? — Körülbelül egy hónappal a határidő előtt mindegyik lakást, tömböt. Idei tervünk 340 lakást irányoz elő. Mi 460-at vállal­tunk, de szándékunk, hogy 500-at építünk fel. S hogy az építés gyorsított üteme nem megy a munka minőségének rovására, arról az tanúskodik, hogy legutóbb is „kitűnő“ minősítéssel vette át a megrendelő a lakótömböket. Meglátogattam néhány nem­rég elkészült épületet. A kettes számú tömb már „kulcsra“ kész, a lakókat várja, a beköl­tözést. Korszerű vonalával, ki­vitelezésével különösen szép látványként illeszkedik az új­város összképébe; színe, formá­ja egyéni varázst kölcsönöz, harmonikusan eggyé olvad az országutat két oldalról kerete­ző tömbökkel. Néhány lakás megtekintése meggyőz, hogy az átvevő nem túlzott, amikor a jó minősítést adta. A lakások szépek, levegő­sek, világosak, a munka minő­sége valóban megfelelő. Az egyes számú blokkban most dolgoznak a kikészítők. Ott találkoztam a Burcutean családdal. A családfő, Gavril, a kikészítők csoportjának fele­lőse, a felesége, Catifa és fia, Sabin szintén szobafestő és má­zoló. A család a városépítők veteránjai közé tartozik. A múlt év augusztusa óta dolgoz­nak itt, részük van mindegyik lakás kikészítésében, kezdve a legelsőtől. S ha a határidő e­­lőtt történő átadásnál a lakó­tömbök „kiváló“ minősítést kap­nak, az kétségtelenül az egész munkaközösség — s ugyanak­kor a Burcutean család — ér­deme is. Érdekes jelenséggel találkoz­tam az újvárosban. A házak a szó szoros értelmében „kinőt­tek" a földből s alapjuk is kiáll vagy másfél méternyire. Attól felfelé az épület már be van vakolva. Már költözhetné­nek az új lakók. Ám még nem lehet, mert a tömbök közötti területet fel kell tölteni a va­kolat alsó széléig. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy másfél méternyivel emelkedik az egyes számú tömb környékén a föld szintje. Az egyes számú tömb emeleti erkélyéről mutatja Ior­­dache Dumitru, a ballaszt­osztályozó és a betonkeverő részleg mestere: — Itt, a tömb mellett néhány méterrel lesz majd a víz szint­jének felső határa. Gyönyörű kilátás nyílik majd a hatalmas tóra... A tó helyén egyelőre még a Cserna követi évezredes med­rében megszokott útját, de az egész környék jelenlegi képé­nek „záros határideje“ van. Új tájat varázsol ide az emberi akarat. S az építők legfőbb gondja: hogyan lehetne idén 500 lakást felépíteni? Gere Vilmos HAZAI KRÓNIKA A Románia Szocialista Köztársaság Nemzeti Bankja 1967 augusztus 7-től új 25 lejes bankjegyet hoz forga­lomba az állam „Republica Socialistă România“ elneve­zésével. A Minisztertanács határo­zatának előírásai értelmében a jelenlegi 25 lejes bank­jegynek, amelyet az állam „Republica Populară Româ­nă“ régi elnevezéssel nyom­tattak, továbbra is teljes for­galmi értéke lesz az uj 25 lejes bankjeggyel párhuza­mosan. Az uj 25 lejes bankjegyet fehér papírra nyomtatták, a papír egész felületén cikk­cakkos vízjelek vannak. A bankjegy alapszíne sötét olaj­zöld barnával. Egyik oldalára Tudor Vladimirescu arcképét, a „Banca Naţională a Re­publicii Socialiste România" kibocsátó bank elnevezését, az ország címerét, a bank­jegy értékét, a sorozatszámot és a rendszámot, az „1966"-os kibocsátási évet, a másik ol­dalára pedig az állam „Re­publica Socialistă România" elnevezését, a vajdahunyadi kohászati kombinát látképét és a bankjegy értékét nyom­tatták.­­ A vaskapui hidroener­­getikai és hajózási rendszer építőtelepének több objek­tumánál az építkezési és sze­relési munkák a grafikonok előtt járnak. A zsilipeknél, az egyik legfontosabb mun­kálatnál, már a teljes beton­mennyiség csaknem egyhar­­madát kiöntötték. Itt naponta több mint 390 vagon betont öntenek és mintegy 18 vagon vasarmaturát szerelnek fel. Az új vasútvonalnál és or­­szágútnál két hónappal meg­előzték a tervelőirányzatot. Az építkezési vállalat mun­kaközössége a két közlekedési útvonalon épülő kilenc alag­út közül hetet már befeje­zett, mi A iaşi-i antibiotikum­­gyárban mintegy 9000 négy­zetmétert kitevő új termelési területet építenek. Az új épületekben helyezik el a félszintézises antibiotikumok és a biostimulátorok osztá­lyát, a mikroorganizmusokat szolgáltató törzsek kikísérle­tezésének és ellenőrzésének állomását, a biológiai és a fizikai-kémiai laboratóriumo­kat, az üzemi kutatólabora­tóriumot és a nyersanyag­­raktárakat. S­ Bekapcsolták a borsai 110 kilovoltos állomást és a Tob­aga hegycsúcs közötti nagyfeszültségű új vezetéket, amely a környéken folyó geo­lógiai kutatásokhoz szükséges áramszolgáltatást biztosítja. Sí A Turnu Severin-i me­chanikai üzemben megkezd­ték a sorozatgyártását azok­nak a különleges cukornád­­szállító vasúti kocsiknak, a­­melyeket Kubába exportá­lunk. Egy-egy vagonnal 30 tonna cukornád szállítható ó­­ránként 80 kilométeres se­bességgel. (AGERPRES) Temesvár, 1967 augusztus 1-22. Szerződéskötések az ipar és kereskedelem között fém- és vegyipari ágazatban Az idén, a Belkereskedelmi Minisztérium f­ém- és Vegyipari Termékek Vezérigazgatósága Te­mesváron szervezte meg a szoká­sos évi szerződéskötéseket az ipar és a kereskedelem között, a fém­es vegyipari termékek ágazatá­ban, az 1968. évi árualap biztosí­tása érdekében. A kereskedelem részéről e szerződéskötéseken, a minisztériumi szerveken kívül, részt vesznek a nagykereskedel­mi vállalatok, valamint az ön­álló gazdálkodással rendelkező helyi kereskedelmi vállalatok képviselői, míg a termelők ré­széről: a Vegyiipari Miniszté­rium, a Könnyűipari Miniszté­rium, a Gépgyártóipari Miniszté­rium (a finommechanikai válla­latok), az Élelmiszeripari Minisz­térium (kozmetika), az Építő­­anyagipari Minisztérium, vala­mint a helyiipar azon vállalatai­nak képviselői, melyek fém- és vegyipari termékeket állítanak elő, s természetesen az ezen ága­zatban tevékenykedő kisipari termelőszövetkezetek is, az egész országból. A termelővállalatok nem csu­pán prospektusaikat, terveiket hozták el e szerződéskötési ak­cióhoz, hanem termékeik minta­­példányait is, főként az újdon­ságokat. A Sportcsarnok például ezekre a napokra valóságos kis kiállítási teremmé alakult át, ahol a helyiipar, valamint a kis­ipari termelőszövetkezetek kép­viselői mutatják be termékeiket a kereskedelemnek, kötnek szer­ződéseket velük; más vállalatok az Electromotor szakiskolában, il­letve a Gyapjúipar és a Temes­vári Mechanikai Üzemek szakis­kolájában „ütötték fel sátrukat". A jelen pillanatban az ország kereskedelmi vállalatainak már körülbelül 600 képviselője tartóz­kodik itt, míg a termelő vállala­toknak vagy 800 küldötte, min­tákkal, termékekkel „felszerelve“, s mondani sem kell, hogy a ke­reskedők máris sorra járják a standokat, hogy keressék, kutas­sák, mi újat nyújthatnának majd jövőre a legszigorúbb „kritikus­nak", a vásárlónak.

Next