Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)
1969-12-03 / 7710. szám
* Megjelent az 1970-es Scinteia almanach A reggeli szürkületben, a hét óra utáni vonattal érkeznek meg dettai munkahelyükre: az iskolába, a kórházba, a furnérgyárba vagy a bankba. Sokan hosszú évek óta ingáznak, mások csak ideiglenesen választották ezt a nehéz és hálátlan megoldást. Vajon, hogyan sikerült bevonni egyes dettai intézményekben az ingázókat a politikai oktatásba és a társadalmi tevékenységbe ? Tavaly a kórházban az orvosokkal etikai kérdésekről egyéni tanulmányozási kört szerveztek, dr. Drágán Aurél propagandista vezetésével. A látogatási arány megközelítette a százszázalékot, a viták színvonala kielégítő volt. Megjegyezzük, hogy a szemináriumokon rendszeresen felszólalók között volt dr. Argeşeanu Ion ingázó is. Idén november elején nyílt meg a politikai oktatás és akárcsak az előző tanévben, az összes orvosokat besorolták. Az első előadás utáni vita viszont nagyon is rövid volt... A líceumban két kör működött, külön a tanárokkal és külön a tanítókkal és óvónőkkel (ez utóbbit Kiss Miklós utazgató tanár vezette). A körök összejövetelein szinte valamennyi hallgató részt vett. Mivel a déli órákban tartották az ideológiai oktatást, azon megjelentek az ingázók is. Viszont Trimbaci Benedict, a líceum párttitkárának véleménye szerint, tartalmilag a viták korántsem voltak kielégítőek. Idén megkéstek a tanév megnyitásával, s csupán november 12-én tartották meg a megnyitó előadást. Ebben a két intézményben tehát a pártszervezet és a vezetőség a nemzettán lakó dolgozókat is kötelezte politikai ismereteiknek gyarapítására. Kár viszont, hogy az ingázók, egy-két kivétellel, nem szakítottak időt a felkészülésre. A banknál még ennél is rosszabb a helyzet. Itt a politikai oktatásban csak nagyritkán vesznek részt a más helységben lakó tisztviselők. Az ok egyszerű: hivatalzárás után tartják a gyűléseket, összejöveteleket, és rövid időre rá indul a vonat... És hogyan veszik ki részüket az ingázók a társadalmi feladatok megoldásából? A kórházbeli orvosok — köztük az utazgatók is — évente tartanak egy-egy referátumot szakegyesületük keretében. Az ingázókra azonban nem lehet számítani sem a kórházon belüli, sem a városi művelődési házban tartandó egészségügyi előadásoknál. A líceumbeli tanárok gyakran részt vettek a társadalmi tevékenységben, hazafias munkaakciókban. A városban lakó tanárok néha „megértők" ingázó kollégáikkal szemben, mentesítik, helyettesítik őket. A tantestületi tagok többsége segített a kultúrmunkában. Többen a kórusban tevékenykednek, a most megnyílt esti egyetemen is vállaltak feladatokat. A múltban azonban a városi művelődési ház nem szervezett ünnepségeket s a tanerőket se nagyon kérte fel nevelő célzatú előadások megtartására. Szóval, az utóbbi évben a dettai kulturház elég ritkán vette igénybe a tanárokat. Dettán tehát, a kórház és a líceum ingázói csak minimálisan támogatták a társadalmi feladatokat. A városi pártbizottságnak és az alapszervezeteknek sürgőssen intézkedniük kell, hogy minden egyes orvos és tanerő, képességeihez mérten, elvégezze társadalmi feladatát. Ami az értelmiségiek (és köztük az ingázók) politikai oktatását illeti, a pártszervezetek sokkal igényesebbek kell hogy legyenek a tartalmi kérdések iránt. Ez a foglalkozás csak úgy válhat eredményessé, ha minden hallgató céltudatosan felkészül és konkrét beosztásában hasznosítja is a tananyagot. Quittner László Pártéles □U...........................- - / Ingázók és a politikai oktatás ■* Válasz Lapunk 7681. számában, az Olvasóinké a szó című rovatban RENDES ÁRUT AKARUNK A PÉNZÜNKÉRT címmel leközöltük a IV. kerület lakosai egyik csoportjának levelét, amelyben panaszt emeltek az ellen, hogy a Gării utcai fatelepen szén gyanánt port adnak a fa mellé a vásárlónak. A lapban megjelent levelet kivizsgálás céljából elküldtük a Temesmegyei kereskedelmi igazgatóságnak. A minap válasz érkezett átiratunkra. Idézünk belőle: „A jegyre vásárolt tüzelő esetében a lerakatok valóban lignitet adnak a fához. Ez az érvényben levő rendelkezések, valamint a fatelepek eladási terve alapján történik így. A lignitet rostálva árusítják, úgyhogy a legapróbb szemcse se legyen kisebb 10 milliméteresnél. Ahhoz, hogy megállapítsuk, kinek adtak port szén helyett, névszerinti esetekre van szükségünk, így a helyszínen kivizsgálhatjuk az ügyet és intézkedhetünk. De hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő, a Combustibilus vállalat által utasítottuk a lerakatok felelőseit, tartsák szigorúan tiszteletben a tüzelő (szén fa) közötti arányt és a lignitet kizárólag csak rostálva árusítsák. Mi ellenőrizni fogjuk ezeknek az utasításoknak a betartását. Itt szükségesnek tartjuk ismételten leszögezni, hogy a szerkesztőség a bíráló észrevételt az 534-es számú államtanácsi törvényerejű rendelet értelmében kivizsgálás és intézkedések meghozatala céljából küldte el a megyei kereskedelmi igazgatósághoz. Tehát nem irodában fogant, hanem kivizsgálás utáni választ vártunk az átiratra. Nem tartjuk hatékonynak azt az intézkedést, hogy a Combustibilus vállalaton keresztül figyelmeztették a lerakatokat az érvényben levő rendelkezések betartására, mert meggyőződésünk, hogy ezt gyakran megtette eddig is a vállalat. Mindezek ellenére egyre újabb panaszok érkeznek a szerkesztőséghez arról, hogy egyes fatelepeken nagyon is kifogásolható a kiszolgálás. De hogy meggyőződjünk az igazgatóság intézkedéseinek alkalmazásáról, november 23-án, öt nappal a válasz érkezése után, a szabadfalusi kivételével, ellátogattunk az összes temesvári lerakatokhoz. Megállapítottuk, hogy a lignitet nem árusítják rostálva. Egyszerűen azért, mert... hetek óta nincs raktáron. Ezt, gondoljuk, a helyszíni kivizsgáláskor megállapíthatták volna. Sőt, egyebeket is ... A Baader utcai fatelepen egy vevő-házaspár panasszal fogadott. A pénztárosnő súlyos, törvénybe ütköző sértéseket vágott a fejükhöz. De ezt csak úgy mellékesen említjük. Az udvaron, az egyik alkalmazott, Pupăză Arsenica megtiltotta néhány újszentesi vásárlónak, hogy villával rakják kocsira a brikettet. — Csak lapáttal szabad — hangoztatta. — A felelős rendelte el így. Különben a por itt marad a nyakunkon. Diaconu Octavian, a felelős is megerősítette, hogy a rendeletet ő adta ki. Azzal indokolta: nem akarja, hogy túl sok por maradjon a fatelepen, mert ez esetleg kellemetlen anyagi felelősséggel jár. A fzénrakás mellett ott volt ugyan a rosta, de azt nem használták. Ugyanazt a helyzetet találtuk a Circumvalaţiunii és a Gării utcai lerakatokban is. Rosta van, de nem használják. Az Istria téri lerakat egyik fogatosa elmondotta, hogy tőle eddig féltucat vasvillát koboztak el. Az ellenőrző körút során kitűnt tehát, hogy a rendelkezést, miszerint rostálni kell a szenet, a valóságban kevés esetben tartják be. Szemünk láttára is jókora mennyiségű port lapátoltak fel a kocsikra. A hozzánk érkezett válasz szerint utasították a lerakatokat, hogy tartsák tiszteletben a puha- és keményfa, valamint a szénfa közötti szabályszerű arányt. A Circumvalaciumi úti fatelepen ezt nem tarthatták be, mert kizárólag csak zöld fa volt raktáron, az Istria téri telepen pedig már két napja egy kilónyi szén sem volt. Utóbbiból néhányan a fa mellé csökkentett áron szénport vettek (csak az volt), máskor pedig kifizették a port és... otthagyták. Íme a temesvári fatelepek november 23-i helyzetképe. A terepen történő kivizsgáláskor ezt a kereskedelmi igazgatóság is tapasztalhatta volna. Ezért nem nyugtathat meg bennünket a szerkesztőséghez érkezett válasz. Gere Vilmos egy válaszra OLVASÓINK ÉSZREVÉTELEI NYOMÁN ★ I ★ ■fc 14 Arcok az éjszakában Arcok, emberek, akik ritkán bukkannak elő az ismeretlenség homályából és akkor sem szívesen, mert rendszerint az igazságszolgáltatás keresi őket. A bűnügyi nyilvántartó lajstromán: csavargás, üzérkedés, lopás, prostitúció árulkodik kalandos életükről. Közülük állított elő néhányat a minap az éjszakai őrjárat, amelyet mi is elkísértünk mozgalmas útjára. A kihallgatásokból egy interjú lett, az újságírók kérdéseire adott válaszokból pedig tanúvallomás is. ★ Törzsvendég a temesvári motel bárjában G. Stela. Előszeretettel barátkozik turistákkal, mert... senki sem próféta a saját hazájában. Pedig szemrevaló, sőt, ha nem kenné magára kilószámra a festéket, azt is mondhatnánk, csinos. — Fogalmam sincs, miért kisértek be — válaszoljak ártatlan csodálkozással a nyomozótiszt kérdésére. Ám vesztére, retiküljéből kihull egy hivatalos meghívó, mellyel előző nap a milíciára citálták, így aztán nincs helye a további szinészkedésnek. — Ma reggel voltam az orvosnál, azt mondta egészséges vagyok. A feljelentés rosszindulatú rágalom. Sok a haragosom itt Temesváron... Könnyű kitalálni, milyen „betegségről“ folyik a párbeszéd, mert a következőkben még ennél is furcsább dolgokat tálal ki a 21 éves lány. — Most már vigyázok magamra. Elég volt nyolc hónapig a börtönben. Szeretném másképp rendezni az életemet. Börtön, nemi betegségek és — amikor a nyomozótisztre pillantunk látjuk — üres fogadkozások. Ennyi villan fel az őrszobán G. Stela életéből. Pedig neki is, mint minden fiatalnak, álmai vannak: fogtechnikus szeretne lenni, ám ha szülei még most sem fogják meg erősebben a kezét, végleg magával ragadja az örvény. Szemre keménykötésű, izmos fiatalember I. József. A szertelenül fogyasztott ital, a rengeteg cigaretta, meg a sok sok álmatlanul átdorbézolt éjszaka azonban kikezdte egészségét. És még most sem akar szakítani ezzel az életmóddal. Munka nélkül tengődik már vagy három éve, s közben a börtönt is megjárta. De vajon miből él egy ilyen ember? — Időm van bőven, hát itt csellengek a központban, a vendéglőkben, lesem az alkalmat. A turisták aztán mindig feldobnak valamit. Ha egyet-mást el akarnak adni, én kéznél vagyok. Cserebere és nekem is esik egy huszas, huszonötös. Bármennyire is őszinte hangú a vallomás, I. József nem olyan veszélytelen bárány, mint amilyennek látszani igyekszik. Hisz nemrégen szabadult a börtönből, ahol az üzérkedésnél, súlyosabb vétségért ült: szemérmetlenül visszaélt az idegen turisták tájékozatlanságával és érvényét vesztett pénzzel fizetett nekik. Szerencsére nem folytathatta sokáig áldatlan működését, hamar lebukott. Arról pedig, hogy dolgozzon, még most sem akar hallani. Fásultan jelenti ki: — Családom nincs, amennyi pénzt szerzek, azt megiszom. Mit törődöm azzal, mi lesz holnap! Pedig a holnap jelenthetné számára az emberibb életet, biztonságot, nyugdíjat, amit most, harmincöt éves korban könnyelműen eldob magától. ★ — A rékási iskolában helyettesítek — válaszolja önérzetesen S. Viorica, aki szintén hosszú idő óta, mint munkakerülő szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Elvégzett ugyan két évet az egyetemen, ami látszólag alátámaszthatja állítását, ám a nyomozótisztek nem hisznek a meséknek, mindenről meg akarnak győződni. Következnek hát a kérdések: — Ki az iskola igazgatója? — Nem tudom. Alig két hete neveztek ki, nem volt alkalmam megismerni. — Nevezzen meg néhány tanárt.— Nem ismerek neveket. — Milyen osztályokban tanít? — ...? őszintén szólva, még nincs a kezemben a kinevezés, de a rajoni tanfelügyelőségen megígérték, hogy biztos megkapom az állást. Hazug ember... sánta kutya. Hol van már a rajoni tanfelügyelősség?! S. Viorica is átérzi a helyzet fonákságát és táskájából előkotor egy felvételi űrlapot a temesvári Fructus gyár pecsétjével. A keltezés régi, tehát ott sem jelentkezett, önmagát csapja be a fiatal lány, amikor a világot tanárságával ámítja, s közben az éjszakai őrjáratok, kétes környezetből kísérgetik be. Nehéz eset, az alig tizenhárom éves D.István. Több gondot okoz a milíciának, mint sok felnőtt. Pedig szülei rendes munkásemberek, édesapja az Azur gyárban, édesanyja pedig egy kisipari termelőszövetkezetben dolgozik. De hiába a meleg, rendes lakás, a fiú ha szerét ejtheti, elcsavarog. Most is az állomás környékén bukkantunk rá késő éjszaka, amint két lopott bőrönddel igyekezett kereket oldani. —■ Mit akartál tenni a lopott holmival? — Eladni. — Mire kellett a pénz? — Ennivalóra. Ma még nem ettem. — Otthon nem kapsz? — De igen. — Akkor miért csavarogsz el? ____.. ? — Hol alszol? — Az állomás mellett, annak a nagy blokknak a tetején. — Nem félsz? — Többen vagyunk. — Kik a többiek? — Nem tudom a nevüket. — Mikor voltál utoljára az iskolában? — Nem emlékszem ... régen. Nehéz eset. Néhány nappal ezelőtt adták vissza D. Istvánt a szüleinek. Nehéz eset, mert veréssel nem lehet mindent elintézni. Arcok az éjszakában. Arcok, melyek ez alkalommal, ha villanásnyi időre is, előbukkantak a homályból. Szinte hihetetlen, mennyire ellensége tud lenni önmagának némely ember. Sípos János Shakespeare a ragyogó változatban Valaki mondta, vagy leírta egyszer, hogy Shakespeare a legnépszerűbb és legtermékenyebb filmszerző. Ez a legteljesebb valóságra támaszkodik. Amióta csak filmet készítenek, újra meg újra vászonra kerül egy-egy tragédia vagy vígjáték, úgyhogy ma már csak a szakkönyvek tudják számontartani, hogy hány Shakespeare film létezik. A Makrancos hölgy — bár ez teljesen szubjektív vélemény — a nagy drámaíró legjobb vígjátékai közé sorolható. Érdekes módon ez most, hogy Zefirelli filmjét láttuk, talán jobban bebizonyosodott, mint a színpadi műben vagy a darab olvasása közben. Olyan „megfilmesítéssel" találkozunk, amely hűen megőrizve az eredeti, minden lényeges vonását szélesebbé, élettel telibbé teszi a cselekményt, légkört és élő korszakot ígérő környezetet teremt. A Makrancos hölgy látszólag századokkal mögöttünk játszódik, de ha jól odafigyelünk, a színészek játékában, a rendező olykor finom, gyilkosan kegyetlen iróniájában ízig-vérig mai filmet látunk. Mindez persze legjobban a játék során érvényesül. Zefirelliben rendkívül gondos, az élő és élettelen anyaggal egyaránt figyelmesen dolgozó, igényes rendezőt ismerünk meg s az alkotás egyik erőssége, hogy mindenki, az utolsó statisztáig a helyén van. Mégis, nem lennénk őszinték, ha nem emelnénk rá a két főszerplő, Richard Burton és Elisabeth Taylor valóban nem mindennapi teljesítményét. Izgalmasan új és érdekes Petrucchiót és Caterinát ismerünk meg általuk. Burton Petrucchiója sem egyszerűen bővérű, tréfáskedvű, eszes és „rámenős“, pénzéhes és mindezeken felül szimpatikus nemesember, hanem több annál magában hordozza egyedisége mellett korának lényeges és általános vonásait. Burton komolyan komédiázik, zabolátlanságában is van egy kis tartózkodás és elhisszük neki, hogy Petrucchiónak is el kell olykor gondolkoznia vállalkozásán. Képes arra, hogy fizikai jelenlétét mindig, minden körülmények között „átszellemítse“. Legtöbbször egy szinte észrevétlen, kissé rezignált iróniával. A „nagy“ Liz Taylor — valljuk be — eddig látott filmjeiben inkább „csillag“ volt, mint nagy színésznő. Zefirelli filmjében végre művészként látjuk, ezegyszer férjével egyenrangú alakítással. Caterinája annyira magával ragadó, színes, emberi, hogy még azt is természetesnek fogadjuk el, ahogy szinte már természetellenesen dühöng. Ragyogóan „adagolja“ Caterina megszelidülését egészen a végső, gyönyörűen eljátszott jelenetig. Ez a jelenet adja meg valójában a shakespeare-i mű és film igazi, elvi alapjait. A inascimento nője nem lehet, nem maradhat puszta alattvalója férjének. Caterina, a legteljesebb alázat és behódolás pillanataiban rangú. A csók, amely megpecsételi harcuk végét, ahogy ő csókolja meg urát, mindennél beszédesebben ezt példázza, már újra férjével egyen- Sándor István A holtak nem vénülnek ... De a történelmi sorsfordulók ihlette művészi alkotások is megőrzik örök ifjúságukat, ilyen, a mának üzenően történelmet idéző az Anna Seghers regényéből fakadt új, DEFA-film, A holtak nem vénülnek, amelyet ezen a héten a Studio mozi tűzött műsorára. A forgatókönyvírók — Christa Wolf és Joachim Kunert — neve sem ismeretlen a mi nézőink számára. Több hasonló tárgyú film megalkotása fémjelzi művészi törekvésüket, s alkotói hitvallásuk — népük jelenkori történelmének felelevenítése a kordokumentumok tükrében — élményforrás az utókornak. A regény átfogó társadalomrajza átdolgozásukban új hangsúlyokat kap és a felvillantott vagy akár nyomon követett életutak Németország csaknem negyedszázados történelmének krónikáját lapozzák fel. Századunk huszas éveinek elején indul a film cseleménye, amikor a proletárforradalmat lebíró junker-oligarchia, önmaga ellenében és érdekében, öntudatlan tudatossággal hatalomra segíti a fasizmust. Mindaz, ami a záró képsorokig történik a Geschke-családban százezrek egyéni tragédiájával rokon, de a Wenzlowok, von Klein-mnek és von Elevenek életútja sem elszigetelt jelenség azokban a társadalmi harcokban, amelyeknek a film nézője tanúja lehet. Hisz maga a történelem írta-alakította sorsukat. A német proletariátus hatalmas ipari fellegváraiban és bérkaszárnyák sötét odúiban, a szervezkedő náci szörny szuronyainak árnyékában él és munkálkodik, harcol, szeret, vergődik és szenved a jobb, az életrevalóbb Németország. A Geschke-család tragikus életútja olyan megpróbáltatások során alakul, amelynek emberformáló ereje az eltelt évek történelmi távlatából rádöbbenti a nézőt a két világháború közötti Németország társadalmi osztályainak és rétegeinek valódi sorsára. Túl eszmei mondanivalójának hangsúlyozásán, Joachim Kunert tulajdonképpen az életrajzfilmek formanyelvén cselekedteti szereplőit. A csaknem három évtizedes cselekmény-időszak jellemek alakulásának-torzulásának bemutatására kínál szinte kifogyhatatlan lehetőségeket. Az ember a maga törekvéseivel, vágyaival, apró kudarcaival és nagy győzelmeivel, sok esetben még elbukásában is diadalmasan áll előttünk. Günter Wolf (Geschke), Barbara Dittus (Marie) kevés eszközzel, árnyaltan kelti életre a film cselekményének gyújtópontjában álló munkásházaspárt, de ugyanilyen műgonddal kidolgozott Alfred Struwe (von Klemm), Kurt Kachlicki (von Lieben), Karin Lesch (Lenore), vagy Dieter Wein (von Wenzlow) alakítása is. Günter Haubold fekete fehér felvételei klasszikus szűkszavúsággal emelik ki a rendező elképzeléseit, hogy a mesteri és előszeretettel gyakorított közelképeiben még önálló szerepet is vállaljanak — a narrátorét. Az utóbbi hetek nagyszámú irodalmi ihletésű filmterméséből kiragadva A holtak nem vénülnek iskolapéldája a szerző és rendező szerenséból nézővé előlépett közönség eszmei-esztétikai gazdagítása — mindenképpen megvalósított, Imecs Jenő FILMMŰVÉSZET sport Munkában a kudzsiriak kapusa... Pillanatkép a Temesvári CFR — Kudzsiri Metalurgistul labdarúgó mérkőzésről C-osztályú labdarúgó bajnokság Csoportelső az UMT KARÁNSEBESI CFR — TEMESVÁRI UM 1:2 (1:1) A C-osztály V. csoportjának éllovasa őszi utolsó mérkőzését Karánsebesen a CFR-vel játszotta és el is hozta onnan mind a két pontot. A jó iramú mérkőzésen a temesváriak Pop révén már a 4. percben megszerzik a vezetést, de két perc múlva Macs egyenlít. A győztes gól a 71. percben születik meg: Laurenţiu lábáról kerül a labda a karánsebesiek hálójába. A végeredmény tehát 2:1. A Temesvári UM az utolsó kilenc fordulóban verhetetlennek bizonyult,csupán a dettaiaknak sikerült döntetlent kicsikarniuk), s 30:10-es gólaránnyal fölényesen vezet a táblázat élén. ELECTROMOTOR — DETTAI FURNÉR 2:0 (2:0) A nehéz, sáros pályán az Electromotor játékosai jobban bírták az iramot, többet és veszélyesebben támadtak, s megérdemelten nyerték 2:0-ra az idényzáró mérkőzést. Mindjárt az első percekben fergeteges támadást indítanak a hazaiak, s már a 3. percben gólt érnek el (11-esből) Tirziu révén. Továbbra is a hazaiaké a kezdeményezés és a 10. percben Ghică egyéni akcióból kettőre növeli a gólok számát. A félidő vége előtt Roman veszélyes fejesét csupán a felső léc menti. A második félidőben kiegyensúlyozottabb a játék, a vendégek is vezetnek néhány támadást, de eredménytelenül, az Electromotor csatárainak akciói sem érnek be, így az eredmény 2:0 marad. A mezőny legjobbjai Kávai, Hennen, Roman és Barna a hazaiaktól, valamint Torna, Répás és Meszecsov voltak. (Márton István). TOVÁBBI EREDMÉNYEK Topleci Metalul—Calafati Dunărea 2:1 (1:0); Lupényi Minerul — Karánsebesi Victoria 3:1 (2:1); Lugosi Vulturii Textila — Orsovai Unirea 5:0 (2:0); Boksáni Minerul — Pleniţar Steagul Roşu1:0 (0:0); Strehaiai Progresul — Tîrgu Jiu-i Victoria 0:0; Turnu Severin-i Energetica — Motrul Minerul 1:1 (1:0). A BAJNOKI TÁBLÁZAT Temesvári UM15111331:1023 Boksáni Min. 158 3425:1719 Lupényi Min. 158 2527:1418 Tg. Jiu-i Vict.158 2527:2018 Karáns. Vict. 1574420:1518 L. Vulturii T. 1572639:2116 Electromotor 1572620:2216 Karans. CFR 1563627:2015 Motrui Min. 1571717:1515 Topleci Met. 1571726:4015 Plenitai St. R.1562722:2114 Tr. Sev. Energ.1544717:3212 Dettai Furn. 1552816:3412 Calafati Dun. 1551926:2611 Orsovai Unirea 154 2920:3510 Streh. Progr. 152 4916:348 Kosárlabda TEMESVÁRI UNIVERSITATEA — NAGYVÁRADI VOINTA 71:50 A B-osztályú női kosárlabda mérkőzés igazságos eredményt hozott, amely a temesvári lányok jobb felkészültségét igazolja. A két csapat „fej-fej mellett“ halad 17:15-ig, ekkor azonban megtorpan a Vointa, a váradi lányok több büntetőt kihagynak és a temesváriaknak sikerül átvenniük a mérkőzés irányítását, a játékosok jól használják ki a testmagasságuk adta előnyt a kosár alatt. A félidő eredménye 33:24. Ez a kilenc pontos hátrány láthatóan idegesíti a vendégeket, a második félidőben még több a pontatlan átadásuk. Mind jobban elhúz az „U“ és a váradiaknak már csak egy-egy támadásukat követő kosár vigasza marad. A végeredmény 71:50. Legeredményesebbek Deák, Horváth (Temesvári II.), valamint Bencze voltak. A két csapat örökmozgója a két legkisebb termetű játékos a váradi Lengyel és a temesvári Egri-Kiss volt, akik fáradhatatlanul irányították csapataik játékát. (Nagy Tibor). TEMESVÁRI MEDICINA — VAJDAHUNYADI CONSTRUCTORUL 74:55 A B-osztályú férfi találkozón megérdemelten győzött a hazai csapat. A Medicina már az első tíz percben jelentős előnyre tesz szert, amit a félidő végéig sikerül megőriznie. A második félidőben lanyhul a mérkőzés üteme, mindkét csapat statikus játékot folytat. Az utolsó öt percben újból erősít a temesvári csapat és így a mérkőzés végét jelző sípszó 19 pont előnnyel találja a temesvári játékosokat. (Király István). KOLOZSVÁRI RECORD — TEMESVÁRI MEDICINA 77:50 (32:18) Jól kezdtek a temesvári lányok s 6:6-ig bírták is erővel. Innen a Medicina vette át a kezdeményezést. A vendéglátók 11:11 után alaposan rákapcsoltak és elhúztak. Az idegesen, lámpalázasan játszó orvostanhallgatók ezt követően már szinte semmi ellenállást nem tanusítottak s a második félidőben igazán könnyű dolguk volt a kolozsvári lányoknak. Ezzel is magyarázható az aránylag nagy pontkülönbségű győzelem. A __temesváriak — és egyben a mezőny — legeredményesebb játékosa Simon volt, aki egymaga 20 pontot szerzett csapatának, ezenkívül Soroiu 10, Stander pedig 8 pontot ért el. A vendéglátók közül Călinescu 18, Puskás 16, Szabó 12 pontot szerzett. (László Ferenc kolozsvári tudósítása). 3. oldal Teke TEMESVÁRI CFR — BUKARESTI CONSTRUCTORUL 4977:4703 mennyig tagja. Mind a hat játékos győzött és mindnyájan 80 fánál többet ütöttek, míg a vendégeknek csak kétszer sikerül túlhaladniuk a 800 fát. Íme a temesváriak eredményei: Lupa 836; Szűcs 833; Niţă 843; Graz 818; Wendeh 805; Rabel 842 (PETRU ARCAN Ma este Marseille-ben eldől: CSEHSZLOVÁKIA VAGY MAGYARORSZÁG? Ma este eldől végre a sokat vitatott kérdés, amely nemcsak a két ország, de szinte az egész világ közvéleményét hónapok óta foglalkoztatja: e két kiváló európai labdarúgó csapat közül, melyik váltja meg jegyét Mexikóba? Mint ismeretes, a világbajnoksági selejtezők II. csoportjában Csehszlovákia és Magyarország egyformán 0 pontot összesített, ezért ma este 21.00 óraikezdettel Marseille-ben (Franciaország) harmadik mérkőzésre kerül sor. A nagy érdeklődéssel kísért találkozót a Román Televízió is közvetíti, ma este 21.55 órakor a felvételről.