Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-12-03 / 7710. szám

* Megjelent az 1970-es Scinteia almanach ­ A reggeli szürkületben, a hét óra utáni vonattal érkez­nek meg dettai munkahelyük­re: az iskolába, a kórházba, a furnérgyárba vagy a bank­ba. Sokan hosszú évek óta ingáznak, mások csak ide­iglenesen választották ezt a nehéz és hálátlan megoldást. Vajon, hogyan sikerült bevon­ni egyes dettai intézmények­ben az ingázókat a politikai oktatásba és a társadalmi te­vékenységbe ? Tavaly a kórházban az orvo­sokkal etikai kérdésekről egyéni tanulmányozási kört szerveztek, dr. Drágán Aurél propagandista vezetésével. A látogatási arány megközelítette a százszázalékot, a viták színvonala kielégítő volt. Megjegyezzük, hogy a szeminá­riumokon rendszeresen felszó­lalók között volt dr. Argeşeanu Ion ingázó is. Idén november elején nyílt meg a politikai ok­tatás és akárcsak az előző tan­évben, az összes orvosokat beso­rolták. Az első előadás utáni vita viszont nagyon is rövid volt... A líceumban két kör műkö­dött, külön a tanárokkal és kü­lön a tanítókkal és óvónőkkel (ez utóbbit Kiss Miklós utazgató tanár vezette). A körök összejö­vetelein szinte valamennyi hall­gató részt vett. Mivel a déli órákban tartották az ideológiai oktatást, azon megjelentek az in­gázók is. Viszont Trimbaci Be­nedict, a líceum párttitkárának véleménye szerint, tartalmilag a viták korántsem voltak kielégí­­tőek. Idén megkéstek a tanév megnyitásával, s csupán novem­ber 12-én tartották meg a meg­nyitó előadást. Ebben a két intézményben te­hát a pártszervezet­ és a vezető­ség a nem­zettán lakó dolgozó­kat is kötelezte politikai ismere­teiknek gyarapítására. Kár vi­szont, hogy az ingázók, egy-két kivétellel, nem szakítottak­­ időt a felkészülésre. A banknál még ennél is rosszabb a helyzet. Itt a politikai oktatásban csak nagy­ritkán vesznek részt a más hely­ségben lakó tisztviselők. Az ok egyszerű: hivatalzárás után tart­ják a gyűléseket, összejövetele­ket, és rövid időre rá indul a vonat... És hogyan veszik ki részüket az ingázók a társadalmi felada­tok megoldásából? A kórházbeli orvosok — köztük az utazgatók is — évente tartanak egy-egy referátumot szakegyesületük ke­retében. Az ingázókra azonban nem lehet számítani sem a kór­házon belüli, sem a városi mű­velődési házban tartandó egész­ségügyi előadásoknál. A líceum­­beli tanárok gyakran részt vet­tek a társadalmi tevékenység­ben, hazafias munkaakciókban. A városban lakó tanárok néha „megértők" ingázó kollégáikkal szemben, mentesítik, helyettesítik őket. A tantestületi tagok több­sége segített a kultúrmunkában. Többen a kórusban tevékenyked­nek, a most megnyílt esti egye­temen is vállaltak feladatokat. A múltban azonban a városi műve­lődési ház nem szervezett ünnep­ségeket s a tanerőket se nagyon kérte fel nevelő célzatú előadá­sok megtartására. Szóval, az utóbbi évben a dettai kulturház elég ritkán vette igénybe a ta­nárokat. Dettán tehát, a kórház és a líceum ingázói csak minimálisan támogatták a társadalmi felada­tokat. A városi pártbizottságnak és az alapszervezeteknek sürgős­­sen intézkedniük kell, hogy min­den egyes orvos és tanerő, ké­pességeihez mérten, elvégezze társadalmi feladatát. Ami az ér­telmiségiek (és köztük az ingá­zók) politikai oktatását illeti, a pártszervezetek sokkal igénye­sebbek kell hogy legyenek a tartalmi kérdések iránt. Ez a foglalkozás csak úgy válhat ered­ményessé, ha minden hallgató céltudatosan felkészül és konkrét beosztásában hasznosítja is a tananyagot. Quittner László Pártéles □U...........................- - / Ingázók és a politikai oktatás ■* Válasz Lapunk 7681. számában, az Ol­vasóinké a szó című rovatban RENDES ÁRUT AKARUNK A PÉNZÜNKÉRT címmel leközöl­tük a IV. kerület lakosai egyik csoportjának levelét, amelyben panaszt emeltek az ellen, hogy a Gării utcai fatelepen szén gya­nánt port adnak a fa mellé a vásárlónak. A lapban megjelent levelet kivizsgálás céljából el­küldtük a Tem­es­­megyei keres­kedelmi igazgatóságnak. A minap válasz érkezett átiratunkra. I­­dézünk belőle: „A jegyre vásárolt tüzelő ese­tében a lerakatok­­ valóban ligni­tet adnak a fához. Ez az érvény­ben levő rendelkezések, vala­mint a fatelepek eladási terve a­­lapján történik így. A lignitet rostálva árusítják, úgyhogy a legapróbb szemcse se legyen ki­sebb 10 milliméteresnél. Ahhoz, hogy megállapítsuk, kinek adtak port szén helyett, névszerinti ese­tekre van szükségünk, így a helyszínen kivizsgálhatjuk az ügyet és intézkedhetünk. De hogy ilyen esetek ne fordulhassa­nak elő, a Combustibilus vállalat által utasítottuk a lerakatok fe­lelőseit, tartsák szigorúan tiszte­letben a tüzelő (szén­ fa) közötti arányt és a lignitet kizárólag csak rostálva árusítsák. Mi ellen­őrizni fogjuk ezeknek az utasítá­soknak a betartását­. Itt szükségesnek tartjuk ismé­telten leszögezni, hogy a szer­kesztőség a bíráló észrevételt az 534-es számú államtanácsi tör­vényerejű rendelet értelmében kivizsgálás és intézkedések meg­hozatala céljából küldte el a megyei kereskedelmi igazgató­sághoz. Tehát nem irodában fo­gant, hanem kivizsgálás utáni választ vártunk az átiratra. Nem tartjuk hatékonynak azt az intéz­kedést, hogy a Combustibilus vállalaton keresztül figyelmeztet­ték a lerakatokat az érvényben levő rendelkezések betartására, mert meggyőződésünk, hogy ezt gyakran megtette eddig is a vál­lalat. Mindezek ellenére egyre újabb panaszok érkeznek a szer­kesztőséghez arról, hogy egyes fatelepeken nagyon is kifogásol­ható a kiszolgálás. De hogy meggyőződjünk az igazgatóság intézkedéseinek al­kalmazásáról, november 23-án, öt nappal a válasz érkezése után, a szabadfalusi kivételével, elláto­gattunk az összes temesvári le­­rakatokhoz. Megállapítottuk, hogy a lignitet nem árusítják rostál­va. Egyszerűen azért, mert... hetek óta nincs raktáron. Ezt, gondoljuk, a helyszíni kivizsgá­láskor megállapíthatták volna. Sőt, egyebeket is ... A Baader utcai fatelepen egy vevő-házaspár panasszal fogadott. A pénztárosnő súlyos, törvénybe ütköző sértéseket vágott a fejük­höz. De ezt csak úgy melléke­sen említjük. Az udvaron, az egyik alkalmazott, Pupăză Arse­nica megtiltotta néhány újszen­­tesi vásárlónak, hogy villával rakják kocsira a brikettet. — Csak lapáttal szabad — hangoz­tatta. — A felelős rendelte el így. Különben a por itt marad a nyakunkon. Diaconu Octavian, a felelős is megerősítette, hogy a rendeletet ő adta ki. Azzal indo­kolta: nem akarja, hogy túl sok por maradjon a fatelepen, mert ez esetleg kellemetlen anyagi felelősséggel jár. A fzénrakás mellett ott volt ugyan a rosta, de azt nem használták. Ugyanazt a helyzetet találtuk a Circumva­­laţiunii és a Gării utcai leraka­­tokban is. Rosta van, de nem használják. Az Istria téri lerakat egyik fogatosa elmondotta, hogy tőle eddig féltucat vasvillát ko­boztak el. Az ellenőrző körút során ki­tűnt tehát, hogy a rendelkezést, miszerint rostálni kell a szenet, a valóságban kevés esetben tartják be. Szemünk láttára is jókora mennyiségű port lapá­toltak fel a kocsikra. A hozzánk érkezett válasz szerint utasítot­ták a lerakatokat, hogy tartsák tiszteletben a puha- és kemény­fa, valamint a szén­fa közötti szabályszerű arányt. A Cir­­cumvalacium­i úti fatelepen ezt nem tarthatták be, mert kizáró­lag csak zöld fa volt raktáron, az Istria téri telepen pedig már két napja egy kilónyi szén sem volt. Utóbbiból néhányan a fa mellé csökkentett áron szénport vettek (csak az volt), máskor pe­dig kifizették a port és... ott­hagyták. Íme a temesvári fatelepek no­vember 23-i helyzetképe. A terepen történő kivizsgáláskor ezt a kereskedelmi igazgatóság is tapasztalhatta volna. Ezért nem nyugtathat meg bennünket a szerkesztőséghez érkezett válasz. Gere Vilmos egy válaszra OLVASÓINK ÉSZREVÉTELEI NYOMÁN ★ I ★ ■fc 14 Arcok az éjszakában Arcok, emberek, akik ritkán bukkannak elő az ismeretlenség homályából és akkor sem szíve­sen, mert rendszerint az igaz­ságszolgáltatás keresi őket. A bűnügyi nyilvántartó lajstromán: csavargás, üzérkedés, lopás, prostitúció árulkodik kalandos életükről. Közülük állított elő né­hányat a minap az éjszakai őr­járat, amelyet mi is elkísértünk mozgalmas útjára. A kihallgatá­sokból egy interjú lett, az újság­írók kérdéseire adott válaszok­ból pedig tanúvallomás is. ★ Törzsvendég a temesvári motel bárjában G. Stela. Előszere­tettel barátkozik turistákkal, mert... senki sem próféta a sa­ját hazájában. Pedig szemrevaló, sőt, ha nem kenné magára kiló­számra a festéket, azt is mond­hatnánk, csinos. — Fogalmam sincs, miért ki­sértek be — válaszoljak ártatlan csodálkozással a nyomozótiszt kérdésére. Ám vesztére, retikül­­jéből kihull egy hivatalos meghí­vó, mellyel előző nap a milíciára citálták, így aztán nincs helye a további szinészkedésnek. — Ma reggel voltam az orvos­nál, azt mondta egészséges va­gyok. A feljelentés rosszindulatú rágalom. Sok a haragosom itt Temesváron... Könnyű kitalálni, milyen „be­tegségről“ folyik a párbeszéd, mert a következőkben még ennél is furcsább dolgokat tálal ki a 21 éves lány. — Most már vigyázok magam­ra. Elég volt nyolc hónapig a börtönben. Szeretném másképp rendezni az életemet. Börtön, nemi betegségek és — amikor a nyomozótisztre pillan­tunk látjuk — üres fogadkozások. Ennyi villan fel az őrszobán G. Stela életéből. Pedig neki is, mint minden fiatalnak, álmai vannak: fogtechnikus szeretne lenni, ám ha szülei még most sem fogják meg erősebben a ke­zét, végleg magával ragadja az örvény. Szemre keménykötésű, izmos fiatalember I. József. A szer­telenül fogyasztott ital, a renge­teg cigaretta, meg a sok sok ál­matlanul átdorbézolt éjszaka a­­zonban kikezdte egészségét. És még most sem akar szakítani ezzel az életmóddal. Munka nél­kül tengődik már vagy három éve, s közben a börtönt is meg­járta. De vajon miből él egy ilyen ember? — Időm van bőven, hát itt csellengek a központban, a ven­déglőkben, lesem az alkalmat. A turisták­­ aztán mindig feldobnak valamit. Ha egyet-mást el akar­nak adni, én kéznél vagyok. Cserebere és nekem is esik egy huszas, huszonötös. Bármennyire is őszinte hangú a vallomás, I. József nem o­­lyan veszélytelen bárány, mint amilyennek látszani igyekszik. Hisz nemrégen szabadult a bör­tönből, ahol az üzérkedésnél, súlyosabb vétségért ült: szemér­metlenül visszaélt az idegen tu­risták tájékozatlanságával és ér­vényét vesztett pénzzel fizetett ne­kik. Szerencsére nem folytathat­ta sokáig áldatlan működését, hamar lebukott. Arról pedig, hogy dolgozzon, még most sem akar hallani. Fásultan jelenti ki: — Családom nincs, amennyi pénzt szerzek, azt megiszom. Mit törődöm azzal, mi lesz holnap! Pedig a holnap jelenthetné szá­mára az emberibb életet, bizton­ságot, nyugdíjat, amit most, har­mincöt éves korban könnyelműen eldob magától. ★ — A rékási iskolában helyet­tesítek — válaszolja önérzete­sen S. Viorica, aki szintén hosszú idő óta, mint munkake­rülő szerepel a bűnügyi nyilván­tartásban. Elvégzett ugyan két évet az egyetemen, ami látszólag alátámaszthatja állítását, ám a nyomozótisztek nem hisznek a meséknek, mindenről meg akar­nak győződni. Következnek hát a kérdések: — Ki az iskola igazgatója? — Nem tudom. Alig két­ hete neveztek ki, nem volt alkalmam megismerni. — Nevezzen meg néhány ta­nárt.­­— Nem ismerek neveket. — Milyen osztályokban tanít? — ...? őszintén szólva, még nincs a kezemben a kinevezés, de a rajoni tanfelügyelőségen megígérték, hogy biztos megka­pom az állást. Hazug ember... sánta kutya. Hol van már a rajoni tanfelü­gye­­lősség?! S. Viorica is átérzi a helyzet fonákságát és táskájá­ból előkotor egy felvételi űrlapot a temesvári Fructus gyár pecsét­jével. A keltezés régi, tehát ott sem jelentkezett, önmagát csapja be a fiatal lány, amikor a világot tanársá­gával ámítja, s közben az éjsza­kai őrjáratok, kétes környezet­ből kísérgetik be. Nehéz eset, az alig tizenhárom éves D.­­István. Több gondot o­­koz a milíciának, mint sok fel­nőtt. Pedig szülei rendes munkás­emberek, édesapja az Azur gyárban, édesanyja pedig egy kisipari termelőszövetkezetben dolgozik. De hiába a meleg, ren­des lakás, a fiú ha szerét ejthe­ti, elcsavarog. Most is az állomás környékén bukkantunk rá késő éjszaka, amint két lopott bő­rönddel igyekezett kereket olda­ni. —■ Mit akartál tenni a lopott holmival? — Eladni. — Mire kellett a pénz? — Ennivalóra. Ma még nem ettem. — Otthon nem kapsz?­ — De igen. — Akkor miért csavarogsz el? ____.. ? — Hol alszol? — Az állomás mellett, annak a nagy blokknak a tetején. — Nem félsz? — Többen vagyunk. — Kik a többiek? — Nem tudom a nevüket. — Mikor voltál utoljára az is­kolában? — Nem emlékszem ... régen. Nehéz eset. Néhány nappal ez­előtt adták vissza D. Istvánt a szüleinek. Nehéz eset, mert ve­réssel nem lehet mindent elin­tézni. Arcok az éjszakában. Arcok, melyek ez alkalommal, ha villa­násnyi időre is, előbukkantak a homályból. Szinte hihetetlen, mennyire ellensége tud lenni ön­magának némely ember. Sípos János Shakespeare a ragyogó változatban Valaki mondta, vagy leírta egyszer, hogy Shakespeare a legnépszerűbb és legtermékenyebb filmszerző. Ez a legteljesebb valóságra támasz­kodik. Amióta csak filmet készítenek, újra meg újra vászonra kerül egy-egy tragédia vagy víg­játék, úgyhogy ma már csak a szakkönyvek tudják számontartani, hogy hány Shakespeare film létezik. A Makrancos hölgy — bár ez teljesen szub­jektív vélemény — a nagy drámaíró legjobb vígjátékai közé sorolható. Érdekes módon ez most, hogy Zefirelli filmjét láttuk, talán jobban bebi­zonyosodott, mint a színpadi műben vagy a da­rab olvasása közben. Olyan „megfilmesítéssel" találkozunk, amely hűen megőrizve az eredeti, minden lényeges vonását széle­sebbé, élettel telibbé teszi a cse­lekményt, légkört és élő korsza­kot ígérő környezetet teremt. A Makrancos hölgy látszólag századokkal mögöttünk játszódik, de ha jól odafigyelünk, a színészek játékában, a rendező olykor finom, gyilkosan kegyetlen iróniájában ízig-vérig mai filmet látunk. Mindez persze legjobban a játék során érvé­nyesül. Zefirelliben rendkívül gondos, az élő és élettelen anyaggal egyaránt figyelmesen dolgozó, igényes rendezőt ismerünk meg s az alkotás egyik erőssége, hogy mindenki, az utolsó statisz­táig a helyén van. Mégis, nem lennénk őszin­ték, ha nem emelnénk rá a két főszerplő, Richard Burton és Elisabeth Taylor valóban nem mindennapi teljesítményét. Izgalmasan új és érdekes Petrucchiót és Caterinát ismerünk meg általuk. Burton Petrucchiója sem egyszerűen bő­vérű, tréfáskedvű, eszes és „rámenős“, pénzéhes és mindezeken felül szimpatikus nemesember, hanem több annál­­ magában hordozza egyedi­sége mellett korának lényeges és általános voná­sait. Burton komolyan komédiázik, zabolátlan­­ságában is van egy kis tartózkodás és elhisszük neki, hogy Petrucchiónak is el kell olykor gon­dolkoznia vállalkozásán. Képes arra, hogy fizi­kai jelenlétét mindig, minden körülmények kö­zött „átszellemítse“. Legtöbbször egy szinte ész­revétlen, kissé rezignált iróniával. A „nagy“ Liz Taylor — valljuk be — eddig látott filmjeiben inkább „csillag“ volt, mint nagy színésznő. Zefirelli filmjében végre művészként látjuk, ezegyszer férjével egyenrangú alakítással. Caterinája annyira magával ragadó, színes, em­beri, hogy még azt is természetesnek fogadjuk el, ahogy szinte már természetellenesen dühöng. Ragyogóan „adagolja“ Caterina megszelidülését egészen a végső, gyönyörűen eljátszott jelenetig. Ez a jelenet adja meg valójában a shakespeare-i mű és film igazi, elvi alapjait. A inascimento nője nem lehet, nem maradhat puszta alattvaló­ja férjének. Caterina, a legteljesebb alázat és behódolás pillanataiban rangú. A csók, amely megpecsételi harcuk végét, ahogy ő csókolja meg urát, mindennél beszéde­sebben ezt példázza, már újra férjével egyen- Sándor István A holtak nem vénülnek ... De a történelmi sorsfordulók ihlette művészi alkotások is megőrzik örök ifjúságukat, ilyen, a mának üzenően történelmet idéző az Anna Seghers regényéből fakadt új, DEFA-film, A holtak nem vénülnek, amelyet ezen a héten a Studio mozi tűzött műsorára. A forgatókönyv­írók — Christa Wolf és Joachim Kunert — ne­ve sem ismeretlen a mi nézőink számára. Több hasonló tárgyú film megalkotása fémjelzi mű­vészi törekvésüket, s alkotói hitvallásuk — né­pük jelenkori történelmének felelevenítése a kordokumentumok tükrében — élményforrás az utókornak. A regény átfogó társadalomrajza át­dolgozásukban új hangsúlyokat kap és a felvillan­tott vagy akár nyomon követett életutak Német­ország csaknem negyedszázados történelmének krónikáját lapozzák fel. Századunk huszas éveinek ele­jén indul a film cseleménye, ami­kor a proletárforradalmat lebíró junker-oligarchia, önmaga ellenében és érdeké­ben, öntudatlan­ tudatossággal hatalomra segíti a fasizmust. Mindaz, ami a záró képsorokig tör­ténik a Geschke-családban százezrek egyéni tragédiájával rokon, de a Wenzlowok, von Klein-­­mnek és von Elevenek életútja sem elszigetelt je­lenség azokban a társadalmi harcokban, ame­lyeknek a film nézője tanúja lehet. Hisz maga a történelem írta-alakította sorsuk­at. A német pro­letariátus hatalmas ipari fellegváraiban és bér­kaszárnyák sötét odúiban, a szervezkedő náci szörny szuronyainak árnyékában él és munkál­kodik, harcol, szeret, vergődik és szenved a jobb, az életrevalóbb Németország. A Geschke-család tragikus életútja olyan megpróbáltatások során alakul, amelynek emberformáló ereje az eltelt évek történelmi távlatából rádöbbenti a nézőt a két világháború közötti Németország társadalmi osztályainak és rétegeinek valódi sorsára. Túl eszmei mondanivalójának hangsúlyozásán, Joachim Kunert tulajdonképpen az életrajz­filmek formanyelvén cselekedteti szereplőit. A csaknem három évtizedes cselekmény-időszak jellemek alakulásának-torzulásának bemutatá­sára kínál szinte kifogyhatatlan lehetőségeket. Az ember a maga törekvéseivel, vágyaival, apró ku­darcaival és nagy győzelmeivel, sok esetben még elbukásában is diadalmasan áll előttünk. Günter Wolf (Geschke), Barbara Dittus (Marie) kevés eszközzel, árnyaltan kelti életre a film cselekmé­nyének gyújtópontjában álló munkásházaspárt, de ugyanilyen műgonddal kidolgozott Alfred Struwe (von Klemm), Kurt Kachlicki (von Lie­ben), Karin Lesch (Lenore), vagy Dieter Wein (von Wenzlow) alakítása is. Günter Haubold fe­kete fehér felvételei klasszikus szűkszavúsággal emelik ki a rendező elképzeléseit, hogy a mes­teri és előszeretettel gyakorított közelképeiben még önálló szerepet is vállaljanak — a narrá­torét. Az utóbbi hetek nagyszámú irodalmi ihleté­sű filmterméséből kiragadva A holtak nem vé­nülnek iskolapéldája a szerző és rendező szeren­séból nézővé előlépett közönség eszmei-esztétikai gazdagítása — mindenképpen megvalósított, Imecs Jenő FILMMŰVÉSZET sport Munkában a kudzsiriak kapusa... Pillanatkép a Temesvári CFR — Kudzsiri Metalurgistul labdarúgó mérkőzésről C-osztályú labdarúgó bajnokság Csoportelső az UMT KARÁNSEBESI CFR — TEMESVÁRI UM 1:2 (1:1) A C-osztály V. csoportjának éllovasa őszi utolsó mérkőzését Karánsebesen a CFR-vel játszot­ta és el is hozta onnan mind a két pontot. A jó iramú mérkő­zésen a temesváriak Pop révén már a 4. percben megszerzik a vezetést, de két perc múlva Macs­ egyenlít. A győztes gól a 71. percben születik meg: Lau­­renţiu lábáról kerül a labda a karánsebesiek hálójába. A vég­eredmény tehát 2:1. A Temesvári UM az utolsó ki­lenc fordulóban verhetetlennek bizonyult,­­csupán a dettaiaknak sikerült döntetlent kicsikarniuk), s 30:10-es gólaránnyal fölénye­sen vezet a táblázat élén. ELECTROMOTOR — DETTAI FURNÉR 2:0 (2:0) A nehéz, sáros pályán az Electromotor játékosai jobban bírták az iramot, többet és ve­szélyesebben támadtak, s megér­demelten nyerték 2:0-ra az idény­záró mérkőzést. Mindjárt az első percekben fergeteges támadást indítanak a hazaiak, s már a 3. percben gólt érnek el (11-esből) Tirziu révén. Továbbra is a hazaiaké a kezde­ményezés és a 10. percben Ghică egyéni akcióból kettőre növeli a gólok számát. A félidő vége e­­lőtt Roman veszélyes fejesét csupán a felső léc menti. A második félidőben kiegyen­súlyozottabb a játék, a vendégek is vezetnek néhány támadást, de eredménytelenül, az Electromo­tor csatárainak akciói sem érnek be, így az eredmény 2:0 marad. A mezőny legjobbjai Kávai, He­­nnen, Roman és Barna a hazaiak­tól, valamint Torna, Répás és Meszecsov voltak. (Márton István). TOVÁBBI EREDMÉNYEK Topleci Metalul—Calafati Du­nărea 2:1 (1:0); Lupényi Mine­rul — Karánsebesi Victoria 3:1 (2:1); Lugosi Vulturii Textila — Orsovai Unirea 5:0 (2:0); Boksá­­ni Minerul — Pleniţar Steagul Roşu­­1:0 (0:0); Strehaiai Prog­resul — Tîrgu Jiu-i Victoria 0:0; Turnu Severin-i Energetica — Motrul Minerul 1:1 (1:0). A BAJNOKI TÁBLÁZAT Temesvári UM15111331:1023 Boksáni Min. 158 3425:1719 Lupényi Min. 158 2527:1418 Tg. Jiu-i Vict.158 2527:2018 Karáns. Vict. 1574420:1518 L. Vulturii T. 15­72639:2116 Electromotor 1572620:2216 Karans. CFR 156­3627:2015 Motrui Min. 1571717:1515 Topleci Met. 15­71726:4015 Plenita­i St. R.1562722:2114 Tr. Sev. Energ.1544717:3212 Dettai Furn. 1552816:3412 Calafati Dun. 1551926:26­11 Orsovai Unirea 154 2920:3510 Streh. Progr. 152 4916:348 Kosárlabda TEMESVÁRI UNIVERSITATEA — NAGYVÁRADI VOINTA 71:50 A B-osztályú női kosárlabda mérkőzés igazságos eredményt hozott, amely a temesvári lá­nyok jobb felkészültségét igazol­ja. A két csapat „fej-fej mellett“ halad 17:15-ig, ekkor azonban megtorpan a Vointa, a váradi lányok több büntetőt kihagynak és a temesváriaknak sikerül át­venniük a mérkőzés irányítását, a játékosok jól használják ki a testmagasságuk adta előnyt a kosár alatt. A félidő eredménye 33:24. Ez a kilenc pontos hátrány lát­hatóan idegesíti a vendégeket, a második félidőben még több a pontatlan átadásuk. Mind jobban elhúz az „U“ és a váradiaknak már csak egy-egy támadásukat követő kosár vigasza marad. A végeredmény 71:50. Legeredményesebbek Deák, Horváth (Temesvári II.), vala­mint Bencze voltak. A két csa­pat örökmozgója a két legkisebb termetű játékos a váradi Len­gyel és a temesvári Egri-Kiss volt, akik fáradhatatlanul irá­nyították csapataik játékát. (Nagy Tibor). TEMESVÁRI MEDICINA — VAJDAHUNYADI CONSTRUCTORUL 74:55 A B-osztályú férfi találkozón megérdemelten győzött a hazai csapat. A Medicina már az első tíz percben jelentős előnyre tesz szert, amit a félidő végéig sike­rül megőriznie. A második fél­időben lanyhul a mérkőzés üte­me, mindkét csapat statikus já­tékot folytat. Az utolsó öt perc­ben újból erősít a temesvári csapat és így a mérkőzés végét jelző sípszó 19 pont előnnyel találja a temesvári játékosokat. (Király István). KOLOZSVÁRI RECORD — TEMESVÁRI MEDICINA 77:50 (32:18) Jól kezdtek a temesvári lá­nyok s 6:6-ig bírták is erővel. Innen a Medicina vette át a kezdeményezést. A vendéglátók 11:11 után alaposan rákapcsol­tak és elhúztak. Az idegesen, lámpalázasan játszó orvostan­hallgatók ezt követően már szin­te semmi ellenállást nem­ tanusí­­tottak s a második félidőben iga­zán könnyű dolguk volt a kolozs­vári lányoknak. Ezzel is magya­rázható az aránylag nagy pont­­különbségű győzelem. A __temesváriak — és egyben a mezőny — legeredményesebb já­tékosa Simon volt, aki egymaga 20 pontot szerzett csapatának, ezenkívül Soroiu 10, Stander pedig 8 pontot ért el. A vendég­látók közül Călinescu 18, Pus­kás 16, Szabó 12 pontot szer­zett. (László Ferenc kolozsvári tudósítása). 3. oldal Teke TEMESVÁRI CFR — BUKARESTI CONSTRUCTORUL 4977:4703 mennyig tagja. Mind a hat játé­kos­ győzött és mindnyájan 80 fánál többet ütöttek, míg a ven­dégeknek csak kétszer sikerül túlhaladniuk a 800 fát. Íme a te­mesváriak eredményei: Lupa 836; Szűcs 833; Niţă 843; Graz­ 818; Wendeh 805; Rabel 842 (PETRU ARCAN Ma este Marseille-ben eldől: CSEHSZLOVÁKIA VAGY MAGYARORSZÁG? Ma este eldől végre a sokat vitatott kérdés, amely nemcsak a két ország, de szinte az egész világ közvéleményét hó­napok óta foglalkoztatja: e két kiváló európai labdarúgó csapat közül, melyik váltja meg jegyét Mexikóba? Mint ismeretes, a világbajnoksági selejtezők II. csoportjában Csehszlovákia és Magyaror­szág egyformán 0 pontot össze­sített, ezért ma este 21.00 órai­­kezdettel Marseille-ben (Fran­ciaország) harmadik mérkőzés­re kerül­ sor. A nagy érdeklődés­sel kísért találkozót a Román Televízió is közvetíti, ma este 21.55 órakor a felvételről.

Next