Szabad Szó, 1971. január-március (28. évfolyam, 8043-8116. szám)

1971-01-08 / 8046. szám

4. oldal ____________|óSzabad Szó CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA FEHÉR VAKÁCIÓ Ezer méteren felül, s még azon is túl egészen más világ van! Incselkedik velem a gondolat, mikor Temesvár lustán elterülő útjain, vagy a sétányokon szánkázó gyerekeket látok. Szórakoztam is rajtuk. Egy tömbház mellett hatalmas hó­kupacot hordtak össze „természetes dombnak“, s azon eresz­kedtek le, mert megelégelték, hogy felváltva befogják egy­mást a szánkó elé. Mégis, milyen kellemesen, milyen gyorsan telik ez a vakáció. Mert szórakozni, játszani, sportolni mindenütt le­het, ahol vállalkozó kedvű társakat talál magának a gyer­mek. A Pionírparkban egész csapat gyűlt össze, de szinte városnegyedenként megtalálták a találkozó helyeket. Természetesen egészen más azoknak, akik a vakációt a hegyek és erdők birodalmában keresték. Mert látták a fe­héren vakító csúcsokról lesikló napot, a hóbundát viselő apró házakat és a vacogva csörgedező hangos kis hegyi patakot. Több mint 300 temesvári tanuló ismerkedett az 1000 mé­teren felüli világgal. Nyomukba menni, felkeresni őket a havasi menedékházakban egyetlen szünidő alatt szinte lehe­tetlenség ... s talán nem is érdemes. Hisz magukkal hozzák annak a világnak minden varázslatát, ami szívüket, gyerme­ki képzeletüket megragadta. Az első vallomások, kis fogal­mazások meg is születtek. A Retyezát egyik legszebb menedékházában félszáz ta­nuló írt fogalmazást a Pietrele meghódításáról, a természet­ről, a hóról, a szünidőről és önmagukról. A végszóra érkez­tem, a táborozás utolsó napjai voltak, mégis ott állt előttem a „Krónika“. Mesés és költői hasonlatok, idézetek, humoros részletek tarkították a versenydolgozatokat — mert tapasz­talt nevelőjük és táborigazgatójuk, Trincă Marin tanár így szervezte meg —, amelyek elbírálása elsősorban azért oko­zott nehézséget, mert a sok jó közül a legjobbat kellett meg­keresni. Nevelőt, tanárt említettem, s nem zárhatom e soro­­kat anélkül, hogy a gyerekek szünidejét megszervező, irányí­tó tanárok odaadó munkájáról néhány meleg szót ne írnék. Tisztelet annak a tanítónak és tanárnak, aki gyermekeink, tanulóink gondját ebben a szép-nehéz időszakban is hivatás­tudattal viselte.­n . _____________ lap Anna Szép volt mozgalmas volt... Megyénk iskoláiban változatos és gaz­dag program biztosította a tanulók kel­lemes és hasznos időtöltését, a pihenést, felfrissülést. Az iskolai klubokban nagy népszerű­sége volt a sakk és asztalitenisz verse­nyeknek, zeneaudícióknak, mesedélelőt­­töknek, vetítéseknek és a különböző tár­gyú szellemi vetélkedőknek. A megyei mozivállalat közreműködésével minden helységben filmeket vetítettek az isko­lások számára. Megrendezték a temes­vári mini-futball bajnokságot is. Az időjárás kedvezett a téli játékok­nak, s ezért szinte minden iskolában szerveztek szánkóversenyt, s több cso­port indult a hegyekbe is kirándulni, síelni. így például a temesvári 1 es szá­mú Líceum turista köre Szervát­­usz Tibor vezetésével a Retyezátban töltöt­te a vakáció egy részét. A Pionírház turista köre ugyanitt tájékozódási versenyen vett részt. A kisipari szövet­kezetek temesvári szakiskolájának 34 tanulója a Muntele Mic turistakomp­lexumában ütött sítábort. A 10-es szá­mú Líceum fotóköre Schef Walter ta­nárral az élen nyolc napot töltött Szi­­naján. Az itt készült fényképekből januárban kiállítást rendeznek A tél hazánk hegyvidékein címmel. A 4-es számú Líceum tanulói az iskola saját menekédházában, a Pojána-Ruszka hegységben rendezték be sítáborukat. ­ „Dolgozni csak pontosan, szépen, / Ahogy a csillag megy az égen, /­­ Úgy érdemes.“ Ezzel a közismert, mély tartalmú idézettel szegélyezve bo­­­­csátjuk útjára a Szabad Szó órarendjét megyénk csaknem ötven magyar­­ tannyelvű iskolájába. Tanároknak, tanítóknak és természetesen elsősorban­­ kis olvasóinknak, annak a majdnem háromezer diáknak szeretnénk örömet­­ szerezni, akik érdeklődéssel várták a Szabad Szó hetente megjelenő Család - és iskola rovatát. Az órarend az 1971-es naptárt is közli, hátlapján pedig haz­­­zánk. Románia Szocialista Köztársaság legfontosabb földrajzi adatai és Haj­­­­du­ Zoltán szülőföldet köszöntő versét találják meg olvasóink Szeretnénk,­­ ha a második évharmad beköszöntésével együtt érkező órarend-csomagok­­ további jó munkára, sikeres tevékenységre ösztönöznék a címzetteket. Találkozás a szeretettel Nem is olyan régen­, ilyen­tájt már kíváncsi vágyako­zással mondogattam : — Pár nap múlva, ismét látom ő­­ket. .. Ott ülnek majd vala­mennyien a padokban, s az első órán a téli vakáció örö­meiről élményeiről mesél­nek. Hosszan, színesen, de mindig őszintén Már meg­szokták, hogy ez az első öt­ven perc teljesen az övék .. A nevelő pedig érzi, tudja, hogy ilyenkor kerül legköze­lebb hozzájuk, s egy ilyen meleg, hangulatos óra után jegyezhet be legtöbbet az osztályfőnöki füzetbe. Nem titok: újrakezdéskor mindig azt kutattam, milyen gondolatokat, érzelmi vissz­hangot keltett bennük a csa­ládi fészek melege, az ün­nep, az ajándékozás. Megte­remtették-e számukra azt a légkört, amely jóleső bizton­ságérzetet ad, s elhinti a szeretet magvát. ■k Az V. osztályban B Zoli volt a legkisebb. Ha becsü­letesen beült a vadba, nem is ért földet a lába De most kitűnő alkalom volt ez arra, hogy felhívja a figyelmet vadonatúj bakancsára Rám­szegezte hamiskásan csillogó kék szemét, s addig haran­gozott a lábával, mig oda­csalogatta a tekintetem. S miután nyugtázta elismeré­semet, felpattant. — A bátyám vette, ő már keres. Mindannyian kaptunk tőle ajándékot. Nálunk ez így szokás. Különösen, mióta édesapám súlyos beteg. De ha megnövök, nem tesz túl rajtam Folyt belőle a szó, mert Zoli nagyon boldog volt. És nagyon büszke­­ a bátyjá­ra Meg arra, hogy náluk így szokás. Nem adta volna azt a vár fekete lábbelit a V. Margit fehér bundájáért, a D. Sanyi karórájáért, de még padtársa focilabdájáért sem. Hisz azok jóelőre kikötötték, mit akarnak, mit várnak a­­jándékba. Ő viszont nem követelőzött, még csak nem is kért, őt meglepték. E­­gyik reggel ágya előtt ta­lálta a fényes, ringlis ba­kancsot. Hát kell ennél iga­zibb ajándék? így mondta: „igazibb“. Mert ő már akkor megértet­te, hogy minden drága por­tékánál értékesebb tizen­nyolcéves nagy testvére gondoskodása, önzetlen sze­retete. A tél szikrázó fehérsége, a keringő hópelyhek puhasá­ga, az otthon melege szoro­sabbá fűzi az együvé tarto­zás szálait. S most, a szün­idő végefelé, minden kisdiá­kot szeretnék szóra bírni hallgatni őket, s meggyő­ződni arról, hogy sok-sok Zoli él közöttünk. Olyan gyermekek, akik a szülői házból szeretetet, egymás iránti megbecsülést, nemes emberi jellemvonásokat kap­nak útravalóul. Sípos Erzsébet ★ Mindenki számára akad érde­kes, hasznos olvasmány az isko­lai könyvtárban ... (Levelezőnk felvétele) Mint az ország számos más iskolájá­ban nálunk, a temesvári 1-es számú általános iskolában is gazdag könyv­tár áll a tanulók rendelkezésére. Mun­kanapokon és szünidőben egyaránt, dél­előtt és délután is élénk „forgalom“ van itt. Huszonöt osztály tanulói látogat­ják ezt a könyvtárat, köztük sok ma­gyar anyanyelvű diák is. A polcokon több mint 12 000 román és magyar nyel­vű könyv sorakozik katonás rendben. Az asztalok mellett könyveket, folyói­ratokat, újságokat tanulmányozhatunk. Itt fedeztem fel az üveglap alól virító tudománynépszerűsítő színes képek mellett azt a kimutatást, amelyből né­hány adatot idézek. Első pillantásra egyszerű, szürke szá­mok, de hasznos adatok az iskola könyvtárának életéből. Megtudtam, hogy könyvtárunknak az elmúlt évben 771 olvasója volt, ebből 94 százalék di­ák. 1956-ban 3082 kötete volt, ma pe­dig 12 281. Ha egyszerű összeadást vég­zünk kitűnik, hogy az elmúlt 15 év a­­latt 126 873 könyv került ki innen, nem kevesebb mint 10 464 olvasó kezébe. Kulcsár Sándor könyvtáros bácsi min­dig figyelmeztet, hogy a könyvekben is a minőség, nemcsak a mennyiség szá­mít. Sokan vallják ma már, hogy a könyv az ember legjobb és legigazibb barátja, gazdagítja és tágítja a tanulók érdeklődési körét, művelődési színvona­lát. Kovács Zoltán, VIII. C osztályos tanuló Tanulók könyvtárába Az 1971-es esztendő sok újdonsággal lepte meg a könyvek barátait, s első­sorban a tanulókat, akik kedvenc ol­vasmányaik, vagy az úgynevezett köte­lező házi olvasmányok egy részét meg­találhatják a könyvesboltokban. Ezek közül sorolunk fel néhányat: Alkinoosz kertje, magyar humanista költők antológiája; Arany János: Toldi­­trilógia; Jókai Mór: És mégis mozog a föld: Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya; A méla Tempefői: Illyés Gúla: Puszták népe; Móricz Zsigmond: Rokonok: Ma­dách Imre: Az ember tragédiája; Ka­tona József: Bánk bán; Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk; Nagy István: Réz Mi­­hályék kóstolója; Lucian Blaga: Leg­szebb versei: Balzac: Goriot apó; Go­gol: Holt lelkek; Erich Kästner: Emil és a detektívek. Szerkeszti: PONGRÁCZ P. MÁRIA CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ÉS ISKOLA •

Next