Szabad Szó, 1971. április-június (28. évfolyam, 8117-8194. szám)

1971-04-20 / 8133. szám

Szabad Szó Közvéleményünk növekvő szerepe a szocialista demokrácia eleven megnyilvánulása A Román Kommu­nista Párt politikájá­ban abból indul ki, hogy a szocializmus­ban a hatalom nem­csak a néptől ered, hanem a népé is, a­­mely egyedüli és tel­jes ura sorsának. Szo­cialista hazánkban a dolgozók nemcsak termelők, de egyben tulajdonosok is. Ép­pen ezért pártunk arra törekszik, hogy a legszéle­sebb tömegeket bevonja a fő dönté­sek meghozatalába, politikájának kidol­gozásába és megvalósításába. Nicolae Ceauşescu elvtárs a szakszervezetek nemrég megtartott kongresszusán mon­dotta: „Az új társadalom sikeres épí­tése csupán, a szocialista demokrata szüntelen fejlesztése útján, a dolgozók­nak a vezetésbe való közvetlen részvé­tele útján biztosítható; ez egyébként a vezetés elvének lényege a szocializ­musban.“ Pártunk IX. kongresszusa után egy­re nagyobb szerephez jutott a közvéle­mény, annak közvetlen, alulról jövő társadalmi ellenőrző szerepe. Tovább fejlesztve szocialista demokráciánkat, a X. kongresszus egész sor feladatot je­lölt ki a közvélemény szerepének nö­velése érdekében, a népi ellenőrzés in­tézményesítésére, a dolgozó tömegek bevonására a helyi és központi gazda­sági, társadalmi, művelődési, közigaz­gatási, politikai és társadalmi szervek közvetlen vezetésébe. Az azóta eltelt időszakban a párt vezetősége teljes e­­rőfeszítéssel munkálkodott e célkitűzé­sek gyakorlati megvalósításán. Nincs társadalmi gazdasági életünknek egyet­len olyan területe sem, ahol ne érez­tetné hatását pártunk ilyen irányú po­litikája. Alig néhány példa a legutób­bi időszakból szemléltetően bizonyítja ezt, hisz magunk is élő tanúi, részesei vagyunk e folyamatnak. Tapasztaljuk, látjuk, hogy a gazdasági egységekben számottevően növekedett az alkalma­zottak közgyűlésének szerepe, eladdig, hogy lehetősége nyílt elbírálni a válla­lat vezetőségének munkáját, vélemé­nyezni vezetőkáderek kinevezését, elő­léptetését. A gazdasági, tömeg- és tár­sadalmi szervezetek vezetőségei kibő­­vültek a megyékben, közvetlenül a termelésben dolgozó tagokkal. Hasonló folyamat indult meg megyei szinten is. Minden párt- és állami szerv kötelező gyakorlatává vált, hogy időszakonként beszámol tevékenységéről. Az eddigi­­nél szélesebb hatáskör révén megnö­vekedett a szak­szer­vezetek, a KISZ sze­repe társadalmunk vezetésében, a párt politikájának kidol­gozásában és végre­hajtásában. A IX. kongresszus után mindennapi gya­korlattá vált, hogy a párt élénk és szünte­len, alkotó párbeszé­det folytat a legszé­lesebb tömegekkel. Ez a munkastílus ma már hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Minden fonto­sabb törvényt, határozatot tervezet for­májában hoznak nyilvánosságra, közzé­teszik a sajtóban, megvitatás végett — lehetőséget teremtve ily módon minden állampolgár számára, hogy közvetlenül hozzájáruljon a vezetéshez. A néppel való tanácskozás a Román Kommunis­ta Párt tevékenységének alapvető jel­legzetessége. Elég utalnunk csupán ar­ra, hogy ez év első negyedében pár­tunk és államunk vezetőcége, Nicolae Ceauşescu elvtárs a gazdasági, társa­dalmi, politikai élet szinte valamennyi kategóriáinak képviselőivel találkozott, köztük az együttélő nemzetiségek dol­gozóinak képviselőivel is. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának Ü­­lésén pártunk főtitkára kiemelte: „A magyar és más nemzetiségű dolgozók tanácsainak tevékenysége hozzátarto­zik pártunk általános vonalához, a­­melynek célja, megfelelő szervezeti keretet biztosítani ahhoz, hogy az ösz­­szes társadalmi kategóriákkal, nemze­tiségre való különbség nélkül az összes dolgozókkal tanácskozzunk a szocialis­ta Románia bel- és külpolitikájának fő kérdéseiről.“ Társadalmunkban egyre inkább kör­vonalazódnak és hangsúlyozódnak a társadalmi és egyéni felelősségek. Fo­kozódik az egyén felelőssége a közös­séggel szemben, ugyanakkor ez ösztön­zi az egyéni tevékenységet, annak al­kotó megnyilvánulását a közösség hasznára és érdekében. Ez a folyamat, szocialista demokráciánk lényegét, va­lódi értelmét hivatott érvényre, kife­jezésre juttatni. A közvélemény szerepének növeke­dése szocialista demokráciánk elmélyü­lésének egyik legszembetűnőbb meg­nyilvánulása és ugyanakkor tovább tömöríti az egész nép egységét a párt körül, megszilárdítja társadalmunk összes tagjainak egységét és testvérisé­gét. — .. .Milyen könyvet óhajtana? — Nézegettem a polcokat, de nem ta­láltam azt, amit szeretnék... — Nem talált?! Jaj, ne tessék ilyet mondani, hisz annyi könyv van itt!... E párbeszédet a lugosi Ion Vidu könyvkereskedésben lestem el. Monda­nom sem kell, hogy az üzletvezetőnő — mert ő volt az egyik „fél“ — végül is meggyőzte a vevőt, hogy van itt könyv az ő számára is­ És azt sem kell külön hangsúlyoznom, hogy az ilyen előzékeny kiszolgálás — a kereskedő­nek ez a legfőbb erénye — milyen jó hatással van a vevőre, mert egészen biztosan máskor is betér, és jó hatással van az üzletmenetre is ... Ezen felül, az előzékeny kiszolgáló nemcsak gazda­sági, hanem mondhatni, társadalmi funkciót is teljesít: jóleső érzéssel tölti el a vevőt, talán egész napra, s talán még a munkájára is jó hatású. Ezzel szemben a közönyös, az udvariatlan eladó elronthatja az egész napját az embernek ... Az előzékeny kiszolgálásra persze nemcsak az említett lugosi könyvesbolt­ban találhatunk példát, hanem a megye területén szinte mindegyik üzletben. De, sajnos, ellenpéntekat is, így, ugyan­csak Lugoson, ugyancsak, könyvesbolt­ban — a Március 6. utcaiban — egya­zon a napon a következőket tapasztal­hattam: a könyvosztályon ketten is van­nak, azonban elmélyedtek valami szá­molásba s rá se hederítenek a nézde­­gélő vevőkre, hagyják, hogy azok szó nélkül távozzanak. Pedig hát a könyv nem olyan árucikk, mint például az olaj, a cukor stb., amit a vásárló min­denképpen megvesz. A könyvet kí­nálni, ajánlani kell, közel kell férkőz­ni a vevőhöz. Közel férkőzni a vevőhöz, — igen, ezt nem lehet elérni közöm­bösséggel, vagy éppen udvariatlan ma­gatartással. A könyvhöz hasonlóan, még van néhány árucikk, amelyet szintén csak akkor lehet eredményesen árusí­tani, eladni, ha közel férkőzünk a vevő szívéhez és tudatához (textilnemű, kész­ruha stb.). Van aztán néhány olyan árucikk­fajta, melynek a forgalmazása során feltűnően magas arányszámot „érnek el“ az eladók az ... udvariatlanságban, a közönyösségben. Ilyenek: elsősorban élelmiszerek, melyeket nem árusíta­nak önkiszolgáló rendszerrel, vagy csak kis mértékben (kenyér, hentesáru, édes­ség, zöldség- és gyümölcsféle, de a láb­belit is ide sorolhatjuk), vagyis az úgy­nevezett „keresett“ cikkek. Ezeken a területeken néha egészen az önkényes­kedés határát súrolja egy-egy elárusító magatartása. A Temesvár 700-piacon, a kenyér és édességek „egyesített“ osztá­lyán egyetlen fiatal nő szolgálja ki a vevőket úgy ahogyan ő akarja: egyszer egyetlen sorba „rendeli“ azokat is, akik kenyeret és azokat is, akik cit­romot, vagy vaníliás cukrot akarnak vásárolni, máskor „soronkívül“ szol­gálja ki az édességet vásárlókat. Másik jelenség: a Bega komplexum zöldséges boltjában az eladó — akárhányan is tolonganak a pultnál — eléggé sűrűn hátra megy a raktárba, ott tölti az időt. Végül, de nem utolsósorban, az is elő­fordul, hogy az eladó a vásárlón tölti ki bosszúságát, amit valamely munkatársával szemben érez; a nagy Bucuresti üzletben például a felvágott­ osztály eladónője ismételten a pénztárhoz küldözgette vissza a vevőt, mert valami nem „stimmelt“, viszont a pénztárosnő mindannyiszor azt állítot­ta, hogy „stimmel“ — és tényleg „stim­melt“ . Elvárható, hogy a vállalat, a megyei igazgatóság, de a kereskedelmi felügye­lőség is ezentúl fokozottabban őrködjön e nagyszerű kereskedői erény — az előzékenység — érvényrejutásán. Éppen azt szem előtt tartva, hogy a kereskedő fontos társadalmi (nemcsak gazdasági) funkciót tölt be. Futaki Géza A kereskedő erénye: az előzékenység 3 oldal Az olvasó fóruma Nem nézhetjük tétlenül A ház, amelyben lakom (Telegrafului utca 7. szám) közvagyon, az ILLT ad­minisztrálja. Rongálódási folyamat in­dult e házon, amelynek senki sem akar véget vetni. A következőkről van szó. Házunk szomszédos az Electrometal gyár öntödéjével. Fáskamráink a kerí­tés mellé vannak építve, ám néhány, az öntöde udvarán vadon növő, egyre terebélyesedő fa gyökere átkúszott s lassan felemeli a kamrák falát; a kam­rák előre dőltek. Később esetleg az összeomlás is bekövetkezhet. Tavaly nyáron, mint a lakóbizottság elnöke, felkerestem az Electrometal gyár fő­mérnökét és elpanaszoltam a helyzetet. Az kijött a helyszínre és az öntöde vezetőjével együtt megállapították, hogy jogos a reklamációnk. Úgy dön­tött, a fákat ki kell vágni. Ezt a fela­datot az öntöde vezetőjére bízta. A helyzet azonban változatlan maradt. Erre, tavaly novemberben írásban sür­gettem a megoldást. Sajnos, ez is ered­ménytelen maradt. Aztán ismét beszél­tem az öntöde vezetőjével, aki újra megígérte, feltételenül kivágják a fá­kat. Ez is csak ígéret maradt. Közvagyon rongálódásáról van szó, nem nézhetjük tétlenül, kérjük a szer­kesztőséget, segítsen bennünket ennek a korántsem bonyolult ügynek az elin­tézésében. KUZMAN KÁROLY, Temesvár Hibás kút és hibás villanyvilágítás Azzal kezdem, hogy minálunk, Jó­­zsefszálláson, a legtöbb helyen a kutak vize nem iható, ezért csináltattunk két szivattyúskutat. De mi történt... Az egyiknek — ez itt van az alvégben — a szivattyúkarja hiányzik, lyukat fúr­tak a cső oldalába, onnan csöpögtetjük a vizet és így félóra kell, hogy az edény tele legyen. Ezért este a főutcára me­gyünk vízért, ahol a kút működik. Vi­szont este meg az a baj, hogy van ugyan villanypózna és drót és körte is, de nem ég... CSONTOS ANTAL: József szállás ★ A szerkesztőség megjegyzése: A lieb­­lingi néptanács — ahová a falu tarto­zik — és az áramszolgáltató vállalat, vajon nem tudna segíteni a hibás kú­ton és világításon? Méghozzá sürgősen? Félbehagyott „munka“ A III. kerületben, Glad utca 2. szám alatt lakom. Többszöri személyes és írásbeli kérés után, a házkezelőség Po­­rumbescu utcai irodája tavaly ősszel kiküldött embereket, megjavították a fáskamra bedőlt falát, cementoszlopos kerítést húztak az utcai fronton. Meg­ígérték, hogy rövidesen a kaput is be­szerelik és rendbehozzák az éléskamra falát (mely szintén bedőléssel fenyeget) és a késő vakolást is. Azóta is várom, hogy ez megtörténjen; időközben — hisz nincs kapu — megdézsmálták az udvaron összerakott tűzifámat, ellop­ták tyúkjaimat.. . Most már a szerkesz­tőséghez fordulok, annál is inkább, mi­vel rokkant vagyok, nehéz nekem az utánjárás. PÓKA ZSIGMOND: Temesvár Buziás fürdő várja vendégeit (Müll Rudolf felvétele)

Next