Szabad Szó, 1973. január-március (30. évfolyam, 8663-8737. szám)

1973-01-17 / 8674. szám

4. oldal /ЖмМжгк RÉGI IGAZSÁG, hogy az élet, a mindennapok valósága minden képzelőerőnél drámaibb helyzeteket teremt. A filmművészetben, amely eszközeinél és sajátos tükrözési módjainál fogva talán legközelebb áll a tapintható valósághoz, ez nagyon fontos törvénye az alkotásnak, mindenekelőtt a témaválasztásnak. Ha van szem, amely felismerte, és írói-rendezői tehetség, amely formába öntse, az élet által szolgáltatott epizód igazi filmmé válik. Ez a Robbanás utolsó képei után jutott eszembe, amikor néhány sornyi felirat adta tudtunkra, hogy a film megtörtént esetből indult ki. Hogy a valóban lejátszódott galaci dráma filmdrámává lett az egy, az embert és világot ismerő és fürkésző, metszően éles tollú fiatal író — Ioan Grigorescu — forgatókönyvének és egy rendező — Mircea Dragan — együttes érdeme. Értekezhetnénk, először, a forgatókönyv igazi filmszerűségéről, arról, hogy milyen tömösre tudja sűríteni a cselekményt, milyen szervesen tudja egybekapcsolni, egyetlen drámai „mag“ köré összpontosítani a többsíkú, (olykor teljesen eltérő, sőt ellentétes hangulatú) történést. Kevés hazai, s általában kevés film nyújtotta gondolati, érzelmi és vizuális elem ilyen megdöbbentő erejű egységét. Pedig a cselekmény jellege könnyen a külsőségek túlsúlya felé vonhatta volna az írót és rendezőt egyaránt. Mindketten elkerülték ezt a buktatót, nem kalandfilmet csináltak (bár majd két órán keresztül többet izgultunk, mint valamenynyi tucat krimi és futószalag western vetítésekor együttvéve). A FILM, a rohanó cselekmény, a vágtató ritmusban váltakozó helyzetek ellenére, elsősorban az embert elemzi és ábrázolja, egyes embereket és egy korszak embereit. Mint fellobbanó tűzcsóva fényében bukkannak fel — a „szürke“ hétköznapokból mintegy kiragadva — olyan emberek, akiket ismerünk és olyanok, akiket szeretnénk nem ismerni, emberek, akik nagyon nagy felelősséget hordanak, és emberek, akik nem beosztásuk szeriit, hanem csak emberségük révén vállalják felelősségüket. A nagyon gondos rendezői munka, a szinte minden esetben jó (néhol nagyszerű) színészi munka eltüntette ebből a filmből (néhány kissé merev vagy egészen fölösleges epizódfigurán kívül) a séma-szereplőket. Mindenkinek helye, feladata, része van abban, ami történik, mindenki formálja, teremti az eseményeket. Itt kell aláhúznunk Toma Caragiu (micsoda skálán tud ez a művész játszani!) első titkárának csak Mircea Albulescu emlékezetes, Erő és igazságbeli alakításához mérhető súlyát, a belőle áradó erőt és melegséget, George Dinied sziporkázóan sokszínű, ízes és ugyanakkor mély, belső drámaiságú petróleum-munkájának hallatlan spontaneitását, stb. Megállók, mert el szeretném még mondani, hogy mennyire használt a film kompozíciójának az újra meg újra felbukkanó, a feszültséget fel-feloldó, de nem megszakító könnyed hangvétel (kivéve a színészileg és rendezésileg önmagában kitűnő, de valószínűtlenségével kirívó uzsonna-jelenetet az égő hajón). Azt is el szeretném mondani, hogy Mircea Dragan végre megint igazi művészi célok érdekében veti latba nem mindennapi film parancsnoki erejét, megtalálva a képesség és megjelenítő erő azon szintézisét, amely a filmet közvetlen, átélt valósággá magasítja. S végül N. Margineanu kamerájáról. Nem jelzőkkel akarok dobálózni, de még hazai operatőrjeink általában magas szintű munkájával összevetve is kiemelkedőnek tartom különösen az égő hajón és annak belsejében megvalósított, gyakran döbbenetes erejű képsorait és talán méginkább azt, ahogy — hűen a film szelleméhez —, sohasem felejti el, hogy nem elsősorban egy tűzvész vagy egy panoráma, hanem elsősorban az élő, küzdő, a pusztulás fölé magasodó ember a fontos, azt kell ábrázolnia. Sándor István is ROBBANÁS Hazai film bemutatója Fiatal szólista a pódiumon Hétvégi hangversenyeink műsora, melyeket Remus Georgescu, karmester vezényelt, egy fiatal pályakezdő művész bemutatkozására is alkalmat nyújtott. Bogdan Georgescu jelenleg a fővárosi Ciprian Porumbescu konzervatórium III. éves hallgatója. Tehetségének elismerését két országos versenyen elért helyezése is jelzi, valamint gyakori fellépése a rádióban és hazánk más városaiban. 1970—71-ben aktív résztvevője volt a weimari Liszt Ferenc Hochschule nemzetközi zenei szemináriumoknak. Temesváron ezúttal Haydn D-dúr zongora versenyét játszotta. A derűs, napsugaras versenymű szólóját biztosan, könnyed játékkészséggel oldotta meg, főleg a III. befejező tétel — Rondo all’ungharese — csillogó, feszes ritmusú, pergő előadását értékeltük leginkább tolmácsolásában. Brahms I. c-moll szimfóniája a mélyből fakadó költészet egyik legszebb zenei megnyilvánulása. Az élet küzdelmeit, súlyos problémáival való viaskodást érzékeltető alkotáson Brahms hosszú éveken át dolgozott, míg 1878-ban nyilvánosság elé bocsátotta a remekművé teljesedett szimfóniát. Fináléjában a szerző Beethoven és Schiller emberideálját dicsőíti. A mestermű magával ragadó, sodró lendületű, gazdagon árnyalt megszólaltatása Remus Georgescu karmester lényegretörő, a zenekart ösztönözni tudó vezénylésének köszönhető. A karmesteri irányításra ezúttal legrugalmasabban reagáló vonóskar kifejező, egységes játékával, elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. A hangverseny első számaként bemutató előadásban hangzott el Mihai Moldovan fiatal hazai szerzőnek Texturi pentru orchestră simfonică című érdekes hanghatású és hangszerelésű műve. A pontos, kifejező tolmácsolás egyformán érdeme a zenekarnak és avatott karmesterének, Ferencz Piroska A Máramaros megyei néptanács FELHÍVÁSA (Folytatás a 3. oldalról) 11. — AZ OKTATÁS TERÉN: — végrehajtjuk az iskolahálózat további fejlesztésére, az iskola és a termelés szorosabb kapcsolatára és a munkaerőképzésre vonatkozó intézkedéseket, ennek érdekében növeljük az ifjú nemzedék nevelésének hatékonyságát; — terven felül építünk és berendezünk 27 tanműhelyt, 15 műszaki kabinetet, továbbá megszervezünk öt iskolai termelővállalatot és 23 tangazdaságot; — megszervezünk és berendezünk 30 új iskolai laboratóriumot, 50 iskolai kabinetet és 15 műhely-, laboratórium- és kabinetkomplexumot, 15 líceumban és általános iskolában pedig kizárólag kabinetekben, műhelyekben és laboratóriumoknak folyik majd az oktatás; — a 412 tanműhelyt felszereljük szerszámokkal és berendezésekkel, összesen 1 300 000 lej értékben; ez egyrészt az iskolai egységek keretében házi gépgyártással, másrészt az iskolákat patronáló vállalatoktól való átutalással történik; — a tanműhelyek, iskolai termelővállalatok és tangazdaságok keretében 3 500 000 lej értékű termelést realizálunk. 12. — A KULTURÁLIS-NEVELŐ MUNKA TERÉN állandóan alakítjuk és fejlesztjük a tömegek szocialista tudatát, kommunista nevelését, ápoljuk a munka és a közvagyon iránti fejlett magatartást. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk úgyszintén a lakosságnak a pártunk filozófiai koncepciója szellemében történő nevelésére, a szocialista etika és méltányosság elveinek érvényesítésére. Ennek érdekében szervezünk: — előadásokat, szimpozionokat, nyilvános vitákat, párt- és állami aktivistákkal, tudományos és kulturális dolgozókkal, termelési élenjárókkal való találkozókat; — kulturális almanachot 12 faluban, tudományos kaleidoszkópot 25 helységben; — Felsőbányán, Szinérváralján és Nagysomkúton az 1973—1974-es tanévtől kezdve népi egyetem létesül; — Nagybánya municípiumban megkezdi működését a politikai és kulturális-nevelő tömegmunka megyei kabinetje. A műkedvelő tevékenység állandó jellegének biztosítása, a kulturális-nevelő akciók változatosabbá tétele és a máramarosi népi alkotások, valamint folklór megismertetése céljából megszervezzük: — a művelődési otthonok közötti, illetve a művelődési otthonok és a művelődési házak közötti előadáscseréket; — a műkedvelő színjátszás napjait; ezek keretében több mint 50 együttes tart előadást a megye különböző helységeiben, 30 kórus hangversenyezik; — folklórfesztivált Felsőszivágyon és Sztojkafalván, Hora la Prislop címmel megyeközi fesztivált, Toamnă báimáreana címmel kulturális-művészeti fesztivált stb. A máramarosi hagyományok és szokások hasznosítása céljából megszervezzük a Mara menti Tânjeaua tavaszi fesztivált, valamint a téli hagyományok és szokások fesztiválját, a Máramaros megyei történelmi emlékek megismertetése, megőrzése és hasznosítása céljából 5 falusi múzeumot létesítünk. 13. — Megkülönböztetett súlyt helyezünk a közegészségügy és a népjólét javítására, ennek érdekében az orvosi kádereket és az anyagi alapot csoportosító egészségügyi egységeket szervezünk és biztosítjuk az integrált, szakavatott és a munkahelyhez minél közelebbi orvosi ellátást. Ennek érdekében: — maradéktalanul ellenőrizzük és kezeljük az 1972—1973- as tanévben az első és második osztályos gyermekek jogait, megvizsgáljuk a gyermekek több mint 80 százalékának egészségi állapotát és pszichikai képességeit. — az ifjúság normális pszichikai képességeit; — az ifjúság normális pszichikai és fizikai fejlődésének előmozdítására bevezetjük az irányított egészségügyi oktatást az iskolákban, ennek érdekében felhasználjuk a modern audiovizuális eszközöket; — javítjuk a munkafeltételeket a termelőegységekben, az építő-szerelő telepeken és fokozzuk a munkabalesetek, a szakmai megbetegedések megelőzését; — támogatjuk a lakosságot abban, hogy a falvakon épített új lakóházak higiénikus kutakból nyerjenek ivóvizet, támogatjuk a meglevő kutak legalább 50 százalékának felújítását; — öt tanulmányt állítunk össze a környezetszennyeződési ártalmak csökkentéséről. A municípiumi, városi és községi néptanácsok, a néptanácsoknak alárendelt egységekben működő dolgozók bizottságai megszervezik a felhívásból a helységekre, városnegyedekre, falvakra, kerületi honpolgári bizottságokra, lakóegyesületekre, termelőosztályokra stb. háruló feladatok megvitatását, hogy az egész lakosságot mozgósítani lehessen az adott sajátosságok és feltételek szerint kitűzött célok teljesítésére. A megyei néptanács, az öszszes dolgozók lendületesen és a magas fokú felelősség jegyében fognak munkálkodni a párt X. kongresszusán és Országos Konferenciáján megjelölt célkitűzések megvalósításán, a feladatok teljesítésén és túlszárnyalásán, hogy Máramaros megye egyre nagyobb mértékben kivehesse a részét a szocialista Románia felvirágoztatásából. Nagybánya 1973. január 13. A MÁRAMAROS MEGYEI NÉPTANÁCS •Szabad Szó Megemlékezés a fővárosban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról A Béke-világtanács és az UNESCO által megünneplésre ajánlott nagy évfordulók keretében, az írószövetség és a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának égisze alatt, az I. b. Caragiale Nemzeti Színház Comedia termében megemlékeztek Petőfi Sándor, a nagy magyar költő születésének 150. évfordulójáról. Az ünnepségen a művészeti és kulturális élet számos személyisége, népes közönség vett részt. Laurenţiu Fulga, az írószövetség első alelnöke, megnyitó beszédében felidézte a nagy költő és forradalmár személyiségét Mint mondotta, Petőfi hangja, a forradalom hangja, amelyért harcolt és életét áldozta. A költő-forradalmár műve híven tükrözi az 1848- as év lángtengerét és e műhelye fennmarad örökké kizsákmányolástól mentes életünkben. A továbbiak során Eugen Jebeleanu író, az Akadémia levelező tagja felolvasta a negyvennyolcas forradalmárnak, a nagy emberi igazság- és szabadságeszmék költőjének, a mély tartalmú honpolgári, demokratikus művészet előfutárának szentelt prózai költeményét. Ezután Méliusz József író, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának alelnöke méltatta a nagy költő életművének főbb mozzanatait. Petőfi — mondotta a szónok — ragyogó etikai példája Európa történetében a radikális népszolgálatnak, a legnemesebb nemzeti eszmék kölcsönös támogatása szellemének, az öszszes népek és nemzetek felszabadításának szolgálatába állított életnek. A világirodalomban a legjobb Petőfi-fordítások a román nyelvűek. Mihai Beniuc jogosan jegyezte meg nemrégiben, hogy a Ştefan O. Iosif, Octavian Goga és Eugen Jebeleanu fordítások a leghívebb Petőfi-tolmácsolások. A forradalmár költőről ezután Adrian Păunescu, az írószövetség Tanácsának tagja beszélt. „Petőfiben egy szent eszmét ünnepelünk: az igazi internacionalizmus csak reális hazafiasságon alapulhat. Pontos fordításban Petőfi Eminescut jelent“. Ezután Lászlóffy Aladár, az Írószövetség Tanácsának tagja beszélt a nagy költőről. Şerban Cantacuzino és Ferenczy Csongor Petőfi-verseket szavalt St. O. Iosif, Octavian Goga, Mihai Beniuc és Eugen Jebeleanu fordításában. ★ Ez alkalommal emlékgyűlést tartottak Segesváron is. A Fehéregyháza községi Petőfi Sándor emlékmúzeumban a helybeli kultúrotthon és iskola művészegyüttesei rendeztek előadást. Újítsa meg előfizetését a SZABAD SZÓ-ra!