Szabad Szó, 1980. október-december (37. évfolyam, 11060-11138. szám)
1980-10-19 / 11076. szám
Csőpörgő esőben szaporázzuk a lépést. Kísérőm, Gheorghe Răduţ, a fiatal mezőgazdasági technikus, minden házat ismer. Az idős emberpár áll a konyhaajtóban, akár a cövek, és elárulja az arcuk, fontolgatják, miért kerültek egyszerre a figyelem középpontjába. — Szóval, másodszor is felépítette a házát Cseh Feri bácsi?! Jóleső meleg párolog az arcuk a kerek BET riportjai ba, s ettől megfényesebb a tekintetük, felenged a szavuk. — Mi voltunk a legelsők, akik felszedtük a sátorfánkat. .. 1959. április 21-ét irtunk ... — Feri bácsi olyan mélyet lélegzik, hogy sóhajtásnak is beillik — Utánunk aztán sokan elindultak ... — lép nagyot az időben Mari néni. — Ne siesd el!... Nem ment az ilyen gyorsan. Meg kellett gondolni alaposan, hová lép az ember. Magunk is úgy indultunk el, akár a csiga, hátunkon a házunk, de azt tudni kellett, hol hajtjuk le a fejünket éjszakára. Kihúzódtunk egy tanyára, innen nem messze, ott kezdtük elölről az életet. Mert a sztancsófalvinál jobbat akartunk. Dolgoztunk is keményen érte. A gazdaság két kézzel kapott utánam, hisz nagy szükségük volt a kőművesre. Fel kellett húzni a gazdasági épületeket — Munka után meg a saját hajlékunkat Hetvenkét kilós volt az uram, amikor nekifogott az alapozásnak, és ötvennégy, amikor tető került a házunkra . .. — No, akkor mondjuk meg azt is, hogy 1961. szeptember 16-án kezdtük el a munkát, és november 6-án már beköltözhettünk ... Emlékszem, mindkét lányom ujja hegyén kiserkedt a vér . Azóta ötszázhúsz tőke szőlőt telepítettem az udvarunkba, és huszonkét házat építettem. Többnyire a földijeimnek Mi sztancsófalviak mindig összetartottunk. Kezdetben akadt itt a községben, aki félvállról megkérdezte: „Mit akartok ti itt?‘ Azt feleltem: „Békességet, szeretetet. Nem visszük el innen sem a földet, sem egyebet. Inkább hozunk Mesterséget, a két kezünket “ De mondom, a többség nem így beszélt velünk. Láthatták is később, hogy nem uralkodni jöttünk ide. — Méghogy uralkodni! Tavaly, hetvenkét esztendős koromban is ott dolgoztam a többi asszony mellett, a kertészetben. — Volt úgy, hogy a gazdaságban egy nap alatt kétezernégyszáz téglát raktam a falba. Most már nem tudnám... öt évvel ezelőtt azt mondta az orvos, szívinfarktus. És megtiltotta, hogy nehezet dolgozzam. — Az egész életünk ebből állt: munka, munka ... — Volt öröm is. Még talán ezután sem fogyunk ki belőle. Amikor jönnek a gyerekeim a városból, és azt kérdik: „Tata, hogy érzi magát? ...“ Aggódnak értünk, szeretnek bennünket. Tudja, mit ünnepelünk a jövő hónapban? Az ötvenedik házassági évfordulónkat. Itt lesz a család körülöttünk .. Én meg csapra ütöm a hordót, amiben négyéves bor van! Szeverényi József, a dumbráviţai szövetkezeti bolt felelőse 1977-ben költözött ide. — Én voltam az utolsó, aki Sztancsófalváról ide jöttem. Sajnálom, hogy nem tettem meghhamarabb. — Miért? — Az ember mindig jobbra törekszik Ez ad értelmet az életének. Nem bántom én Sztancsófalvát sem. András-völgy, Lázárvölgy, Bükkös, Liget, Szélesmező. . . tizenöt-húsz-harminc ház összebújva. Valamikor szép volt. Néha még beszélgetünk is róla. Azért senki se higgye, hogy könnyű volt a kezdet. Bennünket is Cseh Feri bácsi fogadott be a házába, amíg elkészült a miénk. De általában mindenki igyekezett segíteni az újonnan érkezőknek. Jelenleg itt van már minden jó ismerősöm, a barátaim, egyszóval, otthon vagyunk Dumbrăviţán. A fiatalok már innen nősültek, de munkát a városban kerestek. Sokat lehetne még elmondani magunkról, de egy dolgot mindenképpen érdemes megírni. Azt, hogy az itteni közös gazdaság tette lehetővé a sztancsófalviak boldogulását, azokban az években nagyon szépen fizetett a becsületes munkáért. Gyűlnek a nevek: Tasi József, Tasi István, Gábor Mihály, Földi Elek, Bús Mihály, a Gádorcsalád .. Sorakoznak az arcok. Egyiken vibrál az öröm, másikra a töprengés szánt barázdát. Tekintetük, emlékeik ismét végigjárják az utat Sztancsófalva és Dumbrăviţa között... Odakint besötétedett, és jócskán megeredt az eső. Az esti fények szétfröccsennek az aszfalton. Kísérőm- a gorji fiatalember halkan megjegyzi: — Szorgalmas emberek. Mindegyikük jó példakép. Én is így kezdtem: a villától meg a kanáltól. De az a legfontosabb, hogy otthon érezze magát az ember ... lág, csak hangulat“ címen megírta Reviczky életregényét nem tételez fel a leányban mély, életreszóló érzelmeket. Emma hozzátartozóinak véleményét fejezi ki Schiff Béla temesvári hírlapíró, valamint dr. Farkas László dettai orvos, akik szerint Emma kedvelte, sőt szerette Reviczkyt, de rokonszenve és érdeklődése nem a férfiúnak, az udvarlónak, hanem a poétának szólt. Bizonyos az, hogy kétévi vidéki elszigeteltség után, az érvényesülés vágyától hajtva, Revitzky elhagyta Dentát, „hogy lásd mikép támad költőd híre, s hogy mit mivel valódi szerelem“, írja egyik versében Emmának. 1877. október 18-án „leküzdötte a válás kínjait“, és Pestre távozott. Az érvényesülés útja azonban göröngyös volt. A bibliai Jóbról szóló tragédiáját, melyért akadémiai elismerést remélt, a bírálóbizottság elvetette, a magyar költészet német antológiájára nem talált kiadót, s tehetségét csak későn, túl későn fedezték fel. Amint Koroda Pál írja, Emma eleinte reménykedett, hogy Reviczky kivív magának társadalmi pozíciót, de a meddő várakozás türelmetlenné tette, s egyre inkább elkeserítette. Dettáról Pestre, a költőhöz írt levelei a kétségbeesés határát érintik. Kettőjük levelezését hosszabb időre a költő szakította meg. Kapcsolatuk elejtett fonalát Emma vette fel újra, amikor leküzdve büszkeségét, így írt: „Október 18-án három esztendeje volt, hogy költőm búcsút mondott mindennek, ami Dentát illeti, e végszavakkal: „Forever“. Nem volna oly jó poéta, ha szebb és ifjabb forrásokból nem merített volna új lelkesülést, habár eleinte szívében sebet érzett támadni, hogy emlékem háttérbe szorult; mindez oly természetes, hogy én ezért nem is teszek önnek szemrehányást.“ A költő nem tiltakozott, de verssel válaszolt: „Azt írta, hogy többé nem írhat, S oly iilemes volt levele. Én zsebre dugtam, nem feleltem S nagy bölcsen hallgattam vele. Ön is feledt, én is feledtem, Mindkettőnk élt, ahogy tudott, Az idő sok mindent begyógyít! S szívünk most hál’ Isten nyugodt.“ Sem a költőnek, sem Emmának nem jutott hosszú élet osztályrészül. Ugyanabban az évben, 1889-ben haltak meg, Reviczky Pesten tüdővészben, Emma Deltán vérmérgezésben. Emma rövid életének soramázata, költőnek volt ihletője. És ezzel el is tűnt — és ezzel meg is maradt. Mert beteljesedett a poéta jóslata, ki hírnevet jövendölt neki: „A kommentátor majd csak rólad ír. Rejtett lakásod, zöld zsalus szobád Divatba jő, ha én már nem leszek Kifürkészik, faludba hogy jövök, Minő szerencsés véletlen vitt oda. Mert nem követtem lelkem ösztönét, S nem lettem egy pár véled én soha.“ Dr. Büchl Antal ablakos kis ház“ BARTÓK BÁNSÁGI HANGVERSENYEI Temesvár, 1926. február 26. (if.) Bartók negyedik temesvári hangversenyének „tüzérségi előkészítéséből“ kivette részét a begaparti városban akkor megjelent többi újság is A Temesvári Hírlaphoz hasonlóan több lelkes hangú előzetes cikket jelentetett meg a koncert előtti héten a Vuchetich Endre dr. szerkesztésében megjelent Déli Hírlap is. Nagy jelentőségűnek minősítette a küszöbön álló kulturális eseményt, amelyen úgymond „a modern zenének egyik legjellegzetesebb reprezentánsa jelenik meg a temesvári hangversenyközönség előtt és alkalmunk lesz ennek az embernek sokszor csodált szerzeményeit saját interpretálásában hallani.“ Február 18-tól kezdődően több beharangozó cikk jelent meg a Temesvárer Zeitung hasábjain is, amely február 23-i számában Konzert Béla Bartók címen Sárkány Gábor méltató előzetesét hozta. A kisebb napilapokban is megjelent a hangverseny előtt néhány előzetes. A Temesvári Hírlap a hangverseny napján megjelent elődaták — 1926. február 27-i — számában közölte Baranyi István két aradi lapban már megjelent Bartók Béla királyi kitüntetést kapott című interjúját, míg hírrovatában csupa nagybetűvel szedetten hozta a kétszavas szenzációt: „BARTÓK MEGÉRKEZETT“. A kitartó alapos előkészítés, természetesen meghozta eredményét: a pódiumra lépő Bartók Bélát zsúfolt széksorok fogadták a Tiszti Kaszinó nagytermében. Bartók Béla, miként korábbi fellépései alkalmával is, fényes sikert aratott 1926. februárjában Temesváron. A közönség perceken át ünnepelte, s beszámolóikban a lapok sem fukarkodtak a lelkes, méltató szavakkal. „Világhírnév vértezetében ünnep virradt reánk, melynek zenei beteljesülését elragadtatással és hódolattal kell fogadnunk — írta Bartók nagy híve és lelkes propagálója, Járosy Dezső, a Temesvári Hírlap hasábjain — Bartók Béla hüpermodernnek tetsző magyar Múzsája győzte le ellenzékét, kik termését érthetetlennek és elvetendőnek bélyegezték. Bűvös varázzsal, vagy beidegződéssel végezte-e két évtizedes munkáját, az teljesen felesleges kétely akkor, mikor a hatás, sőt a tömegvesztegetés tényeivel állunk szemben.“ Nagyra értékelte Bartók alkotói és előadóművészi zsenialitását, amellyel a közönséget elkápráztatta A pódiumon valósággal újraalkotja a régi mesterek szerzeményeit, zongoradarabjait. „Hogy a virtuóz igézete teljes legyen és felölelje a mások, az elmúlt történelem szellemét, Bartók Mozart c-moll fantáziájával igazolta azt, hogy befejezett ura és értelmezője, nemcsak a saját alkotta jövőnek, hanem a más alkotta múltnak is. Kivételes aprólékossággal ügyel az előadás klasszikus hatásának minden kis eszközére és abszolút zeneiségének adja kápráztató bizonyságát. Couperin orgonás nemzedékének antik múzsáját programszerűen juttatta szóhoz, s ezzel a gesztusával azt is beigazolta, hogy az antik formáknak nemcsak modern eljegyzettje, hanem a kis formák értelmezésében is utolérhetetlen mester.“ Kritikájában külön, csillagokkal elválasztott fejezetben foglalkozott Járosy Dezső Bartók és Kodály szerzeményeinek élményszerű megszólaltatásával, tökéletes előadásával. Többek között leszögezte, hogy Bartók „átszellemült, korlátlan ura a technikának és a dinamikának“, aki modern faktúrájú műveit világos értelmezésben, árnyalt egyértelműséggel képes megszólaltatni. „Micsoda sajátos kifejezéssel hozza napfényre magyar és román dalainak és táncainak pianisztikus átalakítását: a forma rabul ejt és a torz hangzások minden bizarrsága a szuverén értelmezés abszolút tökélyében váltódik apróra — állapította meg Járosy Dezső. — Kodály, hüpermodern zenei testvére iránt kollégiális lovagiassággal viselkedik: a Sírfeliratot Kodály sem képzelhette el zeneileg beszédesebben és fenségesebben, mint éppen Bartók értelmezésében. S mikor saját „gyermeki“ kabinetalakításai lesznek nyilvánvalók, az elragadtatás, a hatás visszhangja.“ Bartókot magasztaló hangver- senybeszámolóját pedig a következő emelkedett szavakkal fejezte be: „Ritkán volt ily felséges és gazdag zongoraélményben részünk. A közönség néma megadással csüngött a teljesítmények hosszú során, a vérvörösre tapsolt tenyér nem az elismerésnek, hanem a hódolatnak volt hangos kifejezője. Nem a jelen, a múlandó Bartók Béla géniusza szólott zenei lelkünkhöz, hanem a magyar zenei kifejezésnek és formának profetikus beteljesülése, mely zenei világfénnyé lett. Ily történelmi dicsőség és felmagasztalás világfényében és káprázatában csak Liszt Ferenc korában volt részünk.“ S nem spórolt az ünneplő szavakkal a többi lap kritikusa sem. Szekernyés János KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. ... agy klasszikus latin költő 2050. évvel ezelőtt született (i. e. 70—19; a teljes név folytatása a függőleges 8. és 24. alatt; zárt betűk: I, I, A). 9. Dísz- és gyógynövényként termesztett, fa nagyságú liliomfajta. 10. Rövidítések: sajátkezűség; amerikai katona) rendőrség 11. Vízinövény 13. Retur közepe! 14. Szén és nitrogén vegyjele. 15. Vastag törzsű, hatalmas méretűre növő fa a trópusi Afrikában (4000—5000 éves is van közöttük). 16. Ágyú, román nyelven. 17. Minden — angolul. 18. Utolsó posta (röv.). 20 Zsírozni (például a motoralkatrészt). 22. Északnyugat-spanyolországi kikötőváros. 23. Román személyes névmás. 25. Mássalhangzó, fonetikusan. 26. Kacat 27. Bánat. 28. Lítium jele. 29. Hősköltemény, idegen szóval. 30 Lassít. 32. Megyénkben gépkocsik jelzése. 33. Mélyhegedű fele. 34. Béke, oroszul. 35. A vízszintes 1. eposza a rómaiak legendás hőséről (i. e. 29 —19. között írta). 36. Francia arany. 37 Leány mássalhangzói. 38. Bróm és oxigén vegyjele. 39. Olt megyei, valamint dél-afrikai gépkocsik jelzése. 41. Dajka. 42. A vízszintes 1. mesterműve: tanköltemény a földről és megműveléséről (írta i. e. 37—30. között; zárt betű: G). Függőleges: 1. Kanadai város a Csendes-óceán partján (és hasonnevű sziget- zárt betű: O). 2. Lendület, francia eredetű szóval. 3. Termés, románul. 4. A C-dúr hangsor 5. hangja. 5 Luxemburgi és svéd gépkocsik jele. 6. Japánban: a virágok elrendezésének művészete. 7. Zimbabwe város a mozambiki határ közelében 8. A vízszintes 1. folytatása. 12. Kutya, olaszul. 15. ... ák — a pásztor-költészet ókori példái (a vízszintes 1. alatti költő i. e. 42—37 között írta ezeket). 19. Szin (például az arcon, vagy hajnalban). 21. Az ógörög mitológiában: a bosszú istennője. 24. A vízszintes 1. és függőleges 8. folytatása 27 Rúdféle. 28. Fiatal nő (tréfás-bizalmasan; ékezethibák). 30 Front, arcvonal — spanyol nyelven. 31. Fejedelmi cím egyes mohamedán országokban 33. Suta, félszeg (népies kifejezéssel). 36. Rendjel, latin eredetű szóval. 38. Kisebb kérődzők hímje. 40. Argon vegyjele. 41. Nyugatnémet és olasz gépkocsik jelzése. ☆ Múlt vasárnapi rejtvényünk kulcsszavainak helyes megfejtése: Vízszintes: 1. Majomkenyérfa (a megjelölt folytatással). 44. Vangarafa. Függőleges: 1. Mammutfenyő. 15. A lucfenyő. 16. Gesztenye. 25. Fehér nyárfa. 2—3. oldal ÚJFAJTA ADATMEMORIZÁLÓ RENDSZER A szovjet szakemberek olyan adatmemorizáló rendszert dolgoztak ki, amelyben egy játékkártya nagyságú matricára 1700 dokumentumot lehet rögzíteni. A rajzot vagy betűket először elektronikus impulzusokká változtatják majd ezt követően számítógép által irányított lézersugár hologram formájában felírja az információt egy parányi lemezkére. A matrica, miután öszszes lemezkéjét kitöltik, bekerül az adatbankba. Az óhajtott információ megszerzéséhez elegendő a programot betáplálni a számítógépbe. Az elektronikus memória emlékszik nemcsak a dokumentum címére, hanem a lemezkére is, amelyen annak tartalma rögzítve van. A kért információ matricán jelenik meg, amely egy műszaki rajz lemásolását is lehetővé teszi.