Szabad Szó, 1984. április-június (41. évfolyam, 12145-12221. szám)
1984-06-03 / 12198. szám
2. oldal MŰVELŐDÉS SZABADIDŐ ÉLETMÓD HÉTVÉGE MŰVELŐDÉS SZABADIDŐ ÉLETMÓD ----------------------------------------------------------------------------------, VAJDA SÁNDOR Helyreigazítás Nem egészen úgy van, ahogy mesélik. Anyám nem a tengerre küldött, hogy gyönyör lakomán essem át a tűzkeresztség emberformájú rítusán. A friss barázda illatát itatta érzelmeibe, sárgálló kukoricahántások, kora esti dallamok harmatos melegét a csűrben, tűnő csillagok alatt. Háborút megért viharlámpa pislákoló fényénél, sistergő hagymatokányra várva egyengette utamat, s ujjbegynyi mentát dobott a jövő vízbe, majd éjfélig vigyázta pelyhedző szakállú álmaim. 1983 szeptember ________________________________________________________________/ Folytonosság — VIOREL MĂRGINEAN munkája Petőfi Bánátban Petőf Sándor 1841 áprilisában megy Szebenbe, majd Szászsebesen. Vajdahunyadon s Hátszegen át, Bem seregével a Habsburg-seregek nyomában érkezik Bánátba Első ízben Vaiszlova határában ütköznek meg az ellenséggel Erről a csatáról, valamint a ctatában vitézségükkel kitűnt székelyekről ír a debreceni Közlönyben április 17-i keltezéssel: „Kijöttünk Erdélyből, mégpedig jó óme-inti, mert első lépésünk is diadal, Vaskapun innen Vaiszlova határőrfalunál várt bennünket az ellenség Megtámadtuk, megvertük. Veni, vidi viei . * Korensebesrel Lúgosra mennek, ahová, Mály István temesvári törvényszék elnök szerint, április 19-én megérkeztek. Itt öt napot töltöttek A megérkezésről így ír Leridvai Miklós, 1889- ben: „Lúgosra este é kezeit meg Bem A közönség fáklyászenével fogadta . Mikor Petőfit meglátták Bem kíséretében, a nép lelkesülten megéljenezte a nagy költőt . A Lúgon töltött napokról Mezey József festő, Petőfi barátja is megemlékezik. 1880-ban: „A Lúgos alatt tartott nagy Hadiszemle alkalmával láttam először vágtatni az öreget (Btm) törzskara élén. Petőfi azon a fekete szőrű paripán ült melyet Szebenben ajándékozott neki az öreg Meglehetősen lusta állat vett, de most az egyszer megemberelte magát a fekete, s vágtatott ő is. Nyilván vérszemet kapott a többitől. Bem csodálkozó mosollyal nézi a vágtató feketét, s azt mondja: «Látszik, hogy költőt vesz, Pegazus lett belőle».“ Április 21-én még levelet írt Lugosról Aranynak. „Kedves barátom, tegnap és tegnapelőtt a feleségemnek írtam: kérd meg őt szépen, nem az én nevemben, hanem a tiedben, hogy bocsássa meg, hogy a harmad napi alkalmat a te néked való ásra használom; már csak veled is óhajtok szóba állani. De nem ez a fődolog, hanem az hogy elkezdtem a levelet s nem tudom, mit írjak Egy pár nap óta tökéletes szélcsend van a háború tengerén, és mi ülünk és unatkozunk. Be kellet várnunk seregünknek egy és nagy részét, csak miután egyesültünk, fogunk ismét verekedni, ha ugyan lesz kivel, mert az ellenség mindenfelől infamiter, nyargal előlünk. Te Jankó, vigyázz egy kicsit azokra az én kis enyéimre, „ne quid respublica detrimenti capiat“, még azt is megengedem, hogy a nevemben megcsókold őket, csak vigyázz rájuk, ámbár amilyen ügyefogyott fellownak ismerlek, inkább nekik kell reád vigyázniok. Írtál-e már verset a keresztfiadra? — Dolgom lesz, hínok be a generálishoz, nem folytathatom tovább. Tisztelem a tisztelendőket! Isten veletek! Barátod Petőfi Sándor.“ Bem 1849. április 24-én érkezik meg, Kistetőn, Buziáson, Bukavecen, Medvesen, Ságon keresztül Temesvár alá, s Freidorfon át tábort. Temesvár ekkor már az osztrákok kezén volt. Mikor Bem serege Temesvár megostromlására közeledett, 1849. április 25-én, bezárják a vár kapuit A várban összesen 3000 polgári lakos tartózkodott A katonaság 8659 közemberből és 188 törzs- és főtisztből állt, Rukavina altábornagy vezetése alatt. Bem, mint láttuk Freidorfra érkezett. Lendvai visszaemlékezése szerint: „Még aznap este megérkeztek Temesvár alá, a freidorfi táborba Másnap reggel Bem megszemlélte a Temesvár körül összpontosított magyar hadsereget. A honvédok óriás lelkesedéssel üdvözölték. Bem előbb a gyárvárosban elhelyezett csapatokat tekintette meg, aztán kilovagolt a Vadász- és Csóka-erdőbe, hol többnyire huszárok táboroztak. Ennél a csapatszemlénél Petőfi Sándor — őrnagyi egyenruhában — közvetlenül Bem oldala mellett lovagolt. A katonák rögtön felismerték kihajtott Inggallérjáról és nem kevésbé lelkesen megéljenezték, mint hadvezérüket. Petőfi komolyan, katonai tisztelgéssel fogadta az üdvözléseket, Bem pedig — ki egyébkor mindig komornak mutatta magát — mosolygott és láthatóan örült annak, hogy az ő „kedves Sándor“-ot — mint Petőfit nevezte — oly szép ovációkban részesítik Mielőtt elhagyták volna a Vadász-erdőt. Bem és Petőfi még egyszer visszafordultak a honvédek felé, és katonásan tisztelegtek. A katonák újra megéljenezték őket . Alighogy vége volt a csapatszemlének, megered az eső . A következő napokban Petőfi Bem kíséretében Zsombolyára megy, ahol az, Perczel tábornokkal találkozik. Visszatérve a freidorfi táborba, Bem május 3- án Petőfit őrnaggyá nevezi ki. Május 4-én, Petőfi Temesvárról Aradra, onnan Szalontára távozik Bánáti útjának főbb állomásait emlékmű őrzi. freidorfi emlékmű Pálkovács István. A család lapja Sí Látogatás a Dolgozó Nő szerkesztőségében is Egy kis történelem . A lapszerkesztés műhelytitkairól és az olvasókról nyilatkozik T. Jakab Irma, főszerkesztő . Kettős évforduló A város szívében, a Napoca utca 16. szám alatti sajtóház emeleti részlegén van a Dolgozó Nő szerkesztősége. Postai cím: 3400 Cluj-Napoca, str. Napoca nr. 16. Ez azért fontos, mert a leggyakoribb vendég a Dolgozó Nőnél az olvasó, pontosabban az általa küldött levél. A szerkesztőségben látogatásom napján éppen „szélcsend“ volt. Az áprilisi szám néhány órával azelőtt jelent meg a piacon, s a hétvégi lazítás, gondolom (a szerkesztőségi élet ismeretében) ráférhetett a Dolgozó Nő riportereire is. T. Jakab Irma főszerkesztőt — szeren- ZZZZZZT “ most ia ZZ ‘«'helyén találom. Barátságos, meghitt hangulatú irodában kezdjük el a beszélgetést. A negyvenedik életévéhez közeledő Dolgozó Nő, a felszabadulás után fellendülő, új emberi üzenetet, új építői-társadalmi feladatot vállaló sajtótermékek egyike. Csupán néhány hónappal fiatalabb lapunknál, a temesvári Szabad Szónál, mely a haza nagy ünnepét, a felszabadulás 40. évfordulóját 40 éves ügyszolgálattal köszönti A Dolgozó Nő első száma 1945. márciusában jelent meg Fischerné Kádár Zsuzsa szerkesztésében, a kolozsvári Dermata (Clujana) munkásnői igényelték, s a szaktanács támogatásával látott napvilágot 1948-ig. (Erről a kezdetről sajnos a Romániai Magyar Irodalmi lexikon megfeledkezik, de a szerkesztőség tudatában — s ez a főszerkesztő beszámolójából mindennél világosabban kitűnt — ez az első születésnap is kitörölhetetlen). A Demokrata Nőszövetség megalakulásával a folyóirat a hazai nőmozgalom lapja lesz. A folyóirat első névvel jelölt főszerkesztője Berde Mária volt, majd Látó Anna, Orosz Irén, Erős Blanka és végül 1973- tól Túrósné Jakab Irma áll a lap élén Tíz esztendő a főszerkesztői székben elég idő ahhoz, hogy a lapszerkesztés műhelytitkairól, az olvasókról avatottan nyilatkozzon a kérdezett. S ha hozzászámítjuk azt, hogy Jakab Irma 1955. márciusától a Dolgozó Nő szerkesztője, akkor életútja, szerkesztői, újságírói munkája már maga is egy kis történelem. De most csak arról, ami számára (számunkra) a legfontosabb. A szolgálatról: — Édesanyám adta kezembe először a Dolgozó Nőt. A családban ismertem meg ezt a folyóiratot s talán ezért érzem ma is úgy, hogy a család lapja a mi lapunk. Ez a meggyőződés határozza meg a szerkesztőségi elképzeléseinket is. Igyekszünk valóban családi lapot tenni a család asztalára. A legjobb bizonyíték arra, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is olvacsoltja Tunant 55, ІЇС£У .51- ban közölt családi, erkölcsi vitáinkra sok hozzászólás, véleménynyilvánítás érkezik. Az apák, a férjek is úgy érzik, hogy rájuk is vonatkozik mindaz, amit a lapban — valljuk be tudatos nevelői szándékkal — közlünk. A levelekről: — Az olvasók ragaszkodását az előfizetők számának növekedése mellett elsősorban a levelek áradatából érezzük. Csupán az első negyedévben 1400 levél érkezett szerkesztőségünk címére, emellett pályázatunkra 1800 levelet kaptunk. Szívesen indítunk pályázatokat, vitákat lapunk hasábjain, mert ez mélyíti a kapcsolatot a lap és az olvasók között. Családi, jogi, egészségügyi, pedagógiai háztartási ismereteik felfrissítését, bővítését is szolgálják ezek a versenyek. Meggyőződésünk, hogy tanulni sohsem késő, s örvendetes, módon olvasóink zöme is így látja El kell mondanom még, hogy egyetlen levelet sem hagytunk megválaszolatlanul, egyetlen kérést sem utasítunk el, hogy lapunknak megfelelő szakemberek, orvosok, jogászok, pedagógusok, pszichológusok nyújtanak ebben segítséget. Az olvasottságról: — Jelenleg több mint százezer példányt nyomunk, s ez számításaink szerint — családban gondolkodva ismét — azt jelenti, hogy körülbelül háromszor ennyi a reális olvasói számunk. Érdekességként említem, hogy folyóiratunk eljut az ország minden megyéjébe, például Galacon 20, Dolj megyében 27, Vilcea megyében 16, Botoşani-on 4, Iaşi-ban 4, Mehedinţi megyében 30, Olt megyében 5 előfizetőnk van. Temes megyébe - ACTvntt trihb a otelaua. uow.^--- -----mint 3000 Dolgozó Nő jut el, ez azt jelenti, hogy olvasói érdeklődés tekintetében a kilencedik helyen van Hargita, Maros, Kovászna, Bihar, Szatmár, Kolozs, Brassó és Szilágy megyék után. A soron levő lapszámokról: — Hazánk jelentős történelmi évfordulóit, eseményeit mint az természetes is, megfelelő hangsúllyal közli lapunk. A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére induló sorozataink között van a Negyven év alkotómunka címet viselő riport-ciklus, mely azokról a fiatalokról szól, akik a szabad hazában nőttek fel, érvényesítették tudásukat, tehetségüket. Életútjuk a szabad élet útja, s ugyanakkor családi környezetük bemutatásával két-három nemzedék sorsát átfogóan kiszélesedik ez a felmérés. Főként a nők helytállásáról szeretnénk képet nyújtani, bemutatni életmódjukat a különböző munkaterületeken elért sikereiket, így az RKP XIII. kongresszusát megelőző — lapunkban közölt írásokkal tulajdonképpen mai életünk krónikáját gazdagítjuk. Az Országos Nőtanács versenyfelhívására — melyet áprilisi lapszámunkban közöltünk, mozgósító jellegű cikkekkel válaszolunk. Annyit még elmondhatok, hogy jelenleg a júniusi lapszámon dolgozunk. ... Viszontlátásra — mondom távozóban — és tudom, hogy legközelebb én is a család lapjának hasábjain találkozom újból kedves, régi ismerőseimmel. Pongrácz P. Mária Szabad Szó