Szabad Szó, 1938. január-március (40. évfolyam, 1-13. szám)
1938-01-02 / 1. szám
37. évfolyam zerkesztűség és kiadóhivatal: Budapest, XIV, Bosnyák u. 12.KÉPES VILÁGLAP • „Képes Világlap" előfizetési ára Egy évre 3 Pengő, félévre 1 Pengő 60 fillér negyedévre 90 fillér. „Jöttek hozzám !“ Aki elmélyed a hit mélységeiben, gondoljon arra, hogy a Megváltó vérét és életét áldozta, hogy tanúságot tegyen az Isten- és az emberszeretet mellett „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!“ Ez volt az ő legfőbb parancsolata. S irgalmas, nagy, megbocsátó szívéhez ölelte az egész emberiséget. Ezt a fenséges gondolatot fejezték ki azok a spanyol művészek, akik felépítették Spanyolországban, a Tibidaba hegy legmagasabb csúcsán, a világ legnagyobb Krisztus-szobrát, amelyet íme itt mutatunk be. Szegényember sorsát boldog Isten bírja — Kis életregény — És a szerencse csakhamar beköszöntött. Kettős tokájú, hájas, de jólöltözött úr tartott szemlét egy napon a tánciskola növendékei felett. Dick úr volt, az amerikai színházi vállalkozó. Atulajdonosnő alázattal kísérte. Gyűrűs szivarját lecsüngő ajkai közt fityegtetve, közömbösen lépdelt el Dick úr az izgatott lányok sorfala közt. Szívdobogva lesték, kit választ ki közülük, kit visz magával a tengeren túlra. Mert Amerika neve még mindig varázsosan csengett a szegény pesti lányok fülének. De az anyag, úgy látszik, nem tetszett Dick úrnak. Közömbösen fújta a füstöt. Csak akkor pöfékelt hevesebben, mikor Iluskát meglátta, italszemeit látható megelégedéssel járatta a szép lány ingerlően ívelt karcsú alakján, melyet csak a feszülő trikó fedett. Mozgására, játékára, táncművészetére nem is volt kíváncsi, öt perc múlva már az irodában tárgyaltak és nem telt bele egy negyedóra, Iluska szerződtetve volt. Egy hét múlva indul Délamerikába, hogy Dick úr jóvoltából megkezdje diadalmas táncosnői pályafutását. Leánykereskedők hálójában Boldog várakozásban teltek Iluska napjai. Most teljesül végre titkos vágya: világhírű művésznő lesz belőle. Végre elérkezett a nagy nap, az indulás napja. A pályaudvaron már nyolc csinos fiatal lány várta Dick urat. Valamennyi a kövér amerikánus felfedezettje. Végre, közvetlenül az indulás előtt beszuszogott Dick úr, kezében a jegyekkel, útlevelekkel. A lányok betódultak a fülkébe. Kendő lobogott, könnyek potyogtak, búcsúszavak röpködtek. A vonat fütyült és nemsokára már a nyílt pályán kattogtak ütemesen a kerekek. Iluska hamar összebarátkozott társnőivel. Valamennyien az élet hajótöröttjei voltak. Fiatal sorsuk már zátonyra futott és most az amerikai úttól várták a megváltást. Hamburgban vettek búcsút az öreg Európától. Iluska hosszú levelet írt Pistának. Megírta, hogy várjon rá, nemsokára híresen, gazdagon tér vissza, de akkor is boldogan lesz a felesége. Dick úrtól is el kellett válniuk. Egy buldogg pofájú, rosszképű alak vette át a lányok kalauzolását. Rozoga spanyol gőzösre szállásolták be őket. A kilenc árva madárka keservesen érezte magát a matrózok durva káromkodásai, trágár megjegyzései közepette. Az egész környezet, a hajón való ellátásuk, nem olyan volt, mint ahogy azt ragyogó álmaikban maguknak kiszínezték. Háromheti utazás után Délamerikában kötöttek ki. Vezetőjük átadta itt a lányokat a különböző ügynökségeknek. Most, amikor már a nagy idegen óceánban egymásra utalva kis magyar szigetet alkottak, el kellett egymástól szakadniuk. Egyiket Argentínába, ...másikat Braziliába, harmadikat Costa-Ricába sodorta a végzet. A buldoggpofájú továbbra is Iluskával maradt. Az ő feladata volt a szép lányt Kaliforniába kísérni. Az eddig morcos, szótlan alak, akit a lányok hiába ostromoltak ezerféle kérdéssel, most, hogy kettesben utaztak tovább, hirtelen felengedett. Elmondotta, hogy Yenkinsnek hívják, szép vagyona van, amit azzal szerzett, hogy sok ilyen szép lányt szállított már az éhes kaliforniai aranyásó népnek. — Mert, nehogy azt hidd, galambom, — fordult durva röhejjel a megrémült leányhoz, — hogy táncosnőnek kellesz ott. Ilyen ártatlan virágszálat sokkal jobban el tudunk mi ott helyezni. Majd meglátod, milyen jó dolgod lesz. Csak az a fontos, hogy kedves légy a férfiakhoz. Könnyű ám kivarázsolni annak a népségnek zsebéből a dollárt meg az aranyport. Iluska előtt forogni kezdett a világ. Hát így állunk! Ez a nagyszerű szerződés, a világhír, a siker, a szini pálya varázsa! Töretlen leánytestét odadobják kéteshírű férfiak állati vágyának. Felmérik és aprópénzre váltják ragyogó fiatalságát, szűzi szépségét. Akkor inkább jöjjön a halál! Egy ugrással a robogó vonat nyitott ablakához szökkent. Még egy pillanat és kiugrik a biztos halálba, ha Jenkins tőle nem várt fürgeséggel vissza nem kapja. — No, no, tubicám, — dörmögte, — olyan könnyen nem megy. A halállal még ráérünk. Előbb még nekem is jár utánad egy kis pénzecske. A jó öreg Yenkins nem dolgozhat ingyen. De — és itt hirtelen mohó vággyal villantak ki buldoggnofájából apró egérszemei — ha kedves vagy az öreg Yenkinshez, még minden jóra fordulhat. Mert az öreg Yenkins nem is olyan öreg ám — tette hozzá. Még mindig átkarolva tartotta a minden izében remegő teremtést és most undok szőrös arcát közelebb tolva, belecsókolt a lány hófehér nyakába. Iluskának az undor és a dali megkétszerezte erejét. Megfeszítette ifjú ruganyos testét és apró öklével teljes erejéből belevágott a leánykereskedő ördögi arcába. Yenkins fájdalmában felordított. Hirtelen elengedte a lányt, majd mérgesen káromkodni kezdett. — Így is jó, galambocskám. Ha nem elég szép fiú neked az öreg Yenkins, majd örökre elrohadhatsz a klondikei nyilvános házakban. Mert annyi pénzt sohasem fogsz tudni összekaparni, hogy hazautazhass, — tette hozzá sátáni kacajjal. III. RÉSZ Idegen kézre kerül a csodafarm Ezalatt Miszlainak, a csodafarmernak is sokat kellett küzdenie. Másfél évébe került, amíg birtokát, szőlőültetvényét a malájokkal megtisztogatta a bozóttól. A porhanyós, palás és omladékony talajt venyigék alá művelni, gödrölni, ásni, ültetni, megint egy esztendőt vett igénybe. Kis tőkéje, természetesen, az első hónapokban elfogyott és mivel élni mégis csak kellett valamiből, nagy segített magán, hogy tyúk-, lúd-, kacsa- és pulykatojásokat vásárolt, ezeket gépen kiköltötte és néhány hónap alatt majdnem ezer baromfi volt az udvarán. Hetenkint egyszer, esetleg kétszer bejárt kocsin Burmába baromfit meg tojást árulni. A baromfi és tojáspiacon csakhamarolyan kedvező helyzetet teremtett, hogy ő irányította a naptárakat. Mr. Miszlai, a csodafarmer neve lassanként fogalom lett Burmában és környékén a szárnyasállat és tojáskereskedelem terén. A venyigék kezdtek lombosodni. A hegyoldal kitűnő szőlőtalajnak bizonyult. (Folytatjuk.) . Budapest, 1938 január 2. NÉHÁNY STRÓFA ARANY JÁNOS ÚJÉVI VERSÉBŐL* Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálákodva, ahogy illik, Poharat emelnem Mit van mit kívánni még ily áldott időben? — Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros .Tól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros. Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék. Messze járjon dög-halál, Burgonya-betegség. Orvos, bakó a díját Kanja heverőben. Adjon Isten, ami nincs. Ez új esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasul jön lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál, És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen. Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. * A halhatatlan nagy költő remekművének csak néhány strófáját közöljük. A mezőgazdasági cseléd dicsérete Több százezer mezőgazdasági cseléd él Magyarországon. Ki törődik ezeknek a sorsával? Vannak jóravaló férfiak, akik erre is gondolnak. Ezekhez tartozik Bejczy Németh Antal földbirtokos, akinek most jelent meg egy könyve ezzel a címmel: A naposabb oldalon. Ebben a könyvében nagyon szépen és nagy megbecsüléssel ír a mezőgazdasági cselédekről. A könyvből hadd álljon itt a következők leírása: „A cseléd sok vonatkozásban a legértékesebb magyar emberanyag. Nincs ország, ahol a cseléd különb volna,hű, alázatos, tisztelettudó, hallgatag munkás. Hogy egy ma túl sokat hangoztatott szót használjak: tekintély tisztelő. Nincs benne gőg és büszkeség, ami már a kisbirtokososztálynál is majd mindenhol feltalálható. A legfiatalabb éveiben libapásztor volt, vagy napszámba járt, majd ostoros gyerek, kisbéres, fél-, aztán háromnegyed konvenciós, végül is teljes konvenciós béres. Megnősül, de hányszor kénytelen feleségével együtt szüleinél, anyósánál lakni, míg lakás ürül a cselédházban, s azt neki utalják ki. Egyforma kitartással dolgozik télen, nyáron, hajnaltól késő estig- Az asszony műveli a konvenciót földet vagy napszámba jár s az állandó munka mellett szinte észrevétlenül születnek a gyermekek:három, négy, öt, hat. Mert itt valóban Isten áldásának tartják a gyermeket, aki napszámba járhat már hétéves korában, így telnek az esztendők, egyszer csak behívatja a gazdatiszt az irodáim és így szól: „Öregszik már, István, nem való kendnek már az ökör mellett, megtesszük szérüskert-csősznek, de hát ennek csak félkonvenció jár ám.“ S ő végzi tisztességgel és becsülettel ezt a rábízott munkát is ugyanazért a bérért, amelyen serdülő korában kezdte. Most már nem parancsol odahaza, a parancsolás fiait, unokáit illeti meg, a konyhán olyan megtűrt féle, akinek már csak a kegyelemkenyár jár. Aztán egy napon megfázik a csőszködésben, ágynak dől, és amilyen észrevétlenül született, oly észrevétlenül kíséri ki családja, meg egy-két szomszéd koporsóját a temetőbe Hamar korhadó kis fakereszt, élt 63 esztendőt. Ő a nemzet legszorgalmasabb, egyszerűségével, hangyaszorgalinával soha nem kérkedő fia, aki sorsáért csak akkor panaszkodik, ha az már kibírhatatlan.“ Szomorú, hogy ilyen a magyar mezőgazdasági cseléd élete, sorsa. Bejczy Németh Antal érdekes munkát végzett ennek a könyvnek megírásával. Ára ennek a könyvnek négy pengő. Ha valakit érdekel és megrendeli, úgy a „Szabad Szó“ is beszerzi és megküldi. T. szám