Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)
1945-03-27 / 1. szám
iin—MinmunGi Ára 60 fillér Kedd, 1945 március 27 47. évfolyam, 1. szám A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA v* I —— —— — 11 n —Ml TimurTT i —W 'Iliim Hl UHUI II iHlimnri'I"' Till i'll WWBWWWMWWWPMWWMWWWWWWMWB—i— Az új magyar demokrácia egyik harcos pártja a Nemzeti Parasztpárt. Létezéséről eddig csak azok tudtak, akik közelebbről figyelték a falvak életét. A Parasztpárt 1939-ben Péter-Pálkor alakult meg Makón, az ország minden részéről odasereglett népi írók és paraszt delegátusok közreműködésével. Céljául a teljesen nincstelen földmunkások, gazdasági cselédek, kubikusok, részesek, kisbérlők, továbbá a törpebirtokosok és a kisparasztok megszervezését tűzte ki. Programjának legfontosabb pontja a radikális földreform azonnali végrehajtása volt. Nem kell külön kihangsúlyozni,hogy a szervezés célja és a program gerince nem volt beleilleszthető a hivatalos magyar politika akkori kereteibe, s a Nemzeti Parasztpárt illegalitásba kényszerült, s a föld alatt építette kádereit. Hogy mégis valamilyen összekötő kapocs legyen a Párt és a nyilvánosság között, a Szabad Szó köré csoportosította mindazokat az értelmiségeket és parasztokat, akik egyetértettek céljával és programjával, s így tulajdonképpen az elmúlt években a Szabad Szó tábora alkotta a Nemzeti Parasztpártot. Parlamenti munkát a Párt nem fejthetett ki, mert megalakulásának elhalasztásával a 39-es választások elől lojálisan kitért: nem akarta a nagy jobboldali roham idején szétaprózni a baloldal erejét, úgy gondolta, jobb lesz, ha a Kisgazdapárt egyedül indul a küzdelembe, s az ő jelöltjeit támogatja. A Nemzeti Parasztpárt azonban nem volt tétlen, tagjai kivették részüket a fasisztaellenes küzdelmekből, s ott voltak mindenütt, ahol magyarok a szabadságért harcoltak. Aki a politikai mezőnyt áttekinti, az joggal felvetheti a kérdést, hogy miért van szükség két agrárpártba, miért nem lehetett a Kisgazdapárt keretein belül elhelyezkedni a Parasztpárt tömegeinek, hiszen mindegyik párt ugyanazzal a célkitűzéssel és programmal harcol a parasztság érdekében? A Kisgazdapárt valóban hősiesen harcolt az utóbbi években, képviselői a nagy túlerővel szemben heroikus küzdelmet folytattak, és valóban méltánytalannak látszik kívülről, hogy a Nemzeti Parasztpárt is elindul a falvakba megszervezni a parasztságot. De csak kívülről látszik így. A Nemzeti Parasztpárt megalakulása történelmi szükségszerűség volt. Az ellenforradalom reakciós politikája parasztmítoszban és parasztromantikában is megnyilvánult. A világháború előtti idők heje-hajás, pirospruszlikos, rámáscsizmás, bőgatyás, árvalányhajas, táncoló, daloló, vigadó parasztja helyébe a felmagasztosított paraszt lépett, az őserő nagy szimbóluma, s ez épp olyan hamis kép volt, mint az előbbi. A falvakban éhező, küszködő, elnyomott agrárproletárok éltek, akikről újabban a falukutatók, a népírók vettek először tudomást. A népszínművek hangulata egyszerre szétfoszlott és megjelent a porondon a puszták népe, a futóhomok hőse, a legnagyobb magyar falu szociológiailag kategorizált parasztja, Tárd sommása, a cifranyomorúság áldozata és a néma forradalom szektákba, egykébe, a méltságba révülő, e világ lehetőségeit már feladó, elbukott agrárproletárja. Felvonult a valóságos falu, s egy új irodalom, egy új szellemiség dörömbölt a sáncokon kívül rekesztettek nevelten és bebocsátást kért a nemzetbe. Ez az új magatartás, az új szellemiség nem tudott beleilleszkedni semilyen pártkeretbe, hiányérzete volt éppúgy, mint a parasztságnak és nehéz vajúdások után, amikor arról kellett dönteni, hogy az új próbálkozás letéteményese, a Márciusi Front, szellemi mozgalom maradjon-e, avagy politikai párttá alakuljon át, ez utóbbi állásfoglalás győzött és megszületett a Nemzeti Parasztpárt. Minden politikai mozgalom elődöket keres. A Nemzeti Parasztpártnak nem volt nehéz elődöket találni. Magyar földön az elnyomott társadalmi osztályok közül elsőnek a parasztság jelentkezett öntudatosan, parasztok tagadták meg elsőnek a szolgaságot, parasztok emelték fel elsőnek a szabadság zászlaját, parasztok lázadtak fel elsőnek az urak ellen. Az Árpádkor gomolygó, lázas, alakuló társadalmából ködösen kiemelkedik a zebelédi jobbágyok lázadása 1202- ben. A sok elfojtott, elnyomott próbálkozás, a névtelen hősök heroizóusa után a politikai öntudat és a szellemi szabadság nagy igényével lobog fel a helyhes forradalom 1437- ben Budai Nagy Antal vezetésével. Az erdélyi jobbágyok egyenrangú félként állanak uraik elé és teljes jogot követelnek mindenben. Budai Nagy Antaltól Dózsáig szakadatlan küzdelmek közepette ér el a parasztság és amikor 1514-ben a magyar történelem legnagyobb osztályharcosa, Dózsa György Rákosról elindul megvívni a magyar történelem legnagyobb osztályháborúját, már nem lehet egyezkedni uraknak és parasztoknak. És jönnek a többiek: Gubecz Máté, Karácson Gábor, Esze Tamás, akik mindmind parasztfelkelők élén haltak meg a szabadságért. És jön Kossuth Lajos, aztán jönnek a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az agrárszocialisták és megérkeztünk a Nemzeti Parasztpárthoz. A Szabad Szó az agrárszocializmus legharcosabb orgánuma volt és a Nemzeti Parasztpárt az agrárszocializmus szellemi örökségét hordozza. Az elődök példája áll előttünk: a nagy hősök emléke él közöttünk és a nagy áldozatok súlya nehezedik ránk. E roppant történelmi örökséget vállalni kellett egy pártnak, a megoldatlan feladatok hosszú sora alól nem térhetett ki a népi irodalom balszárnya: íme a Nemzeti Parasztpárt megalakításának történelmi indoka. Vállaljuk és valljuk a forradalmi programot és nem engedünk a parasztság jogaiból egy jottányit sem elsikkasztani. Fegyelmezetten veszünk részt a politikai életben, tudjuk, hogy a koalíció kötelez bennünket, nem osztályharcot hirdetünk, a nagy elődök sem akartak mindaddig harcolni, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy az urak engedetlensége miatt a harc elkerülhetetlen. Budai Nagy Antal a kolosmonostori egyességben megállapodott a nemesekkel abban, hogy nem nyomorgatják többé a jobbágyokat, megadják nekik azt, ami megilleti őket és elfogadják negyedik rendként a parasztságot, de nem tartották meg ígéretüket. Dózsa is előbb a török ellen akart menni, csak az urak gyalázatos viselkedése, a jobbágyság égbekiáltó nyomora és a szolgaság embertelen megaláztatásai késztették arra, hogy paraszthadaival végigpusztítsa az országot. Híres ceglédi beszédében demokratikus programot adott, szabadságot és egyenlőséget követelt a nép számára s nem ő tehetett arról, hogy semmibe sem vettél, a szavait. Moháccsal fizetett az ország az elhibázott politikáért. Egyezkedő parasztvezérek és forradalmárok becsületes arca tekint felénk a múltból: a Nemzeti Parasztpárt forradalmi magatartásának presszójával kívánja a parasztságot beemelni teljes jogaiba. Kész a legszorosabb együttműködésre minden párttal, ápolni fogja a jóviszonyt a Kommunista Párttal, a Kisgazdapárttal és a Szociáldemokrata Párttal. Csak akkor nyúl más eszközökhöz, ha azt látja, hogy a népet megint ki akarják semmizni. Könyörtelen lesz, mert azt a nagy lehetőséget, amit a mai idő nyújt, nem akarja kihasználatlanul hagyni: cselekedni akar! Ezért a nagy lehetőségért köszönetet mond a nagy Sztálin marsallnak, aki megszabadította a magyarságot a hitlerista terrortól és meghajol a diadalmas hadilobogók, az elesett hősök, a kitűnő tisztek, a nagyszerű katonák, a Vörös Hadsereg előtt, amiért felszabadította az országot. Békét akar a nagy ,szovjetorosz néppel, békét akar a környező országok népével, akiknek testén szinténnagy kékeket ütött a háború és akiktől ugyanezt a békés szándékot várja. A nagy lehetőségek birtokában kiáltjuk a költővel: Még kér a nép, most adjatok neki! A PARASZTSÁG POLITIKÁJA Írta: KOVÁCS IMRE Fel hát magyarok egy jobb reménységre! „Fel hát magyarok egy jobb reménységre! Fel olyan tettekre, amik méltók legyenek hozzátok s őseitekhez! Szerezzétek valahára fegyverrel viszsza a szabadságot, amit tőlünk a nemes urak garázdálkodása s a magatok tunyasága ragadott el. Jogaitokkal Iront törődtetek, vagy tán inkább nem is ismertétek s ezzel a hatalmaskodó emberek visszaélve, vesztetekre törtek.“ A krónika szerint ezeket a szavakat Dózsa György mondotta Cegléd piacán 1514-ben, a paraszti seregek előtt. A Nemzeti Parasztpárt a dolgozó parasztságot most Dózsa György szavaival köszönti: „Fel hát magyarok egy jobb reménységre!“