Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)

1945-04-25 / 25. szám

Maír fengwhu­ Ebben a „a nem­zeti védelemben“ csak a ve­zető náci személyiségeket és a csatlós országok fasiszta pártjainak kimagasló sze­mélyiségeit szándékoznak részesíteni. Szorosan összefügg eszel a Daily Express hadi tudó­sítójának az a jelentése, hogy a nácik száznál jóval több hadosztályt vontak össze délnémetországi erőd­övezetükben, vagyis a német hadsereg maradványainak legna­gyobb részét kivonták szak-Németországbó. Ez annyit jelent, hogy a bajor és osztrák Alpokat tekintik utolsó menedéküknek. A másik ilyen menedék két­ségtelenül Norvégia, amint azt az angolszász, francia és szovjetorosz jelentések megállapítják. Norvégiát valósággal elözönlötték a németországi menekülők Zsukov és Konyev tábor­­nagyaik csapatai keletről és délről mélyen benyomultak Berlin városába. Megálla­pítják, hogy Berlin bekerí­tése minden idők egyik leg­nagyszerűbb stratégiai tel­jesítménye. A szovjet csa­patok páncélos ékei délke­leti irányból benyomul­tak­ Potsdam városába, a Ho­­henzollern Junker-világ déli ínkörnyéki fészkébe. Berlin számos városrésze ma már teljesért a Vörös Hadsereg kezében van, így többek között a 200.000 la­kosú Pankow, a negyedmil­lió lakosú Steglitz, a 120.000 lakosú Köpenick, továbbá Oranienburg, ahol a nácik egyik leghirhedtebb­ Later­­n­ál­ó táborukat létesítették. Berlin körülzárása során számos más helység mellett a Vörös Hadsereg elfog­lalta az Odera melletti Frankfurt és Cotbus váro­sát. Berlin nyugat felőli kijáratait, amerre a lakos­ság menekülni igyekszik, szakadatlan tűz alatt tartják a szovjet bom­bázó rajok. Egy berlini jelentés szerint Hitler átvette volna a Ber­lint védelmező német csapa­tok személyes irányítását, azonban ezt később meg­cáfolták s angolszász jelen­tések arról tudnak, hogy Hitler bajorországi fészkét Berchtesgadent a nácik va­lósággal erődítmény rend­szerré építették ki, ami ugyancsak összefüggésben áll mindazzal, amit a nácik végső védekezési övezeteiről közölnek. A­­szovjet jelentések meg­emlékeznek a Drezda irá­nyában való gyors előre­nyomulásról is. Ugyanak­kor a 1. ukrajnai arcvonal csapatai elfoglalták Opava (Troppau) fontos közleke­dési csomópontot. Osztrák- Szilézia egykori székhelyét, a 2. ukrajnai arrcvonal csa­patai pedig a magyar tör­ténelemben is emlékezetes Nikolsburg városát. A nyugati arcvonal észa­ki részén Bréma elfoglalása be­fejezéséhez közeledik, a szövetségesek 24 órás ul­timátumot adtak Brémáinak. Miután a parancsnok az ultimátumot visszautasí­totta, Bréma nyilván hosz­­szú időre megszűnik az Északi tenger számottevő kikötője lenni- Hamburg­ban is megindult a roham a város középpontja felé. A nyugati arcvonal déli szakaszán a francia hadse­reg tovább nyomul előre a Pelső-Duna mentén. Az amerikai 7. hadsereg pedig Ju­m és Dogauwörth között átkelt a Dunán, elfoglalta Ulm városát, a német Dunavidék egyik központját és mindjobban megközelíti Münchent Juhász Vilmos Hol a cukor és a liszt? Erélyes kormánybiztosi beavatkozást kérünk ! Elindulunk vásárolni. Pes­ten mindent lehet kapni, ez már egészen közmondásossá vált. Hát lássuk. — Van cukor? — kérdezzük az első boltban. — Nincs kérem, elfogyott. — Hiszen tegnap még volt bőven,vetjük közbe. — Felvásárolták — hangzik a határozott válasz—Negyed­kiló helyett 5 kilogrammokat vró­bó­rultak­ Kételkedünk és ezzel végleg elrontjuk a dolgot. _ Kérem, nem vagyok köz­gazdasági szakértő —, folytatja ingerülten a kereskedő. — Liszt sincs? — Nincs kérem. Másik üzlet. Liszt van, az ára 48 és 60 pengő. Cukor most nincs, de lesz talán már dél­után. Az árát még nem tudják. Megyünk tovább. _ Reggel sorbaálltak és el­vitték, ami cukorkészletem volt — világosít fel a követ­kező kereskedő. — Tessék délután visszajönni. Biztosan lesz, az árát még nem tudom. Furcsa, milyen biztosak ezek a kereskedők a dolgukban. Nemcsak azt tudják biztosan, hogy most nincs, de azt is, hogy délután már lesz cukor... Szokatlan a mai árviszonyok között. Sőt liszt is lesz dél­után. Főzőliszt 44, grizes 54 pengős árban. Bemegyünk a szomszéd üzletbe. Régi ismerő­söm. Üresek a polcok, ez nem élelmiszerüzlet. Panaszkodunk, hogy nincs cukor, nincs burgo­nya és a liszt is nagyon meg­drágult. — Valóban sorbaáll­tak ma reggel cukorért? — kér­dezzük. — Dehogy álltak sor­ba. Tegnap még volt, mára el­fogyott. — Akkor talán éjsza­ka árultak itt a kereskedők? — Összenevetünk, pedig ez nem nevetnivaló. Egy mellékutcán megyek tovább. Kockacukor van a ki­rakatban. Az egyik helyen 340, a másik üzletben már 380 pen­gő az ára. Itt már úgy látszik a „délutánt■ cukrot árul­ják. Egy­szerre nagy tömeg állja el a járdát. Sorbanállók. Paraszt­­szekér az úttest szélén. Mellette két fegyveres vidéki rendőr. Hajdúföldesről jöttek, négy lá­da hízott libát, sok láda tojást és cukrot (!! is hoztak. Nagy­szerű, gondoljuk és bemegyünk az üzletbe. Egy kiló cukrot kérünk az eladótól. _Nincs kérem. — Nem is volt? — Nem. Libát kilónként 240 pengő­ért és 7 pengős tojást azonban kaphatunk. Beszéljünk azonban komo­lyan. Hogyan kaphat egy vi­déki kereskedő fegyveres rend­őri kíséretet a fekete fuvarhoz? Olyan feketézéshez, melynek egy része még csak nem is jut el a közönséghez. És most m­ár megkérdezzük, kereskedő urak­ és hölgyek, hol van a cukor? Nem gondolják, hogy gyanús az a biztonság, mellyel „meg­nyugtatni“ igyekeznek a kö­zönséget. _Lesz cukor, ne tessék megijedni! Mi nem ijedünk meg. Inkább felhívjuk Fos kormánybiztos figyelmét ezekre a figyelemre­méltó jelenségekre. Biztosra vesszük, hogy ő erélyes kézzel rendet teremt a csúnya spe­kuláció frontján is. Egy-két internálás, néhány komoly büntetés és megint előkerül a krumpli, a cukor, a­ liszt. Merthogy­ megvan, az biztos. Csak egy kicsit utána kell nézni. Ha nem a kirakatban, hát beljebb az üzletekben. A spekulációt azonban minden eszközzel sürgősen le kell törni! ­F€ÍEtee@@vel Kedves MTI! A Magyar Távirati Iroda egyik kiadásában olvassuk, hogy „a Magyar Kommunista Párt nagygyűlése az Interna­­cionálé eléneklésével vette kezdetét“. Kedves MTI, kitől vette és mennyiért vette? Döntsék el sürgősen. Addig is, amíg megállapítják, Iratkoz­zanak be sürgősen magyar nyelvtanfolyamra... Nyíltabb beszédet A magyar közellátási mi­niszter nyilatkozott arról a se­gítségről, melyet a magyar bányamunkásoknak élelmiszer­­szállítmányok formájában jut­tatott. Nem jár érte külön di­cséret, végre is csak a köte­lességét teljesítette. Mialatt azonban a miniszer úr egyik kezével megveregeti a saját vállát, a másikkal titokzatos irányban hadakozik. Elmondja ugyanis, hogy négyszázezer pengő készpénzsegélyt is jut­tatott a bányászoknak, bár — mondja — a pénzsegítés nem a közellátási tárca fel­adata. Nem követeljük a mi­niszter úrtól, hogy vádakat emeljen valamelyik kollegája ellen, de elvárjuk, hogy ne be­széljen félmondatokban. Ha már beszél, miért nem mondja meg, kinek a feladata lett volna ez a segítés és ez a va­laki miért nem teljesítette ezt a feladatot? A demokratikus magyar közvélemény előtt nem rokonszenvesek a homályos célzások. Ha van a miniszter urak között ellentét, úgy in­tézzék el, ha akarják zárt aj­tók mögött, ha pedig vitáju­kat a közvélemény elé viszik, akkor beszéljenek nyíltan. Szépül a tanácsos úr villája Valahogy már mégis rendet kellene teremteni a közmun­kák terén, mert a visszássá­gok sehogysem akarnak meg­szűnni. A közelmúltban tör­tént, hogy a XI. kerületben három egymásután következő napra ugyanazokat az embere­ket rendelték ki közmunkára. Az első napon valóban köz­munkát is végeztek. A Vízmű­vek helyreállításán dolgoztak. A másik két napon már nem jutott ember a Vízművekhez, de annál több Keveváry XI. kerületben működő tanácsnok úr villájához, amelyet köz­munkával próbáltak rendbe­hozni. Kétségtelenül fontos a megsérült épü­le­teknél levő ro­mok eltakarítása, legfontosabb lenne ez a közüzemeken kívül­i proletár-bérházaknál, de leg­kevésbé sürgős, szerintünk, a magánvilláknál. A XI. kerü­leti elöljáróság úgy látszik nincs velünk egy véleményen. Reméljük azonban, hogy a polgármester úr igen. Pestszentlőrinc példát­­mutat A nagy termelési csata dönti el, hogy a jövő télen szűköl­ködik-e majd az ország népe vagy élni tud azzal az áldás­sal, melyet földje és éghajlata az országnak jelent. Élni aka­runk, de sültglam­bra nem vár­hatunk. Pestszentlőr­inc utat mutat a boldogulás felé. A demokratikus pártok propa­gandája és a város népének szorgalma máris csodát mű­velt Egyetlen talpalatnyi föld sem maradt bevetetlen é­­ a városban többezer kertben zsendül már az új élet Az áp­rilisi hidegben még csak bá­tortalanul dugják ki fejecs­kéjüket s palánták, de a má­jusi napfény kics­alj­a őket a föld alól, hogy bőséget, egész­séget, táplálékot adjanak az egész dolgozó társadalomnak. Egymást „igazolják“ Dél-Dunántúlon a volksbundista svábok Nem lehet elég gyakran és elég keményen megbélyegezni azt a svnyol és kártékony pró­bálkozást, amellyel honi sváb­jaink nemcsak jelenlegi birtok­­állományukat próbálják ma­guknak biztosítani, hanem való­sággal „új honfoglalásra" ké­szülnek. Ezúttal ismét Dél­­l Baranyáról van szó. Megbíz­ható jelentések számolnak be a Szigetvár környékén és Dél- Baranyában folyó földosztás­ról. A szigetvári járásban Nagy­­hárságy, Kishárságy, Szulimán és Almamelléken felosztásra kerülő birtokokból eddig a Zichy-uradalom magyar cseléd­jein kívül — ezeket még sem lehetett kisemmizni — minden a svábok kaptak meg. Nem vigasztalás, ha tudjuk, hogy ez a kiosztás nem végleges és valamikor majd lecsap az az ököl, amelyik az új harácso­­lásnak véget vet. A földreform végrehajtásában azonban nagy szerepet játszik az idő is és ebből mindenesetre máris sok el­pazarlódon. Beszámoltunk már arról, hogy az ország északi megyéiben ezrével je­lentkeztek már olyan magyar családok, amelyek, miután ott­hon nem jut nekik föld, szi­­v­e­t áttelepszenek oda, a­hol életlehetőségeiket megtalálhat­ják. A déldunántúli földek ezekre a magyarokra várnak. A sváb körmönfontságnak valósággal iskolapéldája az, ami Tolnában, Baranyában tör­ténik. Alighogy az itteni „népi németek megtudták, mi ké­szül, lecsaptak a lehetőségekre. Megalakították a demokratikus pártok valamelyikének helyi szervez­etét — legtöbb helyett a Független Kisgazdapártot — és saját embereikkel megszer­vezték a Földigénylő Bizott­ságot, azután megkezdődött a nagy osztozkodás. Elsősorban egymás feltétlen igényjogosult­­ságát igazolták, eltüntették a Volksbund-tagok névjegyzékét és rögtön mint tizenh­árom­­próbás magyarok jelentek meg a színen. De mivel annyira szemérmetlenek mégsem lehet­tek, hogy azt állítsák: itt senki sem volt volksbundista, kiszemelték a látszólagos áldo­zatokat, akiknek földjét aztán felosztották és odaadták — az „áldozat“ valamelyik család­tagjának! Igaz ugyan, — mon­dogatták — hogy a „fatter“ volksbundista volt, de a fia már nem. A föld tehát legyen a fiúé vagy fordítva, esetleg a sógoré vagy az ánguikáé. A déldunántúli svábok s így az ottani Földigénylő Bizott­ságok is arra hivatkoznak, hogy a földekre magyar igénylő nem is jelentkezett. Hát lehet, hogy ott helyben csakugyan nincs is magyar, ők tudják legjobban, hogy év­századok céltudatos fojtogató politikájuktól miért pusztult ki a déldunántúli magyarság. Ha a svábok feleannyit néztek volna Kelet felé vagy a Duna­­,Tiszaközére, mint amennyit nyugati őshazájuk irányába kacsintgattak, akkor tudnák, hogy ott tízezres tömegben él a nincstelen magyar paras­zt­­ség, melynek minden erkölcsi, történelmi és gazdasági jogo­sultsága megvan arra, hogy a magyar földet Dél-Dunántúlon is birtokba vegye. A sváboknak nemcsak hogy új földterület nem jár, de sür­gősen igénybe kell venni meg­lévő birtokaikat is. V­apról a napra A szláv népek bizottsága, amelynek állandó székhelye Moszkvában van, a Tass iroda jelentése szerint nagy foga­dásit­ rendezett a Szovjetoroszi lengyel barátsági és együtt­­működési szerződés megköté­sének megünneplésére. * A Szaojet Távirat­ Irodát felhatalmazták annak a kije­lentésére, hogy téves egyes külföldi lapoknak az a híre, amelyek szerint a krími érte­kezlet állítólag elhatározta, hogy csak az újjáalakított len­gyel kormány képviselőit le­het meghívni a san-franciscoi értekezletre. A Tass iroda köz­lése szerint ezek a közlemé­nyek nem felelnek meg a va­lóságnak s a krimi értekezlet határozatai a legkevésbé sem akatááyai annak, hogy a var­sói ideiglenes lengyel kormány képviselőit meghívják a tan­­franciscoi értekezletre. * Svájc berlini nagykövete a követség egész tisztviselői ka­rával együtt visszatért ha­zájába. • Varadban a szovjet-lengyel szerződés megkötése alkalmá­val nagyszabású népgyűlés volt, amelyen élesen támadták Beck külpolitikáját. Hitet tet­tek a szovjetorosz-lengyel de­mokráciák sorsközössége mel­lett s a lengyel nép háláját tolmácsolták a Szovjet-­Unió irányában, amely visszasze­­­rezte Lengyelországnak a baltitengeri és odorai határo­kat• Valamennyi szovjet Asfrim­ban Lenin születésének 75. év­fordulója alkalmával nagy ünnepséget rendeztek. Lenin­­­grádban megnyitották a kö­zönség előtt azokat a múzeu­moknak berendezett lakásokat, amelyekben Lenin életének különböző szakaszaiban lakott A Szovjet nemzetiségi politikája Kassai Géza, az új Szó szerkesztője nagysikerű elő­adást tartott az Uránia-film­­színházban „A Szovjet­ Unió né­peinek testvéri közössége“ címmel. Az előadás előtt Illés Béla emlékezett meg Leni születésének 75. évfordulójáról. S­enia nagy érdeme — mon­dotta — hogy Sztálinnal együtt a több mint száz nemzetiséget magában foglaló Szovjet­ Unió­ban a nemzetiségi kérdést tel­jes sikerrel megoldotta. Kassai Géza előadásában be­hatóan ismertette a nemzeti­ségi kérdés fejlődését Orosz­országban. A cári elnyomás után a Szovjet­ Unióban Lenin nemzetiségi politikája érvénye­sült, amelynek az volt az alap­­elve, hogy minden nép teljes szabadságot és egyenjogúságot élvezzen, egészen az ország kötelékéből való kiválás sza­badságáig. A kiválás jogával a Szovjet­ Unió megalakulása­kor csak két nép élt, amely az önállóság mellett döntött: a lengyel és a finn. Méltatta Sztálin nemzetiségi politikáját. Sz­tálin műve: „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" a mai napig legnagyobb jelentő­ségű műve a nemzetiségi kér­dés irodalmának. Az előadó ezután az 1922-es Sztálin által kidolgozott szov­jet alkotmány nemzetiségi alapelveit ismertette. Az alkot­mány az egyenlőségre és az önkéntességre épül. A Szovjet­ Unió 16 teljesen autonóm szö­vetsége köztársaságból, 20 ki­sebb autonóm köztársaságból és számtalan autonómiával ren­delkező nemzeti kerületből és körletből áll. ’'"’lmmAns., ARANY, EZÜSt, ÓRA vétel — eladás ÉgetS — Völgyed Vn., Wesselényi­ u. 1t

Next