Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)
1945-04-25 / 25. szám
Maír fengwhu Ebben a „a nemzeti védelemben“ csak a vezető náci személyiségeket és a csatlós országok fasiszta pártjainak kimagasló személyiségeit szándékoznak részesíteni. Szorosan összefügg eszel a Daily Express hadi tudósítójának az a jelentése, hogy a nácik száznál jóval több hadosztályt vontak össze délnémetországi erődövezetükben, vagyis a német hadsereg maradványainak legnagyobb részét kivonták szak-Németországbó. Ez annyit jelent, hogy a bajor és osztrák Alpokat tekintik utolsó menedéküknek. A másik ilyen menedék kétségtelenül Norvégia, amint azt az angolszász, francia és szovjetorosz jelentések megállapítják. Norvégiát valósággal elözönlötték a németországi menekülők Zsukov és Konyev tábornagyaik csapatai keletről és délről mélyen benyomultak Berlin városába. Megállapítják, hogy Berlin bekerítése minden idők egyik legnagyszerűbb stratégiai teljesítménye. A szovjet csapatok páncélos ékei délkeleti irányból benyomultak Potsdam városába, a Hohenzollern Junker-világ déli ínkörnyéki fészkébe. Berlin számos városrésze ma már teljesért a Vörös Hadsereg kezében van, így többek között a 200.000 lakosú Pankow, a negyedmillió lakosú Steglitz, a 120.000 lakosú Köpenick, továbbá Oranienburg, ahol a nácik egyik leghirhedtebb Laternáló táborukat létesítették. Berlin körülzárása során számos más helység mellett a Vörös Hadsereg elfoglalta az Odera melletti Frankfurt és Cotbus városát. Berlin nyugat felőli kijáratait, amerre a lakosság menekülni igyekszik, szakadatlan tűz alatt tartják a szovjet bombázó rajok. Egy berlini jelentés szerint Hitler átvette volna a Berlint védelmező német csapatok személyes irányítását, azonban ezt később megcáfolták s angolszász jelentések arról tudnak, hogy Hitler bajorországi fészkét Berchtesgadent a nácik valósággal erődítmény rendszerré építették ki, ami ugyancsak összefüggésben áll mindazzal, amit a nácik végső védekezési övezeteiről közölnek. Aszovjet jelentések megemlékeznek a Drezda irányában való gyors előrenyomulásról is. Ugyanakkor a 1. ukrajnai arcvonal csapatai elfoglalták Opava (Troppau) fontos közlekedési csomópontot. Osztrák- Szilézia egykori székhelyét, a 2. ukrajnai arrcvonal csapatai pedig a magyar történelemben is emlékezetes Nikolsburg városát. A nyugati arcvonal északi részén Bréma elfoglalása befejezéséhez közeledik, a szövetségesek 24 órás ultimátumot adtak Brémáinak. Miután a parancsnok az ultimátumot visszautasította, Bréma nyilván hoszszú időre megszűnik az Északi tenger számottevő kikötője lenni- Hamburgban is megindult a roham a város középpontja felé. A nyugati arcvonal déli szakaszán a francia hadsereg tovább nyomul előre a Pelső-Duna mentén. Az amerikai 7. hadsereg pedig Jum és Dogauwörth között átkelt a Dunán, elfoglalta Ulm városát, a német Dunavidék egyik központját és mindjobban megközelíti Münchent Juhász Vilmos Hol a cukor és a liszt? Erélyes kormánybiztosi beavatkozást kérünk ! Elindulunk vásárolni. Pesten mindent lehet kapni, ez már egészen közmondásossá vált. Hát lássuk. — Van cukor? — kérdezzük az első boltban. — Nincs kérem, elfogyott. — Hiszen tegnap még volt bőven,vetjük közbe. — Felvásárolták — hangzik a határozott válasz—Negyedkiló helyett 5 kilogrammokat vróbórultak Kételkedünk és ezzel végleg elrontjuk a dolgot. _ Kérem, nem vagyok közgazdasági szakértő —, folytatja ingerülten a kereskedő. — Liszt sincs? — Nincs kérem. Másik üzlet. Liszt van, az ára 48 és 60 pengő. Cukor most nincs, de lesz talán már délután. Az árát még nem tudják. Megyünk tovább. _ Reggel sorbaálltak és elvitték, ami cukorkészletem volt — világosít fel a következő kereskedő. — Tessék délután visszajönni. Biztosan lesz, az árát még nem tudom. Furcsa, milyen biztosak ezek a kereskedők a dolgukban. Nemcsak azt tudják biztosan, hogy most nincs, de azt is, hogy délután már lesz cukor... Szokatlan a mai árviszonyok között. Sőt liszt is lesz délután. Főzőliszt 44, grizes 54 pengős árban. Bemegyünk a szomszéd üzletbe. Régi ismerősöm. Üresek a polcok, ez nem élelmiszerüzlet. Panaszkodunk, hogy nincs cukor, nincs burgonya és a liszt is nagyon megdrágult. — Valóban sorbaálltak ma reggel cukorért? — kérdezzük. — Dehogy álltak sorba. Tegnap még volt, mára elfogyott. — Akkor talán éjszaka árultak itt a kereskedők? — Összenevetünk, pedig ez nem nevetnivaló. Egy mellékutcán megyek tovább. Kockacukor van a kirakatban. Az egyik helyen 340, a másik üzletben már 380 pengő az ára. Itt már úgy látszik a „délutánt■ cukrot árulják. Egyszerre nagy tömeg állja el a járdát. Sorbanállók. Parasztszekér az úttest szélén. Mellette két fegyveres vidéki rendőr. Hajdúföldesről jöttek, négy láda hízott libát, sok láda tojást és cukrot (!! is hoztak. Nagyszerű, gondoljuk és bemegyünk az üzletbe. Egy kiló cukrot kérünk az eladótól. _Nincs kérem. — Nem is volt? — Nem. Libát kilónként 240 pengőért és 7 pengős tojást azonban kaphatunk. Beszéljünk azonban komolyan. Hogyan kaphat egy vidéki kereskedő fegyveres rendőri kíséretet a fekete fuvarhoz? Olyan feketézéshez, melynek egy része még csak nem is jut el a közönséghez. És most már megkérdezzük, kereskedő urak és hölgyek, hol van a cukor? Nem gondolják, hogy gyanús az a biztonság, mellyel „megnyugtatni“ igyekeznek a közönséget. _Lesz cukor, ne tessék megijedni! Mi nem ijedünk meg. Inkább felhívjuk Fos kormánybiztos figyelmét ezekre a figyelemreméltó jelenségekre. Biztosra vesszük, hogy ő erélyes kézzel rendet teremt a csúnya spekuláció frontján is. Egy-két internálás, néhány komoly büntetés és megint előkerül a krumpli, a cukor, a liszt. Merthogy megvan, az biztos. Csak egy kicsit utána kell nézni. Ha nem a kirakatban, hát beljebb az üzletekben. A spekulációt azonban minden eszközzel sürgősen le kell törni! F€ÍEtee@@vel Kedves MTI! A Magyar Távirati Iroda egyik kiadásában olvassuk, hogy „a Magyar Kommunista Párt nagygyűlése az Internacionálé eléneklésével vette kezdetét“. Kedves MTI, kitől vette és mennyiért vette? Döntsék el sürgősen. Addig is, amíg megállapítják, Iratkozzanak be sürgősen magyar nyelvtanfolyamra... Nyíltabb beszédet A magyar közellátási miniszter nyilatkozott arról a segítségről, melyet a magyar bányamunkásoknak élelmiszerszállítmányok formájában juttatott. Nem jár érte külön dicséret, végre is csak a kötelességét teljesítette. Mialatt azonban a miniszer úr egyik kezével megveregeti a saját vállát, a másikkal titokzatos irányban hadakozik. Elmondja ugyanis, hogy négyszázezer pengő készpénzsegélyt is juttatott a bányászoknak, bár — mondja — a pénzsegítés nem a közellátási tárca feladata. Nem követeljük a miniszter úrtól, hogy vádakat emeljen valamelyik kollegája ellen, de elvárjuk, hogy ne beszéljen félmondatokban. Ha már beszél, miért nem mondja meg, kinek a feladata lett volna ez a segítés és ez a valaki miért nem teljesítette ezt a feladatot? A demokratikus magyar közvélemény előtt nem rokonszenvesek a homályos célzások. Ha van a miniszter urak között ellentét, úgy intézzék el, ha akarják zárt ajtók mögött, ha pedig vitájukat a közvélemény elé viszik, akkor beszéljenek nyíltan. Szépül a tanácsos úr villája Valahogy már mégis rendet kellene teremteni a közmunkák terén, mert a visszásságok sehogysem akarnak megszűnni. A közelmúltban történt, hogy a XI. kerületben három egymásután következő napra ugyanazokat az embereket rendelték ki közmunkára. Az első napon valóban közmunkát is végeztek. A Vízművek helyreállításán dolgoztak. A másik két napon már nem jutott ember a Vízművekhez, de annál több Keveváry XI. kerületben működő tanácsnok úr villájához, amelyet közmunkával próbáltak rendbehozni. Kétségtelenül fontos a megsérült épületeknél levő romok eltakarítása, legfontosabb lenne ez a közüzemeken kívüli proletár-bérházaknál, de legkevésbé sürgős, szerintünk, a magánvilláknál. A XI. kerületi elöljáróság úgy látszik nincs velünk egy véleményen. Reméljük azonban, hogy a polgármester úr igen. Pestszentlőrinc példátmutat A nagy termelési csata dönti el, hogy a jövő télen szűkölködik-e majd az ország népe vagy élni tud azzal az áldással, melyet földje és éghajlata az országnak jelent. Élni akarunk, de sültglambra nem várhatunk. Pestszentlőrinc utat mutat a boldogulás felé. A demokratikus pártok propagandája és a város népének szorgalma máris csodát művelt Egyetlen talpalatnyi föld sem maradt bevetetlen é a városban többezer kertben zsendül már az új élet Az áprilisi hidegben még csak bátortalanul dugják ki fejecskéjüket s palánták, de a májusi napfény kicsalja őket a föld alól, hogy bőséget, egészséget, táplálékot adjanak az egész dolgozó társadalomnak. Egymást „igazolják“ Dél-Dunántúlon a volksbundista svábok Nem lehet elég gyakran és elég keményen megbélyegezni azt a svnyol és kártékony próbálkozást, amellyel honi svábjaink nemcsak jelenlegi birtokállományukat próbálják maguknak biztosítani, hanem valósággal „új honfoglalásra" készülnek. Ezúttal ismét Déll Baranyáról van szó. Megbízható jelentések számolnak be a Szigetvár környékén és Dél- Baranyában folyó földosztásról. A szigetvári járásban Nagyhárságy, Kishárságy, Szulimán és Almamelléken felosztásra kerülő birtokokból eddig a Zichy-uradalom magyar cselédjein kívül — ezeket még sem lehetett kisemmizni — minden a svábok kaptak meg. Nem vigasztalás, ha tudjuk, hogy ez a kiosztás nem végleges és valamikor majd lecsap az az ököl, amelyik az új harácsolásnak véget vet. A földreform végrehajtásában azonban nagy szerepet játszik az idő is és ebből mindenesetre máris sok elpazarlódon. Beszámoltunk már arról, hogy az ország északi megyéiben ezrével jelentkeztek már olyan magyar családok, amelyek, miután otthon nem jut nekik föld, szivet áttelepszenek oda, ahol életlehetőségeiket megtalálhatják. A déldunántúli földek ezekre a magyarokra várnak. A sváb körmönfontságnak valósággal iskolapéldája az, ami Tolnában, Baranyában történik. Alighogy az itteni „népi németek megtudták, mi készül, lecsaptak a lehetőségekre. Megalakították a demokratikus pártok valamelyikének helyi szervezetét — legtöbb helyett a Független Kisgazdapártot — és saját embereikkel megszervezték a Földigénylő Bizottságot, azután megkezdődött a nagy osztozkodás. Elsősorban egymás feltétlen igényjogosultságát igazolták, eltüntették a Volksbund-tagok névjegyzékét és rögtön mint tizenhárompróbás magyarok jelentek meg a színen. De mivel annyira szemérmetlenek mégsem lehettek, hogy azt állítsák: itt senki sem volt volksbundista, kiszemelték a látszólagos áldozatokat, akiknek földjét aztán felosztották és odaadták — az „áldozat“ valamelyik családtagjának! Igaz ugyan, — mondogatták — hogy a „fatter“ volksbundista volt, de a fia már nem. A föld tehát legyen a fiúé vagy fordítva, esetleg a sógoré vagy az ánguikáé. A déldunántúli svábok s így az ottani Földigénylő Bizottságok is arra hivatkoznak, hogy a földekre magyar igénylő nem is jelentkezett. Hát lehet, hogy ott helyben csakugyan nincs is magyar, ők tudják legjobban, hogy évszázadok céltudatos fojtogató politikájuktól miért pusztult ki a déldunántúli magyarság. Ha a svábok feleannyit néztek volna Kelet felé vagy a Duna,Tiszaközére, mint amennyit nyugati őshazájuk irányába kacsintgattak, akkor tudnák, hogy ott tízezres tömegben él a nincstelen magyar parasztség, melynek minden erkölcsi, történelmi és gazdasági jogosultsága megvan arra, hogy a magyar földet Dél-Dunántúlon is birtokba vegye. A sváboknak nemcsak hogy új földterület nem jár, de sürgősen igénybe kell venni meglévő birtokaikat is. Vapról a napra A szláv népek bizottsága, amelynek állandó székhelye Moszkvában van, a Tass iroda jelentése szerint nagy fogadásit rendezett a Szovjetoroszi lengyel barátsági és együttműködési szerződés megkötésének megünneplésére. * A Szaojet Távirat Irodát felhatalmazták annak a kijelentésére, hogy téves egyes külföldi lapoknak az a híre, amelyek szerint a krími értekezlet állítólag elhatározta, hogy csak az újjáalakított lengyel kormány képviselőit lehet meghívni a san-franciscoi értekezletre. A Tass iroda közlése szerint ezek a közlemények nem felelnek meg a valóságnak s a krimi értekezlet határozatai a legkevésbé sem akatááyai annak, hogy a varsói ideiglenes lengyel kormány képviselőit meghívják a tanfranciscoi értekezletre. * Svájc berlini nagykövete a követség egész tisztviselői karával együtt visszatért hazájába. • Varadban a szovjet-lengyel szerződés megkötése alkalmával nagyszabású népgyűlés volt, amelyen élesen támadták Beck külpolitikáját. Hitet tettek a szovjetorosz-lengyel demokráciák sorsközössége mellett s a lengyel nép háláját tolmácsolták a Szovjet-Unió irányában, amely visszaszerezte Lengyelországnak a baltitengeri és odorai határokat• Valamennyi szovjet Asfrimban Lenin születésének 75. évfordulója alkalmával nagy ünnepséget rendeztek. Leningrádban megnyitották a közönség előtt azokat a múzeumoknak berendezett lakásokat, amelyekben Lenin életének különböző szakaszaiban lakott A Szovjet nemzetiségi politikája Kassai Géza, az új Szó szerkesztője nagysikerű előadást tartott az Uránia-filmszínházban „A Szovjet Unió népeinek testvéri közössége“ címmel. Az előadás előtt Illés Béla emlékezett meg Leni születésének 75. évfordulójáról. Senia nagy érdeme — mondotta — hogy Sztálinnal együtt a több mint száz nemzetiséget magában foglaló Szovjet Unióban a nemzetiségi kérdést teljes sikerrel megoldotta. Kassai Géza előadásában behatóan ismertette a nemzetiségi kérdés fejlődését Oroszországban. A cári elnyomás után a Szovjet Unióban Lenin nemzetiségi politikája érvényesült, amelynek az volt az alapelve, hogy minden nép teljes szabadságot és egyenjogúságot élvezzen, egészen az ország kötelékéből való kiválás szabadságáig. A kiválás jogával a Szovjet Unió megalakulásakor csak két nép élt, amely az önállóság mellett döntött: a lengyel és a finn. Méltatta Sztálin nemzetiségi politikáját. Sztálin műve: „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" a mai napig legnagyobb jelentőségű műve a nemzetiségi kérdés irodalmának. Az előadó ezután az 1922-es Sztálin által kidolgozott szovjet alkotmány nemzetiségi alapelveit ismertette. Az alkotmány az egyenlőségre és az önkéntességre épül. A Szovjet Unió 16 teljesen autonóm szövetsége köztársaságból, 20 kisebb autonóm köztársaságból és számtalan autonómiával rendelkező nemzeti kerületből és körletből áll. ’'"’lmmAns., ARANY, EZÜSt, ÓRA vétel — eladás ÉgetS — Völgyed Vn., Wesselényi u. 1t