Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)

1945-04-11 / 13. szám

A Turul Szövetség sírjánál Huszonöt évi bajkeverés és népesalás után végre megkon­­dult a haran­g a Turul Szövet­ség felett. Az Ideiglenes Nem­zeti Kormány rendelettel fel­oszlatta a Turult, vagyonát zár alá vetette és ezzel eltüntetett a magyar életből egy olyan fer­tőző gócot, mely hosszú éveken keresztül mérgezte a magyar ifjúság lelkét. A Turul Szövet­ség a fasiszta eszmék szállás- kinálója volt. Az első világháború után vezető osztályaink mindenáron meg akarták menteni az úri Magyarországot, ez a törekvés hozta létre a Turul Szövetsé­get is. Célja alapszabályzata szerint: „A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint egyetemet és főiskolát végzet­teknek a megszervezése „ke­resztény nemzeti érzés" és „ha­zaszeretet“ jegyiben“. Szervezkedtek is erősen és ■agy cél lebegett az II­lD-es turulisták előtt. A széthúzó magyar társadalomnak, a ma­gyar nemzetnek a ,,bajtársi eszmén“ keresztül való össze­­forrasztása. Hogy s mint gon­dolták ezt, nehéz volna elkép­zelni, ha nem adtak volna rá példát a „harcos“ turulisták.­­ Bizonyára ezt az összeforrasz- - tást akarták szolgálni akkor, amikor Adyét dobálták meg a munkásság lapjának épületét, vagy amikor keresztényi érzü­lettel zsidót vertek az egyete­men. De a legnagyobb hőstet­tük, amit évek múlva is büsz­kén emlegettek: a villamos­kalauzok sztrájkjának a letö­rése volt. A turusisták villa­moskalauznak jelentkeztek és így lehetetlenné tették azt, hogy a kalauzok több bért har­coljanak ki maguknak. A Szövetség működése telje­sen kimerült a külsőségekben. Cifra ruha, sapka, lengő tollak, négyszínű mellszalag és a né­met diákegyesületek szokásai­nak bárgyú lemásolása. Az egyesület szerveinek elnevezé­sében pedig már a nyilasok szelleme kísért: Nagy Tanács, Országos Követtábor, Fővezér­­ség, Országos Gyulaszék, Fő­­kapcstáros, stb. Egyet azonban el kell is­merni. A Turul fénykorában igen szép felvonulásokat tudott rendezni. Épúgy, amint azt Emoricana, a másik nagy diák­egyesület, kitűnő táncösszejö­­veteleket. Részvét nélkül állunk a Tu­rul sírja mellett. Nincs semmi, amit mentségére fel lehetne hozni. Csak a bűnök, a hibák, a mulasztások jutnak az ember eszébe. A Turul is vétkes ab­­­ban, hogy a magyarságnak csak­­egy kis része ismerte fel idejé­­­­ben a fasiszta veszélyt. A szövetség né­pellenes maga­tartásáért nem is annyira a benne lévő fiatal egyetemisták voltak a bűnösök, hanem a sokszor már őszülő törökifjú” diákvezérek. Ezek mindenáron érdemeket, akartak szerezni az uralmon lévő rendszernél — egy-egy zsírosabb állás remé­nyében. És a rendszer elisme­rése a legtöbbször nem is ma­radt el. Az egyetemre került tájékozatlan fiatalok ezeknek a vezéreknek a prédáivá let­­t­tek. A tisztábban látókba kö­nyörtelenül belefojtották a szót, besúgták őket a rendőr­ségen mint a kommunistákat. Most a magyar ifjúság végre fellélegezhetik és maga veheti kezébe ügyeinek intézését. Az új Magyarország megbecsüli fiatalságát, az ifjúság pedig tudni fogja kötelességét. A legfontosabb: tanulni, tisztán­­látni, de úgy, hogy közben tevékenyen kiveszi részét az új magyar társadalom meg­teremtéséből. A jelek máris biztatók. A Magyar Demokra­tikus Ifjúsági Szövetség fel­ismerte, mi a feladata, vezetői figyelek, erélyesek, a szövet­ség szelleme, az ifjú tagok lelkes kedve tisztább, magya­­rabb, emberibb jövő felé mutat. Tóth Benedek Bíró Pálnak, a Rimamurányi Vasművek volt vezérigazgató­jának és családjának .Szászha­lombattán (Fejér megyében) van egy 550 holdas birtoka. A földhözjuttatás első hírére a kisparasztság azonnal tapoga­tózni kezdett, hogy mi a teen­dőjük, de titokzatos kezek gyorsan elnémították az igény­lőket. Pár hét múlva a paraszt­ság, amely megszokta, hogy kisemmizzék, elég helytelenül, már szerényebb igényekkel lé­pett fel és beérte volna azzal is, ha a birtokot kishaszonbérlet formájában juttatják neki. Ezt a kívánságot is túl halkan mon­dották ki és ezzel is túl gyorsan elhallgattak. Az így beállott szünetet a külföldön tartózkodó tulajdonos leánya felhasználta arra, hogy gyorsan termelési szerződést kössön a csepeli Weiss Manfréd-gyárral, ennek munkásai számára biztosítva a termelendő élelmiszereket. A földművelésügyi minisztérium titokzatos „jogi szakértője" A birtokos­ család ezután jo­gászi segítséget vett igénybe. Saját bevallása szerint a föld­­hözjuttatási rendeletet, meg­szövegező mostani földművelés­ügyi kormány egyik tisztvise­lőjét kérdezték meg, hogy mi a teendő? Ez azután kioktatta őket. Az első érv a birtok megtartása mellett épp olyan sántító, mint az utolsó. A tu­lajdonos arra hivatkozik, hogy a birtokot csak egységesen le­hetne megművelni, ehhez pe­dig traktor kell. Márpedig traktorja — mond­ják ők — csak az uradalomnak van. Azt­­elfeledik, hogy a törvény a gazdasági eszközök igénybe­vételéről is rendelkezik. Máso­dik érvük, amellyel egyszerre nem kevesebb, mint 300 holdat akarnak megmenteni, úgy hangzik, hogy Bíró Pál tevé­keny részt vett — az Ellenál­­lási Mozgalomban ... Nagyon rövidre becsülik Bíróék az em­lékezőtehetségünket! Bíró Pál még a háború előtt valóban külföldre „emigrált“, mert em­lékezetes valutaügyében, amely­hez nem kívánunk hozzászólni, nem akarta, megvárni az ítéle­­t­et. Valutaügyből, mégha ab­ban esetleg ártatlan volt is, nemzeti érdemet kovácsolni csavaros, de gyenge jogászi képességre valló próbálkozás. Nekik azonban a 300 hold is kevés. Erre kisütötték, hogy a családnak Szabolcs megyében lévő birtokából megmaradó 100 holdját majd elcserélik, abból elégítenek ki ottani földigény­lőket és a szabolcsi ho­mok helyett is fejérmegyei te­­levényt tartanak meg maguk­nak. Pedig hát természetes, hogy összesen 100 hold járna, mert a családi birtok függetle­nül a telekkönyvbe jegyzett névtől egy család teljes kielé­gítését jelentheti csupán. Ítéljük is az ilyen próbálkozá­sokat, nem kiáltunk rendőr után. Annál erélyesebben köve­teljük azonban a legkíméletle­nebb nyomozást abban az irány­ban, igaz-e az, hogy a földmű­velésügyi minisztérium egyik közege a rendelet kijátszására oktatja ki az érdekelteket? Ha igaz, sürgősen el kell csapni és bíróság elé állítani ezt az urat. Ha nem igaz, akkor büntessék meg a rágalmazót. A Nemzeti Parasztpárt e célra összeállított bizottsága azonnal elindul majd Szászhalombattára, ott oktassa ki az érdekelt parasztságot el­­alkudhatatlan jogaira. Keresse meg az útját és a módját an­nak , ha a Bíró-családnak va­lóban van szerződése a Weiss Manfréd-gyárral —, hogy ezt a szerződést a földhöz juttatandó földművesek ávehessék. E célra sürgős hatósági segédlettel ve­gyék igénybe mindazokat a gé­peket és eszközöket, amelyek­kel a szerződés teljesítését biz­tosítani lehet. Nem állhat elő ugyanis az a helyzet, hogy az ipari dolgozók éppen a földtör­vény következtében ne kapják meg a számukra biztosítandó élelmiszert. Nem adhatunk a reakciónak egyetlen rést sem, amelyen keresztül éket verhet­nének az ipari és a mezőgazda­­sági dolgozók egységébe. A Bíró-család megkezdte a­­ földmentést Jogászi érveléssel ötven hold helyett ötszáz­ötvenet akar megtartani Szászhalombattán Biróéknak csak 50 holdjuk maradhat A Bíró-családnak mindezzel szemben, ha fejér megyei földet akarnak, be kell érnie azzal, hogy nem 400, még csak nem is 100, hanem csupán 50 hold föld­jük maradhat meg. A nagybir­tokok feloszlásáról szóló tör­vény ugyanis kimondja, hogy a főváros körzetében, vagyis 30 kilométeren belül, nem paraszt­­származású tulajdonosnak, csak 50 hold földje maradhat meg. Az a görbe jogászi okoskodás, hogy Szászhalombatta már nincs Pest megyében, hanem Fejér megyében van, ezen a rendelkezésen mit sem változ­tat. A vízbefúlónak joga­ van szalmaszálba is belekapasz­kodni és így, bármennyire él­ Nem hallottátok Dózsa György hírét? Míg kér a nép, most adjatok neki. Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép. Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Petőfi Sándor: A nép nevében. Fontos tárgyalások Debrecenben a földreform végrehajtása körül Kerék Mihály, az új föld­hivatal vezetője több tiszt­viselővel együtt Debrecenbe utazott, ahol beható tanács­kozások folynak a föld­reform végrehajtása körül. A tanácskozások valószínű­leg csak a jövő hét végén fejeződnek be és akkor a nádor utcai hivatalban már teljes erővel megindulhat a munka. Gyors ütemben folyik a földosztás Lengyelországban Varsó, április 5. A lengyel fő­városba érkező jelentésekből megállapítható, hogy Lengyel­­ország valamennyi vidékén gyors ütemben, minden zökkenő nélkül folyik a föld­birtokreform végrehajtása. A krakkói vajda­ság után most Varsó vidékén is befejeződött a földosztás, több vajdaságban pedig befeje­zés előtt áll a földművelő lakos­ság földhöz juttatása. Nem vég­leges állatok szerint a földbir­­­­tokreform során több mint 2400 uradalom kerül felosztásra több százezer hektárnyi termőterü­lettel. 335 uradalmat, mintegy 80.000 hektár területen állami kezelésbe vesznek és minta­­gazdaságok, kísérleti állomások és mezőgazdasági iskolák léte­sítésére használnak fel. (MTI.) 800 nincstelen kér földet az alsónémedi határban Sebesült orosz lóval szántják a határt — A krumplit és kukoricát elvetették — Alsónémedi, április 4. A lövészárkok még állnak. A távolból látszanak a drót­­akadályok cölöpjei. Két hóna­­pig állt a front Alsónémedi alatt. A háború tankcsapdákat épített a szántóföldeken, de a határ dolgos népe már munká­ban áll, hogy a harctér kenye­ret teremjen. Bircsák András, a Nemzeti Parasztpárt helyi elnöke kalau­zol a határban. — Magyar község volt ez ké­rem — mondja —, nálunk nem­­volt nyilas. A földig­énylőket már összeírtuk, mintegy nyolc­­százan akarnak földet. — A krumplit, kukoricát el­vetettük. Árpavetőmag kellene, mert nincs a községben senki­nek sem. A bűvös áprilisi szél végig­­sepri a kopasz földet. A gö­röngyök között, az egyik árok szélén „döglött” gránát fekszik. El­szóródott töltények hever­nek távolabb. — Nehezen halad a munka nagyon — panaszolja. — A jószág húsz százaléka pusztult el és lovunk alig van. Én egy lóval munkáltam meg tizenhat hold földet. Ment a munka, mint a füst. Most három pár lóval se győzném a dolgot. Ku­koricaszárat, tudunk adni csak a lovaknak, mert takarmány nincs. Úgy eszi ezt, a jószág, mint a városi ember manapság a babot, meg a borsót. Megeszi, de csak fogy, nem nő az ereje tőle. A községben a négy demo­kratikus párt dolgozik. Hor­váth Antal, a Magyar Kormi­­nista Párt titkára és Bircsák András segítik a segítségre szorulókat. — Megműveljük a földet, akárhogy is — mondja Hor­váth Antal. — Bircsák is egy orosz kapitánytól kapott egy sebesült lovat, azzal dolgozik a földjén.­­ Az áprilisi napfény lassan melegíti a magyar földet Az elhagyott lövészárkok és ki­­döntött drótakadályok között kapával áll a föld népe. A gránátok szántotta határban már dolgozik a kapa, hogy ke­nyere legyen az országnak. MI­ A NYIT A SZIBJJDSAG­­S,„M",ON' A hős orosz nép bosszúja! A barbár fasiszták gaztettei művészi orosz Ulmen. A NÉP BOSSZÚÁLLÓI Előadások kezdete hétköznap 1, 3 és 5 órakor, ______________vasárnap 11 órakor is. Jelentés a cukrász-frontról Húsvéti után körülbelül már az összes budapesti cukrászdák megnyitottak. A cukrász üzle­tekben kapható is minden, ami szem-szájnak ingere. Ren­geteg ember keresi fel a cuk­­rászboltokat, de ahogy meg­figyeltük, sokkal több a láto­gató, mint a vásárló. Ennek a cukrászsütemények elképeztő ára az oka. Ki tud egy Dobos-torta szeletért 30 pengőt fizetni, egy szelet mogyorókrém tortának 20—25 pengő az ára, egy kis darab briós 16 pengő, a kré­mednek 10—12—17 pengő az ára, a Stefánia-szelet 25 pengő. Kapni valódi csokoládét is, egy szelet harminc pengőbe kerül. A pozsonyi diós-mákos kifli ára 15 pengő körül mo­zog. Egyik nagyon előkelő cukrászdában azt mondták, hogy a sütemények finom bé­kebeli anyagból készülnek. A szabad kereslet és a kínálat ezeket az árakat is le fogja törni, különösen akkor, ha majd a dunántúli cukorgyárak raktáraiból több cukor jöhet a fővárosba és nem kell többé 420—450-es cukorárakkal szá­molni. A Budaöesti Baicsketfalmi és ipar­kamara alszézezer pengéjét villa al Bányai nyilas tízkor Bányay Jenő dr. a Buda­pesti Kereskedelmi és Ipar­kamara titkára a Szálasi-kor­­mánnyal Sopronba menekült. Ez alkalommal a kamara egész készpénzét, négyszázez­er pen­gőt elvitte magával. *Az ifjúság a felvilágosítás szolgálatában Sorozatos elő­a­dás­ok a­­, utolsó 25 év igazi történe­téből a MADISz szabad­egyetemén Nagy érdeklődés mellett in­dult a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség szabad­egyeteme. Az első előadást dr. Kallós Ede tanár tartotta ,Jel­szavak“ címmel. Előadásában feltárta a negyedszázad hazug jelszavait és rámutatott, ennek a népbutító politikai divatnak aljas voltára. Legközelebb — 1-én, szombaton délután 1 óra­kor — dr. Közi Imre „Szenk­­cionárius Magyarország a kis­ föld szemében“ című előadása következik. Az előadások színhelye a MADISz Vörösmarty utca 35. szám alatti épülete, ahol nem is olyan régen még a hírhedt Keleti Arcvonal bajtársai fej­tették ki gyalázatos propagan­dájukat, ma, nem utolsó sor­ban ezzel az előadássorozattal, a MADISz ennek emlékét, is el kívánja felejtetni a hallga­tósággal. A­­z öttisifivárosi központi igazolt bizottság újabb döntései A székesfőváros I. számú központi igazoló bizottság csü­törtökön délelőtt, Diósi László elnöklésével újabb döntéseket hozott. Az igaz­oló bizottság dr. Bakó Tivadar Fertőtlenítő Inté­zeti aligazgató ügyét a Nép­­bíróság elé utalta: Csermák Károly segédhivatali igazgatót és dr. Hartmann Ottó adóhiva­tali tanácsost 5 évre, Pennyei István adóhivatali főtisztet 4 évre az előléptetésből kizárta. A bizottság dr. Fajth Tibor fo­galmazót áthelyezésre ítélte, annak kimondása mellett, hogy vezető állásra alkalmatlan. A bizottság Bittó Ödön műszaki tisztet megfeddésre ítélte. Grazz János adóhivatali tanácsost,P vitéz Rónaszéky Ferenc adóhi­vatali főtanácsost, dr. Stomfay Róbert tanácsjegyzőt, Varga Pál adóhivatali főtisztet és Vi­gyázó Lajos számvevőségi fő­tanácsost pedig igazolta. (MTI)

Next