Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)

1945-04-25 / 25. szám

Leszámolás az impe­rialista politikáral Írta: Borsody István Az imperializmus felszá­molása ott szerepel a hadi­célok között. Az Egyesült Nemzetek harci szövetségét a német imperializmus elleni védekezés hozta létre; közös céljuk, hogy gyöke­resen kiirtsák az imperia­lizmusnak ezt a legborzal­masabb fajtáját. S ha a germán s a vele szövetke­zett japán imperializmus megsemmisítését olyan béke követi, amely a nemzetközi szolidaritásra épül, akkor valóban véget érhet az im­perialista háborúk kor­szaka. A jaltai konferencia után bizalommal nézhetünk a győztes nagyhatalmak megegyezése elé. Ám a kis népek politikájának helyes mederbe való terelése leg­alább annyira feltétele a tartós békének, mint a nagyhatalmak összhangja. A kis népek hibás politi­kája is veszélyeztetheti a ■világbékét, végzetes ha­talmi eltolódások­at idézhet elő, világkonfliktusokat rob­banthat ki, vagy befolyá­solhat döntő módon. Itt van a most dúló há­ború példája! Hitler nem­csak a nagyhatalmak ver­sengésének, hanem elsősor­ban a tőle keletre élő kis népek ellentéteinek köszön­hette, hogy oly könnyen ha­talmába kerítette az euró-p­ai kontinenst, a világhata­­lmért indított háború ug­ródeszkáját. A fiatal kelet­­európai nacionalizmusok he­vessége, a sovinizmus kor­látoltsága, a hatalmi téboly okozták, hogy e kis népek nem tudtak megegyezni egymással, s nem tudtak védekezni a germán Drang nach Osten ellen. A német imperializmus pedig nem­csak kihasználta, hanem szította a kis népek ellenté­teit. Nemcsak ebben a há­borúban. Amióta Németország első­rangú nagyhatalommá emel­kedett és középeurópai zárt­ságából kelet felé keresett kivezető utat, a keleteurópai kis népek fölötti uralomra törekedett, amit — a divide et impera elvei szerint — a nemzeti ellentétek fenntar­tásával érhetett el a leg­sikeresebben. A német im­perializmus az első világ­háborúig Ausztriát hasz­nálta fel a Drang nach Osten-politika eszközéül. Bismarck a német nagy­hatalom megteremtője, azért ellenezte az An­­echlusst, mert nem akarta elveszteni a lehetőségeket, melyek a német-osztrák ve­zetésű Habsburg-monarchiá­ban a Drang nach Osten számára önként adódtak. Hiszen Bécs „egy­ensúly politikája, a nemzetiségek egymás ellen való kiját­szása tökéletesen beleillett A német imperializmus ter­veibe. Sajnos, mi magya­rok voltunk ennek a politi­kának elsőszámú áldozatai. A bécsi politika 1848-ban a magyar szabadságharc el­len vonultatta fel a kelet­­európai nemzetiségeket; utána a 67-es kiegyezéssel előnyökhöz juttatta a ma­gyarokat, de milyen áron! Két háború elvesztése és a keleteurópai nemzetiségek ellenünk összpontosult gyű­lölete lett ma már világo­san lemérhető eredménye a dualizmusnak. A 67-es ki­egyezés viszont kitűnően megfelelt a Drang nach Osten-politika szempontjai­nak. A német „egyensúly“­­politika, miközben fenntar­totta az osztrák-magyar dualizmust, lépten-nyomon felkarolta az elégedetlen nemzetiségek magyarelle­­nességét így sikerült Dél­­kelet-Európában megaka­dályozni minden előtömö­rülést, amely elzárhatta volna a germán imperializ­mus elől a Berlin—Bagdad útvonal egyik döntő szaka­szát. A világháború után Ausztria elvesztette régi jelentőségét a német keleti politikában, de Berlinből tovább folytatódott a régi játék. Németország támo­gatta a magyar revizioniz­­must, de közben a magyar­­ellenes törekvéseket is tá­mogatta, különösen a bécsi döntések után, amikor Ke­let-Európába­n sikerült „ideális“ helyzetet terem­teni: mindenki harcát min­denki ellen. A német imperializmus kiirtása most óriási aka­dályt távolít el a keleteuró­pai népek megbékélése út­­jából. De elérkezett az ideje, hogy maguk az érdekelt népek is kiirtsák az impe­rialista-soviniszta elemeiket, melyek a múltban politiká­jukat megfertőzték. Annál is inkább, mert a Szovjet­ Uniónak Angliával és az Amerikai Egyesült Álla­mokkal összhangban foly­tatott keleteurópai politiká­jával biztató jelét látjuk annak, hogy a nagyhatal­mak sovinizmustól és im­perializmustól mentes békét kívánnak a keleteurópai né­pek között. Mi leszámoltunk a ma­gyar imperializmussal. A demokratikus népi Magyar­­ország nem vitatja el egyet­len nép jogát sem a szabad­ságtól. De nem lenne a de­mokratikus, és nem képvi­selné a népet ez az új Ma­gyarország, ha nem kívánná meg ugyanezt szomszédai­tól is. Ezért hirdetjük: Szá­moljunk le a sovinizmussal, az imperialista politikával! De mindnyájan! Itt ahol élünk, a Duna völgyében, a kis népek közt csak a sovi­nizmussal, az imperialista politikával való teljes le­számolás állíthatja helyre a békét. A Szovjet­ Unió vezetői­nek poltikaii bölcsességét dicséri, hogy a Vörös Had­sereg a felszabadított kelet­­európai országokban min­denütt mérséklőleg lépett fel azok ellen, akik a régi Ára 60 fillér Szerda, 1945 április 25 47. évfolyam, 25. szán SzabadSzé 1,1 ..........«■ i .. . ....... i . 11 .. i .­­ ...­ •• - "■ "■■ • A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA ■HHHH Sürgős intézkedést a liszt­es cuk­orspekuláció ellen! A Vörös Hadsereg elfoglalta Potsdamot és közeledik Berlin középpontja felé A Berlint támadó szovjet és angolszász erők ábcsittló összeköttetésben állanak egymással — A három nagyhatalom ünnepélyes figyelmeztetése Németországhoz .­ A nácik Norvégiába és a délnémet Alpokba menekülnek A Szovjet­ Unió, az­­Egye­sült Államok és Nagybri­­tannia ünnepélyesen figyel­meztetést intéztek Német­országhoz, amelyet Sztálin tábornagy, Truman elnök és Churchill miniszterelnök írt alá. A kiáltvány mind­azoknak szól, akik szövet­séges hadifoglyokkal, inter­nált és deportált állampol­gárokkal érintkeznek és akik ennélfogva felelősek ezeknek a sorsáért. A kiált­vány megállapítja, hogy mindazok a legsúlyosabb büntetésben fognak része­sülni, akik rosszul bántak a foglyokkal, az internál­takkal és deportáltakkal , akik engedelmeskedtek olyan parancsoknak, ame­lyek végrehajtása szenvedé­seket mért a fogolytáborok lakóira. Londoni közlés sze­rint Németország a svájci kormány útján azt az aján­latot tette, hogy minden hadifoglyot ezentúl a fo­golytáborokban hagy és nem viszik őket a visszavo­nuló csapatok magukkal. Az ajánlatra, hír szerint a szö­vetséges kormányok részé­ről még nem érkezett vá­lasz. Nem kétséges, hogy ez az ajánlat annak a felhábo­rodásnak a hatása alatt ke­letkezett, amelyet a német haláltáborok borzalmainak szellemben akarták gyako­rolni az államhatalmat. Az Egyesült Nemzetek — mint ismeretes — a háború tar­tama alatt határváltozáso­kat nem ismernek el; a fel­szabadított Kelet-Európá­ban is mindenütt a régi ha­tárokat léptették érvénybe, de a Szovjet­ Unió — teljes összhangban Angliával és az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal — erélyesen köz­belépett, ha e határvissza­állítások során a régi impe­rialista-soviniszta szellem ütötte fel fejét. A legradi­kálisabb intervenció Er­délyben történt, ahol a Vö­rös Hadsereg — mint tud­juk — a magyarellenes ki­lengések letörésére katonai közigazgatást léptetett élet­be és csak a Groza-kor­­mány által adott biztosíté­kok után engedte át Észak- Erdélyt a román közigazga­tásnak. A Szovjet­ Unió az impe­rializmusról való lemondást vallja a külpolitika első és legfontosabb alapelvének,­ amint ezt Bol­gár Ele­k a rosztovi egyetem kitűnő, magyar származású tanára leleplezése az angolszász közvéleményben keltett. A Times ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ma már a németek is érzik, mennyi­re ellentétes a német nép és a fölötte még uralkodni iparkodó nácik érdeke. A német nép érdeke le­rövidíteni, a náciké meg­hosszabbítani a háborút, azonban meg kell állapítani éppen a német haláltábo­rokban lejátszódott ször­nyűségek hatása alatt, hogy­ a nácizmusért bizonyos ér­telemben az egész német nép felelős, mert önmaga kovácsollja bilincseit. A né­met nép nem folytathat a felelősség kérdésében strucc­politikát, mert minden né­met tudta, hogy milyen bor­zalmak játszódnak le a ná­cizmus hivalkodó homlok­zata mögött. Ezekről a dol­gokról még a politikával egyáltalán nem foglalkozó, teljesem tanulatlan német­nek is hallomása volt. Ezek­ről a dolgokról mindenki tudott s mégis alig akadtak olyanok, akik valamit tet­tek ellene. Éppen ezért a német nép nem adhat­ja ki magát Hitler ár­tatlan áldozatának. A német­ népne­k tisztában kell lennie azzal, hogy is hngsúlyozta budapesti előadásában. Ma Kelet- Európa összes népei hálá­sak a Szovjet­ Uniónak, köz­vetlen felszabadítójuknak. Ám a hálán túl, amit érez­nek és hangoztatnak, komo­lyan meg kell szívlelniük a szovjet külpolitika tanítá­sait is, amelyek egyébként nem különböznek az angol­szász hatalmak elveitől sem. Leszámolás a soviniz­mussal, az imperialista po­litikával! — Ez legyen a dunavölgyi népek külpoli­tikai hitvallása. Csak a na­cionalista túlzások kiküszö­bölésével érhetjük el az iga­zi m­egbék­ülést, szüntethet­jük meg a soviniszta izga­tást így irthatjuk ki a les­­benálló reakció és fasizmus utolsó maradványait is. Mert csak a sovinizmustól, imperializmustól mentes béke szerelheti le a demok­rácia ellenségeit akik nyil­ván az el nem tüntetett nemzeti ellentétekben keres­nék és találnák meg leg­könnyebben azt a talajt, ahonnan aknamunkájukat az új rend ellen megkezd­hetnék. Intő példa erre, mi­l­­yen szörnyűség még soha nem érte az embe­riséget és ezért minden németnek vezekelnie kell. A szovjetorosz és az an­golszász sajtó egyes közlé­sei fényt derítenek arra, hogy mik a nácik „végső" szándékai. Mindenekelőtt kiderül ezekből a közlések­ből, hogy távolról sincs szó egyértelmű elhatározá­sokról és magatartásról, hanem lényegében a Harmadik Birodalom minden felelős szemé­lyisége, aki részese volt a nemzetiszocialista k­or­­mányzatnak, a maga bő­rét igyekszik menteni, még­pedig a régi hitlerista recept sze­­int oly módon, hogy lehetőleg minél több embert sodorjon magával, miinél több németet tegyen cinkostárssá s minél széle­sebb rétegekre hárítsa át a felelősséget. Ez magyarázza meg a náci rezsim maga­tartását most a végső ösz­­szeomlás küszöbén. Himm­ler és munkatársai, amint a Daily Telegraph jelenti, „vendéglistát“ készítettek azokról az egyénekről, aki­ket „az Alpok mögött léte­sített utolsó náci védelmi övezet területére de akar­ként lett a magyar és bol­gár irredenta, a szlovák autonomizm­us, vagy a hor­­vát szeparatizmus, s általá­ban a két háború közti re­­vizionizmus a reakció fő­fészke. Az új, demokratikus Ma­gyarország testvéri jobbját nyújtja összes szomszédai­nak. Őszintén és hátsó gon­dolat nélkül szakít a bu­kott magyar uralkodóosz­tály sovinizmusával, impe­rialista politikájával. Vall­juk, hogy a külpoltika első alapel­ve az imperializmus­ról való lemondás. De tud­juk azt is, hogy értelem és tehetség, önérzet és becsület nélküli megvetendő nép len­nénk, ha egyoldalú lemon­dással akarnánk rendezni viszonyunkat szomszédaink­hoz. Okulunk a múlton,­­be­látjuk a hibáinkat, bűnhő­dünk bűneinkért. De nem válunk gerinctelenné. Tisz­tességes békét szeretnénk. Igazi megbék­ülést Ezért hirdetjük: Irtsuk ki a duna­völgyi népek életéből a so­vinizmust! Számoljunk le az imperialista politikával! De mindnyájan­.

Next