Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)
1945-04-25 / 25. szám
Leszámolás az imperialista politikáral Írta: Borsody István Az imperializmus felszámolása ott szerepel a hadicélok között. Az Egyesült Nemzetek harci szövetségét a német imperializmus elleni védekezés hozta létre; közös céljuk, hogy gyökeresen kiirtsák az imperializmusnak ezt a legborzalmasabb fajtáját. S ha a germán s a vele szövetkezett japán imperializmus megsemmisítését olyan béke követi, amely a nemzetközi szolidaritásra épül, akkor valóban véget érhet az imperialista háborúk korszaka. A jaltai konferencia után bizalommal nézhetünk a győztes nagyhatalmak megegyezése elé. Ám a kis népek politikájának helyes mederbe való terelése legalább annyira feltétele a tartós békének, mint a nagyhatalmak összhangja. A kis népek hibás politikája is veszélyeztetheti a ■világbékét, végzetes hatalmi eltolódásokat idézhet elő, világkonfliktusokat robbanthat ki, vagy befolyásolhat döntő módon. Itt van a most dúló háború példája! Hitler nemcsak a nagyhatalmak versengésének, hanem elsősorban a tőle keletre élő kis népek ellentéteinek köszönhette, hogy oly könnyen hatalmába kerítette az euró-pai kontinenst, a világhatalmért indított háború ugródeszkáját. A fiatal keleteurópai nacionalizmusok hevessége, a sovinizmus korlátoltsága, a hatalmi téboly okozták, hogy e kis népek nem tudtak megegyezni egymással, s nem tudtak védekezni a germán Drang nach Osten ellen. A német imperializmus pedig nemcsak kihasználta, hanem szította a kis népek ellentéteit. Nemcsak ebben a háborúban. Amióta Németország elsőrangú nagyhatalommá emelkedett és középeurópai zártságából kelet felé keresett kivezető utat, a keleteurópai kis népek fölötti uralomra törekedett, amit — a divide et impera elvei szerint — a nemzeti ellentétek fenntartásával érhetett el a legsikeresebben. A német imperializmus az első világháborúig Ausztriát használta fel a Drang nach Osten-politika eszközéül. Bismarck a német nagyhatalom megteremtője, azért ellenezte az Anechlusst, mert nem akarta elveszteni a lehetőségeket, melyek a német-osztrák vezetésű Habsburg-monarchiában a Drang nach Osten számára önként adódtak. Hiszen Bécs „egyensúly politikája, a nemzetiségek egymás ellen való kijátszása tökéletesen beleillett A német imperializmus terveibe. Sajnos, mi magyarok voltunk ennek a politikának elsőszámú áldozatai. A bécsi politika 1848-ban a magyar szabadságharc ellen vonultatta fel a keleteurópai nemzetiségeket; utána a 67-es kiegyezéssel előnyökhöz juttatta a magyarokat, de milyen áron! Két háború elvesztése és a keleteurópai nemzetiségek ellenünk összpontosult gyűlölete lett ma már világosan lemérhető eredménye a dualizmusnak. A 67-es kiegyezés viszont kitűnően megfelelt a Drang nach Osten-politika szempontjainak. A német „egyensúly“politika, miközben fenntartotta az osztrák-magyar dualizmust, lépten-nyomon felkarolta az elégedetlen nemzetiségek magyarellenességét így sikerült Délkelet-Európában megakadályozni minden előtömörülést, amely elzárhatta volna a germán imperializmus elől a Berlin—Bagdad útvonal egyik döntő szakaszát. A világháború után Ausztria elvesztette régi jelentőségét a német keleti politikában, de Berlinből tovább folytatódott a régi játék. Németország támogatta a magyar revizionizmust, de közben a magyarellenes törekvéseket is támogatta, különösen a bécsi döntések után, amikor Kelet-Európában sikerült „ideális“ helyzetet teremteni: mindenki harcát mindenki ellen. A német imperializmus kiirtása most óriási akadályt távolít el a keleteurópai népek megbékélése útjából. De elérkezett az ideje, hogy maguk az érdekelt népek is kiirtsák az imperialista-soviniszta elemeiket, melyek a múltban politikájukat megfertőzték. Annál is inkább, mert a Szovjet Uniónak Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal összhangban folytatott keleteurópai politikájával biztató jelét látjuk annak, hogy a nagyhatalmak sovinizmustól és imperializmustól mentes békét kívánnak a keleteurópai népek között. Mi leszámoltunk a magyar imperializmussal. A demokratikus népi Magyarország nem vitatja el egyetlen nép jogát sem a szabadságtól. De nem lenne a demokratikus, és nem képviselné a népet ez az új Magyarország, ha nem kívánná meg ugyanezt szomszédaitól is. Ezért hirdetjük: Számoljunk le a sovinizmussal, az imperialista politikával! De mindnyájan! Itt ahol élünk, a Duna völgyében, a kis népek közt csak a sovinizmussal, az imperialista politikával való teljes leszámolás állíthatja helyre a békét. A Szovjet Unió vezetőinek poltikaii bölcsességét dicséri, hogy a Vörös Hadsereg a felszabadított keleteurópai országokban mindenütt mérséklőleg lépett fel azok ellen, akik a régi Ára 60 fillér Szerda, 1945 április 25 47. évfolyam, 25. szán SzabadSzé 1,1 ..........«■ i .. . ....... i . 11 .. i . ... •• - "■ "■■ • A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA ■HHHH Sürgős intézkedést a lisztes cukorspekuláció ellen! A Vörös Hadsereg elfoglalta Potsdamot és közeledik Berlin középpontja felé A Berlint támadó szovjet és angolszász erők ábcsittló összeköttetésben állanak egymással — A három nagyhatalom ünnepélyes figyelmeztetése Németországhoz . A nácik Norvégiába és a délnémet Alpokba menekülnek A Szovjet Unió, azEgyesült Államok és Nagybritannia ünnepélyesen figyelmeztetést intéztek Németországhoz, amelyet Sztálin tábornagy, Truman elnök és Churchill miniszterelnök írt alá. A kiáltvány mindazoknak szól, akik szövetséges hadifoglyokkal, internált és deportált állampolgárokkal érintkeznek és akik ennélfogva felelősek ezeknek a sorsáért. A kiáltvány megállapítja, hogy mindazok a legsúlyosabb büntetésben fognak részesülni, akik rosszul bántak a foglyokkal, az internáltakkal és deportáltakkal , akik engedelmeskedtek olyan parancsoknak, amelyek végrehajtása szenvedéseket mért a fogolytáborok lakóira. Londoni közlés szerint Németország a svájci kormány útján azt az ajánlatot tette, hogy minden hadifoglyot ezentúl a fogolytáborokban hagy és nem viszik őket a visszavonuló csapatok magukkal. Az ajánlatra, hír szerint a szövetséges kormányok részéről még nem érkezett válasz. Nem kétséges, hogy ez az ajánlat annak a felháborodásnak a hatása alatt keletkezett, amelyet a német haláltáborok borzalmainak szellemben akarták gyakorolni az államhatalmat. Az Egyesült Nemzetek — mint ismeretes — a háború tartama alatt határváltozásokat nem ismernek el; a felszabadított Kelet-Európában is mindenütt a régi határokat léptették érvénybe, de a Szovjet Unió — teljes összhangban Angliával és az Amerikai Egyesült Államokkal — erélyesen közbelépett, ha e határvisszaállítások során a régi imperialista-soviniszta szellem ütötte fel fejét. A legradikálisabb intervenció Erdélyben történt, ahol a Vörös Hadsereg — mint tudjuk — a magyarellenes kilengések letörésére katonai közigazgatást léptetett életbe és csak a Groza-kormány által adott biztosítékok után engedte át Észak- Erdélyt a román közigazgatásnak. A Szovjet Unió az imperializmusról való lemondást vallja a külpolitika első és legfontosabb alapelvének, amint ezt Bolgár Elek a rosztovi egyetem kitűnő, magyar származású tanára leleplezése az angolszász közvéleményben keltett. A Times ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ma már a németek is érzik, mennyire ellentétes a német nép és a fölötte még uralkodni iparkodó nácik érdeke. A német nép érdeke lerövidíteni, a náciké meghosszabbítani a háborút, azonban meg kell állapítani éppen a német haláltáborokban lejátszódott szörnyűségek hatása alatt, hogy a nácizmusért bizonyos értelemben az egész német nép felelős, mert önmaga kovácsollja bilincseit. A német nép nem folytathat a felelősség kérdésében struccpolitikát, mert minden német tudta, hogy milyen borzalmak játszódnak le a nácizmus hivalkodó homlokzata mögött. Ezekről a dolgokról még a politikával egyáltalán nem foglalkozó, teljesem tanulatlan németnek is hallomása volt. Ezekről a dolgokról mindenki tudott s mégis alig akadtak olyanok, akik valamit tettek ellene. Éppen ezért a német nép nem adhatja ki magát Hitler ártatlan áldozatának. A német népnek tisztában kell lennie azzal, hogy is hngsúlyozta budapesti előadásában. Ma Kelet- Európa összes népei hálásak a Szovjet Uniónak, közvetlen felszabadítójuknak. Ám a hálán túl, amit éreznek és hangoztatnak, komolyan meg kell szívlelniük a szovjet külpolitika tanításait is, amelyek egyébként nem különböznek az angolszász hatalmak elveitől sem. Leszámolás a sovinizmussal, az imperialista politikával! — Ez legyen a dunavölgyi népek külpolitikai hitvallása. Csak a nacionalista túlzások kiküszöbölésével érhetjük el az igazi megbékülést, szüntethetjük meg a soviniszta izgatást így irthatjuk ki a lesbenálló reakció és fasizmus utolsó maradványait is. Mert csak a sovinizmustól, imperializmustól mentes béke szerelheti le a demokrácia ellenségeit akik nyilván az el nem tüntetett nemzeti ellentétekben keresnék és találnák meg legkönnyebben azt a talajt, ahonnan aknamunkájukat az új rend ellen megkezdhetnék. Intő példa erre, milyen szörnyűség még soha nem érte az emberiséget és ezért minden németnek vezekelnie kell. A szovjetorosz és az angolszász sajtó egyes közlései fényt derítenek arra, hogy mik a nácik „végső" szándékai. Mindenekelőtt kiderül ezekből a közlésekből, hogy távolról sincs szó egyértelmű elhatározásokról és magatartásról, hanem lényegében a Harmadik Birodalom minden felelős személyisége, aki részese volt a nemzetiszocialista kormányzatnak, a maga bőrét igyekszik menteni, mégpedig a régi hitlerista recept szeint oly módon, hogy lehetőleg minél több embert sodorjon magával, miinél több németet tegyen cinkostárssá s minél szélesebb rétegekre hárítsa át a felelősséget. Ez magyarázza meg a náci rezsim magatartását most a végső öszszeomlás küszöbén. Himmler és munkatársai, amint a Daily Telegraph jelenti, „vendéglistát“ készítettek azokról az egyénekről, akiket „az Alpok mögött létesített utolsó náci védelmi övezet területére de akarként lett a magyar és bolgár irredenta, a szlovák autonomizmus, vagy a horvát szeparatizmus, s általában a két háború közti revizionizmus a reakció főfészke. Az új, demokratikus Magyarország testvéri jobbját nyújtja összes szomszédainak. Őszintén és hátsó gondolat nélkül szakít a bukott magyar uralkodóosztály sovinizmusával, imperialista politikájával. Valljuk, hogy a külpoltika első alapelve az imperializmusról való lemondás. De tudjuk azt is, hogy értelem és tehetség, önérzet és becsület nélküli megvetendő nép lennénk, ha egyoldalú lemondással akarnánk rendezni viszonyunkat szomszédainkhoz. Okulunk a múlton,belátjuk a hibáinkat, bűnhődünk bűneinkért. De nem válunk gerinctelenné. Tisztességes békét szeretnénk. Igazi megbékülést Ezért hirdetjük: Irtsuk ki a dunavölgyi népek életéből a sovinizmust! Számoljunk le az imperialista politikával! De mindnyájan.