Szabad Szó, 1947. január-március (49. évfolyam, 1-74. szám)

1947-01-12 / 9. szám

ILLY fis GYULA: Akarunk-e magyar irodalmat? Utyfe Gyrui» je.li.bbi írásit • Vái*«3 ajfivi «zárnában megjelentik kébii »««ifik fii, m»iv • h»!*de magyar értelmben fis s magyar irodalom kapcsolataival foglalkozik. Ami haladó elem a vidéki magyarságban volt, az a felvilágosítóért és részben a vezetést tíz irodalomtól kapta. A népi iodalom társadalmi hatását nem kis mértékben az magyarázza, hogy nálunk, szinte hagyományként, a társadalmi kérdések befogadása alá az irodalom szántotta a talajt. Kezdve azon, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja, el iszélsen addig, hogy rendezzük végre közös dolgarknt, nincs még n-gy n'v ország, ahol a szociológiát politikai, de még a kül-, politikai fogalmai pontos meg jelölésére annyi költői idézetet használnak, mint nálunk, még a szociológusok és politikusok is. Megértjük a szociológusok és politikusok öntudatlan berzenkedését; a társadalomtudomány szabatossága azért más, mint a rímekéi A politika más vonalvezetést kíván, mint a regény vagy az esszé! igen, de ha a magyar értelmiség zömének szíve legjobban erre szolgált Ha egy réteg mozdulása vagy mozdulatlansága szorosan az irodalom mozgásától függ? Jeten esetben pontosan attól az irodalmi mozdulatlanságtól, amelyet ők is panaszolnak. Erről szeretnék néhány szót ejteni, megközelíteni az eszményképet Mindent összehasonlítva mondhatom, van bőven anyagnak, s ez az anyag nem rossz. Csak ebből dolgozhatnak. De igyekeznünk kell, hogy ki ne szikkadjon. Új esztendő kezdődik. A magyarság vagy demokrata lesz, vagy semmi sem lesz, írtuk nemrég. De a mi demokráciánk se vagy magyar lesz, vagy semilyen nem. Elérkeztünk oda, hogy a szavak helyett cselekvéssel és alkotásaival mérjük hozzá az embert minél többet 10* Irodalmunk és a vidéki értelmiség Nemának a népi írókról. Mindazokról, akik a jellegzetes magyar valóságot próbálták ábrázolni, s hogy azáltal kerültek szoros viszonyba elsősorban a vidéki értelmiséggel. S akiknek magatartása a demokrácia irányában alig különbözött ez előbbiekétől. De akiknek magatartásába már nem a szavak, hanem a tennivalók körül forog a dolog, éppen olyan lesz, mint azoké, ez a meggyőződésem. Olyan lehet szóké is, akiknek haladó voltáról ma is vita folyik. Azon fordul meg, hogy irányukban is milyen magfitartást tanúsítunk: az egyesi Ara*tóét-e vagy az igehirdetőét. Elégszer belenyúltam ebbe a darázsfészekbe, eléggé méhész kezem lett ahhoz, hogy hirtelen a mélyéből húzzak elő valamit. Nem tudom, észrevette-e Valaki, s elgondolkodott-e azon, hogy azoknak a már életükben az irodalomtörténethez tartozó magyar íróknak, akik a legkülönbözőbb okokból a fasisztaság hírébe kevertettek vagy keveredtek, mi a közös jellem vonása. Az első pil's intra meghökkentő. Csaknem kivétel nélkül a szociális kérdést feszegették. Műveik — a hagyomány vonalán — a magyar bala-dássak adtak segítő lökést Problémáik — szinte marxista módra megfogallmazhatóan — osztály-, sőt osztályharcos problémák voltak. Minderre én akkor ébredtem rá, amikor a demokrácia jelszavaival az ellenük felsorakozó írókon végigtekintettem. Voltak kitűnő írók ezek között is. De olyan, aki eredendően, egy életre szociális mondandót hozott, alig. Az őproblémáik elsődlegesen lélektaniak vagy esztétikaiak voltak. Ebből a helyzetükből adódott, hogy még a fasiszta hírhedtség enyhülése vagy eloszlatása után is, az előbbi írók az én falusi belűértőnk beburkolódzásával ültek a demokrácia pulpitusa előtt, sőt a demokrata hívószavak hallatán is. Alig került hamisabb kép a magyar olvasók elé annál, amely őket holmi kézmű-lábbal előfurakontó , hadónk ábrázolta, amelyet a demokrácia érdekében vissza kell tartani, vagy csak okkal móddal szabad szóhoz juttatni. Troszszul ismeri az írói alkatot, aki ilyesmit feltesz.. Tőlük kell a nép ügyét, félten is ők nem demokraták? Becsületes írónak nem kell szigorúbb bíró a saját tehetségénél. Mi a jó irodalom, ha nem a vallomás? Ezt csak egy béníthatja meg: a korai és iletéktelen fedd««... ,Helyettesítsük” a magyar népet? Még egy félreértés, illetve hiedelem vár eloszlatásra. Ez a helyettesítés körül alakult ki. Engem tán nem kell figyelmeztetni, hogy a parasztság és munkásság fiait emeljük be az értelmiségbe. Az itt elmondott tapasztalatokat épp ezen munkálkodva szereztem. De éppen munkámnak egyik tapasztalata az, mennyi időbe tőlük ez. De elfogadnám, hogy még ezt a hallgatag réteget is helyettesítsük, És volna jobb, amivel helyettesíthetnénk. Ilyen egyszerűen nincs, ezzel kell számolnunk és dolgoznunk, ha csak nem fogadjuk el a mindenképpen helyettesíteni akarók elvileg tán indokolható eszme menetét, amelynek végén gyakorlatilag azonban az az abszurdum Az, hogy helyettesítsük hát az egész magyar népet, mert hisz kifogás annak összességeblen is emelhető. Nincs más mód, mint ezt a réteget megnyerni. Nincs más mód az irodalomra sem. Az írói állás nem olyan, mint a minisztereké; nem lehet cserélni, s főkép kabinet számra nem. Ha egy nemzetnek egy nemzedékben tíz írója van, az már áldhatja sorsát, így ezek utak, amit elmondtunk, tulajdonképpen azt kell eldönteni: akarunk-e magyar irodalmat ebben a nemzedékben vagy nem. Elképzelhető olyan eszmemenet, mely itt is abba az abszurdumba torkollik, hogy: nem. Feleslege után megismételnünk azt a gondolatmenetet, amely szerint ezt legkevésbbé a valóságos demokrácia hívei vallhatják. A hazai madártávlatból Itt Gödöben lett időm mindezt papírra vetni. Szobámban két hét újságjai, és frissen szerzett könyvei halmozódnak. Ennek a kis halomnak a csúcsáról felelhetek, ha valaki megkér vele, hogyan **■*>? r*$ Európa közepén, madártávlatból a hazádat így távolról még sokkal több reménnyel szemlélem. Körös körül Európa népei most gyúrják a demokráciát, kiki a saját anyagából. Ez ek, merre mire tudják Csak szerényen... . ..nagy halak" és a nép igazsága Egyet: Upolc már megint egy rét'l fétrfin vitatkoznak: van-e kétféle igazságszolgáltatás, van-e külön jogi i* büntrtö■törvénykSnyvi igazság, s külön „népi igazság“ vagy nincs. Nem akarunk ebbe a vitába beleszólni, csak szerényen jegyezzük meg: ez a kétféle igazságszolgáltatás, sajnos, létezik, éspedig nem a tömegek, a nép hibájából létezik, hippon a napokban írtunk a főajmsági DTSorabíróság mfiklésérőll; az a néhány szemléltető adat, amit ott felsoroltunk,, eléggé bizonyítja azt hogy a kétféle igazságszolgáltatás nem is kétféle, hanem az Igazságtalanság küzd az igazsággal Egyszer már szeretnénk tapasztalni, hogy egyes lapok, nem a paragrafusokat látják meg legelőször — hiszen nincs az a bonyolult törvény, amelyet ki ne lehetne jó fiskával farfasággal játszani —-, hanem észrevehetnék azy a figyelemreméltó tényt sít hogy a ,,nagy halak“ legtöbbször kicsúsznak az igazságszolgáltatás hálójából éssokszor a kicsiken torolják meg azokat a bűnöket is, amelyeket a nagyok követtek el. Ha ezt észrevennék, nem gúnyolódnának olyan nagyon egyenek a „nép igazsága“ felett. Petőfi szerbül A Vajdaság szerű íróinak fordításában nemrég jelentek meg Petőfi legszebb versei Újvidéken. A kis kötet tartalmazza az Apóétól fordítását is s a bevezetés szép szavaikkal emlékeziks meg Petőfi eszyetemveetegéről: „Petőfi a szabadságot és az elnyomóikat politikai jogait jelenti: igazságot és szabadságot jelent minden nép számára s a magyarságnak függetlenséget és népi köztársaságot. A fordítások nagy műgonddal készültek , a szerb olvasó hó képet alkothat a magyar szabadság költőjéről. Legutóbb mögötte Vergtünk Petőfi verseinek orosz kiadásáról e vigasztaló tudat számunkra, hogy az a nép, melylyel a rosszindulatú propaganda szembeállított minket most nem a torzító hazugságokból, hanem egyik legnagyobb értékünk útján akarja megismerni a magyar népet, Íme, a magyar szellem hódító ereje megbecsülést szerez számunkra minden nép körében. 10 évi fegyház utcai lövöldözésért Kraft Béla szerelő pisztolyt és töltényeket rejtegetett Egyszer az utcán lövöldözött is. A rögtönítélő bíróság tízévi fegyházbönbötést szabott ki rá. ♦-attá&jítjd:-- Várható időjárás s vasárnap estig: Mérsékel: szél. Több felé, főleg délen és keleeten kisebb havazás, esetleg ónos eső. A hőmérséklet tovább emelkedik. 10Tlé ■■ . □ ifj. Cs. Molnár János Kunszentmártonból elkeseredett panaszlevelet irt a Szabad Szónak. Esett, szomorú sorsában tőlünk, a megnyomott 100 parasztság napilapjától kér tanácsot. „Teljesen vagyontalan hadirokkant vagyok, úgyhogy nehéz testi munkát nem is végezhetek. Családmagam eltartásáról kellgondoskodnom. Ezek: feleségem, hároméves kisfiam, nyolchónapos kislányom, a őskorban lévő szüleim és jómagam. Édesapám 69 éves, ballába évek óta fáj. Öt hónap óta még az öregségi segélyt sem kapta. Erre a hónapra kapott 10 forintot, de nem annyit kellett volna kapnia, hanem 60 forintot, mert olvastam a Szabad Szóban, hogy az elmaradt pénzt utólag egyösszegben űzeti meg az RTL Eddig azonban még nem fizette meg. Hol keressem ennek orvoslását? Édesanyám keze megbénult. Otthon se ennivaló, se tűzrevaló, s® ruha, és itt a nyakunkon a tél. A kunszentmártoni járásbíróságtól kértem, hogy vegyenek fel kézbesítőnek, kérésemet azonban a szolnoki törvényszéki elnök elutasította a 6100/1945. M. E. számú rendelet 1. paragrafusa első bekezdésére hivatkozva. A kézbesítő ma Kunszentmártonban, a járásbíróságnál nem hadirokkant, hanem első rendű cipész, de jól ..helyezkedett“. Én, ha most dolgozhatnék, ha nem volnék hadirokkant, folytatnám a szakmámat !Ha lehet tessék kieszközölni az MullA-lól valami anyagi támogatást éhező családomnak. Csak élelem, cipős ruha kellene Eddig szól a levél. Hadirokkant írta. Az ő szenvedésükkel nem sírták tele a Lapok az ország fülét. Segélyezésük eddig úgyszólván, semmi. Ifj. Cs. Molnár János esete isbizonyítja, hogy hiába fordulnak áll ívsért oda, ahol dolgozhatnának, építhetnék a demokráciát, kérelmüket miniszteri rendeletekre hivatkozva elutasítják. Ha első a hadirokant, adjanak állást, akik iletékesek, ifj. Cs. Molnár János hadirokkantnak, vagy juttassanak neki UNRRA-támogatást, mert ki szorul inkább az igazságos elbánásra az UNRRA segélyére, mint az ilyen embertelen sorsban vergődő ifj. De. Molnár Jánosok... " A szegény ember mindig bajba kerül. Bármihez kezdjen, ezer nehézség húzza, mint juhot gyapjúnál fogva a bojtorján. A győrmegyei Gyarmat község földigénylő bizottsága és földigénylői elpanaszolták, hogy a gecsei FIB nem tartja meg az OFT 223.611 1946. számú határozatát, majd így folytatják: ■ „A szombathelyi papnövelde 330 kh. földjét 13 esztendeig a gyarmati nincstelenek kishaszonbérletben használták. Földreformkor ez a föld felosztásra került, de belőle a bérlők nem részesültek. Mivel Gyarmat községnek terjeszkedési lehetősége csak a gecsei papi birtok felé van, az Országos földbirtokrendező Tanács kérelmünket helyénvalónak találta és 720 kh földet már, min 13 házárt auzdasági évre nekünk ítélte a 232.186/1946. II. 1. számú határozatával. De hiába, utasította a megyei tanácsot, hogy az ingatlanok kijelölését részünkre akár karhatalom igénybe vétteis, de üsse nyélbe, ezt a határozatot ötszöri felszólítás,ra sem a megyei gondos, sem a járási karhatalom nem hajtotta végre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy sem a vezető értelmiség, sem a helyi „demokratikus“ szervek nem támogatják falunk nincstelenjeit. Kérem a Szerkesztőséget, tolmácsolják kérésünket is illetésekhez, ezen az úton talán jóban megértik, hogy a demokráciában igazságnak kell lenni.“ A gyarmatiak panasza arra vall, hogy a Győrmegyei Földbirtokrendelő Tanács aligha sáfárkodik jól a rábízott népüggyel A helyi értelmiség pedig cserbenhagyta a falu szegényeit. Egyszer már azokat is fülön kellene fogni népellenes bűncselekményért, akik a termelés érdekében, a demokrácia megszilárdításáért hozott intézkedéseket, határozatokat kutyába se veszik. □ Nádudvarról írja Ifj. Nagy János a következő hozzászólást: „Nem az a baj, hogy a fillér a tojás, hanem az, hogy 12 forint egy méter ringnek való anyag. Nyolctíz évvel azelőtt, amikor igen kevés tojás volt a piacon, 8—10 fillért Israeljadtak darabjáért Egy meter üzemnek való anyag abban az időben 60—70 fillér volt tehát 6—7 tojás árába került Ma 40—10 tojásba kerül ugyanaz az anyag. Látszik, hogy az ármegállóviták sohasem voltak parasztok, annyi közük van 9 szergen parasztsághoz, mint a romolítezési vállalatnak a halhatatlansághoz. Nagybaj van itt, ármaximáló urak! Gyertek le a szegény, munka nélkül vergődő parasztok közé, hogy tudomásul vegyetek; ma a tojás az, amit a szegény paraszt is, ha meg nem döglött a tyúkja, ötöt-hajtot piacra vinne naponta és pénzeint belőle, ha lehetne az árán vasaroit venni. De a pohos kereskedők autóval és ellenőrzőkkel érkeznek. Csodálatosképpen senki nem lógja nyakon őket amikor áron alul veszik a hízott, kávéját, libát, kappint és pulykát. Vagy az nem ütközik törvénybe? Köszönjük szépen mi az ilyen parasztvédelmet.“ Élesen írta meg minden szegény paraszt keservét ifj. Nagy János. De az igazság akkor is igazság, ha káromkodva mondják el. A vasaltfülűek nem bírják el, de azoknak, akik nem akarják meghallani a szenvedők, nyomorgók sírását, jól meg kell rázni az ajtaját. Vájjon tudja-e a közellátási miniszter és mindenki, aki a mezőgazdasági árak megszabásáért felelős, hány ezer magyar paraszt lelkesír ifj. Hogy János levelében?... ____ _____b. I Szegény embert még az ág is húzza jármodénál hozta a posta a leveleket ez ország minden részéből. A sok közül kiemelünk néhányat. Ezrek panasza, felháborodása, haragja szál belőlük.