Szabad Szó, 1948. október-december (50. évfolyam, 226-301. szám)

1948-10-01 / 226. szám

DARVAS JÓZSEF: Az államosítással eltűnt a spekuláció és a selejtes munka az építőiparból A jövőben biztosítjuk az építőmunkásság téli foglalkoztatását Az­ építés- és közmunkaügyi mi­nisztérium dolgozói Darvas József miniszterségének egyéves évfordu­lója alkalmából ünnepséget ren­deztek. Dr. Borbiró Virgil állam­titkár és Major Máté miniszteri osztályfőnök üdvözölte a miniszté­rium tisztviselői nevében a jubiláló minisztert. Darvas József nagy beszédben ismertette ezután az építési és k­özmunkaügyi minisztérium egy­éves munkájának eredményeit. Bevezetőül hangsúlyozta Darvas József, hogy ebben az egy esztendőben gyö­keresebb és hatalmasabb vál­tozások történtek az egész magyar életben, így a magyar építésügyben is, mint azelőtt évtizedek alatt. — Hivatalba lépésem idején —­­mondotta ezután — az építésügyet még alig érintette az új idők szele- Szervezetlen, kezdetleges ál­lapotában szabad vadászterülete volt­ a tág lelkiismeretű és bő­­zsebű építési „vállalkozóknak“. A magántőke csak zűrzavart, következetlenséget okozott az építkezéseknél. A tőkés „szabadverseny“ költség­­vetési mesterkedésekkel igyeke­zett az építtető kárára minél töb­bet keresni. Az egész magyar épí­tőipar múltbeli működését a mun­kások kizsákmányolására és bank­kölcsönre alapította. Megvesztegetésekkel, csalások­kal igyekezett minél többet ke­resni. Romos épületek helyreállí­tásánál derülnek ki ezek a csalá­sok: sok épületnél a habarcsból „kifelejtették“ a kötőanyagot, a te­herhordó pilléreket­ körülfalazva belül törmelékkel töltötték ki. — Az építésügyön csak gyöke­res reformok segíthettek. Első és legfontosabb teendőmnek tar­tottam, hogy mozgékony, nem bürokratikus építésügyi szer­vezetté építsem ki a miniszté­riumot — mondotta Darvas József. — A legnagyobb jelentőségű lé­pés az építésügy előbbre vitelében az építőipar államosítása volt. — Az államosítás óta hét nem­zeti vállalatot egy lakás- és köz­­építési ipari központba tömörítet­tünk, hármat pedig egy gyérépít­­­ési ipari központba csoportosítot­tunk, létesítettünk egy munkaeszköz­­t,ölcsönző nemzeti vállalatot is. Ez építőgépekkel és felszereléssel lát­ja el a vállalatokat. Az államosítással gyökerében változtattuk meg az építés­ügy­ eddigi korhadt avalt, a társadalomra káros szerkeze­tét-Eltűnt a spekuláció és a selejtes munka az építőiparból. Az Állami Építéstudományi és Tervező Inté­zet életrehívásával a magánterve­zők díjtételeinél 50—60 százalékkal olcsóbb lett a tervezési költség az építkezéseknél. Az állami tervezés olcsósága a ko­moly, tudományos előkészítésnek köszönhető. Az állami tervezőinté­zet kiválasztja a legtehetségesebb építészeket, tehetségüket kamatoz­tatja és ezzel a demokrácia épí­tészeti színvonalát jelentősen ja­vítja. A minisztérium Tégla-cserép­­ipari igazgatóságot szervezett. Ennek hatáskörébe tartozik az egész magyar építőipar anyaggaz­dálkodásának intézése. Az építészoktatás reformja Az építészeti szakoktatásról be­szélt ezután Darvas József. Be­jelentette, hogy a műegyetemen már ebben az évben megvalósítják az épí­tészoktatás reformját. A reform lényege az, hogy a tan­anyagot közelebb hozza a valósá­gos élethez és igen nagy figyelmet szentel az építészet tudományának világnézeti megalapozására.­­ Az építészeti osztály két ta­gozatra oszlik: az egyiken a ter­vezés, a másikon a kivitelezés, kutatás és szerkesztés tudományát sajátítják el a hallgatók. A kö­zépfokú szakoktatást is megrefor­máljuk. A felső építő ipariskola műszaki középiskolává alakul át, a végzettek tervező vagy kivite­lező technikusok lesznek, de ta­nulmányaikat folytathatják is a műegyetemen. Gyökeresen átszervezzük a ta­­noncoktatást. Három évig — éven­ként öt hónapig — rendes iskolai oktatásban részesülnek a tanoncok. A tanonciskola elvégzése után a tehetséges tanuló a műszaki közép­iskolába kerülhet. A jövőben tehát a tanonc is — ha képességei meg­felelőek — eljuthat az építészmér­nöki diplomáig. — Az építésügyi minisztérium jó szervezettségének eredménye, hogy amíg az­ államosítás előtt a vállalatok alig 4000 munkássá dolgoztak, ma az államosított építőiparban 16­ 000 munkás dolgozik. Az államosítás előtt 35 millió fo­rint értékű munkát végeztek a vállalatok, azóta néhány hónap elteltével 170 millió fo­rintnyi munkát végeznek. Az építkezések olcsóbbítására a nemzeti vállalatokat gépesítették.­­ Fontos eredménye a mi­nisztériumnak a falusi építke­zések tervszerű megindítása. Az Országos Házépítő Szövetke­zet ebben az évben 4600 háza­t épí­tett, illetve épít. A minisztérium nagymértékben elősegítette a ma­­gánépítkezéseket is, erre a célra több mint 70 millió forintot köl­csönzött. Megszüntetjük az építőipar időszaki jellegét Befejezésül a minisztérium jö­vőbeli feladatairól beszélt Darvas József. „ Lankadatlan munkával tö­rekszünk arra, hogy a még mindig drága építke­zési költségeket olcsóbbá te­gyük, hogy még több és jobb épület, üzem, kultúrház, iskola, falusi lakás építésével segít­sük elő népi demokráciánk fejlődését. Megszüntetjük az építőipar idő­szaki jellegét. A jövő évben már az építőipari munkásság téli fog­lalkoztatása is biztosítva lesz. — Az állam a demokrácia, a nép vagyonának jelentős részét bízta ránk. Az építésügyi minisztérium­ban mindenki, a legkisebb tisztvi­selőtől a miniszterig felelősségtel­jesen sáfárkodik a nép vagyonával — fejezte be nagyfontosságú be­szédét Darvas József. A jubiláló minisztert ezután munkatársai, a minisztérium va­lamennyi dolgozója n­agy lelkese­déssel és szeretettel ünnepelte. Ruma és likőrgyárak, Szeszkereskedők, Ecetgyárosok, Danaturáltszesz-elosztók, Szeszfeldolgozó Ipari Vállalatok figyelmébe! A Szeszértékesíti Nemzeti Vállalat folyó évi október 1-én megkezdi működését. Szeszigénylések ez időponttól kezdve nem a Szeszegyedárusági Igazgatósághoz, hanem a Szeszértékesíti Nemzeti Vállalat Budapest, VI., Teréz­ körút 9. küldendők be. Az igényelt szesz ellenértékét a Szeszértékesíti Nemzeti Vállalat 1 935.403. sz. postatakarékpénztár­ csekkszám­lájára kell befizetni. 500 forint jutalom a legjobb száz traktorvezetőnek Az állami mezőgazdasági gépál­lomások és a földművesszövetkeze­­tek között is munkaverseny indult. A verseny feladata: a minél jobb­­minőségű munka­ A traktorosok munkáját a szántatok véleménye­zik. A legjobb száz traktorvezető egyenként 500 forint jutalomban részesül. Száz ösztöndíjas utazik a Szavjsti­ijéba A Szovjetunió nagylelkű áldo­zatkészséggel száz magyar diák­nak adott ösztöndíjat. Lehetővé teszi számukra a szovjet egyete­meken való tanulást. A száz diák október első hetében utazik el a Szovjetunió különböző egyetemeire, főleg Leningrádba és Moszkvába. A szovjet ösztöndíj ötévi tanul­mányt biztosít a szovjet egyete-­­ meken és főiskolákon. A hosszú évek alatt az ösztöndíjas diák ala­posan megismeri majd a szovjet állam és szovjet ember életét. A száz magyar diák, akiknek leg­nagyobb része munkás- és pa­rasztszülők gyermeke, mint a vi­lág első szocialista államának ala­pos ismerője i , majd vissza Ma­gyarországra. A Job­ió élet­útja Vitathatatlan tény, hogy egész Európában — a Szovjetunió után — nálunk legjobb a köz­­ellátás helyzete. Tény, hogy a magyar dolgozóknak nagyobb darab kenyér, több ruha és iparcikk jut, mint a győztes nyugateurópai hatalmak dolgo­zóinak. Csakhogy ez a kétség­telen tény sovány vigasz azok­nak, akiknek még nagyobb da­rab kenyérre, még olcsóbb ipar­cikkre, szerszámokra, gépekre volna szükségük. De legfontosabb iparcikkeink nyersanyaga: a pamut, gyapjú, fa és acél külföldről kerül hoz­zánk és csak akkor tudjuk eze­ket a nyersanyagokat a mainál olcsóbban és nagyobb mennyi­ségben megvásárolni, ha meg­felelő mennyiségű élelmiszert­­ szállíthatunk érte cserébe. De­­ búzát, zsírt, vajat és tojást még­­ nem termelünk akkora mennyi­­­ségben, hogy a szükséges valu­tát és ipari nyersanyagot feles­legeinkből beszerezhessük. Más­részt a meglévőt is túlságosan drágán, a világpiaci árnál jó­val drágábban termeljük. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a parasztság még mindig eléggé nehéz helyzetének leg­elsősorban mezőgazdasági ter­melésünk elmaradottsága, kor­szerűtlensége az oka. A beve­tett területhez képest keveset termelünk és ebből a kevésből nem juthat mindenre elegendő. A szövetkezeti szervezkedés, a mezőgazdaság gépesítése, a belterjes termelési ágak és a szakszerű állattenyésztés kifej­lesztése mind-mind a jobb élet felé vezet és ezt egyre többen belátják. Csakhogy a puszta belátással még nem sokban ju­tunk előbbre, ha mindenki a másiktól várja a kezdeménye­zést. Jó példa erre most a mű­trágyaakció ügye. A kormányzat hitelre, csök­kentett áron 5000 vagon mű­trágyát bocsátott a dolgozó pa­rasztság rendelkezésére. És a jegyzés még ilyen kedvező fel­tételek ellenére is akadozik: a parasztság jórésze nem nyúl a nagyobb darab kenyér után. Mert az már minden vala­mennyire is tájékozott ember előtt világos, hogy a műtrágya használata a nagyobb darab ke­nyeret, a több ruhát, egyszóval: a jobb életet jelenti. Svájc sze­gényes szántóföldjein a svájci parasztok holdanként átlagban 275 kilogramm műtrágyát szór­nak el és búzából 13,5 mázsa, burgonyából 103 mázsa, cukor­répából 15 mázsa az átlagtermé­sük holdanként. A dán parasz­tok egy kataszteri hold földre átlagban 10 kilogramm műtrá­gyát használnak el és holdan­kint átlagban 17 mázsa búzát, 93 mázsa burgonyát, 205 mázsa cukorrépát termelnek. Mi a helyzet ezzel szemben nálunk? Magyarországon a múlt gaz­dasági évben egy kataszteri hold földre két és fél-három kilogramm műtrágya jutott. Holdankint átlagban búzából 5 mázsát, burgonyából 22,9 má­zsát, cukorrépából 72,6 mázsát termeltünk. A felsorolt adatok mindennél világosabban beszélnek. Kétség­telen, hogy Dániában, Svájcban, vagy különösen a Szovjetunió­ban nem egyedül és kizáróla­gosan a nagyobb arányú mű­­trágyahasználatnak köszönhetik a jóval nagyobb terméshozamot, hanem a gondosabb talajmun­kának, tarlóhántásnak, mély­szántásnak, a nemesített vető­magvak általános használatá­nak is. De senki sem állíthatja, hogy ez az út nem áll nyitva a magyar dolgozó parasztság előtt is. Az út nyitva áll, csak el kell rajta indulni. Az elin­duláshoz pedig a műtrágya, vetőmag, szántási hitel útján, az állami gépállomások és föld­művesszövetkezetek útján min­den segítséget megad a kor­mány. A jövő évi nagyobb darab kenyér valóban nem sült ga­lamb, amely a szánkba repül. Meg kell érte dolgozni, le kell küzdeni a paraszti termelés nyomasztó örökségét, mező­­gazdaságunk elmaradottságát és alkalmazni kell a nyilvánvalóan hasznos újításokat, a haladot­tabb országokban már eredmé­nyesen kipróbált módszereket. A nagyobb darab kenyér nem­csak bőségesebb táplálkozást je­lent minden dolgozónak, hanem több textilneműt, ruhát, csiz­mát, jobb és olcsóbb iparcikke­ket hoz a házhoz. Azoknak a parasztoknak, akik már az el­múlt években erre az útra lép­tek, nem kell külön magyarázni a korszerű termelés jelentősé­gét, mert a saját életükben tapasztalják helyzetük állandó javulását. De vannak, sokan vannak, akik még mindig nem értik meg, hogy amikor a nehézségek miatt panaszkodnak, elsősorban önmagukra, önnön tehetetlensé­gükre, maradiságukra panasz­kodnak. A kormány dolga nem az ajándékozás és alamizsna­osztás, — mint néhány régi­módon gondolkozó ember kép­zeli — hanem a fejlődés lehető­ségeinek a megteremtése. A pa­rasztok dolga pedig nem a csudavárás és a meddő panasz­kodás, hanem az, hogy éljenek a nép kormányától biztosított lehetőségekkel társadalmi, kul­turális és gazdasági téren egyaránt. Éljenek a szövetke­zés, gépesítés, szerződéses ter­melés, a műtrágyahitel gazdag lehetőségével. Aki ezt nem teszi, eltolja a szájától a felkínált nagyobb da­rab kenyeret. t­­gy- 30 százalékkal fokozódott az állami vállalatok termelése Mennyi élelmiszert tárolnak télire Nagy-Budapest részére A Gazdasági Főtanács megen­gedte, hogy az önellátó igazolvá­nyokat a MITART Budapesten lisztre válthatja be. Nagy-Budapest téli élelmiszer-ellátásának bizto­sítására egyébként 800 vágón bur­gonyát, 60 vágón hagymát, 25 vá­gón vajat és 220 vágón savanyúká­posztát tárolnak. Foglalkozott a Főtanács a 673 államosított vállalat pénzügyi ter­vével. Állami vállalataink terme­lésének értéke az elmúlt hónappal szemben 30 százalékkal, azaz mintegy 368 millió forinttal növekedett. A munkásifjak fél­bentlakásos gimnáziumainak költségeire az év­végéig 807.000 forintot, a szak­­érettségire előkészítő tanfolyamra 874.000 forintot és az ezek mellett­ működő kollégiumok költségei egy évre 2.762.000 forintot szavazott meg a Főtanács. Ezekben a gim­náziumokban huszonöt osztály van, egyenként 40 tanulóval. A szakérettségire előkészítő tan­folyamokon 800 ifjú vesz részt, ezek nyolc kollégiumban kapnak elhelyezést. A munkásifjak közül háromszázan havi 100 forint ösztöndíjban részesülnek. Szabad Szd 3

Next