Szabad Szó, 1949. április-június (51. évfolyam, 76-149. szám)

1949-05-06 / 104. szám

A vízgazdálkodás, mezőgazdasági ipar, földtani kutatások, villamosenergiatermelés ötéves terve Tudósaink, kutatóink, műszaki szakembereink , az ötéves terv sikeréért Tudósaink, műszaki, ipari és gazdasági szakembereink teljes erővel hozzáláttak országépítő ötéves tervünk részleteinek kidolgozásához- A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége előadássorozatot rendez, amelyen kiváló szakemberek ismertetik az ötéves terv hatalmas távlataitSzosonyi Emil dr., az Országos Vízgazdálkodási Hivatal tervezési osztályának vezetője, vízgazdálkodásunk eddigi eredményeit és az ötéves tervben megjelölt feladatokat ismertette. A hároméves terv fő feladata az volt, hogy dolgozó parasztságunk földjeit megvédjük a pusztító árvizektől. 22 milliós befektetéssel újjáépültek a tönkrement töltések, belvízcsatornák és szivattyútelepek Elkészült a Duna—Tisza csatorna 22 kilométeres szakaszának nagyobbik része, ez a csatorna szakasz a Duna—Tisza közén 40000 hold öntözését teszi lehetővé. A hároméves terv utolsó évében ez idén felépül a tiszakeszi szivattyútelep, amely a Hortobágy kietlen pusztáját látja el fejlett termelést jelentő öntözővízzel. 10 millió forintos beruházással százait építettük fel a tiszta, egészséges vizű falusi kutaknak, amelyek végérvényesen megszüntetik a járványos betegségek terjedésének veszélyét. Az ötéves terv a hároméves tervben megkezdett alapokon épül tovább. A terv vízügyi munkái fejlett mezőgazdaság megvalósítását váltják valóra. Az ár- és belvízvédelem pedig új védgátakkal, töltésekkel, belvízi csatornákkal és szivattyútelepekkel válik tökéletesebbé. 200.000 holdon rendezünk be öntözést többszázmillió forintos költséggel. 1949-ben, a hároméves terv utolsó évében pedig megközelítjük az évi 400 millió liter tej termelését. A nagymértékű beruházások lehetővé tették a termelési tervek végrehajtását, a termelékenység fokozását, az önköltség csökkentését. Az élelmezési ipar nagyban hozzájárult a lakosság életszínvonalának emeléséhez. 1947-ben 1 személyre 28 kilogramm hús jutott. Most már évente 32 kilogram az átlagfogyasztás. Tejből 1947-ben 107 litert fogyasztottunk személyenként, most 137 liter a fejenkénti fogyasztás. A cukorfogyasztás is 13-ról 17 kilogrammra növekedett. Az ötéves terv során mezőgazdasági iparunk hatalmas arányú továbbfejlődése kezdődik. A mezőgazdasági ipar nagyüzemi jellegét megteremtettük és a termelést az 1948. évihez képest 150 százalékkal fokozzuk, a termelékenységet pedig 38 százalékkal növeljük. Az 1949-es 3,8 milliárdos termelési érték az ötéves terv során ötmillióra növekszik. Ez azt jelenti, hogy mezőgazdasági iparunk országunk fogyasztását teljes mértékben ki tudja elégíteni. Új mezőgazdasági iparüzemek létesülnek, így a többek között 10 nagy gyárvárosban építünk tejfeldolgozó üzemet. A nagyipari városok húsüzemet kapnak. A mezőgazdasági iparban dolgozók száma a mostani 28.000- ről 35.000-re növekszik. A termelés növekedése azt jelenti, hogy baromfifeldolgozó iparunk az 1949. évi 310 millió forintos termelése még 1945-ben eléri a 470 milliót, a tejiparé 350 millióról 628 millióra, a húsiparé pedig 408-ról 758 millióra növekszik. Osztrovszki György miniszteri tanácsos az ötéves terv villamosítási és energiagazdálkodási feladatairól beszélt. Energiagazdálkodásunk legfőbb kérdése a szénkérdés. Szénvagyonunk az újabb kutatásunk és újabb felderítések alapján az eredetileg 270 millió tonna helyett mintegy 3400 millió tonnára becsülhető. Az újonnan épített hőerőművekben a gyengébb minőségű szeneket is fokozott mértékben fel tudjuk majd használni. Villamosenergiatermelésünket az ötéves terv során a mostani évi 2200 millió kilowattóráról 4200 millió kilowattórára növeljük, így egy lakosra a mostani 250 kilowattóra helyett 450 kilowattóra jut. Az új erőművek építése során a Tiszán erőművet építünk, s lehetővé válik a villamosáramban szegény Tiszántúl villamosítása. Hatalmas távvezetékhálózat épül ki az ötéves terv során és lehetővé válik országunk teljes mértékű bekapcsolása a villamosenergia-ellátásba. Mérnökeink, technikusaink, kutatóink előtt az ötéves terv hatalmas távlatot nyit. Az ötéves terv lehetőséget nyújt minden műszaki értelmiségi dolgozónak munkássága kifejtésére, tudása hasznosítására. De az ötéves terv megvalósítása szükségessé teszi azt is, hogy egyetlen értelmiségi dolgozó se legyen csak szemlélője a tervgazdálkodásnak, hanem aktív részesévé váljonennek a hatalmas országépítő munkának A tiszelöki vízlépcső 1200 tonnás uszályokat is átemel Az ötéves terv során megépül a Tisza-csatornázás első vízlépcsője, a tiszalöki duzzasztómű. Az itt épülő hajózsilip 1200 tonnás uszályok átemelésére is alkalmas és így a Tisza bekapcsolódhatik a legintenzívebb víziszállítási útvonalba. A duzzasztómű révén a Tisza egészen Dombrádig, a Bodrog pedig az országi hiatárig hajózhatóvá válik, hatalmas területet kapcsolva be a gazdasági vérkeringésbe. A duzzasztómű mellé épített vízierőmű pedig évi 60 millió kilowattóra villamosáramot termel, ami évente 10.000 vágón szénmegtakarítást jelent. A mű felett kiágazó és az egész Tiszántúlt átszelő csatornahálózat 1000—1200 tonnás uszályokkal is járható lesz és emellett 120 ezer hold öntözését végzi. Lehetővé válik azonban az öntözőrendszer további kiterjesztése is és így újabb 250.000 holdnyi terület kapcsolható be majd a legfejlettebb öntözőgazdákodásba. Növényvédésser hazai nyersanyagból Dr. Szurovy Géza iparügyi mi- nisztériumi tanácsos az előadás- sorozatban a földtani kutatások eredményeivel és terveivel foglalkozott. A nyersanyagkutatások fejlődő iparunk nyersanyagszükségletét hivatottak felderíteni. A kőszéntermelésben a hároméves terv során megnyertük a széncsatát. Az olajkutatás terén az amerikai szabotőrök leleplezése után hatalmas fejlődés indult meg. Biharnagybajomban már termelő mezőket kapcsoltunk be. A Tiszántúl energiaellátásához jelentősen hozzájárul a körösszegapáti gázmező. A pátkai fluorit pedig nagyszerűen használható az alumíniumgyártásban az eddig külföldről behozott kriolit pótlására. Vas megyében a vashegyi talkum teljes mértékben fedezi szükségletünket s így növényvédőszer gyártásunk a hazai nyersanyag felhasználásával fejlődhetik és válhatik olcsóbbá. Az iparügyi minisztériumban egyébként a Tudományos Tanácscsal karöltve nagyszabású tudományos kutatómunka folyik. Kutatóink ma már a népi demokrácia segítségével anyagi gondoktól mentesen végzik a munkát. A híradástechnika ötéves tervéről Kanzler Ödön tartott előadást. 1954-ben, az ötéves terv utolsó évében minden harmadik családnak lesz rádiója. Telefoniparunk ma már külföldre is tud termelni. A vasútbiztosítási berendezések termelése az ötéves terv során megkétszereződik. Fokozódik ezáltal a biztonság, hiszen az ember a legfőbb érték. Az idén 489 millió liter tejet termelünk Európa legjobban ellátott or-szágává válik élelmiszerben és mezőgazdasági iparcikkekben. Az élelmiszeripar újjáépítése mellett az észszeűsítést is nagymértékben végrehajtottuk. Ez tette lehetővé, hogy a termelés 1949-ben meghaladja az 1938-as 3700 milliós termelési értéket Baromfiból 1947-ben 60.000 mázsát termeltünk. 1948-ban a termelés 75.000 mázsára emelkedett, mís az idén 103.000 mázsát is meghaladja. Növényi konzervből 1947- ben 206.000 mázsa volt a termelés. 1948-ban megközelítettük a 350.000 mázsát, a tervek szerint 1949-ben is 349 OOP mázsa konzervet termelünk. Tejtermelésünk 1947-ben 187 millió liter volt. 1948-ban a termelés 27* minor* növekedett. Szobek András, közellátási államtitkár a mezőgazdasági ipar problémáiról beszélt A hároméves terv végrehajtása után Magyarország Falusiak!____ Nem vagytok elhagyatva, mert Tanácsadóirodánk minden előfizetőn segít tanácsával. Válaszbélyeges levélre azonnal válaszol. Személyesen d. e. 11—1-ig. V., Bajcsy-Za.út 78. Sántóé 3 Megvédi törvényeit a nép Magyarországon a régi világban a választás a népszabadság halotti tora volt, amelyet átlag négy évenként ültek meg az urak. Néhány ezer kortes, politikai kupéé részesedett a hegyen-völgyön lakodalomban, tarisznyájába kaparva a jelöltek számára kínálkozó zsíros panamák előleg-morzsáit. A nép számára azonban egyáltalán nem jelentett eseményt a választás. Azok a hatalmas tömegek, amelyek még választójoghoz sem jutottak, kívülről nézték a cifra komédiát. A népnek az a része, amelyik mégis az urnához járulhatott, ugyancsak savanyú arcot vágott ehhez a tartalmatlan eseményhez. Nem mindegy volt-e, hogy gróf Khuen-Héderváry, vagy báró Zelinkey képviseli majd a kerületet, illetve a kerület úri társaságának érdekeit? A demokrácia éveiben tartott eddigi két választás már egészen más kérdéseket adott fel a választóknak. Az mindegy volt ugyan, hogy Peyer vagy Slachta, Pfeiffer vagy Sulyok, Valentiny vagy Barankovics jut-e mandátumhoz. De az már nem volt mindegy, hogy a munkásosztály és a szegényparasztság milyen arányú képviselethez jut az országgyűlésben. A demokrácia eddigi két választása a dolgozó nép legjobbjait mozgósította harcra egy olyan területen, amelyen a csatavesztés, vagy győzelem jelentős kihatással lehetett a demokrácia további fejlődésére, e fejlődés ütemére nézve. Mégis, az idei május 15-i választás sokban különbözik a két eddigitől is. Az idei választás: számvetés a múlttal és jövendővel. Van mit ünnepelnünk és van mire erőt gyűjtenünk. Ezért a választás ma az egész nép, minden egyes választópolgár múlhatatlanul fontos ügye. A régi választásokon mi sem dőlt el jobbra, vagy balra. Az idei választáson döntő kérdésekre kell felelni és a nép döntésétől nagyon sok függ. Ez az oka annak, hogy a választási készülődés lázában ég az ország, hogy ez a számvetés hatalmas méretű tömegmozgalom lesz. Szatmártól Zaláig, Soprontól Csanádig százezrek vesznek részt már ma is a választási előkészületekben. A választási harcra való mozgósítás katonái ma nem kortesek, hanem a nép ügyének harcosai, nem felbérelt és négy évenként egyszer jól tartott ügynökök, hanem az építő, politizáló, szavazó nép maga. Minden eddigi választás egy olyan hadjárat után következett, amelyben döntő szerepet játszott a tömegeket félrevezető demagógia, az egyes társadalmi rétegek ingadozásait, bizonytalanságait és hiszékenységét kihasználó népcsalás. Még a demokratikus pártok szónokai is arra kényszerültek némelykor, hogy a túláradó demagógiára nem kevésbbé szerencsétlen módon válaszoljanak, hogy a népbolondíttást valamiképpen semlegesítsék. Csak meg kell nézni a most folyó választási küzdelmet: világosan kitűnik, hogy a választási agitációnak ezeket a módszereit megemésztette a történelem. A választási harcoknak azok a közismert figurái, akik nagy hangon, fölényesen, mindenttudók módjára valósággal hódították a bizonytalankodó választókat, eltűntek a harcmezőről. A demagógia egyszers mindenkorra lejáratta magát. Szemernyi hitele sincs az ellenséges propagandának, senki sem veszikomolyan az ijesztgetőket. Senki sem hisz már azoknak, akik valahi oly fölényesen támadtak a demokráciára és pusztították a nép önbizalmát. A nép jól látja, hogy az ellenzék ruhájába öltözött ellenség legfeljebb a pártkassza megtömésén fáradozott és az első alkalommal itthagyta választóit. A nép jól látja, hogy az eddigi választások szájhősei egyetlen szalmaszálat sem tettek a helyére ebben az országban. Viszont az a demokrácia, amelyre kígyót-békát kiáltottak, minden ember életébe döntő változásokat hozott, az egész népet együttesen vitte előre a boldogulás, a jólét, a felemelkedés útján. A demokrácia mellett a tények agitálnak. A demokrácia alkotásai önmagukért beszélnek. A választási harc felszabadult, bizakodó hangulatán is átüt azonban az ellenség jónéhány próbálkozása. Mert az ellenség legfeljebb hallgat, de nem alszik. A demokráciaellenes uszítás, a demagógia már nem fegyver a nép ügye ellen, megpróbálkozik hát mással. A tomajmonostori jegyző a demokrácia kormányának szigorú rendeletei ellenére erőszakkal akarta behajtani az adókat. A mesterszállási jegyző a község papjának lakását kiutaltatta a gépállomás vezetőjének és felháborító módon zaklatta a község plébánosát. Szabolcs megyében nem egy jegyző, vagy községi vezető követett el hasonló cselekményeket. A Dunántúl tapasztaljuk, hogy a népi demokrácia kormányának a középparasztság és általában a dolgozó nép érdekében hozott döntő fontosságú rendeleteit szándékosan késve hajtják végre, vagy egyáltalán nem hajtják végre. Akadnak olyan vezetők, akik minden módot kiagyalnak a falu népének zaklatására, semmibevéve demokráciánk törvényeit. Ha ezek az urak nem volnának éppen B-listáról visszavett régi hivatalnokok, akkor is első látásra nyilvánvaló volna, hogy itt az ellenség keze működik. Félre nem érthető provokációkról van szó, amelyekkel az ellenség a maga módján vesz részt a választási harcban. A népet már nem lehet megingatni a demokráciába vetett bizalmában, megpróbálják tehát azt, hogy népellenes rendelkezéseket tulajdonítsanak a demokráciának, hogy demokráciaellenes érveket adjanak a demokrácia szájába, hogy kompromittálják a demokráciát. De az is világos első pillantásra, hogy a reakció kénytelen törvényt szegni, ha a demokráciát rágalmazni akarja, mert igazi érvek nem állnak rendelkezésére. A törvény a parasztságot védi, a kormány rendeletei a parasztságot szolgálják, a demokrácia szinte erején felül segíti a parasztság boldogulását. A demokrácia segítségének frontján pedig nincs rés, erőszakkal kell tehát rést támasztani. Azok a reakciós provokátorok, akik nyilván nem maguktól találták ki ezeket az egyöntetű módszereket, megérdemelt helyükre jutnak. Aki a törvényt megszegi, aki a demokrácia rendeleteit nem tartja tiszteletben, börtönbe kerül. A választási harc egyik legjelentősebb feladata a helyi Népfront-bizottságok, népi szervek, választási bizottságok számára az ilyen provokációk leleplezése és kíméletlen letörése. Ha az ellenség leleményes a népellenes provokációkban, meg fogja tanulni, hogy a népnek ezer szeme van és hogy 1949-ben már nem lehet büntetlenül véteni a demokrácia és törvényei ellen. Horváth József