Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)
1949-09-17 / 216. szám
fordul különböző gazdasági segítségért Ezt követné ennek az áthangolási politikának az utolsó fázisa, amely arra mutatna rá, hogy míg a Szovjetunió Jugoszláviának a szocialista fejlődését akadályozza, az Egyesült Államok ezt elősegíti és azzal Jugoszlávia népeit sikerülne a Szovjetunió ellen fordítani. — Tito mondotta Rankovics — ezzel kapcsolatban számít arra is, hogy ezt a propagandát a nyugati országok fel fogják kapni, terjeszteni fogják és a Tito-híveknek az egyes népi demokráciákban a feladata ugyancsak az, hogy ezt a propagandát elmélyítsük. Megmondotta Rankovics ezt, hogy e mellett a propaganda mellett, amely a naptömegek szovjetellenessé tétele céljából történik, meg kell érteni azt, hogy ma a döntő hangsúly nemcsak ezen a propagandán van, hanem azösszes létező, minden árnyalatú reakciós erőnek az összefogásán, tehát a nacionalista elemektől, a szovjetellenes elemektől kezdve egészen a volt fasiszta elemekig. Mert — mint ahogy ő mondotta — minden eszközt, amit csak fel lehet használni a cél érdekében, gyorsan harcba kell vetni, mielőtt még az egyes népi demokráciákban további megszilárdulás következhetnék. Éppen ezért ő azt javasolta, hogy a kifejtett propaganda mellett határozott irányt vegyünk nemcsak a hadseregben és a rendőrségnél meglapuló ellenséges elemekre, de a hadsereg kötelékéből elbocsátott, régi fasiszta, horthysta elemekre is. Meg is nevezte, hogy olyan elemekre is támaszkodhatunk, mint régi katonai tekintélyekre, mint például Vörös János volt hadügyminiszter és mások, akiket fasiszta múltjuk miatt bocsátottak el a honvédség vagy a rendőrség kötelékéből . Rankovics döntően kihangsúlyozta azt, hogy ezekre az elemekre kell fordítani most a főfigyelmet, mert ezek potenciálisan adva vannak, éppen csak össze kell gyűjteni őket. Ezen az alapon hívta fel figyelmemet, hogy a kuláksággal kapcsolatban fejtsünk ki a kulák elemek megnyerésére, tömörítésére nagyobb aktivitást, mint eddig. Tito álláspontja: fegyveres felkeléssel megdönteni a népi demokratikus rendszert . Itt kell megjegyeznem azt, hogy Rankovics aláhúzta: Titónak leghatározottabb álláspontja, hogy a Tájékoztatási Iroda határozata után többé már nem lehet szó a hatalom sima úton, békés úton való átvételéről, a politikai főerők megnyerése útján, hanem erőszakosan, fegyveres állampuccsal kell a nem demokratikus kormányzati rendszert megdönteni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta ki, hogy fordítsak figyelmet arra a tevékenységre, amelyet ennek az eseménynek előkészítésére a nyugati nagyhatalmak is megtesznek. Akkor még nem volt napirenden a népi demokráciák ellen alkalmazott árulista, amely a népi demokráciáknak a Marshall-terv alapján , bizonyos döntő fontosságú nyersanyagok vagy félkész áruk, vagy készáruk szállítását megtiltja, de Rankovics Tito üzenete alapján már ennek a bekövetkezésére is felhívja a figyelmet, mivel a cél ezekben az országokban nagy gazdasági nehézségeket és ezzel elégedetlenséget kelteni. Döntően aláhúzta Rankovics azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor leplezetlenebb politúrai támadást vezet a kor. Erre mondotta Rankovics azt, — folytatta Rajk — hogy Titonak tehát a végcél elérése érdekében nemcsak egy zseniális áthangolási politikája van, hanem Tito az Egyesült Államok, Anglia, általában a nyugati nagyhatalmak és a Vatikán között megvan az összehangolt politika is a népi demokratikus országok demokratikus kormányzati hatalmának a megdöntésére. Emellett — mondotta Rankovics — mindenesetre Tito üzenete alapján aláhúzza, hogy a kormányhatalom megdöntésénél a legdöntőbb a fegyveres erő. És itt én ne csak a magyar fegyveres erővel számoljak, ami adva van mány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülés a kormány intézekedésével szemben. Mindszenti most különböző nagyhatalmi körök sugallatára, a Vatikán sugllatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben. Rankovics azért hívta fel erre a figyelmet, mert mindezek az események nagyon alkalmasak lesznek arra, hogy megfelelő előkészülettel ezeket az erőket összegyűjtve további harcba lehessen bevetni egészen a központi kormányhatalom megbuktatásáigMagyarországon, számoljak mindenekelőtt azzal, hogy eltérőleg a kelebiai tervtől, Tito kész arra, hogy számottevő jugoszláv egységet bocsásson már azonnal az indulásnál a kormányhatalom megdöntésére a rendelkezésemre. Ezzel kapcsolatban Rankovics Tito nevében a következőket közölte: ki fognak válogatni megfelelő embereket és különböző egységeket fognak alakítani, amely egységeket a magyar-jugoszláv határon fognak elhelyezni. Hogy ezeknek a felhasználása Magyarországon ne legyen feltűnő, igyekeznek jugoszláviai magyarokból megalakítani ezeket az egységeket és magyar honvédségi egyenruhában fogják majd a határon átül letni. Megmondotta azt, hogy természetesen elkerülhetetlen, hogy döntően főképpen a vezetők között ne legyenek csak szerbül beszélők is, de mint vezetők elcsúsznak a sok magyar között. Megmondotta Rankovics azt, hogy Tito biztosra akar menni és nem is bízik egészen, akármilyen információkat is kapna mitőlünk, a magyar egységeknek megbízhatóságában. Éppen ezért a magyar területre átdobott jugoszlávokkal fogja „bekeretezni“ az összes egységeket, amelyeknek egy-egy fontos feladatot kell végrehajtaniuk. Külön felhívta a figyelmemet arra, hogy Tito feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a puccs idejében, a puccsal egyidőben őrizetbe kell venni a magyar kormányt és annak három tagját, Rákossi Gézát, Farkast fizikailag mindjárt az első akciónál meg is kell semmisíteni, magyarul szólva, le kell gyilkolni őket. Ezzel kapcsolatban Rankovics azt mondotta, hogy, persze, a brutális külsőt kerülni kell. Lehet majd olyan magyarázatot adni, hogy az egyik baleset, a másik betegség, a harmadik öngyilkossággal pusztult el, vagy pediglen szökés kísérlete miatt voltak kénytelenek velük végezni. Rankovics szerint ez az a három ember, akit Tito annyira veszélyesnek tart, hogy a likvidálásukhoz fizikailag feltétlenül ragaszkodik és döntően jugoszláv káderekből álló egységgel akarja ezt a feladatot végrehajtani, mert — mint ahogy ő mondotta — őnekik a paruizánharcokból kifolyólag kitűnő Tapasztalataik vannak, hogyan kell emberekkel leszámolni s ezekről a tapasztalatokról beszélhetnének a Tájékoztatási Iroda határozatának letartóztatott vagy szökni próbáló hívei is. Tito tehát a leghatározottabban közölte Rankovics belügyminiszteren keresztül, hogy a fegyveres erők szempontjából én számítsak a jugoszláv segítségre. Azt is megüzente Tito, hogy a feltűnés elkerülése végett ők fel fogják támasztani mesterségesen a revizionizmus vádját Elnök: Valamit kihagyott kérem. Más fegyveres segítséget nem ajánlott? Rajk: Erre ki akartam térni. Emellett a fegyveres erő mellett más fegyveres erőt is számításba vett Tito miniszterelnök az ő terve kidolgozásánál és pediglen Nyugaton, angol-amerikai zónában tartózkodó volt horthysta, Szélasi katonai, rendőrségi, csendőrségi fasiszta egységeket. Ezzel kapcsolatban azt mondotta nekem: Amikor ő velem beszélt, már korábban az ő részükről, azaz Tito miniszterelnök és Rankovics belügyminiszter részéről megtörténtek az intézkedések, hogy ezeknek az egységeknek a parancsnokaival az érintkezést felvegyék. Mivel Magyarországot ezektől a zónáktól az osztrák határ mellett egy szovjet zónába társávterület választja el, ezek az egységek Ausztriából Magyarországra Jugoszlávián keresztül fognak visszajönni és mindenesetre arra az időpontra, amikorra a puccsot végre kell hajtani, ezek az erők is rendelkezésre fognak állani. Na most, hogy ezeknek az erőknek az összevonása a magyar határ mentén, hogy bármikor átdobhatók legyenek, ne legyen feltűnő, megmondta Rankovics belügyminiszter, hogy Tito miniszterelnök erre vonatkozólag külön tervet dolgozott ki, amit Gyilasz és Kardelj miniszterek is helybenhagytak és hozzá azt, hogy Magyarország ellen fel fogják támasztani a revizorizmus vádját. Elnök: Mit gondol kérem, ha magyar területre kerültek volna ezek a fasiszta és jugoszláv egységek, akkor ezek itt mit csináltak volna? Gondoltak erre? Rajk: Mindenesetre a legmeszszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az ABC- jét ismerem a politikának. Elnök: Menjünk tovább. Rajk: Hogy ezek az erők bármikor átdobhatók legyenek, Tito terve az volt, hogy Magyarország ellen azt a vádat terjeszti el a jugoszláv néptömegek között, hogy Magyarország támadó szándékkal lép fel Jugoszlávia ellen, a többi népi derokratikus országok, sőt a Szovjetuniónak is hallgatólagos Elnök: Az előbb valamit mondott a Rankoviccsal való megbeszélése anyagáról. Milyen követeléseket támasztott Rankovics Jugoszlávia írészéről Magyarországgal szemben? Rajk, Tito miniszterelnök és társai, Gyilasz, Kardelj, Rankovics, annyira biztosra vették, hogy így az össz-nemzetközi reakciós erők és hatalmak összehangolt terve alapján — és a Vatikán beavatkozásával Muidhzentyn keresztül — sikerülni fog a kormány megbuktatása, hogy már konkrét követeléseket közöltek velem, hogy a hatalom átvétele után mire tartanak igényt. Először a fegyveres erők felett akartak teljes rendelkezési jogot biztosítani maguknak, tehát a honvédség és a rendőrség felett. Hogy ez megvalósuljon, Tito miniszterelnök közölte velem, leghatározottabb kívánsága, hogy Pálffy legyen a honvédelmi miniszter, mint az ő megbízható embere, valamint Roth Antal, jugoszláv ügynök a belügyminiszter. Tito miniszterelnök természetesen a végcélt szem előtt tartva, azaz egy államblokk létrehozását, olyan külpolitikát követelt Magyarország részéről és erre garanciát, amely mindenkor összhangban áll Jugoszlávia külpolitikájával, azaz külpolitikailag is alárendelt viszonyt a jugoszláv kormányhoz. (Moraj.) Végül, mivel Jugoszlávia iparilag fejletlenebb ország, követelte, hogy akár a magyar érdekek háttérbe szorításával is, a teljes magyar ipart elsősorban a jugoszláv ötéves terv és gazdasági politika megvalósításának kell alárendelni. Elnök: A belügyi és katonai vonal közösségéről nem beszélt? Rajk: De igen, mondottam, hogy teljes alárendelést követelt, belügyi és katonai, külpolitikai vonalon- i Ennek biztosítékát... E.Ö nök (közbevág): És ipari kis szolgálást is. Rajk: Igen, ipari kiszolgálást is. I Ennek biztosítékát személyemben látta bennem, akit miniszterelnöknek akart, Pálffyban, Roth Antalban, valamint üzente azt is Ran- Ikovicson keresztül, hogy semmi kifogása sincs az ellen, ha ebben a kormányban helyet kapnak a Nyugatra menekült Nagy Ferenc hívei és a Nyugatra menekült szociáldemokraták közül is néhányan Tehát lényegében egy jobboldali koalíciós kormány elképzelése vett Tito kormányalakítási terve. Elnök: (Több fényképfelvételt, mutat fel.) Nézze meg ezeket a fényképeket. Felismeri ezekben a paksi találkozó színhelyét? Rajk: (Odalép az elnökhöz, hoszszasan nézegeti a fényképfelvételeket.) Igen, felismerem útvonalát, a környéket és a csőszházat is. Elnök (az egyik felvételre mutatva): Ügye ez a csőszkunyhóhoz vezető út.? Rajk: Igen, ez a csőszkunyhóhoz vezető út. Ez maga a csőszkunyhó. Ez pedig a 116-os kilométerkő. Elnök: Ez az autóbuszmegálló, ugye? Rajk: Igen. Elnök: Ez pedig itt egész közelről a 116-os kilométerkő? Rajk: Igen. Elnök: Ki volt jelen ezen a találkozóng Rajk: Ezen a találkozón a lovaskocsin ülő Klein Antal és Tarisznyák Györgyi volt jelen. . Elnök: ön azt mondotta az előbbi a paksi találkozóval kapcsolatosan, hogy akkor mondotta Rankovics először, hogy a Stominform Jugoszlávia vezetői politikájának megbélyegző határozata folytán előállott helyzetben céljaikat most már csak fegyveres úton válthatják valóra. Elhangzott ez a beszélgetés során? Rajk: Igen, elhangzott. Elnök: így van ez? Előzőleg nem volt szó fegyveres, erőszakos útról? — Legalább is erre vall az, amit ön az előbbiekben mondott, hogy 1918 nyarán, tehát még a paksi találkozó előtt ön már beszélt Korondyval abban az irányban, hogy nekik bizonyos speciális fegyveres egységet kell szervezniük, amelynek célja lesz magyar politikai vezetők megsemmisítése, az úgynevezett „likvidálás“. Hát ez is erőszakos fegyveres út. Tehát ez már előzőleg is szóba került. Ez nem új. Rajk: 1947-ben a kelebiai találkozón volt erről szó... Elnök: Elég, csak ezt akartam. Nem Pakson merült fel először, hanem már korábban. Rajk: Van egy különbség, amit szeretnék aláhúzni. A túlságos tömörség miatt látszik fennforogni az ellentmondás. A kelebiai találkozónál ez mint egy eshetőség volt, hogy adott esetben fegyveres erővel ... Most pedig a Tito-terv kimondottan hangsúlyozta, hogy csak fegyveres úton..." Elnök: Szóval csak mint egyedül szóbajöhető eszköz. Rajk: Csak mint egyedül szóbajöhető eszköz és még hozzá jugoszláv erők támogatásával. Elnök: És a paksi találkozó után mi történt? Vázolja. Mit tett ön a megbeszéltek érdekében? Rajk: Beszéltem Pálffyval, megmondtam neki, hogy mik a tennivalók, utána Szereivel is beszéltem, beavattam őt a Rankoviccsal való tárgyalásba. Elnök: Pálffynak mit mondott? Rajk: Pálffynak azt mondottam, hogy a hadseregben levő összes erőket számba kell venni és olyan egységeket létrehozni, amelyek alkalmasak egy ilyen fegyveres állampuccs végrehajtására, u gye- „„»összhangban az imperialistákkal és a Vatikánnal“ A hatalom átvétele után Magyarország — jugoszláv gyarmat Tartós békéért “““A népi demokráciáén! 1949 szeptember 16-tól • hetenként : jelenik meg ! A demokrácia és a béke harcos 1 lapja új megjelenési formájában még több útmutatást, még több híranyagot nyújt olvasóinak. Egyes szám ára: 50 fillér. Előfizetés negyedévre: 6.— Ft. Előfizetéseket felvesz a kiadóhivatal: Budapest, VIII., József-krt 3. ■ TELEFON: 220—093, 220—004. támogatásával, hogy Jugoszláviátóla magyarlakta területet visszahódítsa. Tehát röviden: a revizionizus vádjával akartak S Magyarország ellen manőverezni, továbbá a revizionizmus vádjából kiindulva és ezzel indokolva, tervbe vették a határincidensek temetőének kiprovokálását Magyarország és Jugoszlávia között, hogy mindez indokolttá tegye egyrészt a területek megvédését, másrészt a provokáló, az általuk hirdetetten provokáló magyar határőrökkel szemben ott jugoszláv csapattestek elhelyezését, így történt volna idejében a jugoszláv csapattestek elhelyezése a határ mentén, átdog Itásra, készenléti állapotba helyezve jókét. Meg kell mondanom, hogy Titónak ez a terve teljes egészében meg is valósult, azaz ők keresztül vitték. 1948 végétől kezdődőleg valóban a jugoszláv kormány hivatalosan is, hivatalos bejelentések formájában is felvetette Magyarország ellen a revizionizmus vádját, így például a szerb parlament elnöke a parlamentben jelentette be és tiltakozott a magyar kormány revizionista politikája ellen. A jugoszláv részről provokált határincidensek is körülbelül ugyanebben az időben elkezdődtek, sőt nem egy esetben a békés magyar határőröknek brutális legyilkolásával fejeződtek be és mindezt úgy állították be, mintha magyar részről vette volna kezdetét a határincidens. A határincidensek nem átmeneti jellegűek voltak, egészen őrizetbevételem napjáig, körülbelül 1948 végétől napirenden voltak, sőt állandóan brutálisabb jellegűek voltak és sűrűsödtek. Ezzel a tervvel volt összefüggésben az is, hogy Jugoszláv területen előállított magyar és Magyarországon lakó délszlávok részére szlávnyelvű röpiratokat készítettek, amelyek éles támadásokat tartalmaztak a magyar kormány ellen, szovjetellenes rágalmakat, nem egy ízben nagyon legális és baráti hangot ütve meg az Egyesült Államok felé és ezeknek egy részét határmenti ügynökeiken keresztül az ő fedő szerveikhez, a Jugoszláv-Magyar Társaság, vagy délszláv egyesületek szerveihez juttatták át terjesztés végett. — Ami azonban ennél sokkal súlyosabb, igen nagy mennyiségben diplomáciai postával hozták át a jugoszláv követségre és a követség diplomáciai testülete foglalkozott ennek a szétosztásával és terjesztésével