Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-18 / 217. szám

lön kiszolgáltatott? Pálffy: Volt köztük. Ha nem is mind, de volt köztük nem egy bi­zalmas természetű. Elnök: Ön beszélt az előbb Ne­­jdelkoviccsal folyt értekezéséről Páilffy: Igen. Elnök: Ugyanebben az időben volt ugye a Rankovics és Rajk kö­zötti kelebiai megbeszélés? Pálffy: Igen. Én nem tudtam, hogy Kelebiában csak úgy rémlik, hogy azt mondotta, hogy elkísérte.. Elnök: Titónak a budapesti láto­gatása idején? Pálffy: ... látogatásáról haza­felé menet történt egy beszélgetés. Elnök: Tehát ön Nedelkovicstól ugyanolyan utasításokat kapott lé­nyegében, mint amelyeket utólag hallott Rajktól, hogy ő azokat Ran­­kovicstól kapta? Ez egybevág lé­nyegében? Pálffy: Egybevág. Miután nekem külön volt kapcsolatom Titóval és Rankoviccsal, Lozitson és Zsokaljon keresztül és egyszer alkalomsze­rűen Nedelkoviccsal... Elnök: Viszont ugyanígy egybe­vág ennek megfelelően az is, hogy amilyen utasításokat azután később Rajk a paksi találkozón Rankovics­­tól kapott, ugyanolyanokat kapott lényegében ön Zsokaljtól. Pálffy: Ugyanazokat. Elnök­: Ugyanabból az okból a­ folyóan­, amelyet ön említett. Pálffy: Igen.­­ Elnök: Visszatérve erre a paksi találkozóra, ön milyen utasítást kapott és mit foganatosított Ran­­kovicsnál, a határon való átjutha­­tása érdekében? Emlékszik erre? Pálffy: Emlékszem. Én akkor nem tudtam még, hogy Rankovics­­ról van szó. Elnök: Igen. Pálffy: Rajk nekem annyit mon­dott — ez körülbelül október ele­jén lehetett. —, hogy segítsem elő egy fontos jugoszláv személyiség­nek a nyugodt, zavartalan illegális átlépését a határon és még ugyan­aznap vissza. Én tisztázni akartam egypár részletet, mert kicsit még nem láttam világosan és­ akkor de­rült ki, hogy egy magyar rend­számú gépkocsiról van szó, amely­ben ez az illető személy lesz, en­nek kell a Dunántúlon, lehetőleg közel a Dunához, tehát a Dunán­túlon minél keletebbre egy napon átlépnie a határt és még ugyanaz­nap vissza, anélkül, hogy akadá­lyoztatásnak, igazoltatásnak, vagy feltartóztatásnak lenne kitéve. Ez volt a feladat­. Én ezt vállaltam, mert mint a határőrség elöljárója­, ismertem a viszonyokat, tudtam, hogy ezt meg fogom tudni szer­vezni, meg fogom tudni csinálni, állás esetén megsemmisíteni, lénye-­ gében mit jelent. Tudtam, hogy ez az illető személyek megölését je­lenti. Elnök: Igen. Pálffy: Ez az utasítás érkezett hozzám két vonalon is, Totótól és Rankovicstól. Elnök: Mit tett Ön ennek az utasításnak a végrehajtása érde­kében? Pálffy: Abban a tervben, ame­lyet én a 14UCCS végrehajtására előkészítettem, ez az utasításoknak megfelelően döntő pontként szere­pelt. A következő volt a tervnek ez a része. Korondy ezredesnek, aki már régebben be volt avatva a mi illegális tevékenységünkbe, — ezt Rajktól tudom — lett volna a feladata a terv szerint, hogy 3 csoportot hozzon létre, 3 kis, egy­ségenként egy tucat ember körüli számból álló csoportot, amelyek Rákosinak, Farkasnak és Gerőnek egyidőben való letartóztatását a késő esti órákban foganatosítják és szükség esetén, ellenállás esetén a meggyilkolásukat. — A terv az volt — ezt Rajk mondotta —, hogy miután ez a leg­fontosabb része a tervnek, olyan napon kell csinálni a puccsot, ami­kor a három politikus biztos, hogy Budapesten van tehát vagy a Poli­tikai Bizottság ülésezésének, vagy a minisztertanácsnak a napján. Időpontul este 23 órát, 11 órát vagy azon túl levő időpontot jelölt meg, amikor biztos, hogy előbb-utóbb a lakásukra megérkeznek. A lakásuk lefigyel­ése után kellett volna az egyenként egy tucat emberből álló csoportnak rajtaütni és lefegy­verezni a környezetet s letartóz­tatni az illetőket. Korondyval én erről a kérdésről beszéltem is konkréten ez volt 1949 áprilisá­ban, pár nappal május­ 1. előtt. Ko­­rondy már tudta a feladatát Rajk­ától, de én vele részletesebben át­beszéltem­­ ,e amikor elmondtam az előbbi feladatot, azt mondta, hogy vannak volt csendőr aláren­deltjei, akik jelenleg vagy a rend­őrségen, vagy a honvédségen szol­gálnak.., Ezekből­­ő össze tudja állí­tani ezeket a csoportokat. — Akkor megmondtam neki, azt, amit Zsokalj és Rajk is mondott, amit Rankovicstól hallottak, hogy ehhez a részhez is kapunk segítsé­get Rankovicstól- Tudniillik Ran­kovics nemcsak hangsúlyozta a ter­rorcselekmény fontosságát, hanem ehhez ígért konkrét segítséget is.­ Azt mondotta, hogy jugoszláv, de magyar nemzetiségű, tehát magya­rul is beszélő emberek csoport­ját, akik magyar honvéd- vagy rendőr­­egyenruhában lesznek, azzal fogja a puccs előtt átdobni a határon, hogy ehhez az akcióhoz mint szak­emberek, lényegében mint bérgyil­kosok, rendelkezésre álljanak. Én Korondynak, ha nem is ennyire részletesen, de azt mondottam, hogy jugoszláv támogatásra szá­míthatnak és fog kapni egy speciá­lis csoportot is ennek az akciónak a végrehajtásához. Ez az az utasí­tás, amelyet két vonalon is kaptam Rankovicstól a három személynek a lefogására, illetve meggyilkolá­sára. így készítette elő Pálly Rajk és Rankovics titkos találkozását : Vállaltam és egy pár nap múlva, három-négy nap múlva közöltem is Rajkkal a helyet, amelyet én kiszemeltem. Én ismerem a jugoszláv határt, ezt a szakaszt véletlenül jól ismertem. Mohácstól délre fekszik Udvar község 10 és 20 km. között. Udvar községtől északra kb. 2 kilométerre egy jó darabon az eszéki mohácsi műút már magyar területen köz­vetlenül a határ mentén húzódik, úgyhogy az országút, a műút széle, a magyar-jugoszláv határ. Túl a jugoszláv határon szántók vannak, dülőutakkal, teljesen nyílt terület. Ha ott egy gépkocsi a­ halai­ terü­letén leáll és egy kis ideig ügyeli a magyar területet, akkor pontosan meg tudja állapítani, van-e ott mozgás, van-e határőrség, portyázó járőr. Ha nincs, teljesen simán át­gördül azon a párszáz méteren, amely már műút és egypár perc múlva már messze innen a határ­sávtól, ahol egyáltalán valami tör­ténhetik, Mohács alatt jár. Ezt a szakaszt választotam ki. Tudtam, hogy ott nagyon kicsi az őrség lét­száma. — Abban az időben olyan volt az létszám, hogy naponta két járőrt tudtak küldeni, úgyhogy roppant könnyű biztosra menni, tehát úgy, hogy ne a járőrök karjába fusson tele az autó. A biztonság kedvéért a határőrség vezérkari főnökét, Nagy Pált hivattam. Neki nem mondtam meg miről van szó. Azt mondottam, bizalmas dolog, egy gépkocsinak kell be- és kilépni, úgyhogy ő azt hihette, hogy eset­leg szolgálati ügy, talán a katona­politikával összefügg, vagy valami más ilyesmi. Úgyhogy ő megerősí­tett engem ebben a kiválasztott helyben, amennyiben ő is azt mon­dotta, hogy ez a szakasz alkalmas arra és hogy a határőrség létszám­viszonyában nem történt semmi változás. Ezután közöltéik Rajkkal ezt a szakaszt. — Amikor Rajk nekem elmon­dotta a Rankoviccsal való találko­zót és a vele folytatott megbeszé­lését, akkor tudtam meg, hogy Rankovics volt ez a fontos sze­mély és ekkor tudtam meg, hogy valóban át is jött. Egyébként nem tudtam. Nagy Pálnak még azt is mondtam, hogy ha ezekben a kö­vetkező napokban itt, ennek a sza­kasznak a környékén valakit fel­tartóztatnának, mielőtt bárki más­nak jelentené, azonnal nekem je­lentse. Ezt arra az esetre rendel­tem el, hogyha mégis rosszul sike­rülne egy ilyen átjövetel, közbe tudjak lépni, de mondom, erre nem került sor. Ezt tudom a ta­lálkozóról. Hogy hol történt, azt Rajk később sem mondta meg. Elnök: Államrendellenes törek­véseinek során még milyen intéz­kedéseket foganatosított a jugoszláv határon, a határ megnyitása érde­kében? Emlékszik még valamire?­­Pálffy: Emlékszem arra, az előbb ezt már vallottam, hogy Zsokalj kért meg egyszer arra, hogy pro­pagandaanyagot át lehessen hozni. Elnök: Igen. Részletesen tessék elmondani, hol volt ez és hogyan. Pálffy: A Tájékoztató Iroda ha­tározata után volt. Zsokalj ekkor közölte velem, hogy Titóék tervsze­rűen propagandát fognak indítani a környező népi demokratikus or­szágok felé a Szovjetunió ellen, a Tájékoztató Iroda határozata ellen­. Tudta Titóéktól, hogy Magyarorszá­gon is akarnak ilyen propaganda­kampányt folytatni és ehhez ille­gális propagandasajtót, röplapokat, füzeteket át kell csempészni az or­szágba. Én legyek ebben segítségé­re, tegyem ezt lehetővé. Elnök: Hogyan hajtotta ezt vég­re? Erről beszéljen. Pálfi: Úgy, hogy öt pontot vá­lasztottam a déli jugoszláv határon, hármat a Dunántúlon, kettőt a Duna—Tisza-közén, ahol egyrészt a határ olyan volt, hogy könnyen át lehetett csempészni, másrészt az őrsök létszámviszonyai olyanok voltak, hogy nem tudták lezárni a határt. Ezt elősegítettem még azzal, hogy az őrsök létszámát én más őr­sök megerősítésére szolgáló ve­zénylésekkel ott még jobban meg­gyengítettem. A gyilkos kémbanda Rákosi, Gerő, Farkas életére tört! Elnök: Most arról beszéljen ösz­­szefoglalva, milyen utasításokat ka­pott ön, vagy Rajk a jugoszláv kormányférfiaktól a magyar kor­mány egyes tagjai ellen megszerve­zendő terrorcselekmények vonatko­zásában. Pálffy: Legelőször 1947 őszén, végén volt a római út, amikor Ne­­delkoviccsal beszéltem — ő már arról beszélt, hogy a fordulat so­rán, amelyet Magyarországon végre kell hajtani, a Párt-vezetőket el kell távolítani, félre kell tenni, de ő még nem konkretizálta név sze­rint, hogy kikről van szó és mond­juk, nem magyarázta meg jobban, mit jelent a félretétel szó, de ezt a használta. Stokalj útján kaptam meg Rankovicstól az utasí­tást és Rajk is ugyanolyan utasí­tást kapott Rankovicstól. Mondot­ta nekem, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Arról, hogy a fegyveres puccs végrehajásának kezdetén a Párt és a kormány há­rom vezető tagját, Rákosit, Farkast és Gerát le kell tartóztatni és el­lenállás esetén meg kell semmisí­teni. Én előttem világos volt, hogy mit jelent Rankovicsnak ez az uta­sítása, amelyen ő lovagolt, mert Zsákaljon keresztül és Rajktól is tudta, hogy folyton arról volt szó, hogy ez a döntő része a puccsnak, ez a legfontosabb része, ezt kell jól előkészíteni. Szóval világos volt előttem, hogy ez a formula­ ellen Tartós békéért.. .. „ .. népi demokra­ta! *......................................­­ 1949 szeptember 16-tól hetenként jelenik meg A demokrácia és a béke harcos lapja új megjelenési formájá­ban még több útmutatást, még több híranyagot nyújt olvasóinak. Egyes szám ára: 50 fillér. Előfizetés negyedévre: 6.5 Ft. Előfizetéseket felvesz a kiadóhivatal. Budapest, VIII., József­ krt 3. TELEFON: 220—003; 220—004. A fegyveres felkelés terve Elnök: Előbb említette már az ön által elkészített tervét a szán­dékolt fegyveres felkelésnek. Most mondja el e terv elkészítésének részleteit. Kitől kapott utasítást a terv elkészítésére? Mikor készítette el, milyen tartalommal? Pálffy: Én a puccs tervének el­készítésére két közvetítőn keresztül kaptam utasítást, de végeredmény­ben egy személytől- Rankovicstól, mert Zsokalj is Rankovics szavait tolmácsolta és Rajk is a Rankovics­­csal való beszélgetést adta tovább nekem. Mindketten utasítottak arra, előbb Zsokalj, pár nappal ké­sőbb Rajk, hogy most már a kon­krét tervet dolgozzam ki. Én ki is dolgoztam az előbb említett szem­pontoknak megfelelően, amelyek Rankovicstól jöttek. Ez még 1948 novemberében vagy decemberében volt- Szóval is elmondtam Raj­knnak a nagybani tervemet, aminek az volt a lényege, hogy tíz zászlóaljjal a honvédség részéről és rendőr­egységekkel kell végrehajtani a puccsot- Budapesten bizonyos kulcspontokat, elsősorban a Párt központi székházát, a honvédelmi minisztériumot és belügyminiszté­riumot, az államvédelmi hatóságot, a rádiót, a Szabad Népet, a köz­üzemeket, minisztériumokat, pálya­udvarokat,­­és még néhány munkás­­ lakta kerületet, ahol ellenállásra számíttatunk, kell ezekkel az erők­kel megszállni. Ezzel egyidőbn közvetlenül a megszállás előtt kell végrehajtani az előbb említett három politikus letartóztatását kis csoportok által- Az egész fegyveres erő felett én leszek a parancsnok, a rendőrségnek pedig külön Ko­rondy ezredes lesz a parancsnoka, így ez volt az általános tervem. Ezt Rajk jóváhagyta. A részletes terv kidolgozására később kaptam utasítást. Elnök: Kitől? Pálffy: Rajktól. A késésnek az volt az oka, hogy a puccs időpont­jának kitűzésére — miután Ran­kovics azt mondta, hogy konkrét időpontot csak az ő hozzájárulásá­val lehet kitűzni, tehát­ először vele meg kell beszélnünk — nem tud­tunk javaslatot tenni, mert egy sor esemény jött közbe,, amelyek miatt folyton halogatni kellett. 1948 őszén a megindult párttisztogatás arra kényszerített bennünket, hogy vár­junk, mert nem tudtuk, hogy kit érint, esetleg éppen azokat az em­bereket, akikre bazíroztunk a rendőrségnél és a hadseregnél 1949 elején fokozatosan tért foglal­tak a rendőrségnél és hadseregnél a munkáskáderek. Ez megint rész­ben felborította a tervet. Szóval ez az oka annak, hogy húzódott a dolog és késlekedtünk az időpont­tal. Ezért csak 1949 márciusában utasított Rajk arra, hogy most már nem halogathatjuk tovább az idő­pontot, ki kell tűznünk május vé­gére vagy június elejére és dolgoz­zam ki a részletes tervet. Én a részletes tervet ki is dolgoztam, magamnak csináltam meg, saját kezemmel, két oldalon, tíz pontba foglaltam emlékeztetőül a legfonto­sabb dolgokat és külön papíron, Nagy-Budapest vázlatán meg is je­löltem azokat a kulcspontokat, amelyeket meg kell szállni és be­írtam a megszálló erők nagyságát.­­ Tíz pontban jelöltem meg a három politikai csoportot s az időpontot is, amikor fel kellett volna lépni, a létszámukat, s azt, hogy milyen erők vesznek részt a puccsban, tehát a honvédség helyi egységeit. Felsoroltam azokat a pontokat, amelyeket meg kell szállni Budapesten, az időpontokat pontosan kiszámítva, hogy mikor kell Pestről a parancsot kiadni a vidéken lévő csapatoknak, mikor kell kihirdetni és melyik az a ké­sőbbi időpont, amikor be kell ér­kezniük. Úgy volt az egész tempí­­rozva, hogy este induljon meg a dolog s másnapra a legutolsó vi­déki egység is beérkezik és a neki kijelölt fontos helyet Budapesten megszállja. Benne volt az is, hogy az egyes egységek élére kiket fo­gok parancsnoknak megtenni. Kö­rülbelül ezek voltak a legfontosabb részei. Mi már Rajk jugoszláviai útja után, 1947 nyarán, amikor jugoszláv utasításra konkrét fel­adat volt a puccsra való készülő­dés, akkor beszéltünk arról,, hogy bizonyos technikai dolgokat ki kel­lene próbálni. Erre próbamozgósí­tásokat kell végeznünk. „Csak Rankovics jóváhagyása hiányzott** Elnök: Elvégezte a próbamozgó­sítást? Pálffy: Elvégeztem. Három ilyen alkalom adódott. 1948 tavaszán, amikor a zászlók átvételére kellett csapatokat összevonni. A második volt 1948 nyarán, amikor az iskolák államosítása ürügyén országos vi­szonylatban elrendeltük a rendőr- és honvéd karhatalom mozgósítá­sát, azután 1948 szeptemberében a Honvédnapon. Ez csak ürügy volt a próbamozgósítás céljára. Valójá­ban akkor próbáltuk ki, hogy puccs esetén hogyan válna be a mozgósí­tás. Ezért csináltam meg a törzset a minisztériumban. Úgy csináltam a teherautók lefoglalását is, mint ahogy terveztük puccs esetére. Elnök­ ön azt mondotta, hogy az írásbeli tervet közölte Rajk László­val. Pálffy: Igen, március hónapban, tehát, amikor utasított a terv elké­szítésére, a pártközpontban nálam volt az aktatáska, át akartam neki adni, ő azonban nem vette át, konspirációs okokra hivatkozott. Elnök: A tartalmát közölte ön Rajkkal? Pálffy: Elmondtam neki, ő azt jóváhagyta és azt mondotta, hogy tegyem el, majd visszatérünk rá. Én őriztem a páncélszekrényemben két hónapig s csak­ ak­kor égettem el, amikor megtudtam, hogy Rajkot letartóztatták. Elnök: Mi lett volna a tervben az a gombnyomás, ami hivatva volt megindítani az egész apparátust? Pálffy: Hiányzott a tervből Ran­kovics jóváhagyása és az, hogy a napban is egyezzenek meg, május utolsó napjaiban, vagy június első felében. Elnök: Nem a napot kérdezem hanem :hogyan indította volna el ön az egészet? Pálffy: Az egésznek a megindí­tása annak a három tízes csoport­nak a közbelépése lett volna Ráko­sinak, Farkasnak, Gerőnek az esti órákban való letartóztatására. Elnök: Szóval az első lépés lett volna Korondy három csoportja által Rákosinak, Gerőnek és Far­kasnak meggyilkolása? Pálffy: Igen. Pálfy egyik „megbízható emberét“ Moszkvába küldte kémkedni F­lnök: Németh Dezsőt ön már 1948-ban Moszkvába küldötte, ugy-e? Pálffy: Igen. Elnök: Ön hatott oda, hogy ő odamenjen és bizonyos különleges megbízatásokat kapjon? Időrend­ben, körülbelül akkorra esik, hogy az ön kémtevékenysége Németh Dezsőn keresztül Moszkvában is folytatódott. Erről beszéljen! Pálffy: Vissza kell menjek még 1946 közepéig, 1946 második fe­lére. Bronkov abban az időben azt kérdezte tőlem, szükséges-e, hogy a határőrséggel kapcsolatos adatok átvételére mindig engem keressen, vagy pedig hozzákapcsol­hatok-e egy megbízható embert a határőrségtől Praktikussági okok­ból én Németh Dezsőt kapcsoltam Brankovhoz, Őt már ismertem és tudtam, hogy a hadseregnek régi fasiszta tisztje. Elnök: Németh Dezsőt kérte meg arra, hogy szolgáltassa az adato­kat és Németh ezt teljesítette is? Pálffy: Igen, teljesítette, 1948 tavaszáig. Előzetesen Belgrádba akartam küldeni, hogy ott legyen egy személyes emberem. Elnök: Müyen kémfeladatokkal bízta meg őt Moszkvában? Pálffy: Én tulajdonképpen köz­vetítettem­ Zsokalj feladatait. Zso­­kaljjal megbeszéltem, hogy most 4 ír,«. SIMM

Next