Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-22 / 220. szám

Nemcsak Trajkra vonatkozik ez, hanem Rob Antalra, Szalai An­drásra, Bán Antalra, az apró spicli­­szolgálatokat és a nagy politikai ügynöki szolgálatokat teljesítő ju­goszláv ágensekre egyaránt.­­ Nem csodálatos, hogy az ame­rikai kémszervezet és az Intelligen­te Service iskolájában kitanult, a Gestapo módszereket dicsérő Ran­­kovics banditákat, kémeket, gyil­kosokat küld Magyarországra jugo­szláv diplomáciai köntösben, hogy meggyilkoltatja — félve a leleple­zéstől — Moics Milost, hogy Jvano­­vics és Jojkics személyében gyil­kossági szakértőket küld Buda­pestre, hogy a budapesti jugoszláv követség konzuli osztálya útlevél­hamisítással, emberrablással, szök­­tetéssel foglalkozik. Nem különös ezek után, hogy a Magyar Népköz­­társaság elleni fegyveres puccs szervezésének fő központja a buda­pesti jugoszláv követség, hogy a Tito-klikk provokációkkal, határ­­incidensekkel, fegyveres segítség­gel, az amerikai és angol megszál­lási övezetben lévő magyar fasiszta egyéneknek jugoszláv területen való átengedésével kész megsegí­teni a magyar népi demokrácia megdöntésére irányuló összeesküvő­ket. Ezek a gengszter módszerek természetesen velejárói a jugoszláv árulók politikai programmjának. Erre a politikai programmra is bő­séges fényt derített ez a főtárgya­lás.­­ A lényege ennek a politikai programnak a nyugati imperializ­mus kiszolgálása a demokrácia és a szocializmus elleni harc­ban első­sorban Délkelet-Európában. Raj­k és Brankov elmondották Titóék programját e jugoszláv ...hegemó­niáról“, a Jugoszlávia vezetése alatt megszervezendő balkáni ál­lamszövetségről; a jugoszláv vezetés ebben az államszövetségben arra szol­gált volna, hogy ezeket az or­szágokat fokre,­fokra a Szov­jetunió ellen fordítsák és ki­szolgáltassák az imperialisták­nak. Rajk Rankoviccsal folytatott abbá­­ziai, kelebiai és paksi tárgyalásai alapján kimerítő és pontos képet rajzolt Titóék politikájáról és tak­tikájáról, amely ennek a szovjet­ellenes imperialista szolgálatban álló balkáni blokknak a létrehozá­sára irányult. Igaz vagy nem, hogy Ausztria ame­rikai zónájában most is ott vannak katonai egységekben megszervezve Kisbarnaki Farkas Ferenc fasiszta csapatai? Mire tartogatják őket, ha­nem olyan célokra, amilyenek­­re itt, a főtárgyaláson derült fény. Milyen alapon tagadják, hogy Al­len Dulles úrnak köze volt Szőnyi Tibor kémcsoport­jához, amikor Allen Dullesnek a fivére, John Foster Dulles, 1948 tavaszán, tehát éppen akkor, amikor Titóék és Rajkék fokozott aktivitásba lép­tek, s jelentette be az amerikai im­perializmus úgyn­evezett „Opera­tion X“ nevű tervet földalatti moz­galom megszervezéséről a népi de­­mokráciákban? — Ennek a titkos tervnek a lé­nyegét John Foster Duiles nyomán a svájci Die Tat című lap 1949 áp­rilis 26-i száma a következőkben foglalta össze: „A nyugat mindenek­előtt megkísérelte, hogy hozzáfér­kőzzék a népi demokráciák ural­kodó osztályának kádereihez és elitjéhez és állítólag ez irányban várakozáson felüli eredményeket értek el" — írja a Die Tat az idé­zett helyen. — Nos, ebben a néhány sornyi vallomásban benne van az egész főtárgyalásnak az anyaga, benne van Tito, Kardelj, Gyilasz és Ran­kovics szőröstől-bőröstől, az ame­rikai imperialisták „Operation X“ elnevezésű tervének gyakorlati al­kalmazásáról hullott itt le a lepel. Mire való tehát akkor Chapin úr, Duiles úr, Kovács alezredes úr ta­gadása és alibije? — Az „egyedüli üdvözítő" ameri­kai „demokrácia“ gengszter-mód­szereiről, fasiszta eszközeiről és céljairól rántottuk le az álarcot ezen a bírósági főtárgyaláson. Itt áll előtt­ünk ez az úgyneve­zett demokrácia, mint Hitler és Hort­hy módszereinek és Horthy embereinek törvényes örököse. Rajkot és Stollét, Schweinitzert és Kisbamaki Farkast, a fasizmustól vette át és állította szolgálatába az amerikai „demokrácia“, hogy fel­használja őket a magyar nép ellen, és gyilkosságai 1949 február és 1949 június közötti időszakra voltak idő­zítve. Szőnyi a puccs utáni párt­konferenciát 1949 nyarára akarta összehívni. Pálffy 1949 tavaszát jelölte meg a puccs-terv végrehaj­tásának időpontjaként. Nos, emlé­kezzünk ennek a periódusnak a világpolitikai konstellációjára- Alig­­lia tévedés azt állítani, hogy a ber­lini légihíd körül mesterségesen ki­élezett konfliktus, hogy a párisi külügyminiszteri konferencia előtti mesterségesen fokozott szovjetelle­­nes, úgynevezett hidegháború egye­bek között éppen a Rankovics és Rajk-féle időzítés céljait szolgál­ták: a Szovjetuniónak a lekötését, a szabad kéz biztosítását a jugo­szláv és magyar orgyilkosok szá­mára . Amikor a Magyar Köztársa­ság hatóságai ez év májusában megkezdték az összeesküvés fel­göngyölítését és az összeesküvők letartóztatását, akkor nemcsak a Magyar Népköz­­társaság államrendjét védel­mezték meg a bérgyilkosoktól, hanem egyben keresztülhúzták a háborús uszítók terveit a nemzetközi politika egyik nem kevésbbé fontos szakaszán.­­ Nem kételkedem abban, hogy a Népbíróság ítéletének kemény­sége és következetessége ennek a hazaáruló összeesküvő bandának a könyörtelen felszámolásával hozzá fog járulni az imperialista hábo­rús uszítók agresszív terveinek további megakadályozásához.­­ Ez a tárgyalás és az elkövet­kezendő ítélet része annak a harc­nak, amelyet a világ demokratikus és szocialista erői a háborús uszítok ellen a békéért vívnak. Ebben a perben, tisztelt Népbíróság, a há­borús uszítok magyarországi ügy­nökeinek, az imperialisták ötödik hadoszlopának a könyörtelen fel­számolásáról van szó. A Rajka banda terrorra, gyilkosságra, és egyben a nép becsapására készült . A Tito-klikk politikájának két szakasza volt. Az első szakasz­ban, amikor a keleteurópai orszá­gokban még nem dőlt el a harc a polgári reakció és a népi demo­krácia között és a népi demokrá­cia erőinek harcában még számí­tani lehetett a reakció felülkere­­kedésére, Titóék tartalékban ma­radtak, még nem mutatták ki foguk fehérjét, még nem léptek fel nyíl­tan az amerikai imperializmus szovjetellenes rohamcsapataként. Ilyen rohamcsapatként csak a ke­leteurópai fejlődés második szaka­szában léptek fel, amikor a demo­krácia és a szocializmus erői ezek­ben az országokban már döntő győzelmet arattak és a szovjet­ellenes imperialistabarát politika erőinek szervezését már nem le­hetett rábízni a nyílt reakció szét­vert csapataira.­­ Ennek a két szakasznak felelt meg az is, hogy Titóék a Tájékoz­tató Iroda határozatáig még kísér­leteztek a népi demokrácia békés fejlődésének, úgynevezett békés úton való megakadályozásával és csak ezután vesznek irányt terro­rista, puccsista módszereknek az alkalmazására . Ahogyan a háború utáni első esztendőkben Jugoszlávia még tar­talékban volt és csak később vált nyílt imperialista rohamcsapattá, ugyanúgy Rajk sem volt mindjárt a magyar demokratikus fejlődés első idejében homloktérben álló figurája, hanem csak segédeszkö­ze a bel- és külföldi reakciónak és csak később, a magyar munkás­­osztály döntő győzelmei után, a különféle reakciós erőknek a szét­verése után kerül homloktérbe és válik Titóék miniszterelnökjelölt­­jévé, a magyar reakciónak, leg­alábbis ideiglenesen, főfigurájává. Titóék és imperialista gazdáik nem Rajk szép szeméért vettek őreá irányt, hanem azért, mert Nagy Ferencre, Mindszentyre már nem vehettek irányt. De a kulákreakció, a klerikális­­ reakció erőiről akkor sem mondot­­­­tak le, amikor már Rajkra vettek irányt. Rankovics Pakson külön figyelmeztette Rajkot a klerikális reakció felhasználásának fontos­ságára, kifejtve, hogy Rajk fegy­­­­veres puccsának sikeréhez feltét­­l­­enül szükséges, hogy az országo I­ban ne egy Pócspetri legyen, ha­nem hogy az egész ország egy nagy Pócspetrivé változzék.­­ A gengsztereszközöknek és a gengszterprogramoknak ilyen szük­ségszerű velejárója a sötétben buj­kálás, a maszkírozás, a politikai álcázás, a kétkulacsosság gengszter­művészete. Rankovics leckét ad Rajknak ebből a művészetből. Ki­fejti neki Tito úgynevezett ,zseniá­lis“ áthangolási tervét arról, ho­gyan fogják a jugoszláv néptöme­geket fokról-fokra a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen hangolni­ Az álcázásnak ezt a gengsztertrm­­vészetét készültek alkalmazni Ma­gyarországon is, ahol a Rajk-féle új kormány a puccs után kiáltványt akart kiadni a Szovjetunió iránti változatlan „barátságról“, ugyan­akkor felajánlva közvetítő szolgála­tait a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti konfliktusban. Rajk és ban­dája Rákosi Mátyás meggyilkolá­sára készülve, az ország leterítésére készülve, a szovjet-magyar barát­ság útjáról letérve, egyben a ma­gyar dolgozók becsapására készülő­dik. Fasiszta, gyilkos, kommunista­vértől csepegő kezét baráti paro­lára akarja nyújtani a Szovetunió­­nak, hogy ezzel homokot szórjon a magyar dolgozók szemébe. — Tisztelt Népbíróság! Ezzel az úgynevezett politikai programmal és ezekkel a módszerekkel folyt a jugoszláv árulók és kémek akna­munkája nemcsak nálunk, hanem az összeg népi demokratikus or­szágokban, mint ahogyan azt meg­mutatták Brankov, Pálffy és Rajk vallomásai Titóék kapcsolatairól, ügynökeik aknamunkájáról, Albá­niától Lengyelországig és Romá­niától Csehszlovákiáig. Az amerikai felbujtók most alibit keresnek — Igen tisztelt Népbíróság! Nemcsak Rajknak és bűntársainak jugoszláv gazdái ülnek ezen a fő­tárgyaláson a vádlottak padján, hanem Titóék gazdái is, a nyugati, elsősorban az amerikai imperial­is­ták. Az amerikai kémszervezetek különleges bomlasztási módszereire derít fényt ez a főtárgyalás. A tár­gyalás anyagából ugyanis kitűnik, hogy az amerikai kémszervezetek még a Hitler-ellenes háború idején jóelőre készültek a szo­cializmus és a demokrácia erői elleni harcra. Nemcsak hogy úgy mondjam, bi­zonyos normális diplomáciai és politikai eszközökkel, hanem a de- 4 Sum dE­ mokratikus erők, a forradalmi munkáspártok belső bomlasztásá­­nak alattomos eszközeivel is. Ran­kovics mögött Field és Duiles ár­nyéka áll.­­ A Rajk-féle összeesküvési per leleplezésére az amerikai imperia­listák szokásos tagadással és szo­kásos módszereik szerint ismétel­ten kerek tagadással válaszolnak- Kovács alezredes nyilatkozott, hogy „Rajkkal soha életében nem talál­kozott“. Chopin, az Egyesült Álla­mok volt budapesti követe kije­lenti, hogy „Rajkkal soha nem be­szélt Rankoviccsal való kelebiai találkozásáról és Tito terveiről“. Az amerikai kémszervezeteknek a vezetői tagadnak és alibit pró­bálnak bizonyítani. De milyen alapon tagadnak, amikor politikájuk, tetteik bi­­■onyítanakí Tito és Rajk tervei időben is beleillenek az imperializmus terveibe • Tito és Rankovics egész poli­tikai programjának a puccsista terveknek a sugalmazója és kiesz­­közlője az amerikai imperializmus! Az ameriikai és angol kémszerveze­tek vásárolták meg még a Hitler elleni háború idején Titóékat, hogy megakadályozzák Délkelet-Európa népeinek nemzeti és szociális fel­­szabadulását, hogy elszigeteljék a Szovjetuniót, hogy előkészítsék a harmadik világháborút­ A balkáni blokknak szovjetellenes terve sem Tito fejében, hanem a washingtoni és a londoni kémirodákban szüle­tett meg. A Titóék által kitervelt és a Rajk-féle kémbanda által végrehajtandó magyarországi puccs nem érthető meg az amerikai im­perialisták nemzetközi terveivel való összefüggése nélkül. — Emlékezzünk rá, mit mondott Rajk a fegyveres puccs időzítésé­ről, ami alatt a kedvező világpoliti­kai időpontnak a megválasztása ér­tendő, tehát egy olyan időponté, amikor a Szovjetunió le van kötve, hogy a jugoszláv kalandoroknak szabad keze legyen a Magyar Nép­­köztársaság elleni belső és külső fegyveres beavatkozásnak a meg­­valósítására.­­ A tárgyalás anyagából kide­rült, hogy Rajk fegyveres puccsa A kémbanda nyílt vallomása a leleplezés eredménye• — Igen tisztelt Népbíróság! For­dítsuk el egy pillanatra tekinte­tünket e per politikai, hátteréről, nemzetközi összefüggéseiről és ves­sünk egy pillantást magukra a vád­lottakra. Miféle emberek, milyen társaság ez? A vádlottak padján kis spiclik ülnek és nagy politikai ágensek, de ez a különbség, például Ognyenovics és Rajk László kö­zött csak mennyiségi, de nem mi­nőségi különbség, hiszen Rajk László sem az ellenforradalom mi­niszterjelöltjeként kezdte pályafu­tását, nem egy nagy politikai ügy­nökként, hanem krajcáros rendőr­spicliként. Nem is ez az igazi kü­lönbség az egyes vádlottak között, hanem az, hogy vannak köztük közönséges fa­siszták, akik gyűlölik a népet, mint Pálffy és Korondy és vannak közöttük olyanok, akik az árulás mesterségét a mun­kásmozgalomba befurakodva tanulták ki. Közös jellemvonásuk azonban, hogy a társadalomnak a söpredék elemeiről van szó, akik valameny­­nyien a 30-as években az előretörő fasizmus légkörében lettek azokká, amikké éppen lettek. Szőnyi és Rajk, Justus és Szalai annak idején odasodródtak a munkásmozgalom peremére, de az első megpróbál­tatás pillanatában gyáva és gerinc­telen jellemük, gyökértelen lényük következtében árulókká lettek. — E perrel kapcsolatban a nyu­gati országokban bizonyos oldalról azt kérdik: hogyan került ennyi áruló a forradalmi munkásmozga­lom soraiba? Furcsa, hogy éppen azok kérdik ezt, akik a legjobban tudnának felelni erre a kérdésre: a kémszervezetek, az imperialista trösztök szószólói vonnak kérdőre bennünket ezekért az árulókért,­­­éppen azok, akik beküldötték őket a mi sorainkba, a forra­dalmi mozgalom belső bom­­lasztására. Régi módszer ellenséges spiclik és provokátorok beküldése a munkás­pártokba. Hogy a munkáspártok nem tudták azonnal leleplezni az árulókat? Lett volna csak a mi ke­zünkben az az irattár, amely a név­sorokat tartalmazta! A magyar rendőrség archívuma tudvalevőleg nem a mi, hanem az amerikai kémszervezet rendelkezésére áll. — Ezzel a perrel kapcsolatban sokan felvetik ezt a kérdést is: váj­jon a tárgyaláson miért foglalkoz­tak csak a tények felderítésével, miért nem a vádlottak lélektaná­nak a felderítésével is? — Egy államellenes összeesküvés tárgyalásán, véleményem szerint, a vádlottak cselekedetei a döntők. A lélektani motívumok fölöttébb mel­lékesek. Nem nehéz azonban meg­magyarázni a vádlottak lelki fejlő­dését, pszichológiáját sem. Miért lettek, árulókká? Mert gyávák és gerinctelenek voltak, mert nem tudtak áldozatot vállalni. Miért nem hagyták később abba az áru­lás mesterségét? Ugyanazért, amiért elkezdették: gazdáik kezében vol­tak, féltek a leleplezéstől, nem volt elég bátorságuk arra, hogy maguk tárják fel szennyes múltjukat. Miért­ vallanak, miért nem ta­gadnak, vagy védekeznek? Azért, mert le vannak lep­lezve, mert tudják, hogy taga­dással nem segíthetnek magu­kon. Megbánás nincs bennük, csak a megtorlástól való félelem. Vallomá­saik nem a megbánás, hanem a le­lepleződés eredményei. Szabad Szó Főszerkesztő: DARVAS JÓZSEF Felelős szerkesztő: ERDEI SÁNDOR. Főmunkatárs- NANASI LÁSZLÓ. Kiadta: SARIO LAPKIADÓK I I Felelős kiadó: T­O­T­H ENDRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V„ Bajcsyr-Zsilinszky-út 18. szára. Telefon: 120-171. Hirlapnyomda nv„ Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky­ út 78 A nyo­másért felel Bolgár Iárs igazgató. A magyar nép kemény és következetes ítéletet követel . Éppen ezért, igen tisztelt Nép­­bíróság, nincs számukra mentő kö­rülmény. Mentő körülmények nin­csenek, csak súlyosító körülmények vannak. Ha kimondják az ítéletet a hazaáruló bandafőnök, Rajk László felett, ne feledkezzenek meg Rózsa Ferencről és Schönherz Zol­tánról, akiknek halálát okozta. Ne feledkezzenek meg az elárult­­és börtönbe juttatott építőmunkások­ról. Ha Szalai András felett ítél­keznek, jusson eszükbe a sátoralja­újhelyi börtönben meggyilkolt 64 forradalmár, akiknek halála az ő lelkén szárad. Ha Justus Pál felett ítélkeznek, ne feledkezzenek meg fedőjeléről és mondjanak ítéletet ne csak Rankovics kémje, hanem Hain Péter J. 17. jelzésű besúgója felett is. Ha Pálffy és Korondy felett ítélkeznek, gondoljanak elő­deikre, gondoljanak ezeknek a példaképeikre, akiket utánozni ké­szültek. Ha Brankovról ítéletet mondunk majd, gondoljanak a hó­hér Rankovicsra, akinek ez az em­ber egyik főügynöke volt, gondol­janak a jugoszláv hazafiak szenve­­désére. Ha Szőnyiről ítélkeznek, gondoljanak gazdáira, az amerikai imperialistákra, akik a magyar né­pet a szenvedő, vérző görög nép sorsára akarják juttatni. — Népünk halált követel az árulókra és én, mint­ a vád­hatóság képviselője, magamévá teszem ezt a követelést. A kígyó fejét, amely meg akar marni bennünket, szét kell taposni. Meg kell védeni demokráciánk vívmányait, nemzeti függetlensé­günket, békés építőmunkánkat a hazaárulóktól és új gyilkosoktól. Olyan ítéletre van szükség, amely­ből mi­­den imperialista kém és hazaáruló megtanulja, mi vár reá, ha kezet mer emelni Népköztársa­ságunkra. Veszett kutyákkal szem­ben a védekezésnek egy módja van: agyonverni őket. A népbíró­ság ítélete meghozatalánál legyen tudatában annak, hogy a legfőbb kötelessége a népet megvédeni az imperialista zsoldban álló ötödik hadoszloppal szemben. A nép ér­deke valamennyi vádlottal szem­ben a törvényben előírt legsúlyo­sabb büntetés kiszabását követeli meg, — fejezte be vádbeszédét az ügyész. (Tudósítás foly­­atása a 6. oldalon)

Next