Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-22 / 220. szám

Nemcsak Trajkra vonatkozik ez, hanem Rob Antalra, Szalai Andrásra, Bán Antalra, az apró spicliszolgálatokat és a nagy politikai ügynöki szolgálatokat teljesítő jugoszláv ágensekre egyaránt. Nem csodálatos, hogy az amerikai kémszervezet és az Intelligente Service iskolájában kitanult, a Gestapo módszereket dicsérő Rankovics banditákat, kémeket, gyilkosokat küld Magyarországra jugoszláv diplomáciai köntösben, hogy meggyilkoltatja — félve a leleplezéstől — Moics Milost, hogy Jvanovics és Jojkics személyében gyilkossági szakértőket küld Budapestre, hogy a budapesti jugoszláv követség konzuli osztálya útlevélhamisítással, emberrablással, szöktetéssel foglalkozik. Nem különös ezek után, hogy a Magyar Népköztársaság elleni fegyveres puccs szervezésének fő központja a budapesti jugoszláv követség, hogy a Tito-klikk provokációkkal, határincidensekkel, fegyveres segítséggel, az amerikai és angol megszállási övezetben lévő magyar fasiszta egyéneknek jugoszláv területen való átengedésével kész megsegíteni a magyar népi demokrácia megdöntésére irányuló összeesküvőket. Ezek a gengszter módszerek természetesen velejárói a jugoszláv árulók politikai programmjának. Erre a politikai programmra is bőséges fényt derített ez a főtárgyalás. A lényege ennek a politikai programnak a nyugati imperializmus kiszolgálása a demokrácia és a szocializmus elleni harcban elsősorban Délkelet-Európában. Rajk és Brankov elmondották Titóék programját e jugoszláv ...hegemóniáról“, a Jugoszlávia vezetése alatt megszervezendő balkáni államszövetségről; a jugoszláv vezetés ebben az államszövetségben arra szolgált volna, hogy ezeket az országokat fokre,fokra a Szovjetunió ellen fordítsák és kiszolgáltassák az imperialistáknak. Rajk Rankoviccsal folytatott abbáziai, kelebiai és paksi tárgyalásai alapján kimerítő és pontos képet rajzolt Titóék politikájáról és taktikájáról, amely ennek a szovjetellenes imperialista szolgálatban álló balkáni blokknak a létrehozására irányult. Igaz vagy nem, hogy Ausztria amerikai zónájában most is ott vannak katonai egységekben megszervezve Kisbarnaki Farkas Ferenc fasiszta csapatai? Mire tartogatják őket, hanem olyan célokra, amilyenekre itt, a főtárgyaláson derült fény. Milyen alapon tagadják, hogy Allen Dulles úrnak köze volt Szőnyi Tibor kémcsoportjához, amikor Allen Dullesnek a fivére, John Foster Dulles, 1948 tavaszán, tehát éppen akkor, amikor Titóék és Rajkék fokozott aktivitásba léptek, s jelentette be az amerikai imperializmus úgynevezett „Operation X“ nevű tervet földalatti mozgalom megszervezéséről a népi demokráciákban? — Ennek a titkos tervnek a lényegét John Foster Duiles nyomán a svájci Die Tat című lap 1949 április 26-i száma a következőkben foglalta össze: „A nyugat mindenekelőtt megkísérelte, hogy hozzáférkőzzék a népi demokráciák uralkodó osztályának kádereihez és elitjéhez és állítólag ez irányban várakozáson felüli eredményeket értek el" — írja a Die Tat az idézett helyen. — Nos, ebben a néhány sornyi vallomásban benne van az egész főtárgyalásnak az anyaga, benne van Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics szőröstől-bőröstől, az amerikai imperialisták „Operation X“ elnevezésű tervének gyakorlati alkalmazásáról hullott itt le a lepel. Mire való tehát akkor Chapin úr, Duiles úr, Kovács alezredes úr tagadása és alibije? — Az „egyedüli üdvözítő" amerikai „demokrácia“ gengszter-módszereiről, fasiszta eszközeiről és céljairól rántottuk le az álarcot ezen a bírósági főtárgyaláson. Itt áll előttünk ez az úgynevezett demokrácia, mint Hitler és Horthy módszereinek és Horthy embereinek törvényes örököse. Rajkot és Stollét, Schweinitzert és Kisbamaki Farkast, a fasizmustól vette át és állította szolgálatába az amerikai „demokrácia“, hogy felhasználja őket a magyar nép ellen, és gyilkosságai 1949 február és 1949 június közötti időszakra voltak időzítve. Szőnyi a puccs utáni pártkonferenciát 1949 nyarára akarta összehívni. Pálffy 1949 tavaszát jelölte meg a puccs-terv végrehajtásának időpontjaként. Nos, emlékezzünk ennek a periódusnak a világpolitikai konstellációjára- Aliglia tévedés azt állítani, hogy a berlini légihíd körül mesterségesen kiélezett konfliktus, hogy a párisi külügyminiszteri konferencia előtti mesterségesen fokozott szovjetellenes, úgynevezett hidegháború egyebek között éppen a Rankovics és Rajk-féle időzítés céljait szolgálták: a Szovjetuniónak a lekötését, a szabad kéz biztosítását a jugoszláv és magyar orgyilkosok számára . Amikor a Magyar Köztársaság hatóságai ez év májusában megkezdték az összeesküvés felgöngyölítését és az összeesküvők letartóztatását, akkor nemcsak a Magyar Népköztársaság államrendjét védelmezték meg a bérgyilkosoktól, hanem egyben keresztülhúzták a háborús uszítók terveit a nemzetközi politika egyik nem kevésbbé fontos szakaszán. Nem kételkedem abban, hogy a Népbíróság ítéletének keménysége és következetessége ennek a hazaáruló összeesküvő bandának a könyörtelen felszámolásával hozzá fog járulni az imperialista háborús uszítók agresszív terveinek további megakadályozásához. Ez a tárgyalás és az elkövetkezendő ítélet része annak a harcnak, amelyet a világ demokratikus és szocialista erői a háborús uszítok ellen a békéért vívnak. Ebben a perben, tisztelt Népbíróság, a háborús uszítok magyarországi ügynökeinek, az imperialisták ötödik hadoszlopának a könyörtelen felszámolásáról van szó. A Rajka banda terrorra, gyilkosságra, és egyben a nép becsapására készült . A Tito-klikk politikájának két szakasza volt. Az első szakaszban, amikor a keleteurópai országokban még nem dőlt el a harc a polgári reakció és a népi demokrácia között és a népi demokrácia erőinek harcában még számítani lehetett a reakció felülkerekedésére, Titóék tartalékban maradtak, még nem mutatták ki foguk fehérjét, még nem léptek fel nyíltan az amerikai imperializmus szovjetellenes rohamcsapataként. Ilyen rohamcsapatként csak a keleteurópai fejlődés második szakaszában léptek fel, amikor a demokrácia és a szocializmus erői ezekben az országokban már döntő győzelmet arattak és a szovjetellenes imperialistabarát politika erőinek szervezését már nem lehetett rábízni a nyílt reakció szétvert csapataira. Ennek a két szakasznak felelt meg az is, hogy Titóék a Tájékoztató Iroda határozatáig még kísérleteztek a népi demokrácia békés fejlődésének, úgynevezett békés úton való megakadályozásával és csak ezután vesznek irányt terrorista, puccsista módszereknek az alkalmazására . Ahogyan a háború utáni első esztendőkben Jugoszlávia még tartalékban volt és csak később vált nyílt imperialista rohamcsapattá, ugyanúgy Rajk sem volt mindjárt a magyar demokratikus fejlődés első idejében homloktérben álló figurája, hanem csak segédeszköze a bel- és külföldi reakciónak és csak később, a magyar munkásosztály döntő győzelmei után, a különféle reakciós erőknek a szétverése után kerül homloktérbe és válik Titóék miniszterelnökjelöltjévé, a magyar reakciónak, legalábbis ideiglenesen, főfigurájává. Titóék és imperialista gazdáik nem Rajk szép szeméért vettek őreá irányt, hanem azért, mert Nagy Ferencre, Mindszentyre már nem vehettek irányt. De a kulákreakció, a klerikális reakció erőiről akkor sem mondottak le, amikor már Rajkra vettek irányt. Rankovics Pakson külön figyelmeztette Rajkot a klerikális reakció felhasználásának fontosságára, kifejtve, hogy Rajk fegyveres puccsának sikeréhez feltétlenül szükséges, hogy az országo Iban ne egy Pócspetri legyen, hanem hogy az egész ország egy nagy Pócspetrivé változzék. A gengsztereszközöknek és a gengszterprogramoknak ilyen szükségszerű velejárója a sötétben bujkálás, a maszkírozás, a politikai álcázás, a kétkulacsosság gengszterművészete. Rankovics leckét ad Rajknak ebből a művészetből. Kifejti neki Tito úgynevezett ,zseniális“ áthangolási tervét arról, hogyan fogják a jugoszláv néptömegeket fokról-fokra a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen hangolni Az álcázásnak ezt a gengsztertrmvészetét készültek alkalmazni Magyarországon is, ahol a Rajk-féle új kormány a puccs után kiáltványt akart kiadni a Szovjetunió iránti változatlan „barátságról“, ugyanakkor felajánlva közvetítő szolgálatait a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti konfliktusban. Rajk és bandája Rákosi Mátyás meggyilkolására készülve, az ország leterítésére készülve, a szovjet-magyar barátság útjáról letérve, egyben a magyar dolgozók becsapására készülődik. Fasiszta, gyilkos, kommunistavértől csepegő kezét baráti parolára akarja nyújtani a Szovetuniónak, hogy ezzel homokot szórjon a magyar dolgozók szemébe. — Tisztelt Népbíróság! Ezzel az úgynevezett politikai programmal és ezekkel a módszerekkel folyt a jugoszláv árulók és kémek aknamunkája nemcsak nálunk, hanem az összeg népi demokratikus országokban, mint ahogyan azt megmutatták Brankov, Pálffy és Rajk vallomásai Titóék kapcsolatairól, ügynökeik aknamunkájáról, Albániától Lengyelországig és Romániától Csehszlovákiáig. Az amerikai felbujtók most alibit keresnek — Igen tisztelt Népbíróság! Nemcsak Rajknak és bűntársainak jugoszláv gazdái ülnek ezen a főtárgyaláson a vádlottak padján, hanem Titóék gazdái is, a nyugati, elsősorban az amerikai imperialisták. Az amerikai kémszervezetek különleges bomlasztási módszereire derít fényt ez a főtárgyalás. A tárgyalás anyagából ugyanis kitűnik, hogy az amerikai kémszervezetek még a Hitler-ellenes háború idején jóelőre készültek a szocializmus és a demokrácia erői elleni harcra. Nemcsak hogy úgy mondjam, bizonyos normális diplomáciai és politikai eszközökkel, hanem a de- 4 Sum dE mokratikus erők, a forradalmi munkáspártok belső bomlasztásának alattomos eszközeivel is. Rankovics mögött Field és Duiles árnyéka áll. A Rajk-féle összeesküvési per leleplezésére az amerikai imperialisták szokásos tagadással és szokásos módszereik szerint ismételten kerek tagadással válaszolnak- Kovács alezredes nyilatkozott, hogy „Rajkkal soha életében nem találkozott“. Chopin, az Egyesült Államok volt budapesti követe kijelenti, hogy „Rajkkal soha nem beszélt Rankoviccsal való kelebiai találkozásáról és Tito terveiről“. Az amerikai kémszervezeteknek a vezetői tagadnak és alibit próbálnak bizonyítani. De milyen alapon tagadnak, amikor politikájuk, tetteik bi■onyítanakí Tito és Rajk tervei időben is beleillenek az imperializmus terveibe • Tito és Rankovics egész politikai programjának a puccsista terveknek a sugalmazója és kieszközlője az amerikai imperializmus! Az ameriikai és angol kémszervezetek vásárolták meg még a Hitler elleni háború idején Titóékat, hogy megakadályozzák Délkelet-Európa népeinek nemzeti és szociális felszabadulását, hogy elszigeteljék a Szovjetuniót, hogy előkészítsék a harmadik világháborút A balkáni blokknak szovjetellenes terve sem Tito fejében, hanem a washingtoni és a londoni kémirodákban született meg. A Titóék által kitervelt és a Rajk-féle kémbanda által végrehajtandó magyarországi puccs nem érthető meg az amerikai imperialisták nemzetközi terveivel való összefüggése nélkül. — Emlékezzünk rá, mit mondott Rajk a fegyveres puccs időzítéséről, ami alatt a kedvező világpolitikai időpontnak a megválasztása értendő, tehát egy olyan időponté, amikor a Szovjetunió le van kötve, hogy a jugoszláv kalandoroknak szabad keze legyen a Magyar Népköztársaság elleni belső és külső fegyveres beavatkozásnak a megvalósítására. A tárgyalás anyagából kiderült, hogy Rajk fegyveres puccsa A kémbanda nyílt vallomása a leleplezés eredménye• — Igen tisztelt Népbíróság! Fordítsuk el egy pillanatra tekintetünket e per politikai, hátteréről, nemzetközi összefüggéseiről és vessünk egy pillantást magukra a vádlottakra. Miféle emberek, milyen társaság ez? A vádlottak padján kis spiclik ülnek és nagy politikai ágensek, de ez a különbség, például Ognyenovics és Rajk László között csak mennyiségi, de nem minőségi különbség, hiszen Rajk László sem az ellenforradalom miniszterjelöltjeként kezdte pályafutását, nem egy nagy politikai ügynökként, hanem krajcáros rendőrspicliként. Nem is ez az igazi különbség az egyes vádlottak között, hanem az, hogy vannak köztük közönséges fasiszták, akik gyűlölik a népet, mint Pálffy és Korondy és vannak közöttük olyanok, akik az árulás mesterségét a munkásmozgalomba befurakodva tanulták ki. Közös jellemvonásuk azonban, hogy a társadalomnak a söpredék elemeiről van szó, akik valamenynyien a 30-as években az előretörő fasizmus légkörében lettek azokká, amikké éppen lettek. Szőnyi és Rajk, Justus és Szalai annak idején odasodródtak a munkásmozgalom peremére, de az első megpróbáltatás pillanatában gyáva és gerinctelen jellemük, gyökértelen lényük következtében árulókká lettek. — E perrel kapcsolatban a nyugati országokban bizonyos oldalról azt kérdik: hogyan került ennyi áruló a forradalmi munkásmozgalom soraiba? Furcsa, hogy éppen azok kérdik ezt, akik a legjobban tudnának felelni erre a kérdésre: a kémszervezetek, az imperialista trösztök szószólói vonnak kérdőre bennünket ezekért az árulókért,éppen azok, akik beküldötték őket a mi sorainkba, a forradalmi mozgalom belső bomlasztására. Régi módszer ellenséges spiclik és provokátorok beküldése a munkáspártokba. Hogy a munkáspártok nem tudták azonnal leleplezni az árulókat? Lett volna csak a mi kezünkben az az irattár, amely a névsorokat tartalmazta! A magyar rendőrség archívuma tudvalevőleg nem a mi, hanem az amerikai kémszervezet rendelkezésére áll. — Ezzel a perrel kapcsolatban sokan felvetik ezt a kérdést is: vájjon a tárgyaláson miért foglalkoztak csak a tények felderítésével, miért nem a vádlottak lélektanának a felderítésével is? — Egy államellenes összeesküvés tárgyalásán, véleményem szerint, a vádlottak cselekedetei a döntők. A lélektani motívumok fölöttébb mellékesek. Nem nehéz azonban megmagyarázni a vádlottak lelki fejlődését, pszichológiáját sem. Miért lettek, árulókká? Mert gyávák és gerinctelenek voltak, mert nem tudtak áldozatot vállalni. Miért nem hagyták később abba az árulás mesterségét? Ugyanazért, amiért elkezdették: gazdáik kezében voltak, féltek a leleplezéstől, nem volt elég bátorságuk arra, hogy maguk tárják fel szennyes múltjukat. Miért vallanak, miért nem tagadnak, vagy védekeznek? Azért, mert le vannak leplezve, mert tudják, hogy tagadással nem segíthetnek magukon. Megbánás nincs bennük, csak a megtorlástól való félelem. Vallomásaik nem a megbánás, hanem a lelepleződés eredményei. Szabad Szó Főszerkesztő: DARVAS JÓZSEF Felelős szerkesztő: ERDEI SÁNDOR. Főmunkatárs- NANASI LÁSZLÓ. Kiadta: SARIO LAPKIADÓK I I Felelős kiadó: TOTH ENDRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V„ Bajcsyr-Zsilinszky-út 18. szára. Telefon: 120-171. Hirlapnyomda nv„ Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 78 A nyomásért felel Bolgár Iárs igazgató. A magyar nép kemény és következetes ítéletet követel . Éppen ezért, igen tisztelt Népbíróság, nincs számukra mentő körülmény. Mentő körülmények nincsenek, csak súlyosító körülmények vannak. Ha kimondják az ítéletet a hazaáruló bandafőnök, Rajk László felett, ne feledkezzenek meg Rózsa Ferencről és Schönherz Zoltánról, akiknek halálát okozta. Ne feledkezzenek meg az elárultés börtönbe juttatott építőmunkásokról. Ha Szalai András felett ítélkeznek, jusson eszükbe a sátoraljaújhelyi börtönben meggyilkolt 64 forradalmár, akiknek halála az ő lelkén szárad. Ha Justus Pál felett ítélkeznek, ne feledkezzenek meg fedőjeléről és mondjanak ítéletet ne csak Rankovics kémje, hanem Hain Péter J. 17. jelzésű besúgója felett is. Ha Pálffy és Korondy felett ítélkeznek, gondoljanak elődeikre, gondoljanak ezeknek a példaképeikre, akiket utánozni készültek. Ha Brankovról ítéletet mondunk majd, gondoljanak a hóhér Rankovicsra, akinek ez az ember egyik főügynöke volt, gondoljanak a jugoszláv hazafiak szenvedésére. Ha Szőnyiről ítélkeznek, gondoljanak gazdáira, az amerikai imperialistákra, akik a magyar népet a szenvedő, vérző görög nép sorsára akarják juttatni. — Népünk halált követel az árulókra és én, mint a vádhatóság képviselője, magamévá teszem ezt a követelést. A kígyó fejét, amely meg akar marni bennünket, szét kell taposni. Meg kell védeni demokráciánk vívmányait, nemzeti függetlenségünket, békés építőmunkánkat a hazaárulóktól és új gyilkosoktól. Olyan ítéletre van szükség, amelyből miden imperialista kém és hazaáruló megtanulja, mi vár reá, ha kezet mer emelni Népköztársaságunkra. Veszett kutyákkal szemben a védekezésnek egy módja van: agyonverni őket. A népbíróság ítélete meghozatalánál legyen tudatában annak, hogy a legfőbb kötelessége a népet megvédeni az imperialista zsoldban álló ötödik hadoszloppal szemben. A nép érdeke valamennyi vádlottal szemben a törvényben előírt legsúlyosabb büntetés kiszabását követeli meg, — fejezte be vádbeszédét az ügyész. (Tudósítás folyatása a 6. oldalon)