Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-08-03 / 178. szám

„A földművesszövetkezeteknek valóságos tömegszervezetekké kell válniok“ Dégen Imre előadása a SzÖVOSz I. Országos Küldöttgyűlésének jelentőségéről A SZÖVOSZ értekezletet tartott Első Országos Küldöttgyűlése al­kalmából, amelyen Dégen Imre fő­­tikár beszámolt a küldöttgyűlés feladatairól és jelentőségéről. — A földművesszövetkezetek — kezdte beszámolóját Dégen Imre — fejlődésük mai fokán már 870.000 tagot tömörítenek maguk­ba a dolgozó parasztság tömegei­ből. Az országos első küldöttgyűlé­sen a szegényparasztság legharco­sabb tagjai, a termelőszövetkezeti csoportok küldöttei és a haladó középparasztok küldöttei megvitat­ják a SZÖVOSZ jövő fejlődésének útját és megválasztják az új veze­tőséget. A küldöttgyűlésen 268 küldött vesz részt, ebből 202 földművesszövetkezeti, 66 pedig termelőszövetkezeti cso­port képviseletében jelenik meg. A küldöttek 25 százaléka paraszt­asszony és hasonló százalékarányt­ az ifjúsági küldöttek száma is. A küldöttgyűlés első feladata, hogy dolgozó parasztságunk, miután ki­seperte a szövetkezetekből a nép ellenségeit, olyan országos vezető­séget válasszon, amely a falu dol­gozóinak boldogulását, az egyedül biztosító szocialista úton viszi előre. Nyolc hónap késői félmű­lle új 32Ötf®tkeze.i tag Ezen a kongresszuson beszámo­lunk majd arról — folytatta Dé­gen Imre —, hogy a munkásosz­tály hű szövetségesnek bizonyult és a jövőben is mindenben a dol­gozó parasztság segítségére siet. Az elmúlt esztendő során jelen­tősen fejlődtek a termelőszövetke-­­ zeti csoportok is. A földtulajdonnal­­ rendelkező kisparasztság ma már­ 50 százalékos arányt képvisel ezek­ben a csoportokban s ez az arány egyre inkább növekszik. A földművesszövetkezeteknek va­lóságos tömegszervezetekké kell válniuk. Ezen a téren is jelentős fej­ődés mutatkozik, ugyanis a múlt év decembere óta az össztag­­létszám 425.000-ről 870.000-re növe­kedett. Az asszonyok és a fiatalok száma ez alatt az idő alatt mintegy 170 százalékkal nőtt. Az igazgatóságon és felügyelő­­bizottságon keresztül mintegy 40.609 főnyi vezetője vesz részt a szövetkezeteknek a tömzeg­­mozgalmi munkában. Ezek a helyi vezető káderek bekap­csolódnak a szövetkezet politikájá­nak mozgalmi irányításába. A havi taggyűléseken pedig a "tagság szé­les rétegei cselekvőn vesznek részt. A szövetkezeti mozgalom hatal­mas gazdasági fejlődést ért el. Je­lentős eredményeink vannak a gépállomásokkal való kapcsolat terén a termelési szerződések köté­sével, nemesített vetőmag szét­osztásával műtrágya-akciókkal, szerződéses állattenyésztéssel és hizlalással és a terményfelvásár­lással kapcsolatban. A szövetkeze­teknek egyre szélesebb és egyre döntőbb a szerepük a felvásárlás minden területén. 2917 földművesszövetkezet, 4693 üzlete biztosítja a falu jó iparcikkekkel való ellátását. Mindezek az eredmények azonban elvesztenék jelentőségüket, ha a földművesszövetk­ezetek megfeled­keznének legdöntőbb feladatukról, a termelőszövetkezeti csoportok életrehívásáról, támogatásáról és fejlesztéséről. Az eddigi eredmények azt bizo­nyítják, hogy legnagyobb részben ezen a téren is jó munkát végez­tek a szövetkezetek.­­Ott mutatko­zik meg mindenütt az eredményes fejlődés, ahol a szövetkezetekben felismerték, hogy a gazdasági fel­adatokon kívül a tömegszervezeti feladatokat is jól el kell látni. A szövetkezetnek mint tömegmozga­lomnak elsősorban a szegénypa­rasztságra kell támaszkodnia, szö­vetséget kell tartania a középpa­rasztsággal és kérlelhetetlen har­cot kell folytatni a népnyúzó ku­­lákokkal szemben. Ahol ezeket a mozgalmi feladatokat elhanyagol­ták, ott hibák mutatkoznak. Javítanunk kell a szövetkezeti gazdálkodást A hibák és eredmények kiérté­kelése a küldöttgyűlés feladata lesz. Ugyancsak a küldöttgyűlésnek kell megállapítania a termelőszö­vetkezeti csoportok további szer­vezésére vonatkozó hatalmas mun­katervet, meg kell szilárdítania a gazdaságosság elvét, vagyis gazda­ságossá kell tenni a földműves­szövetkezetek gazdálkodását és egész gazdasági és politikai munkánkat szervesen be kell illesztenie a tervgazdaságba. Ezenkívül módosítjuk az alapsza­bályt s ezzel megerősítjük a szö­vetkezeti önkormányzatot és meg­teremtjük a megyei elnökség szer­vét is. A küldöttgyűlés állást fog­lal majd a tartós béke biztosítása, a Szovjetunió vezette béketábor erősítése mellett. A küldöttgyűlésen beszámolnak a Szovjetunióban járt parasztkül­döttség tagjai is, akik ismertetni fogják a világ legfejlettebb mező­gazdaságában szerzett tapasztala­taikat. Elmondotta még Dégen Imre, hogy a jelenleg folyamatban lévő előzetes elszámoltatás, melyet a termelőszövetkezeti csoportoknál folytatnak le, a közös művelésű nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fölényét bizonyítja, az egyéni kor­szerűtlen gazdálkodással s­zem­ben.­ Napról-napra szélesebben bon­­­­takozik ki az idei termésbegyűj-­ tési verseny. A jelekből már most megítélhetjük, hogy a ku­­lákság fokozottabb ellenállása, a közbejött kedvezőtlen időjárás és a betakarítási munkálatok bi­zonyos késedelme ellenére az idei verseny még jobb ered­ményekhez vezet majd, mint a tavalyi. Ez nemcsak a jó ter­més, a demokratikus államnak minden eddigit felülmúló nagy­arányú támogatása következté­ben van így, hanem mutatja a dolgozó parasztság növekvő ön­tudatát is. A versenyszellem tö­meges példáit lelhetjük fel már a mozgalom kezdetein. Természetesen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a termény­­begyűjtési verseny idejére vala­milyen általános ünnepi békes­ség ömlik el a falun és minden­ki, akinek gabonája termett, egyöntetű lelkesedéssel siet ele­get tenni beadási kötelezettségé­nek, hogy mindenki, aki felesle­ges terménnyel rendelkezik, siet azt felajánlani az ország dolgozói számára. A termés­­begyűjtési verseny éppen úgy a falusi osztályharc része, éppen úgy kemény harc, mint amilyen harc a falu politikai szervezetei­nek birtoklásáért, a szövetkeze­tekben való vezetőszerepért, a demokrácia nyújtotta gazdasági támogatásnak a dolgozó parasz­tokhoz való eljuttatásáért, a fa­lusi kizsákmányolók hatalmának letöréséért folyik. Tavaly óta a demokrácia lényegesen megerő­sítette hadállásait a falun. Az idei választáson a dolgozó pa­raszti tömegek soha nem látott mértékben sorakoztak fel a de­mokrácia táborába. A falu gaz­dasági és politikai szervezeteit a dolgozó parasztság számos ak­ció során megtisztogatta a ki­zsákmányoló elemektől. A de­mokrácia szorosabbra fogta a kulákok korlátozását és alaposan megnyirbálta régi befolyásu­kat. A szövetkezetek megerősö­dése, a gépállomások és termelő­csoportok sokasodása, az eddigi­nél következetesebb hitelpoliti­ka, a kulákok bérmunkásainak erélyes érdekvédelme jelzi a ku­lákok visszaszorításának növek­vő sikerét. Ahol a falu politikai szerve­zetei azelőtt nem értették meg, hogy a falusi kizsákmányolók elleni harc nem irodai intézkedé­sek kérdése, hanem a sze­gényparasztság politikai tö­megmozgalmának ügye, a hibák már ott is eltűnőben vannak és a kulákokkal szemben egyre szé­lesebb, öntudatos paraszti töme­gek frontja sorakozik fel. Nem csekély jelentőségű az a tény sem, amelynek éppen most, a termésbegyűjtési verseny ki­bontakozásakor vagyunk tanúi: a középparasztság a választáson történt tömeges politikai állás­­foglalása után most a termésbe­gyűjtési versenyben is a demo­krácia mellé áll. Most már nem­csak szavazatot kell leadni, ha­nem tekintélyes mennyiségű ga­bona felajánlásával kell állást foglalni a népi demokratikus állam mellett és a középparasz­tok tömegesen tesznek hitet a népi demokráciához való tarto­zásukról. Mindez megnöveli a kulákság ellenállását. Ezért az idei ter­­mésbegyűjtés során az eddiginél jóval nagyobb súlyt kell helyez­ni a politikai felvilágosító mun­kára. A termésbegyűjtési ver­­­seny sikerének feltétele a kis-, és középparasztság harci moz- j gósítása a gabonagyűjtési elő-­ irányzat teljesítéséért, illetve­­ túlteljesítéséért. Most két kéz-­­zel kell dolgozni: győzelemre­­ vinni a kenyércsatát és letörni a kulákok ellenállását. Fel kell figyelni minden jelenségre, amely a termésbegyűjtés si­kerét veszélyezteti, az ütem­tervet késlelteti, a termény mi­nőségét rontani próbálja. Ne té­vesszen meg senkit az, ha egy, faluban egy vagy két kulák ele­get tesz a reá kirótt beadási kö­telezettségnek. A kulákság ma­gatartására nem ez jellemző, ha­nem az, hogy a legkülönbözőbb­ módon próbálják megkárosítani az országot. Nem áll hivatása magaslatán az a földművesszövetkezeti ve­zetőség, amely lekicsinyli a ver­seny ünnepélyességét és pél­dául fölöslegesnek tartja a ter­ményraktárak feldíszítését. Nem jó szövetkezeti, vagy DéFOSz­­vezető az, aki „előzékenyen“ maga előtt enged mindenki mást a gabonabeadásban ... Hibát követ el az a falusi tömegszer­vezet, amely most nem a ter­mésbegyűjtési verseny kiszélesí­tését, a jó versenyszellem kiala­kítását, a termésbeadás meg­gyorsítását állítja a munka ten­gelyébe. Rossz vezetőség az, amely lebecsüli a versenytábla jelentőségét és a verseny ered­ményeit nem közli azonnal és hathatós módon a falu egész dolgozó parasztságával. Sajnos, akadnak községek, amelyek számára szükséges mindeme hibákra rámutatni. Da ez az útja annak, hogy minden zavart és akadályt eltávolítsunk a teljes siker útjából. Persze, mind e hibák ellenére a verseny ügye jól halad, de ha a falusi szervek jól dolgoznak, az ered­mények mindenütt fokozhatók. A dolgozó­­ parasztság áldozat­készségének tömeges és értékes példáit tapasztalhatjuk. Máris sokezer azoknak a kisparasztok­­nak száma, akik nincsenek ter­mésbeadásra kötelezve, mégis önként és szívesen ajánlják fel gabonájukat az államnak. Kima­gasló példáit láthatjuk a be­adási kötelezettség sokszoros túl­teljesítésének. Igen sok olyan, falu van, ahol a dolgozó paraszt­ság kivétel nélkül a cséplőgép mellől teljesíti a termésbeadást. Látjuk, hogy szép számmal van­nak olyan dolgozó parasztok, akik a mázsa mellett figyelik, ki szárnyalja túl eredményeiket­ és nem restellik megtetézni a beadott mennyiséget, mert „a verseny az verseny“. Nem kétséges, hogy az öntu­datos dolgozó parasztság győ­zelemre viszi az idei kenyércsa­tát. Parasztok ezrei és tízezrei látják és hirdetik, hogy a de­mokrácia segítő keze az eszten­dő minden napján mellettük volt és a termésbeadás gyors, határidő előtti és maradéktalan teljesítésével fizethetik vissza a számukra nyújtott támogatást. Az idei termés ötéves tervünk egyik szilárd fundamentuma. Azé az ötéves tervé, amely az el­maradt, a termelés és értékesítés gondjaival küzködő falu helyé­be fejlett, gépesített, kulturált falut teremt. Minden mázsa ga­bona, amelyet előirányzaton fe­lül ajánl fel az államnak a dol­gozó parasztság, bőségesen visz­­szatérül korszerű gépek, olcsó iparcikkek, villanyáram, egész­séges paraszti otthonok formá­jában. Ezért magának ad, aki gyorsan és többet ad. A termés­­begyűjtés népszavazás a mi de­mokratikus államunk mellett. Bizonyos, hogy a verseny ered­ményei nem maradnak el a má­jusi választás eredményei mö­­­gött. Horváth Józse: Verseny az ország­ kenyeréért „Dicsőség a népnek, mely Petőfit szülte, ezt a csodálatos óriási!“ Tyihonov cikke az Izvesztijában Tyihonov, a kiváló szovjet költő, Petőfi Sándor műveinek oroszra fordítója és a Szovjet Írók Szövet­ségének főtitkárhelyettese, cikket írt az Izvesztyjában Petőfi Sándor életéről és műveiről. Cikkében hangoztatja, hogy Petőfi Sándor volt az a magyar költő, aki elő­ször találta meg a kapcsolatot a tömegekkel, az élettel, aki vissza­hozta a nemzeti önbecsülést a ma­gyar költészetbe, felébresztette a nép sorsáért való aggodalmat, fel­keltette a nép magas rendelteté­sébe és szunnyadó erőibe vetett hitet. „Petőfi írta egyik levelében: Akármit is beszélnek, az igazi köl­tészet a népköltészet. Egyezzünk meg abban, hogy ezt kell uralko­dóvá tenni. Ha a nép­ uralkodik a költészetben, ak­kor közeledik a politikában való uralkodás felé és ebből áll a század feladata. Ennek megvalósítása minden nemes lélek célja, amely egyre türelmetleneb­bül látja, hogyan szenvednek mil­liók azért, hogy néhány ezren él­vezhessék az élet örömeit. Petőfi így beszélt verseiről: Én ma már „faragtam“ egy verset. Ez kedvenc kifejezése. És való­ban, verseit a legkeményebb kő­ből faragta, finom és gyengéd erezettel. Petőfi művét áthatja az emberi méltóság, olyan büszkeség, öröm az emberben és hit a népet elnyomó erők fölött való közeli győzelemben, hogy meleg lesz a szívünk a büszkeség érzésétől. Di­csőség a népnek, amely megszülte ezt a hatalmas, csodálatos óriást“ — fejezi be nagy cikkét Tyihonov. Az Izvesztiján kívül a Pravda és a legjelentősebb szovjet lapok egyaránt nagy helyet szenteltek a nagy magyar forradalmár-költő emlékének. A tizenöt Szövetséges Szovjet Köztársaság sajtója szin­tén a moszkvaihoz hasonló elisme­réssel ír Petőfi Sándorról. Nincs még egy ország, ahol annyi cikket írtak volna Petőfi Sándorról az évforduló napján, mint a Szovjet­unióban. Orosz nyelvre fordított Petőfi­­versek és Petőfiről szóló tanulmá­nyok egész tömkelege jelent meg ezekben a napokban a szovjet sajtóban. A tanulmányokból híven bontakozik ki Petőfi Sándor, a nagy magyar forradalmár-költő szerepe és jelentősége, a szabad­ságért vívott harcban. ünnepség a segesvári csatatéren Segesváron az évforduló nap­ján a román és a magyar küldött­ségek tagjai megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. Munkások, dolgozó parasztok és haladó ér­telmiségiek népes küldöttségei je­lentek meg mindenfelől a költő sírjánál Az írószövetség képvise­letében Cicerone Theodorescu ro­mán, Páll Árpád magyar nyelven mondott beszédet szombaton este. Vasárnap a Román Munkáspárt és a kormány képviseletében meg­jelent a fehéregyházi ünnepségen Miron Constantinescu, a Párt Köz­ponti Vezetősége Politikai Irodá­jának tagja, Bányai László, a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsának tagja, Kacsóh Sándor, a Magyar Népi Szövetség országos elnöke és még többen. A magyar küldöttséget, Andics Erzsébet, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségi tagja, Zelle Zoltán és Kuczka Péter köl­tők képviselték. A Román író­szövetség nevében Zacharia Stancu méltatta Petőfi költészetének je­lentőségét. A magyar küldöttség nevében Andics Erzsébet mondott beszédet. — Száz évvel ezelőtt halt meg a költő — mondotta —mégsem volt soha ennyire élő és közöttünk­­lévő, mint most- Verseit népmilliók olvassák az egész haladó világon- Ifjúmunkások százezrei dolgoznak a róla elnevezett brigádokban a szocializmusért. Petőfi igazi örö­köse csak az lehet, aki jó hazafi, aki összeköti saját népe ügyét a más népek szabadságának ügyével. — A magyar nép, a magyar kommunisták Petőfi szellem­ének továbbfejlesztőiként építik új hazá­jukat- Az ő szellemében hajtották végre a földreformot, az államosí­tásokat, az egyházi reakció elleni harcot- Petőfi szelleme vezette a magyar népet a belső bitangokkal való leszámolásban. Ezután a romániai magyar dol­gozók felé intézte szavait: — Román Népköztársaság ma­gyar dolgozói! Erősítsétek, fejlesz­­szétek népköztársaságotokat, sora­kozzatok fel a Román Munkáspárt mellett, amely a nemzeti egyen­jogúság következetes harcosa. Pe­tőfi köztünk van, segít elűzni a múltat, megvívni a jelent, kihar­colni a jövőt. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a kormány nevében Miron Constantinescu szólalt fel. Hangoztatta, hogy Romániában — ahol a munkásosztály pártja veze­tésével a szocializmust építi a dol­gozó nép — megvalósult mindaz, amiért Petőfi harcolt. Bulgáriában szintén kimerítő ta­nulmányokban és cikkekben mél­tatták Petőfi Sándor irodalmi és történelmi jelentőségét az­­évfor­­duló alkalmából. A szófiai bolgár­magyar bizottság óriási példány­számban adta ki Petőfi válogatott költeményeit bolgár nyelven. A Bolgár Írók Szövetsége külön kiad­ványban emlékszi­k meg az év­fordulóról. Szabad Szó 3

Next