Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)
1949-12-04 / 282. szám
Ellenségek Gorkij drámája a Nerrven Strikóban Gorkij „EiHusé.’ek“ című drámáját a mait cvaciixm mar U.uulátta a Fuji Színház. Az e.ó.dásról szóló akkori txszámj.j.. i. . .le. nékül rummá.lak a rendezés fogyatákosságára, a színészek kedvetlen, élracnysocru.len jai-éiana. ' Most i.ju®sn új rendezésűit), új szi.-.aszelutel kerin. orcüsüu 'éi elé. uorzlj ms ez . ta.án .egna^y ub arám . a.kOuLa. Az „Erenségek“ .az. osztályel.entétű ábrázolásának e^/.ic .ejslasss.kjisdbó példája a \-.láredalomban. Egy tőkés család ebesen át a takár társadalom típusait vonultatja fel. Uff gyúrtá-átulajdonosai szembekerünek, a munkás ággal, s Gorkij igen meggyőző vonásokkal érzékeitől, hogy alr.es ró sz . 6. nirfes, jó töltés tri-’rt arabtól a nyert, minden köve.felért visszaulssiló tők.st megölik a munkások, kiderül, hogy a jónak hitt tőkés éppen olyan merev és könyörtelen, mint lár v. volt. Csak éppen ember baráti frázisokká! köréi cs.'v.v.d'-."... 1.j.ny.. kulúráról beszél, de igénybaveszi a csendőrséget, a salonarágot az erüszak szé vezet minden formáját. A d'.rab'azosztályelöntések békés megoldásának lehetetlenségéi pe dússá. A munkásokat nem téveszti mag ,a jó töké , Zahár Kardin (Rátkai Márton) simulékonyság.... mari .tudják, hogy nem egyéni jóindulz.on. jó szándékon múlik az osztályellen.. tett eltüntetése. Kétfajta embortipus áll itt szembe egymár.i , s ezek he álos és könyörtetis, nem békíthető ellenségek. Gorkij a tőkése alád rajzában egy-non a tőkéstársadalom bot ’ anal aiája... az: süllő erkölcsiségét in inogat vonja. A C3~‘aC‘tag ok egymás között is , harcot vívnak, s vannak olyan tagjai, őkk eltávolodóban vannak már esz.águktól. Ilyen elsősorban « 11a a. Nádja (Ferrari V.ole.ta), ilyen bír kicíb'o mértekben, a .6 72„c, e. jeindu jú Jákov lisrdin (Tímár József) és illetöga l’a.jana (Tökés Anna). Ez «. töké család halálra van ítélve és süllyedés nek ■ .yik kitün. k cj . ije az a yalá.„y.it Pranyigov tábornak (Makify Zoltán). A mtv.,gi.kol tőkés, Szkribolov ur.dváry Lász.6) a vad, féktelen korai kaptalizmus jellegzetes alakja. Méltó párji felsége (Szörényi Éva), az embertelen gyűlölet kifejezője. A család egy másik tagja, az államügyér, (várkonyi Zoltán) a kapitalizmussal szövetkező rideg államhatalomnak a megtestetője, a megtorlás eszköze, szálló nem is ember, hanem gépezet. Velük szemben áll a mmkásság. Aljai az önfeláldozásnak az ébredező ohüdstnak, a csírázó szocializmusnak, a forradamiságnak a képvislői.. Ilyen a vezérük, Szincov (Ladányi Ferenc), de közéjük tartozik az öreg Levsin (Peti Sándor), a gyilkosságot magára vállaló Grakov (Kállai Ferenc), s a többi, mint Jgodin (Rajczy Lajos). Rjábcov ( Árva János) és hozzájuk tartozók az öreg Eztyópa is (Juhász József). Ezt a keckentéses világot eleveníti fel az élet hitelességével Gorkij drámája. Az előadást Major Tamás rendezte és Gorkij darabja most méltó formában került a közönség elé. A szereplők közül emeljük ki Gobbi Hildát, aki Zahár Bárdin sápitozó, ostoba feleségét alakította, Ferrari Violettát, Rátkai Mártont, Tőkés Annát, Tímár Józsefst, Makláry Zoltánt , Szörényi Évát, Várkonyi Zoltánt, Ladányi Ferencet, Bihari Józsefet és Rajczy Lajost. A fordítás Raics István munkája. k. j. Új magyar film: A Magyar Acél XV dolgozói a Szabad Népben nyílt levélben csiltják fel a ujfogyar Vasöntő dolgozóit, hogy okozzák a munka termelékenységét, mert lemaradnak a versenyben. Az U. B. ülésein megállapítják, hogy a másik iszirtben az asszonyok rosszul veszik a munkájukat és ezzel akadályozzák az egész üzem termelését. Az uilt egyik tagja, Szabóné vállalkozik arra, hogy átmegy a magkészítőbe, ott dolgozik majd, hogy kiküszöbölje a hibát. M( itt lépés ez a film azon az úton, amelyet a magyar filmnek meg kellett testnie ahhoz, hogy film- gyártásunkban fejlődésről lehessen beszélni. A film témájában, mondanivalójában most olyan újszerűt hozott, amely mindannyiunknak t Tindennapi problémája. Először töre , tnik, hogy egy magyar film témája a munka termelékenységének emelése, a brigádmozgalom és most , először kopiui?,/; olyan képet a gyárról, amelyben a gyárat annak, ábrázolják, ami: küzdőtérnek, tá-, vá taszpontnak a szocializmus építésében. A gitár mindennapi életén c velődnek fel a problémák, nem- ! Csak azok. (-.melyek az üzem életét, a termelést irányítják, fejlesztik, vagy tartják vissza, hanem az otthoniak is. Látjuk, hogy nincs különbség és nem is lehet különbséget tenni a magánélet is a gyári munka között. Ha vétünk az egyikben, hibázunk a másikban is. A két élet elválaszthatatlanul egy, nem összefüggnek, hanem összefonódtak végérvényesen. Megvilágítja a film a munkás új viszonyát a munkához, 1 a termeléshez. Hibától természetesen nem mentes ez a filmünk sem még. A ..Talpalatnyi föld“ nívóját nem éri el, de ezt a produkciót nem is lehet a „Talpalatnyi föUV'-höz haszmá- ' tani. Az t már megállapították. 1 — Műsoron marad a rádióban a| »•Szív küldi..Az utóbbi napok- * ban szó volt. róla, hogy a rádió1 i cyjl: n)nöcrs.áma.. a „Szív küldi..( esetleg megszűnik. A hallgatók többsége nem helyeselné ezt a vál- tozást. A „Szív küldi..“ tehát to-] V '.bbrn i.n műsoron marad. ( hogy a múlt problémáinak feltárásában, megvilágításában a „Talpalatnyi föld■ a mintafilmünk, amelyre büszkén hivatkozunk, mint új ,filmgyártásunk elsőszülött gyermekére. A jelen, a való élet tükröződéséről van most szó és itt a közelmúltban már elénk tartottak egy Qorby tükröt, amikor, sajnos, a nyilvánosság előtt is levetítették az „Egy asszony ,elindul" című filmet. A „Szabóné“ problémája nem a tegnap, nem a tegnapelőtt, hanem minden ízében, minden szavában, minden jelenetében a ma. Ez az io HumM egyil legnagyobb értéke a famnek, örömmit és büszkéit meri Utaljuk, hogy filmgyártásunk ezen a ponton utólé.-, e probl.’máinkat. Góz. o oSitituw u jtgui'u. t „Talpala.nji jaid"-ben uyj „i.ntázoA alak.-as volt, hogy nem mnnj Szirtes Adám kitűnő ember úttá tolása, hanem m.»t „gozjózziji figura", „Coz József a ,,Lalpunyzóla parasztja“ maradt meg a mez látogatók emlékezetében. Lobén, a filmben is Szerzs Adám ,simnuszás brigádvezetője a legjobban minőzott alakítás. Nem azt mondjuk, hogy a többiek rosszak. De Szirtes Ádám a filmen tényleg Kökény Pista. A többiek színészek, akik munkásszerepeket alakítanak, méghozzá igazán nem rosszul, de .,alakítanak“. Jobben kell, mélyebben, komolyabban ismerni a nagyüzemi munkásság életét, szervesebben, igazibban kell a munkásosztályhoz tartoznia annak, aki el tudja hitetni a nézővel azt, hogy ő most nem egy munkás szerepet játszó színész, hanem munkás, akinek a termelékenység emelése, a jó brigádmozgalom, az újítás egyet jelent az életével, mert mindez a szocializmus építését jelenti. Ilyen munkát csak Szirtes Ádámtól kaptunk. Sallay Kornélia, Pécsi Sánidor, Rutkay Éva, Somogyi Erzsi, Mádi Szabó Gábor kitűnőt munka, végeztek. Össze, ollava, ha kiküszöböljük — mert a lehetőségeink megvannak hozzá, hogy ezt megtehessük — az apróbb hibáin., kifogástalan produkciót gyártunk majd. (Ha egy gyár életét ábrázolom, nem feltétlelül kell tizenkétszer egymás után lefotografálni azt, amint a munkások reggel bemennek, munka után pedig kijönnek a gyárból. Oraveczné jellegzetes figura (nem a színész játékáról, a szerepről beszélünk), csak nem hisszük, hogy amennyiben volt egyik-másik gyárban ilyen Oravaczné, tényleg ilyen volt-e.) Az új magyar fimet legelőször a munkások látták. A jövőben, mielőtt elkészülne a film, levetítik munkások előtt. Hisszük, hogy ezzel a megoldással teljesen kiküszöbölődnek a következő magyar filmekben azok a hibák, amelyeket most a Szabónénál még mint hibákat kellett felsorolnunk. Ez a film biztató ígéret arra, hogy a jövőben a ma problémáival foglalkozó jó magyar filmeket kapunk. „Talponláton Joós F. Imre » 5 Dal Csapajevről ! Irta: Viktor Banikin ! A karcsú fenyőfák mögött feltelt a nap. A Volgán fehér köd kúszott. A parti homokot benedvez sítette a harmat. Csillogott a kő és J csillogott a csónak pereme. J Egy kicsit eszenderedtem s most J fázva burkolóztam kabátomba. J Valahogy az idén hűvösebb volt a tavasz, mint máskor s reggelenként lassan melegedett fel. Ettem valaamit s közben néztem, hogy szárad a parti homok, s szárad a csónakom. A pára felszállt s a folyó felett testfehér függönnyé sűrűsödött. Szede, flerkültem hát. Csónakomat kihúztam a partra. Fogtam az evezőt, a ♦kabátomat ,s a poharam. — ez volt ♦ minden poggyászom — s nekivágtam vaktában. Kis ligeten törtem ♦ár, egy tavacska mentén. A tónál találkoztam egy halásszal, horgászom ment éppen s ő mutatta meg, merre kell mennem Szuiniba. Nekivágtam hát, amerre mutatta s s kettőt se léptem, már a sötét fernyőerdő kellős közepében jártam.Ahogy domb meg völgy hullámzott, ♦ úgy hullámzott vele az erdő. A ♦esendőt vidám madárdal verte fel. ♦ Ember ritkán jár erre, mert az ♦ utat*helyenként páfrányok nőtték ♦ be, helyenkénti úgy kellett áttör♦ nem a sűrű bozóton. Aztán nagy, ♦világos tisztáson vágtam át, fényes toázsit 'zőnyegen. A bokrok' alján 'piros bogyó: nőttek, eper meg szammóca. Végül egyre több lett a világosság s az erdő váratlanul véigeiért-Magas agyagparton álltam. Alatilam a mélységben csillogott a víz. (Sokáig ültem, a meredek szélén sí lógattam a fában*. Gyönyörködtem'a folyóban. A hullámok látszottak, ♦szikráztak sokféle színben, ahogy a nap tükrözött rajtuk. S a víznél aranyfoglalata volt, a vakító sárga homok. Alig félversztnyire már látni lehetett a faházakat. Az ott Szuthi Nagy nyüzsgés volt ezen a napon a faluban- Vásárosnép tolongot egymás hegyén- hátán. Ahogy beértem, engem is csak sodort az ár erre-arra. Csavarogtam céltalanul a zsivajgó nép közt Egyszer csak meg kellett állnok egy gyepes haom alatt. A halott tetején magányos fenyő állt s körül egy csoport paraszt énekelt valami vidám ukrajnai dalt. Befurakodtam közéjül. A fenyő alatt magas öregember ült, hímzett ingben, hosszú hajjal. Tamburát játszott, finoman, halkan s csodálkozó, élénkkék szemével mereven nézett maga elé. Hangja, ahogy énekelt, halle volt és kellemes. Az öreget szelíden körülfolytál, a nap sugarai. Magas, barna homloka is fénylett körbenyútli ősz haja alatt. A szeme valahogy nem mozdult. Még csak nep is pislogott, pedig belebámult a napba. Vak volt. Korolenkó hőseire emlékeztetett azzal a gyermeki jósággal az arcán. Most új dalt kezdett az öreg: „Ural partján susog a nád... Tompán, szinte fojtottan indult a dal, majd hirtelen szilajra fordult. A húrok ujjongva zengtek az öreg fürge ujjai alatt, aztán megint zúgtak. Mintha nagy mélységből jönne az, a zúgás. Szinte hallotta az ember a nádas zizegését, látta a viharos, habzó vizet, látta haragosra borulni, majd újra kiderülni a folyó felett az eget. .... ■ Lbiscsev város alatt meredek partja szakad . ■ “ S most a helgák valami homályos szomorúságot fejeztek ki. A s tamburás szavában is ez lappangott. . A sötét vizet látod csupán, hullám görög hullám után.“ A húrok nekiinduló zengése olyan volt, mint amikor fehér hullámok torlódnak egymásra. Majd ez a zörgés egyre fáradt, egyre bágyadt. „. .. Az ég is borúsan néz le itt, könnyezve Csipajev hamvait.“ És most egyszerre, min ha arany trombiták és ezüstös hárfák játszanának diadalmas himnuszt. „. .. Dicső emléke mindig él, Szivünkben dal és hála kél.“ Mellettem barna lányka állt, kornszemű -jelvénnyel átlátszó botiszt hiúzái. Figyelmesen hallga ott, s nagy két számét a tamburásra meresztette. „.. . A folyó magába zárta, Aranyhomok az ő ágya Liscsev városa alatt, (hol) meredek partja szakad.“ Majd: „... Hősi lettre fiaink, Csapajev példája int.“ Mind hangosabban, mind szélesebben zengtek a húrok. És ahogy emelkedett a dallam az öreg is fiatalosabban, csengőbben énekelte. .. Hrab partján susognak a nádak, Ural fölött gépmadarak szállnak.“ A nagy Szovjeországról szólt már se ének és dicső fiairól ”, a dallam utolsó hangjai még sokáig lebegtek a falu felett, mint amikor a nyári porfelhő megáll a házak közt. Az öreg háta mögé dugta a taliburát és súgott valamit a társának. Az erre elnevette magát s játszani kezdett egy erszénnyel. Az emberek nézték az öreget és hallgattak. Nem mozdul egy se a helyéről, min ha 4j dalt várna A hátam mögül pedig élőn, omakodovegy zömök, cserzett alu kolhozista új szatén ingben, sántikálva vadonatúj, csikorgó csizmájában, mert az is szorította még. Zsebében csörgött az aprópénz. Abból húzta ki a legnagyobbat, a legszebbet, nehéz, csillogó ezüstöt. — Fogd, nagyapó — mondta a tamburáshoz lépve. Az öreg elnevelte magát, megölelte a kolhozistát s kedvesen azt dünnyögte: - Köszönöm, kedves barátom, de nem vagyunk mi koldusok. A kolhozista combját csapkodta őszinte elképedéssel. — Hát akkor hogy köszönjem meg neked ezt a szép dalt? Igazán nagyon a szívem szerint volt... Anyutka gyere csak — fordult a kis barna lányhoz —, fuss kislányom a kocsihoz, hozz ide egy tyúkot. Egy idős paraszt szeméből könny kezdett peregni. Reszkető hangon elbeszélte, hogy neki is volt egy ilyen kislánya. Ápolónő volt egy vörös ezrednél Szibériában és meg-, ölték a kolcsakovisták. Tizenkilenc éves sem volt még akkor. Közelebb húzódtam a vak tamburáshoz s faggatni kezdtem. — Ukrajnaiak vagyunk - mondta elérzékenyülve. — Egy fiam Harkovban dolgozik, a traktorgyárban, a másik fiam Csapajevnál szolgált, Ufoj alatt ölték meg... s ezt a dalt az ő emlékükre csináltam. Egy csupor tejet nyújtott ebbe a társa s az öreg jóízűen szürcsölni kezdett. Szemében megállt egy könnycsepp s fényesen csillogott. — ... Bizony, kedveseim, nem koldulni jöttünk mi ide... Csak hát elhatároztuk, hogy amíg élünk, járjuk az országot s énekelünk a szovjet hősökről, hogy ti soha el is feledkezzetek róluk, soha el ne homályosodják az ő példájuk... S jó a mi népünk, szívesen hallgatja én sínünket... Fordította: Szeberényi Lehel Megjelenik I. V. Sztálin Művei I. kötetének második kiadása A Sztálin Műveinek 50 ezer példányos kiadása már az első köet megjelenése előtt előjegyzésben elfogyott. A magyarországi könyvkiadás történtében ez volt az első eset, hogy egy több tízezer példányban megjelenő mű mnd n egyes kötetének már akkor meg volt a gazdája, amior ezt nyomtatták vagy kötötték. A Szikra dolgozói a dolgozó tömegek kérelme nyomán elhatározták, hogy a világ dolgozói nagy vezérének Sztálinnak 70 születésnapjára nemcsak művei második kötetét adják a megrendelők kezébe másfél hónappal a kitűzött idő előtt,, hanem megjelentetik az első kötet 25 ezer példányos második kiadáséit is. Sztálini munkafelajánlásukat versenyben teljesítették és a 25 ezer példányos százodik kiadás e hét végén már az olvasók kezébe kerül. A második kiadás előjegyzése az üzemekben márhétfőn megkezdődik. A második kiadás előjegyzése is az egész sorozatra vonatkozik, vagyis a második kötet már nem 50 ezer, hanem 75 ezer példányban jelenik majd meg. A Szikra 11 vidéki központjában is elő lehet jegyezni a nagyjelentőségű könyvet. Sztálin Müvei december 21-re megjelenő második kötete az 1907 —13-ig terjedő időszakban írt műveket gyűjti egybe. Ez a második kötet tartalmazza Sztálinnak 1913- ban írt híres művét, a „Marxizmus és nemzeti kérdés“ címűt, amely kifejti a nemzeti kérdés bolsevik elméletét és, a nemzeti kérdés megoldásának bolsevik programját. V. M, Hvosztov L. I. Zubok: „A legújabb kor története“ Eddigi középiskolás történelemkönyveink, de azok a munkák is, amelyek már magasabb tudományos igénnyel léptek fel, alig voltak egyebek történelmi események állóképszerű ábrázolásánál, fakó olajnyomatoknál. Bár az egyes történettudományi iskolák új és új alapokra igyekeztek visszavezeni az események vizsgálatát, különböző nézőpontokból szemlélték a társadalomfejlődés egyes szakaszait, lett légyen az akár romantikus, akár pozitivista, akár szellemtörténeti irányzat, sohasem találták meg a történetet szabályozó törvények tanulmányozásának kulcsát. Ezt csak a materialista történetszemlélet találta meg, amely a társadalom fejlődését mozgásában, ellentmondásaiban és kölcsönhatásaiban vizsgálja és amely a termelési viszonyok helyzetét kutatja, amelyen alapszik az egész politikai, jogi és kulturális felépítmény. Ez a tankönyv a 19. század második és a 20. század első felének történelmével foglalkozik, vagyis azzal a korszakival, amelyben a kapitalizmus monopolkapitalizmussá — imperializmussá változik át. A tankönyv — tekintve, hogy a társadalomfejlődés törvényeinek ismeretében íródott — természetesen egész sor újdonságot tartalmaz és bizonyos politikai helyzetek elemzésénél homlokegyenest ellentétes következtetésekhez jut, mint a polgári történetírás. Ennek első jellemzője, hogy a legújabb kor történetét két szakaszra bontja és a második szakaszt — a tankönyv tulajdonképpeni tárgyát — a párisi kommüntől (1371) számítja. A történelmi vizsgálat súlypontja természetesen az elnyomott, kizsákmányolt osztályok fejlődésére helyeződik, az egyes országok munkásosztályának kerzetére, a munkástömegpártok kialakulására, valamint a gyarmati népek nyomorúságos viszonyainak ismertetésére.. Jelentős szerep jut a könyvben a nemzetközi munkásmozgalmak történetének, a II. Internacionálé megalakulásának és a szocializmuson belül az opportunism áramlatok kifejlődésének. Igen nagy érdeme, hogy minden esetben felvázolja az egyes történelmi alakok, politikusok, hadvezérek és munkásvezérek osztályhátterét és így cselekedeteiknek, elképzeléseiknek rúgó jegycsapásra teljesen világossá válnak. Külön ki kell emelni azt a nálunk szinte teljesenszokatlan módszert, hogy az egyes fontosabb történelmi események ismertetésénél megszólaltatja a kor legjelentősebb íróit és gondolkozóit vagy pedig a bizalmas irattárakból és vezérkari jelentésekből közöl szemelvényeket. Ez a középiskolai tankönyv nemcsak iskolapéldája a világos és egyszerű materialista történetírásnak, hanem feltétlenül arra érdemes, hogy ne csak az iskolában, hanem az életben is tanuljunk belőle. A könyv a Szikra kiadásában jelent meg.P 1.