Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-12-11 / 288. szám

A szenetornyai EPOSz fiatalok tudják: A kultúra is a dolgozó népé A „Ludas Matyi“ és a „fösvény“ után, most a „tőzsdelovag“ot adják elő szenetornya, december hó. (A Szabad Szó munkatársától.) Az állomásról jövet a falu' félkör-' ben karoló betonúton Benkő Pali bácsi mutatja az utat a DIFOSz újonnan épített kultúrháza felé. Mikor megtudja jöttem célját, nagy sekesedéssel beszél a szenttornyai EPOSz-fiatalok munkájáról. — Azelőtt nem is tudtam, mi az a színház — mondja. — És most? Most akár minden vasárnap nézhetek színházat. Igaz, volt itt színház vagy ötven esztendeje. Nem messze, a falutól. Alig három kilométernyire, a Justh majorban. Justh Zsigmond parasztszínháza Justh Zsigmond, a „különc“-perk, sőt bolondnak tartott író építtetett majorjában egy kis színházat a múlt század kilencvenes éveiben. A színházban a „földesúr“ a falu és a major dolgozó parasztjaival két nyáron át Shakespeare és Moliére darabjait játszatta. Az előadások közönsége a környék parasztjaiból, Justh Zsigmond pesti írótársaiból és párisi vendégeiből tevődött össze. Valamennyi vendég elragadtatással nyilatkozott az akkoriban „merésznek" számító kulturális próbálkozásról. A színházban szereplő parasztszínészeknek mindig nagy sikerük volt. Molnár Jánosnét, a Justhmajori parasztszínház naiváját a párisi újságírók is igen sokra tartották. Maliéra „Képzelt beteg“jének Toinette-jét egy hét alatt tanulta be. Ismeretlenül halt el. Ki tudja,merre sodródhatott el észrevétlenül Kulcsik Pál, a másikfőszereplő, vagy Hajki ■ Pista. .18 éves „kertészbojtár“, aki Petruccio-t játszotta és merre Györgyi Jóska gányó legény? — Itt, a faluban és a majorban sokáig őrizgették a földesúri világ ■elnyomottjai Justh Zsigmond nyomtalanul eltűnt paraszt-színházának emlékét — emlékszik vissza Benkő Pali bácsi. — Ennek azonban van már vagy ötven éve. Az akkori Justh-majoriak közül csak egyedül én élek... De én megértem azt, hogy különc pártfogó nélkül is részesülhetnek parasztok a legmagasabb kultúrában, szivetelket felüdítő szórakozásban. A DÉFOSz-kultúrház Közben elérkezünk a DéFOSz kultúrháza elé. Már késő van. Kilencre jár az idő, de a bultúrház ablakain még kiszűrődik a világosság. Elbúcsúzunk Benkő Pali bácsitól. Ajtónyitáskor bent a terem legvégén, a színpadon egy kis időre abbamarad az EPOSz-fiatalok színdarab-próbája. Balogh Antal kultúrfelelős siet elénk. Beszélgetünk. A próba a színpadon folyik tovább.— Amint hallottuk, majd minden vasárnap előadás van itt a faluban. — No, ez egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy a járásban Szentetornyán legélénkebb a kulturális élet. Többször játszottuk már a „Ludas Matyi"-t, a „Fösvény“-t. A „Taranyec és a többiek"-et csak három hete mutattuk be. — Most mire készülnek? — A „Tőzsdelovag“-ra. Ebben én is játszom — mondja lelkendezve a kultúrfelelős. — Szerepel még Lövéi György elnökünk, Horán Erzsébet, egy újgazda lánya, meg Muladi István, aki Orosházán traktorista. Rövidesen megtartjuk a bemutatót. Szenttornya dolgozó parasztjai nagyra értékelik az EPOSz-fiatalok kulturális munkáját. Szorgalmasan látogatják a színielőadásokat. Ők már tudják, hogy a kultúra is az övék, dolgozó parasztoké. Magyar jakobinusok Bemutató a miskolci Nemzeti Színházban A miskolci állami Nemzeti Színház bemutatta Barabás Tibornak „Magyar jakobinusok“ című drámáját. Az ősbemutató bátor lépésre, vitte előbbre megújuló színházkultúránk ügyét, mert ,arkagyar szénjátszás történetében “majdnem ismeretlen fogalom volt azelőtt a vidéki ősbemutató. Barabás Tibor,színműve történelmi dráma. A Matinovios-féle összeesküvés tanulságait próbálja levonni, hereit s azok tragédiáját a történelmi materializiutus eszközeivel mutatja be. Egészen újszerű lesz így Martinovicsnak és társainak szerepe. A főhős nem az álmodozó és hitét vakon követő Martinovics, hanem a realista Hajnóczi József, az összesküvés értelmi, íre főleg gyakorlati szervezője. Éppen ezért a tragikum kicsit a színfalak mögött vibrál és inkább csak a második felvonás harmadik képében s a harmadik felvonás jeleneteiben válik érzékelhetővé. A szavakba rejtett feszültséget Barabás Tibor jó stílusa csak növeli. Az ősbemutatóra a miskolci színház látható gonddal készült. Szendrő Ferenc rendezése az új realista színjátszás egyik legsikeresebb előadását eredményezte. Martinovics szerepében Kertész Sándor mértéktartó ősalakítást nyújt. Sehy német provokátort igen reálianztikusként alakította Pagonyi Nándor. Hajnóczi szerepében Szabó Sándor és Teréz szerepében Bárczy Kató magas színvonalú játékot nyújtottak. Meglepetés a pros,származású SzalaiKároly egy’epizód-szerepben. Takács Oszkár, Kovács ..Terai...Horváth Pál, Baracsi Ferenc és a többiek is mind jók voltak. Básthy István díszletei kitűnők. Barabás Tibor darabjának a diósgyőri élmunkások előtt megártott ősbemutatójával kapcsolatban megérdemelten hangzott el az a javaslat, hogy az ország egyik legjobb színházának ezt a bemutatóját a fővárosban is meg kellene ismételni, olyan magas, színvoárjú volt. (Szüts) 4 *Tu, Szabad Szó A iillei lengyel alkonzul nem hajlandó megjelenni a vizsgálóbíró előtt Józef Szczerbinski, Lengyelország illei alkonzula, akit — mint ismeretes — a párisi katonai börtönben tartanak fogva, pénteken megtagadta, hogy megjelenjék a vizsgálóbíró előtt és nem volt hajlandó zárkáját elhagyni Musszorgszkij, a „Szorocsinci vásár"‘ szerzője DECEMBER 21-re, a nagy Sztálin születésnapjának megünneplésére Operaházunk a „Szorocsinci vásár“ című nálunk még ismeretlen vígoperát, Musszorgszkij egyik remek alkotását mutatja be. A „Borisz Godunov", a „Hononscsina“ és több szimfonikus műve nálunk is ismeretes. E művekben az oros nép nemzeti sajátságai, történelmi múltja és harcai a zene nyelvén találnak kifejezést. JA A „SZOROCSINCI VÁSÁR“ életkép egy ukrán faluból. Az opera szövegkönyvéül a nagy zeneszerző Gogolj egyik írását saját maga dramatizálta. Mielőtt a vígopera zenei feldolgozásába kezdett volna, hosszú időn át tanulmányozta az ukrán falvak életét, számtalan népdalt gyűjtött, amelyekből húszat fel is dolgozott e művében. A „Szorocsinci vásár“ a zeneköltészet egyik gyöngyszeme, amelyben Gogolj humora Muszorgszkij különleges zenelángelméjével találkozik. — „A zene az én lelkem" — mondotta Glinka és ugyanezt elmondhatják az orosz és a világ zene Irodalmának másik lángelméjéről, Muszszorgszkijról is, aki Borodnnal és Rimszkij-Korszakovval együtt a realisták harcos csoportjának volt tagja. E csoport a művészet egyedüli céljának az élet igazságát, a nép szolgálatát tartotta. Hirdették a művészet nemzeti jellegét, amely nélkül a művészet nem művészet. Küzdöttek a külföld előtt megalázkodó maga tártai ellen is magasra emelték a nemzeti zenekultúra zászlaját. Alkotó ráutikájukban a népdalok kitapadhatatlanul gazdag forrásából merítettek. ..SEHOL SEM játszik a népdal olyan nagy szerepet mint a mi népünknél, — írta Szterzov, az orosz zenei realizmus hirdetője, — mert sehol nem maradt meg a népdal oly teljes gazdagságában, erejében „,és változatosságában, mint nálunk.“ Musszorgozkij maga is hangoztatja, hogy a művészet nem cél, hanem eszköz az emberi érintkezésre, az öncélú művészi ábrázolás a művészet gyermekes kinövése csupán. A zenemű esztétikai értékét a mű taradalmi értékével méri s ez az érték a zenében rejlő tartalom igazságától függ. -» Magyar-román cserejátékok Az aradi Állami Román Színház együttese a közelmúltban kezdte meg őszi idényét. A Magyar Népi Szövetség megyei bizottságának kez-,deményezésére a színház magyar előadásokat is rendszresít. Minthogy Aradon csak román színámulat működik, Arad román és Nagyvárad magyar színtársulata között állandó cserét kezdeményeztek. A javaslat értelmében január 1-től rendszeresítik a két színtársulat cserejátékát. Kapti „Bűvös sapka“ c. szovjet mesefilmből. A kitűnő filmet rövidesen bemutatják. Díszbemutatók vidéken: „,Lenin 1918“, „Találkozás az Elbán“, „Talpalatnyi föld“ . A vidéki mozikban a közeli he- tékben több helyen rendeznek díszelőadást. A „Lenin 1918" című filmet Táton, 15—1l-én, Sárisápon 10—11-én, Gyulán 0- 1-ll-én, Gyemén 10—12-én, Sarkadon ■IC—'11-én jlt-'Szák. A „Talpalatnyi föld'rből kilenc községben rendeznek díszbemutatót: Nagymányokon 25— , 26-án, Villányban 10—ll-én, Komlón 25—26-án, Nógrádverőcén 10—ll-én, Ácson 17—13-én, Devecseren 25—26-án, Lentiben 17—18-án, Tápiószelén 17— 18-án, Tompán 18—19-én. Az „Egygaz ,ember“-t Sümegen és Zalaszentgúton 28—23-án, Tapolcán 31-én és január 1- én, Verpelétien és Mezőcsáton 10— 1l-én, Bicskén 25—22-án mutatják be. A ,Találkozás az Elbán“ című nagyszerű film 10—1l-én Apostagon, Kunszentmiklóson és Hejőcsabán kerül bemutatásra. Az „Ifjú gárdá"-t Ajkán 31-én és január 1-én játsszák. A „Szibériai rapszódia“ 31-én és január 1-ért Dunaszekcsőn kerül műsorra. A „Puskás ember“-t 10—ll-én Sárbogárdon, Perkátán 17—10-án, Dombegyháczán 10 —ll-én vetítik. A „Harmadik csapás“ Gádoroson és Mosonszekitán 03or 10— ll-én, Kölesden és Mélykúton 25— 28-án, Békésszentandráson 10— ll-én játsszák. A „Orosz kérdés“-t Vásárosnaményban mutatjákbe 10— tl-én, az ,,Új Magyarország“-otVésztőn 10— ll-én, az „Eskü“-t Dévaványán 10— ll-én, a „Mese a tűzmadárról" című nagyszerű, szovjet filmet Szőregen 17— 18-án. Bakonycsernyén a „Támadás 0.25-kor“ 17—18-án, Baglyasalján, Marott 25—26-án játsszák. IFUUMHHMKUKMOK, Szovjet Ukrajna Az ukrán filmmunkások ezzel a csodálatos szép, színes filmmel ünnepelték a nagy Oroszországgal kötött szerződés harmincadik évfordulóját. A háború romjain újjáépülő Ukrajna élete elevenedik meg a filmkockákon. A végeláthatatlan mezőn, amelyen még néhány hónapja SS-csizmák tapostak, most a háború utáni első esztendő gazdag termését aratják. A gyümölcsfák ágairól pirosló almák, körték mosolyognak a szüretelő kolhozparasztokra. Megindul az élet a Donyecmedence bányáiban is és a Dnyepervölgyi kohókban már vörösen izzik az acél. Látjuk Krasznodont, az Ifjú gárda hőseinek városát. Az ukrán nép örökre szívébe zárta az ifjú hősöket és Krasznodon bányáinak tárnát Oleg Kosevojnal, és társainak nevét viselite. A Szovjetunió Bolsevik Pártja legjobb munkásait, leghíresebb sztahanovistáit küldi az újjáépítő ukrán nép segítségére. Akadémikusok, tudósok, művészek dolgoznak, hogy a háborúban legtöbbet szenvedett ukrán nép életét könnyebbé, szebbé varázsolják. .. .. ..... Az ifj Magyar Filmhíradó az alberttelepi magyar sztahanovista bányád szól: munkájáról, a Sztálin-ajándékkiílatásünnepélyes megnyitásáról mutat be képeket. Szépek a felvételei az „Egy nap a Balatonon" című magyar kisfilmnek, (Fáklya.) , „Asszon hűség“ ien-ben készült ez a szovjet film. Szebasztopolt 1942-ben védő hős vöröskatonáknak és tengerészeknek állít, emléket. Marja. Moszkvából az ostromlott Szebasztopolba, jön, hogy meglátogassa férjét, aki ott harcol a fasiszták ellen küzdő hősök sorában. Mira megérkezik, férje hősi halált hal. Odaáll férje hős bajtársai mellé. Először a sebesülteken segít, majd maga is fegyverrel a kezében harcol a fasiszta hordák ellen. Gyönyörű csataképekben és jelenetekben elvenedik meg a város hős védőinek gigászi küzdelme. Félelmet nem ismerve küzd a parancsnok és mellette öt legvitézebb matróza. Marja alakját Pasztouhova alakítja. Hű marad férje emlékéhez, nem merül el saját bánatában. A nagy tettek idején az egész közösség ügye válik saját ügyévé. A kapitányt Krjucskov alakítja, az öt matróz közül egyet Borisz Andrejev. A filmet Gyerevjanszkij rendezte. (Átrium, Scala, Uránia.) „Csak a stúdióban” a film még 1947-ben készült s ez egy úttal azt jelenti: nem sorolható a haladó csehszlovák filmgyártás alkotásai közé. Naphosszat telefonálgató lokáltulajdonosok, semmittevő úrinők, munkájukat elhanyagoló értelmiségiek és könnyelmű áruházi elárusítók és főnökök, akiknek minden cselekedetét a „véletlen“ határozza meg. A jégstadionban egy izgalmas mérkőzés után a főhősnő megcsókolja a mellette álló, vadidegen fiatalembert, „Véletlenül" filmhíradóra vérzik fel őket. ,,Véletlenül“ a fiatalember menyasszonya meglátja a híradót és szakít az ifjúval. A fiatalember mindent elkövet, hogy kibékítse s közben beleszeret, a főhősnőbe. Igen ám, de tisztázódás helyett ismét egy vétellel, most meg az új menyasszony érti félre a régi menyasszonynakadott búcsúcsókot. Kavarodás s a régért sok erőltetett helyzetkomikum után mindenki megtalálja a maga párját. (Corvin, Forrum.) . A színház forradalma a hároméves tervben A hároméves terv folyamán sorra építettük újjá megsérült színházi épületeinket, s a népi demokrácia kormányzata segítségére sietett a színházaknak és a művészeknek, hogy minél jobban végezhessék hivatásukat. Ebben az évben pedig megtörtént a legnagyobb lépés a színházak életében: az államosítás. A színház többé nem üzleti vállalkozás, nem egyes tőkések szeszélyeinek és profitérdékeinek kiszolgáltatott intézmény, hanem a népnevelés egyik legfontosabb eszköze, a színészek nem egy kiváltságos osztály kiszolgálói, hanem a dolgozó nép alkotó munkásai. Mikor a hároméves terv megindult, a magyar színházi kultúra anarchikus képet mutatott meg. Bátor kezdeményezések mellett ott voltak a múlt csökevényei, a szocialista realizmus törekvései mellett az ál-radikális, a tömegeket megtévesztő mutatványok. S anarchikus volt színjátszásunk is, a főváros és a vidék színjátszása között pedig óriási szakadék tátongott. Budapesten, habár botladozva is, mégis elindult a színházi élet a helyes úton, a vidéken azonban a legutóbbi időkig állandóan kísértett a hazug múlt emléke, limonádés színművek, ripacs-színjátszás, reakciós műsorpolitika formájában. A hároméves terv ideje alatt színházaink fejlődése elől elhárultak a legfőbb akadályok. De csak a Terv utolsó időszakában történtek döntő változások, akkor, amikor megszűnt színházaink életében a profit irányító szerepe. Addig tervszerűségről csak korlátolt mértékben lehetett szó. Ennek ellenére is a hároméves terv időszaka alatt színházaink hatalmas eredményeket értek el. A dolgozó tömegeik életszínvonalának emelkedésével egyidőben növekedtek kulturális igényeik is. Ez visszatükröződött színházaink műsorpolitikáján, még a Bigúnkézben lévő színházakén is. Ez alatt az idő alatt ugyanis lassanként kicserélődött a színházak közönsége, a dolgozók végül bevonultak: a színházba s a munkásokból és parasztokból toborzódott új közönség igényeit nem elégítette ki a régi polgári selejt-„kultúra“. Azok a vidéki színtársulatok, amelyeknek vezetői a régi utínop haladtak s a régi burzsoá szellemi szemetet kutataták a közönségnek, sorra elsorvadtak. Ellenben helyükbe egyre diadalmasabban emelkedtek ki a tájszínházak, amelyen falvakba, tanyába vitték el a világirodalom remekműveit. Mindez a hároméves tervnek volt a közvetett eredménye. Az államosítás után pedig valóságos forradalom játszódott le. A bérletezés soha nem remit sikereket ért el. A főváros munkásnegyedeinek, peremvárosainak dolgozói ezrével keresik fel a színházakat s az új közönség ma már országszerte erőteljesen hallatja hangját. A vidéki ripacsvilágnak is végeszakad. Az államosított vidéki színházak nagyszerű műsorral szórakoztatják a dolgozókat, a tájszínházi részlegek pedig gondoskodnak arról, hogy eltűnőben legyen a város és a vidék közti különbség, gondoskodnak arról, hogy a színház ne csak a városokók kiváltsága legyen. Mindez errk ke-de*. Aa 7 éves terv intézményesen genkskrílk szirti*'sVnfc. fejlesztéséről, új színházak énülna'r s a fairei s-jr’’átsző cseno-*ok előtt mérhetetlen fejlődés á’l. Ha összehasonlítjuk sztn.házaink, színészeink és műsorpolitikánk mai állapotát a három évvel szelőtt uralkodó állapot efcki, el kell ismernünk, hogy ezen a *éren évtizsdik mul-'zt'isait pótoltuk. S az ötéves terv alatt módunkban lesz pótolni a még meglévő hiányokat: új színészkáderek felnevelését, a szír házjáró közönség kiszélesítését , az új magyar dráma megteremtését.