Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-12-25 / 300. szám

Lyonban történit. Ünnepélyt ren­deztek a rendőrotthonban. Min­denkinek feltűnt, hogy az egyik rendőrfelügyelő „fenségnek“ szó­lít egy fiatalembert. Nemsokára megtudták, hogy ez a különle­ges üdvözlés egy rendőrnöven­­déknek szól. A Rhone­ megyei Mont-d’Or-ban levő Saint Cyr­­iskola tanítványa. Neve: Monisea Sisowath. A kambodzsai király sógora- Jegyezzük meg, hogy Kambodzsa francia gyarmat Af­rikában. Kambodzsa királya a francia gyarmatosítók hű szolgája. Hír­hedt arról a terrorról, amit orszá­gában gyakorol. A fentiek szerint nyilvánvaló, kitől tanulja ezt, hi­szen egyik legközelebbi rokona a véreshezű rendőrminiszter, Moch iskolájába jár. A „New York Herald Tribune" be- 1 számol arról, hogy egy 17 éves­­ Párisban élő amerikai leányt a­­ francia bíróság javítóintézetbe­­ küldött. A vád ellene az, hogy­­ két kiskorú francia fiút és egy 1 kiskorú francia leányt „megron-­­ tott“. Az amerikai leány ugyanis 1 új rendszerű hazárdjátékra taní-­­ totta a kiskorú franciákat, amelynek lényege, hogy a rajtuk levő ruhadarabokat a játék során fokozatosan le kell vetni, mind­addig, amíg teljesen meztelenek­­ lesznek. A francia kiskorúak úgy­­ belefeledkeztek ebbe a játékba, , hogy­­ egy hétig távol voltak , otthonuktól. , Úgy lászik, az imperialista USA nemcsak saját gazdasági válságát­­ exportálja Franciaországba, ha­­­­nem ifjúságának erkölcsi, válságát, , züllöttségét is.­­ A „Szélkakasok lexikona" címen könyv jelent meg Franciaország­ban és ennek­­nyomán hatalmas politikai botrány tört rá. A könyv azokból a beszédekből és vezércikkekből áll, amelyeket Franciaország mai vezető politi­kusai az 1938 szeptemberi mün­cheni értekezlet után mondtak el és írtak le. Bidault miniszter­­elnök például — a könyv adatai szerint — tizenegy évvel ezelőtt Münchent, mint a béke megmen­tését ünnepelte, hét évvel később pedig azt mondta magáról, hogy egész életében a legállhatatosabb München-ellenes politikus volt. Hasonló kellemetlen idézetekkel leplezi le a könyv a kormány több miniszterét. Érthető, hogy „érdekelt oldalról“ a könyv pél­dányait egy-kettőre felvásárol­ták. Ezek az emberek valóban sűrűb­ben váltogatják nézeteiket, mint más az ingét. Egy dologban azon­ban mindvégig következetesek ma­radtak és ez az ostoba szovjetelle­­n­esség. A Wartmann newyorki idegorvos cik­két ismertette a minap a „New York Herald Tribune“. Az orvos az egyik amerikai folyóiratban­­ jelentette meg cikkét A többi között ezeket írta: „Néhány nap­pal ezelőtt egy rendkívül izgatott anya fordult hozzám. Elbeszéli, hogy kis leányát — aki nemrég múlt négy esztendős — a házbeli kisfiúk elhurcolják, puskatussal megverik, azután megkötözik. Bilincseket raknak kezére, eze­­ket a bilincseket a „Comics“ című amerikai folyóirat­­ „já­tékként“ küldi a gyermek-elő­­fizetőknek. Kalandos gyermekcsínyről volna szó? De hiszen ezerszámra adnak hírt ilyenfajta csínyekről. Ezért nem véletlen, hogy az amerikai Egyesült Államokban a fegyveres támadások és súlyos tes­t­sértések száma a háború előtti időkhöz ké­­pest 68­2, illetve 49,9 százalékkal emelkedett! Megjelent Jmufe ünnepi száma Megnövekedett terjedelem mellett ára változatlanul Ft 1.60 t török „szatelíi OSfutsi M­ai“ Sz­álin születésnapján a szovjet pionírok mirhájára Magyarorszá­gon is megindult az úttörők „szak­mozgalma“, amelyben a magyar ifjúság tízezrei iskolán kívüli elmé­leti és gyakorlati szakoktatást nyernek a­ művészet és tudomány legkülönbözőbb ágaiban. December 22-én a főváros külön­böző iskoláiban, így a Kilián-utcai iskolában az irodalomról Bóka László, a Kápolna-tériben Buzágh Aladár professzor a vegytanról tartott előadást, a Városmajor­utcai iskolában Goda Gábor ugyan­csak az irodalomról. Csepelen, az Erzsébet-utcai iskolában Koczkás Gyula a fizikáról, Pós­erzsébeten Poór Bertalan a képzőművészet­ről. ­! Sztahanovista munkamódszer — a falazásnál !1 Nos, ilyen mer­ész kezdeménye­­zés — amint már említettük — nem egy, hanem sokezer született * a sztálini műszakban és immár az * a jelszó is valósággá vált, hogy 'kérd u'ót­a a legjobbakat. Itt van ' például az építőipar, amelyet elég közelről ismernek a falvak dolgo­zói is. A falak építése jónéhány­­hónappal ezelőtt­ig úgy történt,­­hogy egy-egy kőműves maga nyúlt rá tégláért, maga terítette a habar­­­csot és maga is rakta a habarcsra is téglát. A szovjet sztahanovista­­kőművesektől azután Pozsonyi Zol­­­­­tán megtanulta, hogyan lehet a 11 falazást észszerűsíteni. ,­­ Pozsonyi Zoltán felbontotta a munkát: maga mellé vett két ifjú­munkást. Az egyik adogatja neki a téglát, a másik meg előtte teríti a falra a habarcsot. Ő pedig rakja egymásután a téglákat a falra. Hárman azonban nem annyi falat raknak fel, mint három falazókő­­műves együtt, a régi módszerrel, hanem kilencszer-tízszer annyit. Miért? Mert nincs felesleges moz­dulat az ide-oda hajlongás kikü­szöbölésével gyorsabban megy a munka, nem fárad el a felesleges mozgás miatt és ami még igen fon­ Szabad Szú « ■pugg 0 Az á­lamosítás óta a sztálini mű­szakban tette meg munkásosztá­­­lyunk a legdöntőbb, a leg­jelen­tő- s­ebb lépést a szocializmus felé, s most vált tömegmozgalommá a­­ munkaverseny, most következett­­ be a forradalmi átalakulás az üze­lmek munkásainak a munkához való­­viszonyában, most törtük át a ífrontokat s­emcsak a termelés egyes 1 pontjain, hanem a munka egész 9 frontján.­­ A többezer százalékos teljesítmé-5 nyek, azután az i I—7"//y7V?’"j átlagteljesítmények a L JXUMTi ielent°s növekedé- 4 BkhfcS&ll se világosan mu­­* JKjaBj/m­tatja, hogy a Ma- J wnggli gyár Dolgozók J II .PUu j| § I Pártja , útmutatása J eredményeképpen 4 munkáspartélyunk j 111 /flvwK lH döntően felismerte­­ a munka frontjá­énak jelentőségét és felismerte a Jmunkaverseny igazi jelentőségét. 0 „Érd utól a legjobbakat, térj el általános emelkedést!“ 4 Ezt a szót, hogy verseny, a tü­skés M­ayarországon is hallottuk jeleget. Mit jelentett ak­kor a­­„verseny“. Például azt, hogy „sza­mbádon“ versenyezhetett a 4—5­­holdas kisparaszt az 50—60 holdas ékulákkal is. Amikor aztán piacra­­vitték árujukat, egyebek mellett a skulák barátai voltak a felvásár­olók ... És a „szabad“ verseny ered­­­ménye egyszer csak az lett, hogy a skulák kopogtatott a kisparaszt aj­­taján és potom áron kihúzta a lába falól a földet. Ez a „verseny“ —­­ amint Sztálin megállapította —, „az hegyiknek vereség és halál, a másik­ának győzelem és uralkodás.“ Ezzel­­ szemben áll a szocialista verseny,­­amely azt mondja: —ugyancsak Sztá- 4­int idézzük — „egyesek rosszul­­dolgoznak, mások jól, megint má­­sok még jobban, — érd utól a leg­jobbakat és érj el általános emel­­­kedést.“ Ezzel magyarázható az a még soha nem látott termelési lelkesedés, amely a dolgozók mil­lióit a szocialista verseny során­­­­magával ragadta. Igen, csak a felszabadult munkás­­­osztály, a felszabadult dolgozó nép i­s képes olyan frontáttörésre, ami- i­lyennek a sztálini műszakban ta­núi voltunk. „Csak most válik le­hetővé — állapítja meg Lenin —, hogy a vállalkozó szellem, a ver­seny, a merész kezdeményezés szé­les, valóban tömegmértékben nyi­latkozzék meg“... „Merész kezdeményezés“ Az elmúlt héten a sztálini mű­szak során a merész kezdeménye­zés nálunk is valóban tömegmére­tekben nyilatkozott meg. S ha en­nek a merész kezdeményezésnek eredményeiről akarunk képet al­kotni, akkor jellemzésül néhány példát sorolunk fel abból a sok­ezerből, amely a sztálini műszakot jellemezte. Itt­ van egyik nagy gyárunk sztahanovista esztergályo­sa. A sztá­lni műszakban beveze­tett egy újítást, egy merész kez­deményezést a bronzhengerek fú­rásánál. Neki a henger közepébe lyukat kell fúrni. Ezt azelőtt egy­szerűen kivéste, kiforgácsolta, így a lyuk helyéből kikerülő drága bronz kárba veszett, mert a kis forgácsdarabokat már nem lehetett használni többé. Most aztán úgy alakította át gépét, hogy az a lyuk helyéről egyben vágja ki a bron­zot. Az új munkamódszer lényege­sen gyorsabb: többezer százalékos eredményt jelentett. Vagyis azt, hogy a merész kezdeményezést megvalósító esztergályos óránként nem öt hengerbe fúr lyukat, hanem 15- -20 hengerbe, ugyanakkor egy műszakban 4000 forintos megtaka­rítást ért el azzal, hogy a lyukak helyéből egybe vágja ki a bronzot és azt tovább is fel lehet hasz­nálni-nost nem kell szerszámot cserélni.Ő így éri el Pozsonyi Zoltán több-1 ezerszázalékos, telj­esí­tményt, így ő lett a legkiválóbb építőmunkás. És* az a tény, hogy a sztálini műszak­* ban sok építőmunkás előtt lebegett* a cél: érd el a legjobbakat, azt je­ J lenti,­ hogy most már sok kőműves* dolgozik az új munkamódszerrel sokan érnek el 2—3000 százalékos­ teljesítményt, tehát gyorsabban­ évülnek új lakóházaink, iskoláink,­ kórházaink, gyorsabban építjük a­ szocializmust. Az elért sikereket további ér tesztjük ■szó a frontáttörés, éppen az Persze a frontáttörés, éppen ez „érd utol a legjobbakat“ jelszó megvalósításával nemcsak azt je­lenti, hogy sokszázra nőtt a több­­ezerszázalékos eredmények száma,, hanem — és ez a legfontosabb­­—, általános teljesítmény emelkedést is, jelent. Tehát azt, hogy az a mun-,­kás, aki eddig 80—90 százalékos­ teljesítményt ért el, jobb munka-­ beosztással, odaadással és lelkese-­ déssel, leküzdve a technikai gya-­­korlatlanságot 120—130 százalékra,, sőt ennél magasabbra fokozná tel­­­jesítményét És nemcsak többet, termelt, hanem jobbat is, mint az­, előtt. Még egy igen fontos jelenségre­ kell rámutatnunk. Sok újítás szü­­­letett a sztálini műszakban, nyo­­­mában sok kiváló eredmény. Az­ újítók, az élenjárók azonban nem­­ tartják titokban ’újításaikat, ha- •­nem a jó eredményű­ biztosító mun­n­kamódszereik­et nyomban tovább-­ adták, megtanították rá társaikat­ is. Munkásosztályunk átérzi: a szo-­­cialista versenyben minden részt-1 vevő nyer, a több és jobb munka­ után növekszik életszínvonalunk, és növekszik a dolgozó nép orszá-­ gának ereje, biztonsága a nagy­ Szovjetunió vezette béketáborban. Mindezeknek a tényeknek felis-­­merése vezet el ahhoz a megállapít­­áshoz: a sztálini munkaversenyt folytatni kell, mert a munkaver-­ seny a szocializmus építésének ál-­­landó és örökös hajtóereje, boldo­gulásunk és békénk biztosításának, elősegítője. Ezért fogadták meg, nyomban a sztálini műszak végén, az üzemek munkásai; tovább foly-, tatják a munkaversenyt, az elért­ sikereket továbbfejlesztik Rákossy Mátyás bölcs irányításával ötéves­­ tervünk végrehajtása során. „ Nők a munka élvonalában — A gyerekes munkásnő azelőtt elszakítva élt családjától. Kis gyermekét az utca nevelte, vagy a menhely. Az üzemi és az egyre fejlődő falusi napközi otthonok súlyos gondoktól szabadítják meg a dolgozó asszonyokat. ■— A múltban lenézett nő ma már minden iparágban helyet kap. A könnyűipar mellett mind töb­ben helyezkednek el a nehézipar­ban. Régen elképzelhetetlen volt a bányában dolgozó asszony. Ma már sok női bányászunk van. A gépgyárakban is egyre több nő dolgozik.­­ Felszabadult nőink a minisz­teri székben éppen úgy megállják a helyüket, mint a gyárban, vagy a földeken. A lehetőségek most különöskép­pen kiszélesedtek a nők számára­­az ötéves tervben. A megépülő könnyűipari üzemek számtalan fa­­lusi és városi asszonynak adnak munkát. A tanulni vágyó nők pe­dig kedvük és képességük szerint választhatnak majd a mérnöki, or­vosi, művészi és tudományos pályák között. ___Sz. f. 3 [Növekvő életszínvonal — 32 egyén életében •növekvő gazdagság és életerő —­ ­ Ezt jelentik a sztálini műszak kiváló eredményei így dolgoznak a sztahanovista kőművesek. Nem gyenge báb többé a nő­­ményok, lányok a munka élvonalában a népi demokratikus Magyarországon Nemrégiben még nálunk sem be­csülték meg a női munkát. De ma­gát a nőt sem! A polgárnő legfel­jebb „társasági lény” volt, espressó, vagy cukrászda figura, a munkásnő pedig lenézett is elnyomott másod­rendű ember. A­ tőkés társadalom mindezt arra hazugságra építette, hogy a nő h a „ gyenge nem“-hez tartozik, nem képes a férfiével egyenértékű munkát végezni. Per­sze, mindez azonban cs­ak ürügy­ volt a kapitalistáknak arra, hogy olcsó, a férfiakénál jóval olcsóbb munkaerőt kaphassanak. A Szovjetunió mutatta meg leg­először hogy a nő semmivel sem végez kisebb értékű munkát, mint a férfi. A tökés országokban s kü­lönösen az imperialisták gyarma­tain azonban még ma is uralkodik a régi elv... ... Az asszonybíró. - Mi már nem is­ emlékezünk visz­­sza szívesen a sötét múltra, az el­nyomatás idejére. Néha azonban mégis jó visszapillantanunk, mert eddigi eredményeinket csak úgy mérhetjük fel, úgy értékelhetjük kellőképpen, ha állandóan össze­hasonlítást teszünk. A magyar nőmozgalom egyik is­mert vezető­ egyéniségével beszél­gettünk erről a kérdésről. Ő né­hány igen jellemző példával világí­totta meg azt a nagy változást, amely nőtársadalmunkban bekö­vetkezett. — Régen például a faluban bíró csak férfi lehetett — mondotta. — Természetesen a falu gazdag kidák­­jai köréből. Az ilyen bíróknak pe­dig sohasem az volt a céljuk, hogy a falu dolgozóit segítsék. Ma már nem kulákokat, hanem dolgozó pa­rasztokat, sok esetben parasztasz­­szonyokat választanak bírókká. Ez a változás eleinte bizalmatlanságot váltott ki a kulákoktól befolyásolt falusiakban. A tapasztalatok azon­ban meggyőzőek. Ma már azok a falvak, ahol női bírók vannak, sokszor sikeresebben dolgoznak,­­ mint más községek férfi bíróval az­­ élükön. Nem luxus a tanulás . Nagy változás történt a tanu­lás, a művelődés területén is. Régen csak azok a nők tanulhattak, akik­ének pénzük volt ehhez a „költséges mulatsághoz“. Nagyon kevés kivé­teltől eltekintve, ezek is csak­ azért tanultak, hogy előnyösebben men­y­hessenek férjhez. Ma nyitott kapuk várják a tanulni akaró dolgozó nő­­­­ket. Elmondhatjuk, hogy nem luxus már a tudás megszerzése. Asszo­nyaink egyre jobban felismerik,­­hogy tanulással megjavítják és­­ könnyebbé teszik munkájukat.­­ Ezért jelentkeznek tömegesen a kü­­­­lönböző tanfolyamokra, sokan kö­­­zülük egyetemekre. ) — Régen a férfi munkabérnek ► felét vagy kétharmadát kapta a ► nő. Ma minden területen egyenlő ► a bére a férfiével, sőt a termelés­­­­ben elért eredménye szerint emel­­­kedik. A „munka hősnői“ pedig ► nagy eredményeiket jól megszerve­► tett munkával, az idő gazdaságos ► kihasználásával érik el.

Next