Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-12-25 / 300. szám

A szovjet gép és traktor állomások a termelés minden ágában segítik a kolhozokat . A petrovszki gép- és traktorállomást a sztavropolji terület határain túl is jól ismerik kitűnő munkaszervezési módszereiről és kezdeményezéseiről. Ez év nyarán és őszén a gépállomás új módszer szerint fejlesztette a hozzá tartozó kolhozok termelését és átszervezte a traktorbrigádok munkáját. A múlt év novemberében a traktorállomáshoz tartozó 12 kolhoz vezetői közös gyűlést tartottak, amelyen beszámoltak az 1948-as év eredményeiről, öt kolhoz ka Vtorája pjailjeska, Kirov, Frunze, Pravda és a Molotov kolhoz — mindegyikének jövedelme felülmúlta ráz egymillió rubelt, sőt volt olyan is, amelynek jövedelme meghaladja a kétmilliót. De a remek eredmények ellenére mutatkoztak hibák is. Például a legjobban jövedelmező kolhozban a gyümölcsösök és szőlők egymilliónál több jövedelmet hoztak, ugyanakkor ez állattenyésztés csak éppen, hogy rentábilis volt, ami azt mutatja, hogy ebben a kolhozban nem fektettek kellő súlyt az állattenyésztésre. Legelőjavítás géppel Éppen ezért a petrovszki gép- és traktorállomás vezetősége elhatározta, hogy a jövőben a hozzá tartozó kolhozokban a gazdálkodás valamennyi ágának fejlesztését elősegíti. A vezetők először is alaposan tanulmányozták a kolhozok gazdaságát és arra a következtetésre jutottak, hogy elsősorban az állatséínyésgést, a gyümölcskertészetet, szőlészetet és a zöldségtermelést kell fejleszteni. A gép- és traktorállomás nagy támogatása hamarosan megmutatkozott. Már a múlt évben 62 hektáron ültettek gyümölcsösöket és 5 szőlőket és ebben az évben a gyü-mölcsösök területe megháromszorozódott. De ezek a munkák még csak a kezdetet jelentik. 1951-re előirányozták, hogy a kolhozok gyümölcsöseit és szőlőit többezer hektárra növelik. A legfontosabb munka azonban az állatállomány fejlesztése, a gépállomás ebben is a lehető legnagyobb segítséget nyújtja. A gépállomás gépeivel megjavították a réteken és legelőket és az idén már nemcsak az állat- állománynak volt jobb legelője, hanem a téli fokozott takarmány- szükségletet is teljes mértékben biztosították. Megkezdték a füves vetésforgók bevezetését és már azt idén 1066 hektárt vetettek be egy, nyári és 1600 hektárt évelő takar- Hiányokkal. Gépesített erdőültetés Nagy segítséget nyújt a 12 kol-t háznak a petrovszkij gép- és traktorállomás a szántóföldvédő erdősávok telepítésében és mesterséges tavak létesítésében is. Az utóbbi három év alatt aj kolhozok a gépállomás segítségével 322 hektáron ültettek erdőt. Ez évben az erdősávok területe újabb 200 hektárral bővült. A hatalmas erdősítési terv szerint a kolhozoknak még 1300 hektáron kell erdősávokat létesíteniük. A terv szerint a 12 kolhoz ezt az előirányzatot 1953-ra teljesíti, vagyis a megállapított határidőnél 12 évvel hamarabb. A kolhozparasztok most elhatározták, hogy saját kolhozműhelyükben három erdőültető gépet készítenek. Ugyanis hallották, hogy a „Gigant“ szovhoz dolgozói szintén maguk gyártottak ilyen gépet. Rádióösszeköttetés a brigádok között A petrovszkiak ebben az évben segítettek a Kirov-kolhoznak egy 70 hektáros mesterséges tó létesítésében is. Elvállalták az összes földmunkákat. A gépállomás hatalmas traktorparkja lehetővé teszi, hogy a többi kolhoznak is segítsenek a mesterséges tavak ágyának kimélyítésében. A gépállomás jobb munkája érdekében már a múlt évben megkezdték a traktorbrigádok átszervezését és ez év őszén már az új módszer szerint dolgoztak. Megszűnt az az idő, amikor a travorbrigád egyik kolhozból a másikbavándorolt. Ma már minden brigád számára egyegy kolhozt jelöltek ki. Itt a brigádoknak állandó lakásuk van. A petrovszki gép és traktorállomás központjában rádióállomás működik. A brigádok számvevői egyúttal képzett rádiósok is és megállapított időpontokban jelentést tesznek a munkálatok állásáról".Ha valahol baj van a traktorral és sürgős műszak segítségre van szükség, rádió útján azonnal értesíthetik a gépállomás központját. Az eddigi eredmények alapján biztosra vehető, hogy a kolhozokövedelme két-három éven belül a gépállomás segítségével megkétszereződik. A petrovszki gépállomás példája mutatja, hogy a kolhozzal való szoros együttműködés műven nagy mértékben elősegíti a sikeres munkát. Szabad Szó Nemzeti Parasztpárt Központi Lapja . Főszerkesztő: DARVAS JÓZSEF Főmunkatárs: NÁNÁSI LÁSZLÓ A kiadásért felel: ERDEI SÁNDOR felelős szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. szám. Telefon: 420—777. Hírlapnyomda ny. Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. A nyomásért felel: Bolgár Imre igazgató. Előfizetés 1.1 évre 45 Ft. postatakarékpénztári csekkszámla: 61.046. Kaithsta öntözési rendszer: mocsarasodnak, szikesednek a földek* Villamsz haladó rendszere: emekedő termésátlag,győzött aszály Az amerikai öntözési szakemberek mereven ragaszkodnak ahhoz a tudományellenes „elmélethez“, hogy az öntözött földek menthetetlenül elszikesednek Az Egyesült Államokban uralkodó földművelési rendszerben — az egyfajta növényt termelő földművelésben — csak a legkezdetlegesebb öntözési módszereket alkalmazhatják. Így az elszikesedés ellen a harcot csupán a primitív, árasztásos és kimosásos eljárással vezetik. Ezért maradt számukra megoldhatatlan probléma a földek elmocsarasodása és újbóli elszíkesedése. Tervszerűtlen vízhasználat, elégtelen önözés A Szovjetunióban megoldották ezt a kérdést: Viljamsz tanítása nyomán a füves vetésforgó alkalmazásával biztosítják a talaj termőképességének állandó növekedését. Az amerikai egyfajta növénytermelési rendszer a leghálátlanabbul kirabolja a földet és öntözési módszerekkel hiába árasztják el olykor, a talaj a vizek lefolyása után tovább szikesedik. Döntő szerepet játszik az a körülmény is, hogy Amerikában a földművelési politikát a nagy vízmonopóliumok irányítják. Spekulációs érdekből a vizet tehető legnagyobb területre osztják el és az összes víztartalékok pazarló és tervszerűtlen felhasználása folytán az öntözött földeknek több mint fele, 11,7 millió acre, „kiegészítő“ öntözésre szorul, vagyis vízellátását nem biztosítják. Mi az álláspont az Egyesült Államokban a talaj termőképességhelyreállításának tudományos módszereivel. Az amerikai földművelési minisztérium jelentése nem titkolja: „a vetésforgók bevezetése fizikailag lehetetlen, mert a magas fokban specializált árutermelő rendszerről a sokágú mezőgazdaságra áttérni olyan nagyjelentőségű változásokat jelent, hogy ez a folyamat csak igen lassan haladhatna. Villamst talajtana a megoldás Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok öntözéses nyugati vidékein az önző hálózatot nem bővítették, visszaesett a lecsapoló építkezés is. A jelenleg működő öntözési rendszerekben a parlagon heverő földek az összes vízzel és csatornákkal ellátott földeknek mintegy 50 százalékát teszik ki. Az elmocsarasodott és elszikesedett területek i is állandó növekvő arányban esnek ki a mezőgazdasági termelésből. A lecsapolási építkezés válsága egyike , s Amerikában a legnagyobb gazdasági csapásnak. Egyes államokban ugyan tovább építkeznek ilyen té Iren, de az ezt, érintő területeknél kétszer nagyobob az a terület,,amely: Kaliforniai, Colorado,, Arizóni , Ino, Oregon és egyébállamokban ,a felső talajréteg elpusztulása következtében használhatatlanná vált,. A szovjet talajtan megtalálta aizikesedés elleni harc kérdésének egyetlen gyökeres megoldását a Viljamsz-féle talajerőgazdálkodási rendszerben, a földművelés füvesfás rendszerében. Az Egyesült Államok öntözéses földjein bekövetkezett válság csak megerősíti a szovjet tudomány és a szocialista földművelés eredményeit és igazolja a kiváló szovjet tudós, Viljamsz ) megállapításait az amerikai agrártudományról. KÉT KARÁCSONY- UH világ LONDON BUDAPEST A két angol élelmiszerjegy csendesen lapult a fiók legmélyén. Október táján rejtette el őket a gondos, angol háziaszszony. Miért? nem kérdőválaszt, sűrűn Sokáig kaptak sükre pedig „hegyezték szamárfülüket“. Tegnapelőtt ismét hallgatóztak. A gondos háziasszony éppen eldicsekedett szomszédjának, hogy karácsonykor két, valódi élelmiszerjeggyel lepi meg családját. S a fiók mélyéről két, halk sóhaj hallatszott... Másnap korán csengett az ébresztőóra. Az élelmiszerjegyek még szemüket dörzsölték álmosan, mikor csikorogva kinyílt a sublót fiókja. S néhány pillanat múlva mindketten kíváncsian kandikáltak ki a szatyor résein. London sűrű, tejfehér köd mögé rejtőzött. Mintha szégyelne valamit. A gondos, angol háziasszony tanácstalanul megállt az élelmiszerüzlet üres kirakata előtt. Csendes és üres volt az üzlet is. Az alkalmazottak fázósan topogtak a kályha körül, a polcokon néhány poros konzervdoboz szomorkodott. A szatyorban lapuló élelmiszerjegyek látták, hogy csúf fintor jelenik meg a gondos háziasszony arcán és hallották, hogy egy Marshall nevű emberről mormol valami csúnyát a fogai között. A vásárcsarnok felé vették útjukat. A bejáratnál találkoztak a szomszéddal, aki letörten, bánatosan és üres szatyorral bandukolt hazafelé. Az élelmiszerjegyek ismét hallgatóztak. A szomszéd egy újságot mutatott, amelynek vastagbetűs címét messziről is el tudták olvasni: „1942 háborús karácsonya a bőség ünnepe volt az 1949. évihez képest.“ A két háziasszony és a két élelmiszerjegy a fejét csóválta. A háziasszonyok az elmúlt karácsonyokra gondoltak, amikor húsz ország kikötőjében kürtöttek türelmetlenül és indulásra készen az angol gőzösök. Skandináviából hozták a fenyőt, Magyarországról a pulykát, Spanyolországból a bort, Amerikából a lisztet, Kelet-Indiából a cukrot, Dániából a vajat és a tejszínt, Jávából a vaníliát, Dél-Amerikából a húst, Közép-Amerikából a dohányt ... A gondos angol háziasszony két, féltve őrzött élelmiszerjegyével most ott áll a városháza élelmezési ügyosztályán. A közellátási tanácsos szótlanul és komor arccal nyújtja feléje a hivatalos jelentéseket: „A svédeknek, nem kell az angol font — nem lesz fenyő.“ „A keletindiai kikötőkben sztrájkolnak a munkások — nem lesz cukor.“ „Dániában kevés a takarmány, nincs vaj.“ „Jávában partizánok harcolnak, Amerika a lisztért dollár kér.“ „Londonban a kereskedők feketéznek.“ S a két élelmiszerjegy az élelmezési ügyosztály szemétkosarába hull.,, A két magyar élelmiszerjegy gyűrötten, tépeten, hevert a szemétkosárban. Nyárutója volt, a napsugár még vígan kacagott be a városháza ablakain. Hatalmas, pöfögő teherautók hordták a tarka élelmiszerjegyeket a zúzdába. Köttőjüket akkor ittfelejtették az élelmezési ügyosztályon. Jól tudják, milyen sors vár rájuk, hatalmas „szamárfülükkel“ mégis sűrűn hallgatóznak. Most értekezlet van. A hófehér fűtőtest meleget sugároz és a KÖZÉRT igazgatója a hosszú és hatalmas számoktól roskadozó iratcsomó mögött óvatosan kigombolja a gallérját. Budapest karácsonyi élelmiszerellátása szerepel naprenden. A KÖZÉRT igazgatóé a szó. Röpködnek a számok: „100.000 kiló vaj, 25.000 kiló mák, másfél vágón dióbél, 300.000 kiló finomliszt, jegy nélkül (a szemétkosár mélyéről halk és bánatos sóhajtás hallatszik), 100.000 kiló borjúhús, 400.000 kiló sertéshús, többmillió tojás, 100.660 kiló hal, naponta 16 vágón alma, 16 vágón bor, 3 vágón pálinkaféle, 4000 vasnyúl, 50 vágón cukor, többmillió kiló burgonya várja az üzletekben karácsonykor a vásárlókat... Valaki kinyitja az ablakot. A hűvös, decemberi szél betéved a szobába és a friss, jóízű levegőből a két gyűrött élelmiszerjegy is mélyet szippant. A szemétkosár felborul. S a két apró papírdarab útra kel a szelek szárnyán. Kiröppennek a Madáchtérre, de a szél sodorja őket tovább, a Rákóczi út felé. Alig pihegnek már és idujjongünk az öröm,től, amikor a jókedvű szellő megpihenteti őket egy élelmiszerüzlet, kirakatának párkányán. Álmélkodva néznek körül. Jártak már erre, de semmi és senki sem tűnik ismerősnek. A kirakatból bizalmatlanul pillantanak rájuk a hófehér cipók. Csak a piros almák mosolyognak és a járdán tornyosuló fenyőgallyak illatoznak. Nem ismernek az ártáblákra sem. Elgondolkoznak. Ennyire megváltozott volna minden. A szél segítségét hívják és repülnek tovább ismerőst keresni. De hiába. Nem figyel rájuk senki. Sem az üzletekben tolongó emberek, sem a kirakatban és porokon tolongó áruk. Néhány percet egy újságárus bódéján pihennek. Elolvassák a vastagbetűs címet: „A hároméves terv hatalmas sikerét ünnepik a magyar dolgozók az idei karácsonyon, a bőség ünnepén.“ Aztán felkapja őket ismét a szél. A Nagymezőutca sarkán éppen egy piros „szörnyeteg“ kanyarodik be. A két élelmiszerjegy felsikolt, de már késő. A szél sem tud segíteni. Mindketten a troneybusz kerekei alatt lelik halálukat. É. J. Gyermekképkiálítás Prágában Prága egyik múzeumában érdekes képkiállítás nyílt meg. „A prágai gyermekek“ címet viseli, Ide a kiállítás inkább felnőttek számára nyújt tanulságos anyagot. Ismert és ismeretlen régi mesterek művei gyermekeket ábrázolnak, akik komolyságukkal és öltözetükkel felnőtt polgárok kicsinyített másaként hatnak. Az igazi gyermeki bájt azutánaz a fénykép mutatja, amely egy domb tetejéről zászlóval hevesenintegető szokol diáklánykát ábrá szol, akit tudta nélkül fényképeztek le. A többi képek is ragyogó jókedvű gyermekarcocskák megrögzítésével bizonyítják, hogy a gyermekeket vidám színekkel, optimisztikusan kell ábrázolni. Me'ny- I nyíre másképpen hatnak az ilyen I képek, mint a borongós színűek, merev beállításúak. Ez a kis kiállítás mutatja, hogy mennyi mindent változtatott meg, a gyermek életében a helyesen felfogott jelszó: „Gyermekeiben éll a nemzet“.