Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-28 / 122. szám
Napjaink 1993. május 28. Hát soha nem lesz vége? Tovább dúl a táblaháború Április tizennyolcadikén ünnepelt Ipolyvarbó. A kis Ipoly menti településen a templom építője halálának évfordulójára emlékeztek a falucska lakói. Az ünnepségre magyarországi vendégeket is meghívtak a szervezők. Ipolyvarbó „zsákfalu“. Aszfaltúton csupán egy felől, Nagykér irányából közelíthető meg. A rendezők a (magyar) templomépíttető emléke előtt adózva, no és a magyar(országi) vendégek, valamint természetesen a helyi magyar őslakosság tiszteletére a falucska kér felőli végén magyar nyelvű üdvözlő táblákat helyeztek el az országu két oldalára. „ÜDVÖZÖLJÜK IPOLYVARBÓN" hirdette az egyik szövege, s „VISZONTLÁTÁSRA IPOLYVARBÓN" állt ugyancsak jól olvashatóan a másikon. A táblák kék színűek voltak, melyekre a szöveg fehér színű festékkel lett felfestve. A táblákat egy ipolyvarbói vállalkozó, Fajcsik János festette. Mindkét tábla vasárnap délelőtt, szinte közvetlenül az ünnepség kezdete előtt került a helyére. Másnap, azaz hétfőn délelőtt rendőrök jelentek meg Pálfi Józsefnél, Ipolyvarbó polgármesterénél. Gyorsan kiderült, hogy a „jogtalanul és szabálytalanul elhelyezett reklámtáblák ügyében“ érkeztek. Mi tagadás, hamar megérkezett a megfelelő helyre a „füles“, a besúgó nem késlekedett. Feltételezem, szeretné tudni a falu, mint ahogy jómagam is rendkívül kíváncsi lennék rá, ki is az illető. Félek azonban, hogy soha vagy legalábbis egy újabb „bársonyos" forradalomig nem derül ki a neve. Kár. Meggyőződésem, hogy nem bántaná senki, attól okosabb népek lakják a települést, de feltételezem, hogy széles ívben elkerülnék, s kiközösítenék maguk közül, akár a veszett kutyát. Igaz, az ilyen emberek nem is érdemelnek tiszteletet, sem megbecsülést. No, de menjünk tovább. A rendőrök a polgármesterrel terepszemlére indultak. A kis csapat tényeket állapított meg. A jobb oldali „reklámtábla“ az utat szegélyező (vízelvezető) árok túloldalán volt, a baloldali viszont a közterülettől jóval távolabb, a helyi „szövetkezet földjén“ állt. Fajcsik János édesapja végignézte az esetet. Később a fiának elújságolta, hogy a bal oldali tábla ellen senki sem emelt kifogást, csak az út jobb felén felállított tábla helyét kifogásolták. A szemléről természetesen - példás gyorsasággal - jegyzőkönyv is készült. Szerencsére, teszem mindjárt hozzá. Egy példányt kapott belőle Pálfi József is. Már az iromány „hangzatos“ (fel) címe is egyfajta hozzáállást tükröz, emellett zavaros és ránk nézve sértő is. „Jegyzőkönyv“ - olvasható a papír tetején - „a közúti jelzéssel megegyező idegen nyelvű (magyar nyelvű) községjelzés megtárgyalásáról, amely Ipolyvarbó községben található." Hát kérem, a szöveggel kapcsolatban két észrevételem is lenne. Először is: a riporthoz mellékelt, helyszínen készült fényképek alapján napnál világosabb, s bárki, még a laikus is azonnal, „első ránézésre" megállapíthatja, hogy a táblák egyáltalán nem azonosak, sőt még csak nem is hasonlítanak egymásra. Azaz mégis, hiszen a reklámtáblák és a helységnévjelző táblák egyaránt fémből, vagyis pléhből és üreges fémcsövekből készültek. (De még ez sem teljesen igaz, mert a „reklámtáblák" - fekete színűre festett - tartó és keretváza hengeres, csőszerű, a „hivatalos“ - fehérre mázolt - tábla váza viszont szögletes.) Hol a Maik? Aztán pedig: nekem, nekünk, a varbói őslakosoknak a tábla szövege korántsem idegen. Mert ugye, minden csak nézőpont kérdése. Én, mivel magyar vagyok, azt mondom, a jegyzőkönyv készült idegen nyelven. Nekünk a magyar nyelv nem idegen nyelv, nekünk a magyar nyelv az anyanyelvünk, s bármilyen furán hangzik is egyesek számára - a szlovák az idegen nyelv. Mi kérem tisztelettel nem azért beszélünk magyarul, mert (még) nem tudunk, nem tanultunk meg szlovákul, hanem mert magyarok vagyunk. Hát olyan nehéz ezt megérteni? Pedig nem kell hozzá egyetemi végzettség. Sem rendőrakadémia. Elég a józan paraszti ész is. S nyelvében él a nemzet, aki elhagyja, megtagadja a világ legdrágább kincsét, az anyanyelvét, az egyéb gazságokra is képes. Az ember jártában-keltében, szerte az országban rengeteg reklámtáblát lát. Némely helyeken szinte egymásba érnek az út mentén. S nem szúrnak szemet senkinek. Erről jut eszembe: akkor is el kellett volna távolítani a táblákat a helyükről, ha mondjuk angol nyelven üdvözölnék az idegent? A jegyzőkönyv szövegében a sok törvény-félremagyarázás mellett akad több csúsztatás is. Azt különösképpen fájlalom, hogy a második pont, a sok paragrafus idézése mellett a szégyenletes nyelvtörvényre is hivatkozik. Arra a nyelvtörvényre, amely az ország (egyik) szégyenfoltja, amely diszkriminál bennünket, magyarokat. Ilyen nyelvtörvényre Európában Szlovákián kívül talán már csak a „testvéri“ Romániában mer(né)nek hivatkozni. Az embereket, az állampolgárokat nemzeti hovatartozásuk miatt megkülönböztető és osztályozó törvények igenis rosszak. S igenis (sürgősen) változtatásra szorulnak. Mi itt élünk, ez a szülőföldünk, ennek az országnak vagyunk a teljes jogú (állam)polgárai, s ugyanolyan jogok illetnek minket is, mint a más nemzetiségű, esetleg a „többségi nemzethez“ tartozó embereket. Vagy tévedek? A megalázó nyelvtörvényre hivatkozunk, közben pedig a demokráciát hirdető és éltető Európa-ház ajtaján kopogtatunk? Adóznunk szabad, magyar iskola azonban már nem dukál, magyar beszédre - ott és akkor, ahol és amikor szeretnénk - már ne legyen jogunk, csak odahaza, egymás között szólhassunk az anyanyelvünkön, csemetéinket csupán idegen nyelven anyakönyveztethessük, gyermekeinket - „saját jól felfogott érdekünkben“ - idegen nyelvű iskolá(k)ba járassuk ... ? Ha igaz(ság)talanok a törvények, újakat kell szerkeszteni helyettük. Elvégre a törvények nem az (éppen) uralmon lévő hatalmat, hanem az átlagpolgárt kell védelmeznie. A jegyzőkönyv az „öncélúan elhelyezett reklámtáblák“ eltávolítására szólította fel a polgármestert. Pálfi József nem értett egyet a határozattal. Foglalkozott a „varbói üggyel" a nagykürtösi körzeti hivatal is. Ján Backo elöljáró április huszadikán levelet küldött az ipolyvarbói községi hivatal címére. A levélben elismétli a rendőrök által felvett tényállást, az előző nap észlelt „hiányosságokat“, és nyomatékosan felszólítja a polgármestert, hogy biztosítsa be április huszonkettedikén reggel nyolc óráig a táblák eltávolítását. Még tizenkilencedikén Fajcsik János a jobb oldali „árokpart melletti“ táblát minden felszólítás nélkül kivette, s az udvarába vitte. - A másikat azért hagytam a helyén - magyarázta a minap -, mert azt a szemlét tartó rendőrök sem kifogásolták. Éjszaka aztán úgy döntöttem, másnap azt is kiemelem a földből és a portánkra cipelem. Közbeszólt azonban a „történelem.“ Huszadikán dél felé egy zárt, szekrényes kék színű furgon állt meg a még „lábon álló“ bal oldali tábla mellett. János gazda a kertben foglalatoskodott. A járműből kiszállók se szó, se beszéd hozzáláttak a tábla kiemeléséhez. Fajcsik János nem hagyta annyiban a dolgot, félbehagyta munkáját és a férfiakhoz sietett. - Mit csinálnak kérem? - szögezte nekik a kérdést. - Felsőbb utasításra el kell távolítani - bökött egyikük a táblára. Aztán egy szusszanásnyi idő után még hozzátette: - Na, kiemeli vagy elvigyük? Fajcsík János kivette a táblát a helyéről, az udvarába vitte, a csűr oldalának támasztotta. A varbói községirányító testület tagjai április huszonhetediki dátummal Ján Backónak küldött levelükben a törvény betűivel alátámasztva, tételesen is bebizonyították, hogy a rendőrök és a körzeti hivatal állítása enyhén szólva nem fedi az igazságot, nem felel meg a valóságnak. Az eltávolított információs táblák, állításukban, a község tulajdonát képezték, községi területen, illetve a mezőgazdasági szövetkezet használatában lévő földterületen voltak felállítva, s nem akadályozták sem a közlekedést, sem pedig a közúti forgalmat. Az útfelügyelőség munkatársai önhatalmúan léptek a szóban forgó területre, s konkrét kárt is okoztak a föld letaposásával a gazdaságnak. Amennyire az információs táblák nem azonosak a D 43-as közúti jelzéssel, a község nem köteles a területén felállított reklámtáblákra külön hatósági engedélyt kérni. A világos érveket, törvénycikkelyeket felsorakoztató levél végén megjegyezték a szerzők, amit főleg az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (parlamenti) képviselői is sűrűn hangoztattak s hangoztatnak ma is, hogy egyetlen érvényben lévő jogszabályunk sem tiltja kerek-perec a magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezését sem A jegyzéket Pálfi József polgármester látta el kézjegyével. A polgármester (és hivatala) címére május hatodikai dátummal válasz érkezett Nagykürtösről. A levélben Ján Backo lényegében azt írja, hogy a testület állításai nem felelnek meg a valóságnak, és egyébként is ne keltsenek „nem adekvát“ határozatukkal hangulatot, ne zavarják a békés együttélést. Hát hogy is van ez kérem? Ha ki merjük nyitni a szánkat s védeni merészeljük az igazunkat, a minket megillető jogokat, az - végső érvként - hangulatkeltés? Hát ki kelt nálunk hangulatot? Ilyen megjegyzéseket az elmúlt negyven-egynéhány esztendeig tartó kommunista önkényuralom idején sokszor hallottunk... Most akkor hogy is állunk tulajdonképpen? Tessék jól viselkednünk? Mert különben baj lesz? Igen? Esetleg kitelepítenek megint, elűznek ismét a szülőföldünkről bennünket? ZOLCZER LÁSZLÓ Fajcsik János pontosan tudja, hol állt a tábla A „bűnösök" (A szerző felvételei) Ipolyvarbó hát nem létezik? KomBit OFFICE Kombit Office s. r. o. Svätoondrejská 16 945 01 Komárno tel./fax: 0819/603 03 mobil tel.: 0901 701315, 16 í Szeretettel meghívja Önt, kiállításra június 1. és 4. között a PRO K” pavilonjába ahol bemutatjuk az irodatechnikai újdonságait / SZUM - 627 i m * ■ ■ * m v M «