Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-28 / 122. szám

Napjaink 1993. május 28. Hát soha nem lesz vége? Tovább dúl a táblaháború Április tizennyolcadikén ünnepelt Ipolyvarbó. A kis Ipoly menti települé­sen a templom építője halálának év­fordulójára emlékeztek a falucska la­kói. Az ünnepségre magyarországi vendégeket is meghívtak a szervezők. Ipolyvarbó „zsákfalu“. Aszfaltúton csupán egy felől, Nagykér irányából közelíthető meg. A rendezők a (ma­gyar) templomépíttető emléke előtt adózva, no és a magyar(országi) ven­dégek, valamint természetesen a helyi magyar őslakosság tiszteletére a fa­lucska kér felőli végén magyar nyelvű üdvözlő táblákat helyeztek el az­­ or­szágu­ két oldalára. „ÜDVÖZÖLJÜK IPOLYVARBÓN" hirdette az egyik szövege, s „VI­SZONTLÁTÁSRA IPOLYVARBÓN" állt ugyancsak jól olvashatóan a mási­kon. A táblák kék színűek voltak, me­lyekre a szöveg fehér színű festékkel lett felfestve. A táblákat egy ipolyvar­­bói vállalkozó, Fajcsik János festette. Mindkét tábla vasárnap délelőtt, szinte közvetlenül az ünnepség kezdete előtt került a helyére. Másnap, azaz hétfőn délelőtt rend­őrök jelentek meg Pálfi Józsefnél, Ipolyvarbó polgármesterénél. Gyorsan kiderült, hogy a „jogtalanul és sza­bálytalanul­ elhelyezett reklámtáblák ügyében“ érkeztek. Mi tagadás, hamar megérkezett a megfelelő helyre a „füles“, a besúgó nem késlekedett. Feltételezem, sze­retné tudni a falu, mint ahogy jóma­gam is rendkívül kíváncsi lennék rá, ki is az illető. Félek azonban, hogy soha vagy legalábbis egy újabb „bárso­nyos" forradalomig nem derül ki a neve. Kár. Meggyőződésem, hogy nem bántaná senki, attól okosabb népek lakják a települést, de feltételezem, hogy széles ívben elkerülnék, s kikö­zösítenék maguk közül, akár a veszett kutyát. Igaz, az ilyen emberek nem is érdemelnek tiszteletet, sem megbe­csülést. No, de menjünk tovább. A rendőrök a polgármesterrel terepszemlére in­dultak. A kis csapat tényeket állapított meg. A jobb oldali „reklámtábla“ az utat szegélyező (vízelvezető) árok túlolda­lán volt, a baloldali viszont a közterü­lettől jóval távolabb, a helyi „szövetke­zet földjén“ állt. Fajcsik János édes­apja végignézte az esetet. Később a fiának elújságolta, hogy a bal oldali tábla ellen senki sem emelt kifogást, csak az út jobb felén felállított tábla helyét kifogásolták. A szemléről természetesen - pél­dás gyorsasággal - jegyzőkönyv is készült. Szerencsére, teszem mindjárt hozzá. Egy példányt kapott belőle Pál­fi József is. Már az iromány „hangzatos“ (fel) címe is egyfajta hozzáállást tükröz, emellett zavaros és ránk nézve sértő is. „Jegyzőkönyv“ - olvasható a papír tetején - „a közúti jelzéssel megegye­ző idegen nyelvű (magyar nyelvű) községjelzés megtárgyalásáról, amely Ipolyvarbó községben található." Hát kérem, a szöveggel kapcsolat­ban két észrevételem is lenne. Először is: a riporthoz mellékelt, helyszínen készült fényképek alapján napnál vilá­gosabb, s bárki, még a laikus is azon­nal, „első ránézésre" megállapíthatja, hogy a táblák egyáltalán nem azono­sak, sőt még csak nem is hasonlítanak egymásra. Azaz mégis, hiszen a rek­lámtáblák és a helységnévjelző táblák egyaránt fémből, vagyis pléhből és üreges fémcsövekből készültek. (De még ez sem teljesen igaz, mert a „reklámtáblák" - fekete színűre fes­tett - tartó és keretváza hengeres, csőszerű, a „hivatalos“ - fehérre má­zolt - tábla váza viszont szögletes.) Hol a Maik? Aztán pedig: nekem, nekünk, a var­­bói őslakosoknak a tábla szövege ko­rántsem idegen. Mert ugye, minden csak nézőpont kérdése. Én, mivel ma­gyar vagyok, azt mondom, a jegyző­könyv készült idegen nyelven. Nekünk a magyar nyelv nem idegen nyelv, nekünk a magyar nyelv az anyanyel­vünk, s­­ bármilyen furán hangzik is egyesek számára - a szlovák az ide­gen nyelv. Mi kérem tisztelettel nem azért be­szélünk magyarul, mert (még) nem tudunk, nem tanultunk meg szlovákul, hanem mert magyarok vagyunk. Hát olyan nehéz ezt megérteni? Pedig nem kell hozzá egyetemi végzettség. Sem rendőrakadémia. Elég a józan paraszti ész is. S nyelvében él a nemzet, aki el­hagyja, megtagadja a világ legdrá­gább kincsét, az anyanyelvét, az egyéb gazságokra is képes. Az ember jártában-keltében, szerte az országban rengeteg reklámtáblát lát. Némely helyeken szinte egymásba érnek az út mentén. S nem szúrnak szemet senkinek. Erről jut eszembe: akkor is el kellett volna távolítani a táb­lákat a helyükről, ha mondjuk angol nyelven üdvözölnék az idegent? A jegyzőkönyv szövegében a sok törvény-félremagyarázás mellett akad több csúsztatás is. Azt különösképpen fájlalom, hogy a második pont, a sok paragrafus idézése mellett a szégyen­letes nyelvtörvényre is hivatkozik. Arra a nyelvtörvényre, amely az ország (egyik) szégyenfoltja, amely diszkriminál bennünket, magyarokat. Ilyen nyelvtörvényre Európában Szlo­vákián kívül talán már csak a „testvé­ri“ Romániában mer(né)nek hivat­kozni. Az embereket, az állampolgárokat nemzeti hovatartozásuk miatt megkü­lönböztető és osztályozó törvények igenis rosszak. S igenis (sürgősen) változtatásra szorulnak. Mi itt élünk, ez a szülőföldünk, ennek az ország­nak vagyunk a teljes jogú (állam)pol­­gárai, s ugyanolyan jogok illetnek min­ket is, mint a más nemzetiségű, eset­leg a „többségi nemzethez“ tartozó embereket. Vagy tévedek? A megalá­zó nyelvtörvényre hivatkozunk, köz­ben pedig a demokráciát hirdető és éltető Európa-ház ajtaján kopogta­tunk? Adóznunk szabad, magyar iskola azonban már nem dukál, magyar be­szédre - ott és akkor, ahol és amikor szeretnénk - már ne legyen jogunk, csak odahaza, egymás között szól­hassunk az anyanyelvünkön, cseme­téinket csupán idegen nyelven anya­­könyveztethessük, gyermekeinket - „saját jól felfogott érdekünkben“ - idegen nyelvű iskolá(k)ba já­rassuk ... ? Ha igaz(ság)talanok a törvények, újakat kell szerkeszteni helyettük. El­végre a törvények nem az (éppen) uralmon lévő hatalmat, hanem az át­lagpolgárt kell védelmeznie. A jegyzőkönyv az „öncélúan elhe­lyezett reklámtáblák“ eltávolítására szólította fel a polgármestert. Pálfi Jó­zsef nem értett egyet a határozattal. Foglalkozott a „varbói üggyel" a nagykürtösi körzeti hivatal is. Ján Backo elöljáró április huszadikán leve­let küldött az ipolyvarbói községi hiva­tal címére. A levélben elismétli a rend­őrök által felvett tényállást, az előző nap észlelt „hiányosságokat“, és nyo­matékosan felszólítja a polgármestert, hogy biztosítsa be április huszonkette­dikén reggel nyolc óráig a táblák eltá­volítását. Még tizenkilencedikén Fajcsik Já­nos a jobb oldali „árokpart melletti“ táblát minden felszólítás nélkül kivette, s az udvarába vitte. - A másikat azért hagytam a helyén - magyarázta a minap -, mert azt a szemlét tartó rendőrök sem kifogá­solták. Éjszaka aztán úgy döntöttem, másnap azt is kiemelem a földből és a portánkra cipelem. Közbeszólt azonban a „történe­lem.“ Huszadikán dél felé egy zárt, szekrényes kék színű furgon állt meg a még „lábon álló“ bal oldali tábla mellett. János gazda a kertben fogla­latoskodott. A járműből kiszállók se szó, se beszéd hozzáláttak a tábla kiemeléséhez. Fajcsik János nem hagyta annyiban a dolgot, félbehagyta munkáját és a férfiakhoz sietett. - Mit csinálnak kérem? - szögezte nekik a kérdést. - Felsőbb utasításra el kell távolíta­ni - bökött egyikük a táblára. Aztán egy szusszanásnyi idő után még hoz­zátette: - Na, kiemeli vagy elvigyük? Fajcsík János kivette a táblát a he­lyéről, az udvarába vitte, a csűr oldalá­nak támasztotta. A varbói községirányító testület tagjai április huszonhetediki dátummal Ján Backónak küldött levelükben a törvény betűivel alátámasztva, téte­lesen is bebizonyították, hogy a rend­őrök és a körzeti hivatal állítása eny­hén szólva nem fedi az igazságot, nem felel meg a valóságnak. Az eltávolított információs táblák, áll­ításukban, a község tulajdonát képezték, községi területen, illetve a mezőgazdasági szövetkezet hasz­nálatában lévő földterületen voltak fel­állítva, s nem akadályozták sem a közlekedést, sem pedig a közúti forgalmat. Az útfelügyelőség munka­társai önhatalmúan léptek a szóban forgó területre, s konkrét kárt is okoz­tak a föld letaposásával a gazda­ságnak. Amennyire az információs táblák nem azonosak a D 43-as közúti jel­zéssel, a község nem köteles a terüle­tén felállított reklámtáblákra külön ha­tósági engedélyt kérni. A világos érveket, törvénycikkelye­ket felsorakoztató levél végén megje­gyezték a szerzők,­­ amit főleg az Együttélés és a Magyar Keresztény­­demokrata Mozgalom (parlamenti) képviselői is sűrűn hangoztattak s hangoztatnak ma is­­, hogy egyetlen érvényben lévő jogszabályunk sem tiltja kerek-perec a magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezését sem A jegyzéket Pálfi József polgár­­mester látta el kézjegyével. A polgármester (és hivatala) címére május hatodikai dátummal válasz ér­kezett Nagykürtösről. A levélben Ján Backo lényegében azt írja, hogy a tes­tület állításai nem felelnek meg a való­ságnak, és egyébként is ne keltsenek „nem adekvát“ határozatukkal han­gulatot, ne zavarják a békés együtté­lést. Hát hogy is van ez kérem? Ha ki merjük nyitni a szánkat s védeni meré­szeljük az igazunkat, a minket megille­tő jogokat, az - végső érvként - han­gulatkeltés? Hát ki kelt nálunk hangulatot? Ilyen megjegyzéseket az elmúlt negyven-egynéhány esztendeig tartó kommunista önkényuralom idején sokszor hallottunk... Most akkor hogy is állunk tulajdon­képpen? Tessék jól viselkednünk? Mert különben baj lesz? Igen? Esetleg kitelepítenek megint, elűz­nek ismét a szülőföldünkről bennün­ket? ZOLCZER LÁSZLÓ Fajcsik János pontosan tudja, hol állt a tábla A „bűnösök" (A szerző felvételei) Ipolyvarbó hát nem létezik? K­omBit O­FFICE Kombit Office s. r. o. Svätoondrejská 16 945 01 Komárno tel./fax: 0819/603 03 mobil tel.: 0901 701315, 16 í Szeretettel meghívja Önt, kiállításra június 1. és 4. között a PRO K” pavilonjába ahol bemutatjuk­­ az irodatechnika­i újdonságait / SZUM - 627 i m * ■ ■ * m v M «

Next