Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

6 Szabad ÚJSÁG Sztárvilág A színészet és a jó bor Sean Connery Az 1930-ban született, ír származású angol színész, Sean Connery az idősödő kedvencek egyike. Pályafutását varietészínpadokon kezdte, később angol és kanadai tévéprogramokban bukkant fel. Filmszínészként 1955-ben a Nincs visszaút-ban debütált. 1964-ben egy Hitchcock-filmben kapott főszerepet. A sikert és népszerűséget a James Bond sorozat 007-es szu­perügynökeként érte el. A 60-as évek sikersorozatában az ügynök figurája a hidegháború szülötte volt. A hidegvérű szuperhős idegen volt a színész jellemétől és emberi alka­tától. Amikor már civilben, az utcán is Mr. Bondnak szólították az embe­rek, Sean Connery érezte, legfőbb ideje abbahagyni... 1938-ban egy 7 milliós ajánlat azonban újból levet­te a lábáról. Ekkor született a Soha ne mondj nemet című epizód. Meg­ingását azzal magyarázza, hogy munkáscsaládból származott, s a nincstelenséget sokáig volt kénytelen elviselni. Hosszú ideig szerény körülmények között élt, így a sok pénz mindmáig csábítást, kihívást jelent számára. Tudja él­vezni és kamatoztatni, de önzetlen­ségének is többször jelét adta már. Magas gázsijából mindig juttat az éhező gyerekeknek. Alapítványt is létrehozott, amelyből a tanulni vágyó fiatal íreket támogatja. Min­den jövedelméből 10 százalék megy az alapítvány számlájára. Szorgalma ma is lankadatlan. Évente 3-4 filmet forgat. Szereti a munkáját. Azt állítja, hogy a színé­szi munka leginkább a jó borhoz hasonlítható; minél öregebb, an­nál jobb! Az öregedésről - kedvenc témája - azt mondja, hogy ha sok színész­társához hasonlóan minden erejét az önfiatalításnak szentelné (a szí­nészek közül sokan parókát horda­nak, plasztikai műtéteknek vetik alá magukat, fogyasztó- és fiatalítókúrá­kat abszolválnak, fiatal szeretőket tartanak, esetleg sokkal fiatalabb nőket vesznek feleségül stb., miköz­ben észre sem veszik szellemi ha­nyatlásukat­, saját jelenlegi énjét ta­gadná meg. Már régen szögre akasztotta póthaját, újabb filmjeiben nem takargatja kopaszságát, rán­cait. Legutóbbi, A paradicsom vég­napjai című filmjében is koroso­dó, markáns arcát láthatjuk. A filmben egy idealista, tudós termé­szetvédőt alakít. A rák elleni csoda­szert egy őserdei növény kivonatá­ban véli felfedezni. A növény a leg­magasabb őserdei fák tetején él, s megszerzéséért a tudósnak való­ságos Tarzan-jeleneteket kell produ­kálnia. A hatvanon felüli Sean Con­nery minden veszélyes, nyaktörő je­lenetet maga játszott el... Mivel őt is kétszer műtötték gé­gerák miatt, tudatában van egy ha­tásos gyógyszer szükségességé­nek. Állítja, hogy a súlyos betegség és a veszélyes operáció teljesen megváltoztatja az ember életét, élet­­szemléletét. Változatlanul teljes odaadással dolgozik, de a forgatókönyvek ki­választásában egyre igényesebb. Családi élete kiegyensúlyozott. Tizenhét éve él második feleségé­vel, egy francia származású festő­nővel (Micheline). Első házasságá­ból származó fia, Jason 27 éves, és szintén színész. Sean Connery a napfényes Spanyolországban pihen legszí­vesebben. A nyilvánosságtól vis­­­szavonultan feleségével tölti sza­badságát, olvasgat, festeget, és gol­fozik. (Iv) A magánéletben nem hasonlít filmbeli önmagára Mel Gibson A 38 éves, amerikai születésű, Ausztráliában élő Mel Gibson a legszexisebb filmsztárok egyi­ke. Hat gyermek apja, és jó házas­ságban él nem szakmabeli feleségé­vel. (Robyn ápolónő volt, amikor megismerkedtek.) A színész azt ál­lítja, nem tenne semmi olyat, ami felboríthatná családi boldogságu­kat, s ha nem is tartja magát példás férjnek minden tekintetben, a hűsé­get illetően feleségének nem ad okot panaszra. A sztár, akiért a nők milliói rajonganak, csendesen meghúzód­va él. Filmbeli szexjelenteiről azt vallja, hogy egy kicsit mindig zavar­ban van, mert „ez csak érzelmek nélküli szex“. Mel Gibson 1955-ben született Amerikában. Népes családból szár­mazik, tizenegy testvére van. A csa­lád a jobb megélhetés reményében vándorolt ki Ausztráliába. Mel akkor 12 éves volt. Az új környezetben sokáig visszahúzódó, félénk volt. Terveiben sok minden szerepelt, többek között sportoló, újságíró vagy pap szeretett volna lenni. A színészetre nővére beszélte rá. S hogy az ötlet jó volt, a színiiskola sikeres elvégzése és a sorozatban született filmsikerek bizonyítják. Első filmjében (Summer City, 1976) még csak egy vonzó széllo­vast játszott. Későbbi filmjeiben egyre inkább harcias és nyers lett. A Mad Mad (1979) című film után szinte nevéhez ragadt az „őrült“ jelző, sokan egyszerűen Mad Mel­­ként emlegetik. A rendőr- és detek­­tívfigurák skatulyájából 1990-ben kitörést jelentett a Hamlet. Gibson érdekes színészpróbáló feladatnak tartotta a Zefirelli filmjében ráosztott klasszikus főszerepet. Igazi kedvenc és sztár azonban a Halálos fegyver című, háromré­szes filmben lett. Az akciófilm mindhárom része külön-külön is él­vezhető. Az egyes részek 1987-ben, 1989-ben és 1992-ben készültek el. Aki látta az elsőt, biztosan megnézte a következő kettőt is. A Donner­­trilógia brutálisan izgalmas esemé­nyekről szól. A népszerű főszereplőt - Mel Gibson (Martin Riggs) - itt is a sok filmben bevált ellentétpár, a fe­kete bőrű Danny Glover (Roger Mur­­taugh detektív szerepében) egészíti ki. A rendező Richard Donner szerint az ilyen akciófilmekben már szinte lehetetlen fokozni a brutalitást, az erőszakot - de mindaddig sikerük lesz, amíg a nézők be nem telnek velük. (Már itt lenne az ideje.) (Iv) Mozaik 1993. június 15. Csimpánzlázban égett Párizs­ Vincennes nagy ál­latkertje. Ehhez már az is elég lett volna, hogy Bess, a közönség és az ápolók kedvence újszülöttnek adott életet. De ennél sok­kal több és izgalmasabb történt a híres ZOO falai mögött. A bébi a világra jött, de­­ ahogyan ez, sajnos, gyakran előfordul csim­pánzok és egyéb majmok háza táján is - nem lélegzett. Az orvosok persze rohantak a lélegeztető-életmentő ké­szülékkel, de az anya, Bess, gyorsabb volt: mielőtt a segítség odaért volna, ő felkapta csecsemőjét és hosszan, forrón szájon csókolta a kisdedet. Ez pedig annyit jelentett, hogy a majomanya a lehető legszabályo­sabb szájon át való lélegeztetést alkalmazta - egészen addig, amíg a vadonatúj csimpi már maga is léle­gezni kezdett és ezzel elindult az élet rögös útján. Az olvasó bólint: ez valóban szen­záció. Csakhogy nem ez a szenzáció. A szakemberek ugyanis jól tudják, hogy gorilláknál, orangutánoknál és csimpánzoknál, tehát az embersza­bású majmok családjában az effajta életmentés napirenden van - de csak kizárólag akkor, ha az anya szabadon született! Ha cirkuszban vagy állatkertben látta meg a napvilá­got, akkor ez a reflexe egyszerűen nem működik és kölyke akár a szeme előtt pusztulhat el, ha az ember nem segít. Bess eddig az első és az egyetlen szabályt erősítő kivétel. Azt, hogy ő miért szegte meg fogságban szüle­tettekre vonatkozó természetinek lát­szott törvényt, éppúgy nem sejti még a tudomány, mint azt, hogy a szabad­ban születetteknél viszont miért ez a természetes. A csimpánzok egyébként is szinte naponta lepik meg még a velük foglal­kozó kutatókat is. Vitus B. Dröscher, német professzor ismerteti a követke­ző esetet: Televíziós készüléket tettek egy csimpánz ketrecébe, levetítettek neki egy forró krimit, és közben egy kémle­lőnyíláson figyelték, hogyan reagál a majom az embernek készült majom­­ságokra. A kísérlet alanya a jelek szerint fütyült az egészre, alig figyelt oda. De amikor reggel az ápoló bené­zett a nyíláson, nem látta kedvencét, ,,aki‘‘ az ajtó mögött elrejtőzve várta a nyitást, és abban a pillanatban kilőtt a szabadba, alig tudták visszahozni. Abban a krimiben, amire előző este „alig figyelt oda“ a csimpi, pontosan így lépett meg egy rab... (P. R.) Csimpánzcsoda Lekoppintotta a tv-krimit Időzített bomba Eltelt néhány hónap, s közben az idő őszbe fordult. A fiatalember feled­ve a vidám nyári napokat, egy este kabátját fázósan összehúzva tért ha­za. Mégis pillanatokon belül melege lett. Postaládájában bírósági idézés várta, ami a nyári napokat, jobban mondva nyári kalandját juttatta eszé­be. Kényszerűségből. A szépséges lány ugyanis nemcsak túlságosan er­kölcsös, hanem rendkívül következe­tes is volt. Feljelentését komolyan vette. Hősünk megpróbálkozott a lehetet­lennel, de nem sikerült lebeszélnie a lányt. Kénytelen-kelletlen megjelent Több mint 10 millió német panasz­kodik arra, hogy beteg, csak éppen a betegségét nem tudja megnevezni. Az ismeretlen kór fejfájásban, elesett­­ség érzésében, gyengeségben s meg­magyarázhatatlan fáradtságban, fára­dékonyságban mutatkozik meg. So­kan az időjárást okolják mindezért, de okozhatja ezt az állapotot a nem meg­felelő vérnyomás is. A „rossz“ vér­nyomás következtében szinte ész­revétlenül károsodik a szív- és ér­rendszer, de a vesék is. Akinek tehát egészségi panaszai vannak, és nem tudja, valójában mi baja is van, az jól teszi, ha mihama­rabb orvoshoz fordul. Csak nehogy késő legyen... (!) hát a bíróság előtt, s ott is - nagy bocsánatkérések közepette - beis­merte tettét. „Nyilvános helyen elkö­vetett közbotrányokozásért“ kétmillió líra büntetés megfizetésére kötelez­ték. Első fokon. A lánynak azonban ez is kevés volt, hétmilliós követeléssel lépett fel. A magáról csak pillanatokra megfe­ledkezett fiatalembernek végül négymilliót kellett leperkálnia. Valószí­n­­nűleg ezek után kétszer is meggondol­ja majd, hogy érdemes-e valakit csak úgy hátulról - vagy akár elölről - meg­cirógatni. A bíróságon végződött Nyár volt, meleg nyár. Olaszországban, Genovában, egy elbájoló, aranyos eladólány az üzlet előtti standon szolgálta ki vevőit. Néhány paradicsomért alaposan előre kellett hajolnia, s közben egy fiatal­ember - hanyagolva az úri modort - megsimogatta hátulról. A kis­lány, amilyen szép és kívánatos volt, olyan mérhetetlen haragra gerjedt. Azonnal rendőrt és tanúkat hívott, annak ellenére, hogy a fiatalember egy pillanatig sem titkolta tettét. A nyilvánosság előtt többször is bocsánatot kért az eladólánytól, sőt huncut mosollyal aláírta a rendőr által felvett jegyzőkönyvet is, és eltávozott a „tett­helyről“. Plusz három kínai férfi Élt valahol Kínában három nővér. Egy szép napon úgy döntöttek, „elmennek a fiúnak. Úgy látszik, megunták lányságukat, merthogy szilárd elhatározásuk volt, hogy szexoperációnak vetve alá magukat, férfivá válnak. A Henan tartományból származó három nővér a pekingi 301-es számú kórházban kötött ki, s a sikeres „fiúsító“ beavatkozás jóvoltából rövidesen három vadonatúj, von­zó fickó hagyta el a kórházat. A „módosító“ műtétet Wang Ch­iao-chong sebészpro­fesszor végezte. A szexoperációk nemrég még Kínában is tabunak számítottak, ám az utóbbi időben a kínai sebészet egyik diadalaként tartják számon őket. Ám, ha ez így megy tovább, Kína amúgy is gyér női populációja előbb­­utóbb még inkább csökken. Akkor talán végre divat lesz nőnek lenni... (zs) A „herceg“ premierje Siker szaga van Eddy Murphy új filmjének. A címe: Egy tisztességes gentleman. A szerep szerint a herceg - ahogy rajongói nevezik -, egy gá­láns üzletembert játszik, akit látszólag mindenki tisztel. Karrierje végül is poli­tikusként folytatódik - sok izgalommal, szerelmi bonyodalmakkal. Ez utóbbit Victoria Rovett, a csinos fekete gazella szolgáltatja. Egy névtelen hősnő A repülőgépen mosolygó 34 éves vesztes vöröske­nővér nem világsztár, csak egy egy­szerű „hős“, névtelen Szomá­liában teljesít missziós szolgá­latot, s arra tette fel életét, hogy se­gítsen a szenve­dőkön. Ő maga így vall erről: - Nagyon ke­ményen dolgo­zom, látom, de amikor hogy a meggyötört em­berek szenvedé­sén enyhíteni tu­dok, nem érzem az időt ■ [UNK] [UNK]

Next