Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1945-07-15 / 1. szám
/Ötvenedik évfolyam. 1. szám. Világ proletárjai egyesüljetek! Budapest, 1945 július 15. Új feladatok előtt Nagyon hosszúüldözés és kényszerhallgatás után először adódik mód, hogy szabadon közölhessük gondolatainkat és célkitűzéseinket szaklapunk útján a vasasok harcos táborával. Be kell vallanom, hatása alatt állok — amikor e cikket írom — a ránk nézve történelmi eseménynek. Ha le tudnám pergetni filmszerűen ennek az elmúlt 25 esztendőnek, ennek a magyar motívumokkal teletűzdelt, minden ízében reakciós fasiszta bandák által végigbitangolt negyedévszázadnyik szenvedéseit, ha szemléltetővé tudnám tenni azt az állhatatosságot, azt a szíves, minden áldozatot vállaló bátor kiállást, amit a vasasok minden üldözésen át megmaradt csapata a Szövetség átmentése érdekében meghozott, ha érzékeltetni tudnám, mit jelentett a legvadabb üldözés alatt ezrével megtartani rendőrségi bejelentés nélkül az értekezleteket, titkosan kezelt pénzből segélyezni az elhurcoltak és bebörtönözöttek hozzátartozóit, akkor talán azok, akik a nehéz időkben közömbösen tudták nézni viselkedésünket a halálfejes gyilkos légiókkal szemben, megértenének bennünket. Úgy érzem, ezzel a megállapítással tartozom azoknak, akik végigharcolták ezeket a nehéz időket, de főképpen mártírjainknak, akik soha többé vissza nem térnek közénk. Jen.ilk, hug., a felszivadtul, emberek megértsék őket... utána vagyunk!... Mi megnőttünk, sokan vagyunk, a romok országában tényezők lettünk. Ez az egyetlen fix pont, az egyetlen archimédeszi pont, amely biztató arra, hogy csak a mi teremtő, alkotó erőnk, a mi tudatos fegyelmezett akarásunk vihet ki bennünket, illetve országunkat a fasizmius szörnyű pusztításaiból. Csak a szervezett munkások kollektív ereje építheti fel a szabad népek, szabad országát, az ifj, demokratikus szabad Magyarországot.. A vas- és fémmunkások országos szabad szakszervezete is e célnak akar megfelelni, amikor a sebességváltón tartva a kezét az újjáépítés programját hajtja végre. Új és nagy feladatok várnak ránk, új távlatok nyílnak meg előttünk, ami arra késztet bennünket, hogy önmagunk fölött is csináljunk egy áttekintést. Tudjuk és érezzük, hogy a 25 éves ellenforradalom kisugárzása nagy mértékben szívódott fel akevésbé ellenálló tömegekben, és az intézményesen terjesztett téveszmék agyonsebezték a gyengébb, a félrevezetett embereket. Azért elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy a szakszervezetbe özönlő emberanyagot lemérjük, helyes irányba tereljük, tudatossá, szocialistává neveljük. Ezt a feladatot mindenekelőtt el kell végezni, mert ezen épül vagy bukik minden törekvésünk az újjáépítés terén. Minden erőinket tehát erre a területre kell összpontosítani. Ki kell csiholni tudni az új rend pillérét, a kollektív embert. Csak vele és általa tudjuk a nagy feladatot megoldani. A tegnap embere nem alkalmas új világot építeni. A tegnap embere csak a korbácsot ismerte föl serkentő erőnek a termelésben. Célja kis teljesítmény, magas bér, nem érdekelte mit termelt, hogyan termelt, munkaerején kívül nem vett részt a termelésben. Annyit adott csak, amennyit muszáj volt, sohasem annyit, amennyit tudott. A termelés minősége és mennyisége nem vonatkoztatható el a munkaerő birtokosától. Nem közömbös tehát, mennyiben tudom a munkást részesévé tenni a termelésnek. Mennyiben tud benne feloldódni, mennyiben érez hozzá közösségek Ha a demokratikus Magyarország felépítésében, jövő társadalmának kiteljesedését látja, fel kell tudnia emelkedni oda, hogy a többtermelést magáévá tegye. Magáévá tegye sa A Vas- és Fémmunkások Országos Szabadszakszervezete július 5-én megtartott összszervezőbizotságai, vasüzemek üzembizottsági elnökei és alelnökei, fő- és vezetőbizalmi ülésén a következő újjáépítési programot fogadták el: 1. A munkafegyelem megteremtése az üzemekben. Az üzemi bizottságok és bizalmi férfiak sürgősen kezdjék meg az agitációt a munkafegyelem helyreállításáért. Az értekezleteken fel kell hívni az összes munkásságot, hogy munkafegyelem nélkül nincs újjáépítés, ami ebből adódik, életnívó emelkedés. A szaktársak legöntudatosabb részét fel kell szólítani, hogy ők pontosan tartsák be a munkaidejüket, szorgalmasan dolgozzanak, példaadásukkal igyekezzenek a munkafegyelmet helyreállítani. Faliújságokban azokat a szaktársakat, akik a munkafegyelmet a legjobban betartják, meg kell dicsérni, azokat viszont, akik a munkafegyelmet semmibe sem veszik, pellengére kell állítani. Sőt nagyon kirívó esetekben el is kell őket bocsátani az üzemekből. 2. A termelés fokozása. Minden üzem válasszon sotdA mérnökeiből, művezetőiből és szakmunkásaiból egy program-előkészítő bizottságot. Ezeknek a feladata az összes műhelyek teljesítőképességét felmérni és abbél, az egész üzem részére az újjáépítés vagy jóvátétel érdekében egy programot kidolgozni. A program előkészítése után egy vagy több üzemet ki kell hívni munkaversenyre. A versenyt a Vas- és Fémmunkások Országos Szabadszakszervezete ellenőrzi, egységes normák alapján. Rendezzenek ankétot a legjobb szakmunkásokkal és mérnökökkel. Tárgyalják meg, miképpten lehet a termelést legjobban megszervezni, a többtermelés, a munkaelőny és a termelési eszközök eredményesebb felhasználását biztosítani. A termelés fokozása érdekében be kell vezetni a prémium- és akkord-rendszert. A legjobb eredményt elért munkásoknak jutalmat kell felajánlani. Lehetővé kell tenni, hogy a kiváló eredményt ■elért szakmunkások részére sportversenyre, moziba, színházba a szórakozást díjtalanul biztosítsuk. A munkaverseny előmozdítására a Vas- és Fémmunkások Országos Szabadszakszerve-zete 30 díjat ajánl fel a legjobb eredményt elért vasmunkások részére. Az első tíz díj: kétheti ingyenes üdülés a fonyódi üdülőtelepen. A második tíz díjatmegnyert munkások gyermekei, vagy ha nincs, akkor az általuk megnevezett gyermek számára ingyenes középiskolai oktatást biztosítunk 1 évig. A harmadik tíz díj: egy-egy öltönyruha. 3. A munkaerő mozgósítása. A hiányzó 60 ezer vasmunkást a vasmunkások szabadszakszervezete az illetékes miniszter által kiadott kényszermunkarendelet akaratával és öntudatával. Előnyösen befolyásolja azt úgy minőségileg, mint mennyiségileg, mert a nagy cél részese, kezdeményezője és irányítója lett azáltal, hogy a művezető ráhatását vagy a kalkuláns logarlécét behelyettesíti saját elhatározásával és öntudatával. Tudja, miért kell többet és jobbat termelni, de tudja azt is, hogy a többtermelés nemcsak fölemelkedést jelent a romokból, hanem életnívó javulást is lehetővé tesz. A jólét, a kultúra, az élet alapja é let alapján jelentkezőket egy központi nyilvántartóban lajstromoztatja. Az így jelentkezett vasmunkásokat először a jóvátétel és az újjáépítéssel foglalkozó üzemekhez közvetítjük. Másodszor a fontos közszükségleti cikkeket gyártó üzemekbe. És ha még marad, akkor egyéb helyekre. A szakmunkáshiányt úgy pótoljuk, hogy először az egy helyen hosszabb ideig dolgozott, betanult munkások részére megszerezzük a szakmunkássá előléptetés lehetőségét, az illetékes hatóságoktól. Másodszor a háború alatt gépmunkássá átképzett kovács, lakatos és egyéb szakmunkásokat, visszavezényeljük a szakmájukba. Harmadszor a fémnyomókat, fém csiszolókat, stb. rövid idő alatt átképezzük azokhoz a szakmákhoz, ahol szakmunkáshiány áll fenn. A szakmákban szükséges betanított gépmunkásokat a különböző, nem foglalkoztatott szakmákból, vagy a már régebben üzemekben foglalkoztatott segédmunkásokból 4—6 hét alatt képezzük át. Az átképzést azonban az üzemeknek kell vállalni, akik a munkásokat igénybe veszik. Ettől csak a legritkább esetekben térhetünk el. 4. Megindítjuk a küzdelmet a vas- és fémmunkások életszínvonalának emelésére. Megkeressük a könnyűipari szakmák szakszervezeteit és felszólítjuk őket, hogy ajánljanak fel a nagyobb üzemek részére ruházati, lábbeli és egyéb közszükségleti cikkeket maximális áron. A vasas üzemek részére lehetővé kell tenni, hogy a parasztok részére közszükségleti cikkeket termeljenek minimális mennyiségben. Ezekhez a munkákhoz is biztosítani kell a nyersanyagokat. Az így előállított termékeket az üzemek saját maguk cseréljék ki a termelőkkel. Leghelyesebb, ha szövetkezetet alakítanak. A vasas szakszervezet támogatja a szövetkezetek létrehozását az üzemekben és maga is felállít egy szövetkezetet, amely főleg a kisüzemek cseréjét fogja szorgalmazni. 5. A vasasüzemek bekapcsolódása az újjáépítési munkákba. A vasasüzemek nem bírnak gyorsan belekapcsolódni a vasúti és egyéb újjáépítési munkálatokba, mert a sok vállalkozó ajánlatát képtelenség feldolgozni rövid idő alatt. Ezért a vasmunkások szakszervezete utasítja a helyi csoportjait és befizetőhelyeit, hogy a vasasüzemek és műhelyek üzembizottságaival és üzemigazgató, vagy vezetőkkel együttesen járjanak el a MÁV-nál, az illetékes minisztériumoknál, hogy a nagyüzemek minél gyorsabban vegyék át az ottani egész területre eső megrendelést. A nagyüzemek osszák ki a munkát a kisüzemek részére is. Azonban az üzembizottságoknak és a szakszervezeti bizottságoknak ellenőrizni kell a szétosztást, nehogy a nagyüzemek a fólfizetett munkát megtartsák a maguk számára és a kisüzemek részére a rosszul fizetett munkát adják ki. Vele a munka szorosan összefügg, el nem választható egymástól. Ha a vasasok országos szabad szakszervezete ezt a vérátömlesztést az újonnan beözönlött dolgozókon végre tudja hajtani, és ezt az egyszerű igazságot meg tudja értetni, hogy a többtermelés a jólét alapja, ha be tudja állítani lelkileg is az új faktort a termelésbe, akkor lesz kihívás, lesz verseny, de lesz kocsipark, mozdony és ruha is, sőt cipő és kenyér, mindent öszszegezve, lesz jólét. A vasmunkások újjáépítési programja