Szabad Vasas, 1948 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-10 / 1. szám
a oldal SZABAD VASAS A Ganz Waggongyár hároméves terves államosítása . A hároméves terv megindításakor a Ganz Waggongyár évi termelési átlaga 139,2 millió forint volt, ami a békebeli termelésnek 89%-át tette ki. Ennél az eredménynél figyelembe kell venni azt, hogy a dolgozók létszáma 25%-kal magasabb volt, mint 1938-ban, tehát az egyéni teljesítmény 71%-nak felelt meg. Az egyes tervévekre vonatkozólag a következő termelési eredményeket irányozták elő: Az első tervév végére évi 180 millió forint, a második tervév végére évi 244 millió forint, a harmadik tervév végére évi 316 millió forint, öszszesen: 740 millió forint. Tehát a hrmadik tervév végére a békebeli termelést évi 101%-kal kell teljesíteni. A többlettermelés biztosítására, beruházások céljaira az Országos Tervhivatal a három tervévre öszszesen 71.727.000 forint összeget engedélyezett. Ezenösszegből eddig felhasználásra került: 1. A gépgyártás részére 4.005.000 forint, melynek 23%-át 11 darab munkagép és 13 darab elektromotor beszerzésére s 77%-át építkezésekre fordították. A munkagépek száma ezzel 301-re emelkedett. Elkészült a motorpróbaállomás új épülete és a régi kismotorműhely helyett építendő új épület 60%-ban szintén készen van. Itt 61 darab munkagép kerül majd felállításra. A nagygépműhely fűtésének kiegészítése is befejezést nyert. 2. A vagmigyártás keretébe tartozó, háromemeletes központi raktár építkezése kb. 60%-ban elkészült 3.200.000 forint értékben. A raktár olyan nagyméretű lesz, hogy a gyár műhelyei számára szükséges összes anyagok központos tárolása lehetővé válik. Jelenleg a II. emeletet építik, a földszint ésaz I. emelet előreláthatólag 1948. évi február hó végén igénybe vehető lesz. A vagongyártásban a második és harmadik tervévekre nagyobb beruházásokat irányoztak elő. Az első tervévben a termelés fokozása a meglévő kapacitás kihasználásával és aránylagos kisebb beruházásokkal elérhető lett volna. Azonban küszöbön áll a Szovjetunió és Argentína részéről motoroskocsiknak rövid szállítási határidőre való megrendelése. Ez nagyobb beruházásokat fog szükségessé tenni az első tervév második felében. 3. A kohászat részére eddig beruházásra kerülő 340.000 forint öszszeg, melyet gépi berendezésekre, lágyító- és magszárító kemencék lé-tesítésére fordítottak. Ezek a beruházások elsősorban a szűk keresztmetszetek megszüntetését teszik lehetővé, azonban a kohászat jelenlegi kapacitása nem elegendő a produktív öntvények legyártására. A termelés kellő mérvű fokozásához szükségessé válik egy új 8 tonnás elektrokemence felállítása. Addig, amíg ez nem valósul meg, az öntvények terén mutatkozó hiányt kooperációval kell megoldani. A vagongyári vasöntöde termelése jelenleg évi 1.200 tonna, az acélöntöde termelése évi 2.200 tonna, az acélmű termelése évi 6.000 tonna. 4. A számlálógyár részére 360.000 forint összeget fordítottak beruházásokra, melyből 170.000 forint gépi berendezésekre és 190.000 forint építkezésekre szolgált. A számlálógyárban a tervszerű gyártás komoly eredményei mutatkoznak. Az eredeti tervekhezképest eddig átlagban 16 %-os többlettermelést értek el, decemberben azonban a tervhez képest csökkent a termelés, mert az építkezési nehézségek kb. 5.700 munkaórakiesést okoztak a produktív munkában. A tervgazdálkodás bevezetése lehetővé tette, hogy a gyár a belföldi szükséglet kielégítése mellett, exportkereskedelmi szerződések megkötését vállalhatja. Előrehaladott tárgyalások vannak folyamatban a Szovjetunióval, Jugoszláviával és Argentínával hűtőgépek, ércfeldolgozó-, aluminiumgyári berendezések, hydroelektromos centrálok, motorosvonatok stb. szállítására. A Ganz Waggongyár termelése a tervgazdálkodás, a beruházások és az észszerűsítő eljárások bevezetése következtében a hároméves terv idejének első négy hónapjában évi 139,2 millió forintról évi 158,3 millió forintra, az egyéni teljesítmény p pedig 71%-ról 80%-ra emelkedett. Ezzel a gyár túlhaladta az 1938. évi termelést. A beruházások engedélyezésének rugalmassága, az új minkásigazgatók kinevezése- a munkafegyelem helyreállítása és a gazdasági helyzet megszilárdulása lehetővé fogja tenni, hogy a közeljövőben gyár az előirányzott többtermelést nemcsak eléri, hanem a terveket nagy mértékben túlteljesíti. Budapest, 1947 december 20. Strém Ferenc tervmegbízott. Körülbelül egy éve annak, hogy a magyar kormány döntése értelmében a magyar nehézipar legnagyobb ött vállalata az állam kezelésébe került. Az üzemeket az akkor alakult Nehézipari Központ hatáskörébe helyezték. A nehézipari üzemek állami kezelésbevételét a stabilizáció megteremtése tette lehetővé, de egyben a stabilizáció védelme tette szükségessé. Az öt nagyipari vállalat a magyar ipari termelés alapját képezi- tehát érthető volt, hogy a stabilizáció védelmében ki kellett venni a nagytőkések kezéből ezekét az üzeeekét, akik tudatosan elszabotálták ezen üzemek termelését és közvetlenül a stabilizáció után is nagyarányú munnkáselbocsátásra készültek. Az öt nagyvállalat állami kezelésbevétele lehetővé tette, hogy Magyarország a tervgazdálkodás útjára lépjen és egy nagy lépést jelentett abban az irányban, hogy Magyarország a nép országa legyen, mitjelentett, a munkásosztály szempontjából közvetlenül a nehézipar állami kezelésbevétele? Az állami kezelésbevétel mentette meg ezeket az üzemeket attól, hogy ne kelljen nagy tömegben a dolgozókat az utcára tenni, s ma már 8—10 ezer dolgozóval több van a NIK kötelékében, mint az állami kezelésbevétel idején. A NIK az elmúlt egy év alatt közel kétmillió forintot költött munkásjóléti és kulturális célokra. A termelés növelését és javítását szolgáló munkaversenyekre és racionalizálásokra havonta 200.000 forintot ad ki a NIK. A NIK ellátási szerve megszervezte a dolgozók téli burgonya és tüzelőellátását. A nehézipari üzemek állami kezelésbevétele a dolgozók erőfeszítésésével hozzájárult az üzemek téremelésének megnöveléséhez, amely, alapja a dolgozók életszínvonala emelésének. Az állami kezelésbevétel után az üzemek dolgozói jogosan vetették fel a követelést: a dolgozók kaparták ki a romokból az üzemeket és építették föl. Elsősorban úgy látják biztosítva az üzemeket a nép számára- ha az üzemek élére az üzemek munkásságából neveznek ki igazgatóttat, akik a saját bőrükön érezhették, hogy mi fáj a munkásságnak. Különösen jogos volt a követelés, mikor egy-két már kinevezett igazgató bebizonyította, hogy a hozzáértés szempontjából sem maradnak el a »régi« igazgatóik mögött. Ma már ez a követelés teljesítve van. Az államosított üzemeik élén a dolgozók soraiból kikerült igazgatók állanak, akik minden bizonnyal, ha a dolgozók részéről is megkapják a kellő támogatást, a magyar nép javát fogják szolgálni. Az új igazgatóktól a dolgozók viszont méltán elvárják, hogy ne szakadjanak el attól az osztálytól, amelyből származnak és amelynek tagjai Az államosítás persze nemcsak eredményeket, hanem hibákat is hozott. A hibák azonban nem szükségszerű következményei az államosításnak. Hamis vágányra tévedt az, aki csak a hibákat látja. Az a fától nem látja az erdőt. A hibákat a NIK és az üzemek dolgozóinak közreműködésével ki kell küszöbölni, hogy a magyar államosított nehézipar maradéktalanul tudja szolgálni a magyar nép érdekeit. Az üzemek államosításával megváltozott a dolgozók viszonya is az üzemekhez. Az államosított üzemek termelése most már nem egy-két burzsoá érdekeit szolgálja, hanem a magyar demokrácia gazdasági megerősödésének előfeltétele. A magyar szervezett munkásságnak a nehézipar államosításának, "egy éve alkalmával rá kell figyelni azokra a jelenségekre, amelyek az államosítás körül nyilvánulnak meg a különböző üzemekben. A talaját vesztett burzsoázia minden erővel igyekszik visszaszerezni a hatalmát és gátolni a magyar demokrácia fejlődését. Ha az államosítással úgy helyezkedne szembe, mint a dolgozók egyik vívmányával, nem sok eredményt érne el. Megkísérli betörni a dolgozók soraiba, egyes hibákat és nehézségeket kihasználva. Ennek következménye az, hogy néha sikerül a dolgozókat a saját érdekükkel, az államosítással szembeállítani. »Magyarország átlépte a népi demokráciák rubikonját«, mondotta néhány nappal ezelőtt Gerő miniszter elvtárs. A magyar demokrácia nem állt meg félúton a nehézipari üzemek államosításánál. Továbbfolytatta a bankok, majd fogja a bauxitüzemek államosításán val. A magyar demokrácia kiveszi a gazdasági hatalmat is a nép ellenségeinek kezéből az államosításon keresztül. Szervezett munkásnak tudnia kell: a magyar nép útja a felemelkedés felé az államosításon keresztül vezet. Aki az államosítás ellen van, az a munkásosztály ellensége. Védd meg az államosítást, a gyárat, a gépet, a munkahelyed, a munkásosztály, a magyar nép ellenségeitől. Hazai Jenő Szakszervezeti nőnapok az üzemekben A felszabaduls óta közel három esztendő telt el. Azt gondolná az ember (joggá!), hogy a szakszervezetekben tömörölt nőmunkások ezalatt a három év allatt a fejlődés terén elérték azt a fokot, amire a demokráciában szülkségünk van. Hiszen ott lehet látni a nőt a szakszervezet minden ideri netén. Központi vezetőségben, választott bíróságban, felügyelő választmányban, van szakmai nőszervezőbizottság, van üzemi bizottsági elnök is itt-ott, néhol van az üzemi bizottságban is nő, vannak bizalmi nők, szakszervezeti nftbizottságok, az üzemekben gyárgondozónők, van már a szakszervezetben pedagógus, aki a napközi otthonok szervezését és ellenőrzését végzi. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az elvégzett munka nem kielégítő. Miért? Mert az üzemi érte kézifékét, melyena szakszervezet is képviselteti magát, nem eléggé látogatják. Különösen a nők nem. Vagy ha igen, akkor csak az érdeke, hogy anyagiakban kap-e valamit. Mert nehéz a gazdasági helyzet, úgy érzi, hogy kevés a pénz és a messzebbmenő tervek nem érdeklik. Nemn keresik az okokat, hogy miért nincs még mindig jobb helyzete a dolgozónak. Sokszor úgy érzik, hogy a munka, amelyet elvégeznek — terhes, — hiszen a gyümölcsökből keveset kapnak. Igen nehéz kérdések ezek és csak úgy lehet ezeket a nehéz problémákat kellő értékére helyezni, ha a múlt szörnyű tapasztalataiból tanulva sokat, nagyon sokat foglalkozunk a szakszervezeti mozgalommal. Az üzemekben, minden hónapban tartunk szakszervezeti nőgyűlést, női előadóval. Ezeken a gyűléseken csak azokkal a problémákkal foglalkozunk, amelyek a nők gazdasági helyzetével és képességeiknek megfelelő előmenetelével függ össze. 1948 január hónapjábanlehetőlegmindenütt tartunk négy ülést. Beszámolunk a nők országos szakszervezeti konferenciájáról, hogy mik a terveink és mik azok a munkák, amiket a dolgozó nőik életszínvonalának emeléséért el kell végezni. A demokráciában megvan a lehetőség, hogy tanuljunk és nem kell másodrendűnek érezni magunkat. A nő a munka minden területén megállja a helyét és ha tanul és képezi magát, akkor odakerül az őt megillető helyre. .Ezért mivasasok ,nagy súlyt helyezünk a nők nevelésére is kötelezővé tesszük a tanulást még akkor is, ha sok a gondunk és nehéz a gazdasági helyzetünk- A hároméves terv sikere a munkások, így tehát a nők életszínvonalának emelését is biztosítja. A demokrácia erősítése és a gyermekeink jobb jövője érdekében nem lehetünk közömbösek. (Nem felejthetjük a múltat.) A szakszervezeti egység a két munkáspárt egységes ereje és mi nek ezt az erőt nem gyöngíthetjük, hanem csak erősíthetjük. Ezeken a szakszervezeti nőnapokon közel kerülünk egymáshoz és a közösségi érzés ki fog bennünk fejlődni. A szakszervezeti erő pedig összetöri a reakciót. Varga Lászlóné A póruljárt igazgató! A Magyar Tracbitművek tarcali kőbányatelepén Brauer mérnök, szabotáló üzemvezető, aki le sem volt igazolva, felmondott Vasas István főgépésznek azon a címen, hogy szabotál. A nevezett gépész az orvos ellenére két mankóval, betegen is a munkahelyén teljesítette a szolgálatát, gipszbefoglalt, törött lábbal, az orvos pedig kétnaponként az üzemben végezte a beteg láb kezelését. Vasas szaktárs saját felelősségére hagyta el a közkórházat és ment munkába azért, hogy a hároméves terv hátrányt ne szenvedjen, mivel nem volt aki helyettesítse. Az üzemvezető-mérnök pedig örökösen átalakítás ürügyével és egyebekkel igyekezett leállítani az üzemet és ezzel nemcsak a munkásokat akarta könyörtelenné tenni, hanem az újjáépítést is hátráltatni akarta. A Sátoraljaújhely, Szerencs és miskolci vasútvonal építéséhez szükséges köveket a bánya könnyen szállíthatta volna, de a mérnök úr szabotálása miatt ez elmaradt. Badacsonyi és a környéki bányákból, több száz kilométeres távolságból kellett a kívánt tört követ a vasút építéséhez szállítani, s már nem vitás, hogy ki az, aki az újjáépítést szabotálta. Mégis Vasas főgépész ,szaktársunknak mondott fel Adorján központi igazgató úr, aki a múlt rezsimnek kémelhárító tisztje volt, s a munkásokat csendőrökkel hurcoltatta el, internáltatta le és a meghurcoltak bevallása szerint, ütlegelte is a munkásokat és a munkaszolgálatosokat. Szakszervezetünk részéről Galambos titkár, az építőmunkások titkára, Vlasák Jenő megyei titkár, a tarcali bizalmiak, a sátoljaúhelyi szakmaközi megyei titkár, együttesen tárgyalták a Traebitművek központi igazgatóságával az ügyet. Több tárgyalás után sem volt hajlandó az igazgatóság visszavonni a felmondást, míg végül is az Andrássy út 60. szám alatt, a rendőrség bilincsei között kérte az igazgató úr a felmondott Vasas főgépész segítségét. De ekkor már minden késő volt. Szövetségünk részéről pedig tudomására hoztuk a t. igazgatónak, hogy Vasas István felmondását nem vesszük tudomásul és ahhoz hozzá nem járulunk. Te meg vasas, ne hagyd magad! Galambos József titkár. 1948 Január 10