Szabad Vasmegye, 1947. június (3. évfolyam, 122-144. szám)

1947-06-01 / 122. szám

.. B3SH t&AUAB V­ASMXGSr* VASÁRNAP, 1947 júniusa 1. ? 00 mil­ió forint >h Mit kap a mezőgazdaság a hároméves tervtől? Írta: Lázár Vilmos, a földm­i­ve­lés­ügyi minisztérium osztályvezetője III. Az­ ország termőtalajának táp­­anyagerőmérlege ijesztő hiányt mu­tat Egyrészt községenként létesí­tendő trágyatel­epekkel kívánjuk ki­küszöbölni ezt a hiányt. A költség­előirányzat itt 7 millió forint, amely­nek eredményeként 1950-ben 701000-rel növekszik azoknak a parasztgazdaságok­nak a száma, amelyeknek trá­gyakezelése mintaszerű lesz. Ezáltal az istállótrágyát, 25 száza­lékkal kedvezőbb hatásfokkal ad­hatjuk vissza a termőtalajnak. Töb­bek között ezzel akarjuk megszün­­­tetni azt a rablógazdálkodást, amit a nagybirtokok Magyarországon olyan kim­,­lettedül folytattak a ter­mőtalajjal évtizedeken át. Másrészt szükségesnek tartjuk a műtrágyá­zás minél szélesebb körű és általá­nos­­ ei­terjesztését. A­­ terv során neg fog szűnni az a tűrhetetlen állapot, hogy míg 1939-ben egy mázsa szu­­perfoszfát ára 45 kg búza volt, addig ma ezért a mennyiségért másfél méter mázsa búzát kell adni a parasztnak. A terv ideje alatt a műtrágya­­nyersanyag ára mérséklődni fog, egyrészt a péti műtrágyagyár új­jáépítésével, másrészt a rabló köz­vetítő kereskedelem magas haszon­kulcsainak letörésével. A Magyar Kom­munista Párt élén fog járni annak a harcnak, amely a terv folyamán az agrárolló százainak az összezáródásáért folyik: le fogjuk szorítani az iparcikkek árait és az agrárárakat felemeljük. A hároméves terv nem feledkezik meg a tejtermelés megszervezésé­ről sem. Tudott dolog, hogy a nö­vények terméshozama bizonyos talajon meghaladja az átlagot, vagy alul marad ezen, aminek oka a talajminőség és éghajlati viszonyok eltérésében rejlik. A tájtermelés fel­adata, hogy ezek tekintetbevételé­vel mindenütt az optimális növény­zet termelését segítse elő, vagyis az egyes talajokon belül rendszere­sítse a nagyobb arányú tájművelési »kikóstolásokat« víz- és nitrogéntar­talom, sav, mész, közösség, humusz és sziktartalomra nézve. A szántóföldi termelés újjászer­vezésénél a belföldi szükségletek biztosításán kívül az exportlehető­ségekre is figyelemmel kell lenni, ennélfogva a hároméves terv olyan növé­nyek termelését irányozza elő, amelyek egyfelől a hazai köz­­­ellátás szempontjából fonto­sak, másfelől kiállják a külföl­di versenyt. A gabonatermelés túlsúlyától kell a mezőgazdasági termelésünket megszabadítani elsősorban, de ugyanakkor annyi kenyérmagvat kell termelni, hogy az a belföldi fogyasztást bőségesen kielégítse. Ezért a búza, rozs és zab vetéste­rülete valamivel kisebb lesz a terv harmadik évében, mint az 1940 előtti évtizedben volt, viszont árpából többet fogunk termel­ni, mint békében a maláta és sörárpa kedvező kiviteli le­­hets­égeira való tekintettel, hogy ezáltal több bevételt biz­tosítsunk a földmivelésnek. ■­­ - - ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ «TMrWB A kukorica- és burgonyatermelé­sünket a háború előtti mértéken felül is fokozni kell, a megnöveke­dett sertésállomány takarmányszük­­ségletéiték biztosítása érdekében, azonban a termelés fokozását 15.000 da­rab kapálógép beállításával akarjuk kiérni és nem a vetés­terület kiterjesztésével. A burgonya és kukoricatermelést a terv ideje alatt versenyekkel le­het foltozni, és kapálógépekkel kell díjazni a jól termelő gazdákat. Cukorrépa-vetés kerületünket a há­ború előtti területtel szemben 40.000 holddal emeljük (46»/») és célul tűztük ki, hogy az idei 60 mázsa terméshozamot 100 mázsa fölé emeljük, ami egy és félmillió má­zsa cukrot jelent. A hároméves terv végén tehát országom: minden lakosára 15 kg, cukor fejadag jut, szemben a régi úri Magyarország 10 kg-os fejadagjával, mely a vál­ság éveiben 7 kg-ra esett. Meg fog szűnni az az állapot, hogy a cu­korfogyasztás túlnyomóan csak a városi lakosságra szorítkozik. Gon­doskodni fogunk arról, hogy a cu­­korrépatermelő parasztok ne vál­janak a cukorgyárak prédáivá, ha­nem természetbeni cukorral, vagy a jó forint­tal bőségesen megfizes­sék azok munkáját. (Jövő vasárnap folytatjuk.) »ihm—imiiBi'i mi Nem lehet egy összegben kifiselni a kiosztott földek megváltási árát Az eddigi túlfizetéseket a legkesetsb­bi részletnél jóváírják Az újgazdák­ és földhözjuttatottak részéről több kérelem érkezett az Or­szágos Földbirtokrendező Tanácshoz és az Országos Földhitelintézethez, hogy a kiosztott és megváltásra ke­rülő földek is egyjátté­si árát, valamint a birtokkal juttatott élő és holt fel­szerelés árát egy összegben lehessen kifizetni. Az Országos Földbirtokrendező Tanács április 18-án tárgyalta a földhözjuttatottaknak ezt a kérését és az egy összegben való kifize­tést nem engedélyezte, hanem a már megállapított törlesztési rész­letekben való fizetéshez ragaszko­dik. Ha azonban az élő, vagy holt felszerelést az újgazda elcserélte, vigye adagienjtette, és erre a Megyei Földhivataltól szabályszerű engedé­lye volt, akkor az Országos Föld­­birtokrendező Tanács engedélyezi az elidegenített vagy elcserélt vagyon­tárgy megváltási árának egy összeg­ben való törlesztését. Az eddigi törlesztések során már több esetben megtörtént, hogy az ujgazdák túlfizették a rendes tör­lesztési részletet, az ilyen esetben a túlfizetést a legközelebbi törleszté­si részben jóváírják és a további túlfizetést nem engedélyezik. Az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak ez az óvatossága a tör­lesztésnek egy összegben való fize­tése­kb­en, tulajdonképpen a búza­ár változásának lehetőségére van felépítve. A megváltásra kerülő föl­dek, valamint élő és holt felszerelé­sek pénzértéke ugyanis a búzának mindenkori hivatalos árától függ, így a mostani búzaár mellett nem engedélyezi az Országos Tanács az egy összegben való fizetést. Az mtikis magyar ás az itthoni fi­tatás (Megtörtént jelenet). Feljegyezte: Benemy Sándor. Szereplők: Imjos fed’ ujgazda.. Dani M’ ame rikás magyar. Julcsi, özvegy asszony HANG (kintről): Lajos sógort Lajos sógor! Képzelje, ki van itt? Megjött Dani bátyánk! LAJOS: Amerikából?! Hinye, ezt mi lelhette? DANT (belép): Minden jót, sógor. LAJOS: Nézzük mán, hát csak­ugyan, te vagy az? DANI: Én, teljes testi valómban. LAJOS: (Nézi, méregeti): Hát bi­zony, megmondjam? nem így képzeltelek. Azt hittem — mert nem mondtom, gon­dol­­tam rá, hogy egyszer­­ haza­látogatsz, — de azt hittem , ha jössz, egyszer csak meg­áll az itt a ház előtt egy nagy, amerikai masinával és —■ tele dollárral! DANI (keserűen): Dollárral! Mibül? Nem mondanád meg? Munkanélkül vagyok, mind­­­­járt két éve, amióta csak be­fejeződött a háború. LAJOS (csodálkozva): Munka­nélkül? Amerikába?!­­ y DAM­: Hát kerültek nem tudják? Nyolcmillió munkanélküli van, odaki. Hogy vége lett a háborúnak, vége lett a mun­kának is, az embereket egyre­­másra tették ki a gyárakból. Nem mondom, vót jódógom is, hazudnék, de ahogy a trösztök táncoltattak bennün­ket, úgy kerültünk mindig válságba. Most is­ eszükbe ju­­tott, hogy­­­ nem termelnek. A munkás mehet főzérnek. De kend, Lajos sógor, úgy látom, jó erőben van. Hallom, fődet is kapott. LAJOS : Kaptam. Öt hadat. DANI: Akko már nagy baj nin­csen. LAJOS: Nincsen. DANI: Aztán mondja csak:­lehet még* igényelni? LAJOS: Hát azt én már nem tudom. DANI: Félek, hogy lehiszem. LAJOS: A bizon meglehet. DANI. Hm. hm. Pedig­, hogy már megmondj­am, azi­ jöttem haza, hogy itthon a szülőfa­lumban csendes öregségem legyen. Elig véna nekem három hód, még kettő is. Csak tudjam, hogy az enyém. Ne rángassanak engem to­vább a nagykapitalisták, a morganok, meg a rokefelerek. LAJ­OS:... (gondolkodik vala­min, hirtelen, felderül az­­ arca) Megálljunk csak, ha már rángatásról van szó. Van itt egy özvegyasszony, ippeg magának való vóna. Kicsit menyecskés még, lehet hogy egyszer-egyszer meg­­rángatja, megtáncoltatja kel­médet. De ő is most kapott három hadat, még az ir elég jó Dani sógor formában van, hátha megtetszik kel­méd, neki. Magyart ide is hívom (Átfdobdi a szomszéd­ba.) Hé, Julcsi, gyere csak át!..". Itt lakik a szomszéd­­ba. Nahát, ez lesz aztán a mulatság. Az amerikás ma­aj az itthoni földosztásbul meg a vigint ,, DANI: Bizony, Miinek tagadjam, irigyeltük odaki figyelmete­­ket, amikor olvastuk, hogy­ a kormány földet többet, jobbat nem oszt. Ennél tehettek vóna kelmétekkel. LAJOS: Az t­tán szentigaz. Node imitt jön Julcsi. Formás fe­ , hirnip még, igaz? Gyére csak, Julc­si lelkenk Ez sás ur ' itt Amerikábul gyü­tt. DANI: „Ur” a nehizsig. Élig vót az amerikai uraságbul. Én mán csak paraszt lenni, „k­igazdá” — a akarok ma­gam kis fődjén. LAJOS: Nahát, ippeg errül van szó, Julis. Mit szólanál hozzá, ha hitestársi!! venne tigen Dani sógor. Ketten dógozná­­tok, a fődnek is jobb vóna, meg aztán — mit csűrj­ük­csavarjuk — neked magad­nak se ártana egy kis „meg­­művelis”. JULCSI: Hallja, ne disznókodjik. Hanem mondja csak, kedves amerikás, osztán van-é dollár­­ja? DANI: Már messet ettem! Amióta hazajöttem, csúnyán lement az értéke. Jó forintom van, Julcsi asszony, m­ér­cet eszem és beváltottam. JULCSI: Kacsa* azir. ^ Biztos, mindig leste a „Dezső bácsi lázát", ahogy benn a város­ban mondták. Nade ha 1Fo­­rintja van... «* DANI: Magácskának meg fődjét* LAJOS:... akkor a demokráteC^ jóvoltából áldásom adom rá * tok. Hinye, még ilyet se lá­tott a világ: mi segítjük, te Amerikát, idejönnek 8 jó "ho­zom­ánvk­. A főd, a föd, hz az istenadta főd, látjátok, ha becsületesen bánnak vele, ha mindenkinek jut belőle, lgen­­»ódát tud művelni. mi­^ f

Next