Szabad Vasmegye, 1947. június (3. évfolyam, 122-144. szám)
1947-06-01 / 122. szám
.. B3SH t&AUAB VASMXGSr* VASÁRNAP, 1947 júniusa 1. ? 00 milió forint >h Mit kap a mezőgazdaság a hároméves tervtől? Írta: Lázár Vilmos, a földmivelésügyi minisztérium osztályvezetője III. Az ország termőtalajának tápanyagerőmérlege ijesztő hiányt mutat Egyrészt községenként létesítendő trágyatelepekkel kívánjuk kiküszöbölni ezt a hiányt. A költségelőirányzat itt 7 millió forint, amelynek eredményeként 1950-ben 701000-rel növekszik azoknak a parasztgazdaságoknak a száma, amelyeknek trágyakezelése mintaszerű lesz. Ezáltal az istállótrágyát, 25 százalékkal kedvezőbb hatásfokkal adhatjuk vissza a termőtalajnak. Többek között ezzel akarjuk megszüntetni azt a rablógazdálkodást, amit a nagybirtokok Magyarországon olyan kim,lettedül folytattak a termőtalajjal évtizedeken át. Másrészt szükségesnek tartjuk a műtrágyázás minél szélesebb körű és általános eiterjesztését. A terv során neg fog szűnni az a tűrhetetlen állapot, hogy míg 1939-ben egy mázsa szuperfoszfát ára 45 kg búza volt, addig ma ezért a mennyiségért másfél méter mázsa búzát kell adni a parasztnak. A terv ideje alatt a műtrágyanyersanyag ára mérséklődni fog, egyrészt a péti műtrágyagyár újjáépítésével, másrészt a rabló közvetítő kereskedelem magas haszonkulcsainak letörésével. A Magyar Kommunista Párt élén fog járni annak a harcnak, amely a terv folyamán az agrárolló százainak az összezáródásáért folyik: le fogjuk szorítani az iparcikkek árait és az agrárárakat felemeljük. A hároméves terv nem feledkezik meg a tejtermelés megszervezéséről sem. Tudott dolog, hogy a növények terméshozama bizonyos talajon meghaladja az átlagot, vagy alul marad ezen, aminek oka a talajminőség és éghajlati viszonyok eltérésében rejlik. A tájtermelés feladata, hogy ezek tekintetbevételével mindenütt az optimális növényzet termelését segítse elő, vagyis az egyes talajokon belül rendszeresítse a nagyobb arányú tájművelési »kikóstolásokat« víz- és nitrogéntartalom, sav, mész, közösség, humusz és sziktartalomra nézve. A szántóföldi termelés újjászervezésénél a belföldi szükségletek biztosításán kívül az exportlehetőségekre is figyelemmel kell lenni, ennélfogva a hároméves terv olyan növények termelését irányozza elő, amelyek egyfelől a hazai közellátás szempontjából fontosak, másfelől kiállják a külföldi versenyt. A gabonatermelés túlsúlyától kell a mezőgazdasági termelésünket megszabadítani elsősorban, de ugyanakkor annyi kenyérmagvat kell termelni, hogy az a belföldi fogyasztást bőségesen kielégítse. Ezért a búza, rozs és zab vetésterülete valamivel kisebb lesz a terv harmadik évében, mint az 1940 előtti évtizedben volt, viszont árpából többet fogunk termelni, mint békében a maláta és sörárpa kedvező kiviteli lehetségeira való tekintettel, hogy ezáltal több bevételt biztosítsunk a földmivelésnek. ■ - - ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ «TMrWB A kukorica- és burgonyatermelésünket a háború előtti mértéken felül is fokozni kell, a megnövekedett sertésállomány takarmányszükségletéiték biztosítása érdekében, azonban a termelés fokozását 15.000 darab kapálógép beállításával akarjuk kiérni és nem a vetésterület kiterjesztésével. A burgonya és kukoricatermelést a terv ideje alatt versenyekkel lehet foltozni, és kapálógépekkel kell díjazni a jól termelő gazdákat. Cukorrépa-vetés kerületünket a háború előtti területtel szemben 40.000 holddal emeljük (46»/») és célul tűztük ki, hogy az idei 60 mázsa terméshozamot 100 mázsa fölé emeljük, ami egy és félmillió mázsa cukrot jelent. A hároméves terv végén tehát országom: minden lakosára 15 kg, cukor fejadag jut, szemben a régi úri Magyarország 10 kg-os fejadagjával, mely a válság éveiben 7 kg-ra esett. Meg fog szűnni az az állapot, hogy a cukorfogyasztás túlnyomóan csak a városi lakosságra szorítkozik. Gondoskodni fogunk arról, hogy a cukorrépatermelő parasztok ne váljanak a cukorgyárak prédáivá, hanem természetbeni cukorral, vagy a jó forinttal bőségesen megfizessék azok munkáját. (Jövő vasárnap folytatjuk.) »ihm—imiiBi'i mi Nem lehet egy összegben kifiselni a kiosztott földek megváltási árát Az eddigi túlfizetéseket a legkesetsbbi részletnél jóváírják Az újgazdák és földhözjuttatottak részéről több kérelem érkezett az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz és az Országos Földhitelintézethez, hogy a kiosztott és megváltásra kerülő földek is egyjáttési árát, valamint a birtokkal juttatott élő és holt felszerelés árát egy összegben lehessen kifizetni. Az Országos Földbirtokrendező Tanács április 18-án tárgyalta a földhözjuttatottaknak ezt a kérését és az egy összegben való kifizetést nem engedélyezte, hanem a már megállapított törlesztési részletekben való fizetéshez ragaszkodik. Ha azonban az élő, vagy holt felszerelést az újgazda elcserélte, vigye adagienjtette, és erre a Megyei Földhivataltól szabályszerű engedélye volt, akkor az Országos Földbirtokrendező Tanács engedélyezi az elidegenített vagy elcserélt vagyontárgy megváltási árának egy összegben való törlesztését. Az eddigi törlesztések során már több esetben megtörtént, hogy az ujgazdák túlfizették a rendes törlesztési részletet, az ilyen esetben a túlfizetést a legközelebbi törlesztési részben jóváírják és a további túlfizetést nem engedélyezik. Az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak ez az óvatossága a törlesztésnek egy összegben való fizetésekben, tulajdonképpen a búzaár változásának lehetőségére van felépítve. A megváltásra kerülő földek, valamint élő és holt felszerelések pénzértéke ugyanis a búzának mindenkori hivatalos árától függ, így a mostani búzaár mellett nem engedélyezi az Országos Tanács az egy összegben való fizetést. Az mtikis magyar ás az itthoni fitatás (Megtörtént jelenet). Feljegyezte: Benemy Sándor. Szereplők: Imjos fed’ ujgazda.. Dani M’ ame rikás magyar. Julcsi, özvegy asszony HANG (kintről): Lajos sógort Lajos sógor! Képzelje, ki van itt? Megjött Dani bátyánk! LAJOS: Amerikából?! Hinye, ezt mi lelhette? DANT (belép): Minden jót, sógor. LAJOS: Nézzük mán, hát csakugyan, te vagy az? DANI: Én, teljes testi valómban. LAJOS: (Nézi, méregeti): Hát bizony, megmondjam? nem így képzeltelek. Azt hittem — mert nem mondtom, gondoltam rá, hogy egyszer hazalátogatsz, — de azt hittem , ha jössz, egyszer csak megáll az itt a ház előtt egy nagy, amerikai masinával és —■ tele dollárral! DANI (keserűen): Dollárral! Mibül? Nem mondanád meg? Munkanélkül vagyok, mindjárt két éve, amióta csak befejeződött a háború. LAJOS (csodálkozva): Munkanélkül? Amerikába?! y DAM: Hát kerültek nem tudják? Nyolcmillió munkanélküli van, odaki. Hogy vége lett a háborúnak, vége lett a munkának is, az embereket egyremásra tették ki a gyárakból. Nem mondom, vót jódógom is, hazudnék, de ahogy a trösztök táncoltattak bennünket, úgy kerültünk mindig válságba. Most is eszükbe jutott, hogy nem termelnek. A munkás mehet főzérnek. De kend, Lajos sógor, úgy látom, jó erőben van. Hallom, fődet is kapott. LAJOS : Kaptam. Öt hadat. DANI: Akko már nagy baj nincsen. LAJOS: Nincsen. DANI: Aztán mondja csak:lehet még* igényelni? LAJOS: Hát azt én már nem tudom. DANI: Félek, hogy lehiszem. LAJOS: A bizon meglehet. DANI. Hm. hm. Pedig, hogy már megmondjam, azi jöttem haza, hogy itthon a szülőfalumban csendes öregségem legyen. Elig véna nekem három hód, még kettő is. Csak tudjam, hogy az enyém. Ne rángassanak engem tovább a nagykapitalisták, a morganok, meg a rokefelerek. LAJOS:... (gondolkodik valamin, hirtelen, felderül az arca) Megálljunk csak, ha már rángatásról van szó. Van itt egy özvegyasszony, ippeg magának való vóna. Kicsit menyecskés még, lehet hogy egyszer-egyszer megrángatja, megtáncoltatja kelmédet. De ő is most kapott három hadat, még az ir elég jó Dani sógor formában van, hátha megtetszik kelméd, neki. Magyart ide is hívom (Átfdobdi a szomszédba.) Hé, Julcsi, gyere csak át!..". Itt lakik a szomszédba. Nahát, ez lesz aztán a mulatság. Az amerikás maaj az itthoni földosztásbul meg a vigint ,, DANI: Bizony, Miinek tagadjam, irigyeltük odaki figyelmeteket, amikor olvastuk, hogy a kormány földet többet, jobbat nem oszt. Ennél tehettek vóna kelmétekkel. LAJOS: Az ttán szentigaz. Node imitt jön Julcsi. Formás fe , hirnip még, igaz? Gyére csak, Julcsi lelkenk Ez sás ur ' itt Amerikábul gyütt. DANI: „Ur” a nehizsig. Élig vót az amerikai uraságbul. Én mán csak paraszt lenni, „kigazdá” — a akarok magam kis fődjén. LAJOS: Nahát, ippeg errül van szó, Julis. Mit szólanál hozzá, ha hitestársi!! venne tigen Dani sógor. Ketten dógoznátok, a fődnek is jobb vóna, meg aztán — mit csűrjükcsavarjuk — neked magadnak se ártana egy kis „megművelis”. JULCSI: Hallja, ne disznókodjik. Hanem mondja csak, kedves amerikás, osztán van-é dollárja? DANI: Már messet ettem! Amióta hazajöttem, csúnyán lement az értéke. Jó forintom van, Julcsi asszony, mércet eszem és beváltottam. JULCSI: Kacsa* azir. ^ Biztos, mindig leste a „Dezső bácsi lázát", ahogy benn a városban mondták. Nade ha 1Forintja van... «* DANI: Magácskának meg fődjét* LAJOS:... akkor a demokráteC^ jóvoltából áldásom adom rá * tok. Hinye, még ilyet se látott a világ: mi segítjük, te Amerikát, idejönnek 8 jó "hozománvk. A főd, a föd, hz az istenadta főd, látjátok, ha becsületesen bánnak vele, ha mindenkinek jut belőle, lgen»ódát tud művelni. mi^ f