Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
A kongresszus második napja Csilling Antal elvtárs, elnök, február 2-án megnyitotta a Kongresszus második napját, majd Paksi Kiss Ottó elvtárs, szervező titkár válaszolt a lábadozó Murányi titkár helyett az előző napi felszólalásokra. Paksi Kiss Ottó elvtárs felvilágosítása után újból egészséges vita indult meg, majd az alapszabály módosító bizottság tette meg jelentését, amelyet kisebb módosítással egyhangúlag elfogadtak. társ: Közben megérkezett Karcag Imre elvközlekedésügyi miniszteri osztályfőnök, akit a Kongresszus nagy tapssal és éljenzéssel fogadott. A vitában Bálint, Pandula, Bágyoni József, Faik Miksa, Hurszky, Gáspár Sándor, Paksi Kiss Ottó, Pethő, Pál Tibor és Markovics Gyula elvtársak vettek részt, majd Karczag Imre elvtárs, miniszteri osztályfőnök szólt a vitához. Karczag Imre elvtárs nagy beszédben szól hozzá a vitához Tisztelt Kongresszus, tisztelt elvtársak! — kezdte Karczag elvtárs. — Arra a javaslatra vonatkozóan, hogy a hajósok körében egy újabb, tévesebb igazoló eljárást vigyünk véghez s ezzel kapcsoljuk ki az ott lévő antidemokratikus elemeket, az volna a véleményem ,hogy egy másik bélistát lefolytatni nem volna célszerű. Egy újabb igazoló eljárás olyan visszatetszést és az igazságtalan ítéletek olyan sorát hozná magával, hogy ez semmikép sem volna célszerű. A kérdés feltétlenül idetartozik, mert bár nem akarunk újabb igazolást, de mindenképpen erősíten akarjuk a demokráciát. Amint láttuk, a megerősödött, úgy demokrácia lényegesen az államhatalomban, mint a nemzetgazdaságban. Az bizonyos, hogyha tudomásunkra jut olyan körülmény, amelyből azt lehet következtetni, hogy a múlt rendszer első vonalbeli kiszolgálói átfestették magukat, de lélekben nem változtak meg, azokat el fogjuk távolítani a demokráciából. Akik ebben a kérdésben más véleménnyel vannak, nem szolgálják a demokráciát, ezeket a demokrácia szintén meg fogja nézni. A demokrácia saját felépítését különböző eszközökkel segíti, az egyik eszköz az ellenségtől való megszabadulás, a másik pedig magának a demokráciának felépítése. Arra kell törekednünk, hogy azt a kezünket, amellyel eddig harcoltunk ellenségeinkkel, minél előbb szabaddá tegyük, hogy így mind a két kezünket az építés szolgálatába állíthassuk. Gerő elvtárs beszélt a munkafegyelem kérdéséről és beszélt mindazokról a problémákról, amelyek az államhatalom és a munkához való új viszonyunk alapjait képezi. A három éves tervvel kapcsolatban szeretne néhány szót szólani. — A hároméves terv eredetileg, mint beruházási terv jelent meg a dolgozók között. A hároméves terv felsorolta azokat a létesítéseket, amelyeket fel akarunk építeni és megállapította, hogy milyen hitelkeretben és mennyi pénz felhasználásával kell ezeket a beruházásokat végrehajtani. Ezeknek határt szab az ország teherbíróképessége, az ország nemzeti jövedelme. Ebből a kenyérből kell mindnyájunknak megélni. Ebből szeljük le azt is, amelyikből beruházunk és ezt azért szeljük le, hogy a beruházásból újabb cipó adódjék a közösség számára. Egy lehetőség van a hároméves terv beruházásával kapcsolatban és pedig azt, hogy ugyanabból a pénzből minél többet ruházzon be, kevesebbe kerüljön a munka, tehát olcsóbban, takarékosabban oldjuk meg a beruházások kérdését. Ezek a beruházások nem önmagukért vannak, hanem azért, hogy a teljesítményük ezáltal növekedjen, hogy több árutonnakilométert és több utaskilométert tudjuk a magyar nemzetgazdaság szolgálatába állítani. Nemcsak ez a feladatunk azonban, hanem elsősorban az, hogy az önköltséget csökkentsük. Hogyan csinálta ezt például a Nehézipari Központ? Kidolgozott egy szanálási tervet, amely a helytelenül megállapított normák kiigazítását célozta. Karczag elvtárs a továbbiakban részleteiben ismertette az egyes üzemek önköltségcsökkentő tevékenységét és hangsúlyozta, hogy a Kongresszusnak is az a feladata, hogy a hajózás is erre a helyes útra lépjen. Erre az útra lépjen a közösség érdekében és erre az útra lépjen annak tudatában, hogy saját életszínvonalunkat is csak ilyen módon tudjuk emelni. — Mikor a paraszt megkapta a földet — folytatta Karczag elvtárs nagy figyelem közepette — közvetlenül érezte, hogy változott valami ebben az országban. Azt a gondolatot, hogy miénk az ország, megértette, mert egy darab tulajdont kapott. Életszínvonaluk az aszályos évek ellenére állandóan emelkedett. Megértették azt, hogy megváltozott a hatalmi viszony az országban. A közlekedési dolgozókkal természetesen ezt már sokkal nehezebb megértetni, de meg kell, hogy értsék. Statisztikai tény, hogy az ipar, a bányászat, a közlekedés az állam kétharmad része, ami annyit jelent, hogy elindultunk a népi demokrácia útján és haladunk a szocializmus felé. Ez így van és le kell vonni a következtetést, hogy lényegileg most már magunknak dolgozunk. Ha az ipar és közlekedés továbbra is úgy gondolkodna, hogy keveset teljesítsen és minél több hasznot húzzon, nagyon ráfizetnénk. Mi, csak saját magunkon segíthetünk azzal, hogy az önköltség csökkentésével, olcsóbb közlekedés lehetőségével, jobb közlekedést tudunk felmutatni. Ugyanakkor az ipar is teljesíti majd saját területén belül kötelességét, hogy olcsóbb szövetet, mindenféle árut juttasson piacra. Nálunk ez a felemelkedés egyetlen útja. — Ha magunknak dolgozunk — fejezte be lelkes taps között beszédét Karczag elvtárs — biztosak lehetünk abban, hogy ez a munka mindenben eredményes lesz. * Karczag elvtárs beszéde után Csilling Antal elvtárs, elnök, a régi vezetőség nevében elbúcsúzott a küldött közgyűléstől, majd köszönetet mondott Gerő közlekedésügyi miniszter, Gyócsi Jenő főtitkár, Király és Végh elvtársak értékes munkájáért, amellyel a hajósok ügyét előbbre vitte. Beszéde végén kérte a lelépő vezetőség részére a felmentvény megadását, amelyet a közgyűlés egyhangúlag megadott. A felmentvény megadása után Drégely Ede elvtárs átvette a korelnöki tisztséget, majd a mandátumvizsgáló-bizottság és jelölőbizottság elnöke tette meg jelentését. Erdős László elvtárs, a jelölőbizottság elnöke vázolta, hogy milyen szempontok szerint állították össze a jövendő vezetőséget, majd felolvasta a bizottság által készített jegyzőkönyvet és kérte a Kongresszus által való megszavazását. Munkásegységgel építsük az országot 1 ! Érted küzd a Szakszervezet :