Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

A kongresszus második napja Csilling Antal elvtárs, elnök, február 2-án megnyitotta a Kongresszus második napját, majd Paksi Kiss Ottó elvtárs, szer­vező titkár válaszolt a lábadozó Murányi titkár helyett az előző napi felszólalásokra. Paksi Kiss Ottó elvtárs felvilágosítása után újból egészséges vita indult meg, majd az alapszabály módosító bizottság tette meg jelentését, amelyet kisebb módosítással egy­hangúlag elfogadtak. társ: Közben megérkezett Karcag Imre elv­közlekedésügyi miniszteri osztályfő­nök, akit a Kongresszus nagy tapssal és él­jenzéssel fogadott. A vitában Bálint, Pan­­dula, Bágyoni József, Faik Miksa, Hurszky, Gáspár Sándor, Paksi Kiss Ottó, Pethő, Pál Tibor és Markovics Gyula elvtársak vettek részt, majd Karczag Imre elvtárs, miniszteri osztályfőnök szólt a vitához. Karczag Imre elvtárs nagy beszédben szól hozzá a vitához Tisztelt Kongresszus, tisztelt elvtársak! — kezdte Karczag elvtárs. — Arra a javas­latra vonatkozóan, hogy a hajósok körében egy újabb, tévesebb igazoló eljárást vi­gyünk véghez s ezzel kapcsoljuk ki az ott lévő antidemokratikus elemeket, az volna a­ véleményem ,hogy egy másik bélistát le­folytatni nem volna célszerű. Egy újabb igazoló eljárás olyan visszatetszést és az igazságtalan ítéletek olyan sorát hozná magával, hogy ez semmikép sem volna cél­szerű. A kérdés feltétlenül idetartozik, mert bár nem akarunk újabb igazolást, de min­denképpen erősíten akarjuk a demokráciát. Amint láttuk, a megerősödött, úgy demokrácia lényegesen az államhatalomban, mint a nemzetgazdaságban. Az bizonyos, hogyha tudomásunkra jut olyan körül­mény, amelyből azt lehet következtetni, hogy a múlt rendszer első vonalbeli kiszol­gálói átfestették magukat, de lélekben nem változtak meg, azokat el fogjuk távolítani a demokráciából. Akik ebben a kérdésben más véleménnyel vannak, nem szolgálják a demokráciát, ezeket a demokrácia szintén meg fogja nézni.­­ A demokrácia saját felépítését kü­lönböző eszközökkel segíti, az egyik eszköz az ellenségtől való megszabadulás, a másik pedig magának a demokráciának felépí­tése. Arra kell törekednünk, hogy azt a ke­zünket, amellyel eddig harcoltunk ellensé­geinkkel, minél előbb szabaddá tegyük, hogy így mind a két kezünket az építés szolgálatába állíthassuk. Gerő elvtárs beszélt a munkafegyelem kérdéséről és beszélt mindazokról a problé­mákról, amelyek az államhatalom és a munkához való új viszonyunk alapjait ké­pezi. A három éves tervvel kapcsolatban szeretne néhány szót szólani. — A három­éves terv eredetileg, mint­ beruházási terv jelent meg a dolgozók között. A három­éves terv felsorolta azokat a létesítéseket, ame­lyeket fel akarunk építeni és megállapítot­ta, hogy milyen hitelkeretben és mennyi pénz felhasználásával kell ezeket a beruhá­zásokat végrehajtani. Ezeknek határt szab az ország teherbíróképessége, az ország nemzeti jövedelme. Ebből a kenyérből kell mindnyájunknak megélni. Ebből szeljük le azt is, amelyikből beruházunk és ezt azért szeljük le, hogy a ber­uházásból újabb cipó adódjék a közösség­ számára. Egy lehetőség van a három­éves terv beruházásával kap­csolatban és pedig azt, hogy ugyanabból a pénzből minél többet ruházzon be, keve­sebbe kerüljön a munka, tehát olcsóbban, takarékosabban oldjuk meg a beruházások kérdését. Ezek a beruházások nem önma­gukért vannak, hanem azért, hogy a telje­sítményük ezáltal növekedjen, hogy több árutonnakilométert és több utaskilométert tudjuk a magyar nemzetgazdaság szolgála­tába állítani. Nemcsak ez a feladatunk azonban, hanem elsősorban az, hogy az ön­költséget csökkentsük. Hogyan csinálta ezt például a Nehézipari Központ? Kidolgo­zott egy szanálási tervet, amely a helytele­nül megállapított normák kiigazítását cé­lozta. Karczag elvtárs a továbbiakban részle­teiben ismertette az egyes üzemek önkölt­ségcsökkentő tevékenységét és hangsúlyozta, hogy a Kongresszusnak is az a feladata, hogy a hajózás is erre a helyes útra lépjen. Erre az útra lépjen a közösség érdekében és erre az útra lépjen annak tudatában, hogy saját életszínvonalunkat is csak ilyen­ módon tudjuk emelni. — Mikor a paraszt megkapta a földet — folytatta Karczag elvtárs nagy figyelem közepette — közvetlenül érezte, hogy vál­tozott valami ebben az országban. Azt a gondolatot, hogy miénk az ország, megér­tette, mert egy darab tulajdont kapott. Életszínvonaluk az aszályos évek ellenére állandóan emelkedett. Megértették azt, hogy megváltozott a hatalmi viszony az ország­ban. A közlekedési dolgozókkal természete­sen ezt már sokkal nehezebb megértetni, de meg kell, hogy értsék.­­ Statisztikai tény, hogy az ipar, a bányászat, a közlekedés az állam kéthar­mad része, ami annyit jelent, hogy elindul­tunk a népi demokrácia útján és haladunk a szocializmus felé. Ez így van és le kell vonni a következtetést, hogy lényegileg most már magunknak dolgozunk. Ha az ipar és közlekedés továbbra is úgy gondol­kodna, hogy keveset teljesítsen és minél több hasznot húzzon, nagyon ráfizetnénk. Mi, csak saját magunkon segíthetünk azzal, hogy az önköltség csökkentésével, olcsóbb közlekedés lehetőségével, jobb közlekedést tudunk felmutatni. Ugyanakkor az ipar is teljesíti majd saját területén belül köte­lességét, hogy olcsóbb szövetet, mindenféle árut juttasson piacra. Nálunk ez a felemel­kedés egyetlen útja. — Ha magunknak dolgozunk — fejez­te be lelkes taps között beszédét Karczag elvtárs — biztosak lehetünk abban, hogy ez a munka mindenben eredményes lesz. * Karczag elvtárs beszéde után Csilling Antal elvtárs, elnök, a régi vezetőség nevé­ben elbúcsúzott a küldött közgyűléstől, majd köszönetet mondott Gerő közlekedés­­ügyi miniszter, Gyócsi Jenő főtitkár, Király és Végh elvtársak értékes munkájáért, amellyel a hajósok ügyét előbbre vitte. Be­széde végén kérte a lelépő vezetőség ré­szére a felmentvény megadását, amelyet a közgyűlés egyhangúlag megadott. A felmentvény megadása után Drégely Ede elvtárs átvette a korelnöki tisztséget, majd a mandátumvizsgáló-bizottság és je­lölőbizottság elnöke tette meg jelentését. Er­dős László elvtárs, a jelölőbizottság elnöke vázolta, hogy milyen szempontok szerint állították össze a jövendő vezetőséget, majd felolvasta a bizottság által készített jegyző­könyvet és kérte a Kongresszus által való megszavazását. Munkásegységgel építsük az országot 1 ! Érted küzd a S­zakszer­vezet :

Next