Szabadság, 1945. január-március (1. évfolyam, 1-62. szám)
1945-03-22 / 54. szám
. évfolyam, 54. szám DEMOKRATIKUS NAPILAP 1945 március 22. csütörtök SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Darvas József, Kállai Gyula, Zilahy Lajos ÁTTÖRTÉK A NÉMETEK RAJNAVIDÉKI FRONTJÁT Mainz, Saarbrücken, Worms, Kaiserslautern a szövetségesek kezére került . Szovjet és bolgár csapatok felmorzsolták a drávamenti német hídfőállást A keleti és a nyugati front egyaránt szinte sorsdöntőnek mondható eseményeket regisztrál. A szövetséges főhadiszállás a német hadsereg rajnai frontjának teljes áttörését és nagyrészének összeomlását jelenti. Az utolsó 48 óra alatt valóban villámháborús tempóval zúgtak keresztül az amerikai hadsereg csapatai a Saar-vidék még német kézen lévő, területein, elfoglalták Saarbrückent, majd a Palatinatusba benyomulva, Kaiserslauternt, Wormsot és végül a rajnai Hessen egyik legfontosabb városát, a történelmi jelentőségű Mainzot vették birtokukba. A részletes jelentés, melyet alább adunk, pontosabban körülírja e városok politikai, gazdasági és katonai jelentőségét. Itt elegendőlesz annyit megállapítani, hogy ezzel az előretöréssel a szövetséges csapatok Wiesbaden, Frankfurt, Darmstadt, Ludwigshaven és Mannheim közvetlen közelébe értek. Ludwigshaven a Rajna nyugati partján fekszik, alig húsz kilométernyire Wormstól és ezzel a hatalmas gyárvárossal Németország legfontosabb vegyiipari centrumát veszíti el. De az előnyomulás tempója olyan arányú, hogy szinte fölösleges megállani egyes városok politikai, vagy gazdasági jelentősége mellett, mert hiszen itt most nemcsak a német hadiipar nyugati centrumainak kikapcsolásáról, hanem az egész nyugati front közeli összeomlásáról van szó. Még nem tudni, vájjon ez a váratlan összeroppanás pusztán katonai okoknak tudható-e be, vagy komoly politikai momentumok, állanak mögötte. A német haderő belső, pszichológiai összeomlásáról már napokkal ezelőtt olyan hírek futottak be a semleges sajtó figyelő állomásaira, amelyek a német katonai válság árnyékát előrevetették. A fasiszta Németországkatonai válságának talán még fontosabb előidézője a keleti fronton szüntelenül ismétlődő csapások hosszú sora, mely a néplét haderő nagyobbik felét Küstrin és Stettin alatt összezúzta. Amikor Zsukov tábornagy csapatai a Keleti-tengerpart német katlanait egymásután likvidálták és Altdamm elfoglalásával Stettin utolsó hídfőállását megsemmisítették, ezzel jelentős lépést tettek előre a Berlin felé vezető úton. Ugyanekkor a déli front- ról a bolgár vezérkar március 21-én azt jelentette, hogy szovjet és bolgár csapatok teljesen fölmorzsolták a drávamenti német hídfőállást. Maguk a németek is kénytelenek elismerni, hogy a Siklóstól délnyugatra fekvő hídfőből kitakarodtak. Egyben azt is bevallják, hogy frontjuk a Vértes-hegységben, a Bakony keleti vidékén és tovább északnyugatra a szovjet erők súlyos nyomása alatt áll. Visszatérve a keleti front északi szakaszára, Königsberg alatt újabb sikeres előretörést jeleznek Bransberg, a Frischeshaff fontoskikötőjének és csomópontjának elestével. Sztálin marsall március 20-án este Vasziljevszky tábornagyhoz, a 3. bielorussziai arcvonal parancsnokához intézett napiparancsában aláhúzza ennek a győzelemnek fontosságát. Ebben aem parancsban találkozunk először a hősi halált halt Csernikovszky tábornagy utódjának, Vasziljevszky tábornagynak nevével. .Vasziljevszky tábornagy, aki eddig Zsukov tábornagy belső munkatársa volt Charkov viszszafoglalásában, Moszkva védelmében, a sztálingrádi, voronyezsi és leningrádi győzelmes harcok előkészítésében vívott ki fontos érdemeket, melyeket legutóbb a Szuvorov-renddel is kitüntettek. Ketország felé húzódó vasútvonalak és autóutak elhaladnak. A most elfoglalt városok közti Worms csupán tizenöt kilométerre fekszik Mannheim-Ludwigshafentől, a Rajna-vidék legnagyobb forgalmú kikötővárosától Mainz pedig húsz kilométernyire Majna-Frankfurttól, az egész német birodalom legnagyobb gyárvárosától. A német összeontlás arányaira rámutat az egyik amerikai haditudósító közlése: „Kaiserslautern a múlt héten még egészen távolinak tűnt s ma teljes váratlanulkaptuk az értesítést, hogy a várost maguik mögött hagytuk. Ez az igazi villámháború.“ Ennek az összeomlóban levés arcvonalnak minden részéről jelentik, hogy hatalmas tömegű német jármű kerül állandóan a szövetségesek kezére, mert a németek kiugranak a sértetlen kocsikból és a sorsukra hagyot autók vezető nélkül fordulnak az útmenti árkokban. Ugyancsak a katasztrófa arányait mutatja hogy a Rajna nyugati partján maradt nyolcvanezer németből közel negyvenezer esett foglyul A menekülő oszlopokat a szövetségesek légiereje állandóan támadja. A Rajna egész bal partjából most már csak 70 kilométeres szakasz még a németek kezén van, Wormsta, egész a svájci határig. Azonban itt az amerikaiakkal karöltve a francia csapatok törnek előre, amelyek felszabadították Elszász-Lotharingia visszafoglalásával Franciaország egész területét, rohammal elfoglalták Lauterburg városát és a várostól keletre átlépték a német birodalmi határt. A remageni hídfőt is tovább szélesítette ki az amerikai hadsereg északi és déli irányban és újabb szakaszt foglalt el a köln-frankfurti autóútból. A Németországot pusztító légiháború folyamán angoloszkitók az éjszaka immár huszonnyolcadszor egymás után Berlint támadták. Amerikai nehézbombázók a Rajna-vidék több ipari városára és közlekedési gócpontjára dobták bombáikat, továbbá Hamburg búvár, hajó gyárára és több Schleswig—Holstein-i olajfinomító telepre. Mintegy ezer szövetséges bombázó és vadászgép Észak- Olaszországban és Jugoszláviában végzett támadásokat német közlekedési és ellátási centrumok ellen. Olaszországból felszálló brit bombavetők egyrészt Bruck fontos vasúti csomópontot, másrészt a bécs—müncheni vasútvonal egyes szakaszait, továbbá a Brenner-vonalat bombázták. Matdamm: Stettin hidiővára elesett A Szovjet Tájékoztató Iroda közli: A 3. bielorussziai arcvonal csapatai folytatták a németek keletporoszországi harccsoportjának megsemmisítésére irányuló harcaikat és március 20-án elfoglalták Braunsberg városát, a németek erős támaszpontját a Frisches Haff partján. Ezenkívül harcok közepette birtokukba vettek több mint negyven helységet, köztük Federau, Weslinek, Kordomen, Tomsdorf, Wermten, Hammersdorf és Neu-Passarge községeket. A 3. bielorussziai arcvonal csapatai a március 19. és 20-án vívott harcok során ezen az arcvonalszakaszon négyezernél több német katonát és tisztet ejtettek foglyul és több mint 300 ágyút zsákmányoltak. Az 1. bielorussziai arcvonal csapatai március 20-án kemény harcok után elfoglalták Altdamm városát és felszámolták a németek erősen kiépített hídfőjét az Odera partján, Szefimtől keletre. Az arcvonal többi szakaszán felderítő tevékenység és helyi jelentőségű harcok folytak. Március 19-én az egész hadszíntéren megrongáltunk, illetve megsemmisítettünk 115 német harckocsit és rohamlöveget. Légiharcokban és légvédelmi ágyúink tüzével lelőttük az ellenség 116 repülőgépét. (MTI) állanak Majna-Frankfurttól húsz kilométerre a szövetséges csapatok A Saar és Rajna között dúló nagy ütközetek során a németek az utolsó 48 óra folyamán példátlan arányú vereségeket szenvedtek. Az amerikai előretörés ezen a területen olyan iramú, hogy egyelőre szinte alig lehet minden fázisát áttekinteni. Legfontosabb a Saar-vidéken és a Pfalzon át való előretörés a Rajna és a Majna felé. Pfalz tartománya, mely közigazgatásilag már Bajorországhoz tartozik, földrajzilag mintegy hidat alkot a Rajna-vidék és Dél-Németország között. Az amerikai hadsereg elfoglalta a Saar-vidék két legfontosabb városát, Saarbrückenit és Zweibrückent. A kilencszázezer lakosú, kétezer négyzetkilométernyi területű Saar-vidék Németország egyik legsűrűbben lakott ipari és főként bányavidéke, mely az első világháború után a nyugati szövetségesek protektorátusa alá került és csak 1935-ben jutott vissza átmenetileg német uralom alá. Saarbrücken, a Saar-vidék székhelye, Délnyugat Németország egyik legfontosabb vasúti középpontja, a százötvenezer lakosú város szinte egyetlen nagy vas- és acélgyártelep, különösen gép-, híd- és vasúti kocsi gyár-ítása jelentékeny. A negyvenötezer lakosú Zweibrücken a német gépipar egyik fontos termelőhelye. A Pfalzon keresztül száguldó 3. amerikai hadsereg ugyancsak elfoglalta a Pfalz székhelyét, a hetvenezer lakosú Kaiserslauternt. Kaiserslautern ugyancsak a német vas- és gépipar jelentős centruma. A 3. amerikai hadsereg a Középső-Rajna szakasz egyik fontos vasúti és hajózási centrumát, a nagy történelmi múltú Wormsot is elfoglalta. A százhúszezer lakosú város a, német gép-, bőr- és vegyiiparban játszott jelentős szerepet. Ettől az arcvonaltól északra a Rajna —Majna-szakaszon az amerikaicsapatok benyomultak Mainzba, ahol a Rajna-vidékről Délre Külügyi szolgálat A sikeres új orosz dunántúli offenzíva többek között közelebb hozza a kormány várva várt Budapestre költözését. Ezzel egyidejűleg megindul a minisztériumok újjászervezése, melynek első lépése az igazolási eljárás lefolytatása. Igen súlyos problémának látszik az igazolás kérdése a külügyminiszteri tisztviselők kérdésében. Már most hallani jámbor hangokat, hogy ez a minisztérium volt a leg baloldalibb (ami önmagában még vajmi keveset jelent), továbbá azt, hogy itt van kivételes nyelvtudásuk révén a legtöbb „nélkülözhetetlen szakértő“ és végül egy valódi reakciós megjegyzés, az egyik arisztokrata származású jólfésült Csáki István gárdájából származó ifjonc szájából: „a külügyi szolgálatot nem lehet megtanulni, abba születni kell...“ E tetszetős frázisok mellett azonban a való élet egész más. A külügyminisztérium viszony* lagos baloldali voltát azzal szeret* nék egyesek alátámasztani, hogy a Sztójay és Szálasi kormányát a külügyi szolgálat egy része meg* tagadta. Ez a tény azonban távol* ról sem jelenti a volt külügymi* nisztérium demokratikus voltát, ha* nem kizárólag a*t, hogy a Bethlen, Gömbös, Darányi, Bárdossy kor* mányok által kinevezett és túl*nyomó részt feudális származású ifjú és kevésbé ifjú diplomata az egye* sült nemzetek csodálatos hadisi* kerei után „helyezkedni“ kezdett, különösen a semleges és így ve*szélytelen szolgálati helyeken. Látszólagos „hősiességük“ még attól sem riadt vissza, hogy Lisszabonban, Stockholmban és Bernben megkockáztassák az incontumatio* nem „halálraítélést“, azonban ezt sem előbb, mint 1944 végén, amikor a dicsőséges Vörös Hadsereg már Budapest előtt állott. Tagadhatatlan tény, hogy a budai külügyminisztériumban szolgálatot tévő tisztviselők túlnyomó része Sztójay*nak, sőt Szálasának is letette a hűségesküt. Ez a hűség* eskü a köztisztviselő elithez tartozó külügyi tisztviselő esetében távol* ról sem bagatellizálható el, hiszen a két magyar bábkormány példa*képpen hozhatta fel a diplomaták és egyéb külügyi tisztviselők aktív együttműködését. Fegyverszüneti feltételeink, a földrajzi szükségszerűség, az ország rettenetesen rossz nemzetközi hír* nevének feljavítása, az eljövendő béketárgyalásokhoz elengedhetetlenül szükséges kedvező atmoszféra, a magyar ipar szempontjából döntő* fontosságú kölcsönök megszerzése, a nemzetközi munkásszervezetekbe való bekapcsolódás természetszerű* leg nem oldható meg kizárólag az igazolási eljárással lecsökkentett régi gárdával. Az új magyar külpolitikának 180 fokos szögben kell eltérnie a múlttól. Ez csakis új, jól képzett, a magyarság igazi érdekeit átérző, külföldön politikai pártállásuk miatt bizalmat élvező új emberekkel lehetséges. Külföldi tapasztalatokkal rendelkező, nyelveket beszélő gerinces munkaerőket nemcsak a demokratikus polgári pártok, hanem a munkáspártok és a paraszti párt is ki tudná állítani. Az új külügyi munkatársak feladata lesz elfeledtetni a külfölddel Magyarország rosszhírű, fasiszta és reakcionárius múltját és ugyan* akkor megteremteni az ország demokratikus nemzetközi jóhírnevei. Az új külügyi munkatársak fele*lőssége óriási, de eljövendő béke* munkájukat megkönnyíti az a két* ségtelen tény, hogy a magyar munkásság és parasztság hivatott első, sorban az ország megtépázott hírenevét helyreállítani az egyesült nemzetek előtt.