Szabadság, 1945. január-március (1. évfolyam, 1-62. szám)

1945-02-14 / 22. szám

1945 február 14 SZABADSÁG ■BBBBEKBBBBDiWI. Ml H'HTWEBfl3 f10rigy ellesi fringiával...” Bajcsy-Zsilinszky Endre a Gestapo fogságában — Szervusztok! Azt hiszem nagyon sokáig nem találkozhatunk ilyen nyugodt körülmények között. A Pannónia előtt állunk, körü­löttünk lüktet a főváros élete , a közönség tódul ki a vendéglőkből és a szórakozóhelyekből, csilingel­nek a villamosok és egyre-másra gördülnek előttünk el a luxusautók. Csend van, nyugalom. Csak a csökkentett világítás figyelmeztet a háborúra és a tájékozottak egy bizonyos német memorandumról suttognak Azért még­is, mintha valószínűtlenül csengene a hang: »Azt hiszem nagyon sohá nem találkozhatunk ...« Így búcsúzik tőlünk, e sorok írójától és Kállai Gyulától 1944. március 1-én, pénteken este 11 órakor a polgári baloldal leg­nagyobb, legszívósabb és legbát­rabb harcosa, Bajcsy*Zsilinszky Endre.* Másnap izgatottan hívom tele­­fonon. Érdekel, mit végzett a miniszterelnöknél.Virágnyelven be* Szélünk. — Hát... Megnyugtatott... Azt mondta, ha minden kötél szakad, még mindig van egy sakkhúzás. Hogy mi volt ez a sakkhúzás, arról nem nyilatkozott. * Március 19. Vasárnap. Hideg, de tiszta téli délelőtt. A Central* ban ülünk, néhány fiatal baloldali újságíró és író. Ott van Balogh Edgár, Kovács Imre és még sokan mások. Éppen a feszült helyzetről beszélünk, amikor meg* kapjuk a hírt: a németek meg* szállták az országot, a főkapitány*­ség előtt SS katonák őrködnek. Rohanok a telefonhoz, Bajcsy* Zsilinszky Endre száma nem válaszol, Kállai Gyula nincs ott­­hon. Major Tamást hivom, ő ál* Utólag a színházban van. Nincs más kiút: menekülni. Haza, ősz* szepakolni a legszükségesebbeket. Otthon jóformán még le sem vetem a kabátomat, már bevont két SS tiszt egy civil kíséretében. „Szakszerű“ géppisztolyos ház* kutatás: Szabó Ervint félredobják, de Tacitus Germániája — bűnjel. Az írógépet „lefoglalják“. Nekem kell cipelnem, nekem kell számukra ellopni. Aztán autóba ülünk, irány a főkapitányság. De azon is túl* hajtunk és a DDSG székháza előtt állunk meg. Tekervényes csigalépcsőn megyünk le a pincébe. Elég négy lépcsőfok van hátra. Befalazott ablakokat látok és a fal mellett hat SS*pribéket felemelt géppisztollyal. Mi lehet a pince másik oldalán ?... Hosszú asztal és padok. Kovár Lőrinc int a szemével: — aki megmukkan, azt agyonlövik. Egy hordágyon Bajcsy*Zsilinszky End­­re fekszik, falfehér arccal. Csent kovics Iván követi tekintetemet, aztán maga elé mondja: — Haslövés... * Még aznap este a főkapitány* Ságra kisértek át. Bajcsy*Zsilinszky Endrét külön cellába zárták. Mi úgy tudtuk, hogy haldoklótt, de éjjel az SS*pribékek ordítoztak: — Az a gazember rálőtt a mi testvéreinkre! Holnap felakasztják ! Ezeket a disznókat pedig — s itt belerúgott ajtónkba — holnap agyonlövik, aztán jön a többi. — Kár nekik a golyó! Hasba kell őket szúrni. Kicsit majd rán* gatódznak, aztán kész. * Bajcsy*Zsilinszky Endrét halott* nak hittük. Május közepén azon* ban a pestvidéki törvényszék fog* házában séta közben megpillan* lőttük jellegzetes ősz fejét. Június* ban pedig közös cellába kerültünk s ő maga mesélte el elfogatásának történetét. Március 19-én reggel hosszan csengettek lakásának ajtaján. Fele­­sége ment ajtót nyitni, de csak­­hamar holtsápadtan tért vissza. Izgalmában beszélni sem tudott, egy cédulára írta fel: „Német katonák vannak itt!" Ezután még többször egyre türelmetlenebbül csengettek, aztán elcsendesült minden. , Bajcsy*Zsilinszky Endre feltár* csázta a főkapitányságot és védel* met kért. A válasz azonban rövid volt: „Sajnos, nem tehetünk sem* mit!“ Erre elővette revolverét és megnézte, hogy rendben van*e. j Újra csengettek, majd dörömböl* tek, aztán recsegett, ropogott az ajtó és­­betört. A képviselő ekkor azonban már az előszoba közepén állt és rálőtt az első SS*pribékre. Az alissz^* ugrott s a következő pillanatban már kelepelni kezdték a géppisz* tolyok. Nyolc gép­pisztoly egy Brow* ning ellen ... Az első golyót a hal vállába kapta, a másodikat a hasába. Ez a golyó azonban szerencsére a has* falon megcsúszott és elhagyta a testet. Közben a képviselő, ,,mu* níciója“ is kifogyott. Az utolsó go­ lyót saját magának tartogatta, az azonban valószínűleg akkor, ami­­kor megnézte revolverét, kiesett a szőnyegre.­­ Így, amikor halán* tékára tartotta revolverét, — a fegy* ver csütörtököt mondott. * A hatalmas bérházban mindenki tudta, mi történt. Az egész ''ház apraja*nagyja kint volt a folyosó* kon és szorongva leste a fejtemé* nyekét. Amikor Bajcsy*Zsilinszky Endre kiskabátban, kalap nélkül feltartott, fájó karral kilépett a la­­kásból és meglátta a népes folyó­­sókat, harsány hangon elkiáltotta magát: * — Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország! Erre puskatussal oldalba vágták és nekilökték a lépcsőnek. Lent a ház előtt azonban, ahol ugyancsak n­agy­obb csoport verődött össze, újra felkiálltott: „Éljen a független, szabad, demokratikus Magyaror­­szág!" Aztán őt is a DDSG pincéjébe szállították, ahol csak hat órával sebesülése után kötötte be sebét egy magyar rendőrorvos. Hordágyra fektették és átvitték a főkapitányságra, ahol két napig éllen, szomjan minden kezelés nél­­kül feküdt. Éjjel nem hagyták aludni, szidalmazták, fenyegették, s csak két nap múlva kedden vit­ ték a Mosonyi*utcai rabkórházba. * A­­­mikor felépült, azonnal kihallgatták. Az első kihallgatáson azt követelték tőle, hogy adja ki barátai és munkatársai névsorát. Erre huszonnégyórai gondolkodási időt kért, éjjel pedig — nehogy a Gestapo ismert eszközeivel kiszed­­hesse belőle — egy zsireffpengével mindkét karján felvágta ereit. Elő­­zőleg húsz darab altatót vett be. Szerencsére a pengét beleejtette az egyre növekvő vértócsába és a sötétben nem találta meg. így is elvérzett volna, ha egy olasz cella* társa nem veszi észre és nem köl­tözi be sebeit.­­ * Október 11-én átadták a ma­­gyar hatóságoknak, de közvetlenül a nyilas puccs előtt szabadlábra került. Azonnal bekapcsolódott az illegális mozgalomba, amelybe azonban Gestapo ügynökök fural­kodtak be s őt újra letartóztatták. December 23-án pedig Sopronban halálraítélték. Hogy a halálos ítéletet végre*­hajtották-e vagy sem, nem tudjuk. Reméljük, hogy nem. És hisszük, hogy még megszoríthatjuk a kezét annak az embernek, aki osztálya helyett — ahogy ő mondta: — „egyetlen fringiával" állt szembe a német megszállással, hogy pél­­dát mutasson nemzetének. BARCS SÁNDOR. „Egy nép sem lehet szabad, mely más népeket elnyom“ A Magyar Kommunista Párt szervezeteinek gyűlése Kőbányán, Pesterzsébeten és Zuglóban Vasárnap tartotta meg a Magyar­­ Kommunista Párt X. kerületi szer­vezete első nyilvános nagygyűlését a kőbányai Astoria moziban. A nagyméretű nézőtér szűknek bizo­­nyult és a tömegesen érkezők nagy* része már csak az előcsarnokból hallgathatta a nagygyűlés szónokait. Az Internacionálé eléneklése után Hajdók Béla, a kerület titká­­ra üdvözölte a megjelenteket, majd Kovács István, a Magyar Kom­­munista Párt központi kiküldöttje emelkedett szólásra. Elsősorban az országnak a felszabadító Vörös Hadsereg és Sztálin marsall iránt érzett háláját tolmácsolta. A Ma­­gyar Kommunista Párt programját ismertetve, hangsúlyozta, hogy a szabad, demokratikus népi Ma­­gyarország megvalósulásáig még sok­­harcot kell vívnunk. Először is fegyvert kell fogni, nem csak a fegyverszüneti szerződés értelmé­­ben, de belső meggyőződésből is, hogy részt vegyünk a hitleri Né­­metország teljes megsemmisítésé­­ben. Az ország belpolitikájában tökéletes átállításra van szükség, a magyar nép szabadságjogainak legteljesebb biztosítására és mély­­reható földreformra. A külpoliti­kában szakítani k­el az eddigi fel­­hőkben járó magyar imperializmus gondolatával, mert — ahogy Sztálin mondta —: „Egyetlen nép sem lehet szabad, mely más népeket elnyom.“ A hosszantartó tapssal fogadott beszéd után Hámori László, a Szociáldemokrata Párt kiküldöttje először is a náci terror áldozatául esett elvtársakról emlékezett meg. A mártírok emlékének a nagy* gyűlés résztvevői felállva, egy* perces néma tüntetéssel áldoztak. Hámori László ezután a két mun­­káspárt között létre­jött megegye­­zést ismertette,­­ hangsúlyozva a legteljesebb összhangot. Ennek fejtegetése után, három fő feladatot állapított meg: a bűnös múltat megtorolni, a keserű jelent eny­­híteni és a szebb jövőt felépíteni. A Szociáldemokrata Párt szó*­noka után Katona József szavalta el Kiss Józef „Tüzek" című versét, majd a mégegyszer felszó*­laló Hajdók Béla felhívta a meg*­jelenteket, hogy a még mindig bujkáló és sokszor piros karsza*­laggal „grasszáló“ reakciós elemek leleplezésével járuljanak hozzá, hogy a mai súlyos átmeneti idők* ből az ország és népe minél előbb átjusson a megérdemelt szebb és boldogabb jövőbe. Végül egy munkásdalárda in* dulója után, az Internacionálé eléneklésével ért véget a felsza*­baditott Kőbánya lelkes hangulat* ban lefolyt első kommunista nagy* gyűlése. A pesterzsé­beti nagygyűlés A Magyar Kommunista Párt pesterzsébeti szervezete vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott a Pflum* moziban. A közel kétezer főnyi hallgatóság előtt Veres József párt­­titkár nyitotta meg az ülést, ismer­­tette a magyar munkásosztály és általában a magyar nép harcát a nácik és a nyilasok ellen. Prészolf József, a Nemzeti Bizottság helyi elnöke elsősorban köszönetet mon­­dott a Vörös Hadseregnek, mely fővárosunkat a náci és a nyilas terror alól felszabadította. — A fasizmus, — mondotta — mindent elpusztított és kirabolt, sőt, még ma is akadnak olyanok, akik a Nemzeti Bizottság munkáját sza* botálják, aknamunkát fejtenek ki, akadályozzák az újjáépítés munká* ját. Ezek ellen kíméletlen harcot kell folytatnunk. Ratkó Anna a munkásság szo* ciális helyzetéről beszélt, elsősor*­­ban a nők elnyomatásáról és ki­­zsákmányolásáról a fasiszta rezsim alatt. Hangsúlyozta, hogy az új, népi, demokratikus Magyarországot csak a trösztök és a bankok meg­­törésével, a földkérdés radikális megoldásával lehet felépíteni. A következő felszólaló Jánki Kálmán volt, aki arról beszélt, hogy a magyar népnek minden erejét mozgósítva részt kell vennie a náci reakció fegyveres megsem* misitésében. •— A munkásságnak — mon* doha — elől kell járni jó példá* val. s Ezt a bizalmat, melyet a fegyverszüneti egyezményben a Szövetséges nemzetek, élükön a­­Szovjetunióval az országgal szem* ben tanúsítottak, ki kell érdemel* nünk azzal, hogy a mi nemzeti lobogónkat is kitűzzük Berlinben, a szabadságszerető nemzetek győ* zelmi lobogói mellé. Gyorsan és határozottan kell cselekednünk. A nagygyűlés utolsó szónoka* ként Veres József a fasizmus elleni belső harc fokozását sür­­gette. Petőfi szellemében A Magyar Kommunista Párt zuglói szervezete szombati műsoros délutánját a központ részéről Máthé elvtárs nyitotta meg. A Szalmás kórus az Internacionálét, a Hutten és az 1940-es indulókat énekelte, majd Zelk Zoltán beszélt arról, hogy eddig kétféle Magyarország volt, az elnyomottaké és az elnyo* moké. S hogy ez a rendszer, ame* lyik Petőfi szellemét tűzzel*vassal üldözte, szobrot emelt neki. S amíg kultúráról szavaltak, addig ennek hordozói börtönt és bitót kaptak. Most, hogy eljött a szabadság napja, kedődik az igazi kultúra. Petőfi és József Attila népének a kultúrája. A tartalmas előadás után Gál Péter, Acél György, Bozóki István és Gyarmati Anikó szavalt kuruc* kori*, Petőfi*, Ady*, Ka­tner*és József Attila*verseket, majd Kallós Gyula énekelt. Rácz György záró­­beszédében bejelentette, hogy a párt zuglói szervezete megalkotja az első budapesti munkásszínházat, ahol a magyar és a világirodalom remekeit fogják előadni. fiát halottja van a budapesti rensdözsésnek Várlaki Oszkár detektívet, az újjászervezett budapesti rendőrség első hősi halottját kedden temették a főkapitányság Városháza utcai épületéből. A hős detektív bajó­társai a vállukon, gyalogmenetben vitték ki a koporsót a Kerepesi* temetőbe. A temetés napján hunyt el dr. Barabás Béla rendőrtanár esős, aki utoljára a bűnügyi osz­­tályon teljesített szolgálatot. Barabás Béla a főkapitányság másik hősi halottja, lakásának egyik szobájába csapódott be a német akna, amely­­nek szilánkja kioltotta az íróasztal mellett hivatalos munkával elfoglalt derek rendőrtörzstiszt életét. Az elhagyott gyermekekért A demokratikus szellemben épülő új Magyarország jövője: a testben lélekben egészséges ifjú nemzedék. A háború és a fasiszta rombolás rengeteg családot elsza­­kított egymástól. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége elhatá­­rozta, hogy intézményesen gondos­­kodik a támasz nélkül maradt gyermekekről A szövetség a Nemzeti Segély támogatásával otthont állít fel. Jelentkezni lehet február 15*től XIV., He­rmina*út 45. alatt 10—14 óra közt. Felvé­­teli korhatár, tekintet nélkül a nemre 3—14 évig. Elsősorban azok számíthatnak felvételre, akik­­nek szülei tevékenyen részt vettek a fasiszta banditák elleni harcban, de pártfogásba vesznek később minden elhagyott gyermeket. * 1 A Vilma királynő­ út 25 — 27. szám alatti árvaházban hatvankét szerencsétlen gyermek élt a leg­­nagyobb nyomorúságban. A gyer­­mekek szüleit nyilas gonosztevők hurcolták el. A Magyar Demo­­kratikus Ifjúsági Szövetség VI. ke­­rületi szervezete elvállalta ennek a hatvankét árvának a gondozását is. Farkas László református lelkész, szociális vezető irányításával a szövetség kerületi szervezetének tagjai korszerűsítették a nyomor* tanyát, úgyhogy az otthon ma már élelemmel, gyógyszerrel, kötszerrel is rendelkezik. A közönség jóté­­kony adakozással segíti a demo*­kratikus ifjúságot élet- és lélekmen­tő munkájában. Adományokat át­­vesznek a Vörösmarty*utca 35. szám alatti székházban. Agyonlőtték Buda nyilas rémét Fellélegzett e héten a ma már csendes és az óvóhelyek­ ről felköltöző harmadik ker­e­let: agyonlőtték a leghírhed­­tebb nyilas terroristát, ifj­ Maj­zán Jánost, aki saját bevallása szerint nyolc rendőrt és tizen­egy polgári egyént ölt meg. .A Bécsi­ út 102. számú ház (a híres budai nyilas központ) volt ifj. Mázán János főhadi­­szállása, ahol testőrsége élén szinte kiskirályhoz méltó gaz­dagságban és hatalommal élt. Nappal csend volt a ház tájé­­kán, annál elevenebb volt az éjszakai órákban, amikor is az odahurcolt emberek kínzásai­nak rémületes hangja az utcára is kihallatszott, a szomszédos házak lakóinak ijedelmére. Mázán apja a párt pénztá­rosa volt, fiát nyilas szellemben neveltette. A húsz éves ifj. Mázán János lelketlenséggel és lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolt és áldozatairól­­ lis­tát vezetett, amit utólag meg­­találtak nála­ Az orosz csapatok bevonu­lása után, mint partizán mű­ködött Elfogták. Kihallgatása­kor nem tagadta a gyilkossá­gokat. Agyonlőtték.

Next