Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)
1945-05-04 / 89. szám
PÉNTEK, 1945 MÁJUS I. tiiahádraai Mi, alagiszi Ifjabb részletek Schönherz Zoltán agyonkínzásáról és a leghitványabb csendőrnyomozó vallatási módszereiről ! A Magyar Kommunista Párt és a magyar munkásmozgalom hány kiváló harcosának vére tapad a legbestiálisabb csendőrnyomozó Juhász Tóni kezéhez? Erre a kegyetlen fenevadra a Szabad Nép egy nemrégiben megjelent, nagy feltűnést keltett cikke irányította rá a figyelmet és a cikk hatása alatt— az emlékezéstől még mindig félénken —, de már jelentkeznek azok a szerencsétlenek, akik megalázottan, egész életre lelki bénultsággal, de élve kerültek 3d Juhász Tóni szennyes kar összeszedik „ A honvédelmi minisztérium Def. osztályának kérésére a belügyminiszter, a csendőrség és a politikai rendőrség bekapcsolásával 1942 szeptember elején megindította a hajszát Budapesten és környékén a szektusok, elsősorban a Jehova tanúi“ ellen. A szekta tagjai, mint köztudomású, megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot és szektariánus eszméiknek egyre növekvő méretekben nyerték meg az egyszerű népet. Oláh Árpád WM-tisztviselő, rákosszentmihályi lakos rokonai is „hívők“ voltak, ő nem, 1942 október 3-án mégis letartóztatták. A vád szerint lakást adott egy „hívőnek“, továbbá baloldali röpiratokat terjesztett, „titkos“ megbeszéléseken vett részt, „angolbarát és bolseviki kijelentéseket“ itt. Azonkívül, hogy Oláhnál valóban lakott egy szektás fiatalember, a többi Vád nyilvánvaló feltevéseken alapult. A tiltakozás nem használt. — Gépkocsin vittek el. MagaJuhász Tóni csendőrzászlós és egy nyomozó jött értem, — meséli Oláh *— és kivittek Dunakeszi-Alagra. Itt egy betonozott lovaregyleti istállóban működött a csendőrnyomozó osztály titkos gyűjtő tábora. Az épületet senki sem közelíthette meg. A táborban akkor mintegy 90 személy, 60 férfi, 30 nő lehetett. Nagyobb részük szektás volt, de a férfiak közt, mint megtudtam, több baloldalit, munkásmozgalmi vezetőt és kommunistát is őriztek. Az alagi tábor lakói — A foglyok közül senkit sem ismertem — folytatta Oláh —. Láttam, voltak idősebbek és fiatalok. A nők között fehérhajú, töpörött öregasszonyok is akadtak. A táborban fegyházfegyelem uralkodott. Ezzel mindent megmondtam. Imni, beszélni nem lehetett. Látogatót nem fogadhattunk, kívülről semmit sem kérhettünk, mert senkinek nem volt szabad tudni a tábor létezéséről. Reggelire zavaros meleg löttyöt adtak azután a fal felé fordulva, szótlanul, moccanás nélkül ültünk a padon. — Mellettem balról egy beesett feren megtört szemű fiatalabb ember ült. Nyakán, fülén, homlokán bottól eredő kék, lila húr- skák, daganatok, lenyírt koponyáján nyílt sebek. Schönherz Zoltán volt. Előbb nem ismertem, s mint megtudtam, már régebben „kezelésben” állt Alagon. Mikor behoztak, szomszédom hihetetlenül halk hangon megkérdezte ki vagyok, miért buktam le? Elmondtam, de mivel nem volt gyakorlatom a suttogó beszédben, a csendőr meghallotta és úgy az arcomba csapott, hogy ortomonffiámon ömlött a vér. Juhász Tóni vallat Schönherz figyelmeztette az új delikvenseket, hogy ne ismerjen be semmit, ha nincs bizonyíték. Elmondta még Oláhnak, hogy maga Juhász Tóni vallatja, midemnap ,,felviszik” puhítani. Azt szeretnék kicsikarni belőle, hogy milyen szerepe van az illegális kommunista mozgalomban, kik dolgoznak még, hol és ki készíti a nyomtatványokat, kik és hogyan terjesztik, ki pénzeli a mozgalmat? — Másnap én is megismerkedtem Juhász Tóni módszereivel. Ez a szörnyeteg előbb rábeszélt, ismerjek be mindent és köpjem be társaimat. Nem voltak társaim, nem csináltam semmit. Erre levetették a cipőimet, lehasaltattak a padlóra és Juhász Tóni gumibottal „megtalpalt”. Véresre dagadt lábbal támolyogtam, ki a kamrából, másból. A Szabad Nép cikke a MKP vértanújának, Schönherz Zoltánnak agyonkínoztatása kapcsán vádat emelt Juhász Tóni és rajta keresztül az egész letűnt csendőrszuronyos és kínzókamrás ellenforradalmi reakciós rendszer ellen. Ehhez a vádirathoz csatoljuk most Oláh Árpád, a Weiss Manfréd-gyár volt tisztviselőjének vallomását az alagi titkos kínzótábor életéről és Schönherz Zoltán néma hősiességgel viselt megkínzásáról és utolsó napjairól. Jehova tanúit. Mindez „szanatóriumi ápolás” volt ahhoz képest, amit például Schönherz Zoltánnak kellett elszenvednie. Mikor vallatni vittek Juhász Tóni és Ferenc együttesen verték,. Kihallatszott a kínzókamrából a két szadista őrjöngő szitkozódása és az ütések szakadatlan puffogása, de Schönherz még csak nem is jajgatott, összeverték a tenyerét és a talpát úgy hogy csuklóján is kolbászvastag daganatok támadtak. Ilyen állapotban kellet az íróasztal körül trappolnia és közben tapsolni. Nem vallott. Szemébe mondta pribékjeinek, hogy ha agyonverik, akkor sem lesz áruló. A veszedelmesebb foglyok éjjel négy-ötösével feküdtek egymáshoz láncolva.. Nem aludtak, mert hol egyiket, hol másikat vitték külön, éjszakai kezelésre, az istállótól távolabb fekvő magános villába. Az igazi borzalmak, az inkvizíciót megszégyenítő vallatások itt folytak le. Juhász Tóni speciális módszerei itt annyira elfajzottak, hogy a nyomdafesték nem bírja el leírásukat. A villából mindig húscafat és emberroncs került vissza. Schönherz Zoltán átlag háromnapon kint részesült ebben a külön kínzásban is, de nem múlt el nap októberbe, hogy többé -kevésbé — aszerint, hogy Juhász Tóninak milyen kedve volt — össze ne verték volna. — Egyszer egy villavallatást követő éjszakán a felismerhetetlenségig összevert Schönherz lázálmában felkiáltott — mondja Oláh Árpád —. A szörnyű sikolyra mindenki felriadt. Az ügyeletes csendőr nekiesett Schönherznek lerothadt kommunistázta, leoldotta láncáról és három órára kitérdeltette az istálló közepére az éles betontörmelékre. Vele együtt azt az öregasszonyt is, aki az „isteni irgalmat” emlegetve kérte a csendőrt, hogy adjon vizet a megkínzott embernek. És így ment ez nap-nap után. A zászlós úr igazi arca Nyolcvan-kiilencven szörnyű botütés tenyérre és talpra, de Schönherz Zoltán nem akart „köpni”. Hiába vernek — mondta egyszer szomszédjának — áruló nem leszek. „Roncs vagyok, ember soha többé nem lesz belőlem, de a többiek legalább nyugodtan dolgozhatnak.” Oláh, akit szintén hetekig vallattak és vertek, egyszer azt ajánlotta Schönherznek, hogy kíséreljenek meg szökést. A terv megbukott, mert Schönhrz Zoltán hiába jelentkezett, nem engedték ki még az udvarra sem fát vágni, ami a kínzás poklába üdülőt jelentett a foglyoknak. A félholtra vert áldozatokkal a kihallgatási jegyzőkönyveket éjjel íratták alá. Mindenki szó nélkül aláírta. Egy fiatal asszonyt, aki egyszer nem akarta olvasatlanul aláírni a jegyzőkönyvet, Juhász Tóni büntetésből három órára ruhátlanul kifektette a jeges betonra. Az alvóknak egy sóhajtása elég volt ahhoz, hogy az ügyeletes csentőt nádpálcával öszszeverje. Október utolsó két hetében Schönherz Zoltánt kétóránként bevitték a vallatókamrába. Szegénynek már nem is volt emberi külseje, fejét, kezeit, egész testét genyes sebek, borzalmas daganatok borították, láz gyötörte, szemei bedagadtak, de nem vallott. Bízott abban, hogy a hadbíróságnál 12 évi fegyházzal megússza. Erről sokszor beszélgettünk. „Tizenét év...", ezt ismételgette a szalmán is, sokszor álmában is. Már alig tudott beszélni. Fogolytársai, amennyiben lehetett, segítették és enyhítették fájdalmait, 51 . November első napjaiban Schönherz Zoltánt elvitték. Két csendőr támogatta ki az ajtón. A fi két Juhász-fivér vigyorogva állt az ajtóban. Tóni szokott cinikus modorban, telve gúnnyal, odaszólt a ronccsá kínzott embernek: — Szerencsés utat — „elvtárs"! Szegedi Emil Rendelettel szabályozzák a házmegbízottak munkakörét A házmegbízottak és tömbmegbízottak munkaköre és díjazása tárgyában hetek óta különböző kívánságok hangzottak el és különböző gyűléseken tanácskoztak az illetékesek. A házmegbízottak és tömbmegbízottak fizetést és kijárnám kivártságmentesítést kérnek. Ilyen irányú kérelmük meghallgatásra talált, de a számukra biztosítandó fizetéssel nincsenek megelégedve. Mialatt a házmegbízottak a maguk érdekében tanácskoznak és gyűléseznek, az illetékesek arra is gondolnak, hogy ugyanakkor, amikor a házmegbízottak és a tömbmegbízottak előnyökhöz jutnak, szabályozni kell munkakörüket is. Értesülésünk szerint már készül a rendelet, mely véglegesen körülírja, mi a házmegbízott feladata. Mielőtt a rendelet nyilvánosságra kerül, a tárgyalásokba bevonják az érdekelteket is. Budapest lakosságának az a kívánsága, hogy ezeken a tárgyalásokon olyan érdekképviselet is részt vehessen, mely a lakók kívánságait tolmácsolja. Végeredményben nemcsak a házmegbízottak munkaköréről és díjazásáról van szó, hanem arról, hogy ez a munkakör szorosan egybekapcsolódik a lakók érdekeivel, a díjazás pedig egyenesen a lakók terhére történik. Kötött bérek mellett kötött árakat követeltek az építőipariak összbizalmi értekezletén A bérlés áralakulásának kérdése mindegyre súlyosabb és égetőbb problémája lesz a magyar dolgozóiknak. A gazdasági élet teljes felborulással fenyeget, ha ezt a kérdést az illetékesek a legrövidebb időn belül meg nem oldják. Ma a Szabadkereskedelem korlátlan lehetőségei mellett a különféle iparcikkek és az élelmiszerek árai olyan magasra szöktek, hogy a munkások fizetése egyáltalán nem képes velük lépést tartani. A mai órabéreket sokszorosára kellene feltornászni, hogy valamennyire is utolérjék a ma kialakult szabadkereskedelmi árakat. Ez azonban csak látszateredmény lenne és semmit sem javítana a munkások helyzetén. Ez a művelet nem oldana meg semmit, tekintve, hogy, amint a több pénz birtokában a kereskedelmi élet megindulna, azonnal feljebb ugranának az árak i s maradna minden úgy, ahogy ma van, csupán a számok, az összegek emelkednének. Ezt a problémát tűzte napirendre csütörtök délután az építőipari munkások öletbizalmi értekezlete is. A zsúfolásig telt nagyteremben izzó hangulatban, de mindvégig a legteljesebb szocialista fegyelemmel tárgyalták a kérdést. Az építőipari munkások, akik az elmúlt évtizedek folyamán olyan sok nagy harcot vívtak a munkáltatókkal, most jó ideje önmaguk ellen harcolnak bámulatraméltó önfegyelemmel, vállalva minden áldozatot, nélkülözést és lerongyolódást, csak azért, hogy megmentsék az ország SO4. Az iránybéreket, melyeket a szakszervezet vezetősége rögzített le, sok esetben a vállalkozók igyekeznek magasabbra emelni. Csak azért, hogy magukhoz csábítgassák a közmunkákon dolgozó építőmunkásokat. A MÉMOSz vezetősége ma még tartja a 17 pengős órabéreket, nem engedi szabadjára a béralakulást, de — ahogy Somogyi Miklós, a szövetség elnöke is megállapította — az építőipari munkások türelme is véges s nem tudják tovább tartani a munkásokat, ha nem sietnek segítségükre. Vagy lesznek kötött bérek s akkor bevezetik a kötött árakat is, vagy ha maradhatnak a szabad árak, akkor sza- Handler, Opera gőzmosoda és vegytisztító, Kazár-U. 4—6, Lázé,: - i. 15’ megnyit. Felkéreim az összes munkásaimat, hogy május hó 7. én a mimika megkezdésére jelenjenek meg. ____________Hegedűs Béla Jogászok Jegyzet bérlet. Előkészítés. Fonetikus jogi szeminárium Erzsébet-körút 19. Eletrotechnikai gyár vá.Ua. elektrotechnikai, műszeripar, műanyag, prés, stb. bérmunkát Ajánlatokat „Tj konstrukciós műn, kit is vállalunk” jeligére a földadóba haddá kell tenniök a béralakulást is, mert nem lehet azt tovább tűrni, hogy egy építőipari munkás egyheti fizetése alig valamivel több, mint egy kiló zsír ára. — Az építőmunkások ma teljesen lerongyolódva, éhesen vesznek részt ennek a városnak az újjáépítésén,— mondotta Somogyi Miklós — ezzel szemben az ingyenélők, a feketézők hada kitűnően él és élvezi a demokrácia adta lehetőségeket és a mi bőrünkre spekulálva, gyűjti a milliókat. Ha az országnak ma nincs elég élelmiszere, akkor a rendelkezésre álló keveset a dolgozók között kell szétosztani. A gyárakban dolgozó ipari munkásság legalább valamelyest el van látva élelemmel. Ezzel szemben az építőmunkások akik kisebb csoportokban dolgoznak, csak annyi élelmet kapnak, amennyit a közellátás mindenkinek, még a naplopóknak is megad. A hozzászólók valamennyien a kormány segítségét kérték, mert a kötött bérek mellett nem bírnak lépést tartani a szabad árakkal, legalább olyan mértékben gondoskodjanak az építőiparimunkásokról is — követelték —, mint a többi gyárak dolgozóiról s a szakszervezeten keresztül lássák el a munkajeggyel tázolt építőmunkásokat megfelelő élelemmel. Többen szóvátették a ruházat kérdését is, amire a jelenlévő Gál László iparügyi miniszteri titkár azt az ígéretet tette, hogy hamarosan megindul egy ruhaakció, melynek keretében munkásruhákat gyártanak. Ezeket azután a Szakszervezeti Tanács útján fogják a munkásokhoz juttatná. UiVatsatak ★ ★ A legkíméletlenebb megtorlást mindazokkal szemben, akik a közmunkaváltság-íven a valóságnak meg nem felelt jövedelmet tüntetnek fel. Akik hozsannáitak a közmunkaváltságnak, mert lustaságból, vagyúrhatnámságból restek voltak egy téglatörmeléket eltenni útból. De most, amikor egy kétesértékű rendelet alkalmat nyújt nekik arra, hogy legalább méltányos anyagi segítséggel járuljanak hozzá az újjáépítés munkájához, egyszerűen és hitványul csalnak. Nagy forgalmú üzletek, szállodák, műhelyek tulajdonosai olyan nevetségesen csekély összegeket vallanak be az íveken, hogy az ember gyors segéllyel szeretne enyhíteni elképesztő nyomorukon. De időközben egy inget IfOO pengőért árulnak, egy hajnyírás 15 pengőbe kerül és egy vacak cukrászsüteményért 15—20 pengőt kérnek. Repülőbizottságoknak kellene a vallomásokat felülvizsgálniuk és mindazokat, akik kalmári mosoly és kézdörzsölés közben a fiatal, magyar demokrácia csalóinak bizonyulnak, legalább is arra kényszeríteni, hogy a közmunkaváltságot ne egy kanál káposztával akarják elintézni. 3 Repülőbizottságok ellenőrzik a kenyér minőségét Az utóbbi időben sok panasz érkezett azért, mert romlott a kenyér minősége. A Nemzeti Bizottság egyik panaszirodája „Ilyen kenyeret is sütnek!“ kísérőlevéllel juttatta el a közélelmezési kormánybiztosnak a panaszt. Vas Zoltán most repülőbizottságok útján ellenőrizteti a kenyér minőségét. Pénzbüntetéssel, vagy iparengedélymegvonással sújtják azokat a pékeket, akik nem tartják be a kenyér sütésére és minőségére vonatkozó rendelkezéseket. Nyilas „internáltak”a rózsadombi luxusvillában Nemrégiben a Szabadság beszámolt a svábhegyi nyilas internálótábor elképesztő botrányáról, amely méltó felháborodást váltott ki a közönségből. A svábhegyi luxusszálloda paradicsomi állapotaihoz hasonló „büntetőintézményre“ hívja fel most figyelmünket a következő levél: „A Vérhalom utca és Apostolutca sarkán — írja a levélíró, dr. Kende Jánosné — luxusvilla parkjában, virágzó orgonabokrok között napoznak a III. kerület nyilas internáltjai. A park árnyékos felében jólöltözött ,hogy ki kézimunkáznak vígan csevegve, amíg a kerület dolgozói verítékezve igyekeznek eltakarítani a náci rombolás romhalmazát. Amikor május elsején arra haladva felháborodásomnak adtam kifejezést a ház előtt álló karszalagos, fegyveres őr előtt, az bekíséréssel fenyegetett, mondván, hogy hagyjam békében a napozókat, mert ezek „magyar emberek“. Úgy látszik, a kényelmes környezeten kívül, megfelelően együttérző örökről is gondoskodik a XI. kerület a nyilasok részére ... Eddig a levél, amelyhez még hozzáfűzzük azt, hogy a Vérhalom utca környékén egész sor üres villa van, így például a Klemm-féle tízszobás palota, a Szalai István-féle cserjeutcai nagy villaépület. A villák tulajdonosai Németországba menekültek Szálasiékkal együtt. Az elöljáróságokon közelharc folyik a lakásokért. A gyermeküdültetők és napközi otthonok nem találnak megfelelő helyiséget. Az agyonkínzott hazavánszorgó deportáltak fedél nélkül várják sorsukat. Várjon miért maradtak üresen az elhagyott luxusvillák?! Mindennemű szerszámot, műszaki árut, szerszámgépeket és tartozékait bármilv tételben VESZEK „Caalk új áru" jeligére a kiadóba.