Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-04-03 / 63. szám

Hatalmas népgyűlésen választották meg Nagy-Budapest nemzetgyűlési képviselőit A főváros képviselőinek élen kell járniuk a demokratikus Magyarország megteremtésében . A Budapesti Nemzeti Bizott­ság húsvéthétfőn délelőtt a Nemzeti Sportcsarnokban nép­gyűlést tartott, amelyen megvá­lasztották az ideiglenes nemzet­­gyűlés nagybudapesti képvise­lőit. A gyűlés iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg. A Függetlenségi Frontban tömö­rült demokratikus pártok fővá­r A küldöttségek pártjelszava­kat hirdető táblák alatt foglal­tak helyet és szavalókórusokkal éltették a demokratikus pártok­­vezéreit és követelték: „Soha­­többé diktatúrát!“­­ A Himnusz, majd az Interna­­­cionálé eléneklése után Kiss Ká­roly nyitotta meg a népgyűlést, kiemelve, hogy a fasizmustól fel­szabadított Budapest e gyűlés megtartásával nagy lépéssel ha­lad előre. A szavazócédulákkal­­való választás a mai időkben le­küzdhetetlen technikai akadá­lyokba ütközik, ezért az ideigle­nes nemzetgyűlés budapesti kép­viselőit a Függetlenségi Front­ban tömörült pártok népgyűlé­­sen választják meg ugyanúgy, ashogy az az ország egész terüle­t ősi tagozatainak küldöttségei zászlók és feliratok alatt vonul­tak fel és a pestkörnyéki váro­sok is képviseltették magukat a nagygyűlésen. A sportcsarnok hatalmas nézőtere zsúfolásig megtelt, de még így is szűknek bizonyult, mert sokezerre rúgott azoknak a száma, akik az épület előtt levő téren vettek részt a tér történt. — Csak napok kérdése — folytatta Kiss Károly —, hogy a diadalmasan előrenyomuló Vörös Hadsereg a fasiszta hordák utolsó foszlányait is kisöpri Ma­gyarországról, csak napok kér­dése és az SS-csizmák már nem tapossák hazánk földjét. Buda­pest újból az ország szíve lesz. A Budapesten megválasztott nemzetgyűlési képviselőknek kell lerakniok a demokratikus Ma­gyarország alapjait. A pártok harcban kipróbált képviselőket küldenek az ideiglenes nemzet­gyűlésbe s az ő munkájuk bizto­síték arra, hogy az ország hatá­rozott lépéssel halad előre az igazi értelemben vett demokrá­cia felé. gyar parasztság legjobb fiai előtt az utóbbi hetekben­­számtalan­szor beszéltem Budapestről, — mondotta ezután. — Kifejtettem, hogy a nyilasok és a németek nem csupán azért védelmezték olyan görcsösen Budapestet, mert néhány hétig, vagy hónapig fel akarták tartóztatni a Bécs felé főváros képviselőinek megvá­lasztásában. A nézőteret hatalmas nemzeti­színű zászlókkal díszítették fel s a szónoki emelvény mögött óriási trikolórok között Petőfi arcképét helyezték el, alatta ez­zel a Petőfi-idézettel: „Félre kis­­lelkűek, kik mostan is még két­kedni tudtak a jövő felett“, akarták azért, mert a legutóbbi években, főleg a legutóbbi hóna­pokban ez a munkaság és értel­miség bebizonyította, hogy nem nyugszik bele sem a szolgaságba, sem az elnyomatásba. Minden ál­dozatot vállalt, hogy az elnyoma­tás legsötétebb söpredékét eltün­tesse a magyar politikai életből. A nyilasok a magyar ipari mun­kásságot is büntetni akarták, meg akarták ritkítani sorainkat. A veszteségek valóban súlyosak voltak, de leverni nem tudtak bennünket. Az ipari munkásság Budapest egyes kerületeinek fel­­szabadulásakor azonnal a ma­gyar nép szabadságharcának élére állt. Kiemelte ezután, hogy a leg­demokratikusabb, a legantifa­­sisztább tömegek itt vannak Bu­dapesten, Újpesten, Kispesten és Csepelen. Erős demokratikus kor­mány is csak akkor lehet Ma­gyarországon, ha gyökereit ebbe a demokratikus, antifasiszta tö­megbe ereszti. Budapest újra az ország szíve lesz Saját erőnkből kell rendet teremteni­ ­ A lelkes éljenzéssel és helyes­léssel fogadott megnyitó után Oltványi Imre, a Független Kis­gazdapárt szónoka rámutatott a­rra, hogy a most keletkező új Magyarország merőben különbö­zik majd a‘háború előtti és a há-ÖUí Ui... ... *X'-i ellenállási frontban tömörült pár­tokat ebben a tekintetben semmii­­em választja el egymástól. — A mi pártunk tizenöt év óta harcokit azokért az eszményekért,­­— mondotta — amelyeket ma­ a testvéri megértéssel szövetkező r­tok a történelmi­­idők által előírt rohamtempóban valósítanak meg* 0 van tettek állanak már mögöttünk, amelyek párjukat k­itkítják.A magyar történelemben, és amelyek próbakövei a demo­kratikus pártok reformakaratá­nak. A legnagyobb tett a föld­birtokreform kardcsapássz­erű megoldása.­­ El kell készülni arra, hogy a demokratikus törekvéseknek lépten-nyomon gánc­ot akarnak vetni, de az ellágyuló megbocsá­tásnak hosszú ideig nem lesz he­lye, mert a nemzet jövője függ most a kemény magatartástól. Ki kell küszöbölni mindent, ami új életre kelthetné a múlt bűneit és nem kelső segítséggel, hanem saját erőnkből kell rendet terem­tenünk pottánkon. Azoknak a képviselőknek, akik a főváros képviseletében kerülnek be a nemzetgyűlésbe, minden erejük megfeszítésével úgy kell dolgoz­­niuk, hogy mindig az egyetemes országos érdek lebegjen szemük előtt. Kállai Gyula beszéde A lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után a Magyar Kommunista Párt nevében Kállai Gyula szól­alt fel. Hangsúlyozta, hogy a magyar ipari munkásság olyan harcosai vonulnak be a nemzetgyűlésbe, akik a legsúlyo­sabb időkben bizonyították be, hogy szembenállanak mindenféle külső és belső elnyomatással. Velük együtt vonulnak be a pol­gárságnak és a magyar szellemi és tudományos életnek azok a képviselői, akik nemcsak ma­gyar, hanem nemzetközi viszony­latban is büszkeségei a magyar népnek. — Vidéki gyűléseken a ma­ FEMINA fodrász«7.i».lon ismét üzemben IV. Párisi­ utca 1. SZABADSÁG Szabadságharcunk a nagybirtok­rendszer ellen — Miközben mi Budapest képviselőinek megválasztására összegyűltünk — mondotta ez­után Kállai Gyula —, az ország más területein forradalmi harc játszódik le. A magyar paraszt­ság megindította hatalmas har­cát az ezerholdak ellen. Az ország tiszántúli ré­szein már közel egymillió hold földet vettek birtokba a szegény parasztok, tehát olyan területet, amely meghaladja a Nagyatádi­féle földreform méreteit. Az igazi lendületre még csak ezután­­ kerül sor. Azt a harcot, amely a­­ Tiszántúl megindult, át kell vinni a Duna—Tisza-közére és a már felszabadult Dunántúl egész területére. A Vörös Hadsereg t hívni v­o.iv cai w' ua. 4 o *■----. — ------- ------- -a menet ölő Vörös Hadsereget, ha-­i dicső előrenyomulása megadja a nem azért is, mert büntetni akar- ( magyar demokrácia pártjainak . Ali U4Z4V1 1 l­lV. .' l/wv. 1­­­1 CZV * « fák a magyar ipari munkás­ágot­­ azt a lehetőséget, hogy a f­öldre­­c.% a. szabadságharcos /l­rnt»­­ formot az egész ország területén magyar é­lelmiséget. Büntetni s csaknem egyszerre hajtsák végre. Ezután a népgyűlés résztvevői­nek szűnni nem akaró lelkes éljenzése és tapsa közben jelen­tette be, hogy a diadalmas Vö­rös Hadsereg felszabadította a németek és nyilasok utolsó ma­gyarországi fellegvárát, Sopront. Leszögezte, hogy a német ura­lom alól való felszabadulásunk a Vörös Hadsereg érdeme s ennek a körülménynek arra kell serken­tenie a magyar demokrácia erőit, hogy a belső szabadság­­harcból annál inkább kivegyék részüket. A magyar nép új sza­badságharca indult meg a nagy­birtokrendszer ellen kezdett harccal. A reakció most is igyek­szik elgáncsolni a földreform ügyét, de hiába. A magyar népi tömegek felszabadítása nélkül azonban nem vehetünk részt­ a népek szabadságharcában. A ma legdöntőbb politikai kérdése a földreform megoldása. Országot tere­mnt a parasztság és munkásság egysége A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Darvas József, a Nem­zeti Paraszt­párt szónoka emel­kedett szólásra. Megemlékezett arról, hogy ő a legmélyebb, leg­szegényebb parasztságból, a földmunkásság köréből jött Bu­dapestre s ennek a szegény pa­rasztságnak, a magyar mélység­nek a formátlan lázadását hozta magával. Az ipari munkásság­gal való találkozásától nyert azután olyan szemléletet, amely megmutatta, hogy most már visszafelé, a parasztság felé tartva, hogyan tud fajtáján se­gíteni. Ez az egyéni példa szim­bólum is: jelképe annak, hogy a parasztság és a munkásság egysége az, amely itt új orszá­got tud teremteni. A Paraszt­párt nevében hitvallást tett, hogy a munkásságot és a pa­rasztságot a múltban egymás ellen kijátszó reakciós kísérle­teket a jövőben nem tűrnek el. Kiemelte, hogy a földreform nemcsak a parasztság ügye, mert az ipari munkásságnak épen olyan érdeke, mint a pa­rasztságnak, hogy a feudaliz­mus megszűnjék és lába alól a parasztok a szó szoros értelmé­ben kihúzzák a földet.­­ A földreform azonban csak az első lépés a megtett úton. Minden nélkülözést vállalva és minden erőt megfeszítve, építe­ni kell és fogadalmat kell ten­ni, hogy ebből a nagyvárosból még az emlékét is kiirtják a megmaradt reakciónak. Le kell dönteni a parasztpusztító Wer­bőczy szobrát s Dózsát ültetni helyére, a Gömbös-szobor he­lyén pedig a magyar független­ség nagy harcos mártírjának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének a szobrát kell felállítani. A föld­­mívelésügyi minisztérium olda­láról el kell távolítani a Beth­len és Nagyatádi Szabó István kézfogását ábrázoló emléktáblát s helyébe a parasztság és mun­kásság kézfogásának jelképét kell tenni, míg az Országház mellett az ellenforradalom szob­ra helyére Somogyi és Bacsó szobrát kell felállítani. lista hatalmi érdekek. Testvéri­ségben, jó szomszédságban, bé­kében és barátságban akarunk együtt élni veletek. Felszólalását azzal fejezte be, hogy bel- és külpolitikánk bele­fér három mondatba: Szabad or­szág, szabad föld, szabad nép. A Polgári Demokrata Párt ne­vében Supka Géza rámutatott arra, hogy a pesti polgárok tel­jes szívvel és lélekkel együtt vannak a magyar parasztsággal és munkássággal. A szakszervezetek részéről Török János tett hitvallást amel­lett, hogy az annyiszor hazátlan bitangoknak bélyegzett munká­sok nem szájjal, hanem tettek­kel bizonyítják majd be, hogy a hazáért dolgozni és nem a hazá­ból élősködni akarnak. Elvárják azonban az áldozathozatalt azok­tól is, akik mindig a napos olda­lon jártak. A Szakszervezeti Ta­nács osztja a kormánynak azt az álláspontját, hogy nem lehet túl magas órabéreket megállapí­tani, mert az végül is nem kívá­natos inflációhoz vezetne. Gon­doskodni kell a ténylegesen dol­gozó és országépítő munkások­nak és családjuknak ellátásáról. Hangsúlyozta, hogy az adóztatás terén sürgős intézkedésre van szükség, majd kiemelte: az a cél­juk, hogy ebben az országban minden szellemi és fizikai mun­kás boldog és megelégedett le­gyen. Ebben a szellemben kí­vánnak belekapcsolódni a nem­zetgyűlés munkájába. Budapest képviselőinek névsora Kiss Károli­ elnök felolvasta ez­után annak a nyolc közéleti férfi­nak a nevét, akiket Budapest népe pártra való tekintet nélkül hívott meg a nemzetgyűlésbe. Ezek a kö­vetkezők: Bartók Béla, Bölöni György, Illyés Gyula, Károlyi Mi­hály, Szekffi Gyula, Szentgyörgyi Albert, Vámbéri Rusztem és Veres Péter. A Független Kisgazdapárt kép­viselőinek a névsora a következő­: Szabad ország, szabad föld, szabad nép A nagyhatású beszéd után a Szociáldemokrata Párt nevében Szakasits Árpád hangoztatta, hogy a földreformot jól kell végrehajtani. A néma forrada­lom teljesedésbe megy: a föld azé lesz, aki megműveli és meg is fogják művelni a földet. A megbújó nyilasok és fasiszták azt suttogják szerte az ország­ban, hogy nincs szerszám, nincs igás állat. Nyilas azonban van elég, őket kell az eke elé fogni. Ki kell irtani a nyilas brigantiz­­mus szellemi maradékának még a gyökereit is. A Népbíróság malmai lassan, de biztosan őröl­nek és nem menekül meg a nyi­lasok közül senki. Talán már egy-két nap múlva teljesen fel­szabadul ez a szerencsétlen, ki­rabolt ország és így a magyar nép minden rétege számára meg­nyílik az új országszervezés le­hetősége. Újjá kell szervezni a magyar közigazgatást, meg kell tisztítani a fasizmustól. Meg kell teremteni az új magyar nép­oktatást, hogy ne rabszolgákat neveljen, hanem szabad embere­ket. Fel kell építeni a magyar ipart, meg kell alkotni a munka­jogot, kodifikálni a munka al­kotmányát, megteremteni a szo­ciális törvényhozást. Új magyar külpolitikának vetjük meg az alapját, amely a demokrácia ha­talmas kősziklájára épül. — Bennünket eltéphetetlen kö­telékek fűznek a Szovjetunió ha­talmas népéhez — folytatta Sza­kasits —, hálás barátságunkat soha senki és semmi meg nem zavarhatja. Innen újra üzenjük a Duna-medence népeinek: ben­nünk hű barátokra találtak. Soha többé nem fordíthatnak bennünket egymás ellen imperia­ 3 Hildy Zoltán, Varga Béla­,dr. Olt­ványi Imre, dr. Némethy Jenő, dr. Pfeiffer Zoltán, Bereczky Albert, dr. Auer Pál, Bartha Albert, dr. Ortutay Gyula, dr. Csernoky Vik­tor, dr. Gulácsy György, Bejcsy- Zsilinszky Endréné, Nagy Ferenc, Veér Imre, Dinnyés Lajos és Ben­­csik Gyula. A Szociáldemokrata Párt az alábbiakat küldi a nemzetgyűlésbe: Bán Antal, Szakasits Árpád, Kéthly Anna, dr. Ries István, dr. Révész Mihály, Szamay Lajos, Száva István, Zentai Vilmos, Mó­­nus Illésné sz. Hornyai Jolán, Halász Alfréd, Kisházi Ödön, Né­­medi-Varga Jakab, Büchler József, Justus Pál, Szeder Ferenc, Takács József, Marosán György, Selig Imre, Vas Miklós, Kelemen Gyula, Bartoczki Ferenc, Ivanics István, Kárpáti Antal, Szabó József, Erdei István és Visnyei Sándor. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelölte: Apró Antal, Brahos Lajos, ifj. Fock Jenő, Házi Árpád, Horváth Márton, Jászl Fe­renc, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Kovács István, Köböl József, Lukács György, Elód Ala­dár, Major Tamás, Orbán László, Orlai Károly, Péter Gábor, Rudas László, Ratulovszky János, Ratkó Anna, Somogyi Miklós, Szabó Ist­ván, Szabó Piroska, Várady József, R­eres József és dr. Well Emil. A Nemzeti Parasztpárt Kovács Imrét, Darvas Józsefet, Farkas Ferencet és Szabó Pált, a Polgári Demokrata Párt dr. Bródy Ernőt, dr. Supka Gézát, Szent-Iványi Sán­dort, Kabakovics Józsefet, Füzes­­séry Istvánt és dr. Horváth Bar­nát jelölte. A szakszervezetek képviselőinek névsora a következő: Kossa István, Csaplár Péter, Brumtzer László, Palkó Sándor, Kanizsa József, Bártfai (Bartl) Károly, Deák I­a­jos, Feiner Jenő, Maróthy Károly, Pintér János, Oroszt Ferenc, K­ruzs­­ák Béla, Pásztor Imre, Vil­lám János, Czeczel György, Török János, Béki Ernő, Sárossy István, Szipka József, Horváth Mihály, Kőműves József és dr. Gartner Pál) Egyhangúlag! A népgyűlés közönsége Kiss Károly kérdésére felemelt karral egyhangúlag megválasztott kép­viselőknek jelentette ki az egyes pártok részéről kikudött képvi­selőjelölteket és hosszan, leve­sen ünnepelte őket. A népgyűlés a Függetlenségi Front és a de­mokratikus szabad Magyaror­szág éltetésével,­­ valamint a Szózat hangjaival ért véget. Az egyes pártok részéről a Sportcsarnok épülete előtt is szónoklatok hangzottak el a kintrekedt sokezer főnyi tömeg­nek. . ..... A Kommunista Párt részéről Vas Zoltán közellátási kormány, biztos tartott nagyhatású beszé­det a föld, kenyér, szabadlad hármas jelszavának gyakorlati értelméről, kiemelve, hogy ebből a három fogalomból kell az új magyaroknak az új Magyaror­szágot megteremteniük. A földért vívott csata első fázisát már megnyerte a magyar nép, amikor az ideiglenes nemzetgyűlés kormánya halálos csapást mért a feudalizmusra. A Szovjet­ Unió kormánya által ígért kétezer vagon élelemből már eddig meg­érkezett 15 vágón hús, 15 vágón cukor, 500.000 kilogramm liszt és 500.000 kilogramm búza. Ez óriási segítség a kenyérért foly­tatott harcban. A szabadságért folytatott harcban pedig a leg­rövidebb időn belül fel kell ál­lítanunk hadseregünket a néme­tek ellen. A Szociáldemokrata Párt ré­széről Szakasits György szólalt fel. Kiemelte, hogy a földreform után a második lépés az ipari proletariátus, a munkásosztály érdekeinek megvédelmezése. A Független Kisgazdapárt szóno­ka, Némethy Jenő a magyar pa­rasztság nevében ígéretet tett arra, hogy a magyar parasztság viszonozza majd a neki nyújtott segítséget a magyar munkásság­nak akkor, amikor az ipari mun­kásság akar ősi jogához hozzá­jutni. A Sportcsarnok előtt tar­tott gyűlés utolsó szónoka a Nemzeti Parasztpárt részéről So­mogyi Imre volt, aki büszkén mutatott rá, hogy a földreform megvalósításával eldőlt az év­ezredes harc. Hangoztatta végül, hogy az ország kérdéseinek meg­oldásában nem szabad idegen példák után járnunk, miért az a múltban történt, hanem magyar "módra kell gondolkozni és csele­kedni.

Next