Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-04-21 / 79. szám

SZOMBAT, SMS APRIMS TT. K­ossuth népe Nincs többé nincstelen Monokon T a Szabadság kiküldött mun­katársától.­ Zemp­l­én­ megye, Kossuth földje. Tíz kilométerre a szerencsi vasútállomástól Mo­nok nagyközség, 3000 lakossal s a község közepén szép úriház, méteres falakkal, öt utcai szo­bával, hátsó traktussal, nagy kerttel: itt született Kossuth Lajos 143 esztendő előtt. És most, éppen ebben a házban dolgozott három napon át, reg­geltől estig a monoki Földigény- lő Bizottság, itt osztotta szét 1100 igénylő között a Széchenyi­felé hitbizományt. Ördög József, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezeteinek titkára, aki I­ Földigénylő Bizottságnak is hajtómotorja volt, megnyugod­va jelentette: —­ Nincs többé nincstelen Monokon. Valami földje min­denkinek van, ha csak három katasztrális hold is. Kossuth Lajos szülőfalujában senki sem földteleni cseléd többé. — Bizony, nehéz munka volt. Nem mintha a hitbizomány ura akadályozta volna a szegény nép földhöz juttatását. Ez is jellemző Kossuth falujára. Itt már a hitbizományi gróf sem a „túloldal“ embere volt. Talán, mert itt élt Monokon, a kis kas­télyban és együtt dolgozott a béreseivel. Szerette a magyart, gyűlölte a németet. Tavaly no­vember 22-én a monoki gróf, Széchenyi Pál, Budapesten, Tartsay Vilmos lakásán, ami­kor a nyilasok társaival együtt őt is el akarták fogni, nem adta meg magát, tűzharcba kevere­dett és másnap belehalt sérülé­seibe. így halt meg az utolsó monoki földesúr, akinek örökö­se most a monoki nép lett. Ördög József maga is dolgozott neki, nem cselédsorban, hanem ácsmunkát, mint önálló iparos. A régi sebek De azután, tovább beszélget­vén a múltról, érezhetővé vá­lik hogy a nagybirtokot itt is mélységesen gyűlölték. Sok-sok megaláztatás, szenvedés, nélkü­lözés, apák és nagyapák, ősök sorának keserves élményei éget­ték a nép lelkébe ezt a gyűlö­letet. Az sem egészen véletlen, hogy éppen Monok­­egyik szü­löttje lett — nemesi származá­sa ellenére, — a jobbágyság fel­szabadítója, a szabadságharc vezére: itt éppenséggel nem bir­ka módjára viselték a rabigát, mindig akadt, aki ellenállt, lá­zongott. A régi, gőgös, kegyet­len monoki földesünk nem egy jobbágyukat küldték bitóra. S itt még máig is emlékeznek rá­juk ... Most boldogok. Ha még nem is teljesen. Kevés volt az 1200 hold szántó, a kevés — bár első­rangú minőségű — szőlő s a gyümölcsös, amit szétosztottak. Sok az erdő. Több, mint az egész uradalom felerésze. Az pedig az állam birtokába kerül. Igaz, hogy a földmívelésügyi minisz­ternek jogában állna közbirto­­kossági erdőt létesíteni a hitbi­zományi helyére. Kérik is tőle, mert még nem is tudják, miből éljen meg a­ tegnapi cseléd, aki­nek most 6—8 holdja van, ha többgyerekes a családja. Az erdő sokat segítene. Munkakészségben nincs hiány. Tavaly ősszel ugyan a faluban és a határban folyt harcok meg­akadályozták a földmunkát s így alig több, mint 200 holdon zöl­dül az őszi vetés, most viszont talpalatnyi föld sem marad meg, műveletlenül a monoki határ­ban. Az igásállatok hiánya itt is nagy gondot okozott, ezt azon­ban megszüntették az oroszok, akik a szerencsi járás földműve­. Azt hiszem, kénytelenek le­szünk a főjegyzőt felelőssége vonni — mondja Gyuricza Lajos, a földmivelésügyi minisztérium kiküldöttje, aki már második hete járja a szerencsi járás köz­ségeit, hogy kisürgesse a reform végrehajtását. — Sem időt húzni, sem a nép rovására so­­gort, komát előnyben részesí­teni nem fog sikerülni sekinek! Viszont" mindenki dicséri Meggyaszón is, Békecsen is a taktaszadai papot, Belánszky Győző plébánost, aki mint a Földigénylő Bizottság elnöke, késedelem nélkül, közmegelége­désre befejezte a földosztást. — Minthogy nekünk is sok há­romholdas kisbirtokot kellett fe­lei között 1200 tehenet és ökröt osztattak szét. Ennek az intézke­désnek óriási hatása volt a köz­ségekben. Annál nagyobb elkese­redést okozott, hogy amikor az oroszok így segítik a népet, akadnak gyászmagyarok, akik még mindig halogatni próbálják a földreformot. Például a Mo­nokhoz közel fekvő Meggyaszón, ahol már elkészült az osztási tervezet, nem lehet megállapí­tani, hogy ki, miért, mennyi föl­det kapott, így persze az osztást sem lehet végrehajtani. tesítenünk — mondja a korsze­rűen gondolkozó fiatal pap —, mert itt sem állt elegendő föld a rendelkezésünkre, fontosnak tartom, hogy az új gazdák át­térjenek a belterjes gazdálko­dásra. Nagy gondot okoz a szer­számok beszerzése is, mert a né­metek még az ásókat, kapákat is elhordták. A szükségletek be­szerzésére s majd a termények jó értékesítésére leghelyesebb szövetkezetet létesíteni. Már ez­zel is foglalkozunk. Szövetkezeti alapon A szerencsi cukorgyár földbir­tokát és a földvári uradalmat Kozup Andrásnak, a szerencsi Földigénylő Bizottság elnökének javaslatára máris szövetkezeti alapon művelik az új tulajdono­sok, a cukorgyári munkások és a földvári uradalom volt cselé­dei. Mind a két szövetkezet tag­jai a cukorgyártól kiigényelt mezőgazdasági gépekkel dolgoz­nak Már csak egy megoldandó problémája maradt Zemplénnek. Mi lesz a svábokkal? Nincsenek sokan, pár sváb falu van csak a megyében. De persze, övék a leg­jobb föld s náluk nincsen nagy­birtok. Az elmúlt években a németségük újult erővel „virágzott“, szóba sem álltak a magyarokkal s ha akadt még a falujukban egy­­egy magyar család, azt is kipisz­kálták. A szerencsi járásban Rátka az egyetlen sváb község. Csak a gyerekek és az öregek maradtak Rátkán. Meg a föld. Azzal mi lesz? Nagy Andortól, a járás keménykezű főszolgabí­rójától várnak gyors intézke­dést, hogy hivatalosan megálla­pítsa, milyen magatartást tanú­sítottak a rátkaiak az elmúlt esztendőkben és mi legyen a földjükkel. Amelyre könnyen át­telepíthetnék azokat, akiknek a mostani lakóhelyükön nincsen házuk s csak egy nadrágszilacs­­ka földhöz juthattak, mert nem családosak. Az oroszoktól kapott jászig a saját tehénkékkel összefogva, szorgalmasan húzza az ekét a zempléni domboldalakon. Szebenyi Sándor Ami rossz és ami jó MEGNYÍLT KÉK 1­1­­ A KÁVÉHÁZ ÉTTEREM Vill., József-körút 37-39 Pertis Jenő és Pali muzsikál Még mindig Intézkedik Szálasiék csaposlegénye Pálinkáról is bőven gondoskodtak a nyilasok, mielőtt a bőrüket mentették . Sopronban már csak az állandó alkoholmámor tartotta bennük a lelket ELSŐ FEJEZET 1944 november közepén a ven­déglátóipari üzemek hivatalos körlevelet kaptak a Magyar Ven­déglátóipar miniszteri biztosától (Budapest, IX., Lónyay­ utca 22. Telefon 381—152) hivatalos számmal — 672—1944 —, kör­pecséttel és a következő szöveg­gel: Körrendelet a vállalatvezetővel működő vendéglátó üzemek­nek. A m. kir. külkereskedelmi hi­vataltól kapott utasítás alapján felhívom, hogy a palackozott ége­tett szeszesitalokból az üzem raktárában levő készlet egyhar­­mad részét ládákba csomagolva tartsa készenlétben, hogy az azokért ott megjelenő teherautó Sopronba szállíthassa. Az így szállításra előkészített égetett szeszesitalokról három példány­ban vegyen fel leltárt, amely­nek egyik példányát a ládákat átvevő személynek adja át, a második példányát miniszteri biz­tosi irodámnak küldje meg, a harmadik példányt pedig elszá­molásai között őrizze meg. Budapest, 1944 november hó 10. Dr. Rohringer Endre miniszteri osztálytanácsos, a vendéglátóipar miniszteri biztosa. MÁSODIK FEJEZET Négy héttel később már Sop­ronban voltak a nyilas vezetők, a kormány tagjai, a párt jelesei és a talpnyalók, a hűbéresek, a művészet és a közélet minden ágazatából. Sopronban voltak, ahol már várta őket a sok földi tó, amit előre odavittek a teher­autók, étel, ital, ruházati cikk, a legdrágább rablott áruk halma­za, selyem, bársony, szövet, bőr, dohányáru, mégpedig olyan mennyiségben, hogy arról a szó­­ról-szóra leközölt levél körülbe­lül teljes képet adhat, ha meg­gondoljuk, hogy az összes buda­pesti vendéglátó üzemeknél előre gondoskodtak, hivatalos körle­vélben gondoskodtak a soproni pá­­nka­ellátásról. Nem is volt hiány Sopronban semmiben, még angol-amerikai bombatámadásban sem, amiről köztudomású, hogy részeg álla­potban érte a nyilasvezéreket. Dr. Rohringer Endre, aki a kör­levelet aláírta, idejében gondos­kodott arról, hogy szeszesital bő­ségesen álljon rendelkezésre a soproni „udvartartásnál“ hep­­ciáskodó és szájhősködő nácik számára. Reggeltől estig ittak a zöldingesek, éjjel nappal ittak, már érezték a vesztüket, a rádió­juk még győzelemről bömbölt és a zsidókat szidta, de már csak az állandó alkoholmámor tar­totta bennük a lelket. HARMADIK FEJEZET Dr. Rohinger Endre miniszteri osztálytanácsos, a vendéglátó­­ipar miniszteri biztosa, ennek az iparnak a hóhéra volt. Ő tette tönkre a magyar vendéglátó­­ipart, aminek azelőtt világhíre volt, ő állította át ezt a világ­híres szellemet alantas, aljas náci­ szellemmé, ő süllyesztette le a nívót, ő zsidótlanított kegyet­lenül, könyörtelenül, ő volt az, aki egyre drákóibb és drákóibb szigorításokat hozott az üldözött szakmabeliek ellen, ő volt a mumus, ő volt a hatalom, ő volt az erőszak, ő volt a meg­testesült nyilasítélet, nyilasvil­lám, nyilaskárhozat. És ugyanez a dr. Rohringer Endre ma is mi­niszteri oszálytanácsos, ma is a hivatalában ül, ma is intézkedik, eljár, aláír, utasításokat ad, ren­delkezéseket bocsát ki és intéz­kedik, sőt fenyeget. Mindez nem is olyan meglepő. Százával, ezrével vannak ilyen dr. Ro­hringerék a közhivatalok­ban, de olyan ügyetlen, mint ő , nincs több. Dr. Rohringer ostobasága egyedülálló. Dr. Roh­­ringer ugyanis megfeledkezett valamiről, mikor idézett körleve­lét aláírta és kikézbesíttette. El­felejtette odagépeltetni a végé­re: az intézkedés foganatosítása után ezt a levelet el kell égetni. Akkor most nem került volna elő, akkor ő most védekezhetne, tagadhatna, hivatkozhatna, fo­­gadkozhatna. Sajnáljuk Rohrin­­ger doktor, mindez immár nem áll módjában. A szó elrepül, az írás marad. Lehet, hogy Ön is repülni fog? Biztos. Lestyán Sándor SILMSIN KARNIS ismét kapható Ke gyalogold! Színház, hangverseny-­jegyeit szerezze be a város szívében „Szabadság" jegyirodában IV. Kossuth L.­utca 17 1 HALÁLOS TAVASZ t-n­k hétre prolongálva PAL­ACE IfgJJ*“I A MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐ­­ EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE felh­ívja «CTlaték­»ok tagjait az icaeo_­lánok sürgő« lefolytatása végett azonnal jelentkezzenek egyesületük titkárságá­nál. Nyilatkozatok Akácfa u. 32. II. d. u. 3-tól kaphatók. Az újonnan meg­jelenő bélyegekből csak a leigazolt ta­­­­gok kaphatnak. Felkérem azon urat, aki 1944 Nagypéntek dél­után a Kecskeméti­ utcától Kálvin­­térig kérésemre elkísért, ott történt botránynál jel­en volt, valamint a szemta­núkat, címüket Lónyai­ u. 16., fsz. 1. alá lead­ni szíveskedjenek. Fekete péntek LUGOSI BÉLA, BORIS KARLO­F világhírű Hímjével nyit a PECSE mozi U 'MI H£üS A L FSL !s - 3 Vikotsatak ★ ★ Nagyon jól emlékszünk azokrg­ a támadásokra, melyeket a szél­sőjobboldali lapok zúdítottak Szentgyörgyi professzorra. Ak­kortájt egyetlen tiltakozás sem hangzott el az egyetemi autonó­mia nevében a nagynevű tudós m­eghurcolása ellen. A prof. urak — enyhén szólva — meg­lapultak és mosták kezeiket. De nyilvánvalóan akko­r is csak sza­­k­állukat simogatták, amikor egyes társaik tudományos te­kintélyükkel és egyéni súlyuk­kal támogatták és fedezték a nemzetvesztő törekvéseket. Mindazokat, akik a magyar tudós hitelét és becsületét be­­szennyezték és akik ezen a té­ren mulasztásokat követtek el, nagy felelősség terheli az or­szág pusztulásáért. Az Egyetem ma te­geam az államban, önkormányzata van, területenkívüliséget élvez. Az el­múlt rendszerek alatt tanúsított — legjobb esetben — közönyös magatartását megbocsátotta a fiatal, magyar demokrácia. Ab­ban a hitben, hogy az egyete­mek saját kebelükben megindít­ják a megújhodás folyamatát. Személyi kérdéseket — termé­szetszerűen —­ vagy körültekin­téssel kell megoldani, mert nem követhetünk el önmagunkon szellemi harakirit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden maradjon a régiben,­ az előadó­termeit hűs világában. A közel­múltban szóvátettük a Bond­anx Intézetben tapasztalt visszássá­gokat, most újabb eset jutott tudomásunkra. Dr. Bézy István egyetemi r. k. tanárt, a Szent I­stván-kórház igazgató-főorvosát és a MONE volt vezetőségi tagját még az igazolások megkezdése előtt fel­­függesztették állásától. Az ex­fő­orvos úr minden bizonnyal atyai jóindulattal viseltetett a zöldinges és karszalagos orvosai iránt, akik megfélemlítő és az­ orvosi rendelet megszégyenítő látványát nyújtották a kórház falai között. A főorvos úr tehát távozott, de a prof. úr­a ma­radt. És vizsgáztat a törvény­­széki orvostanon. Orsós kartár­sa elégedetten bólogathat kül­földi magányában, hogy ekkora lojalitással viseltetnek szelleme iránt. Az egyetemi autonómia újabb dicséretére! A képzőművészek sfcatad" szervezetének első kiállítása Gazdag gyűjteményt mutat be ötven magyar művész a régi Mű­csarnok kiállítási termében. A Ma­gyar Képzőművészek Szabad Szer­vezetének keretében ezúttal először jut szóhoz a nyilvánosság előtt öt­ven olyan festő és szobrász, aki műveivel egész életén át a sza­badság gondolatának a kifejezője volt. Van közöttük olyan, aki már nevével is utat jelöl az utána kö­vetkező nemzedéknek. A magyar közönség képzőművészeti érdeklő­dése az irodalommal, zenével szem­ben — ezt nem győzzük eleget han­goztatni — nagyon gyenge. Ez a kiállítás remélhetőleg magával ra­gadja az érték figyelmét , ha nem is nyújt annyit, mint szándéka, volt, célját eléri s belopja magát a szivekbe egy-egy meleg színnel, vagy derkovitsi vonallal. Osztatlan elismeréssel fogadjuk mi is a nemes szándékot és kíváncsian várjuk a kiállítások folytatását, ahol remél­hetőleg több és frissebb anyag ke­rül majd bemutatásra. Birmann Dezső József Attila mellszobra határozottan erőteljes mű, bár szerintünk nem tudja tel­jesen kifejezni a költőt, azt, aki József Attila volt. Egry József ba­dacsonyi akvarelljét már ismerjük, Szőnyi István két tájképe sem is­meretlen a kiállítások látogatói előtt. Kmetty János csendélete, Márffy Ödön akvarellje, Szent­ Iványi Lajos tájképei, Molnár C. Pál rajzai, Martyn két politikai gúnygrafikája, Herényi Jenő, Beck András és Vedres Márk szobrai érdemesek arra, hogy még ebben a háborús világban is ráfigyeljünk. A mellettük s velük felsorakozott nagy ígéretek és társak mind­annyian méltók a magyar piktúra folytatására. A kiállított képek és szobrok sorsolás útján Bajor Gizi, Major Tamás és Gobbi Hilda közre- s működésével jutnak ma délután 3­­ órakor a nyilvánosság elé. i m. f.

Next