Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)
1945-04-21 / 79. szám
SZOMBAT, SMS APRIMS TT. Kossuth népe Nincs többé nincstelen Monokon T a Szabadság kiküldött munkatársától. Zemplén megye, Kossuth földje. Tíz kilométerre a szerencsi vasútállomástól Monok nagyközség, 3000 lakossal s a község közepén szép úriház, méteres falakkal, öt utcai szobával, hátsó traktussal, nagy kerttel: itt született Kossuth Lajos 143 esztendő előtt. És most, éppen ebben a házban dolgozott három napon át, reggeltől estig a monoki Földigény- lő Bizottság, itt osztotta szét 1100 igénylő között a Széchenyifelé hitbizományt. Ördög József, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezeteinek titkára, aki I Földigénylő Bizottságnak is hajtómotorja volt, megnyugodva jelentette: — Nincs többé nincstelen Monokon. Valami földje mindenkinek van, ha csak három katasztrális hold is. Kossuth Lajos szülőfalujában senki sem földteleni cseléd többé. — Bizony, nehéz munka volt. Nem mintha a hitbizomány ura akadályozta volna a szegény nép földhöz juttatását. Ez is jellemző Kossuth falujára. Itt már a hitbizományi gróf sem a „túloldal“ embere volt. Talán, mert itt élt Monokon, a kis kastélyban és együtt dolgozott a béreseivel. Szerette a magyart, gyűlölte a németet. Tavaly november 22-én a monoki gróf, Széchenyi Pál, Budapesten, Tartsay Vilmos lakásán, amikor a nyilasok társaival együtt őt is el akarták fogni, nem adta meg magát, tűzharcba keveredett és másnap belehalt sérüléseibe. így halt meg az utolsó monoki földesúr, akinek örököse most a monoki nép lett. Ördög József maga is dolgozott neki, nem cselédsorban, hanem ácsmunkát, mint önálló iparos. A régi sebek De azután, tovább beszélgetvén a múltról, érezhetővé válik hogy a nagybirtokot itt is mélységesen gyűlölték. Sok-sok megaláztatás, szenvedés, nélkülözés, apák és nagyapák, ősök sorának keserves élményei égették a nép lelkébe ezt a gyűlöletet. Az sem egészen véletlen, hogy éppen Monokegyik szülöttje lett — nemesi származása ellenére, — a jobbágyság felszabadítója, a szabadságharc vezére: itt éppenséggel nem birka módjára viselték a rabigát, mindig akadt, aki ellenállt, lázongott. A régi, gőgös, kegyetlen monoki földesünk nem egy jobbágyukat küldték bitóra. S itt még máig is emlékeznek rájuk ... Most boldogok. Ha még nem is teljesen. Kevés volt az 1200 hold szántó, a kevés — bár elsőrangú minőségű — szőlő s a gyümölcsös, amit szétosztottak. Sok az erdő. Több, mint az egész uradalom felerésze. Az pedig az állam birtokába kerül. Igaz, hogy a földmívelésügyi miniszternek jogában állna közbirtokossági erdőt létesíteni a hitbizományi helyére. Kérik is tőle, mert még nem is tudják, miből éljen meg a tegnapi cseléd, akinek most 6—8 holdja van, ha többgyerekes a családja. Az erdő sokat segítene. Munkakészségben nincs hiány. Tavaly ősszel ugyan a faluban és a határban folyt harcok megakadályozták a földmunkát s így alig több, mint 200 holdon zöldül az őszi vetés, most viszont talpalatnyi föld sem marad meg, műveletlenül a monoki határban. Az igásállatok hiánya itt is nagy gondot okozott, ezt azonban megszüntették az oroszok, akik a szerencsi járás földműve. Azt hiszem, kénytelenek leszünk a főjegyzőt felelőssége vonni — mondja Gyuricza Lajos, a földmivelésügyi minisztérium kiküldöttje, aki már második hete járja a szerencsi járás községeit, hogy kisürgesse a reform végrehajtását. — Sem időt húzni, sem a nép rovására sogort, komát előnyben részesíteni nem fog sikerülni sekinek! Viszont" mindenki dicséri Meggyaszón is, Békecsen is a taktaszadai papot, Belánszky Győző plébánost, aki mint a Földigénylő Bizottság elnöke, késedelem nélkül, közmegelégedésre befejezte a földosztást. — Minthogy nekünk is sok háromholdas kisbirtokot kellett felei között 1200 tehenet és ökröt osztattak szét. Ennek az intézkedésnek óriási hatása volt a községekben. Annál nagyobb elkeseredést okozott, hogy amikor az oroszok így segítik a népet, akadnak gyászmagyarok, akik még mindig halogatni próbálják a földreformot. Például a Monokhoz közel fekvő Meggyaszón, ahol már elkészült az osztási tervezet, nem lehet megállapítani, hogy ki, miért, mennyi földet kapott, így persze az osztást sem lehet végrehajtani. tesítenünk — mondja a korszerűen gondolkozó fiatal pap —, mert itt sem állt elegendő föld a rendelkezésünkre, fontosnak tartom, hogy az új gazdák áttérjenek a belterjes gazdálkodásra. Nagy gondot okoz a szerszámok beszerzése is, mert a németek még az ásókat, kapákat is elhordták. A szükségletek beszerzésére s majd a termények jó értékesítésére leghelyesebb szövetkezetet létesíteni. Már ezzel is foglalkozunk. Szövetkezeti alapon A szerencsi cukorgyár földbirtokát és a földvári uradalmat Kozup Andrásnak, a szerencsi Földigénylő Bizottság elnökének javaslatára máris szövetkezeti alapon művelik az új tulajdonosok, a cukorgyári munkások és a földvári uradalom volt cselédei. Mind a két szövetkezet tagjai a cukorgyártól kiigényelt mezőgazdasági gépekkel dolgoznak Már csak egy megoldandó problémája maradt Zemplénnek. Mi lesz a svábokkal? Nincsenek sokan, pár sváb falu van csak a megyében. De persze, övék a legjobb föld s náluk nincsen nagybirtok. Az elmúlt években a németségük újult erővel „virágzott“, szóba sem álltak a magyarokkal s ha akadt még a falujukban egyegy magyar család, azt is kipiszkálták. A szerencsi járásban Rátka az egyetlen sváb község. Csak a gyerekek és az öregek maradtak Rátkán. Meg a föld. Azzal mi lesz? Nagy Andortól, a járás keménykezű főszolgabírójától várnak gyors intézkedést, hogy hivatalosan megállapítsa, milyen magatartást tanúsítottak a rátkaiak az elmúlt esztendőkben és mi legyen a földjükkel. Amelyre könnyen áttelepíthetnék azokat, akiknek a mostani lakóhelyükön nincsen házuk s csak egy nadrágszilacska földhöz juthattak, mert nem családosak. Az oroszoktól kapott jászig a saját tehénkékkel összefogva, szorgalmasan húzza az ekét a zempléni domboldalakon. Szebenyi Sándor Ami rossz és ami jó MEGNYÍLT KÉK 11 A KÁVÉHÁZ ÉTTEREM Vill., József-körút 37-39 Pertis Jenő és Pali muzsikál Még mindig Intézkedik Szálasiék csaposlegénye Pálinkáról is bőven gondoskodtak a nyilasok, mielőtt a bőrüket mentették . Sopronban már csak az állandó alkoholmámor tartotta bennük a lelket ELSŐ FEJEZET 1944 november közepén a vendéglátóipari üzemek hivatalos körlevelet kaptak a Magyar Vendéglátóipar miniszteri biztosától (Budapest, IX., Lónyay utca 22. Telefon 381—152) hivatalos számmal — 672—1944 —, körpecséttel és a következő szöveggel: Körrendelet a vállalatvezetővel működő vendéglátó üzemeknek. A m. kir. külkereskedelmi hivataltól kapott utasítás alapján felhívom, hogy a palackozott égetett szeszesitalokból az üzem raktárában levő készlet egyharmad részét ládákba csomagolva tartsa készenlétben, hogy az azokért ott megjelenő teherautó Sopronba szállíthassa. Az így szállításra előkészített égetett szeszesitalokról három példányban vegyen fel leltárt, amelynek egyik példányát a ládákat átvevő személynek adja át, a második példányát miniszteri biztosi irodámnak küldje meg, a harmadik példányt pedig elszámolásai között őrizze meg. Budapest, 1944 november hó 10. Dr. Rohringer Endre miniszteri osztálytanácsos, a vendéglátóipar miniszteri biztosa. MÁSODIK FEJEZET Négy héttel később már Sopronban voltak a nyilas vezetők, a kormány tagjai, a párt jelesei és a talpnyalók, a hűbéresek, a művészet és a közélet minden ágazatából. Sopronban voltak, ahol már várta őket a sok földi tó, amit előre odavittek a teherautók, étel, ital, ruházati cikk, a legdrágább rablott áruk halmaza, selyem, bársony, szövet, bőr, dohányáru, mégpedig olyan mennyiségben, hogy arról a szóról-szóra leközölt levél körülbelül teljes képet adhat, ha meggondoljuk, hogy az összes budapesti vendéglátó üzemeknél előre gondoskodtak, hivatalos körlevélben gondoskodtak a soproni pánkaellátásról. Nem is volt hiány Sopronban semmiben, még angol-amerikai bombatámadásban sem, amiről köztudomású, hogy részeg állapotban érte a nyilasvezéreket. Dr. Rohringer Endre, aki a körlevelet aláírta, idejében gondoskodott arról, hogy szeszesital bőségesen álljon rendelkezésre a soproni „udvartartásnál“ hepciáskodó és szájhősködő nácik számára. Reggeltől estig ittak a zöldingesek, éjjel nappal ittak, már érezték a vesztüket, a rádiójuk még győzelemről bömbölt és a zsidókat szidta, de már csak az állandó alkoholmámor tartotta bennük a lelket. HARMADIK FEJEZET Dr. Rohinger Endre miniszteri osztálytanácsos, a vendéglátóipar miniszteri biztosa, ennek az iparnak a hóhéra volt. Ő tette tönkre a magyar vendéglátóipart, aminek azelőtt világhíre volt, ő állította át ezt a világhíres szellemet alantas, aljas náci szellemmé, ő süllyesztette le a nívót, ő zsidótlanított kegyetlenül, könyörtelenül, ő volt az, aki egyre drákóibb és drákóibb szigorításokat hozott az üldözött szakmabeliek ellen, ő volt a mumus, ő volt a hatalom, ő volt az erőszak, ő volt a megtestesült nyilasítélet, nyilasvillám, nyilaskárhozat. És ugyanez a dr. Rohringer Endre ma is miniszteri oszálytanácsos, ma is a hivatalában ül, ma is intézkedik, eljár, aláír, utasításokat ad, rendelkezéseket bocsát ki és intézkedik, sőt fenyeget. Mindez nem is olyan meglepő. Százával, ezrével vannak ilyen dr. Rohringerék a közhivatalokban, de olyan ügyetlen, mint ő , nincs több. Dr. Rohringer ostobasága egyedülálló. Dr. Rohringer ugyanis megfeledkezett valamiről, mikor idézett körlevelét aláírta és kikézbesíttette. Elfelejtette odagépeltetni a végére: az intézkedés foganatosítása után ezt a levelet el kell égetni. Akkor most nem került volna elő, akkor ő most védekezhetne, tagadhatna, hivatkozhatna, fogadkozhatna. Sajnáljuk Rohringer doktor, mindez immár nem áll módjában. A szó elrepül, az írás marad. Lehet, hogy Ön is repülni fog? Biztos. Lestyán Sándor SILMSIN KARNIS ismét kapható Ke gyalogold! Színház, hangverseny-jegyeit szerezze be a város szívében „Szabadság" jegyirodában IV. Kossuth L.utca 17 1 HALÁLOS TAVASZ t-nk hétre prolongálva PALACE IfgJJ*“I A MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐ EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE felhívja «CTlaték»ok tagjait az icaeo_lánok sürgő« lefolytatása végett azonnal jelentkezzenek egyesületük titkárságánál. Nyilatkozatok Akácfa u. 32. II. d. u. 3-tól kaphatók. Az újonnan megjelenő bélyegekből csak a leigazolt tagok kaphatnak. Felkérem azon urat, aki 1944 Nagypéntek délután a Kecskeméti utcától Kálvintérig kérésemre elkísért, ott történt botránynál jelen volt, valamint a szemtanúkat, címüket Lónyai u. 16., fsz. 1. alá leadni szíveskedjenek. Fekete péntek LUGOSI BÉLA, BORIS KARLOF világhírű Hímjével nyit a PECSE mozi U 'MI H£üS A L FSL !s - 3 Vikotsatak ★ ★ Nagyon jól emlékszünk azokrg a támadásokra, melyeket a szélsőjobboldali lapok zúdítottak Szentgyörgyi professzorra. Akkortájt egyetlen tiltakozás sem hangzott el az egyetemi autonómia nevében a nagynevű tudós meghurcolása ellen. A prof. urak — enyhén szólva — meglapultak és mosták kezeiket. De nyilvánvalóan akkor is csak szakállukat simogatták, amikor egyes társaik tudományos tekintélyükkel és egyéni súlyukkal támogatták és fedezték a nemzetvesztő törekvéseket. Mindazokat, akik a magyar tudós hitelét és becsületét beszennyezték és akik ezen a téren mulasztásokat követtek el, nagy felelősség terheli az ország pusztulásáért. Az Egyetem ma tegeam az államban, önkormányzata van, területenkívüliséget élvez. Az elmúlt rendszerek alatt tanúsított — legjobb esetben — közönyös magatartását megbocsátotta a fiatal, magyar demokrácia. Abban a hitben, hogy az egyetemek saját kebelükben megindítják a megújhodás folyamatát. Személyi kérdéseket — természetszerűen — vagy körültekintéssel kell megoldani, mert nem követhetünk el önmagunkon szellemi harakirit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden maradjon a régiben, az előadótermeit hűs világában. A közelmúltban szóvátettük a Bondanx Intézetben tapasztalt visszásságokat, most újabb eset jutott tudomásunkra. Dr. Bézy István egyetemi r. k. tanárt, a Szent István-kórház igazgató-főorvosát és a MONE volt vezetőségi tagját még az igazolások megkezdése előtt felfüggesztették állásától. Az exfőorvos úr minden bizonnyal atyai jóindulattal viseltetett a zöldinges és karszalagos orvosai iránt, akik megfélemlítő és az orvosi rendelet megszégyenítő látványát nyújtották a kórház falai között. A főorvos úr tehát távozott, de a prof. úra maradt. És vizsgáztat a törvényszéki orvostanon. Orsós kartársa elégedetten bólogathat külföldi magányában, hogy ekkora lojalitással viseltetnek szelleme iránt. Az egyetemi autonómia újabb dicséretére! A képzőművészek sfcatad" szervezetének első kiállítása Gazdag gyűjteményt mutat be ötven magyar művész a régi Műcsarnok kiállítási termében. A Magyar Képzőművészek Szabad Szervezetének keretében ezúttal először jut szóhoz a nyilvánosság előtt ötven olyan festő és szobrász, aki műveivel egész életén át a szabadság gondolatának a kifejezője volt. Van közöttük olyan, aki már nevével is utat jelöl az utána következő nemzedéknek. A magyar közönség képzőművészeti érdeklődése az irodalommal, zenével szemben — ezt nem győzzük eleget hangoztatni — nagyon gyenge. Ez a kiállítás remélhetőleg magával ragadja az érték figyelmét , ha nem is nyújt annyit, mint szándéka, volt, célját eléri s belopja magát a szivekbe egy-egy meleg színnel, vagy derkovitsi vonallal. Osztatlan elismeréssel fogadjuk mi is a nemes szándékot és kíváncsian várjuk a kiállítások folytatását, ahol remélhetőleg több és frissebb anyag kerül majd bemutatásra. Birmann Dezső József Attila mellszobra határozottan erőteljes mű, bár szerintünk nem tudja teljesen kifejezni a költőt, azt, aki József Attila volt. Egry József badacsonyi akvarelljét már ismerjük, Szőnyi István két tájképe sem ismeretlen a kiállítások látogatói előtt. Kmetty János csendélete, Márffy Ödön akvarellje, Szent Iványi Lajos tájképei, Molnár C. Pál rajzai, Martyn két politikai gúnygrafikája, Herényi Jenő, Beck András és Vedres Márk szobrai érdemesek arra, hogy még ebben a háborús világban is ráfigyeljünk. A mellettük s velük felsorakozott nagy ígéretek és társak mindannyian méltók a magyar piktúra folytatására. A kiállított képek és szobrok sorsolás útján Bajor Gizi, Major Tamás és Gobbi Hilda közre- s működésével jutnak ma délután 3 órakor a nyilvánosság elé. i m. f.