Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)

1945-07-08 / 140. szám

o egyedül az az út szolgáltatta, ame­lyet a Szovjetunió mérnökei bra­vúros munkával a Góbi-sivatagon keresztül építettek. A Szovjetunió­val való konfliktus kockázatát a Japán kormány nem merte vál­lalni, de mindenesetre a mandzsu­szibériai határon nagy erőket le­kötve kellett tartania. Közben megtörtént Amerika had­­balépése, a brit hadüzenet és miután a mandzsu határról nem vonhatta el erőit, megkezdődött a magát óriásnak képzelő japán törpe sorsának beteljesedése. Csangkaisek generalisszimusz az évforduló alkalmával kiáltvánnyal fordult a kínai néphez. A japán el­leni háború — mondja kiáltványá­ban a generalisszimusz — döntő szakaszához érkezett. A kínai nép­nek egy emberként kell összefogni a közeli végső győzelem kivívá­sára.­­ A Krasznaja Zvjezda, a Vörös Hadsereg lapja megállapítja, hogy a japán parlament szembefordult a kormánnyal. ,,A japán parlament rendkívüli ülésszakában elfogadott törvényjavaslatok mind annak a ténynek az elismeréseiből indulnak ki, hogy Japán katonai helyzete a közeljövőben kikerülhetetlenül még jobban megromlik, az ország terü­let© maga is hadszíntérré változik és a japán szigeteken véres harcok következnek be.“ Vidovits Ferenc somogyi főispán felmentése A belügyminiszter előterjesz­tette a miniszterelnöknek Vido­­vits Ferenc somogyi főispán fel­mentését. Titokzatos gyilkosság a Pannonia-utcában A Pannónia-utca 56. számú ház előtt este 11 óra után Siklós Lajosnét ismeretlen tettes lelőtte. Siklósnét halálos sebbel vitte be a házmester a kapu alá s ott rö­videsen belehalt sérülésébe. Egy­előre semmiféle támpont nincs arra vonatkozólag, ki követte el a sötét utcán a gyilkosságot Szélhámoskodnak a Gázművek nevében A Gázművek nevében szélhámo­sok járnak a még be nem kapcsolt kerületek lakásaiba, megnézik a gázórát és azután 20—100 pengőig terjedő összegeket vasalnak be hamis nyugta ellenében a megté­vesztett lakóktól. A főkapitányság figyelmezteti a közönséget a szél­hámosokra és kéri, hogy amint je­lentkeznek és nem tudják magu­kat kellőképpen igazolni, adják át őket rendőrnek. . Ki a h­ibás ? A kisember hazamegy egyik nap a munkából és­­elöljárósági cé­dula várja: beidézik, hogy vegye át beszolgáltatott rádióját. A kisember boldog és az egész csa­lád vele örül, mert ime, vissza­kapják a részletre vett, össze­spórolt kincset, újra lesz estén­­kint egy kis zene, előadás. Aztán elérkezik a nagy pillanat és a kisember már nem olyan boldog. Visszakapja a gépét, épen és sér­tetlenül, csak éppen a lámpák hiányoznak belőle. Az az érzése, hogy üres tányért kap ebédre. Az illető altiszt halkan megvi­gasztalja, hogy sebaj, lehet lám­pát „szerezni”. Ezt tudja ugyan a kisember (mert mit nem lehet Pesten pénzzel megszerezni), de azt is tudja, hogy neki nincs pénze rádiócsőre... A rendelet annak idején közöl­te, hogy háborús károkért a rá­diótulajdonosok senkit sem te­hetnek felelőssé. Háborús kár például a tűzvész, vagy a tároló helyiség beomlása, — mindkettő előfordulhatott annak idején, amikor Buda ostroma még tar­tott. De milyen háborús kár sem­misíti meg a lámpákat, éppen a lámpáidat, miközben a rádión egyetlen karcolás sem esik ! Mindenképpen a rádiópászto­rok a felelősek. Vagy a géneket őrizték rosszul, vagy a saját ke­züket. A kisember most nem tud mit kezdeni visszakapott géné­vel. A feketepiac pedig a rád­ió­­csöveket is felveheti gazdag áru­listájára. z,ShyUo, HAJNALI FÖLJEGYZÉSEIMBŐL Az Akadémia válságához Volt egy hindu barátom, Suravardi, a kalkuttai egyetem tanára, aki egyszer azt mondta nekem: a nyugati emberek nem ismerik az emberi lét legszebb pillanatait, a napfelkelte előtti perceket. Ilyenkor a föld és az ég, a fűszálak és a vízcsep­­pek m­ondhatatlan tisztasággal vannak telítve. A levegőt ultraviolet sugarak itatják át, az emberi lélek nyugodt és bölcs. Én régente meglehetősen ismertem a napfelkelte előtti perceket, de csak há­tulról, a tarkójukról, amennyiben a klubból haza­jövet, vagy éjszakai munka után találkoztam a pitymallattal. Ez persze nem az igazi találkozás, az ember ilyenkor a rothadó tegnapot cipeli fáradt gondolataiban. De újabban egyrészt a halászat, másrészt munkarendem megváltozása egyre sűrűb­ben hozott össze igazi találkozót a tengeren, folyó­vizek partján, vagy az íróasztalomnál a hajnalok földöntúlian szép pillanataival. A Nyugalom és a Bölcsesség a tárgyakban és a világításban olyan­féleképpen jelent meg körülöttem, szinte testet öltve, mint Szent Teréz előtt a Fehérruhás Hölgy a barlangban. Életünk, világunk, magyarságunk romjai felett tűnődve, úgy érzem, hogy nemcsak a napoknak, de a korszakoknak is vannak hajnali pillanatai és bármilyen gyötrelmes és lesújtó is a kép, amely körben tárul elénk. 1945 nyara talán évszázadok pilymallata, amikor kövek és füvek, szívek és gon­dolatok fényekkel telnek meg, e fények még lát­hatatlanok, de már jelen vannak valahol a deren­gésben. Most, most következnek a Nyugalom és a Bölcsesség nagy pillanatai. Soha nem élt még ben­nem erősebben a meggyőződés, hogy a világot csak a tudomány emberei építhetik újjá. Ilyenkor min­dig egy kis fájdalmat érzek, hogy miért nem tu­dósnak születtem, így semmi más nem vagyok, mint a szeszélyek és szenvedélyek oktatója, ahogy már Platon nevezte az írókat és művészeket. Sze­szélyből és szenvedélyből pedig mintha egy kicsit már sok volna ezen az elromlott világon. Új­abban egyre nagyobb vonzódást érzek a Nyugalom és a Böl­csesség, vagyis a tudomány iránt. S ez nem valami hirtelen támadt szerelem bennem. Mindaz, amit az elmúlt tíz-tizenöt esztendő alatt az emberi és ma­gyar sorsról elmondottam, technokrácia, eugenika, szociográfia, Kitűnőek Iskolája, öntudatlanul is azt hirdette, hogy a világ és az emberi faj romlását csak ez a két erő állíthatja meg: a Nyugalom és a Bölcsesség, vagyis a Tudomány. A politikát is csak addig tisztelem, amíg tudomány (mert a poli­tika igenis tudomány, mégpedig magasrendű), de ami ezen túl van ... Szent-Györgyi Albert, akivel az Élettani Intézet lom­bikjai között beszélgetek, azt mondja nekem, hogy a tudomány a dolgok tárgyilagos és tüzetes vizsgálata és magyarázata. Egyszerű és világos meghatározás. (Szedő vigyázzon, nehogy a tüzetes szó helyett füzetest szedjen, annál kevésbé, mert a ponyva-politika ponyva-tudománnyal árasztott el bennünket.) Woodworths a tudományt Books of Enoledge-nek, a Tudás Könyveinek, az irodalmat pedig Books of Powernek, a Hatalom Könyveinek nevezi. Kétségtelen, hogy egy regény, egy színmű, va­gy akár egy vers is nagyobb hatalommal ragadja meg az emberi szíveket, mint a frequentatív-duratív formák egymástól elütő viselkedésének rejtélyéről írott nyelvészeti, vagy a növények biológiai spek­trumáról szóló értekezés, mégis úgy érzem, hogy a kezünkben levő írói hatalmat elsősorban arra kell felhasználnunk, hogy megértessük boldogtalan embertársainkkal: tudomány nélkül, életünk dol­gainak tárgyilagos és tüzetes vizsgálata nélkül nem lesz fel­t­ám­ad­ásunk, sem mint embernek, sem mint nemzetnek. Az irodalom (tegyük hozzá az olcsóbb iroda­lom) hatása alatt a tudósok mint fanyar és ked­vetlen, félszeg és szórakozott emberek élnek a kö­zönség képzeletében. Shaw a The doctors dilemmá­ban, vagy Rachmanow a Viharos alkonyaiban a tudós igazi arcát rajzolta meg. Ez az arc derűs és hősies. A dolgok természetében rejlik, hogy nem a nagyközönség nyelvén szólnak. Nekünk kell mellé­jük állanunk, nekünk, akik tudunk a nyelveden be­szélni, ó átkozott és ostoba közönség, aki ennyi önpusztításra és felnagyított családirtásra voltál képes. Mindezeken tűnődve, nem tudok örülni annak, bármily nagy a megtiszteltetés, hogy tagja és igazgatója lettem az Akadémiának. Meggyőződé­sem végső fokon az Akadémiát vissza kell adni egy sokkal gyökeresebb átszervezés útján eredeti címének: Magyar Tudományos Akadémia. Legyen az Akadémia a magyar tudósok olyan társasága, amely eleven erővel hat az ország kormányzására. S a tudomány minden ága rendelje alá magát a nemzet szolgálatának s a legsürgősebb feladatokra sűrítse erejét. Az írók vonuljanak ki az Akadé­miából. Ismerem az érvet: Vörösmarty és Arany... De bocsánat, ők is mint tudósok lettek akadémiku­­­sok. A széplitteraturának és rokontudományainak ott van a Kisfaludy Társaság, amelyet nem véletle­nül hívott életre a szükség. De menjenek ki az Akadémiából a kabátfeladók és áltudósok is. Uraim, helyet a Tudománynak, mert szívszorító feladatok várnak ránk. Legyen az Akadémia az or­szág igazi braintrustje és minden magyar ember azzal az áhitatos tisztelettel nézzen fel az Akadé­miára, mint a szellem nagy műhelyére, amelynek falai között lázas munka folyik: az idők holttestét boncolják, a katasztrófa főcsatornáit kutatják és a komoly, szenvedélytelen arcokkal a világosság felé emelt fiolákban az új élettan, egy nemzet életta­nának folyadékjai csillognak, még akkor is, ha a praeteritumképző nyelvformákról, vagy az ammo­­nitesek monográfiájáról suttognak e „fanyar és kedvetlen“ férfiak. ­ Egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe ! Nagy Imre földművelésügyi miniszter nyilatkozata a mezőgazdaság mai és holnapi problémáiról Péntek délután fogadta Nagy Imre földművelésügyi miniszter a budapesti napilapok képviselőit, hogy tájékoztassa őket a mező­gazdaság időszerű kérdéseiről. A miniszter először visszapillan­tott a lényegileg befejezett nagy munkára: a földreformra, amely kb. négymillió katasztrális holdat juttatott hétszázezer paraszt tulaj­donába. Most az a legfontosabb, hogy egyetlen szem gabona se menjen veszendőbe! Az aratáshoz okvet­lenül elegendő szerszámot és üzemanyagot kell a földtulajdono­sok rendelkezésére bocsájtani. Megoldandó a munkaerő problé­mája is, mégpedig a munkakötele­zettség bevezetésével. Nem tűrhető, hogy az aratási és a cséplési idő­ben egyetlen munkáskéz is tétlen ma­radjon. A demokrácia ellensé­gei túlzott követelésekre biztatják a munkásokat, de ez a rendbontó kísérletezésük sem sikerül. Köz­ben­ még a nyáron telekkönyvezik az új birtokosok tulajdonjogát, s kiadják birtokleveleiket, amelyek nélkül talán nem ér­zik biztonságban magukat. Az áttelepítéseket is még az őszi munkálatok előtt kell végrehaj­tani. A nehezen megmunkálható földeken már folyik a tarlószán­tás. Nagyon fontos, hogy az idei kitűnő gyümölcs- és zöldségter­­mésből semmi ne menjen kárba. Gerő Ernő közlekedésügyi minisz­ter jóvoltából minden nap több és több vonat szállítja a fővárosba a friss gyümölcsöt, d­e a szeszfőzés, a szárítás és konzerválás előkészí­tése is folyik. A fakitermelés rendkívül nehéz körülmények között indult meg, a szállítás talán még nehezebb. Külföldi fabehozatalról még semmi biztosat sem tudunk. A közönség­nek máris készülnie kell arra, hogy télen át jobban takarékos­kodjék a tüzelőanyaggal, mint az­előtt bármikor. A kormány mindent megtesz a mezőgazdaság érdekében. Másfél milliárdot szavaztak meg az új birtokosok megsegí­tésére. Harmincezer katasz­­trális hold szőlő új birtokosai kétszázötven milliót kapnak. Négyszázezer kaszát, százezer la­pátot, ebéket s egyéb gazdasági szerszámot vásárolnak a gazdák számára. A nagy mezőgazdasági segítséggel regenerálják az állat­állományt is. A földművelésügyi miniszter nagy, átfogó tervet készít a mező­­gazdaság korszerű újjáépítésére. Az országnak nemcsak politikájában, hanem gazdasági berendezkedésé­ben is demokratikusnak kell len­nie. A reakció ismét azzal próbál­kozik, hogy szembeállítsa a falut a várossal, de nem bonthatja meg a mezőgazdasági és az ipari mun­kásság egymás iránti bizalmát. A miniszter az összefogó tájé­koztatás után még a hozzáintézett kérdésekre is részletesen vála­szolt.. „Megszüntettük és koldus viselésekelt Vas Zoltán polgármester feleskette Nagy Budapest közellátási alkalmazottainak vezetőit Nagy-Budapest közellátásán közel ezer olyan alkalmazott is dolgozott mostanáig, akik óra­díjasok voltak. Ezek közül na­gyon sokan felelősségteljes és fontos munkakört töltöttek be. A polgármester közülük százhú­szat most havidíjazással alkal­mazott, egyben feleskette őket. Az eskü, illetve a fogadalom a Központi Városháza tanácster­mében zajlott le- Dr. Gámencsy Béla tanácsnok olvasta az eskü­szöveget, majd Vas Zoltán rö­vid beszédet intézett az új kine­vezettekhez. Hangsúlyozta, hogy a Városháza likvidálja a múltnak azt a szomorú em­lékét, amikor éhbéren dol­goztatták az alkalmazotta­kat. A közigazgatás demokratikus szellemben való átalakulása meg­szüntette azt a régi elvet, mely szerint „minél olcsóbb munka­erőt kell szerezni“ és azt — kol­­dusságuk révén — rabszolga­sorsban lehet kihasználni. „Meg­szüntetjük a koldusfizetéseket minden vonalon“ — hangsúlyoz­ta a polgármester s hozzáfűzte, hogy a tisztességes fizetésért azonban tisztességes munkát vár a demokrácia mindenkitől. Végül buzdító szavakat intézett az új tisztviselőkhöz, hogy feladatukat Budapest népének szolgálatában lássák el, mert csak úgy lesz biztosítva további előmenetelük. tasahrap, ints s p­a­n­a­s­z«- H I­ távirat* W Az igazolások megkönnyítésére helyes volna, ha a házbeli lakók kérdőívet kppnának, amelyen az igazolandó személyét illetően közöl­hetnék észrevételeiket. Ezeket az íveket kellene a igazolóbizottságok elé juttatni. V. E., VI., Nagymezői utca 45. 11. 1. stop A légó-szolgálatosok tekintélyeit csoportja hetekig tartó munkával hozta rendbe az Elektromos Mű­vek telepét. Az Elektromos Művek ma beszedik a horribilis összege­ket az áramszolgáltatásért, a légó-szolgálatosok fizetését azon­ban a mai napig sem folyósítot­ták, ők fizetnek az áramért. Ne­kik miért nem fizetnek? H. Gy- V., Thurzó-köz 6/a. stop Az új lakásrendelet a háromszo­bás és annál nagyobb lakások fe­lesleges lakrészeinek igénybevéte­lét helyezi kilátásba. Aggodalom­mal tekintünk az intézkedés ke­resztülvitele elé, abból a szempont­ból, hogy deportáltak ezrei még nincsenek itthon, tehát nem vethe­tők fel a bejelentésbe, így a lak­rész esetleg idegen részére igény­­beveh­etővé válik, a hazatérő­k pe­dig saját otthonukban nem jutnak helyhez. H. M., Budai László-út 5-c. stop A Beszkárt-tarifák felemelésével kapcsolatban az átszállók és heti­kártyák érvényességét kifejezetten ki kellene terjeszteni Sashalom—a Cinkotai Nagyítóéig, mert így fennáll a lehetőség, hogy a je­gyek, mint a múltban ismét csak Rákosfalváig érvényesek, tovább­utazás esetén újabb jegyet kell váltani. L. Gy. Sashalom, An­­drássy­ út 37. stop A kiskereskedő-társadalom óriási nehézségekkel küzd. Tőkéje nincs, üzletei üresen állnak. A múltban a ,„Nemzeti Önállósítási Alap” támo­gatta a kiskereskedelmet. Nem volna mód, hogy az újrakezdeni akaró kiskereskedők, most bizonyos forgótőke - kölcsönhöz jussanak, amelyet kamatokkal bizonyos időn­ belül amortizálnak. V. Á. VIII., Baross-utca 83. stop A Bulyovszky-u. és Szondy-u. sarkán lévő Községi Élelmiszer­­üzem mindig drágábban árul, mint egyéb hasonló üzemek. Kérjük az ügy kivizsgálását. Aláírás: stop A 150 és 200 pengős f­ramofón­­lemez-árakhoz a kereskedelem még 30 százalékos luxusadót is számít. A gramofónlemez nem luxuscikk, népművelődési szempontból is nagy jelentősége van. Mire való a 30 százalékos pluszt B. A. Paulay Ede­ utca 26. stop Az Ipartestület bélyegzőjével el­látott igazolás ellenére a Lónyai­­utcai jegyközpont megtagadta a nekünk jogosan járó pótjegyek ki­adását. Indokolás: csak 10 alkalma­zott után adhatják ki , mert ná­lunk nyolcan dolgoznak, mi nem kapunk. A rendelkezést sérelmez­zük és orvoslást kérünk. K. S. műszerész, VIII., Rökk Szilárd­­utca 8. 1 stop A könnyen szakadó papírpénzt ii kalauz nem szívesen fogadja el, pedig a szakadt pénzzel rendelkező utas nem tehet arról, hogy a bank­jegy elszakadt. Tegye kötelezővé a BSzKRT a szakadt pénzek elfoga­dását is és a leszámoló-iroda egy tömegben cserélje át a Nemzet Banknál. S. T., Nyár­ u. 7. stop-stop-stop 4­ Egy vagy egy és fél tonnás GYORS tehergépkocsikat, vagy egytonnás tehergép­kocsivá átalakítható személygépkocsikat, továbbá 5.26x16, 5.25X17-es autógumit és 1500-as (hathen­geres) Fiat-ofosztót keresünk megvételre. Bejelentés szóban vagy írásban kiadóhivatalunkhoz. Buda­pest, VIII., József­ körút 5. N­­em.

Next