Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)

1945-08-07 / 165. szám

KEDD, 1945 AUGUSZTUS 2. Felmentés után — elmegyógyintézet Vitéz Döme István, a volt paksi községi jegyző került a szekszárdi népbíróság tanácsa elé. A jegyző a nyomozás során beismerte, hogy amikor a paksi gettó megalakult, egyes rendelkezéseket jóval koráb­ban tett meg, mint amire a tör­vény kötelezte volna. Beismerte, hogy egy üldözöttet nyolc apró gyermekével együtt tizenkét óra alatt egy szál ruhában utasított ki a községből. A paksi rendőrségen beismerte azt is, hogy a törvényen túlmenően összezsúfolta az ezer­kétszáz főnyi paksi zsidóságot és az egészségügyi rendelkezéseket sem tartotta be. Kihallgatása után három deportáltat bekért magá­hoz a rendőrségre, akik előtt a tetteiért bocsánatot kért. És mi történt a tárgyaláson? Vitéz Döme Istvánt felmentették! Hiába jöttek a deportáltak, akiket a gettóba zsúfoltak össze, hiába mondták a szemébe, hogy ő volt minden intézkedésnek szülőapja, a bíróság kihallgatta a mentőtanú­­kat, akik Dömének reakciós bará­tai. A mentőtanúk azt vallották, hogy vitéz Döme 1935-ben a hősök emlékünnepén a zsidókról meg­emlékezve, oly meghatóan beszélt, hogy könnyezniük kellett. Mon­dották, hogy a csendőrség és a fő­szolgabíró felelős mindenért. A Népbíróság persze a mentőtanúk szavahihetőségét fogadta el és vi­téz Dömét felmentette. A felmentett vádlott nem mert haza­m­enni Pak­sra, hanem bevonult a szekszárdi elmegyógyintézetbe és csak napok múlva sikerült onnan kiemelni a tolnavármegyei politikai rendőrségnek. Kihallgatása után in­ternálták. Mikor Paks népe meg­tudta vitéz Döme felmentését, tömegtüntetést rendezett, amelyben kétezer ember vett részt és köve­telték a szekszárdi népbíróság eré­lyesebb munkáját. A népbíróság azonban fütyül a tüntetésekre: egymásután menti fel a nyilasokat. Egy SS-katonát felmentettek azon az alapon, hogy kényszersorozáson vett részt. Az SSkatona azonnal kiszabadult, majd elvbarátai kísére­tében sűrű kortyingatás közben ün­nepelte a szekszárdi demokratikus népbíróság „igazságos" ítéletét. Az operett fogház Utunk következő állomása Szét­szórd volt, itt panaszok tömege fo­gadott. A panaszözön középpontjá­ban újból csak a népbíróság műkö­dése állott, ahonnan naponta szaba­dulnak a közismert nyilas, reakciós és fasiszta vezetők■ De azért nem kell megijedni! A lefogott nyilas foglyoknak soha nem látott jó dal­ A szezon legnagyobb sikerű filmje: MARLEN Ifi DIETRICH és JAMES STEWART foEsszejű csévei: flsszanylázadás (Universal-film) Mától PALACE Balogh László filmd­iktátor a Népbíróság előtt A Népbíróság Lukácsy-tanácsa hétfőn kezdte tárgyalni dr. Balogh László miniszteri tanácsos bűn­ügyét, akit a Népügyészség azzal vádolt meg, hogy szolgai módra ki­szolgáltatta a németeknek a ma­gyar filmeket. A filmé­letben irá­nyító szerepeket, betöltő baloldalia­kat internáltatta és támogatta Kulcsárt a törvénytelenül keresztül­hajszolt numerus nullus keresztül,­vitelében. Az ő kifejezett ténykedé­sének tudható be, — a vádirat sze­rint — hogy színre került többek között a „Katyina erdőben" című film is, amely a lengyel tisztek ki­végzésével kapcsolatos német hazug propagandát terjesztette. Balogh a Magyar Úszó Szövetség­ben is zsidótlanítani akar minden­áron. Eltiltotta a baloldaliakat és a zsidó sportolókat mindentől, ami az úszósporttal kapcsola­tos volt. Hitler Balogh Lászlót a Sasrenddel, az olasz király pedig ténykedéséért ezüstéremmel jutalmazta. A vádirat felolvasása után Ba­logh László kihallgatását kezdte meg a Népbíróság. Folyamatosan adta elő védekezését és mindent tagadott. Nem ismerte el, hogy vezető szerepe lett volna a film­szakmában és állítása szerint a minisztériumban csupán­ adminisz­tratív tevékenységet fejtett ki. A tárgyalásvezető kérdésére kijelen­tette, hogy a filmszakmából sen­kit nem internálatott, majd a hallgatóság közbekiáltása mellett ezeket mondta: — Kérem, amikor a „Katyni erdő" című filmet bemutatták, rám rendkívül rossz hatást tett. Többen elájultak, vagy rosszul let­tek ennek a szörnyű filmnek a bemutatásakor. — Miért tette ön kötelezővé ak­kor ennek a filmnek bemutatását az összes magyarországi mozik­ban ? — kérdezte az elnök. Balogh kijelentette, hogy nem rajta múlott. A tárgyalás tart, ez A „tősgyökeresen magyar és mélyen krisztusi“ A Magyar Ifjúság legutóbbi száma közli a levente­egyesüle­tek és a KÁLOT 1941 október 18-án kelt megegyezésének szö­vegét. Az aláírások ékesen bizo­nyítják, hogy kik egyeztek meg egymás között a magyar ifjúság bőrén. Miközben azonban a le­venteegyesületek eltűntek azóta a magyar életből, a KÁLÓT, teljes nevén Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tes­tülete még mindig működik. A KÁLÓT nem hajlandó vissza­emlékezni arra, hogy ártatlan­nak tetsző cégére alatt milyen óriási dobbal vett részt a fa­siszta konkolyhintók és hábo­rús uszítók koncertjében. Ezek után a saját lapja, a Magyar Vetés segítségével pró­báljuk felfrissíteni emlékezőte­hetségét. Például 1941 június 28-án így lelkendezik: „Vasárnap hajnalban megindult a világtörténelem legnagyobb csa­tája a Német Birodalom és a Szov­jet között. Mintha lidércnyomás alól szabadult volna fel egész Európa: végre! Reng a föld és zeng az ég a történelem legna­gyobb háborújával, melyben a vi­lágot felforgató zsidó-bolsevista hatalom és az Európát újjáépítő hatalmak csapnak össze. Mi, ma­gyarok, akik saját bőrünkön ta­pasztaltuk, hogy mit jelent a zsi­dóktól vezetett vörös világmegvál­tás, ujjongva, lelkesen köszöntjük ezt a harcot. Kétségtelen, hogy Németország legyűri a vörös ellen, felet és akkor Európa ellátási gondjai egy csapásra megoldód­nak.“ Ugyanebben a számban olvas­suk a következőket is: „Tősgyökeres magyar és mélyen krisztusi a KÁLÓT” — hangzott el Szeged környéki szemlén. —• Ez a cikknek a címe. A szöveg így hangzik: „Ezen a tájon toboroz­ták a Kálót első munkatársait, azokat a bátor fiatal legényeket, akiknek apái tizenöt évvel ezelőtt lelkesen tódultak a nemzeti had­­sereg zászlaja alá, hogy a zsidó­vörös uralom alól felszabadítsák az országot. A fiúk méltók lettek apáikhoz. Az apák kivívták a po­litikai feltámadást, a fiúk pedig arra szövetkeztek, hogy nem áll­nak meg mindaddig, amíg a ma­gyar nép teljes erkölcsi, társadal­mi és gazdasági feltámadását ki nem harcolták.­“ Folytathatnánk a hasonló idé­zeteket, de fölösleges. A szó sze­rint közölt két cikkből is min­denki megállapíthatja, hogy mi­lyen „tősgyökeresen magyar és mélyen krisztusi" volt a KÁLÓT. ! ROVAR?! Iresiox KIIRTJA! Forgalomba hozza SURÁNYI ÉS SZŰCS, Wekerle Sándor­ utca 19 Rádió gyors­ service mi. a Keletnél: VII., Thttkttly-út 3 VÖRÖS REZSŐ okl. gm. rádió szaküzlete _____ $7jg£.szdrág 1 Egymásután menti fel a szekszárdi népbíróság a nyilasokat és az SS-katonákat Paradicsomi életet élnek a foglyok az ügyészségi fogházban (A Szabadság kiküldött munka­társától.) A gépkocsi Tolna vár­megye határához ér. Az országút két oldalán mindenütt a bő termést igérő kukoricatábláit, learatott búza­kévék, búgó cséplőgépek, szorgos parasztkezek munkájának látható eredménye. S a munka za­ján kívül mindenütt csönd. Ez a csönd azonban csak látszólagos eb­ben a dunántúli megyében, amely szinte megközelíthetetlenül fekszik. A munka zaján és a látszólagos békés életen túl izzó szenvedélyek lapulnak itt, nagy birkózás folyik, a reakció igyekszik minden szabály­talan eszközzel megakadályozni a demokrácia építő munkáját. Utunk első állomása Pak­s. A közelmúltban megírtuk, hogy Paks három volt vezető nyilasát: Hahn­­feldet, Barabást és Wattert, a szekszárdi Népbíróság felmentette. A község lázadozott az ítélet ellen és amikor hazajöttek, a helyi poli­tikai rendőrség lefogta őket, beszál­lította a szekszárdi politikai rendőr­ségre, ahol mindhármukat internál­ták. Pakson úgy gondolták, hogy a rendőrség gyors és erélyes közbe­lépése megakadályozza a többi nyi­­las felmentését. Nem ez történt. A három felmentés után még fölhábo­­rítóbb ítéletet h­ozott a szekszárdi népbíróság Szüy.tanácsa. guk van az ügyészségi fogházban. Váratlanul látogatást tettünk itt. A fogházfelügyelőt nem találtuk, csak a helyettesét, aki végigkalauzolt bennünket a fogházban. A foglyoknál bőségesen van pénz s nagy tétekben folyik a já­ték. A fogházban egyetlen zárka nincs lezárva, egyetlen emeleten sincs napos és kulcsos fogházér és a fogház csendjét a letartóztatott nyilas foglyok víg zaja veri fel. Végigmentünk az emeleteken. Az egyik fogoly édesdeden aludt, föl sem ébredt lépteink zajára, a má­sik jóízűen falatozta a hazulról ka­pott rántó­­tcsirkét, a harmadik zárkában alsóztak, a negyedikben a politikai helyzeteit beszélték meg. — Mi ez? — kérdeztük a fog­­házfelügyelőtől. — Sajnos — hangzik a zavart felelet —, kénytelenek vagyunk minden zárkát nyitva tartani, mert nincs WC a zárkákban és egyéb tisztasági eszköz. — Na, de az értékek, a pénz, az írószerek, a kártya! — Ezek — hangzik újból a szá­munkra érthetetlen felelet — azért vannak a foglyoknál, mert nem tudjuk hova tenni azokat. Kényte­lenek vagyunk náluk hagyni min­dent, nincs egyetlen pénzszekrény sem, ahová lerakhatnánk értékei­ket. Tovább nem is kérdezősködtünk. Valószínű, hogy Pilláry fogházfő­­f­elügyelő úr, aki a reakciós idők­ben is a szekszárdi fogház vezető­je volt, nem hagyott ennyi min­dent a baloldali gondolkodású és elveikért ide zárt foglyoknál. Pe­dig jó lenne, ha a főfelügyelő úr sürgősen intézkedne, mert ez az operett-fogház nem letartóztató Intézet, hanem a reakció hatalmas mételye. gyüjtőtáborokban közel 15.000 fő­nyi svábot őriztek, akikről kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy volks­­bundisták és németbarátok vol­tak. Hónapokon keresztül éltek ezekben a gyüjtőtáborokban a jó svábok, míg egy nap a kormány rendelete értelmében kivették őket a helyi rendőrségek hatásköréből és ügyüket a Népgondozó Hivatal vette kezébe. A Népgondozó Hivatal a közel­múltban igen furcsa intézkedést hajtott végre. Minden svábot, aki nem volt az SS tagja, hazabocsá­tott. Ezek a volksbundisták boldo­gan, sietve tértek vissza falujukba. Ott természetesen nem ülhettek visza rezidenciájukba, nem kap­hatták vissza földjüket, mert azt a csángók művelik meg. Tolna me­gyének szinte nincs olyan községe, ahol véres összetűzésre nem került volna sor a betelepített csángók és a hazatért svíkok között. Nemcsak husánggal estek neki a reakciós promaganda által tüzelt svábok a derék és szorgos csángóknak, ha­­nem éjszaka idején hol az egyik falu határában, hol a másik faluban villant fel a gyújtogatás tüzének fénye. Mi történik? A svábok éjszaka kimennek­­a határba és a betelepí­tettek által learatott gabonát írha­­tetlen bosszújukban felgyújtják, vagy szétszórják, a cséplőgépeket megrongálják és így megy ez napról-napra. A vármegyei rend­őrség tehetetlen, mert hiszen a nemzetiségi ügyek m­ár nem hozzá tartoznak. Nincs itt más mód, mint az, hogy az igazsá­rügyminisztériumm és a rendőrség repülőbizottságokat és rendőrcsapatokat küldjön ki Tolna vármegyébe, hogy ott rendet teremtsenek, mert nem folytathat­nak építőmunkát a demokratikus pártok mindaddig, amíg minden idejüket és energiájukat a reakció, a svábság és a fasizmus elleni harcra kell szentelniök. A svábok felgyújtják a termést Tolna megye harmadik, de leg­égetőbb kérdése: a svábkérdés. Le kell szögeznünk, hogy Tolnamegye volt az első, ahol a svábkérdést radikálisan igyekeztek megoldani. A felszabadulás utáni hetekben összegyűjtötték a volksbundista svábokat, gyűjtőtáborokban he­lyezték el ölket s helyükbe a csán­gókat telepítették, akik becsülete­sen, két kezük megfeszített mun­kájával művelték meg a földet. A svábok persze, nem nyugod­tak bele a helyzet ilyetén fordulá­sába, minden követ megmozgat­tak, hogy kiszabaduljanak és ha­zatérhessenek. A számuk bizony igen negy volt. A Lengyellben, Pakson, Simontornyán, Gyönkön, Szekszárdon és Tolnában levő Újjáépítési, üzemi és felelősségi pótlék a vasutasoknak Április 1-ig visszamenőleg 1000- 1000 pengőig terjedő újjáépítési pótlékot kapnak a vasutasok a ren­des pótlékon felül. Az Államvasút mérnöki és műszaki személyzete természetesen kapják a most rend­szeresített műszaki pótlékot is. A kereskedelmi miniszter ehhez még üzemi pótlékrendszer bevezetését rendelte el, amelynek összege a munkaórák számával változik. Az üzemi pótlék összege átlagban havi 600 pengő, 230 szolgálati óra teljesítése után 30 százalékkal, 260 szolgálati óra után pedig 40 szá­zalékkal nagyobb üzemi pótlékot kapnak a vasutasok. Felelős mun­kakörben alkalmazottak felelősségi pótdíjat kapnak, amelynek összege átlagosan havi 300 pengő. A túl­óra­kérdést is a munkásokra nézve kedvezően rendezte a miniszter. V­isszaadják r­ende­zélésüknek a diákotthonokat A kultuszminiszter felügyelete alá tartozó állami diákjóléti intéz­ményekben a főváros ostroma előtt ezernél több hely állott a Budapes­ten tanulmányokat folytató sze­génysorsú és jó előmenetelű főis­kolai és egyetemi hallgatóság ren­delkezésére. A különböző lefoglalá­sok következtében azonban alig ötszáz hely maradt. A kultuszmi­niszter most ál iratban kérte a miniszterelnök sürgős intézkedését, hogy a más célokra lefoglalt diák­otthonokat eredeti rendeltetésének adják vissza. A miniszter azzal indokolja ké­rését, hogy ellenkező esetben nem vállalhat felelősséget azért, ha a budapesti egyetemi és főiskolai hallgatóság igen jelentős hányada a diák­otthonok mások által történt elfoglalása miatt kénytelen tanul­mányait megszakítani, illetve ab­bahagyni, mert a mai magas al­bérleti árakat megfizetni nem tudja. A Bécsből most haza­ért Vas Zoltán polgármester a minisz­ter kérésének eleget tett és a leg­rövidebb időn belül visszaadja a diákotthonokat. Elítélt nyilasok Tizenötévi kényszermunkára ítél­­ték Stefánszky Katalin ápolónőt, aki több embert feljelentett a nyi­lasoknál.­­ Ugyancsak tizenötévi kényszermunkára ítélték Zöldi Irén tisztviselőnőt, aki ellen a népügyészség háborús bűntett, va­lamint többrendbeli csalás és sik­kasztás büntette miatt emelt vá­dat. — Forrai Béla negyvenegy­éves villamoskalauzt, ak­i nyilas­besúgó volt, népellenes bűntettért kényszermunkára ítélték, mely­nek legrövidebb tartamát nyolc esztendőben állapították meg. — Harámi István a VII. kerületi elöljáróságon mint irodaigazgató teljesített szolgálatot. A vád sze­rint az ostrom alatt a ház lakói előtt gyakran hangoztatott de­­mokráciallenes kijelentéseket. Kétévi börtönre ítélték. — Kétévi börtönre ítélték Mádai Müller Jó­zsef postafőtisztet is népellenes bűntettért. — A debreceni nép­bíróság Szabó Gyula volt rendőr­­tanácsost, a debreceni gettó volt parancsnokát kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet Szabó Gyulán végre is hajtották. 3 A kultuszminisztérium számvevőségi tiszt­viselőinek rohammunkáin Ismeretes, hogy az iletményhi­­vatal teljesem leégett és az állami alkalmazottak törzslapjai és illet­­ménylapjai elpusztultak. Ez egy­úttal azt is jelentette, hogy az or­szág tanárai és tanítói részére az illetmények folyósítása múlt év de­­cem­ber óta teljesen leállt. A vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium számvevőségi tisztvi­­selői, megértvén a súlyos helyzet­­ben élő kartársaik helyzetét, július elején hónuk alatt 2,8 millió pen­gővel és kb. 40 kg. súlyú nyom­tatvánnyal a vonatok tetején, lép­csőjén és ütközőjén leutaztak min­­den megye­székhelyre és kifizet­­ték az összes állami tanárok és tanítók illetményeit. Most került sor folytatólagosan a nem állami tanítók, tanárok, hitoktatók stb illetményeinek kifizetésére. Ez ösz­­szesen több mint 20.000 embei érint és részben az Illetményhiva­­tal személyzetének dolga lett volna. Ezt a munkát a kiküldött tiszt­viselők „napi 54 pengő” napidíj mellett végezték, ami azt jelen­tette, hogy egyes tisztviselők az orosz katonai konyhán voltak kénytelenek ebédet koldulni, de a rájuk bízott munkát mégis elvé­gezték. Minden levélre válaszol a Jmhndrán szerkesztősége! Belvárosi Bárban Susy Martell énekel Jazz Magyar György- Pethő - Horváth — Hűtött helyiség

Next