Szabadság, 1946. október-december (2. évfolyam, 221-296. szám)

1946-11-14 / 258. szám

Veszedelmes valutázók kerültek hurokra egy kávéházban A gazdasági rendőrség veszedel­mes forintkie­jánló és valutázó tár­saságot leplezett le. Az egyik buda­pesti kávéházban a nyomozók figyelmesek lettek, hogy a sgomi szédosszalwil dollárüzletet kötnek. A társaságot bevitték a gazdasági rendőrségre, ahol a kihallgatás so­rán hetek óta tartó manipulációk derültek ki. Botos Béla belkere­skedő enge­dély nélkül Romániába akart utazni, hogy onnan marhabelet csempész­­szek­ vissza. Pénzre volt szüksége és Remény István közvetítésével sikerült a forintot Temesvárra is kiajánlani. Szántó Sándor Temes­váron nagy mennyiségi­ dollárt adott át a berkereskedőnek, az el­lenértékét Budapesten kellett Bo­tosnak visszafizetnie. A pénzért Temesváron 1­5.000 kiló markaberet vásárolt, azt feketén áthozta Ma­gyarországra és feketén eladta. A Reménytől kapott pénz azon­ban kevés volt és ezért dr. Gerő Gusztávnétól Nagyváradon 150 dol­lárt is felvett azzal, hogy Buda­pesten visszaérkezése után 250 dollárt fizet ki az ugyancsak Bu­dapestre utazó Gerőnének. A feketé­­k között azonban vita támadt, mert Botos forintban akar­ta visszafizetni a 25­0 dollár érté­ket. Ezen vitatkoztak a kávéház­ban, amikor a nyomozók rajtuk ütöt­tek. Mindnyájukat letartóztat­ták. TOGLIA­TTI Olaszország kössön barátsági szerződést Jugoszláviával Római jelentés szerint Togliatti, az olasz kommunista párt főtitkára, a Giornale d Italia munkatársának nyilatkozatot adott, amelyben han­goztatja: igen fontos lenne, hogy Olaszország barátsági szerződést és a határokat kölcsönösen biztosító megegyezést kössön Jugoszláviával. Togliatti megállapítja: Triesztnek Olaszországhoz való tartozását csak a Tito marsallal való megegyezés biztosíthatja, mert csak ez szilárdíthatja meg Olaszország keleti határait. DEMOKRATIKUS NAPILAP Őrizetbe vették a feketézésből élő Hohenlohe Sándor herceget Revolveres tűzharc után elfogtak egy gengszterbandát Nem lesz szénszünet az iskolákban Ötezer kisembert csapott be a lakásépítési rendelet Magyar legénységgel érkeznek haza Nyugatról a dunai Itatók Az USA nem hajlandó szakítani Francával és az UNRRA megszűnése után nem állít fel új segélyszervezetet A négy külügyminiszter tanácsa, ■ mint a londoni rádió szerdára vir­radó éjszaka jelentette, befejezte a magyar,bolgár és finn békeszerző­­dések felülvizsgálását. A négy kül­ügyminiszter a magyar békeszer­ződés Pak­sban hozott döntéseit jó­váhagyta. Nem jött létre azonban végle­ges megegyezés a jóvátételre vonatkozó magyar emlékirat és a dunai hajózás ügyében. A külügyminiszteri tárgyalások leg­nagyobb eseménye az a bejelentés volt, amelyben a magyar javak visszaadásának fontosságát hangoz­tató szovjet követelés után Byrnes amerikai külügyminiszter közölte: Amerika visszaadja Magyarország­nak a Duna felső folyásán amerikai fogságban lévő magyar dunai hajó­kat. Clark tábornok, az ausztriai amerikai csapatok főparancsnoka, kijelentette, hogy máris meg­kez­dődtek a technikai tárgyalások és az érdekelt államokat felszólították, küldjenek megfelelő legénysé­get és üzemanyagot a hajók horgonyzó helyére. A hajók elszállításáért a felelősség a siatótu­lajdonos államokat terheli. A külügyminiszterek ülésén egyébként Bevin brit külügyminisz­ter javasolta a szovjet csapatoknak a balkánállamokból való kivonását. Molotov szovjet külügyminisz­ter ezután az Olaszországban állomásozó angol—amerikai csa­patok visszavonását indítvá­nyozta. A kérdést egyébként érdemben nem tárgyalták, mert — mint Molotov rámutatott — nem szerepelt az­ ér­tekezlet napirendjén. Az UNO ülésén m­űködő amerikai küldöttség kedden közölte, az USA nem hajlandó megszakítani a diplo­máciai kapcsolatokat Franco spa­­nyolországával. Az amerikai kül­­döttség­ deklarációja meglepetést keltett az Egyesült Nemzetek szer­vezetének köreiben, annál is inkább, mert az emlékirat ezután közli, hogy az Egyesült Államok kormá­nya „szilárdan szemben áll a a Franco-rendszerre!“. Ezen a döntésen kívül amerikai részről másik meglepő nyilatkozat is elhangzott Washingtonban. Az Egyesült Államok kormánya visszautasította az UNRRA ve­zérigazgatójának, Ea Guardiá­­nak javaslatát és közölte: nem hajlandó az UNRRA megszű­nése utáni időre újabb segély­szervezetet létesíteni. Az amerikai kormány­­szóvivője, Acheson külügyminiszterhely­ettes, szerint az USA kormány véleménye az, hogy a további segélyezést kér­­esönök és adományok útján kell le­­bonyolítani. Ezután Acheson kije­lentette, kormánya álláspontja az, hogy Európában egyedül Olaszor­szág, Ausztria és Görögország szá­­unt rá az USA pénzügyi támogatá­sára. A P. M. című newyorki bal­­oldali napilap, rámutat arra, ponto­san ez a három ország az, amelyek­nek gazdasági megerősödését az amerikai diplomácia szívén viseli. A lap Szénit ez az intézkedés újab­b bizonyítéka annak, hogy az ameri­kai kormányt a­ segélyezések jutta­tásánál politikai meggondolások is vezetik. 1 Hitler négy és fél millióval többet költött évente, mint Vilmos császár A lipcsei rádió beszámol arról, hogy Berlinben a napokban egy fü­zet jelent meg, amely ismerteti Hitler és náci vezérkara példátlan pénzpocsékolását. A füzet adataiból kitűnik, hogy Hitler 12 éves uralma alatt személyi céljaira több mint 305 millió márka hivatalos pénzt használt fel. Hitler személyes javadalmazása évi 25.455.000 márkát tett ki. Mint államfőne­k 60.000 márka fizetése volt. Államfői rendelkezési alapja részére ezenfelül évi 360.000 már­kát utaltatott ki. Mint kancellár nem vett ugyan fel fizetést, de kancellári különjuttatás címén itt is 18.000 márkát vett fel. Személyes reprezentációs célokra évente több mint egymillió állami pénzt vett fel, általános reprezentációs költ­ségeihez való hozzájárulás címén pedig évi 24 millió márkát folyó­­sí­ttatott. Ezt az utóbbi összeget minden­nemű ellenőrzés nélkül, kizáró­lag belátása szerint használ­hatta föl. Mindezekből kitűnik, hogy a Hitler által különböző címen fölvett cs­­­szegek kereken 1,5 millióval halad­ták túl Vilmos császár 81 milliós civil­ listáját. Göring évente kereken 15 millió márkát vett föl különböző címen az államkincstártól, Göring külön­ben más téren sem mutatkozott túlzottan szerénynek s így pél­ dául Emma Somiemannal való há­zassága előtt négy személyi szárnysegédje végigjárta a német nagyiparoso­kat és bankárokat s valóság­­gal kizsarolta tőlük az értéke­­sebbnél értékesebb ajándéko­kat. Az így összeharácsolt nászajándé­kok értékét ISON 200 millióra be­csülték s Göring az esküvő más­napján dicsekedve mutogatta a kincseket, amelyek között ott volt az egyik nagy acélgyár igazgató­jának 100.000 márkás csekkje, a Farbenindustryl által „ajándéko­­zott” Rubens.k­ép, gyémánt, és r­abintnyakékek és sok más, szinte felbecsülhetetlen műkincs. Göring ezenkívül a légügyi minisztérium­­tól még külön évi 3 millió márkát utaltatott ki magának s így nem csodálható, hogy ő és felesége ék­szerszámlai havonta meghaladták a 20—30.000 márkát. 4000 dollár, 350 Napoleon Májusban svájci rendszámú autó állt meg a Kun­ utcai tűzoltólakta­nya előtt. A gyanús autót a gazda­sági­ rendőrség már figyelte. A de­tektívek átkutatták az autót: négyezer dollárt és három­százötven napoleon-amogat találtak. Utasát, ,Altermann Alfrédet, és sofőrt elő­állították. Altermann­ról megállapí­tották, hogy Európaszerte ismert iparlovag, aki Bécs, Bukarest és Budapest között csempészett. Kedden tárgyalta az ügyet az uzsorabíróság Deák-tanácsa. A­­vé­delem azzal érvelt, hogy Alter­­mann bukaresti lakos, úgynevezett „valutakülföldi“, reá a magyar va­lutatörvények nem vonatkoznak. A bíróság a tárgyalást elnapolta. ÍGY bűnhődnek az élelmiszer drágítók: Lisztdrágítás: 2 évi fegyház, üzletelkobzás Tojásdrágítás: 3 és félévi fegyház, üzletelkobzás Két árdrágító kereskedő állt vádlottként az uzsorabíróság Csajthay­­tanácsa előtt: Szigeti Béla és Véghelyi András. A kereskedők a lisztet 6 forintért, a tojást pedig 90 fillérért adták. A bíróság ezért a szabad­­lábon védekező Szigeti Bélát kétévi fegyházra ítélte és elrendelte azon­­nali letartóztatását. Véghelyit háromévi és hathónapi fegyházra ítélték. Ezenfelül mindkettőt ezer-ezer forint pénzbüntetésre, kétezer-kétezer forint vagyoni elégtételre ítélték, Budapestről három évre kitiltották őket. A példás ítélet további részében öt évre eltiltották őket minden kereske­dői foglalkozástól. Üzlethelyiségeiket Budapest polgármesterének rendel­kezésére bocsátotta az uzsorabíróság. Újabb botrány a Metropolban Szerdán hajnalban az R-csoport éjszakai tisztító munkája közben a Metropol-kávéházból több rendbon­tót s botrányokozót előállított. Töb­­bek között Mohamed Ahmed rek­lámrajzolót, aki detektívnek adta ki magát és mindenkit leigazolt. Köz­ben a­­kávéház személyzete között is botrány tört ki. A csapos az egyik pincért annyira összeverte, hogy életveszélyes állapotban vit­ték a Rókusba. Tizenhárom pék az uzsorabíróság élén Az államügyészség vádindítványt adott ki tizenhárom rákospalotai pékmester ellen, árdrágítás miatt. A vádlottak: Schmikli Lajos, Szép Gyula, Pálinkás Károly, Simon László, Paksi Gy. Mihály, Adamkó János, Szabó József, Fischer Kon­­rád, Tompa, Lajos, Zsiga József, özv. Perám Józsefné született Fe­­renczi Ilona,­­Kirchmayer Rezső és Laubach László. Pénteken tárgyalt­­ák ügyüket.

Next