Szabadság, 1948. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1948-01-30 / 24. szám

fWsNTEK, 1948 TANTTAR 39 A munkások életét veszélyezteti A DflUDAilisa támaszpontok tie­az újjjáépítési síoipaij". .. " DUBN­DH. Franco gyarmatain Rozsdás várhegyek között, sáros, fencsikarmgrös út vezet a csepeli "Weisa Manfréd"gyárban a Duna felé. Az út — a gyár legelhagyot­­tabb részén — először drótkerítés­be“, azon túl pedig hat mé­r magas körbefutó töltésbe torkollik. A föld­­hányásba vágott keskeny bejárat­­nál rendőr áll. Csak a Nehézipari Központ engedélyének felmutassa után jutunk beljeb­­b a trotil,­üzembe, ahol 25 munkás és 4 tűz­­szerész bombát és tüzérségi löve­­dékek robbanó anyagának kiolvasz­­tásával foglalkozik. Veszélyes mesterség­ ,eza a leg­­kisebb rendellenességet észleled, azonnal tégy jelentést. Emberek életét mented meg vele!“ — olvas­suk a bejárat m­ellett egy táblán. A szerteszét heverő rengeteg re­­pü­lőbomba, ágyúgolyó és különböző rozsdás akna sem nyújt kellemes látványt, de a munkások biztatás­­ára nyugodtan beljebb lépünk. — Csak a nyilt láng, vagy a szikra veszélyes. — —mondja az egyik köténye a munkás. —­ Attól a levegőbe repülnénk . .. Ilyen figyelmeztetés után a töl­­tésen belül álló alacsony téglaház­­hoz érünk. Ez a trolságram egyetlen épülete. Középütt nyitott folyosó vezet keresztül, ahol kétoldalt vas­lemezből épített kamrák vannak el­­helyezve, melyekből éles sistergés hallatszik. .. , Veszélyesebb a d­ina­mit­nál ! _ Mi történik Itt? Felhúzzák a vrsajtót. Fémje áll. Ványon két hatalmas bomba válik láthatóvá, mindegyikbe vékony cső vezet. A bombákból a sistergő gőztől megolvadt masszaszerű, piszkos-barna robbanóanyag csurog lassan a főidőn álló lapos vas­­edénybe. — Ez a mi mun­kán­k — mondja Horváth József csoportvezető. — A há­borúból visszam­aradt külön­böző bombákból kiolvasztják a töl­­tetet, a dinamitnál többszörösen nagyobb hatású trinitrotolitolt, rö­viden a trotilt. Hat kamrában 17 bomba olvad egyszerre és napi tér, melegünk eléri a 7—800 kilót. Mun­kánkat 1945 októberében kezdtük el, így­­könnyen kiszámítható, hogy idáig közel félmillió kiló drága, csak külföldről beszerelhető rob­­banóanyagot hasznosítottunk. Bal­épünk az épület egyik helyi­ségébe. Itt törik apró darabokra a lapos vasedényben már újból meg­fagyott trotilt. A törmeléket lá­­dákba csomagolják s egy vidéki gyárban a bányák nélkülözhetetlen robbantóanyagává dolgozzák fel. A pusztítás eszköze így válik a hasz­nos termelés, a hároméves terv szolgálójává. Csak gázálarccal Addig azonban, amíg a bombák töltete eljut a tatai bányászokhoz, a trotilüzem munkásai állandóan az életükkel játszanak. Nemcsak a robbanás veszélye miatt, hanem azért is, mert a száradó trotilból felszálló gázok, főleg a nitrolbenzol párolgása veszedelmesei* pusztítja az itt dolgozó munkások vörös vér­­sejtjeit. A belső helyiségek csípős, fojtó levegőjében csak gázálarccal lehet dolgozni, de a munkások leg­többje így is sik­án szorul orvosi kezelésre. Valamennyien soványak és sárgás arcbőrük, lila Szájaik széle és kék­ülő körmeik is elárulják, hogy a W­WM legegészségtelenebb üzemében keresik ken­yerüket. Napi tíz órát dolgoznak, de or­vosi előírásra egy óra munka után k­ét óra pihenés következik, amit a trotilüzemen kívüli laktanyában töltenek el. A kétórás pihenőre zu­lul­y­ozás után teljesen átöltöznek. Napi félliter tejet, és heti három, negyed kiló zsírt kapnak egészsé­­gük megvédésére, fizetésük pedig egyenlő a többi WM-munkás átlag fizetésével, elbánunk, — mondja, mintha a világ legegyszerűbb dolgáról volna szó. Barátságosan megveregeti egy sárgára festett óriási bomba olda­lát. Szerénykedik. Pedig valamen­­­nyien hősök, a munka hősei, akik nap-nap után az életüket kockáz­­tatják, hogy segítségükre legyenek a bányászoknak és az ország vala­mennyi dolgozójának. A magyar nép felemelkedésének. Vaád Ferenc. 13 legnagyobb sikerek a 4* FILMEK! EZEN B HÉTEN: AI51KU­M NÖ HZ RBLRK MÖGÖTT NÖ az RBLRK MÖGÖTT ! D i£ C S 9 NO az mu MÖGÖTT ®© ERVIN PáRIS GYERMEKE! URA M a /ft PáRIS GYERMEKEI K©lí,18, az ÓF.a KÖRBE JÁR CITY BZ ÚRa KÖRBE JÁR Sf/& YA a szent és az utcalány a szent és az utcblÁny ADY Valahol Európában CAP9 Y®Y Valahol Európában „ sc®$$ mm Valahol Európában B holnapért élni kell S/IY®Y a holnapért élni kell S I/RB A»*A« B holnapért élni kell f BN©B)fi B holnapért élni kell Arzenál a töltés tövében !— Miért választották ezt a­ ve­szélyes foglalkozást, — kérdezzük Molnár Géza fiatal munkást, amint váltás után éppen kifelé tart a sza­bad levegőre. — Senki sem kényszerí­tett ide bennünket — hangzik a válasz. — Tudjuk, ezt a munk­át is el kell vé­­gezni, mert a bányászoknak szük­ségük van a trotilra, s és miért ad­nánk pénzt érte, amikor a mene­külő fasiszták vágószám hagyták hátra bombáikat az országban. Kruspér Ferenc, öreg, 60 éves tűzszerész egy egész arzenált mu­­tat a töltés tövében. — ötkilós aknától 20 mázsás repülőbombáig mindenféle lőszerrel ! ­ A közigazgatási alkalmazot­tak özvegyi nyugdíját a pénzügy­minisztérium, a most kidolgozás alatt álló tervezet szerint átlag tíz százalékkal szándékozik felemelni. STEINBECK kolhozparaszttal Amerikáról­ ­Néhány nappal ezelőtt már jelentettük, hogy John Steinbeck, a világhírű amerikai író „Orosz napló" címen könyvet írt szovjetunióbeli élményeire­ . A könyv egyik érdekes részletét alább közöljük. „Az áldomás után vendéglátó gazdánk, fehér hajú, kékszemű öreg kolhoz-paraszt, hozzám for­dult és így szólt: — Mit csinálna Amerika kormánya, ha a szövetkormány pénzt és katonai segít­séget nyújtana Mexikónak azzal a bevallott céllal, hogy megakaadályozza az amerikai rendszerű de­mokrácia terjedését? Akkor gondolkodtam egy keveset és azt mondottam: — Nos, valószínű, hogy háborút üzennénk. Mire­­9 így folytatta: — De hiszen Amerika pénzt kölcsönzött a velünk szomszédos Törökor­szágnak és katonai bázisokat is épített ott, azzal a bevallott céllal, hogy megakadályozza a mi kor­mányzati rendszerünk elterjedését. És mi mégsem üzentünk háborút. Melyik hát akkor az igazán békeszerető kormány? Én válaszolni akartam, de ő tovább beszélt. — T­gy tudom, hogy az amerikai emberek demo­kratikusak. Meg tudná nekünk magyarázni, hogy a demokratikus emberek kormányának barátai kö­zött miért vannak mégis olyan reakciós rezsimért, mint Franco és­­ Trujillo fasiszta kormányai, a török katonai diktatúra vagy Görögország korrupt monarchiája? És én nem tudtam neki válaszolni, mert külpolitikánk irányítói engem nem avattak bizal­mukba ..." . r. | j | ! 125 millió a februári beruházásokra A magyar gazdasági életben még sohasem fordítottak egy hónap alatt olyan hatalmas összeget be­­ruházásokra, mint amennyit 1948 február havára irányzott elő a hároméves terv keretében a Terv­­hivatal. A különböző tárcák költ­ségvetési keretében 55—60 milliót használnak fel iparunk és mező­­gazdaságunk fejlesztésére, 35—40 millió beruházási költséget a ban­­kok folyósítsa­nak. A székesfőváros üzemei az OTT és a MABI húsz­millió forintot fordítanak tervszerű befektetésre. Jelentékeny a magán­­vállalatok, elsősorban a nagy textil­ipari üzemek februárra előirány­­zott­­beruházásainak összege is. Stefan Walutek A fényképen, gazzal benőtt ala­csony r­omhalmazt látni: Varsó Muranówo nevű városnegyede. A háború előtt 150.000 ember lakott itt, a felszabadulás után 118. De Varsó, Lengyelország él és újjá­születik, Muranówot szorgos kezek építik újjá. Az egyik képen Bierut köztársasági elnök, a másikon Czyrankiewicz miniszterelnök lepó­­tolja autóra a német dulás rom­­emlék­eit... A porrá rombolt és munkában újjászülető város képei alatt zö­mök, feketeruhás férfi áll: bá­nyász, rohammunkás. Négy napja még szénporos, verejtékes arccal jött fel a tárnamélyből — most Budapesten képviseli a lengyel bányászokat. Stefan Walutek a neve, Czelá­ban, a Satur bányában dolgozik. Negyvennnyolc éves és 32 éve száll reggelente a bánya, liftbe, tizenhat éves kora óta dol­­gozik a gyémántfényű szénerek között. Hogy él, hogy keres a lengyel bányamunkás­­ — ez az első kér­désünk. Walusek rohambrigásve­­zető. Hét és félórát dolgozik oda­lenn a mélyben. Azelőtt, a háború előtt nyolc óra volt a munkaidő, a német megszállás alatt 16—18 óra. A sziléziai szénvidék a múltban nem volt munkásparadicsom, amivé most építik szorgos kezek, hanem feketeegű pokol. 1938-ban 7­20 zlotyt keresett ,na­ponta Stefan Walutek, 1932-ben 5 márkát — amiért egy kara­ száraz kenyeret adtak, ha volt. Mat A ro­hammunkás — akkordban­­— napi 600—700 zlotyt keres. Mennyit je­lent és 1938-as pénzre átszámítva ! 1938-ban egy kiló szalonna ára 1,80 zloty volt, ma 20 zloty és a jegyre havi négy kiló jár. Az élelmiszer fillérekbe kerül, a ruha viszont nem olcsó mulatság, de a jegyre vásá­rolható mennyiséghez mindenki hozzájut. — Nem mindenki rohammunkást — vetjük közbe. Mennyit keres az, aki kevesebbet dolgozik. — A norma, — mondja Walutek — egy brigádnak, négy embernek napi 34 Csille szén kitermelése. Ezért emberenként és naponként 160—200 zloty a bér. Az én brigá­dom 60 csillét termel a munkaidő alatt. A többletet 250 százalékkal magasabb munkabérrel fizetik, — folytatja csillogó szemmel. Megkérdezi, hogy Magyarorszá­gon milyen a munkateljesítmény ! Kevesebb — válaszoljuk — csak 20 tonna 25—26 csille körül jár ... — De a szénréteg is vékonyabb, több a munka — próbáljuk védeni a magyar munkás teljesítményét. A termelés titka, a rohammunka titka, fogásai felől kérdezzük. — Nincs annak ördögi titka, for­télya — meséli a szeldzi bányász. — Csak javamunka, okos munka. Hol­­nap­­elmegyek Dorogra és megmu­tatom, hogyan dolgozunk mi. Min­­den mozdulatot kihasználunk, a szerszám minden er­ej­ét-hasznát ki­­vesszük. És még valami! — szól és az arca szinte kifényesedik, úgy ra­gyogja: — Érezni kell, hogy nem a szén­­báróknak, igazgatóknak, hanem magunknak fejtjük a szenet. Mi, lengyel munkások, így dolgozunk! A munkásegységről is beszélge­­tünk, munkáspártokról, fúziókról. Stefan Walutek nem politikus, nem képviselő, — vájár a czelázi bá­nyában. Évtizedek óta tagja a len­gyel szocialista pártnak. — Vitázunk néha pihenőidőben a politikáról, jövőről, múltról. Szo­cialista vagyok és a közös, nagy munkáspárt híve. — Ahogyan a tárna mélyébe■ a szén, a munka felé együtt össze, fogódzva, egy úton megyünk, — együtt kell mennünk egy hatalmas csapatban, a politikában is! A munkában nincs ellentét, nincs kü­lön út! A munkásosztálynak — ahogy együtt látjuk a csillét — együtt kell előrevinie a nép javát, erős, egységes munkáspártban! Állunk a kép előtt és olvasom a számokat: 1950-ben már újra 1­0 ezer lakosa lesz Murar­ów város­­résznek... A romokon állvány magasodik. Stefan Walutek Len­gyelországa a­ munkások, parasz­tok és értelmiségeiek Lengyelor­­szága együtt, egy akarattal építi fel a nép országát. Gárdos Miklós­ elmondja... A párisi Mundo Obrero érdekes cikkben számol be az Egyesült Ál­lamok katonai behatolásáról Spa­­nyol-Északafrikába és a fal­angista hatóságok támogatásáról e tervek végreha­j­tásában. Ezután idézi az amerikai főpa­rancsnokság azon határozatát, hogy ,,erősen megveti lábát az afrikai földrészen, és hangsúlyozza, milyen figyelmet szentel az amerikai főpa­rancsnokság a Kanári-szigeteknek, Tangernek, Spanyol-Marokkónak, a nyugatafrikai gyarmatoknak és a Guinari -öbölnek. A továbbiakban rámutat arra, hogy az Egyesült Államok légügyi megbízottja a kö­­zelmúltban szemleúton járt a Ka­­nári - szigeteken és Spanyol-É­szak- Afrikában. A falangista sajtó is gyakran ad hírt amerikai pilóták és repülőtisztek jelenlétéről a spa­­nyol gyarmatokon. A lap ezután a falangista sajtó e kérdésben elhangzott elszólásai­­ból idéz, így a bilbaói ..Hiarro*’ hírt ad arról, hogy Spanyol-Guineá­­ban két repülőtér készül, Santa Isabel-ben és Bata­ban pedig nagy tengeri és légikikötő épült. Sőt a modern autóutak hálózata már be­hatolt a tengerparttól az őserdő legmélyéig. — Moszkva muzsikái címen tart előadást Tiszay Andor eredeti hang­­lemez bemutató kíséretével szomb­s hat délután öt órakor a Magyar-­­ Szovjet Művelődési Társaságban. Rendelet a típus­­textil éráról TJj rendelet jelent meg a típus,­taxil áráról. A rendelet félreértést kizáró módon megállapítja, hogy a jegyre adott pamutszövetekért mennyit kérhet a kereskedő. Ezek szerint a karton ára 8.40, a pamut­­vászon 8.50, a lepedővászon 16.20, a flanell 11.10, teniszflsnell 8.50. A rendelet a tipuszsebk­endő árát 3.10 forintban, a tipuspelenka árát 5.70-­ben állapította meg. Halálos gázolás az animHisz anai u­tnai Súlyos autóbuszszerencsétlenség történt szerdán este a Ferenc­ kör­­úton. A Mester-utc­ai megállónál egy 12-es autóbusz fékezés közben megcsúszott és elütötte a vára­­kozó Szécsi László 23 éves magán­tisztviselőt, és dr Csekő Gyuláné háztartásbelit. A­ mentők kórház­ba szállították ők­et, Szécsi László útközben belehalt sérüléseibe. Az autóbusz vezetőjét, Behany András 33 éves soffőrt, gondatlanságból okozott emberölés miatt a rendőr­­ség őrizetbe vette. 5 — Szántó Zoltán belgrádi ma­­gyar követ jelentéstételre Buda­pestre érkezett. Ismét szenzációs tartalommal.­ jelen meg az IGAZ SZÚ Helyszíni riport Bizon­yából A román hadsereg napilapja szerkesztőjének cikke Mi történt a kel­és külpolitikában? Továbbá számos más feltűnést keltő riport és cikk BRB 1 FORINT Vegye meg I

Next